Felszólalás adatai

SCHEIRING GÁBOR (LMP): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gazdaságpolitikai kudarcsorozat közepén vagyunk, amely mára politikai válsággá duzzadt, és úgy fest, sajnos még messze nincs vége. A helyzet már rég nemcsak Matolcsy György alkalmatlanságáról szól, hanem a miniszterelnök politikájának a válságáról is, ezért neki is vállalnia kell a felelősséget. (Feltűzi a mikrofonját.)

Megkérhetem, hogy visszaállítsa az órát, elnök úr? (Továbbra is hangosítás nélkül:) Szóval, egy gazdaságpolitikai kudarcsorozat közepén vagyunk, és úgy látszik, hogy a házelnök úr nem hajlandó lehetőséget adni, hogy az ellenzék elmondja a véleményét erről a kudarcsorozatról. Ez is azt mutatja...

ELNÖK: Képviselő úr, ha megengedi, méltóztasson tanulmányozni a Házszabályt. Az ülésvezetést bírálni szigorúan tilos, az ülésvezető elnöknek joga van azonnal megvonni a szót az ülésvezetést bíráló képviselőtől. Én ezt most nem teszem meg, de az ön hibáját, hogy elfelejtette fölcsatolni a mikrofonját, ne hárítsa rám, legyen szíves. Folytassa! (Taps a kormánypártok soraiban.)

SCHEIRING GÁBOR (LMP): (Hangosítással:) Az első kínos kudarc az egykulcsos adó csúfos bukása volt. Már vezető jobboldali közgazdászok is elismerik, hogy az egykulcsos adó megbukott, nem működik. A frissiben feltőkésített legtehetősebbeknek eszük ágában sincs többet fogyasztani, sem több embert foglalkoztatni, viszont sikerült vele egy 500 milliárdos lyukat verniük a költségvetésen, aminek a foltozására folyamatos megszorításokat hajt végre a kormány.

A második kínos kudarc az államadósság ellen viselt háború bukása. Matolcsy György az éjjel letette a fegyvert abban a háborúban, amelyet a kormány saját maga indított. A frissen benyújtott stabilitási törvény ugyanis kimondja, hogy 2016-ig nem kell csökkenteni az államadósságot, miközben az egykulcsos adót kétharmadba betonozza. A felelősséget tehát a kormány a következő kormányra hárítja, és egyben megköti annak kezét.

A harmadik kínos kudarc pedig a Valutaalap visszahívása. A jelenleg kormányzó többség arra kapott ugyanis felhatalmazást, hogy új alapokra helyezze a gazdaságot. Az IMF visszahívása azt jelenti, hogy ezt a lehetőséget is elszalasztották. Ha önöknek valóban fontos lett volna a spekuláció újraszabályozása, akkor támogatták volna az LMP-nek azt a rengeteg javaslatát, amely megadóztatta volna a spekulációt vagy betiltotta volna az állampapírokkal folytatott spekulációt.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Számomra megdöbbentő, hogy önöknek nem fáj ez a kínos kudarcsorozat. Tényleg itt lapít több mint húsz focicsapatnyi kormánypárti képviselő, és csöndben végignézik, hogy az önök pártelitje szakadékba taszítja az országot? Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy elrontották, hanem az a baj, hogy ezt nem hajlandók beismerni. Ha valaki kimondja, hogy a király meztelen, akkor annak a fejét veszik?

Tisztelt Képviselőtársaim! Világos, hogy ezért a kudarcért Orbán Viktornak vállalnia kell a felelősséget. A miniszterelnök azonban folyamatosan háborúzik a valósággal, képtelen a korrekcióra. Az a helyzet, hogy ezzel a politikával azonban szakadékba viszik az országot. Miniszterelnök úr és a kormány egyetlen lehetősége, hogy világosan beismeri, az út, amelyen fejvesztve rohan előre, járhatatlan. Gyökeres fordulatra van szükség azonnal.

Először is, Matolcsy Györgyöt le kell váltani. A miniszterelnök az IMF tárgyaló delegációjából már kihagyta a gazdasági minisztert, ezzel gyáván, de beismerte az ő bukását. Bátran ki kell állni az emberek elé és végleg leváltani Matolcsy Györgyöt. Másodsorban: új költségvetést kell kidolgozni, reális számokkal és egy igazságos, háromkulcsos jövedelemadóval. Harmadrészt, a nemzeti együttműködés jegyében a Valutaalappal tárgyaló delegációban biztosítani kell egy ellenzéki szakértő jelenlétét. Az LMP ezért tárgyalásokat kezdeményez az ellenzéki frakciókkal és a parlamenten kívüli civil ellenzékkel, hogy találjunk egy közös jelöltet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még elkerülhetik a teljes csődöt, a miniszterelnök a kudarc bátor beismerésével még végrehajthat egy gyökeres fordulatot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Ismét Szatmáry Kristóf államtitkár úré a szó. Parancsoljon! (Zaj.) Figyelmet kérek!

SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Igazából nehéz témáról beszélt. Én nem akarnám megítélni, hogy a király meztelen vagy sem, de az biztos, hogy udvari bolond már van. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon.) A tények kedvéért: ön a térképen valamit elnézett. Ön politikai válságról és gazdasági válságról beszél. Nem ismerek olyan országot, ahol politikai válság van és a kormányzó többséget adó pártok 50 százalék fölött szerepelnek időközi választáson.

(13.50)

Ön gazdasági válságról beszél. Nem ismerek olyan országot, ahol gazdasági válságban nőnek a reáljövedelmek, nőnek a reálbérek és nőnek a gyermekvállalással kapcsolatos jövedelmek. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Meg kell nézni a statisztikát! Nem ismerek olyan országot, ami gazdasági válságban van, és az elmúlt egy évben csökkent a munkanélküliségi ráta, és növekedett a foglalkoztatási ráta. Ne haragudjon, képviselőtársam, de ön összevissza beszél. Sem gazdasági válság, sem politikai válság Magyarországon nincsen. Egyébként valóban nehéz nemzetközi környezet van, valóban, Magyarország másfél éves kormányzás után is komoly kihívásokkal áll szemben gazdaságpolitikailag, de egyébként, hogy mi a különbség egy pénzügyi szakértő és egy államférfi vagy egy jó politikus között, leginkább az, hogy különbséget tud tenni stratégia és taktika között. A stratégiában a magyar gazdaságpolitikának továbbra is azt kell képviselni, amit eddig képviselt: meg kell próbálni Magyarországot a lehető legtávolabb tartani az euró válságától, meg kell próbálni a magyar emberekre, a magyar kis- és középvállalkozásokra a lehető legkevesebb hatást tenni ez ügyben, és ezzel szemben kell vállalni azokat a konfliktusokat a nemzetközi porondon, amelyeket a magyar kormány vállalni is fog. Ez a magyar kormány gazdaságstratégiája. Hogy egyébként az IMF-fel hogyan és miképpen kell tárgyalni, erről lehet vitatkozni, de azt gondolom, hogy a magyar gazdaságstratégiába illett az is, hogy ahhoz, hogy 2010 végén a magyar kormány meg tudjon tenni nagyon fontos gazdaságpolitikai lépéseket, azt kellett mondani az IMF-nek, hogy köszönjük szépen, abban a formában nem volt szükség az ő szereplésükre. És ugyancsak a magyar emberek érdekét védi, hogy egy megváltozott nemzetközi környezetben már - a meglépett eredményeinket megvédendő - elindítunk egy tárgyalást. Ez két teljesen különböző dolog; ön összekever két dolgot, minimálisan is a stratégiát meg a taktikát.

Összességében ezt tudom mondani. Magyarországon se politikai válság, se gazdasági válság nincs, és jó lenne - ön a valóságról szólt itt -, ha ön is egy kicsit köszönő viszonyba kerülne a valósággal. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   11-16   17-22   23-24      Ülésnap adatai