Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm. Jó reggelt kívánok, képviselőtársaim! Immáron lassan kilenc hónapja aktuális ügy az Alkotmánybíróság ama határozata, amely a rokkantak ügyében született még a múlt év novemberében. Én is várom ezt a nehéz szülést, hiszen március 31. volt az a határidő, amit az Alkotmánybíróság megjelölt a kormány számára, hogy az érintettek kapcsán hozza meg a jogszabály-módosításokat. Ahogy én látom, három dologra kellett volna a kormánynak fókuszálnia. Egyrészről a jogsérelmekre, másrészről kellett volna a kártalanítás szükségességére fókuszálni, ezen túlmenően pedig az ellátórendszer problémáira. Ha mindezt a három szempontot figyelembe vesszük, akkor világos, hogy miért született meg ez az alkotmánybírósági határozat a múlt év november elején. Elsősorban azért, mert 2012-re, mire átalakították a nyugdíjrendszert és annak ezt a szegmensét, akkor nagyon sokan voltak, elsősorban a harmadik csoportos rokkantak, akik úgy szenvedtek jogsérelmet, hogy a szerzett várományukat, a szerzett jogukat egyfajta támadás érte a kormány részéről, hiszen a komplex felülvizsgálatok kapcsán az Alkotmánybíróság tudomásom szerint azt is megállapította, hogy nem a valós fizikai állapotukat vették figyelembe, hanem az átalakított rendszerben egy százalékos megállapításban egyszerűen csökkentették ezeknek az embereknek az ellátását, vagy nagyon sok embernek el is vették az ellátását.

A hátralévő időmben szeretnék javaslatot tenni. Ezt egyébként részben megtettem körülbelül egy hónappal ezelőtt az interpellációk órájában, és Gulyás miniszter úr azt mondta, hogy a jogszabály kidolgozásánál figyelembe fogják venni azokat a javaslatokat, amelyeket az országgyűlési határozathoz benyújtottam, de akkor nem tudtuk ezt részletezni. Most engedjék meg, hogy ezt megtegyem, és néhány szempontot a figyelmükbe ajánljak.

Az egyik ilyen szempont: a szükséges biztosításban töltött időt a megváltozott munkaképességűvé válási időpontban eltöltött életkor alapján differenciáltan állapítsák meg, így értelemszerűen a magasabb életkorhoz több biztosítási idő legyen szükséges, majd az elbírálás során ne csak az igénybejelentést megelőző időszakban elért, hanem az érintett által bármikor megszerzett biztosításban töltött időt is vegyék figyelembe. Ezenkívül javaslom továbbá, hogy az ellátásra való jogosultság szempontjából biztosításban töltött időként vegyék figyelembe a nappali tagozaton folytatott felsőfokú tanulmányok időtartamát is.

A következő javaslatom pedig így szól: a törvényben kell meghatározni az állapotjavulás fogalmát, ugyanis most nincs definiálva, hogy mit jelent az állapotjavulás. Eszerint az állapotjavulás az orvosszakma szabályai alapján az érintett egészségi állapotában végbemenő olyan pozitív változás, ami egyidejűleg a komplex minősítési rendszerben minősítési kategória változását is eredményezi. Ez volt a következő javaslatom.

Ezen túlmenően javaslom, hogy az ellátás csökkentésére kizárólag az egészségi állapot meghatározására használt százalékos értékek változása miatt nem kerülhet sor a jövőben. Ha nem volt tényleges állapotjavulás az újraértékelt esetekben, akkor kötelezően korrigálják a besorolást, a korábbi kategóriák figyelembevételével. Ha állapotjavulást állapítanak meg, akkor az erről szóló határozat ugyanúgy legyen fellebbezhető, mint az összes többi.

Továbbá javaslom, hogy az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékére, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegére is legyenek tekintettel. Ezt elsősorban azért javaslom, mert ahogy említettem a bevezetőmben, most nincsenek erre tekintettel.

További javaslatom: ebben az új törvényben definiálni kell, hogy a rehabilitáció, különösen a foglalkoztatási rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek. Például akkor, ha az érintetteknek sikerült az egészségi állapotuknak, a készségeiknek és képességüknek megfelelő munkahelyen elhelyezkedniük, és keresetük eléri az általuk betöltött munkakörre megállapított átlagos jövedelemszint legalább 80 százalékát. Ha a foglalkoztatási rehabilitáció nem vezetett sikerre, és ennek oka nem az ellátásban részesülőt terhelő együttműködési kötelezettség elmulasztása, akkor rehabilitálhatóság esetén részére a rehabilitációs ellátást újból meg kell állapítani.

Tekintettel arra, hogy elfogyott az időm, több javaslatom nincs, de még élni fogok a lehetőséggel a későbbiek során. Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)