A felszólalás szövege:
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság április 16-i ülésén tárgyalt a T/3560. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Az ülésen nagy vita nem alakult ki a javaslatról, aminek részben az az oka, hogy a hozzászóló bizottsági tagok egyetértettek a javaslatban leírtakkal, azokat megszavazhatónak tartották.
A tervezet egyik legjelentősebb módosítása a közhatalmi feladatot ténylegesen ellátókhoz kapcsolódó ügyviteli feladatot ellátók újbóli visszaszervezése. Elhangzott az ülésen, hogy azért is támogatható ez a módosítás, mert a kiszervezések alkalmával sem tudtunk elfogadható indokot felhozni, megmagyarázni, hogy miért is történt ez. Így az elmúlt időszakban előfordulhatott, hogy zárt ülés anyagait eskütétel nélkül kezeltek ügyintézők. Az csak természetes, hogy a közszolgálati jogviszony helyreállítása mindenféle érdek- és jogsérelem nélkül történik. Tehát ugyanolyan állapotot teremtünk, mintha a kiszervezésük meg sem történt volna. Reméljük, hogy ezt majd a végrehajtók is így fogják csinálni.
A juttatások tekintetében nagy változás nincs a javaslatban, de kedvező fogadtatásra talált a ruházati költségtérítés megemelése és az üdülési csekk biztosíthatósága.
A vita folyamán több képviselő aggályát fejezte ki amiatt, hogy az önkormányzatok szűkös anyagi helyzetét figyelembe véve lesz-e pénz a törvényjavaslatban leírtak teljesítésére. A válaszadásban elhangzott, hogy a fedezet biztosított a jelenleg hatályos költségvetési törvény 4. § 1/a pontjában, amikor a köztisztviselői illetményre a kormány céltartalékot képzett. A Pénzügyminisztérium, ahogy elfogadást nyert a jogszabály, konkrétan fel fogja mérni, mibe kerül az, és annak megfelelően kerül leosztásra a pénz.
Helyeslést kapott a nyelvtanulás további ösztönzése, hiszen tudvalevő, hogy nyelvtudásban nem rózsás a helyzet ma Magyarországon.
Szükségesnek tartottuk a polgármesterek jogállását érintő rész megnyitását is, hiszen a közelmúltban történtek is azt erősítik, hogy rendezni szükséges a polgármesterek illetményével kapcsolatos szabályozást.
Szóba került, hogy amennyiben a törvénytervezet elfogadásra kerül, 32 ezer hivatásos állományú rendőr, határőr, vám- és pénzügyőr részére kerül sor tisztek esetében 8 százalékos, tiszthelyettesek esetében 6 százalékos mértékű emelésre.
(19.30)
Ennek kapcsán felvetődött, hogy ez mennyiben felel meg a Parlament előtt demonstrálók követeléseinek. A válasz e tekintetben is megnyugtató volt. A bizottsági ülésen részt vevő belügyminisztériumi vezető a következőket válaszolta erre a kérdésre: “A belügyi ágazatban működő kilenc szakszervezettel szeptembertől kezdődően folyamatosan tárgyalás történt. A belügyminiszter asszony április első napjaiban a kilenc szakszervezet kétharmadával megállapodott. A Belügyminisztérium vállalja, hogy kezdeményezni fogja a költségvetés jövő évi tervezése keretében, hogy 2004. január 1-jétől a veszélyes tűzoltói beosztás pótléka a január 1-jén már jóváhagyott 22,5 százalékos pótlékolás helyett 45 százalékra módosuljon. Vállalja továbbá azt is a Belügyminisztérium, hogy a helyi szerveknél a jelenlegi beterjesztett illetménykiegészítés 8, illetve 6 százalékos mértékű pótlékát 2004. január 1-jétől, tisztek esetében 15 százalékos mértékben, tiszthelyettesek esetében 10 százalékos mértékben kívánja megemelni.ö
Mindezek alapján a költségvetési bizottság 14 igen szavazattal, 7 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti oldalon.)
GAZDAG JÁNOS, a szociális és családügyi bizottság előadója: Alelnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság az elmúlt heti ülésén tárgyalta az anyagot, az anyagnak a társadalombiztosításra vonatkozó részeit. Az előterjesztő felhívta a figyelmünket, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályokra uniós harmonizációs kötelezettség nincs, hiszen olyan ajánlás nincs, amelyet egyformán minden egyes országban alkalmazni kellene, azonban koordinációs kötelezettséget az 1408/71-es irányelv meghatároz. Ennek a koordinációnak 2001-ben már eleget tettünk, megtörtént egy jogszabály-módosítási csomag, de az irányelvváltozás miatt most újra szükségessé vált, és ahogy itt az expozéban elhangzott, továbbra is számíthatunk a szükséges változtatásokra.
A társadalombiztosítással kapcsolatos jogszabályváltozás tulajdonképpen azt jelenti, hogy ott történik járulékfizetés, ahol a munkavállaló dolgozik. Ott lesz egészségügyi ellátásra is jogosult, és a nyugdíjidők egybeadódnak. Tehát a módosítás arról szól, hogyan illeszthetjük be az EGT-állampolgárokat a magyar nyugdíjrendszerbe. Nem irányelv miatti módosítás, de a törvény tartalmazza az ártörvény módosítását is a gyógyszerkassza védelme érdekében, a kötelező onkológiai szűrés miatt pedig a taj-számhoz való hozzájutását az ÁNTSZ-nek. Mindkettő komoly közösségi érdek. A kérdésekre adott válaszok megnyugtatták a bizottságot abban a tekintetben, hogy az árszabályozás a gyógyszerfelhasználás tekintetében általánosan alkalmazott az EU országaiban, sőt helyenként ennél sokkal szigorúbb lépéseket is alkalmaznak, mint például Németországban, ahol a gyógyszerkassza nem az egész országra, hanem egyes orvosonként van meghatározva, és azt nagyon szigorúan ellenőrzik és betartatják. Pillanatnyilag Magyarországon még nem akarunk ilyen drasztikus változást hozni, de arra szükség van, hogy a gyógyszerárak emelkedése lépést tartson az itteni jövedelmek emelkedésével.
Magán-nyugdíjpénztári tagsági kötelezettség, mint ahogy itt már ma elhangzott, csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akik sehol nem vettek még részt társadalombiztosítási rendszerben. A pénztártagság megszűnése esetén a magyar munkavállalókhoz hasonlóan nem vész el a pénztárba befizetett pénz, igazából nem is jelentős ez a kör. Nem tartozik tulajdonképpen szorosan a társadalombiztosítási témákhoz, de ebben a bizottságban is a cégtelefon utáni 3 ezer forintos adó váltott ki komoly vitát. A vitára adott válaszokból kitűnt: nem a cégtelefon adózik, hanem a cégtelefon magánhasználata. A magánhasználat természetbeni juttatásnak számít, így utána adózni kell.
Gond az is, hogy a költségelszámolást, illetve az áfa-visszaigénylést az APEH 6-7 évre visszamenőleg is ellenőrizni köteles. Ehelyett a javaslat szerint egyszerűsített módon átalányadóval történne meg az adózás, amely tulajdonképpen kikapcsolja az APEH visszamenőleges vizsgálatát, meghagyva természetesen a lehetőséget ahhoz, hogy ahol nincs magánhasználat, ott nem is kell fizetni. Azonban jogos felvetésként hangzott el, hogy ez a megoldás komoly gondot jelent az intézményekben, ahol eddig is tiltották a magánhasználatot, ahol állampolgári okokból igen magas a telefonvonalak száma, hogy minél többen be tudjanak telefonálni, és igen jelentős többletköltséget okoz, amelyet valamilyen módon kompenzálni kell.
(10.20)
Ugyanígy gondot jelent, a 3 ezer forintok aránytalan többletterhet jelentenek azon vállalkozókra, ahol a forgalom nem éri el az 50 ezer forintot.
Az előterjesztő elismerte a javaslat hibáit, bejelentette: fogékonyak minden új javaslatra, amely arányos terhelés mellett ugyanezt a célt eléri. Ezek után többségi javaslattal a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az anyagot. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
GAZDAG JÁNOS, a költségvetés és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kormány-előterjesztés bizottsági vitája után, ha kormánypárti képviselő mondja a kisebbségi véleményt, akkor ott valami történt. Igaz, történt is, és mielőtt még bárki másra gondolna, sürgősen elmondom, nem arról volt szó, hogy a kormánypárti képviselők nem értettek volna egyet az előterjesztéssel. Jelesül most az volt az oka, hogy valószínűleg nem tudunk jól számolni, tehát nem voltak a kormányoldalról elegendően jelen ezen a bizottsági ülésen.
Egy másik érdekessége ennek az ülésnek, hogy úgy került általános vitára el nem fogadásra a törvényjavaslat, hogy senki sem szavazott ellene. Ez is egy élethelyzet, úgy látszik, ezt most már meg kell szoknunk.
A törvényjavaslat szociális és egészségügyi tárgyú törvények módosítását tartalmazza, ahogyan itt már sokat hallottuk. A jogszerűen Magyarországon munkát vállaló, vele együtt utazó felmenő rokonok és 21 évet be nem töltött gyermekeknek kötelesek vagyunk a nálunk alkalmazott szociális ellátást maradéktalanul biztosítani. Próbáltam szó szerint elmondani a dolgot, hiszen arról van szó, hogy nem az, aki Magyarországon letelepedik, nem az, aki más egyéb módon Magyarországon tartózkodik, hanem arról van szó, aki jogszerűen munkát vállal Magyarországon. Erre két közösségi rendelet kötelez bennünket, mégpedig az 1708/71. EGK és az 1612/68. EGK számú rendelet.
Szeretném megerősíteni, hogy az Unió jogfejlődése rendkívüli mértékű a betegek mobilitásával kapcsolatosan. Az Európai Bíróság döntéseiben egyre inkább érvényesíteni kívánja, hogy a betegek, illetőleg a biztosítottak jogait minél szélesebb körben érvényesíthessék a szabad mozgás jogával élés során. Ezen túlmenően természetesen van még más egyéb módosítás is: módosításra kerül a kémiai törvény és az egészségügyi és szociális ágazat szakképzett dolgozóinak mozgását elősegítő szabályozások is megfogalmazásra kerültek.
Élénk vita ugyan nem alakult ki a témakörben, az előbbi véleménnyel ellentétben ezt kell mondanom, hiszen csak hárman mondtak véleményt erről a témáról. Az ellenzék részéről, amint hallottuk, salátatörvény; a jelenlegi tagállamok akadályozni kívánják a szabad mozgást, mi miért adunk teret ennek; miért kaphatnak jogot szociális intézmények fenntartására Magyarországon be nem jegyzett szervezetek, illetve nincs hatástanulmány.
A hatástanulmánnyal kapcsolatban megkaptuk azt a választ, amely az előterjesztésben már itt is elhangzott. Lehetséges módon az indokolás tartalmazza azokat az okokat, amelyek alapján a törvény előterjesztésre került, és ez az indokolás elég széles ahhoz, hogy ebből láthassuk azokat a szükségességeket, amelyek megtörténtek.
Az azonos okból történő módosítások jó, ha egyben vannak, éppen ezért a kormányoldal egyetért azzal, ha ezek akármennyire is több törvényt érintenek, egy helyen vannak. Lehet, hogy ennek az alkalmazása nehéz, de amikor arról beszélünk, hogy egy azonos okból történt azok módosítása, akkor nagyon jó, hogy együtt látjuk őket, és nem külön-külön foglalkozunk velük.
Mint ahogyan az előbb már említettem, a szabad mozgást az uniós rendeletek garantálják, amelyek minden tagállamra kötelezőek. Tehát a tagállamok csak abban az esetben korlátozhatják a szabad mozgással járó ellátási kötelezettséget, ha arra megfelelő felhatalmazást kapnak. Így tehát nálunk sem az a kérdés, hogy szeretjük vagy nem szeretjük, hanem arról van szó, hogy amennyiben tagok akarunk lenni, akkor ezt nekünk meg kell tennünk.
Ugyanígy választ adott az előterjesztő a külföldi szervezetek intézményfenntartói jogosultságával kapcsolatosan is, hiszen ahhoz az élethelyzethez, ami itt előadásra került, hozzá kell még azt is tenni, hogy ugyanúgy, mint egy Magyarországon élő bejegyzett szervezet, csak a jogszabályok betartásával működtethet intézményt, és amikor ezt az intézményi fenntartói jogosultságot kiadjuk, akkor kell vizsgálni, alkalmas-e, és milyen alapon akar fenntartani intézményt.
(14.30)
Összességében tehát az említett jogszabályok módosítása elengedhetetlen, uniós tagságból adódó kötelezettségünk. A változások azonban csak a Magyarországon lakóhellyel rendelkező, életszerűen Magyarországon élő munkavállalókra vonatkoznak. A munkavállaláshoz továbbra is engedély szükséges, tehát az engedélyek kiadásakor kell kiszűrni mindazon személyeket és vállalkozásokat, akik kijátszani szeretnék a magyar jogszabályokat. Éppen ezért a bizottság kormányzati oldalon lévő képviselői nevében javaslom a törvénytervezet elfogadását.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvénytervezetet a költségvetési és pénzügyi bizottság a múlt héten, március 24-én tárgyalta. Az előterjesztő szóbeli kiegészítésében két dologra hívta fel a figyelmet - tulajdonképpen már mind a kettő elhangzott az előterjesztésben -, az egyik az, hogy a törvénytervezet elsődleges célja az EU-jogharmonizáció. A csatlakozás napjától hatályba lépő 1191/69. EGK-rendelet közérdekből elismeri a szolgáltatók közszolgáltatási feladatra való kötelezésének szükségességét, de ahhoz kötelező veszteségkiegyenlítést rendel. Ez másképp szólva tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szolgáltatónak biztosítja a jogot, hogy felmentést kérjen a számára gazdasági hátránnyal járó feladatok alól.
A másik témakör, amire az előterjesztő felhívta a figyelmünket az, hogy a törvénytervezet meg kívánja teremteni a Volán-társaságok reális piaci értéken történő privatizációjának a lehetőségét és feltételeit. Tehát nem arról van szó, hogy előkészíti a Volán-társaságok privatizációját, hanem arról, ha privatizációra kerülnek a Volán-társaságok, akkor megteremtődjön ezen társaságok reális, piaci értéken történő privatizációjának a lehetősége. Ugyanis 1991-től a koncesszió zárt piaca helyett lehetőség volt a magánszektor, a kis- és középvállalkozások bevonására a tevékenységbe.
A bizottsági ülésen komoly vita alakult ki. Azt nem mondhatom, hogy a téma jelentőségéhez képest hosszabb idejű volt a vita, de valóban komoly vita alakult ki. Bár meg kell mondani őszintén, hogy a vita nagy részében nemcsak a tervezetben szereplő témák, hanem ehhez kapcsolódóan más témakörök is felvetődtek.
Néhány dolgot elmondanék a felvetésekből. Szóba került az is, hogy eddig, ha valamilyen magánvállalkozás szeretett volna egy menetrend szerinti autóbusz-fuvarozásba bekapcsolódni, az csak abban az esetben volt lehetséges, ha a Volán-vállalat lemondott arról a járatról. De ha nem mondott le, akkor nemigen volt lehetőség arra, hogy bekapcsolódjon a menetrend szerinti autóbusz-fuvarozásba. Az előterjesztő válaszában elmondta, tulajdonképpen arról van szó, hogy a törvény pályázatot rendel el, tehát az eddigi koncessziós kötelezettségből kiemeli az autóbusz-személyszállítást, és a pályázatot elnyerttel szerződéskötés alapján történik a megállapodás, amely szerződés maximum nyolc év időtartamú lehet.
(21.30)
Több fordulóban vetődött föl a kérdés, és alakult ki vita a nyereséges és veszteséges járatok témakörénél. Ugyanis tudvalévő, nagyon jól ismerjük, hogy míg egyes helyközi fuvaroztatásban, például Szeged és Makó között, hogy a saját körzetemből vegyek példát, a lakosság igénye inkább az, hogy minél több és minél nagyobb kapacitású járműveket állítsanak be, mert nemhogy ülőhely, hanem sokszor állóhely sincs a buszon, más esetekben viszont alig néhány személlyel kénytelen közlekedni a busz, hiszen nincs elegendő utas. Így természetesen még együttműködik az egész dolog, ebben az esetben a veszteséges járatokat kipótolja a nyereséges járatok tömege. Így, egy cégben alkalmazva ezt, úgy tűnik, mintha kevesebb veszteségkiegészítést kellene az államnak pótolni.
Tehát arról van szó, hogy az EGK-rendelet veszteségkiegyenlítést rendel el, nem pedig veszteségpótlást. A pályáztatás esetén a lemondott veszteséges járattal az előnyöst is pályáztatja, keresztfinanszírozást fogalmaz meg. A törvénytervezetben nincs garancia arra, hogy mi az a létfontosságú járat, éppen ez elmondásra került, hogy létfontosságú járatot meghatározni nem lehet, hiszen az előbb is említettem, hogy más az utaslétszám egy nagyobb városban, és más egy kisebben.
Összességében a verseny bizonyos mértékben hatékonyságot jelent (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), a pályáztatás járatcsomagokra, létfontosságú járatokra vonatkozik. Megállapításra került, hogy legalább 10 milliárd forint állami támogatás szükséges. Ennek kiszámítása természetesen majd a pályáztatások után lehetséges. (Az elnök ismét csenget.) Éppen ezért a költségvetési és pénzügyi bizottság többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta az anyagot.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság az elmúlt heti ülésén tárgyalta a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése témakörű törvénytervezetet. A vita után többségi szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta a bizottság. Ez a vita, a költségvetési napirendeket figyelembe véve, nem volt túlzottan megterhelő, itt már elhangzott a többi bizottság részéről is ugyanez a megállapítás, azonban sok érdekes dolog hangzott el a vita során.
(16.50)
Itt is említése történt már, hogy a törvénytervezet tartalma a XIX. század óta a legnagyobb magyar fejlesztés, ami egy térség árvízvédelmi biztonságát jelenti. Erre a nagyságra jellemző, ha össze akarjuk hasonlítani más területekkel, hogy az EU-támogatással megvalósult eddigi legnagyobb ilyen jellegű beruházás, amelyben hat ország működött közre - Svájc, Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, és ezt a programot IRMA-programnak nevezik -, ehhez képest a reaktivált ártér három és félszeres lesz a terv folyamán, és az összes befogadóképesség hétszerese lesz annak a programnak, amit, mint mondtam, EU-támogatással hajtottak végre.
A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének lényege - mint ahogy már elhangzott -, hogy nem a klasszikus töltésemelési módon kívánja a biztonságnövelést elérni. Ez azért nagyon érdekes dolog számomra - és ezt elmondtam a bizottsági ülésen is -, mert én Makón néhány száz méterre éltem a töltéstől, és volt ott komoly árvíz; a '70-es a makói buzgár miatt országos hírűvé vált. Ez után az árvíz után lényegesen megmagasították a töltést. A mi számunkra élvezetes volt, hiszen a magasabb töltésről jobban lehetett csúszkálni, de amikor felnőttem és beszéltünk erről a töltésről, és elmondták, hogy annak magassága Makó talajának viszonyait figyelembe véve a legalacsonyabb részen épült templom tornyával vetekszik, akkor bizony elgondolkodtam, hogy mi is történik, ha ez a gát átszakad. Hála istennek, azóta még nem volt olyan árvíz, ami ezt kipróbálta volna.
De tudom, hogy Csongrádon és Szentesen is hasonló a helyzet, ezért nagyon fontos, hogy nem a töltések magasításával oldjuk meg a problémát, hanem más, ennél sokkal biztonságosabb megoldásokat találunk. Ez nem légből kapott ötlet, hiszen az ENSZ EGB, a fenntartható árvízmentesítés irányelvei és az EU “árvízmegelőzés, az árvízmentesítés és az árvízvédekezés, legjobb gyakorlatö dokumentuma figyelembevételével történt a terv elkészítése, amely a mentesített ártér bevonásával és a nagyvízi meder lebocsátóképességének növelésével oldja meg a nagy mennyiségű víz elvezetését.
Mint ahogy szóba került, a terv egyben vidékfejlesztési programot és természetvédelmi programot is megvalósít, és nem az a lényeg, hogy a folyóvíz minél hamarabb elhagyja az országot, hanem az, hogy minél többet megtartsunk ennek érdekében, hogy a folyóvíz melletti területek biztonságosak legyenek.
Az ilyen jellegű törvényjavaslat, amely speciális rendelkezéseket tartalmaz, nem előzmény nélküli, hiszen a 2000. évi XL. törvény a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére, illetve a 2003. évi LX. törvény a 4-es metróról és a 2003. évi CXXVIII. törvény a gyorsforgalmi közúthálózatról szintén hasonló elveket tartalmaz.
A területbiztosítás és -kisajátítás témakörében is kialakult egy kis vita, és ott elhangzott, hogy nincs szándékolt kisajátítás, csak ott, ahol a műtárgyak és töltések épülnek, a tározó területén a földrész tulajdonosai egyszeri kompenzációt kapnak. Ez a mérték 6000 forint aranykoronánként, amit egyes képviselők keveselltek, az elhangzott válaszból azonban megtudhattuk, hogy a forgalmi érték alapján kialkudott összeget évente a költségvetésben módosítani lehet a forgalmi érték növekedésének erejéig. Illetve nem kötelező elfogadnia a tulajdonosnak ezt az összeget, csereingatlant is kaphat a Nemzeti Földalaptól, illetve ha ez a megoldás sem tetszik, akkor ebben az esetben a forgalmi értéken történő értékesítésre is lehetőség van, és a földterület belekerül a Nemzeti Földalapba.
Kifogásolásra került az ütemesség is, miszerint a korábbi árvízi költségeket és az Alföld elsivatagosodását figyelembe véve az lenne a jó, ha már elkészültek volna ezek a létesítmények. El kell fogadnunk azonban, hogy az ország teherbíró képessége véges. A kormány szeptemberben elfogadta ezt a programot, és a Cigánd-Tiszakarád tározó engedélyezési tervei elkészültek, folyamatban vannak. A régi jogrend szerint történik most az eljárás, és a törvény elfogadásával gyorsítható ez az eljárás is. Így a 2004. évre tervezett 8 milliárd felhasználása meg fog történni ebben az évben.
A kifogások fenntartásával, de ellenszavazat nélkül elfogadott általános vitára való alkalmasság azt bizonyítja, hogy nagyon fontos cél megvalósításáról van szó.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság az elmúlt heti ülésén tárgyalta az előterjesztést, és azt 14 igen, 10 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.
A vitában kifogásolásra került, hogy a tavaly decemberben elfogadott közbeszerzési törvény előkészítésekor miért nem figyeltek oda jobban az EU-követelmények alkalmazására, hogy ne kelljen egy éven belül törvényt módosítani. Ez már az előterjesztésben is elhangzott. A válaszban ott is elhangzott, hogy a törvény jelenleg is az 50 százalékos szabályt alkalmazza a támogatások esetében, csak az EU-támogatásoknál volt kiterjesztőbb. Ennek pedig az volt az oka, hogy nem volt teljesen egyértelmű ebben a tekintetben a közösségi jog, és a törvénybe a szigorúbb értelmezés került be. Azóta tisztázódott az álláspont, és így egységesíteni, illetve könnyíteni lehetett ezt a szabályt is.
A hulladékgazdálkodási törvényt illetően ebben az évben konkrét EU-projektek kapcsán figyelt fel az EU Bizottság arra, hogy a hulladékgazdálkodási törvény és végrehajtási rendeletek nem állnak összhangban a közösségi közbeszerzési joggal. Az EU Bizottsággal egyeztetve került módosításra, hogy sajátos pályázati eljárás helyett közbeszerzési eljárást kell alkalmazni.
Az államháztartási törvény módosítására nem azért került sor, mert az ellentétben lett volna a közösségi joggal, mint ahogy ez már elhangzott, hanem azt a fura helyzetet kellett megváltoztatni, hogy ne a közbeszerzési eljárás után kerüljön sor az Országgyűlés előzetes felhatalmazásának kérésére, amikor már megvan a nyertes. A tervezetben az szerepel, hogy az 50 milliárdot meghaladó közbeszerzési eljárás megkezdése előtt, az eljárás megkezdéséhez adjon felhatalmazást az Országgyűlés.
Megemlítésre került, hogy az ingatlanbeszerzés esetében a könnyítés esetleg visszaélésre adhat okot. A felvetésre azonban megnyugtató válasz hangzott el: a könnyítés csak arra a speciális esetre szól, ha a közbeszerzés tárgya a konkrét ingatlan. Ebben az esetben mentesül az ajánlattevő, hogy az ajánlattételi felhívást három ajánlattevőnek kelljen megküldeni. De nem mentesül a közbeszerzési eljárás alól és nem mentesül a Közbeszerzési Döntőbizottság előzetes értesítési kötelezettségétől sem. Továbbá a megkötött szerződésről tájékoztatást kell adni. Tehát a nyilvánosság érvényesülni tud, és úgy tűnik, hogy ezek a válaszok kellően meggyőzőek voltak, amit az is bizonyított, hogy a bizottság ellenszavazat nélkül fogadta el a jogszabályt. Köszönöm szépen.
GAZDAG JÁNOS, a szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság október 6-án tárgyalta az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényjavaslatot. Igazán nagy vita nem alakult ki, de a feltett kérdések és azok megfogalmazása érezhetővé tette, hogy a két oldal között komoly nézetkülönbség van a törvényjavaslatot illetően.
A kérdések alapján az első érzése az volt az embernek, hogy ellenzéki képviselőtársaink nem tanulmányozták kellőképpen a törvényjavaslatot. Én azonban mégis arra a következtetésre jutottam, hogy a törvényjavaslatnak nincs olyan hiányossága, amelynek a felemlítésével kellőképpen borzolni lehetne a választók idegeit, így azután csúsztatásokkal próbálták elérni a hatást.
Néhány példa ezekre a felvetésekre: az iparűzési adó duplájára emelése az önkormányzatokra és a vállalkozásokra is káros hatással lesz. Pedig a szóbeli előterjesztésben elhangzott, hogy a helyi adók esetében a tételes adóknál van lehetőség 50 százalékos eltérésre. Az iparűzési adó esetében pedig duplájára emelhető az az összeg, amelyet a nyereségadóból le lehet írni, tehát a leírás lehetősége nő a duplájára, nem pedig az adó.
A következő: mire használja a kormány az adókedvezmények változtatásából eredő többletbevételt, mi ennek a 2005-ös hatása? Azt mindannyian tudjuk, hogy az adókedvezményeket az adóbevallással egy időben lehet visszaigényelni, ezért ennek 2005-re vonatkozóan nincs hatása.
A másik érdekes megjegyzés, miszerint a 26 százalékos kulcs megszüntetése negatív hatású a közepes jövedelemmel rendelkezők számára, mert a 18 százalékos után egyből a 38 százalékosba kerülnek. Erre egyértelmű a válasz: ha az eddigi 26 százalékos kulcs helyett 18 százalékkal kell adózni, az hátrányt semmiképpen nem jelenthet, hiszen ennek alapján 150 ezer forintos havi jövedelem esetén nettóban, a 2004-es szabályok érvényessége idején 95 ezer 333 forintot kap az adózó, a 2005-ös szabályok esetében majd' 100 ezer forintot. A kettő különbsége: 4667 forint havonta - ennyi megtakarítás lesz tehát az adóból, ami 4,9 százalékot jelent. A 38 százalékos adósáv csak 1 millió 500 ezer forint éves jövedelemhez tartozik, a megtakarítás, évi 56 ezer forint, minden esetben jelentkezik.
Több képviselő támadta a telefonadó bevezetését is, erről már többen elmondták itt a véleményüket, hogy tulajdonképpen telefonadó most is van. Tehát nem a bevezetése, hanem annak a szabályozása, csökkentése történik az új törvényjavaslatban, ugyanis a mostani rendszer elszámolása bonyolult, az adóhatóság általi ellenőrzése esetleges. Ezentúl csak akkor kell adózni, ha ezt a törvény említi, mint ez esetben a mobiltelefonokat; tehát a vezetékes telefonok nem adóznak. Több szempontot figyelembe véve az új javaslat az, hogy a használat költségének 50 százaléka az adóalap, tehát lényegesen egyszerűbb lesz ennek a kiszámítása.
Miután a felvetésekre adott válaszok meggyőzőek voltak, a vita végén 11 igen szavazattal, 10 nem ellenében a bizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság az elmúlt heti ülésén tárgyalta a törvényjavaslatot, és azt 16 igen, 3 nem és 2 tartózkodás ellenében általános vitára alkalmasnak találta.
A szóbeli kiegészítésben elhangzott, hogy a mezőgazdasági termelők korösszetétele tovább romlik, egyre rosszabb, egyre magasabb. Ezt felismerve az Európai Unió úgy döntött, létrehoz egy olyan támogatási formát, amely lehetővé teszi, hogy idősödő gazdálkodók a földterületeiket, gazdaságukat átadják fiatalabb vállalkozóknak.
Ezek a programok működnek Nyugat-Európában, és az Unió hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti vidékfejlesztési terv keretében Magyarország is meghirdessen egy ilyen támogatási formát. Ez egy miniszteri rendeleti szinten lesz megvalósítva, melynek előkészítése folyamatban van.
A most beterjesztett törvényi szabályozás segítené ennek a programnak a beindítását. A földtörvény módosítása a programban részt vevő területekre azt jelentené, hogy nem vonatkozik rájuk az elővásárlási jog, tehát a gazdálkodást befejező ember annak ajándékozza vagy annak értékesíti, akinek éppen akarja. Az illetéktörvény módosításával az ajándékozás és az adásvétel a programban részt vevők számára illetékmentessé válik, a személyi jövedelemadó törvény módosításával az eladásból származó bevétel nem képezne adóalapot. A társadalombiztosítási jogszabály módosításával a támogatott időszak alatt a társadalombiztosítási hozzájárulást támogatásból lehet finanszírozni központi átutalással.
A támogató hozzászólásban elhangzott, hogyha ezeket a jogszabályi lehetőségeket biztosítjuk, az segíti a programban való részvételt. Így nemcsak a gazdálkodók korösszetétele javul, hanem csökken a műveletlen földterületek száma - hiszen tudjuk, nagyon sok idős ember nem tudja megművelni a földjét -, javulhat a gazdaságos birtokméret is. Ez így együttesen a versenyképesség növekedését jelentheti.
A bizottsági ülésen “a birtokméret növekedéseö kijelentés azonban komoly vitát indukált. Volt olyan képviselő, aki egyenesen a családi és kisgazdaságok tönkretételét szolgáló kisajátítási törvénynek nevezte a tervezetet, mások a gazdatársadalommal való egyeztetésre hívták fel a figyelmet, nehogy újabb tüntetéseket indukáljon a javaslat elfogadása. Mindezekre azonban megfelelő választ kaptak, ugyanis megemlítésre került, hogy a “földért életjáradékö programban valóban az államhoz került a föld, de ebben a programban a résztvevő maga dönti el, kinek adja át vagy adja el a gazdaságát, gyermekének, unokaöccsének, szomszédjának vagy bármelyik falubelinek, akit ő megtisztel azzal, hogy továbbvigye a gazdaságot. S itt nemcsak a földjéről van szó, hanem az egész gazdaságról, amit legalább tíz évig a birtokba vevőnek meg kell tartania.
A program valószínűleg az e törvénytervezetben szereplő változtatások nélkül is működne, olyan jelentős az agrárgazdaság különböző részéből érkező támogatás - ezt a beterjesztés elmondta -, tehát a tervezet előkészítése során is megvolt az egyeztetés, és ezután is mindenkivel egyeztet a törvény-előkészítés.
E megnyugtató válaszok után jelentős többséggel mondott igent a költségvetési és pénzügyi bizottság.
Köszönöm a meghallgatást.
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság május 30-án tartott ülésén tárgyalta a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Az ülésen elhangzott többek közt, hogy 2001-ben az önkéntesek nemzetközi éve alkalmából Magyarországon is számos rendezvényt tartottak, ami az önkéntesség társadalmi jelentőségére világított rá. Már ekkor megszületett az elképzelés, hogy jó lenne Magyarországon is jogszabályban rendezni az önkéntes tevékenységet. Az önkéntesek hete azóta is évente megrendezésre kerül. Míg az első évben 80 helyen 125 program és több száz önkéntes vett részt a tevékenység népszerűsítésében, tavaly már 17 megyében 130 szervezet 260 programon, több ezer önkéntes vett részt; gondolom, az idén még többen lesznek, akik népszerűsítik az önkéntes tevékenységet.
A tevékenység nagyságát bizonyító számadatok is elhangzottak a bizottsági ülésen. Ebből természetesen pénzügyi bizottság lévén a tevékenység összértéke, a 18 milliárd forint volt, ami meglepett bennünket.
Azt is megtudtuk, hogy a törvény első tervezetét civil szakemberek készítették, ami sokkal szélesebb kört érintett, a megfigyelhetőség miatt lett szűkítve a közérdekű önkéntes tevékenységre és annak kedvezménnyel történő preferálására. Bár ezen kedvezmények többsége megtalálható a közhasznú szervezetekről szóló törvényben is, mégis fontos a külön törvényben való megjelenítés, mivel a jelenlegi jogi szabályozás igen ellentmondásos. Az esetleges hatósági vizsgálati megállapítással szemben az önkéntesnek kell bizonyítani, hogy tevékenysége nem adó- és járulékfizetési kötelezettség alól kivont munkavégzés, vagyis nem feketemunka. Ezért nagyon fontos, hogy ez a törvénytervezet meghatározza a közérdekű önkéntes tevékenység fogalmi elemeit, mely szerint természetes személy által fogadó szervezetnél, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka. A tervezet elfogadásával a közérdekű önkéntes munkát végző a munkavállalóval hasonló védelemben részesül, és az önkéntes által kapott költségtérítés és egyéb juttatások adó- és járulékmentesek lesznek.
A bizottsági ülésen felmerült, hogy ez a törvényjavaslat milyen hatással lesz a már folyamatban lévő önkéntes tevékenységekre, mint például a Habitat for Humanity által szervezett szociális lakásépítésen részt vevő önkéntesek munkájára. A válaszban elhangzott, hogy a szociális lakásépítés olyan közhasznú munka, amely belefér ebbe a törvénybe, és az is lehetséges, hogy egy önkormányzat az általa nyújtott közszolgáltatások körében önmaga is foglalkoztasson önkénteseket. Nem feltétlenül szükséges közhasznú szervezet közbelépése sem. Egyébként pedig ez a jogszabálytervezet nem zárja ki az egyéb ingyenes tevékenységet, csak azokra nem vonatkoznak ezek a speciális szabályok.
Bízva abban, hogy a javaslat elkészítése során fontos szerephez jutottak maguk az érintettek is, így a várt törvény alkalmazása során is konszenzus lesz, a bizottság 14 igen és 13 tartózkodó szavazattal a tervezetet általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Alelnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 23-i ülésén tárgyalta a 2006. évi országgyűlési választások pénzügyi támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát.
Abban mindenki egyetértett, hogy a határozati javaslatra szükség van, mivel törvény írja elő, hogy a választásokhoz szükséges összeget az Országgyűlésnek kell biztosítani. Az összegről azonban vita alakult ki. A szóbeli kiegészítésben elhangzott, hogy a javaslatban szereplő összeg 300 millióval haladja meg a 2002-ben előirányzott összeget. Ennek oka az, hogy külföldön is bevezetésre került a szavazási lehetőség.
Ennek alapján felvetődött az a kérdés, hogy ez a pluszösszeg lehetővé teszi-e a diaszpórában élő magyar állampolgárok szavazási lehetőségét is. A vitában nyomatékosan hangsúlyozásra került, hogy nem ez a határozati javaslat dönti el, hogy kik vehetnek részt a szavazásban. Erről a választási eljárásról szóló törvény rendelkezik, amely törvény alapján csak azok szavazhatnak, akik Magyarországon választójoggal rendelkeznek, lakóhelyük van Magyarországon, a hazai választói névjegyzékben szerepelnek, és az aktuális külföldön történő tartózkodásuk miatt kérik itthonról a névjegyzékből való törlésüket, és egy megjelölt nagykövetség vagy főkonzulátus névjegyzékébe történő felvételüket.
Az előterjesztő képviselője a bizottsági ülésen jelezte, hogy tudomásuk van arról, hogy a határon kívül élő magyarság körében téves nézetek terjednek. Az Országos Választási Irodán komoly előkészületek folynak a megfelelő tájékoztatás érdekében. Én úgy gondolom, hogy ez a törekvés csak akkor lehet sikeres, ha mindenki tudomásul veszi, hogy az országnak nem érdeke a határon kívül élő magyarság félretájékoztatása.
Egyebek mellett felmerült olyan felvetés is, hogy a 2002-es országgyűlési választásokra tervezett összegből közel egymilliárd forint megtakarításra került, ezért soknak tűnik a javaslatban szereplő összeg. A vitában elhangzott, hogy 2002-ben 43 választókerületben közel 4 ezer szavazókört nem kellett megnyitni a második fordulóban, mert az első fordulóban eredményes volt a szavazás. Az elképzelhető, hogy a 2006-os választások során is sok lesz az első fordulós eredményesség, de ezt pontosan kalkulálni lehetetlen. A határozatban a teljes kétfordulós pénzszükségletet kell biztosítani, mert a két forduló között nem lehet plenáris ülést tartani abban az esetben, ha nem lenne elegendő az előirányzott összeg. Különben is, a választásra fordítható összeg felhasználását az ÁSZ - törvényi előírás alapján - külön ellenőrzi, és az ide tervezett összeget másra felhasználni nem lehet.
Mindezek alapján a bizottság többségi szavazattal az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta, és az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.
Köszönöm a meghallgatást.
GAZDAG JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt alelnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság november 16-i ülésén tárgyalt a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolóról és az annak elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatról.
Az előterjesztő képviselője szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy a Gyurcsány-kormány által 2005 áprilisában meghirdetett száz lépés program alapján eddig 110 lépés került meghirdetésre. A meghirdetett 110 lépésből 43 esetében a jogszabályok már hatályba is léptek, további 43 lépés esetében a szükséges törvénymódosító javaslatok benyújtása az Országgyűlés részére megtörtént vagy hamarosan megtörténik. A többi lépés esetében az előkészítő munkák befejezés előtt állnak. Megállapítható tehát, hogy a beszámolóban szereplő lépések valóban megvalósultak vagy a megvalósuláshoz közel állnak. A beszámoló alapján bizonyítható, hogy a kormány nekilátott közös javaink ésszerűbb és igazságosabb elosztásának, az adócsökkentésnek, az egészségügy korszerűsítésének, a foglalkoztatás bővítésének, a családtámogatás átalakításának, a bürokrácia leépítésének.
A bizottsági ülésen az ellenzék nem tartotta eredménynek a száz lépés program megvalósítását, bár annak tényét nem vitatta. Szerintük csak az történt, hogy a kormány ellopta a németek ötletét, és azt választási célokra használja fel. A száz lépés program helyett a nagy rendszerek átalakításáról szóló törvényjavaslatok beterjesztését hiányolja. Az a vélemény elfogadható, hogy a száz lépés program megvalósítása a nagy rendszerek teljes átalakítását ugyan nem jelenti, de a választók érdekeit szolgáló nagyon fontos témaköröket érintenek, és a teljes átalakítás irányába hatnak, segítik azt. Pontosan ez a gondja az ellenzéknek a száz lépés programmal és annak megvalósításával.
A program megvalósításának keretében benyújtott törvényjavaslatok mindegyike a választópolgárok jelentős részének problémájára ad megoldási javaslatot, amit az érintettek értenek és jó néven vesznek, hisz ezeket egy az egyben nem lehet elutálni az ellenzék részéről, mert akkor szembekerülnének a választók akaratával. Jellemzően balról támadják a javaslatokat: miért nem több az adócsökkentés, miért nem több a családtámogatásra fordított összeg, miért kell öt évre elhúzni a nyugdíjak felzárkóztatásának programját, s a többi, s a többi. Jellemzően megszavazza az ellenzék a javaslatokat vagy tartózkodik, hiszen nem is tehet mást.
A nagy, átfogó törvényjavaslatok esetében azonban egészen más a helyzet, mindig lehet találni olyan momentumot a javaslatban, amivel meg lehet akadályozni a választók érdekeit szolgáló törvény meghozatalát, vagy el lehet odázni annak bevezetését. Mindkettőre van példa. Az önkormányzati törvény módosítása, a kistérségek helyének, szerepének, lehetőségének törvényi meghatározása érdekében beterjesztett javaslatot és mint kétharmados törvényt nem szavazta meg az ellenzék. A kórháztörvényt - amely a privatizáció beszabályozását célozta a betegek érdekében - kórház-privatizációs törvénynek titulálta, és természetesen elutálásra került. Vagy a felsőoktatási törvény újratárgyalása. Ebből az következett, hogy ha a Gyurcsány-kormány előre akart lépni programjának a megvalósításában - márpedig lépni akart -, akkor nem is volt más lehetősége, mint részletekben megvalósítani azt. A száz lépés program tulajdonképpen az ellenzék által kikényszerített cselekedetnek is tekinthető.
A költségvetési és pénzügyi bizottság többségi szavazással elfogadta és elfogadásra ajánlja a beszámolót és a határozati javaslatot. A Gyurcsány-kormánynak azt ajánljuk, hogy további lépéseket is tervezzen, mert a választók várják és üdvözlik az érdekükben tett lépéseket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)