Felszólalás adatai

Általában a költségvetésről elmondtuk, hogy ez természetesen a választásokig fog élni. Ezt nyilván minden felelős közgazdász pontosan tudja és kiszámította. Eddig is két hónapig éltek a költségvetések, februárban már zárolásokkal kezdtek. Az elmúlt év során összességében 2000 milliárd forinttal rövidítették meg az embereket.

(9.10)

Tehát nyilvánvalóan most sem lesz másként, de én ezt a költségvetést olyan szempontból szeretném kiemelni, hogy ez az az utolsó költségvetés, amelyben ha valami nincsen benne, az már egészen biztosan nem fog megvalósulni a kormány ígéreteiből.

Ebből egyetlenegy dolgot emelnék most ki, az a rezsiblöff helyetti valódi rezsicsökkentés, ami benne volt az önök kormányprogramjában. Önök 500 milliárd forintot ígértek arra, hogy zöldmunkahelyek teremtésével - 80 ezer munkahelyet lehetne ezzel teremteni - valódi rezsicsökkentést, méghozzá fenntartható rezsicsökkentést valósítanak meg, épületek szigetelésével, épületek energiahatékonyságának növelésével. Ebből az ígéretükből 5 milliárd lett, tehát 1 százalék valósult meg a valódi, fenntartható és munkahelyeket teremtő rezsicsökkentésből. Az, amit itt most mindenki más az LMP-n kívül megszavazott, az egy blöff, és ehelyett az alternatívát már letettük az önök asztalára korábban; azt remélem, hogy talán egy ponton rá fognak jönni, hogy ez nem fenntartható, és átállnak a valódi, fenntartható megoldásokra.

Amit még általánosságban fontos elmondani - és ezt az önök felelőssége belátni, hogy amit most itt a családi támogatások kapcsán hangoztatnak, hogy a szegényeknek is végül is jut valami így a vége felé -, hogy azért azt pontosan kell látni, hogy minden egyes olyan forint, amit eddig a haveroknak juttattak a különböző mutyikon és korrupción keresztül, az minden alkalommal egy magyar ember munkáját veszi el. És ebben a felelősségét a kormánynak vállalni kell, mert ez nem azt jelenti - az önök propagandájával szemben -, hogy itt valamiféle külföldi vállalatok részesednének, hanem az önök által korrupciós ügyek garmadáján keresztül megbízott haverok veszik el a magyar emberek munkáját.

Rátérve arra a témára, amiért bejelentkeztem hozzászólásra, az önök fő érve az idén a költségvetés kapcsán az, hogy végre a szegényebbeknek is jut a családi adókedvezményből. Azt gondolom, hogy ez pontosan annak a belátása, hogy három évvel ezelőtt az egykulcsos adó és az a fajta családi adókedvezmény, ami kizárólag a magas jövedelműeket honorálta, az egy súlyos kudarc volt, és súlyosan elszegényítette Magyarországon azokat a rétegeket, amelyeknek a legnagyobb gondja a gyermekvállalás. De amiben próbáltam felhívni a figyelmet, úgy látom, hiába, hogy nem a pénztámogatások hozzák a megoldást a gyermekvállalás ügyében. Három éve mondjuk önöknek, hogy vegyék észre: a rugalmas munkahelyek és a megfelelő, megfizethető és rugalmas gyermekellátási formák azok, amelyek végre nem azt fogják eredményezni, mint most, hogy zuhannak a születésszámok, és nem a családok elszegényedését okozzák, hanem újabb gyerekek vállalását és adófizető, munkába álló nők tízezreit jelentik.

Nemrég kijött egy adat arról, hogy ha minden nő Európában tudna dolgozni, aki szeretne dolgozni, az 13 százalékkal emelné meg a GDP-t tíz éven belül; 13 százalékkal! Amikor önök itt teljesen - finoman szólva - hasraütésszerű növekedéseket jósolnak és prognosztizálnak, azzal szemben ez egy pontosan kiszámított adat. Azzal, hogy önök a nőket próbálják kifelé szorítani a munkaerőpiacról és nem bevonni, nem segíteni a munkába állásukat, ezzel az ideológiai vaksággal komoly, súlyos GDP-veszteséget okoznak ennek az országnak, ami, azt gondolom, hogy kártékony.

Mi tehát a megoldás? Most, hogy jelenleg átlagosan 4,7, tehát majdnem 5 évet töltenek otthon az anyák a gyermeknevelés ideje alatt, gyermekgondozás miatt úgy, hogy ebben a férjük, a partnerük, a férfi a háztartásban nagyon keveset vesz részt, így elveszítik azokat a képességeiket, amelyekre egy modern munkaerőpiacon egy nőnek szüksége van ahhoz, hogy vissza tudjon menni a munkahelyére. Tehát a felük - a felük! - nem tud visszamenni. Ez egy nagyon súlyos szám. Ha önök továbbra is azt az érvelést mondják, hogy a nőnek otthon a helye, ezzel a nőkkel szúrnak ki, az anyákkal és azzal a népesedési krízist csak erősítik.

Ami a megoldás pedig, azt mi letettük az önök asztalára 2010-ben. Ami most a 11 pontos népesedéspolitikai csomagból maradt, az a fél pont - azért mondom, hogy fél, mert ugyan egy pont, de annak csak egy része lesz hatással a népesedésre - ez a bizonyos rugalmas gyed. Nagyon örülünk, hogy ezt átvették, végre megvalósítják. Ezt a szakirodalomban egyébként úgy hívják, hogy speed-premium, tehát ez felgyorsítja a gyermekek születését; bölcsődei férőhelyek, családi napközik hiányában azonban a munkahelyre való visszatérést nem fogja segíteni. Ez ugyanis egy olyan eszköz, a rugalmas gyed, hogy azonos idő alatt gyorsabban ki lehessen fizetni ugyanazt a támogatást, ez felgyorsítja a folyamatot, és ez nagyon helyes is. Hiszen az is probléma, hogy később szülnek a nők, nem csak az, hogy nem tudnak visszamenni a munkahelyükre. Tehát ez egy helyes döntés, ezt támogatjuk.

De ez nem fogja a munkahelyre való visszatérést segíteni, hogyha nincsenek megfizethető, elérhető és rugalmas családi napközik és bölcsődék, és ez ügyben pedig további küzdelmeink vannak azért, hogy a bölcsődéknek a díjfizetését, a szülők terhelését valamilyen módon arányosítani kell végre. Nem lehet azt továbbra tartani, hogy egy családi napköziben irtózatos terheket teszünk a szülőkre. Ott nincs napközi, tisztelt hölgyeim és uraim - pontosabban: uraim, mert egy nőt sem látok a teremben Hoffmann Rózsán kívül, tehát a képviselőtársak között -, szeretném az önök figyelmét felhívni arra, hogy a tízezer fő alatti településeken - és ezt önök pontosan tudják - nem kötelező ma bölcsődét létesíteni. Tehát ott csak családi napközi van, de az óriási terheket rak a szülőkre.

Erre három éve próbálunk egy alternatív javaslatban végre elérni változást, eddig nem hallgattak ránk, de én azt remélem, hogy miután sikerült a kötelező óvodaügyben egy csatát megnyernünk, és például a kötelező óvodát immár családi napköziben is lehet teljesíteni, oda kell rakni mellé a pénzt, hogy ne a szülőket nyomorítsa el az, hogyha vissza akar menni dolgozni, és a gyereket el akarja helyezni.

Ezzel szemben, amit még javaslunk: nemcsak a gyedre kéne vonatkoztatni, amit önök rugalmas gyednek neveznek, hanem ezt a gyesre is ki kellene terjeszteni. Miért? Azért, mert szintén kutatásokból lehet azt tudni, hogy azokat a szülőket, akik nem munkaviszonyból mennek el szülni, hanem alanyi jogú gyest kapnak, hiszen nem volt tb-alapú támogatásra jogosultságuk, nem volt munkahelyük, azokat sújtja a legjobban a 30 ezer forintos gyes. Nem is egészen 30 ezer forint a gyes, 8 éve nem volt indexálva, tehát ez nagyon súlyos romlást jelent, ugye, 20 százalékot romlott ezalatt ez az egészen elképesztően alacsony összeg, és ezt nem rugalmasítják a jelenlegi javaslat szerint. Szerintünk pontosan ennek a rétegnek lenne arra szüksége, hogy hamarabb, úgymond összetorlódva, összegyűjtve ezt a három évre őt a munka világából eltávolító gyest, össze tudja sűríteni egy évre, az már egész normális megélhetést jelent. Egy évre, másfél évre, kettőre, és ahogy tud, elhelyezkedik, és hogyha el tudja helyezni a gyerekét, akkor adófizető polgárává válhat ennek az országnak, megerősödik önbizalmában is, anyagilag is, másfél-két évvel később, esetleg az új munkahelyén megerősödve elkezd gondolkozni egy újabb gyereken.

Ez a megoldás, tisztelt hölgyeim és uraim, és nem pedig az, hogy kizárólag a felső középosztálynak a harmadik gyerekvállalására koncentrálunk, mert jelenleg a tömeget a demográfiai statisztikákban az alacsonyabb képzettségű, alacsonyabb státusú, nehezebb helyzetben élő és egygyerekes családok jelentik, az ő segítésükre kell helyezni a hangsúlyt, ugyanis ott van a tömeges növekedés lehetősége. Természetesen abban a közegben, amelyben önök mozognak, jól kereső családok vállalnak harmadik gyereket, de ha nem látják a valóságot, ami vidéken van az emberek között, a valódi problémákat, akkor nem tudnak javítani ezeken a népesedési számokon.

Bölcsődei fejlesztés és családi napközik ügyében sokat beszélünk arról, hogy a normatívaszámítás módját egységesíteni kell. Ez a költségvetés valamelyest ellép végre abba az irányba, hogy a bölcsődéknél megszűnjön az az elképesztően igazságtalan helyzet, hogy ha aznap Pistike nem jön a bölcsődébe, akkor utána nem lehetett lehívni a normatívát.

(9.20)

Ezt a javaslat most változtatja. Nem tudom, ez kinek köszönhető, de talán valaki meghallotta azt, amit itt három éve mondunk.

Viszont arra a kérdésre továbbra sem tudom a választ, hogy hogyan létezik az, hogy miközben önök szerint Magyarország jobban teljesít, közben a bölcsődei dolgozók olyan választ kapnak önöktől, hogy hát sajnos a gazdaság teljesítménye nem teszi lehetővé a béremelést. Akkor most hogyan is van ez? Magyarország jobban teljesít, önöknek állítólag célja az, hogy több gyerek szülessen, de ehhez képest a bölcsődei dolgozókat olyan éhbéren tartják, ami hat éve nem volt indexálva. Gondoljanak bele: 70 és 80 ezer forint között keresnek azok, akik húsz-harminc éve dolgoznak a legkisebbekkel.

Nem tudom, hányan pelenkáztak önök közül gyereket, de naponta 8-10-12-18 gyereket (Közbeszólások: Én! Én! - Kontur Pál: Én is például! - Az elnök csenget.) pelenkázni, felöltöztetni, kivinni az udvarra és visszahozni, ez elképesztő fizikai munka. Én csináltam, egy héten keresztül dolgoztam bölcsődében, hogy bemutassam - és ez 2011-ben volt, már 2011-ben felhívtam az önök figyelmét -, hogy elképesztően kemény munkáért éhbért kapnak a bölcsődei dolgozók, és nem ezt érdemlik.

De nem csak a gyerekekről van szó; sajnos az idősgondozók is és mindenki, aki a szociális szférában dolgozik, ilyen módon kap bért. Elképesztően alacsony bérekért dolgoznak azok, akik az önök és az én gyerekeimet, idős szüleimet és egyéb, a társadalom rászoruló rétegeit ápolják, gondozzák és segítik. (Zaj.)

Azt gondolom, ha Magyarország jobban teljesít - és ez nem hazugság, hanem valóban jobban teljesít -, akkor azt látni és éreznie kell a bölcsődei dolgozóknak is. Ha pedig nem teljesít jobban, akkor pedig kezdjünk el arról beszélni, hogy az önök költségvetéséből hogyan lehet átrendezni, hogyan lehet áttenni forrásokat azokból a presztízsberuházásokból, a kultúra és a művészet lenyúlásából, egy csomó felesleges kiadásból olyan kiadásokba, amelyekben önök is és mi valaha egyetértettünk (Az elnök csenget.): a gyerekeink a legfontosabbak ebben az országban, tehát az ő gondozásuk, az ő magas színvonalú ellátásuk kell hogy fontos legyen önöknek.

Ha önöknek nem fontos az, hogy milyen körülmények között ápolják és gondozzák a mi gyerekeinket, akkor ez az egész családbarát duma - már bocsánat - csak duma. Elmondhatják, akárhányan itt felállhatnak, hogy hány gyerekük, unokájuk van, a valóság az, hogy aki megalázza a bölcsődei dolgozókat ilyen bérrel, és aki nem segíti azt, hogy vidéken a nők munkába álljanak - mert el tudják helyezni a gyereküket, és meg tudják azt fizetni -, az valójában nem családbarát, és azt valójában nem lehet büszkén támogatni.

Azt gondolom, ami támogatható ebben a költségvetésben, azt mi támogatjuk, de ezekre módosítókat fogunk beadni, és természetesen alternatív költségvetést is készítünk: egy valóban családbarát és fenntartható rezsicsökkentést, zöldmunkahelyeket, egy felemelkedést, fenntartható és igazságosabb társadalmat építő valódi Magyarország felé, ami eltekintve ettől a kétoldalú megosztottságtól, egy normális ország felé vezethet minket.

Köszönöm, hogy meghallgattak.