Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes sürgős eljárásban történő összevont, általános és részletes vitája. Az előterjesztés T/9239. számon a hálózaton elérhető.

A házszabályi rendelkezések 128/C. § (2) bekezdése szerint a vitában elsőként az előterjesztő, majd a kormány képviselője szólal fel, ezt követően kerül sor a bizottsági ajánlás ismertetésére. A vita során a képviselőcsoportok álláspontjukat 30 perces, a független képviselők pedig összesen 8 perces időkeretben fejthetik ki.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a javaslat előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt e késői órán vagy a késői órára való tekintettel csak röviden utalnék ezen salátatörvény négy nagyobb területére, amit érint a módosítás.

(21.40)

Az első ilyen terület az állami vagyonról szóló törvény módosítása, az állami tulajdonosi jogokat gyakorló szervezeteknél a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása érdekében meghozandó döntéseknél szabályozza a közérdeket és az ellátásbiztonságot célzó alapelveket.

Ugyancsak érinti a törvényjavaslat a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló törvényt. A módosítás összefügg a kormány azon döntésével, amely szerint az ötezer fő alatti települések adósságát az állam még 2012. évben teljes mértékben konszolidálja, az ötezer fő fölötti önkormányzatok adósságának részbeni átvállalására azonban 2013 első felében kerül sor. Ezért a jelen törvényjavaslat a stabilitási törvényt is olyan irányba módosítja, ami lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy a folyószámlahiteleiket és egyéb működési célú likvidhiteleiket a fennálló állománnyal vihessék át a következő évre. A javaslat gondoskodik arról egyébként, hogy a 2012-ben lejáró folyószámlahiteleket az érintett önkormányzatok kormányzati engedély nélkül azonnal meghosszabbítsák.

Talán ez a legjelentősebb része, nem térnék ki ezen javaslatnak egyébként nemzetgazdasági szempontból azon jelentőségére, amely az önkormányzatoknak az elmúlt nyolc, de akár mondhatnánk azt is, hogy húsz évben fölhalmozott adósságának rendezése irányába mutat. Azt gondolom, hogy erről még sokat fogunk beszélni itt a Házban, és remélhetőleg a devizában eladósodott lakosság után a második nagy területet, az önkormányzatok adósságának a problémáját is a kormányzat e törvényjavaslattal kezdődően fogja tudni kezelni.

A törvényjavaslat kitér továbbá a nemzeti vagyonról szóló törvény kiegészítésére, az állam forrásbevonási lehetőségének bővítése céljából. A módosítással a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. üzleti mozgástere a nemzetközi pénzügyi szabályzattal összhangban további pontosításra kerül, amely a magyar állam és képviselője részére megfelelő meghatalmazást, egyben garanciákat is tartalmaz.

A törvényjavaslat érinti az arányos közteherviselés elvére figyelemmel a nemrégiben - a november 20-ai ülésnapon - elfogadott, a közművezeték adójáról szóló törvényt. Az akkor elfogadott törvény több mentességet, adókedvezményt fogalmaz meg, így például mentes az adó alól a földgázszállításról szóló törvény szerinti szállításirendszer-irányító, valamint a villamos energiáról szóló törvény szerinti átvitelirendszer-irányító tulajdonában álló közművezeték is. Ezt kívánja a törvényjavaslat korrigálni, hogy bár e közművezetékek stratégiai jelentőségűek, azonban véleményünk szerint a tulajdonosaik képesek az adó megfizetésére. Az arányos közteherviselés elvéből az következik, hogy e mentességek ne illessék meg az érintett adóalanyokat, a törvényjavaslat erre figyelemmel elrendeli, hogy a mentességet megfogalmazó rendelkezések ne lépjenek hatályba.

Kérem, hogy egyébként az általam itt csak talán ízelítőként elmondott, bár elég jelentős módosításokra és a lakosság és az önkormányzatok számára, illetve a költségvetés számára pozitív változásokat figyelembe véve támogassa az Országgyűlés a benyújtott javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon tárgyalta meg bizottságunk a kormány, azaz Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úr által beterjesztett T/9329. számú, az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A mai napon ellenzéki képviselők nem jöttek el a bizottsági ülésre, bár mindenki kapott meghívást, és a napirend elfogadásakor mindenki pontosan tudta, hogy bizottsági ülésünk lesz. Még elnök úr sem volt jelen a bizottsági ülésen, alelnök úr vezényelte le. Ezt nem azért szeretném elmondani, hogy korholjam az ellenzéki képviselőket, pusztán csak azért, mert mivel nem voltak ott, nem alakulhatott ki vita.

A kormány előterjesztette a törvényjavaslatot, kézbe vehettük, a kormány képviselője demonstrálta a törvényjavaslat lényegét, és el szeretném mondani, hogy vita nem alakult ki ez ügyben.

Így a bizottság egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot, 19 igennel a jelenlévők egyhangúlag szavaztak, és nem volt sem ellenvélemény, sem tartózkodás.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz- és a KDNP-frakció javasolja a tisztelt Háznak, s kéri azt, hogy e törvényjavaslatot tárgyalja meg, és fogadja el az előterjesztés szerint.

Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a frakciók 30-30 perces, valamint a független képviselők mindösszesen 8 perces időkeretben történő felszólalásaira kerül sor.

Megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport szónokának.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy államtitkár úr is jelezte, ez egy elég komoly törvényjavaslat, bár terjedelmében nem túl nagy, hiszen öt paragrafusból áll, ennek ellenére úgy gondolom, hogy jelentős változtatásokat, alapvetően pozitív változtatásokat jelent a mindennapi életünkben. Ezért is volt furcsa számunkra, hogy a bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők egytől egyik hiányoztak, és nem érdeklődtek ezen törvényjavaslat iránt. Bízunk benne, hogy ezt majd azért itt a plenáris ülésen pótolni fogják, és jóízű vita alakulhat ki e törvényjavaslat kapcsán. (Babák Mihály: Vagy elfogadják.) Vagy hát, ahogy Babák képviselő úr mondja, ne adj' isten meg is szavazzák, és akkor úgy gondolom, mindenképpen mindenki a jól elvégzett munka örömével tudja ezt a törvényjavaslatot annullálni. (Sic!)

Ahogy államtitkár úr is jelezte, gyakorlatilag ez egy saláta típusú törvény, amely négy törvény összegyúrásából áll a különböző paragrafusaiban. Talán a legjelentősebb és a legnagyobb horderejű - és erről szeretnék több szót szólni - a stabilitási törvény, amely a 2011. évben lett elfogadva, s alapvetően meghatározza az államháztartás, a gazdálkodás jogszerűségét, meghatározza azt, hogy hogyan és mi módon lehet kötelezettséget vállalni, és egyáltalán az eladósodás lehetőségét és mértékét kordában tartani mindenféle államigazgatási szinten.

Nagyon jelentős kitétel ebben a törvényben az önkormányzatokat érintő likvidhitelek vonatkozásában az, hogy a mostani, jelenleg még hatályos stabilitási törvény az év végével nem engedné azt, hogy fennálló állománya legyen egy önkormányzatnak a likvidhitelek - ez gyakorlatilag a folyószámlahiteleket jelenti - vonatkozásában, és csak úgy történhetne ilyen típusú hitel felvétele, ha a kormány előzetesen ezt jóváhagyja. Látszik az, hogy a törvény megvalósítása során jó pár önkormányzat e vonatkozásban későn ébredt, és nem vette komolyan - vagy talán nem tudta nyomon követni - a gazdasági és stabilitási törvény ilyetén módosítását, ezért az a helyzet állhat elő, illetve állt elő, hogy több önkormányzat, amely folyószámlahitellel vagy egyéb likvidhitellel bír, gyakorlatilag már nem kapott elég időt, tehát nincs elég ideje arra, hogy úgy meghosszabbítsa a fennálló hitelállományát, hogy a kormány jóváhagyását is megszerezze ehhez. Tehát gyakorlatilag elérje azt, hogy ne legyen, ne álljon fenn év végén likvidhitel-állománya, ezért nyilvánvalóan ne következzen be lejárt hitelek jelentős mennyisége és száma.

Ezért racionális és logikus lépés az, hogy a hitelezés biztonságát és mennyiségét fönntartsa a kormány, kivételesen 2012. évben ettől az előzetes engedélytől eltérjen, hogy gyakorlatilag ne kelljen bevinni engedélykérelemre ezeket a hiteleket. Ennek alapján mód és lehetőség van arra, hogy 2013. június 30-áig meg lehessen hosszabbítani a folyószámlahiteleket, a likvidhiteleket, és ne adj'isten az adósságmegújító hiteleket is. Ebből kifolyólag pedig kellő idő és felkészülési idő marad minden önkormányzatnak arra, hogy rendelkezésre álljon számára idő, hogy a kormány előzetes engedélyét megnyerje arra, ha ezen az időtávon túl kíván terjeszkedni a folyószámla- és egyéb likvidhitelei, adósságmegújító hitelei vonatkozásában.

(21.50)

Hiszen tudjuk azt jól, hogy a kormány tervei szerint 2013. június 30-áig az 5000 lakos fölötti településeknél is bekövetkezik az adósságkonszolidáció, és addig ezt a folyamatot le kell vezényelni, és nyilván egészen más pozíciókba fognak kerülni az 5000 fő fölötti lakosú önkormányzatok is, ezáltal a likvid- és a folyószámlahiteleiket át tudják jobban és újra gondolni.

Mire gondolok ezen kifejezés, ezen mondat kapcsán? Nyilvánvaló az, hogy most sokkal nehezebb megmondani azt, hogy milyen adósságmegújító vagy milyen folyószámlahitel-igénye van egy önkormányzatnak, hiszen jelenleg még nincs 2013. évi elfogadott költségvetése az országnak, ebből kifolyólag a kincstári tervezések is gyakorlatilag most folynak. Valamikor januárban lehetnek kész azok a számítások, amelyek alapján a 2013-as költségvetésüket majd az önkormányzatok is el tudják készíteni, ebből kifolyólag és abból kifolyólag, hogy az egyes önkormányzatok megtárgyalják a kormányzattal azt, hogy hogyan és mi módon történik meg az ő konszolidációjuk, hogyan és mi módon fognak likvid források keletkezni az adósságtörlesztések részleges elengedése kapcsán egy-egy önkormányzat vonatkozásában, sokkal jobb helyzet fog vélhetően 2013 első felében kialakulni, sokkal jobb tervezhetőséget is tesz az lehetővé, és ezáltal az önkormányzatok a folyószámlahitel-igényüket, az adósságmegújításra vonatkozó lehetőségeket jobban tudják kalkulálni. Ez mind a pénzintézetek számára, mind pedig az önkormányzatok számára kiegyensúlyozottabb, jobb gazdálkodást tesz lehetővé. Ezáltal, úgy gondolom, hogy valamennyi lakos Magyarországon - hiszen mindenki egy-egy településnek is a lakosa valahol -, és mivel tudjuk jól, hogy a települések nagyobb része érintett ezen vonatkozásban, majdnem 9 millió lakos az, aki érintett az adósságkonszolidáció vonatkozásában, sokkal kiegyensúlyozottabb, jobb helyzetbe fog kerülni ezáltal. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen azt a célt tudja szolgálni, amely alapján egy kiszámíthatóbb, stabilabb, biztonságosabb jövőt tudnak biztosítani a helyi önkormányzatok az önkormányzat területén élő lakosok számára.

Nyilván - mivel egy kivételes alkalom 2012-ben a stabilitási törvény alóli mentesség - mindenképpen az a szándék és cél, hogy '13-ban már egy bejáratott, jól működő mechanizmuson keresztül ne legyenek az önkormányzatoknak lejárt likvidtartozásaik vagy -állományuk, és nyilván az eredeti stabilitási törvény szellemében az önkormányzati adósságfék e vonatkozásban be tudjon lépni, és nyilván azt az eladósodási folyamatot, amely bekövetkezett az elmúlt években, ilyen formában is lehessen gátolni, gátat szabni neki, és e vonatkozásban vissza lehet térni majd a stabilitási törvény eredeti célkitűzéseire. Olyan átmeneti év a mostani, amikor egyszer rendezni kell az önkormányzatok adóssághelyzetét, hiszen a struktúrája teljes mértékben átalakul az önkormányzati gazdálkodásnak, feladatok kerülnek át az állam intézésébe, az állam szerepkörébe, és nyilván a feladatok átstrukturálódása, a feladatok átszabása következtében a forrásmegosztás is teljesen átalakul. Ezáltal az önkormányzatok gazdálkodását is újra kell gondolni, és nem elsősorban azért, mert mint egy mai vitában szocialista képviselőtársammal, Ipkovich képviselőtársammal erről vitáztunk. Nem azért, mert vagyonvesztés következik be, nem ez az oka elsősorban, hanem az az oka, hogy a működéssel kapcsolatos bevételei jelentősen megváltoznak, átalakulnak, és ehhez kell gyakorlatilag alakítani az ő egyéb működését is, ehhez kell fazonírozni az önkormányzat gazdálkodását.

Noha ezt a célt kiválóan szolgálja megítélésem szerint a stabilitási törvény e vonatozású megváltoztatása, amely ahogy mondottam, lélegzetvételhez juttatja az önkormányzatokat, meg tudják oldani a finanszírozási gondjaikat, és ezáltal a stabilitásukat is hatékonyabban lehet megteremteni.

Az állami vagyonról és a nemzeti vagyonról szóló törvény, úgy gondolom, világos és egyértelmű. E vonatkozásban jelentős kiegészítésekkel, úgy gondolom, nem kell élni, különösen a nemzeti vagyon vonatkozásában olyan új lehetőségeket teremt a törvénymódosítás, amely eddig nem volt a nemzeti vagyont ilyen formában érintő szolgáltatóknál; ezt a lehetőséget jobban ki tudják használni.

Nyilván szólni kell még a közműadóra vonatkozó módosításról. Nyilván szerencsésebb lett volna ezt azt előző törvényben, még amikor bent volt, a múlt héten kezelni, de nyilván az élet már csak ilyen, hogy végig kell és érdemes gondolni bizonyos mentességeket, újra érdemes talán azt megnézni, hogy milyen teherviselésre képesek bizonyos szereplők a gazdaságban, és ezt végiggondolva, újragondolva még mód és lehetőség van korrigálni ezt a törvényt, hiszen az adótörvényeket ahhoz, hogy január 1-jén hatályba lépjenek, 30 nappal előbb kell kihirdetni. Ebbe jelenleg beleférünk, és e vonatkozásban nem okoz ilyen formában semmilyen káros jogkövetkezményt a jövendőbeli adóalanyok számára.

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy alapvetően pozitív irányú és jó irányú módosításokról van szó, amely nagyon komoly szférát érint a magyar társadalomban, nagyon operatív, és ahogy Babák képviselő úr fogalmazott, életszerű, a gyakorlati élet által kikényszerített módosításokról van szó, ezért a Fidesz-frakció nevében támogatásról biztosítjuk a kormány ezen törekvéseit, és erre szeretném kérni képviselőtársaimat és más frakciók tagjait is, hogy támogassák ezen törvény elfogadását a holnapi nap folyamán.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra jelentkezett Nyikos László képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Öné a szó.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Részben személyes érintettség miatt is szólok, mert képviselőtársaim, a bizottság fideszes tagjai nagy figyelemmel kísérték a távollétemet. Valóban nem voltam ott, a bizottság ülését nem én vezettem, de azért van két alelnöke a bizottságnak, hogy valakit fölkérjek ilyenkor, és azért nem voltam ott, mert itt is volt egy fontos napirend, aminek az általános vitájában részt vettem; eldönthettem, hogy vagy ott vagyok, vagy itt vagyok, mert egyszerre két helyen nem lehetek; úgy döntöttem, hogy itt, a plenáris ülésen fogok részt venni. Ez az, ami a magam személyes távollétének az indoka.

A másik jobbikos képviselőtársam pedig sajnos nem egészséges, azért nem volt jelen. A többi ellenzéki képviselő ügyében nem tudok nyilatkozni. (Babák Mihály: Gyógyulást kívánok!)

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Felszólalásra következik Burány Sándor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport. Öné a szó.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak mind a benyújtási módja, mind a tartalma súlyos aggályokat vet fel.

Nyikos képviselőtársam az előbb már utalt a benyújtás e sajátos körülményére. Ez a törvényjavaslat is azon törvényjavaslatok sorába illik, amelyeket kapkodva, előkészítés nélkül, lényegében asztalra téve a javaslatot, nyújt be a kormány. Milyen előkészítés az, amikor ma a Fidesz keresztül-erőszakolja a törvényjavaslat napirendre tűzését, olyannyira, hogy délelőtt a normális bizottsági időpontokban egyetlen parlamenti bizottságnak nem áll módjában a törvényjavaslatot megtárgyalni? Ezek után nem marad más hátra, mint a plenáris üléssel párhuzamosan összehívni az illetékes bizottságot, és utána az már külön truváj, hogy fideszes képviselőtársaink még szóvá is teszik, hogy az egyébként elfoglalt ellenzéki képviselők ezen a bizottsági ülésen megjelenni nem tudtak. De nemcsak a benyújtás módja aggályos, a kapkodásból eredő hibára hozzászólásom végén még visszatérek, hanem súlyosan aggályos annak tartalma is.

Nézzük először is az önkormányzati hitel átvállalását! Önmagában persze ez egy üdvözlendő dolog is lehetne, ha minden körülményt gondosan mérlegelve a kormány valóban a helyzet optimális megoldására törekedne.

(22.00)

Államháztartási szinten természetesen nem zavaró, hogy az önkormányzati adósságtömeg most már a kormány kötelezettségeként jelentkezik, hiszen ezzel önmagában, ha semmilyen különös körülmény nem merül fel, a magyar állam adósságának mértéke, nagyságrendje nem változik, az önkormányzati alrendszerből kikerül ez az adósságállomány, és átkerül a központi igazgatás, a kormány alrendszerébe.

Azonban hogy egy ilyen súlyú változtatást, egy ilyen súlyú ügyet, egy ilyen intézkedést úgy kívánnak lebonyolítani, hogy semmilyen tárgyalást, egyeztetést ez ügyben a hitelt nyújtó bankokkal nem folytatnak le, az súlyosan veszélyeztetheti a magyar bankrendszer biztonságát is.

Szeretném önöknek elmondani, hogy a gazdaság és ezen belül a pénzügyi rendszer egyik alapja a bizalom. Önök ezt a bizalmat többször eljátszották már. Különösen igaz ez a pénzügyi rendszerre, amikor sorozatosan szegik meg saját adott szavukat, és úgy gondolják, hogy azért, mert az Országgyűlésben kétharmaduk van, tulajdonképpen egyeztetés nélkül bármit megtehetnek. Igen, a törvények szintjén valóban szinte bármit megtehetnek, de ne gondolják, hogy ezek a lépések nem maradnak következmények nélkül.

Hogy egy friss következményre figyelmeztessem vagy pontosabban emlékeztessem önöket, nagyon fájt mindannyiunknak, ellenzéki képviselőknek is a legutóbbi leminősítése a magyar gazdaságnak. Önök erre meglehetősen sértődötten reagáltak, pedig érdemes lett volna egy kicsit tárgyilagosabban szemlélni a döntés körülményeit.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tény az, hogy magam is úgy ítélem meg, hogy az elmúlt napokban hozott leminősítés már valóban nem elsősorban a magyar gazdaság teljesítményének szól, önmagában ez talán a leminősítést nem indokolta volna. Annak a bizalomvesztésnek szól, amelynek döntő oka a kormány hektikus, kapkodó, pénzügyi szabályokat, intézményrendszert figyelembe nem vevő javaslata, sőt több intézkedése is. Ezen az úton büntetlenül nem lehet továbbmenni, hiszen szintén a mai napon vagy talán a tegnapi napon látott napvilágot az az elemzés, a pénzügyi szektor elemzése, amely kimutatta, hogy ezermilliárdokban mérhető az az összeg, amelyet a pénzügyi rendszerből kivonnak Magyarországról, és ennek döntő oka a bizalomhiány.

Magyarán nem lehet úgy segítséget adni az önkormányzatoknak, hogy cserébe nem nézzük meg annak másik oldalát, nem vagyunk elég körültekintőek, és a pénzügyi rendszerbe egy újabb instabilitást viszünk be azzal, hogy ad hoc ötleteket azonnal a parlament elé terjesztve lépünk, nem végiggondolva ennek lehetséges összes következményét. Félreértés ne essék, nem arra a következményre gondolok, ami üdvös, hogy az önkormányzatok, amelyek nem biztos, hogy ezt a hitelállományt vissza tudnák fizetni, megszabadulnak ettől a hitelállománytól, hanem attól a következménytől, hogy egy ilyen elkapkodott, kellően le nem egyeztetett javaslatcsomag milyen hatással van a pénzügyi rendszerre, és hogyan teszi tönkre tovább azt a bizalmat, amely már így is romokban hever az önök döntései, kapkodó politikája nyomán. Ez tehát az első észrevételem.

A másik észrevételem, hogy a jogszabályok között - salátatörvényről beszélünk, amely a kormány kedvenc étele az utóbbi hónapokban - sok apró, fontos részletkérdés bújik meg. Az egyik ilyen eleme a javaslatnak, amely kimondja, hogy az állam nevében eljáró szervezet, a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, az MNV Zrt. úgymond közérdekből, kivételesen indokolt esetben, a lakosság alapvető közszolgáltatásokkal való ellátása érdekében olyan jogügyletet is köthet, amelyben a jogügylet ellenértékének meghatározásakor a lakosság ellátásbiztonsághoz fűződő érdekét is figyelembe veszi. Ez egy szép elképzelés, szép hosszú mondat. Egy baj van vele, hogy ki mondja meg, hogy mi az az érdek, mi az az ellátásbiztonság, milyen mérőszám alapján lehet ezt meghatározni, ami alapján a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ilyen jogügyleteket is köthet. Magyarán az állam, a kormány saját magának akar szabad kezet adni oly módon, hogy saját maga megmondja, hogy mi az az érdek, aminek az érdekében a szokásos, jogállamban meglévő gyakorlattól úgymond kivételesen eltérő szabályokat is alkalmazhat. Egy olyan kormány részéről, amely eddig is jeleskedett a jogszabályok napi ad hoc átgyúrásában, átírásában, egy olyan kormány kezében ez az eszköz több, mint életveszélyes, több, mint veszélyes a jogállami gyakorlatra, magára a jogbiztonság elvére és a kiszámíthatóság elvére. Ezt a gumiszabályt, amelyben a kormány megmondja, hogy mi az az érdek, ami alapján ő szabad kezet kap, saját magának szabad kezet adva, ezt ilyen módon nem vállalhatja fel felelős törvényhozó.

De nem ez az egyetlen furcsaság ebben a törvényjavaslatban. A másik ilyen furcsaság, és szintén a kapkodás jele, amely a közművezetékek adójáról rendelkezik. Tulajdonképpen azon a napon, amikor az előző ezzel kapcsolatos törvényt kihirdették, nyújtotta be a kormány az újabb javaslatát a közművezetékek adójáról, lényegében azt a furcsa jogtörténeti pillanatot előidézve, hogy egy napig se volt eredeti formájában hatályban a pénteken kihirdetett korábbi törvény. Az új eljárásban pedig a MOL FGSZ Zrt.-t és a Mavir Zrt.-t kiveszik a korábbi rendelkezésből, lényegében e társaságok is adókötelesek lesznek a közműadó szempontjából 2013. január 1-jétől.

De nemcsak ez a mód, a kapkodásnak ez a szintje, hogy egyik napról a másikra nem tudják, hogy mit akarnak, most a MOL-t, illetve a Mavirt beleértik vagy nem értik bele, hogy mi volt az eredeti szándékuk, hogy a szándék változott meg, vagy egyszerűen csak figyelmetlenek voltak, tehát ilyen szintű kapkodás ilyen súlyú kérdésekben egészen egyszerűen nem engedhető meg. Arról már nem is beszélve, hogy az az adó, amely így bevezetésre kerül, semmiképpen nem támogatható, tisztelt képviselőtársaim. A kormány, az Orbán-kormány 2010 óta egy dolgot biztosan bebizonyított, hogy ez az adóemelések kormánya, húsz fölött jár már a bevezetett új adónemek száma önmagában, és az adózás mértéke egyre magasabb. Ez a közműadó is csak azt bizonyítja, hogy ami a kormány szeme elé kerül földön, vízen, levegőben, akár mozog, akár nem, azt megadóztatja. Olyan szinten kell a bevétel, és olyan szinten nem kíván eltérni attól az alapjaiban hibás adórendszertől, amely megváltoztatásával, egyébként egy igazságos személyi jövedelemadó bevezetésével ezekre a kapkodásokra, ilyen adóbevétel-növelő külön ad hoc intézkedésekre nem lenne szükség a magyar gazdaságpolitikában.

Végül egy kis gyöngyszem: a törvényjavaslat kimondja azt, hogy a nemzeti vagyont érintő, a nemzetközi pénz-, illetve tőkepiacon megvalósuló ügyletekkel kapcsolatban, kivétel szabályként alkalmazható, hogy ezen ügyletek során az adott piacon irányadó szokások, illetve szabályok alapján van lehetőség az ügyletek lebonyolítására. Hát, ebben egy olyan szemlélet tükröződik, ami néhány kormánynyilatkozat tekintetében és törvény tekintetében már eddig is megtapasztalható volt, ami úgy foglalható össze, hogy bárki hoz pénzt, mi azt bármilyen feltételekkel is, de elfogadjuk. Nos, ez a szintén gumijogszabálynak tekinthető rendelkezés ezt a politikát szentesíti és emeli törvényerőre.

És az már hab a tortán, hogy a kapkodás következtében olyan nyilvánvaló előírások is vannak a szövegben, amelyek már humorosak, hiszen a törvényjavaslat szövegében szó szerint le van írva, hogy az aláírásnak, ezen ügyletek aláírásának magyar nyelven kell történnie.

(22.10)

El nem tudom képzelni, hogy egy aláírás során valakinek a nevét hány külföldi nyelven lehetne leírni. Nyilván magának a szerződésnek a magyar változatáról szerettek volna beszélni, de ehelyett azt írják elő ebben a törvényjavaslatban, hogy a kormány részéről aláíró magyarul írja alá a nevét. Hölgyeim és uraim, ez egész egyszerűen elképesztő baki egy olyan jogszabályban, ami ilyen sorskérdésekről, ilyen horderejű ügyekről kíván rendelkezni a Magyar Országgyűlésben úgy, hogy ma az általános és részletes vitát együtt lebonyolítjuk, és holnap már a zárószavazást is meg kívánja ejteni a Fidesz.

Én azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, magának a kormánynak is: több előkészítés, kevesebb kapkodás bölcsebb és jobban használható törvényeket eredményezne a tisztelt Házban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra Babák Mihály képviselő úr következik. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha ma született bárány lennék, akkor el is hinném Burány képviselő úrnak azt a mondatát, amivel próbálta a higgadtságot meg sok egyéb mást demonstrálni. Mélyen tisztelt hölgyek, urak, diszkrét bája van annak, hogy a szocialisták, akik kormányoztak az országlásuk alatt, most kívülállóként kívánják eladni a mai helyzetet.

Burány képviselő úr, ha nem tudná, most akkor elmondom önnek, hogy minden olyan nehézség és gond, ami ma minket feszít, önökben gyökeredzik, önök indukálták ezeket a körülményeket. Csak emlékeztetem arra, hogy 2003-ban úgy csináltak 50 százalékos munkabéremelést, amikor helyben, a kisvárosomban félmilliárd működési hiány keletkezett. Tisztelt képviselő úr, az önkormányzatok fizetésképtelenek lettek az önök pénzkivonásai miatt. Önök generálták ezeket a folyamatokat, és túlzottdeficit-eljárás alá került ez az ország 2003-ban, és önök hiteltelenítették el az országot az egész Európai Unióban, hisz 2004 óta sosem tartották be a pénzügyi követelményeket az államadósságot illetően.

Szóval, tetszik tudni, én elfogadom, hogy sok kérdésben higgadtabban, nyugodtabban kéne törvénykezni és intézkedni, csak ne felejtsék el, hogy önök hagytak tüzet, amelyet most oltani kell. Most nem a felelőst keressük, hanem poroltót kell keresni, tüzet kell oltani.

Tisztelt Burány képviselő úr, én nem hiszem, hogy önök megvilágosodtak, sőt mostanság már azt hiszem, hogy talán sötétednek, hisz azzal a felismeréssel élnie kellene, hogy minden, ami rossz most, azt önök generálták. Önök 2008-ban, 2009-ben, 2010-ben milyen kiszámítható gazdaságpolitikát mutattak? Emlékezzenek rá, mindig csak elvontak az emberektől! Mindent megszüntettek, az embereken verték el a saját gazdálkodásuk hibáját. Kérem, önök felelősek, és ezt a felelősséget ne mossák másra. Jobb, ha nem is szólnak semmit sem.

Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Babák Mihály: És ne bosszantsanak engem.) Kettőperces felszólalások következik. Elsőként Burány Sándor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én igazán nem kívánom Babák képviselő urat bosszantani, de ne haragudjon, képviselő úr, van abban valami komikus, hogy önnek most már nem is kell elolvasni egyetlen beterjesztést sem, mert bármiről tárgyal a tisztelt Ház, önnek kizárólag az elmúlt nyolc év jut az eszébe. (Babák Mihály: Nem szólnék, ha nem provokálnának. - Az elnök csenget.) Képviselő úr, maradjon egy picit nyugodtabb, erre próbáltam javaslatot tenni az előbb, és akkor nem kell bekiabálva egymással párbeszédet folytatni. Lehet ezt kulturáltabban is tenni.

Egy szó mint száz, én arról beszéltem, hogy önök elfogadtak néhány nappal ezelőtt egy törvényt, ezt pénteken kihirdették, majd benyújtottak ma egy módosítást, ami a kihirdetett törvényt módosítja. Ezt neveztem kapkodásnak. Képviselő úr, tartson egy pici önvizsgálatot, és mondja meg, hogy mi az oka ennek. Csak nem az elmúlt nyolc év az oka annak, hogy nem tudják múlt hét pénteken, hogy mit akarnak csinálni a következő héten? Ezt ne kenje már az előző kormányokra!

Még egy adalék, tisztelt képviselőtársam: ha megnézi az eladósodott települések listáját, azokat magasan fideszes vezetésű önkormányzatok vezetik. (Babák Mihály: Most.) Érdekes módon a szocialista vezetésű önkormányzatok ugyanolyan helyzetben nem adósodtak el ennyire. (Babák Mihály: Szeged. Nem mond igazat megint. - Az elnök csenget.) Képviselő úr, megint csak a higgadtságot próbálnám önnek javasolni. Higgye el, ez jó tanácsadó, és a hosszú élet egyik titka lehet.

Végül még egy kérdésben nem árt önvizsgálatot tartani: ha annyira haragszik az 50 százalékos béremelésre, tegyék fel maguknak a kérdést, hogy akkor miért szavazták meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák képviselő úr számára jelzem, ha megnyomja a gombot, hamarabb kap szót. Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az az igazság, hogy Babák képviselő úr hozzászólása akár üde színfolt is lehetne ebben a Házban, ha a fixa ideájából ki tudna mozdulni. Ha állandóan hátrafele néz, akkor vagy fenékre fog esni, vagy hanyatt esik. Képviselő úr, próbáljon egy picit előbbre nézni!

Ne csináljon úgy, mintha nem tudna arról a beszélgetésről, amin valószínűleg ön is ott volt, ahol az önök akkori pártelnöke kiadta, hogy nyugodtan bocsássanak ki kötvényt a fideszes vezetésű önkormányzatok, majd eljön az idő, gondolták, amikor ezt rendezni fogják. Még az is megvan, aki most az Állami Számvevőszékben dolgozik, aki külön sikerdíjért intézte ezeket a kötvényeket. Tehát ne csináljon úgy, mint a ma született bárány, maga pontosan tudja, hogy mik történtek a fideszes önkormányzatoknál, és ezt a hangzatos dolgot, hogy mindenről az előző kormányok tehetnek, ezt próbálja eladni itt a Házban meg a közvélemény előtt.

Ha nem tennének olyan gazdasági lépéseket, amiknek visszaesés az eredménye, ha nem tennének olyan előterjesztéseket a Ház elé, amik összességében 1500 milliárd forint megszorítást jelentenek a következő évre... - 600 milliárdot jelent a jövő évi költségvetésük, eleve a beterjesztés, a két Matolcsy-csomag 764 milliárd, és a harmadik csomagra 90 milliárdot mondtak, de kiderül a közműadó számításánál, hogy az lehet akár 140 milliárd is. Tehát ebből összejön, higgye el, az az 1500 milliárd, amit nagyon éreznek az emberek. Nagyon érzik a magyar vállalkozások, hogy nincs piac, nincs vállalkozásbarát környezet. Úgyhogy ezzel foglalkozzanak, hogy jobban kormányozzanak!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselőtársam biztos visszaemlékszik 2008-ra, amikor leminősítések zajlottak, vagy legalábbis kilátásba voltak helyezve, és azt kiabálták a Fidesz padsorain belül, hogy mondjon le a kormány, új, idő előtti választások. Most mi van? A BB kategória, tudjuk, nem a pezsgőmárkát jelenti, most valami egészen mást, egész más üzenetértéke van.

El kellene gondolkodni azon, hogy közel harminc hónap időszaka alatt közel harminc új adónem kivetésére került sor; most a közműadó, ugye. Nem, dehogy lesz áthárítva, úgy, ahogy a többi, ez sem lesz áthárítva, eddig sem volt semmi áthárítva az emberekre. Azon kellene elgondolkodni, hogy miközben kiabál, akár menet közben, a beszédek közepette, akár a kétperces megszólalása kapcsán, aközben azon kellene elgondolkodni, hogy mit csináltak az elmúlt két és fél esztendőben. Egy csuklómozdulattal nyúltak le 3000 milliárd forint magán-nyugdíjpénztári megtakarítást az emberektől, amivel majd egyszer el kell számolni. (Babák Mihály: Megint hazudsz. Tudod nagyon jól, hazudsz.) Nemcsak a lelkiismeretükkel, egyébként is el kell számolni, mert ez nem más, a "fejekhez tett fegyver", az elkobzás magasiskolája, amit műveltek, képviselőtársam.

Azt is hozzá kell tennem, ha már Szatmáry Kristóf államtitkár úr szólt itt arról, hogy az önkormányzatok tekintetében a konszolidáció milyen fontos, és párhuzamba hozta a devizahitelesek végtörlesztésével, akkor szeretném a figyelmébe ajánlani a végtörlesztések kapcsán azt is, hogy ugye, azt is tudja, hogy kinek kedveztek ezzel kiváltképpen - kiváltképp a tehetősöknek. Mondjuk itt, a Parlament falai között is vannak olyanok minden ismeret szerint, a média hírforrásai alapján is, akik ezen visszafizetések kapcsán 10-15 millió forintos megtakarításokat eszközöltek. Én nem gondolom, hogy ezt a célt kellene szolgálnia a magyar parlamentnek.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon!

(22.20)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egész egyszerűen gyermetegnek kell értékelnünk azt, ami itt a Házban zajlik. A korábbi és a mostani kormányok dobálják a labdát egymásnak. Visszadobhatnánk egyébként a szocialista frakció számára, hogy mi újság Szegeden, mi van a Heves megyei önkormányzattal, tehát teljesen jó volt az, amit megemlített egy korábban megszólaló képviselőtársam. Tehát a felelősség egyetemleges, ahogy az önkormányzatok eladósítása terén is egyetemleges. S egyetemleges a tekintetben is, hogy amikor az önkormányzatok devizahitel-csapdába kerültek, akkor az egyik kormány kussolt, a másik pedig nem mentette meg őket, mert nem dolgozott ki számukra semmiféle konstrukciót e tekintetben. És most, amikor az önkormányzatok számára bizonyos típusú könnyítések életbe lépnek, azért mégis említsük ezt meg, legalább a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ezen csapdahelyzet kialakítása többpárti felelősséget vet fel.

Az pedig, ami ebben az előterjesztésben van, egyértelműen nem kizárólagosan egy könnyítő szándékú csomag, egy nagyon súlyos megszorító csomag részét képezi az, ami itt előttünk van. Megszorító csomag részét képezi az a közműadó is, amiről bár azt mondják az indoklásban, hogy óriási verseny van, nem lehet áthárítani, máshol pedig azért nem lehet áthárítani, mert rezsistop van érvényben. Ehhez képest a statisztikák azt mutatják, hogy a kormányzat rezsistopja nemhogy nem működik, hanem a visszájára fordul, hiszen - egy statisztikát ideidézve - a fűtési, világítási kiadások, amelyek a teljes háztartási kiadások majdnem 11 százalékát teszik ki, 2011-ben, tehát már akkor, amikor meghirdették azt, hogy ezek nem növekednek lényegileg, 5,9 százalékkal növekedtek. Ez kissé elmarad a 2010-es 7,5 százaléktól, de jelentősen meghaladja a 2009-es Bajnai-kormány alatti - jól tetszik érteni, a Bajnai-kormány alatti - 2,7 százalékos mértéket. Tehát még az a Bajnai-kormány, amely gazdasági terrorizmust követett el Magyarországgal szemben, nagyon súlyosan hozzájárult az ország eladósításához, tönkreveréséhez, az sem volt képes ilyen mélyrepülésre. És ezek után azt mondani erre, hogy megszorításokról és áthárításokról nincs szó, no ez a pofátlanság teteje.

Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatom, ahogy Burány Sándor abbahagyta. Babák Mihály már nagyon sokszor elmondta ezt a populista beszédet, mintha egy CD-lemezről olvasná. Úgy látszik, figyelmen kívül hagyja, hogy 2010-ben örököltek egy szerény, de növekvő gazdaságot, ebből a növekvő gazdaságból valóban lehetett volna törleszteni kamatokat és adósságszolgálatot. De mivel a gazdaság az önök gazdaságpolitikájának a következtében zsugorodni kezdett, így egyfolytában forráshiánnyal küzdenek, és ezt a forráshányt valahogy próbálják megoldani újabb és újabb adók kivetésével. Ezért nő állandóan az újraelosztás mértéke, ami egyébként korábban ráadásul csökkenő tendenciát mutatott.

Én nagyon szeretném azt, ha a 2012-ről és a 2013-ról szóló zárszámadásban majd elszámolna az akkori kormány vagy a pénzügyminiszter arról, hogy abból az átvállalt adósságból mekkora az az összeg, amit 2011-ben és 2012-ben vettek fel az önkormányzatok, vagy milyen mértékben adósodtak el tovább, mert a mai napig lehet tudni arról, hogy mely települések bocsátanak ki még ebben az évben különböző kötvényeket, és milliárdos nagyságrendben adósodnak el, hacsak nem azért, mert tudják, hogy majd úgyis átvállalja a kormány, tehát bármit meg lehet tenni.

Köszönöm szépen, nem húznám tovább az időt, mert normál szót is kértem.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Dancsó József képviselő úr következik.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát valóban gyermeteg vita volt, ebben egyetértek Z. Kárpát Dániel képviselő úrral, hiszen mindenről szó volt, csak a törvényjavaslatról nem. Nagyon-nagyon messzire elkalandoztak a szocialista képviselőtársak hetet-havat összehordva, csak éppen arról nem volt szó, hogy mi van ebben a törvényjavaslatban.

Jobbikos képviselőtársamnak azért a figyelmébe szeretném ajánlani, hogy én nem tekinteném megszorításnak azt, hogy az önkormányzatok a stabilitási törvény kapcsán kapnak egy laufot, kapnak egy lehetőséget arra, hogy a likviditási helyzetüket, problémájukat könnyebben meg tudják oldani, mint a jelenlegi szabályok szerint. Én ezt nem megszorításnak nevezném, hanem inkább helyzetbe hozásnak vagy lehetőséghez való hozzájutásnak.

Az pedig, hogy az önkormányzatok most is bocsátanak ki kötvényt, eléggé nehezen értelmezhető, képviselő úr. Megmondom, miért: azért, mert ahhoz, hogy egy önkormányzat kötvényt tudjon kibocsátani - az egyébként nagyon szép és helyes dolog, ha így gondolja -, olyasvalaki is kell, aki le is jegyzi ezeket a kötvényeket. Én pedig nem arról hallok mostanában, hogy pénzintézetek sorba állnának, hogy önkormányzati kötvényeket vagy bármilyen más adósságot keletkeztető értékpapírt vagy hitelviszonyt finanszírozzanak. Én inkább arról hallok és arról tudok, hogy nem hajlandó vagy kevésbé hajlandó a Magyarországon működő pénzintézeti rendszer finanszírozni az önkormányzatokat. Ez tehát csak egyfajta riogatás. De ha képviselő úr tud mondani egy konkrét példát, hogy november 26-án - lassan már 27-én - önkormányzat kötvényt bocsátott ki és azt a pénzintézet lejegyezte, akkor én nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy melyik ez az önkormányzat, és ha mégis így van, akkor ebben a kérdésben nyilván önnek van igaza. De még egyszer mondom, én ennek sajnos az ellenkezőjét hallom, és nem a forrásbevonásról hallani mostanában. Tehát e vonatkozásban egyfajta pufogtatása történik a szavaknak, ha ezt nem tudja igazolni, képviselő úr.

Köszönöm szépen, hogy szólhattam, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném egyértelműsíteni, amikor arról beszéltünk, hogy az önkormányzatok tekintetében nagyon drága megoldás az, ami előttünk van, akkor arra gondoltam egyértelműen, hogy ha mondjuk, a ciklusváltáskor, a kormányra lépéskor meglépte volna a jelenlegi kormányzat azt, hogy kidolgoz egy konstrukciót a devizahitel-károsult önkormányzatok számára is, hiszen nagyon sokan közülük belekényszerültek ezekbe a helyzetekbe, és már akkor nagyjából ezermilliárdra rúgott az adósságállományuk, amelynek több mint fele devizában volt mérve, akkor, állítom, most tízmilliárdokkal beljebb lenne Magyarország költségvetése, és nem lenne szükség adott esetben egy közműadónak elnevezett olyan teherre, ami egyébként benne van ebben a salátában. Ezért mondom azt, hogy megszorításról van szó, ami egyértelműen áthárításra kerül, de abban biztosak lehetünk, hogy mindenképpen a fogyasztó, az ügyfél, a vásárló, a magyar polgár fizeti meg az árát, és azért lehetünk ebben biztosak, mert még ha nem is hárítanák egy az egyben ezt a terhet, akkor is az elmaradt fejlesztések tekintetében vagy pedig a különböző üzletpolitikai fogások, csalafintaságok eredményeképpen mindenképpen a polgárok fizetnek.

Mire gondolok? Példának okáért, ha hatósági árak vannak, és nem lehet egy az egyben áthárítani ezt a terhet, akkor növekednek a büntetési tételek, vagy növekszik a szolgáltató részéről a nehezebben fizető vagy kevesebb fizetési hajlandóságot mutatni képes polgárokkal kapcsolatos türelem. Ez azt jelenti, hogy a legnehezebb helyzetben lévő honfitársainknál hamarabb kapcsolják ki a szolgáltatást, nagyobb büntetésekkel sújtják őket, jobban csap le rájuk az a gépezet, amellyel szemben nagyon sokszor kiszolgáltatottak. Egy szociális, társadalmi kataklizma közepén nem is igazán várható el minden állampolgártól, hogy védelmi erőt tudjon felmutatni azokkal a globális hálózatokkal szemben, amelyek kezébe példának okáért a szocialista kormányzatok adták ezeket a szolgáltató cégeket annak idején.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Dancsó képviselőtársam, legalább olyan dologban hivatkozzon meg, amit én mondok, ugyanis én kötvénykibocsátásról nem beszéltem.

A másik észrevételem: ön viszont beszélt arról, hogy ez a törvénytervezet pozitív változásokat hordoz magában. Hát a pozitív változások közepette a közműadó, a közművezetékek adója biztos ebbe tartozik, amit egyébként meggyőződésem szerint át fognak hárítani, megtalálják erre a megfelelő eszközöket. Inkább erre válaszoljon! Azt pedig, amit nem mondok, ne rendelje hozzám.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Z. Kárpát Dánielnek valójában igaza van, csak azt hiszem, hogy akkor kronológiailag át kellene venni, hogy miket kellett tennie a tisztelt Háznak, hiszen ha ön is leltározik, akkor én is elmondom, hogy az elmúlt két évben annyi törvényt hozott a tisztelt Ház, mint korábban tíz-tizenkét év alatt sem. (Dr. Józsa István: Elég baj ez nekünk.) Ez mind azért volt, mert ebben az országban hosszú éveken keresztül nem kormányoztak, és nem rakták rendbe a gazdaságot, a társadalmi folyamatok pedig elindultak.

Z. Kárpát Dánielnek abban is igaza van, hogy taxálja azokat a fontos feladatokat, amikor a devizahitelekből kellett kimenteni a lakosságot. Ezzel kapcsolatosan rengeteg törvényt kellett hoznunk, és nagyon sokat vitatkoztunk rajta. A megyéket konszolidálni kellett, mert kivontak a szektorból és eladósították, sok helyütt a gázszámlát sem tudták kifizetni, meg a gyerekek élelmezését sem. Következett az egészségügy, amiből szintén kivontak pénzt és tönkretették, sőt mi több, voltak a privatizációk meg sok egyéb más. Aztán jöttek az önkormányzatok, most pedig következik a felsőoktatás, tisztelt Z. Kárpát Dániel, mert a PPP-vel csődbe vitték a magyar felsőoktatást is.

Tisztelt Ház! Valóban nagyon gyorsan és sokat kellett dolgoznunk az elmúlt időszakban, és nem értünk még a munka végére. Ebben persze lehetnek hibák, hisz a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, de úgy gondolom, a szándék jó, az, hogy ebben az országban rend legyen. A tisztelt Házat és az ellenzék többségét is az jellemzi, hogy ebben a dologban segítenek, én pedig ezt köszönöm önöknek. Némely intézkedéseknek lesznek majd ellentmondásai, de azért vagyunk itt, hogy azokat a törvényeket, amelyek diszfunkcióval működnek, kijavítsuk és módosítsuk úgy, hogy az országnak jó legyen, és visszaálljon az ország gazdasági stabilitása, hiszen a tönk széléről kellett az országot visszarángatni, mert úgy eladósították az országot. (Derültség az MSZP soraiban.) És nem tudni mire, de elszórták a pénzt.

(22.30)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az igazság, és ezért kérem önöket, hogy inkább ne szóljanak semmit, ne provokáljanak, mert önöknek nincs joguk. Önök idézték elő ezeket az állapotokat, ennek következményeit viseli az egész ország és mi is.

Köszönöm elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs könnyű dolgom, mert kétfelé kell tüzelnem. Azért kell kétfelé tüzelnem, mert az, amiről beszélünk, önmagában - még egyszer mondom - egy multifaktoriális dolog, többtényezős és több kormányzat felelős érte. Egyébként pontosan az a baj, hogy ilyen tempóban és ennyi törvényt hoz a kormány. Nem is a tempóval van itt a gond, hanem a minőséggel. Itt van pont előttünk a közműadó minősített esete, ahol négy nappal később már benyújtottak egy olyan módosítást, ami arcátlan további megszorításokat tartalmazott. Első körben maximum 100 forintig opcionálisan kivethető adófajtáról beszéltek, utána már kötelező jellegű és 125 forintosról. Tehát milliárdokban mérhető négy napon belül az eltérés. Egyébként én még elfogadnám Babák képviselőtársam érvelését, tökéletesen elfogadnám, hogyha ezen sok feladat, temérdek teendő mellett a közteherviselésbe való bevonás arányos szintű, egyensúlyban lévő és a közteherviselés felé mutató lenne.

De mi történik ezzel szemben? Egyes multinacionális vagy multinacionális hátterű érdekeltségeket önök nem vonnak be a közteherviselésbe, sorolhatnám reggelig a példákat, sokszor megtettem, nem akarom senkinek az idejét rabolni vele. Vagy ha mondjuk, a közszolgáltatások tekintetében gondolkodunk egy kicsit, akkor azt is láthatjuk, hogy - még egyszer mondom - az áthárítások mellett az egyszeri fogyasztót, aki nagy nehezen fizet, nyögi a számlákat, a sárga csekkeket, őt terheli az, hogy nagyobb büntetési tételek jutnak rá, csak hogy meglegyen a nagy mega-giga szolgáltatónak az elvárt profitja. Ugyanakkor komplett roncstársadalmi rétegeknél fordul elő az, hogy a teljes sor lopja az áramot, mégsem lép fel senki, mégsem megy ki a hatóság, és mégsem lép a szolgáltató.

Tehát az arányosság nem érhető tetten, és ez a helyzet egyébként a kormányzat aránytalan törvénykezésének a következménye; annak az aránytalan, bűnözésre és bűnelkövetési hajlandóságra való lecsapásnak a következménye, ami tetten érhető, ami politikai korrektségből származik, és ami még mindig kedvez bizonyos köröknek, pedig Magyarországon az lenne a cél, hogy közteherviselés alakuljon ki, és ne hasonló bújtatott megszorításokkal kelljen egyensúlyt teremteni, hanem tisztességes gazdasági növekedést produkálva, ahol mindenki a társadalom hasznos tagja kíván lenni.

Köszönöm a lehetőséget.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Babák képviselőtársam, a közműadó kivetése újabb terheket jelent, és legkiváltképp ott megoldhatatlan terheket, ahol egyébként is nehéz a helyzet.

A másik része a történetnek, hogy azáltal, hogy ez az adótöbblet-teher megjelenik, azáltal a fejlesztési források kivonását hordozza magában, aminek a későbbiekben újabb terhe lesz a fogyasztókra, a szolgáltatást igénybe vevőkre.

Harmadrészt pedig egy mondattal, csak azért, amit mondott, azokra a tételekre: az egészségkasszából nagyjából 100 milliárdot vettek ki két és fél év alatt, a felsőoktatás rendszerében több mint 180 milliárdról 100 milliárdra csökkentik az invesztíciót, amit az állam beletesz. Nem akarom a tételeket tovább sorakoztatni, inkább a számokkal ismerkedjen meg, képviselőtársam, hogy mit csináltak az elmúlt két és fél esztendőben, és azt követően szólaljon meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyikos László képviselő úr. Parancsoljon!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nem tudom reflexió nélkül hagyni azt a megjegyzését Babák képviselőtársamnak, miszerint erénynek állítja be azt, ami hiba. Az, hogy 500 törvényt hozott ez a kormányszövetség két és fél év alatt, az óriási hiba, mert ezeknek a nagyon nagy többsége rossz. Selejtet gyártanak, kedves képviselőtársam. Mi eleget éltünk már ahhoz, hogy emlékezzünk a tonnaideológiára, az '50-es éveknek a tonnaideológiájára. Gyártják a törvényeket, egyik rosszabb, mint a másik.

Amiről ma szó van, ez megint egy jó példa erre, két héttel ezelőtt jóváhagytak valamit, most már nem igaz, amit akkor elfogadtak, most már más lesz az igazság. A köztársasági elnök még alá sem írta a régi törvényt, már módosítani kell.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban kétpercesekkel beszélünk, de hogy Dancsó képviselő úrnak igaza legyen, tényleg a törvényjavaslatról. Az arányos közteherviselést képviselő úr többször mondta, számomra ez úgy arányos, mint önöknek a személyi jövedelemadó-rendszer, hogy egy igaz, hogy mindenki 16 százalékot fizet, csak vannak, akik ebből nyernek, vannak, akik pedig vesztenek.

Ugyanez igaz a közműadóra is. Gondolják végig, azok a kisszolgáltatók, akik aprófalvakban, hosszú vezeték mellett, kisszámú fogyasztót látnak el, számukra nincs kiút. Ők nem rendelkeznek akkora nyereséggel, hogy egyszerűen ki tudnák fizetni erre az egy fogyasztóra jutó, aránytalanul hosszú vezetékre jutó új adót. Tehát mi lesz? Vagy levágják a település végénél, vagy bedobják a törülközőt.

Ebben az esetben lesz igaz a törvényjavaslatnak az 1. §-a, hogy alapvető közszolgáltatásoknál átveheti a kormány, de jelentem, képviselő úr, és hiszem, hogy ön ugyanúgy tudja, mint ahogy én, hogy attól, hogy más tulajdonos lesz, attól még nem lesz semmi körülmények között ez gazdaságos, tehát a vesztesége nem tűnik el. És miközben azt szeretnénk, hogy az aprófalvakban is egyre jobb minőségű infrastruktúra legyen, eközben nem fogják tudni megoldani a víz-, a villany-, a kábeltévé- vagy a vezetékes internetszolgáltatást. Hiába van a kedvezményezett mérték ez utóbbi esetben a hírközlésre, mert még ezt sem fogják tudni kifizetni, mert ez ott mind-mind külön vezeték. Tehát még az az esély sincs meg, hogy esetleg azt mondani, hogy a vezetékeket össze lehet számítani és a terheket megosztani.

Tehát azt kérem, képviselő úr, ha már egyszer ön azt mondta, hogy a gyakorlat kikényszerítette ezt a kétparagrafusos változást, én azt mondom, hogy mivel ott sem volt semminemű hatástanulmány, legalább a mostani vita alapján, habár már nincs esélyünk, mert módosító indítványt is legfeljebb 5 óráig lehetett benyújtani, tehát csak legfeljebb még ma éjszaka a költségvetési bizottság tehetne valamit annak érdekében, hogy ez a rendszer valóban arányos legyen, azonos terhet jelentsen a hatalmas multiknak és a kicsiknek egyaránt.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon fontos kérdés került szóba a tekintetben, hogy mennyire hibás az a törvénykezési gyakorlat, amelyet a saját maga által diktált rohamtempóban a kormányzat folytat. Egy eklatáns példája volt ennek az úgynevezett nemzeti vagyonról szóló törvény, ahol megpróbálták egy kezdetleges, primitív lajstromjelleggel felsorolni bizonyos fajta nemzeti vagyontárgyak, értékek összességét. Végül az állami vagyon egy részére futotta, amiből például hiányzott a Lánchíd, és hiányzott több mint 50 vasútvonal. Tehát ez tipikusan és nagyon jól mutatja azt a minőséget, amit általában letesznek az asztalra.

De amiről itt szó van, csak arra kérem, hogy ne hívják ezt egy könnyítő csomagnak, ne hívják ezt egy megmentő csomagnak, amiről itt szó van, az az, hogy a parlamentnek, tehát a kormányoldalnak jelen pillanatban sietnie kell, hiszen el kell fogadnia és az államfőnek aztán ki is kell hirdetnie azt a Matolcsy-féle törvényt, amelynek értelmében, ha januártól valóban meg akarják adóztatni azt a két céget, amelyre ez a módosítás vonatkozik, ezt meg is tudják tenni. Ezen két cég pedig: az egyik a részben állami tulajdonban lévő MOL érdekeltségébe tartozó, a másik pedig az állami tulajdonban lévő MVM-é.

Tehát önök ezt a két céget akarják még időben megadóztatni, időt akarnak biztosítani saját maguk számára, hogy ez kihirdethető legyen, hogy ez foganatosítható legyen, és november 30-át követően pedig ezek az adóbevételek behajthatóak legyenek a jövőben. Tehát beszéljünk tisztán, erről van itt szó, és ebből az alap-, kiinduló állásból, ennek függvényében lehet tárgyalni arról, hogy ez helyes vagy helytelen, de legalább bánjanak őszintén a szavakkal, és ismerjék el, hogy miről szól ez az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ne üljön le, képviselő úr, mert a rendes felszólalása következik. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportból, parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A parlament korábban úgy fogadta el az előttünk fekvő törvényjavaslatot, hogy a már korábban is említett kettő, részben vagy egészében állami érdekeltségű céget mentesíti bizonyos fajta adókötelezettség alól. Aztán négy napra rá Matolcsy miniszter úr és csapata vélhetően meggondolta magát, rájött, hogy nem fog elég befolyni ily módon ebből a tehertételből, és azok után, hogy bevezette a sárgacsekk-adót, azok után, hogy durván emelte az energiacégek különadóját, annak tudatában, hogy ezt áthárítják a fogyasztókra és a lakosságra, azok után, hogy véglegessé tették a bankadót, és nem ezzel van a baj, de annak átháríthatóságát is kőbe vésték, majd pedig a kafetériát, a béren kívüli juttatásokat is további terhekkel sújtották, bevezették a közműadónak elnevezett formát, amiről én most is megpróbálok nagyon röviden és összefoglaló jelleggel beszélni, nem ismételvén a korábban elhangzottakat. De azt ki kell emelnünk, hogy ezen négynapos időintervallum során, miközben a kormány A-ból B-t gondolt, az eredetileg méterenként legfeljebb 100 forintos... - és hangsúlyozzuk, hogy az önkormányzat mérlegelésétől függően kivethető adó gyakorlatilag fix adó lett, és már nem 100 forintos, hanem 125 forintos, tehát egy milliárdos nagyságrendű tehertétel-növekedés, növekmény következett be.

(22.40)

Emellett is megjegyzendő, hogy másfél hónapon belül három megszorító csomagot állított össze az Orbán-kormány, ami azért párját ritkítja. Még egyszer mondom, hogy a Bajnai-féle gazdasági terrorizmus vetekszik csak ezzel, tehát lassan egy lapra kerülhet ez a kettő.

Nem éppen mértékadó, de nagyon sok portál számításai szerint megismerhetővé vált az, hogy mekkora tehertétellel kell a közműadó esetében számolni. Kiszámolták itt az E.ON Hungária Zrt., a Magáz, az ELMŰ és a Démász által fizetendő milliárdokat is. Itt az a 30 milliárdos becslés, amit egyébként a kormányzat is nagyjából elismert vagy letett az asztalra, reálisnak tűnik, reálisnak mutatkozik. A probléma az, hogy ezt egyfajta fűnyíró jelleggel kivetették mindenre, nem arra, ami mozog, hanem arra, amit megépítettek.

A gond az, hogy elsősorban a forgalmat kellett volna megadóztatni közműadó tekintetében, nem pedig a métereket, hiszen így a kisujjnyi vastagságú vezeték után ugyanannyit fizetnek, mint a méteres után, azzal pedig senki nem törődik, hogy ez működik-e vagy sem. Ez igenis a kisszolgáltatókat nagyon súlyosan, akár végzetesen is érintheti, és ha nem megy át a forgalom azon a bizonyos közműtípuson, akkor is fizet az illető, tehát messzemenőkig igazságtalan az az előterjesztés, ami előttünk fekszik.

Az sem titok, hogy magasabb távhőárakat is hozhat a közműadónak nevezett valami, hiszen már korábban ismertté vált, hogy a szakmai szervezetek az idei fűtési szezonban a tavalyinál egy 5-6 százalékkal magasabb díjat szeretnének kivetni. Ennek nagy részét vagy teljes egészét nem terhelték volna a fogyasztókra, hiszen a hozzájuk visszacsorgó különböző illetékformákból próbálták volna finanszírozni azt a különbözetet. De az is látható, hogy hiába mondják önök, hogy a teljes energia- és vízközmű-szektor több ezer milliárdos bevételi szintjéhez képest mi ez a 30 milliárd, ez egy törpe, kis elfekvő összeg, a korábbi ágazatinak megfelelő adófajták mindegyike esetében bebizonyosodott az, hogy vagy részleges, vagy teljes mértékű áthárítás bekövetkezett. Itt sem várható az, hogy a szolgáltató cégek bármifajta veszteséget lenyelnének. Ezek jellemzően profitorientált módon vagy olyan menedzsment alapján működő vállalkozások, ahol nem dívik az, hogy egy állam polgárai érdekében bármit is lenyeljenek, ha az állam kőkeményen és szigorúan nem ellenőrzi ezt a folyamatot.

Azt kell hogy lássuk, hogy az áthárítások folyamatosak. Ez történt a banki, ágazati különadó esetében, még a távközlési adónál is, ahol az elmaradt fejlesztések, a minőségromlás és a különböző büntetési, bírságtételek növekménye folytán egyértelműen elmondható volt az, hogy igenis, az állampolgárok fizettek. Jelen pillanatban pedig a leginkább meglepő az, hogy ezt a kormányzat mintha továbbra sem venné tudomásul, pedig állítom, hogy 9,5 millió ember ezzel tisztában van Magyarországon.

A kormányszóvivő is emlékeztetett arra, hogy a vízellátás, a csatornázás, a szennyvízelvezetés, a gáz, a távhő és az áram esetében rezsistop áll fönn, így ezeken a területeken szerinte nem emelkedhetnek az árak. Úgy véli, hogy a hírközlési területen, hasonlóan a kötelező biztosításokhoz, majd akkora verseny alakul ki, hogy ott sem hárítják át az adóterheket a fogyasztókra. Ezzel a versennyel kapcsolatban már a tranzakciós illeték kapcsán megismerkedtünk. Amikor az első piaci szereplő bejelentette, hogy áthárít, akkor az összes többi csatlakozott hozzá, a kormányzat pedig nem tett semmit, egyedül a PSZÁF tett annyit nagyon gyenge módon, hogy felszólította az érintett intézeteket arra, hogy ne hárítsanak át többet, mint amennyit ők indokoltnak tartanak. Ez a legalizálása a szabadrablásnak, ami tökéletesen elfogadhatatlan, és semmiféle garancia nincs arra, hogy nem kerülnek áthárításra a közműadó által érintett összegek.

Az pedig, hogy rezsistop lenne, ami itt bármit is megakadályoz, egész egyszerűen nem állja ki az igazság próbáját. Már csak azért sem, mert a tavalyi statisztikák alapján a gáz átlagos költségei 5,6 százalékkal növekedtek, a távfűtés költsége 7,6 százalékkal, az áram pedig már-már szolidabbnak mondható - itt idézőjelben tessék érteni a szolidat - 3,4 százalékkal. Egyébként pontosan ezen áremelések egyik eredője maga a kormányzat volt, a jelenlegi kormány azáltal, hogy 25-ről 27 százalékra emelte azt az áfakulcsot, ami tulajdonképpen a távhőn kívül a legtöbb hasonló szolgáltatási formát érintette, ezáltal maga a kormányzat kényszerítette bele az áremelésekbe ezeket az érintett ágazatokat, mert a kormányzat terhelte további elvonásokkal azokat, akiknek rezsistopot ígért.

Tehát látható, hogy az összes forma, amivel kapcsolatban az árak befagyasztásáról beszéltek, drágult, és azt is látnunk kell, hogy ezek növekvő ütemben drágultak az utóbbi egy-másfél évben, mint az azt megelőző időszakban. Ezért nagyon fontosnak tartanám leszögezni azt, hogy ne beszéljünk rezsistopról, mert egyszerűen nem igaz, a statisztikák nem ezt mutatják, a GKI statisztikái sem ezt mutatják, de más szervek által kimutatott számok sem. Emellett pedig igen, be kellene vallani, hogy itt egy megszorító csomag egyik pontja lép életbe. Azt is be kellene ismerni, hogy négy nap eltéréssel milliárdos nagyságrendben emelkedett ez az elvonás.

Végül pedig az önkormányzatok frontján azt is illene beismerni, hogy ha hamarabb léptek volna, a ciklus elején léptek volna, akkor Magyarország több tízmilliárd forinttal beljebb lenne, és ez az összeg most nagyon hiányozna a magyar családok kasszájából, a mindennapi megélhetésre fordított összegekből, vagy példának okáért onnan is nagyon hiányozna, hogy a kilakoltatási moratóriumot teljes körűvé lehetne kiterjeszteni, és az amúgy nagyon sokszor közműcégek áldozatául eső embereket mentesíteni lehetne a globális hálózatok elnyomása alól.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rendes felszólalásra következik ugyancsak a Jobbik-képviselőcsoportból Nyikos László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy örvendetes bejelentéssel kezdem vagy egy pozitív véleménnyel vagy dicsérettel, nem tudom, hogy fejezzem ki magamat e késői órán. Én örülök annak, hogy az önkormányzati likviditás szempontjából ez a változtatás itt megvalósul, nevezetesen június 30-áig moratóriumot kapnak arra, hogy ezeket a likviditási problémákat megoldják.

Ez egy jó dolog, és ezt szívesen támogatom természetesen. A szépséghibája ennek az, hogy miért így jöttek erre rá, hogy félreverték a harangot a helyi önkormányzati polgármesterek? Kaptam a házelnök úrtól egy levélmásolatot, amiben települési önkormányzatok szövetségének az egyik megyei képviselete azt nehezményezte, illetve kérte, hogy ezen változtasson a kormány. Változtat is, íme itt van előttünk a javaslat, de nekem meggyőződésem, hogy ha a törvény-előkészítés olyan lenne, mint amilyen nem, amiről már beszéltünk, akkor ezeket a fölösleges hibákat nem követték volna el, és méltányolhatták volna már az előző változatban azt, hogy nem lehet január 1-jére tenni ezt a dátumot. Ez tehát egy jó dolog.

De ha már az önkormányzatoknál tartok, akkor megemlítek egy olyan mulasztást, amit most már majd sajnos, úgy tűnik, egyre gyakrabban kell a tisztelt kormányszövetség fejére olvasnom. Arról van szó, hogy most már lassan nem nyolc év, hanem nyolc plusz két és fél év vagy nyolc plusz három év lesz az az időszak, amikor mindenféle problémákat itt majd emlegetnünk kell. Nem oldották meg, most sem oldják meg, nem oldották meg a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolóinak az ellenőrzését, erre Európában példa nélküli helyzet adódott. Sem az államháztartási törvény, sem az önkormányzati törvény, sem az azóta behozott salátatörvények egyike sem utal erre, hogy hogyan fogja például ezeket a tranzakciókat ellenőrizni, ki fogja ellenőrizni, miként fogja ellenőrizni, amik most is sorra kerülnek. De ennél is nagyobb probléma, hogy az egész éves pénzügyi beszámolónak a független pénzügyi ellenőrzése megoldatlan. Egyszerűen fittyet hánynak, egymásra mutogat az önkormányzatok ügyében a Belügyminisztérium meg a József nádor téri tárca, és ez egy megoldatlan kérdés.

A másik, amiről szintén beszélni szeretnék annak jegyében, hogy lassan a nyolc esztendő meghosszabbodik vagy kettővel, hárommal, hogy most egy olyan jogosítványt fog kapni az állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet, mint például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság, amely nem nagyon tudja bizonyítani, hogy alkalmas a feladatainak az elvégzésére. Nincs országleltárunk. Itt négy törvény módosításáról van szó, ebből az állami vagyonról szól az egyik, a másik a nemzeti vagyonról, és nem tudjuk egyikről sem, hogy mennyi, mi mennyi. Két és fél év óta egy országleltárt, egy vagyonregisztert képtelen a tisztelt kormány összeállítani. Van erre kormányhatározat, az is csúszik már egy esztendeje. Így belemegyünk ilyen törvénymódosításokba anélkül, hogy látnánk mögötte, hogy miről is van szó.

És akkor még egy ilyen mulasztást vagy szerencsétlen megoldást a rossz törvénykezés kapcsán hadd mondjak el: szó van itt az állami vagyonról meg a nemzeti vagyonról. Voltak szívesek összekeverni a szezont a fazonnal, hogy így fejezzem ki magamat. Kérem, a nemzeti vagyonnak része a magánvagyon is, része a lakosság vagyona is, része az önök lakása meg az én autóm is, semmi köze az államnak ehhez.

(22.50)

Tehát a nemzeti vagyonról szóló törvény már a címében is rossz, és most ilyen rossz törvények kerülnek itt sorra szóba, és alapvető problémákon meg túllépünk vagy túllépnek önök. Én nem fogok túllépni, én azt ígérhetem meg, hogy ezeket a problémákat - amelyek sűrűsödnek sajnos - újra és újra fel fogom vetni, és hiába unják sokan a képviselőtársaim közül, hogy ötödször vagy tizedszer hallják ezeket, én azért vagyok itt, és mást nem tudok tenni, mint hogy ezeket a problémákat elmondom. Falra hányt borsó, nem figyelnek oda, de legalább valami nyoma marad a jegyzőkönyvekben. Ezek nagyon súlyos mulasztások, ezt tessék elhinni nekem, mert aki nem tudja a fogalmak mögött a tartalmat megkülönböztetni, nem tudja, mi az állami vagyon meg a nemzeti vagyon, az nem tud jó törvényeket alkotni, és ennek vagyunk itt tanúi most már harmadik esztendeje.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalások következnek. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha önmagában csak a közműadó kivetéséről lenne szó, akkor lehet, hogy még a társadalom ezt tolerálná is, még akkor is, ha annak a tudatában lenne, hogy ezt áthárítják rá. Na de az a baj, hogy nem csak erről szól ez a történet, az a baj, hogy ez már valaminek a folyamodványa. Emlékezzenek vissza! Különadó, energetikai, távközlési, kiskereskedelmi, banki különadók, ezeket mind-mind tételesen külön-külön áthárították. Itt a baj, képviselőtársaim, hogy önök ígértek valamit, egészen mást csinálnak, és ezt fejelik meg utána még különféle sárgacsekk-adókkal, tranzakciós, telefonos adókkal, eladósítanak mindenkit, ebadót vetnek ki, vagy annak a lehetőségét adják meg, közműadót vezetnek be, 6 százalék feletti az infláció mértéke Magyarországon, tehát gyakorlatilag olyan helyzetet idéznek elő, hogy a mindennapi megélhetést lehetetlenítik el.

Tudják, egy mondattal - és kerülném a cinizmust - azt mondanám inkább, hogy mondjam, a származás kutatásának a dolgait kikerülve olyan gazdaságpolitikát kellene csinálni ebben az országban, ami nem másról szól, mint arról, hogy ne recesszió legyen, ne gazdasági csökkenés legyen, hanem ami munkahelyeket teremthet, és ami gyakorlatilag nem az adók mértékének a növekedését hozná magával. Azt kellene inkább megteremteniük, hogy a nehezebb sorban lévő, a mindennapokat munkával töltő emberek tisztességesen tudják élni az életüket. Ezek az intézkedések, a közműadó és egyéb más kategóriák nem ehhez vezetnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az az igazság, hogy ez a törvényjavaslat is mutatja azokat a kaotikus állapotokat, amelyeket törvényhozással próbál eltakarni a kormányzás, holott valójában az, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jogosultságot kap egy ilyen nehezen meghatározható, a törvény által nem is kezelt esetben, csak szövegesen azt mondja, hogy követelésvásárlással összefüggő jogügyletben saját hatáskörben dönthet az ellenértékről, ha a lakosság ellátásbiztonságához fűződő érdeket kell hogy figyelembe vegye. Ez egy kiskapu, képviselőtársaim. Lehet, hogy pont a kapcsolt energiatermelők tönkremenő cégeire gondolnak, amelyeket önök tettek tönkre a KÁT-rendszer szétverésével, és most 42 város távhőellátását fenyegeti veszély, ha egyáltalán működni tudnak ezek a cégek, vagy próbálják most finanszírozni az önkormányzatokat, és a szigor helyett azt látni, hogy jutalmazzák azt, aki jobban eladósodott, sőt még azt a korábbi feltételt is feloldják, hogy a kormány előzetes hozzájárulása nélkül nem vehetnek fel hitelt.

Tehát az a baj, képviselőtársaim, hogy önök a különadókkal felverték az inflációt, 6 százalék fölött van, ennek közel fele a különadókból van, 5,5 százalék a reálbérek csökkenése, ami viselhetetlen. Ez a baj, a hiteltelenség: ez a gazdaságpolitika ahelyett, hogy felemelné az országot, egyre mélyebbre taszítja, és ez a törvény is ebbe a sorba illik bele. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr következik. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az, ami bennünket továbbra is a legjobban zavar, az az egyértelmű átterhelés, ami által minden magyar állampolgár fizet, aki érintett a hasonló szolgáltató cégek szolgáltatásai kapcsán.

Egy egyszerű statisztikát hadd osszak meg! Budapesten - a Policy Agenda számításai szerint - átlagosan 4,5 százalékkal emelkedtek a rezsiköltségek. Ebből 1 százalékot tett ki a már általam említett kormányzati áfaemelés, tehát az, hogy 25-ről 27 százalékra játszották fel az áfa mértékét, a többi a cégeknél maradó, úgynevezett szolgáltatási díj növelését eredményezte.

Amikor pedig áthárításról beszélünk, mondjuk, hatósági árak esetén vagy olyan szegmensekben, olyan területeken, ahol rögzített árakkal dolgoznak, akkor azért ismételjük meg, hogy milyen formában következhet ez be. Egy közműszolgáltató esetében is bekövetkezhet a minőség tudatos rontásán keresztül - számtalan ilyen példát tudunk mondani, csütörtökön a részben ezt a területet érintő vitanapon meg is fogjuk osztani ezeket a maguk részletességében -, de az elmaradt beruházások is idesorolandók, a bírságolások felpörgetése. Az úgynevezett gyenge fizetési képességű csoportok diszkriminálása az a legsúlyosabb terület, ahol kimondottan a hátrányos helyzetben lévő, ámbár dolgozó és a társadalom hasznos tagjává válni kívánó társadalmi rétegeket sújtanák indokolatlan terhekkel, csak azért, mert a kormányzat egy újabb adófajtát vet ki. Mondjuk, a gáz ára egy nagyon jó példa erre: lehet, hogy maga a gáz köbmétere fixáras, de a szervizköltséget, a kiszállási költséget, a be- és kikötési költséget, a bírságokat határtalanul lehet növelni ezen törvényjavaslat és ennek elfogadása fényében is.

Tehát akkor lenne elfogadható ez a rendszer, ha valóban a globális hálózatokat terhelné, de úgy, hogy mellette megmarad az áthárítási lehetőségek teljes skálája. Látni kell, hogy ezt Magyarország állampolgárai fogják kifizetni, ami álláspontunk szerint továbbra is tökéletesen elfogadhatatlan.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Göndör István képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Korábban volt Dancsó úrnak egy kérdése, amit Gúr Nándorhoz tett fel, de én hoztam szóba az önkormányzati kötvénykibocsátást. Mondanám önnek, hogy abban teljesen egyetértek, hogy én sem látok esélyt, hogy ezt valaki lejegyzi, de jelentem, fideszes polgármester és fideszes többségű testület hozott ilyen döntést egy hónapon belüli időtartamban. Talán nem fogok titoksértést elkövetni, én szívesen elküldöm önnek a jegyzőkönyvi másolatot, csak azért, hogy lássa.

Annyit hadd mondjak el önöknek - az elején azt mondták, hogy miért mondjuk azt, hogy kapkodó jogalkotás. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki veszi magának a fáradságot, és megnézi, a képviselői futárpostában még ma reggel sem volt száma ennek az irománynak, tehát csak azok a képviselők találhatták meg (Dr. Rétvári Bence: Ezért kivételes sürgős az eljárás!), akik külön az iromány-nyilvántartó boxban kutakodtak, és ott rálelhettek erre a törvényjavaslatra. Eközben ma módosították a napirendet, és hadd mondjam el önöknek, hogy ilyen még nem fordult elő - én az ötödik ciklusomat töltöm -, hogy egy napon 26 tételben módosítják a kiküldött napirendet, és ebben benne van az, hogy ez a törvényjavaslat hol kerül sürgős kivételes eljárásba, és az összes többit nem folytatom.

Tehát ezt sok mindennek lehet nevezni, de megfontolt és komoly jogalkotásnak semmiképpen nem. És innen jön az a nagyon udvarias mondat, amire Dancsó képviselő úr azt mondta, hogy a gyakorlat kikényszeríti. Hát az ilyen rossz jogalkotási gyakorlatból tényleg holnap, holnapután az élet ki fogja kényszeríteni, hogy már a módosítás módosítását... (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Befejezésül azt mondom, hogy lesz még ennek a hétnek a napirendjén olyan napirend, amit ma megszavaztunk, és már a héten újra szerepel. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra a Jobbik-képviselőcsoportból Kiss Sándor képviselő úr következik.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ezen a bizottsági ülésen ott voltam, ahonnan Babák képviselőtársam hiányolta az ellenzéki bizottsági tagokat. Meg kell önöket nyugtatnom, hogy semmit nem vesztettek az ellenzéki bizottsági tagok, mert a kormány előterjesztője nem mondott semmit. Az én módosító javaslatomra, amikor megkérdeztem, hogy miért nem támogatta, akkor azt mondta, hogy ott van az indoklásban, valami ilyesmit mondott, tehát egyszerűen nem indokoltak meg semmit, nem indokolták meg, hogy a beadott módosító javaslatokat miért nem támogatják.

(23.00)

Én meg szerettem volna tudni, hogy az 1. §-ban miről is van szó. Azt elolvastam, hogy az állam nevében, mint tulajdonos, eljárhat az állami zrt., azért, hogy követelést vásárolhat. De követelést mikor szoktak vásárolni? A követelést mikor szokták eladni? Akkor adnak el követelést, amikor azt nem tudják behajtani, és azt nem tudjuk, hogy milyen követelést akar vásárolni az állam. Itt hallottam, hogy állítólag majd a kapcsolt energiaszolgáltatók behajthatatlan követeléseit akarja megvásárolni. Bennem felvetődött az a gondolat, hogy netalán a közműszolgáltatók lakossággal szembeni követelését akarja megvásárolni. Nem tudjuk. Tehát egyáltalán, nemhogy még a törvényjavaslatban vagy az indokolásban nincs ez leírva, de még a bizottsági ülésen a kormány előterjesztője sem adott erre választ. Egyszerűen nem tudjuk, hogy miről van szó.

Itt többször hallottuk azt, hogy kapkodó a törvényalkotás, de nemcsak hogy kapkodó, egyszerűen az, hogy kontrollálatlan közpénzköltésre ad az előterjesztés lehetőséget, ezt elfogadhatatlannak tartjuk. Még egyszer mondom: szeretném, ha az államtitkár úr megmagyarázná, ha már a bizottsági ülésen nem került erre sor, miért nem támogatta ezeket a módosító javaslatokat, amelyek közül még a szocialista Varga Zoltánét is kimondottan elfogadhatatónak tartom.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, kíván-e valaki még felszólalni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az összevont általános és részletes vitát lezárom.

Megkérdezem Szatmáry Kristóf államtitkár urat, kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Igen, kíván. Megadom a szót, parancsoljon, államtitkár úr!

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálatos módon a vita jelentős részében nem konkrétan a benyújtott javaslat tartalmi részével foglalkoztak a felszólalók, ez talán az általános vitánál nem is baj, de így a választ is részemről részben csak ilyen nagy általánosságban tudom megadni. Magával a benyújtott módosítással kapcsolatban, ami a konkrétumokat érinti, azt tudom megerősíteni és válaszolni részben a konkrétumokkal kapcsolatos felvetésekre, hogy valóban annak a négy törvénynek a módosítása olyan célokat szolgál, ami, azt gondolom, egyébként mindenki számára abból a szempontból támogatható, hogy vagy a lakosság, vagy az önkormányzat, vagy maga a költségvetés bevételi oldalának pozitív hozadékát tartalmazza. Ami a formai részeket érinti, hogy miért így meg amúgy lett benyújtva, nem mentegetőzésképpen azt tudom mondani, hogy természetesen nem olyan időket élünk, amikor nagyon hosszú távra tervezhetők a különböző pontok, főleg azért sem, mert jó néhány olyan új területre ment be az állam, amelyben a szabályozás nem egyszerű, és elég bonyolult viszonyrendszereket kell átlátni.

Mégis válaszolnom kell az általánosságokra, amit nem akartam megtenni, de Gúr Nándor képviselőtársam felszólalása azért felkeltette bennem is az érdeklődést így a késői órára való tekintettel, ami arra vonatkozott volna, hogy a gazdaság általános állapota és a különadók összefüggését hogyan is látjuk. Távol álljon tőlem, hogy én is már a vitában elhangzott előző időszakra való visszautalást megtegyem, azért az mégis kikívánkozik belőlem, hogy itt különböző meghasonlásokról beszélt a képviselő úr, hogy ki mit ígért, meg ki mit nem ígért az elmúlt időszakban. Én továbbra is azt látom, a probléma az, hogy leginkább önök vannak, mármint a Magyar Szocialista Párt identitásválságban, mert természetesen tudjuk jól, hogy a különadók rendszere azért született meg, és természetesen nem lehet százszázalékosan azt kizárni, hogy ezt valamilyen módon megpróbálják a szolgáltatók áthárítani, de az sem mondható, hogy ezt teljes mértékben vagy nagymértékben meg tudnák tenni. Ezt azért hozom ide, mert önökhöz képest vagy az önök kormányzását összehasonlítva, most nem a múlt örökségéről kívánok beszélni, azért mégis sokatmondó, hogy míg önök a gazdaság megújítását deklaráltan baloldali pártként - bár ez szerintem csak a nevében van így - úgy próbálták megoldani folyamatosan, hogy száz- és ezermilliárdokat vettek el közvetlenül az emberektől, addig önök az adóbevételeknek azt a módját kritizálják, amely legalább megpróbálja az extraprofittal rendelkező ágazatokban valamilyen módon a közteherviselés rendszerét kiterjeszteni.

Önök ugyanabban a cipőben járnak sajnos vagy szerencsére az elmúlt 8-10 évben, hogy miközben önök hivatkoznak a szociálisan rászorulók táborára, és ezt a kormányt úgy kívánják beállítani, mint aki nem érzékeny ezen ügyekre, önöknek egyetlenegy javaslatuk nem volt arra, hogy azonkívül, hogy fűnyíróelvszerűen vegyünk el mindenkitől a lehető legtöbbet, megpróbálták volna megtalálni azt a közteher-viselési rendszert, amelyben valóban megpróbál súlyozni a kormányzat, és megpróbál azokra az ágazatokra terheket tenni, amelyek a korábbi időszakban extraprofitra vagy nagy profitra tettek szert. Erről szól az elmúlt két, két és fél év, és ebből a szempontból büszkén vállalja a mostani kormányzat, hogy bizonyos különadók tekintetében megpróbálja azokat az ágazatokat bevonni, amelyeket az önök időszakában nemhogy megpróbáltak volna bevonni a közteherviselésbe, hanem a pénzügyi szektortól kezdve a különböző telekommunikációs szektorokon keresztül milliárdokat juttattak oda. Én azt gondolom, ez jól jelzi egyébként a kormányzat adópolitikájának különbségét önökhöz képest. Ha önök továbbra is természetesen azt mondják magukról, amit mondanak, az az önök dolga, de mindenki számára jól látható, hogy míg a mostani kormányzat pontosan a szociális szempontok és a közteherviselés, a magyar családok, a magyar vállalkozások minél kisebb terhelése miatt próbál ilyeneket bevezetni, ezzel szembeállítható az a politika, amikor valóban közvetlenül az emberektől próbálnak valakik sarcot beszedni.

Összességében azt tudom mondani, hogy a törvényjavaslat szolgálja azokat a célokat, amelyeket a 2013. évi költségvetés alapelvei meghatároztak, és bízunk benne, hogy ezzel a négy módosítással jobbá, precízebbé tehető a 2013. évi költségvetés, ezért kérem az Országgyűlést, hogy támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   297-303   303-358   359-370      Ülésnap adatai