Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egységes szanálási mechanizmus, az SRM és ezzel együtt a bankunió a gazdasági, pénzügyi válságra adott európai uniós válasz. A közösség ezzel kívánja elejét venni az olyan bankcsődöknek, mint amilyeneket Spanyolországban vagy éppen Cipruson láthattunk az elmúlt években. Az SRM alapvetően jó elképzelésen alapszik, hiszen az alap feltöltését a bankok, pénzintézetek befizetéseivel oldanák meg, és ennek felhasználására is csak akkor kerülhetne sor, ha az adott pénzintézet megmentésére a hitelezők, befektetők nem tudnának elegendő fedezetet nyújtani. Ezzel kiküszöbölnénk azt a megoldást, hogy az adófizetők pénzéből kelljen a szuverén tagállamoknak vagy éppen az EU-nak fedezetet nyújtani ezen intézetek számára.

Több probléma is felmerülhet ugyanakkor ezzel az elképzeléssel kapcsolatban. Egyrészt a bankokra az alapba való befizetés terhet fog róni, amit valahogyan ki kell majd gazdálkodniuk. Félő, hogy ezeket a költségeket ráterhelik majd az ügyfeleikre, ami azt eredményezné, hogy végeredményben ugyanúgy az adófizető polgárokat terhelnék a költségek, mint korábban. Szükség van tehát arra, hogy az állam vagy akár az Európai Unió ez ellen fellépjen, megelőzze, garanciákat állítson ezzel szemben.

Tisztelt Országgyűlés! Egy másik kérdés, hogy vajon a tervezett 55 milliárd eurós alap elegendő lesz-e. Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzet úgy áll, hogy Európa, ha nagyon lassan is, de kezd kilábalni a gazdasági válságból, így nem várható, hogy egyszerre több nagyobb pénzintézet dőljön be. Ugyanakkor a korábbi, 2008-ban kirobbant válságot sem látta senki sem előre, márpedig egy hasonló vagy akár nagyobb válság elhárításához ez a pénzösszeg nem lesz elegendő, legalábbis erre jutott számos szakember az egységes szanálási rendszer elemzése során.

Bár magában ez a rendszer egy jó elképzelésnek nevezhető, látható, hogy ez csupán egy újabb lépés a teljes bankunió felé. Ezzel kapcsolatban vannak nekünk, jobbikosoknak komoly fenntartásaink, aggályaink. Tisztában vagyunk vele, hogy a nem eurózóna-tagállamokban ebben nem kötelező a részvétel ‑ ezt hangsúlyozta a kormány is és hangsúlyozták a kormánypárti vezérszónokok is ‑, mégis egyértelműen a további mélyítés irányába mutat, ami számunkra teljességgel elfogadhatatlan. Szeretném aláhúzni, hogy közvélemény-kutatási adatok alátámasztják azt, hogy a magyarok kétharmada elutasítja az integráció további mélyítését, vagyis lehet azt mondani, hogy a magyar társadalom döntő többsége az európai egyesült államok elképzelésével szemben a nemzetek Európája koncepció talaján foglal állást.

Mi a magunk részéről azt sem tudjuk elfelejteni, hogy teljesen rendben van, hogy egy pénzintézet csődjénél a károsultak kártalanítása megtörténik, viszont az eseményeknek mindig vannak személyi felelősei is, és nagyon felháborítónak tartjuk azt a folyamatot, ami például Magyarországon a Buda-Cash- és a Quaestor-ügyekben zajlott, zajlik ezen a téren. Úgy véljük, hogy szükség lenne egy szigorúbb felügyeleti rendszerre, és olyan törvényekre, amelyek a bankok és pénzintézetek vezetőire, tisztségviselőire nagyobb felelősséget rónának. Ez irányú javaslatainkat az elmúlt időszakban benyújtottuk, bár hozzáteszem, hogy már az előző parlamenti ciklus elején is megfogalmaztuk ilyen irányú indítványainkat.

Kormányzati oldalról, tisztelt képviselőtársaim, mindig azt az érvelést hallhatjuk a hasonló tárgyalásokkal kapcsolatban, hogy ott kell lennünk, ott kell ülnünk az asztalnál, hiszen ilyen módon tudjuk csak érvényesíteni az érdekeinket, és azt is hallhattuk, hogy egy fontos mérföldkövet jelent ez az egyezmény. Én azt gondolom, hogy elsősorban az európai egyesült államok megteremtése irányába jelent ez fontos mérföldkövet, és ha mi emellé már ilyenkor odaállunk, akkor a rendszer mellett állunk ki ezzel a hozzáállásunkkal, vagyis elfogadjuk azt, hogy további mélyítésre fog sor kerülni, és egyáltalán nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a későbbi tárgyalási fordulók során akár a kormány által képviseltekkel ellentétesen alakulhatnak a folyamatok, és akkor már késő lesz kifejezni az ellenérzéseinket, aggályainkat ezzel kapcsolatban, hiszen az ténylegesen igaz, hogy ez most még nem keletkeztet kötelezettséget, viszont a jövőre nézve, visszatekintve az elmúlt évek hasonló jellegű javaslataira, én azért meglehetősen pesszimista vagyok.

Itt utalnék arra, hogy mi történt a költségvetési paktum ügyében. Ott is egy kettős beszédet észlelhettünk kormányzati oldalról, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök úr a pulpituson elmondta, hogy megfontolandó lenne a brit álláspont támogatása ‑ hozzáteszem, hogy ezt ebben az esetben is megtehetnénk, hiszen ők kimaradnak ebből ‑, majd aztán egy hó hónappal később az Európai Tanács ülésén már mégis támogatta az adott javaslatot. Ezek tehát a legfőbb félelmeink, a legfontosabb aggályaink, melyek miatt magát a javaslatot, így a megállapodás kihirdetését nem tudjuk támogatni a magunk részéről. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)