Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az előttünk lévő törvénytervezet alapvetően érvként azt használja föl, hogy nem jól működnek a kutatóintézetek, ezért van szükség arra, hogy a kutatóintézetek alakuljanak át. Az előttem szólók már több ízben is elmondták, hogy ez azért valójában nem így van, sokkal árnyaltabb a kép. A különféle átalakítások után ez a kutatóhálózat egyre jobban, egyre hatékonyabban működik, és ahogy Hiller képviselőtársam is elmondta, az a vegyes bizottság, amelyik ezt átvizsgálta, amelyik felkérésre került, szintén ezt állapította meg. Egyébként az Akadémia honlapján nagyon sok olyan részt lehet találni, hogy milyen minősített nemzetközi publikációkat realizáltak az elmúlt időszakban a kutatóintézetek, és hogy az egységnyi költségvetési összegre jutó publikációk számában a Magyar Tudományos Akadémia igenis az élen van. Az elmúlt időszakban számomra lehetőség nyílt arra, hogy az akadémiai kutatóintézetek közül egyet-kettőt közelebbről is megnézzek, mert MAB-tag voltam, a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, és ilyen vizsgálatokat végeztünk, s abszolút nem találtuk azt, hogy rossz munka folyna ott. Sőt, összevetve az egyetemekkel azt tudom mondani, hogy több esetben jobb eredményeket lehetett ott látni.

De természetesen ezzel együtt én azt gondolom, hogy mindig is lehet jobbat csinálni. Tehát én nem vitatom el azt a jogot és azt a lehetőséget, hogy nosza, akkor csináljunk valami átalakítást, amely átalakítás jobbá fogja tenni ezt az intézményi rendszert. Na de könyörgöm, nem lehet látni azt a koncepciót, nincs bemutatva az a koncepció, amely alapján azt mondhatnám, hogy ezt érdemes végiggondolni, és a mai működési modellel összevetve majd kiderülhet, hogy melyik lesz jobb. A miniszter úr is csak arról beszélt, hogy követjük a német modellt, és ehhez képest legalább két eleméről kiderült, hogy messze nem követjük a német modellt, mert egyrészt a német modellben nincs 50 százalékos, az irányító testületben nincs 50 százalékos állami részesedés, állami részvétel, csak 20-25 százalékos van, a másik pedig az, hogy a német modellben nincs az, hogy nincs alapfinanszírozás, mert alapfinanszírozás van. Tehát tudományos intézeteket úgy fenntartani, hogy ne legyen alapfinanszírozás, a nemzetközi gyakorlat azt igazából nem ismeri.

Tehát nem nagyon lehet látni, hogy mi lenne a koncepció. A Magyar Tudományos Akadémia vezetése is elmondta, hogy hiányzik az a modell, amelyről beszélhetnénk, amellyel kapcsolatban esetleg felmerülhetne azt, hogy hatásvizsgálatokat végezni és készíteni, hogy ebből milyen mikro- és makrogazdasági eredmények jöhetnek ki egyáltalán. Tehát nincs koncepció.

Ha nincs koncepció, akkor mi van? Az van, amit a kollégák itt már szintén említettek. Említették, hogy einstandolás van. Az van, hogy az egész törvénytervezetből nem látszik más, csak az, hogy a kutatóintézetekre a minisztérium rá akarja tenni a kezét, meg akarja fosztani őket a függetlenségtől  ennyi és nem több.

A másik érv, amit a minisztérium szintén hangoztatott, az innováció és a versenyképesség fejlesztése mint nagyon fontos cél. Ezek valóban tényleg nagyon fontos célok, de az a helyzet, hogy ezeket a célokat ezen a módon semmiképpen sem lehet elérni. Ez pontosan olyan dolog, mintha arra panaszkodnék, hogy az elmúlt három hónapban ötször is voltam orvosnál, mégis fáj a hátam. Igaz egyébként, hogy fogorvosnál voltam, mégsem gyógyította meg ezt a betegségem. Bocsánat, hogy ilyen primitív példát hozok, de teljesen meg vagyok döbbenve azon, hogy miért gondolja a minisztérium azt, hogy az innováció és a versenyképesség a tudományos hálózat átalakításából következne. Abszolút nem következik! Az innováció nyilvánvalóan beleillik egy olyan láncba, amelyben alapkutatás, alkalmazott kutatás és innováció van. De ezt úgy megvalósítani, hogy nekiállunk és az alapkutatást és az alkalmazott kutatást jelentős mértékben csökkentjük, és helyébe az innovációt tesszük, ez pontosan olyan dolog, mint amikor a kertész elkezdi a gyümölcsfát megmetszeni, mondván, hogy neki almára van szüksége, és ezért csak azokat a rügyeket fogja megtartani és levágja a leveleket, s aztán csodálkozik, hogy az egészből nem lesz semmi.

Nacsa képviselő úr beszélt arról, hogy van egy-két sikeres alapkutatás, például a matematikai jellegű alapkutatások, ahol tényleg vannak pozitív eredmények, de hát ezek nem is annyira fontosak. Az alapkutatást, akár a matematikai alapkutatást illetően maradjunk az Akadémia elnökénél, Lovász Lászlónál, aki valóban matematikus, a világ talán legjobb matematikusa  büszkék lehetünk rá , de hogy az egyik legjobb, az biztos; gyanítom, hogy az első, de az első háromban mindenképpen benne van. Ő az elmúlt években dolgozott a Microsoftnál, ahol természetesen nem alapkutatást folytatott, merthogy kiderült, hogy a számelméleti problémákat nagyon jól lehet alkalmazni bizonyos biztonságtechnikai dolgokban. Aztán most hívták őt, nem olyan régen mesélte nekem, az Institute for Advanced Studyra, a Princeton Egyetemre. Ez az az intézet, ahol többek között Einstein és Neumann is volt annak idején, és egy hatalmas nagy grantet tudott volna vezetni, szegény ember pedig csak az alapkutatásokkal foglalkozott. Tehát az alapkutatások és az innováció között bizony nagyon-nagyon szoros kapcsolat van, és nem lehet azt mondani, hogy nekem csak az innovációra van szükségem.

Egyébként játsszunk el a gondolattal, tegyük föl, hogy egy jó tündér segít nekünk és azt mondja, hogy holnaptól kezdve lesz száz nagyon jó találmányunk, nagyon jó innovációnk. Miniszter úr, azt tetszik gondolni, hogy ez fogja javítani az ország versenyképességét? A versenyképesség megint valami egészen más dolog. A versenyképesség mikroszinten attól függ, hogy az a vállalkozói kör képese új technikákat, technológiákat, új termékeket, új szervezeti, működési eljárásokat bevezetni és alkalmazni, amelyekkel a piacon valóban meg tud állni, és a versenytársaival versenyezni tud. Makroszinten pedig azt jelenti, hogy az adott ország gazdasága képes nagyobb exportot előállítani, mint amennyi importra neki szüksége van.

(20.10)

Ahhoz pedig arra van szükség, hogy legyen magas hozzáadott érték, hogy legyen magas termelékenység, és hogy legyen korszerű gazdasági szerkezet. A magyar gazdaság tekintetében ezek egyáltalán nem állnak fönn. Szintén elhangzott, az egyik képviselőtársam említette azt, hogy attól a vállalati szektortól, attól a vállalati szférától, amelyik az elmúlt években egy kontraszelekcióval lett kiválasztva, azok a vállalkozások lettek a legsikeresebbek és a legeredményesebbek, amelyek monopol, oligopol pozíciókat tudtak elérni ebben az állami redisztribúciós rendszerben, azoktól nem lehet azt várni, hogy ők holnaptól kezdve majd az innováció élharcosai lesznek, és az innovációba be tudnak lépni. Tehát azt gondolom, hogy nagyon erőteljesen hiú ábránd azt gondolni és azt elvárni ettől az átalakítástól, hogy majd a versenyképesség javulni fog. A versenyképesség egészen mástól függ. És természetesen persze, a versenyképességhez és az innovációhoz nagyon nagy szükség lenne a humán tőke fejlesztésére, a humán tőke állapotát emelni, de sajnálatos módon azt lehet látni, hogy az elmúlt években éppen ezt rombolta le legerőteljesebben a kormányzat.

Ha az egyik indok sem áll fönn, akkor mi az, ami valójában mozgatja a minisztériumot az átalakításban? Az egyik az, szintén elhangzott ez is, hogy a kormány nem tűri a független intézményeket, és ezeket a független intézményeket, amelyek kritikát tudnak megfogalmazni, akár a kormány munkájával szemben, ezeket próbálja bedarálni. Itt gyakorlatilag visszatérünk az időben egészen hetven évvel ezelőttre, 1949-be, ugyanis 1949-ben volt ilyen brutális, ilyen drasztikus támadás a magyar tudomány és a magyar tudományos élet ellen. Nagyon érdekes egyébként, hogy egészen jól össze lehet mosni vagy össze lehet vetni az 1949-ben felállított Magyar Tudományos Tanács és a mostani törvényben szereplő Nemzeti Tudománypolitikai Tanács közötti hasonlóságot, mert mind a kettő ugyanazt a célt tűzte ki, ugyanazt a lehetetlen célt, annak idején azt, hogy tervszerűen irányítja legfelső fokon az elméleti és alkalmazott tudományok művelését. Ha a tervszerűen helyett azt írjuk be, hogy az innováció érdekében irányítja legfelső fokon az elméleti és az alkalmazott tudományok művelését, akkor már éppen ott is vagyunk, ahol lennünk kellene, vagyis hetven évvel később. Tehát azt gondolom, hogy ez az út, egyszer már bebizonyosodott, hogy ez az út így nem járható, nem tudom, hogy miért szeretne a kormány mégis ezen az úton maradni.

A másik dolog pedig, ami valóban mozgathatja és mozgatja ezt az egész átalakulást, ez pedig a pénz. Természetesen az egyik eleme a költségvetési pénzek átszivattyúzása a magánszférába, abba a vállalkozói körbe, amelyik kitüntetett szerepet képvisel. Erre vonatkozólag jó példákat lehet látni már az egyetemen, hiszen a kancellári rendszernek az egyik eleme pontosan az, hogy kinyitja a lehetőséget arra, hogy a vállalkozói szféra rá tudjon erre járni. Ezt nem tudták eddig megcsinálni az akadémiai intézetek tekintetében, merthogy ott ilyen rendszer nem működött, majd az új rendszerben valóban működik. A másik pedig az európai uniós pénzek becsatornázása és lenyúlása, hiszen a következő költségvetési periódusban egyre több és több pénz fog közvetlenül az intézményekhez jutni, és nem megy keresztül a kormányon. Ebből következően ezeket úgy lehet majd megszerezni és úgy lehet hozzájuk jutni, hogyha ezek az intézmények megszerzik, és utána pedig a kedvezményezett kör bizonyos együttműködési formákban majd kiszivattyúzza ezeket a pénzeket.

Azért ezeket a dolgokat nagyon jól látják a résztvevők, és idézhetném a Stádium 28 csoportnak a kemény kritikáját, aztán a Lendület csoportét, vagy azon aláírókat, akik Manfred Webernek írtak egy levelet, hogy próbáljon közbenjárni ebben az ügyben, és majdnem mindenhol az fogalmazódik meg, hogy bizony, ez az egész átalakítás törvénytelen, ez alkotmányellenes. Épp ebből következően a Párbeszéd nem tudja elfogadni ezt a törvényt, és Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni jogorvoslatért. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)