Készült: 2024.09.22.07:12:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2005.12.14.), 208. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:29


Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bevezetőben talán kezdem a végén, amilyen konklúzióra szeretnék eljutni, hogy egyetértünk ezzel a törvényjavaslattal, és egyetértünk azzal is, hogy még az idén szülessen meg a törvény, és a magunk részéről ehhez módosító javaslatot nem is fogunk benyújtani.

Azt gondolom, hogy az a példátlan konszenzus, ami most a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között eddig még nem tapasztalható módon kialakult, valóban egy jó alap lehet arra, hogy valamelyest változtassunk azon a rendszeren, amely nagyon sok anomáliával küszködött.

De hogy ez hogyan is alakult ki, engedjék meg, hogy kicsit én is visszatekintsek, és visszaidézzem azt a parlamenti vitát, amit 2003 decemberében itt folytattunk, nem utolsósorban azért, mert már akkor sok mindent elmondtunk, aminek a negatív következményeivel ma kell szembenéznünk. Akkor a kormánytöbbség nem hallgatta meg az érveinket. Én sajnálom, hogy az akkor illúziónak bizonyult pozitív elvárásokra, ahogy megfogalmazásunk szerint hallható volt, akkor nem fordítottak kellő figyelmet.

Jeleztük már akkor, hogy a Demszky-Atkári-féle forrásmegosztási gyakorlat törvénybe iktatása, törvényi keretek közé való merevítése semmiképpen nem fog megoldást jelenteni. Abban egyetértettünk, hogy a korábbi modell nem jó, de hogy hogyan kell megváltoztatni, abban akkor nem alakult ki konszenzus.

Éreztük azt is, és ezt meg is erősítette a 2004. és a 2005. évi forrásmegosztás gyakorlata, hogy törvényt nem lehet értelmezni és használni megbízhatatlan és ellenőrizetlen adathalmazokra alapozva. Pénzügyi forrásokat nem lehet becslések alapján szétosztani, nem lehet önkéntes bevallásokra alapozni, mert mindenki óhatatlanul a saját érdekeit fogja tekinteni, szem előtt tartani, amikor ezek a forrásmegosztási egyeztetések vagy adatszolgáltatások megtörténnek, és nagyon kevés lehetőség van arra, hogy a benyújtott adatok valódi, hiteles auditálása történjen meg.

(17.10)

Úgyszintén hibának tartottuk azt is, hogy a törvényhez nem készült végrehajtási rendelet, útmutató, így tehát maga a törvényi forma mint garancia, amire már az Alkotmánybíróság a döntésében felhívta a figyelmet, illúzió maradt 2003-ban, a 2003-ban elfogadott törvény alapján.

Jelenleg az előttünk fekvő módosítási javaslat lényege az, hogy egy olyan módosítást oldjunk meg, amellyel új alapokra helyezzük a forrásmegosztás rendszerét. Különösen veszélyes volt egyébként ebben az elmúlt két évben az a törvénybe beiktatott utólagos ellenőrzési vagy korrekciós módszer, amely a költségvetési stabilitás követelményét teljes mértékben aláásta. Már érezhető volt, nem szabad egy kétlépcsős forrásmegosztás irányába elvinni a törvényi szabályozást. Egy önkormányzatnak pénzügyileg lehetetlenség felkészülnie arra, hogy más kerületek és a főváros adatait egyébként nem ismerve, az éves költségvetését elfogadva, az alapján kötelezettségvállalásokat teljesítve az év második felére jelentős összegeket zároljanak vagy elvonjanak a költségvetéséből. Ilyen módszerekkel akár csőd közeli helyzetbe lehetett volna sodorni egyes kerületeket. Azt gondolom, feltétlenül változtatni kellett ezen a gyakorlaton.

Tudtuk jól azt is, nem lehet jó az a módszer, amelynek eredményeképpen a hasonló lakosságszámú, hasonló infrastrukturális adottságú, a turizmus célpontjaként egyaránt számba vehető I. kerületi önkormányzat - amelynek polgármestereként elmondtam ezeket az érveket - és mondjuk az V. kerületi polgármester vagy az V. kerületi önkormányzat beruházási szükségletét három és félszeres módon az V. kerület javára billentette el, a felújítási szükségletet több mint kétszeres módon az V. kerület javára billentette. Ha most más mutatókat nem néznék, ez azt jelenti, hogy hasonló adottságú, hasonló problémákkal küzdő kerületek között rendkívül nagy aránytalanságok alakulhattak ki.

Nem voltak reális számítások arra vonatkozóan, hogy a főváros az általa közölt adatoknak milyen fedezetét adja, mennyi a reális kiadási szintje a BKV-nak - nincs mivel összehasonlítani, mert BKV csak egy van - vagy a fővárosi fenntartású színházaknak. A problémákat még akkor hosszan lehetett volna sorolni, soroltuk is, és remélem, talán most már nem kell hosszan sorolni. Akkor elmondtuk, ezt a rendszert nem lehet megjavítani, ezt a mellényt újra kell gombolni, úgy, hogy megfeleljen a normatív gazdálkodási eljárásoknak és a jogállami garanciáknak. Most erről az újragombolásról van szó.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a Fővárosi Önkormányzat, a főjegyző által előkészített tervezet, amelyet a kerületi polgármesterek és a főpolgármester egyeztetésével a kerületek túlnyomó többsége a támogatásában részesített, ezt követően négypárti egyeztetésen a parlamenti frakciók között is megmérettetett. A Fidesz és a Magyar Demokrata Fórum támogatta, ezért vállalta is, hogy a parlament plenáris ülésén az általános vita lezárásáig nem nyújt be módosító javaslatot, éppen azért, hogy lehetővé tegyük a törvény ez évi elfogadását.

Ez a törvénymódosítás feleslegessé teszi azt, hogy évente kétszer méltatlan vitákat folytassunk egyeztetések címén, és ezeket a meg nem válaszolható kérdéseket újra és újra feltegyük egymásnak, ahogyan ezt már polgármester kollégáim az előbbiekben elmondták. Viszont van néhány pozitív eleme, amit azért szeretnék röviden összefoglalni. A kerületek és a főváros közötti megosztási arányt, az 52, illetve 48 százalékos arányt meghatározza, a források döntő részét valóban az állami alapfeladatok kiadási szükségleteinek finanszírozására fordítja, a maradék összeg felosztására két teljesen objektív mutatót használ a terület nagysága és népességszáma szerint, merthogy ezzel a szükséges ráfordítások valamilyen korrelációt mutatnak. Ahogyan már említettem, nagy erénye, hogy nincs évközi korrekció, és ugyancsak kiszámíthatóvá, a gazdálkodás szempontjából stabillá teszi az elgondolásokat az, hogy csillapítást alkalmaz, amely felfelé pozitív összegként 10 százalékig, lefelé negatív összegként, elvonásként maximum 5 százalékig érintheti a kerületek gazdálkodását.

Mindezek alapján, összegezve a bevezetőben megelőlegezetteket is, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója részéről támogatjuk a törvénymódosítást, és remélem, hogy 2006-tól valóban új fejezet kezdődik a fővárosi forrásmegosztás vitájában.

Köszönöm szépen a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  208  Következő    Ülésnap adatai