Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FAZEKAS SÁNDOR földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon tanulságos volt ez a vita, amelynek jelentős részén itt voltam, illetve figyelemmel tudtam kísérni a tévéközvetítést. Azt hiszem, hogy egy vissza-visszatérő vitának lehettünk a részesei, hiszen jó néhány korábbi alkalommal már hangzottak el érvek és ellenérvek. Úgy emlékszem, hogy ez a földértékesítési program már a nyár óta napirenden van, tehát azt sem lehet mondani, hogy a társadalmat villámcsapásszerűen érte volna az elmúlt néhány hétben az, ami itt zajlott.

Sallai Róbert Benedek képviselő úrnak sajnos már el kellett távoznia, pedig szerettem volna válaszolni az általa elmondottakra is. (Kepli Lajos: Figyeli a közvetítést.)

Ander képviselő úr sok felvetésével egyetértek, és azokat jelentős részben megfontolandónak tartom. Ő is fájlalja azt, hogy a föld nem a magyar gazdáké. Ez nekünk is komoly gond. Sok olyan ezer és ezer hektár van, amely külföldiek kezére került, még jóval azelőtt, hogy a Fidesz számára a kormányzás lehetősége megnyílt. Mi is mindent megteszünk azért, hogy ez visszakerüljön magyar tulajdonba. Mi pontosan a magyar gazdák részére akarjuk adni a földeket.

Ha a Jobbik a valóságban ehhez képest államosítani akar, akkor nem értem a képviselő úr gondolatmenetét, azt legalábbis nem értem, akkor ön el akarja venni a gazdáktól még azt a földet is, ami megvan nekik, és azt is állami tulajdonban akarja látni. Szerintem a magyar gazdatársadalom számára egyértelművé kell tenni, hogy a Jobbik mit akar. Még itt a parlamentben is ellentmondásos vélemények hangzanak el az önök részéről. Érdemes lenne végiggondolni, hogy akkor mi a tényleges jobbikos álláspont, hozzátéve azt, hogy abban az alkotmánybírósági beadványban mégiscsak azt kifogásolják, hogy magyar állampolgár földművesek vehetnek majd földet az árveréseken. Ez legalábbis egy komoly ellentmondás-sorozatnak tűnik. Persze, önök nagyon elégedettek azzal, hogy ezt az ellentmondást nem látják; biztos valamilyen kiváló logikai bravúrral lehet ezt áthidalni. (Szilágyi György: A magyar állampolgár és a természetes személy két külön fogalom!) Tessék majd megnézni pontosan a saját beadványt!

Gyüre Csaba képviselő úr azt mondja, hogy nem mindenki tud elindulni egy árverésen. Így van, a helyben élő magyar földműves tud elindulni ezeken az árveréseken, amelynek a legnagyobb része ‑ több ezer parcella ‑ kis terület.

(22.00)

Hiszen mondjuk, 3 és 10 hektár között 5551 parcella van, 10 és 30 hektár között 2145 parcella van jelen meghirdetési helyzetben. Alig hiszem, hogy ez az oligarchák tolongását meg a befektetők tolongását váltaná ki az árveréseken.

De egyébként, hogy a gazdákat megkérdezte-e valaki vagy sem: a gazdák már véleményt nyilvánítottak arról, hogy földet akarnak-e venni. 2011 és 2015 között csak a 3 hektár alatti területekre mintegy 7 ezer szerződést kötött a Nemzeti Földalap, sorban állnak legalább 8-10 ezren, és folyamatosak az igények a 3 hektárnál nagyobb területekre is. Tehát ezt az emberek meg akarják vásárolni. Tisztelik a Szent Korona-tant, de nem a Szent Korona tulajdonában akarják látni, sőt nem is a magyar állam tulajdonában, mert mondjuk, ha a magyar állam egy osztatlan közösben benne van néhány százalékkal, akkor az külön terhet, adminisztrációt jelent, és semmiféle nemzetstratégiai érdek nem fűződik szerintem ahhoz, hogy ezt a több tízezer parcellát a magyar állam megtartsa.

Amit meg kell tartania, hangsúlyozom, ami szük­séges, az természetesen állami tulajdonban marad. Hiszen az állami földvagyonnak ez 20 százalékát érinti, az erdővagyon, az expozéban, a vitaindítóban elmondtam, a kutatóintézetek, egyetemi kutatóintézetek földjei, a ménesgazdaságok földjei, az agrárképző intézmények földjei és a védett területek természetesen állami tulajdonban maradnak.

A zsebszerződés a következő kérdés. Azt el szeretném mondani, hogy a mi kormányunk az első, amelyik a zsebszerződések ellen konkrét intézkedéssorozatot hajtott végre. A földtörvény rendelkezéseitől kezdve a Btk.-n át minden létező eszközt megragadtunk ahhoz, hogy a zsebszerződéseket ne lehessen legalizálni. Külön speciális papíron lehet szerződéseket kötni, és úgy látom, hogy a zsebszerződéses „tulajdonosok” jelentős része föladta, és eladja ezt a területét. Tehát nem tud tulajdonba lépni, és így ezt a problémát, ami több mint két évtized alatt halmozódott fel, lépésről lépésre, napról napra meg tudjuk szüntetni.

Magyar Zoltán: tényleg nem törvényt tárgyalunk, a törvény tárgyalása már megvolt azzal a cirkusszal együtt, amit önök a szavazásnál előadtak. Méltatlan volt a témához és szerintem a parlamenthez is. Az, hogy önökhöz mennyire volt méltó, nyilván majd eldöntik. A Nemzeti Földalapról szóló törvényt viszont ön megszavazta, tisztelt képviselő úr, és az egész Jobbik, ha jól emlékszem, a jelenlévők megszavazták a törvényt; nyilván végiggondolták, hogy abban milyen lehetőségek vannak a magyar állam számára, akár a 3 hektár alatti, akár az a fölötti területeknél is.

Az üzemtörvény. Én nem az üzemtörvényt kértem számon önökön, hanem a földtörvényt. Önök úgy akarnak b-t mondani, hogy közben nem mondtak a-t. A levegőben van addig. Vagy talán az önök által kolomppal megzavart földtörvényhez illeszkedő üzemtörvényt akarnak legyártani? Azt hiszem, itt több a kérdőjel, mint a válasz. Nyilván ez egy értékes anyag, majd biztosan lesz arra időm, hogy megnézzem a javaslatokat is.

De azt jól tudom, itt, ezek között a falak között már elhangzott az, hogy önök miért nem készítik el a földtörvényüket, tisztelt képviselő úr. Hát azért, mert azt a papír nem bírja el. (Derültség a Jobbik soraiban.) Az, hogy egy nyílt államosítással kijöjjenek, leírva már túl erős. Itt a parlamentben lehet ezen nevetni, éjfél felé példákat felhozni erre a dologra, de szerintem itt egyértelmű, hogy szóban elhangzik az önök részéről, többször megígérték, de a gyakorlatban nem tudják letenni az asztalra.

Családi gazdaságokra vonatkozóan most is megvannak a jogszabályok, hogy mi minősül családi gazdaságnak. Nyilván ezen lehet vitatkozni. Vannak kisebb és nagyobb családok, kisebb és nagyobb családi gazdaságok is. De egyébként a földtörvény 300 hektáros tulajdonszerzési maximuma irányadó, és emellett az agrártámogatásokat, sőt a haszonbérleti szabályokat is úgy igazítottuk, hogy az 1200 hektár abszolút plafon a haszonbérletnél is, a területalapú támogatásoknál is. Azért van határa ott is a növekedésnek.

És ne keverjük össze a haszonbérletet a tulajdonnal! Mert lehet, hogy valaki vagy valakik egészen nagy területet haszonbérelnek, de ez nem azonos azzal, hogy mi van a tényleges tulajdonukban. Ezt a két dolgot ebben az esetben célszerű külön kezelni, mert vagy általánosító megállapításokra jutunk, vagy teljesen félrevezet bennünket.

Gőgös Zoltán: aki 36 éves haszonbérlettel vesz területet, az spekuláns. Hát, képviselő úr, ezt nyilván elmondta… ‑ nem látom, nem tudom, hol van.(Gőgös Zoltán nem a helyén ül.) Köszöntöm, hogy újra itt van vagy még itt van. De képviselő úr, ha most mi nem írjuk ki ezeket a területeket, akkor pedig ön mutyit kiált, spekulációt kiált az állam részéről. Ön most azt kifogásolja, hogy az állam miért ír ki olyan területeket megvásárlásra, amelyek 36 évre még haszonbérbe vannak adva. És ha nem írjuk ki, akkor ön mit mond? Azt mondja, hogy valakik megoldották azt, hogy ne kerüljenek ebbe az értékesítési körbe.

Szerintem ezt bízzuk az érintettekre. Ha kell így a terület, akkor majd licitálnak rá, és ha meg tudnak állapodni a tulajdonossal, az az ő dolguk. Nem hiszem, hogy ez spekuláció lenne, mert eleve földművesek vannak abban a körben, akik itt a liciten részt vehetnek.

Sallai Róbert Benedek részéről volt egy kérdés a nagygazdálkodókra. Ő ugye a bérletet keveri a tulajdonnal. Ez nem is csoda, mert ő is a haszonbérletnél eléggé ambiciózus célokat tűzött ki maga elé. Ezt már nem akarom megismételni, de ő nyilván belelát a nagybirtokok haszonbérleti rendszerébe éppúgy, mint a kis- és közepes családi gazdaságok földtulajdoni viszonyaiba, saját gyakorlata alapján is.

Tisztelt Országgyűlés! A kis és közepes családi gazdaságok aránya nőtt az elmúlt időszakban. Ha az időkeretek lehetővé teszik, erre felhívom a figyelmet, mindig kis és közepes családi gazdaságok megerősítéséről beszélünk mi is, mert a nagyok, ezzel egyetértek, elboldogulnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nagy családi gazdaságokat kifejezetten üldözni kéne. Szerintem Gőgös képviselő úr mezőhegyesi dolgára reflektálva azt azért hozzá kell tenni, hogy ott azt a területet, azt a céget úgy vásárolták meg, illetve nyúlták le egyes vezetők, hogy pontosan tudták azt, hogy ez a haszonbérleti időtartam a végéhez ér. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Tehát ők számíthattak arra, egy előhaszonbérleti jog sem azonos a haszonbérleti joggal, számíthattak arra, hogy egyszer az adott haszonbérlet befejeződik.

Gyüre Csaba fölvetése: privatizáció ‑ ha jól látom, ő idézte a szót. (Dr. Gyüre Csaba: Igen.) Igen, kétségtelenül szabatos nyelvi meghatározás ez. Az más kérdés, hogy a köznyelv nem éppen ezt érti rajta, tisztelt képviselő úr. Nem éppen ezt érti, hogy valakik egy nyilvános árverésen valamit vásárolnak. A privatizáció köznyelvi értelemben SZDSZ-es, MSZP-s lenyúlást jelent. Akkor is, ha 40 szótárt hoz ön ide, hogy ezt vagy az ellenkezőjét bizonyítsa.

És többször elhangzott, hogy a föld nemzeti kincs. Hát akkor nem nemzeti kincs, amikor a magyar gazdák tulajdonában van a föld? Ha akkor nem nemzeti kincs, akkor micsoda? Meggyőződésem, hittel vallom, hogy a föld nemzeti kincs, egy különleges érték. Akkor is az, ha a magyar gazdák tulajdonában van. És nekünk segíteni kell őket abban, hogy ezzel gazdálkodjanak, hogy hozzájussanak, akkor is, ha 3 meg 5 hektáros darabokban van ez a nemzeti kincs. Akkor talán még jobb az, ha egybefüggő, más birtokokat kiegészítő szerepet tölt be.

SZDSZ-es lenyúlásokhoz és egyebekhez, hát, nem hiszem, hogy ehhez a Fidesznek vagy nekünk bármi közünk lenne. Vagy két évtizeden át birkóztunk az SZDSZ-szel a parlamentben és a választásokon. Én nem emlékszem arra, hogy azt mondtam volna valaha is, hogy az állam nem jó gazda. Tud jó gazda lenni a magyar állam egyébként. Nyilván vannak szolgáltatások, amelyeknél a cégforma igazából egy választás kérdése. Olyan, mint egy hivatal vagy egy intézmény, a választónak vagy a polgárnak nincs sok választási lehetősége, hogy mondjuk, más víz- és csatornaműtől vegye igénybe a vízszolgáltatást vagy a csatornaszolgáltatást. De vannak olyan cégek, amelyek a profit világában élnek, vannak olyan cégek, ahol nagyon meg kell fontolni azt, hogy az állam milyen szerepet vállal, akár tartósan is.

De tisztelt képviselő úr, a magyar állam ezeken a földeken nem gazdálkodik. A magyar állam ezeket a földeket haszonbérbe adja. Tehát az ön hasonlata teljes mértékig megalapozatlan, mert itt nem a jó gazdálkodást lehet a magyar államon számonkérni, hanem azt, hogy jól adja-e haszonbérbe ezeket a területeket. Bérbe adja, és mások gazdálkodnak rajta, akik egyébként lehetnének tulajdonosok is, miközben igyekeznek minél többet saját tulajdonba venni. Ez egy nyugat-európai fejlődési modell, ahol a gazdák a saját földjeiken tulajdonosként gazdálkodnak, nem haszonbérletet vesznek igénybe. Többen ezt cáfolják, de higgye el, képviselő úr, hogy ez a valóság, ez az igazi vegytiszta modell, hogy a tulajdonos a saját földjén gazdálkodik. Ezt lehet vitatni, de akkor is, szerintem reális ez a kitűzendő cél, hogy abba az irányba mozdítsuk a magyar mezőgazdaságot, hogy lehetőleg minél többen a saját földjükön gazdálkodjanak, és akkor a bevételeik, illetve az agrártámogatásaik nem kerülnek át földtulajdonosok jövedelmi körébe.

(22.10)

Azt nézem, hogy van-e még olyan kérdés, amit nem válaszoltam meg. Próbáltam valamennyire kitérni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Szerintem mindenképpen hasznos volt ez a vita, mert itt azért látszik, hogy eltérő álláspontok összegződtek. Nekünk meggyőződésünk, hogy abban az irányban kell tovább is dolgoznunk a Fidesz-KDNP-nek, a kormánynak, a Földművelésügyi Minisztériumnak is, hogy azé legyen a föld, aki azt ténylegesen megműveli. Tehát az állam, amely tulajdonos és bérbeadó volt ezekben az esetekben, azzal tudja segíteni a magyar családi gazdálkodókat, kis- és közepes gazdálkodókat, földműveseket, ha lehetővé teszi, hogy az általuk megvásárolni kívánt földekhez hozzájussanak, azokat megvehessék.

Szerintem az egész országnak is jó az, ha a gazdák nem bérlők és haszonbérlők lesznek a földjeiken, hanem tulajdonosok, hiszen a magyar parasztság mindig tulajdonos akart lenni. Akkor is, amikor jobbágysorban volt, akkor is, amikor a nagybirtokoktól kapott kisebb-nagyobb területeket, és feles bérlők voltak vagy tanyások vagy tanyaszolgák, és még sorolhatnánk azokat a megoldásokat, ahogy távol tartották a magyar embereket, a magyar parasztságot a földtől. Ez egy régi elképzelés, egy régi igény, egy régi vágy, ha úgy tetszik, és most egy lépéssel közelebb tudunk kerülni ahhoz, hogy a magyar parasztságnak, a magyar gazdatársadalomnak ez az ősi igénye tel­jesüljön.

Én nagyon sajnálom azt, hogy egy gazdaellenes ellenzéki liga alakult itt ki egy alkotmánybírósági beadvány kapcsán, amely kifejezetten amiatt támadja a kormányt, hogy a magyar állampolgár gazdáknak akar segíteni, magyar állampolgároknak, akik ott, a földön dolgoznak, próbálja megnyitni azt a lehetőséget, hogy a birtokaikat kiegészítsék és gyarapítsák. Nyilván majd önök is látják azt, nem kell ehhez túl nagy időtávlat, néhány hét múlva, néhány hónap múlva, hogy érdemes volt-e összefogni itt a liberálisoknak a baloldallal, a Jobbiknak az egész baloldali ellenzékkel ebben a kérdésben, ahol látszólag zavarosnak tűnő és ellentmondásos érveléseket hallhattunk, de a közös nevező, a gazdaellenesség, az megvan.

Én bízom abban, hogy ezen sikerül fölülemelkedni, és bízom abban, hogy ehhez a ma esti vita is hozzájárult. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)