Készült: 2020.06.04.20:49:24 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 109 2010.05.17. 11:54  95-180

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallottunk egy kemény bírálatot az elmúlt nyolc év ellenzékéről. Én úgy gondolom, hogy ez az ellenzék végigülte azt a nyolc évet, és sok mindent látott. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Már amikor!) Látta Medgyessy Péter igyekezetét, hogy megfeleljen az elvárásoknak; látta Gyurcsány Ferenc vibráló, egymást kioltó ötleteit, és látta Bajnai Gordon tűzoltó kísérletét is.

És most, amikor a választók döntöttek, akkor azt mondták, hogy fejezzük ezt be, és nyissunk egy új korszakot. És megbíztak valakit, hogy zárja le ezt a kort, kezdjen újat, és építse a jövőt. A jövő építésének pedig biztos eszmei alapokra van szüksége, hiteles ember- és társadalomképre. Erről szól ez a nyilatkozat, ez az előterjesztés. Talpra kell állítani az országot, visszaadni a nemzeti önbecsülést, és egy egészséges társadalmat felépíteni.

Miről is szól az a forradalom a szavazófülkében, amit annyi kritika ért? A forradalom nem más, mint az embereknek, az elsöprő többségnek az az érzése, hogy nagyon elegünk van a múltból és a jövőből, és változás kell. Ez történt most is, ezért merjük forradalomnak nevezni azt, ami a szavazófülkében történt.

Az előbb hallottuk Schiffer Andrástól, hogy '89-90-ben jogállami forradalom történt. Ha az a változás, ami egy rendszer összeomlását követte és a szavazóknak, elsöprő többségüknek a változásra történt szavazását, akkor ez legalább annyira érvényes erre a 2010-es változásra is.

Az együttműködésről szól elsősorban ez a nyilatkozat. Erről szeretnék beszélni, de egy mondatot megérdemel az előző felszólalásnak idevonatkozó mondata, amely a politikai pártok közötti együttműködésről szól. Úgy gondolom, hogy nem sikerült megérteni ennek a nyilatkozatnak a tartalmát, mert ez a magyar emberek együttműködéséről szól, és nem a politikai pártok mutyijáról. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Amikor ez az ország sikeres volt, akkor megvalósult a nemzeti egység. Sok történelmi példára hivatkozhatnék, de most talán egy közelire, történelmi mércével mérve közelire, a Trianon utáni állapotra, amikor sokkos állapotba került a nemzet, és vezetői úgy gondolták, hogy ki kell ebből emelni, talpra kell állítani, és ezt a megcsonkított országot működőképessé kell tenni. (Taps a Jobbik soriban.) Alkalmas vezetők voltak, és egy olyan nemzeti egységet voltak képesek megteremteni, amelyben a baloldal is feladta a nemzeti egységet támadó gondolatait és kezdeményezéseit, és érdekeit úgy képviselte, hogy az belesimult a nemzeti egységbe. Én úgy gondolom, hogy a bethleni konszolidáció gondolatát, törekvéseit, cselekvéseit és az ebben részt vevő baloldali együttműködést talán érdemes lenne a mai baloldalnak is mint példát figyelembe venni. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

A nemzeti egység gondolatához hozzátartozik az a felismerés, ami a hatalmon levők felismerése, hogy a politikai akarat akkor hatékony, ha figyelembe veszi az emberek véleményét. Ezt hívjuk mi nemzeti konzultációnak. Megkérdezzük az emberek véleményét, és ezt figyelembe vesszük. De az egységnek van egy másik feltétele is, a határozott és hiteles vezetés. A határozott vezető tudja, hogy mit akar, ugyanakkor ebbe belefér az is, hogy megkérdezi és meghallgatja az emberek véleményét. A vezető akkor hiteles, ha nem önmagát, nem a saját érdekeit, pláne nem a saját anyagi érdekeit, hanem a nemzet érdekét képviseli.

Azt olvassuk ebben a nyilatkozatban, hogy ez minden magyar ember számára nyitott. És amikor azt mondtam, hogy egy hiteles emberképről és hiteles társadalomképről van szó, mert a jövő építéséhez ez nélkülözhetetlen, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a mondat arról szól, hogy az emberi személy méltósága egyetemes érték, minden egyes emberre érvényes, függetlenül attól, hogy milyen fajú, vallású, sőt merem azt mondani, hogy még a cselekedeteitől is független, és az embernek ez az egyetemes általános tisztelete kell hogy a jövő egyik meghatározó értéke legyen.

Azt is mondja ez a nyilatkozat, hogy minden korú, nemű, vallású, politikai nézetű ember, éljen az bárhol a világon, mint magyar ember számára nyitott ez az együttműködés. Minden korú. Nézzük meg, mi van ma a fiatalokkal, a pályakezdő munkanélküliek száma milyen nagy, milyen reménye és esélye van a fiataloknak. Ezeknek a fiataloknak a hangjára szükség van ebben az együttműködésben, hogy az érdekeiket képviseljük.

Nézzük meg az időseket, a reményvesztett állapot, a félelem, hogy nem fog fennmaradni az a nyugdíjrendszer, amiben ők bíznak. Az ő reményeiket is ébren kell tartani és szolgálni.

Vagy nézzük meg a különböző vallású embereket. Nyilvánvaló, hogy ma már véget ért a felekezeti sovinizmus kora. Teljesen mindegy, hogy valaki katolikus vagy református vagy más vallású, a keresztény értékek társadalmi képviseletében azonosan gondolkodik mindenki. De legyen valaki nem hívő is, akkor is van helye ebben a nemzeti együttműködésben.

És hogy milyen politikai nézetű? Az emberekről van szó, a szavazókról, nem a politikai pártokról, ismét mondom. A választásnál fontos, hogy ki hova szavaz, de miután megkapta a felelősséget a nagy választói bizalommal rendelkező párt és politikai csoportosulás, akkor kötelessége, hogy minden magyar embernek a szolgálatára álljon.

(19.20)

Én azt mondtam még a választások előtt is, hogy amikor nemzeti egységben gondolkodunk, akkor majd annak a politikai erőnek lesz lehetősége lépni, aki nagy támogatottsággal rendelkezik, és nagyvonalúan képes kezet nyújtani azoknak, akik másképpen gondolkodnak vagy ellene szavaztak. És ez már érvényes a parlamentben a pártok között is. És ezt kell tennünk, és erre készülünk.

Végül éljen bárhol a világon az a magyar ember, akit ebbe az együttműködésbe várunk, régi adósságunk van a Kárpát-medencei határon túl élő nemzetrészek felé. Ezt fogjuk most teljesíteni, és ezt fogjuk úgy teljesíteni, hogy reményeink szerint előbb vagy utóbb a környező országok politikai erői is ezt tudomásul veszik. De ha távol élnek a magyar testvéreink, akkor is megilleti őket ez az együttműködés.

S végül néhány gondolatot azokról az értékekről, amiknek alapján szándékozik ez a politikai nyilatkozat a jövőt építeni. Munka, otthon, család, egészség és rend - pilléreknek nevezi ezeket. Valóban, a munka abban az országban, ahol a foglalkoztatás ilyen alacsony szintű, alapvetően fontos érték kell hogy legyen. Ez a személyiség formálásában is, de a közösség építésében is fontos szempont.

Otthon és család. Nem elég lakást építeni, otthonná kell tenni, és olyan körülményeket teremteni, olyan jogi környezetet, olyan foglalkoztatási lehetőségeket, hogy a család működőképes legyen. Mint intézményt meg kell erősítenünk a családokat.

És itt hadd mondjam azt, hogy a magyar családok helyzete rossz, állapota is. A magyar anyáknak nincs választási szabadsága, hogy gyermeküket otthon maradva neveljék vagy dolgozzanak, és közben egy nappali gyermekmegőrző intézménybe adják, mert egyikre sincs lehetőség.

Ezért szeretnénk mi családi adózást bevezetni, és ezért szeretnénk mi olyan intézményhálózatot kiépíteni, amely mindegyik családtípusnak megadja azt, amit az ő döntése szerint meg kell adni.

Az egészség. Nyilván nemcsak a testi egészségről szól ez a nyilatkozat, hanem a teljes emberről és a teljes társadalomról is. Egészséges társadalmat szeretnénk építeni.

És végül a rend. Ha körülnézünk, legnagyobb problémánk ma az, hogy nincs rendezett világ körülöttünk. Nemcsak a közbiztonságban az egészségügyben, az oktatásban és az élet minden területén. Rendet kell teremtenünk, mert a szabadságunkat csak a rend keretei között tudjuk megélni, és a jövőnek szabadságra és rendre is szüksége van.

Én azt kívánom önöknek, hogy a jövő építésében még fiatal szocialista képviselőtársaink is kérdezzék meg idősebb társaikat, mert nekik van egy olyan tudásuk, amivel talán a fiatalabbak nem rendelkeznek. Ők tudják, hajdan énekelték is, hogy a múltat végképp el kell törölni. (Derültség a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most is éneklik!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 137 2010.05.17. 2:10  95-180

HARRACH PÉTER (KDNP): Néhány mondattal engedje meg, Kovács képviselő úr, hogy reagáljak. A Horn-kormány, illetve a Gyurcsány-kormány nagyszerű teljesítményéről szólt. Én úgy gondolom, nemcsak azt kell megnézni, hogy hány kilométer autópálya épült, hanem hogy mennyibe került, és hova került az a pénz, amennyivel több volt az indokoltnál. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Kérdése úgy hangzott, hogy milyen felhatalmazást kaptunk a változásra. Ha az országban járt volna, ön nem volt itthon néhány évig, akkor tapasztalta volna azt a hangulatot, amit két szóval lehet kifejezni: elég volt, és változás kell. És ezt mindenki, amerre csak járt az ember, mondta és érzékeltette. Ez a felhatalmazás, és nem a jogállamiság kereteit szeretnénk megváltoztatni, hanem azt a rendszert, ami az elmúlt nyolc évben volt, azt a gyakorlatot, azt a stílust, azt a politikai eszmeiséget és magatartást.

Néhány szót kell szólnom ebben a rövid időben még a Kárpát-medencei kezdeményezésről. Úgy gondolom, hogy ez olyan kérdés, amihez csak felelősen szabad hozzányúlni. A felelősség pedig arra késztet minket, hogy mindent tegyünk meg, amit csak lehet, a határon túl élő magyarokért, és lehetőleg kérdezzük meg őket, hiteles képviselőiket, hogy mit szólnának egy ilyen kezdeményezéshez, és milyen következménye lenne rájuk nézve egy ilyenfajta jobbikos kezdeményezésnek a magyar parlamentben. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Önök bejöttek az utcáról, a parlamentben vannak, itt a felelősség már meg kell hogy jelenjen, abban a parlamentben, amelyben Deák Ferenc bölcsessége érvényesült valaha.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 157 2010.05.17. 2:25  95-180

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Ház! Megint csak reagálnom kell egy-két megjegyzésre. Az előző felszólalás gondolata, hogy hogyan is viselkedjünk egymás iránt, indokolt. De úgy gondolom, hogy a kemény vita, sőt a bekiabálás is parlamenti műfaj. Ezt tudomásul kell venni. A világon mindenhol így zajlik a dolog. Nem szabad megsértődni ezen. Ha nem bántjuk egymás személyiségét, méltóságát, akkor nincs probléma. A szövegre reagálok, és nem az indulatokra.

Az előbb szóba került néhány mondat a trianoni ügy kapcsán. Úgy gondolom, hogy ne vitassuk egymás elkötelezettségét, a határon túli magyarok iránti jó szándékunkat, segítőkészségünket és a nemzet egyesítésének szándékát. Az eszközökben van különbség. Én továbbra is ezeknek az általunk eddig gyakorolt eszközöknek és most például az állampolgárság megadásának fontos szempontját tartom elsődlegesnek, és a szimbolikus kérdéseket, amiben magam is részt veszek, hiszen a körzetemben minden évben ott vagyok a trianoni rendezvényen, másként kell kezelni, úgy, hogy a határon túli magyaroknak jó legyen.

Még egy-két megjegyzésre kell reagálnom: az őszödi beszéd idején tétlenül néztük, mi történik. Egy apró tényt megemlítenék. Akkor mi kisebbségben voltunk a parlamentben, abban a parlamentben, ahol szavazással és nem verekedéssel szokták eldönteni a kérdéseket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Elnök úr, a tapsot számítsa le az időmből, legyen szíves. (Derültség.) Megkérdezném, hogy ki lépett fel eredményesen Gyurcsány Ferenc világával szemben, aminek ez a választás lett az eredménye. Vagy megkérdezném azt, hogy ki lépett fel eredményesen a rendőri túlkapások ellen. Nem az akkori ellenzék? (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás felé:) Ki tette lehetővé a kiutazását? (Közbeszólás a szemközti padsorokból: Na, na, na!) Az akkori emberi jogi bizottság elnöke, a fideszes képviselő. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 87 2010.05.26. 1:50  1-192

HARRACH PÉTER (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb a nők szerepéről esett néhány szó. Úgy gondolom, hogy a család helyzetével összefüggő kérdésről van szó. Ma Magyarországon sajnos a nőknek nincs szabad választásuk, mert gyakorlatilag három lehetőség áll előttük: vagy hivatásának él kizárólag, és nem vállal gyermeket - ezt bármikor választhatja -; vagy gyermeket vállal, és úgy gondolja, hogy otthon neveli őt - ezt nem választhatja, hiszen egykeresős családmodell nem létezik; a harmadik lehetőség, hogy mind a kettőt vállalja, és akkor komoly terhet vesz a vállára.

Meg kell teremtenünk a választás szabadságát minden magyar nő számára, és a két utóbb említett lehetőségben segítséget kell nyújtani.

(14.20)

Egyik esetben, ha ő otthon kíván a gyermekei mellett maradni, akkor, biztosítva a családi adózás lehetőségét, lehetővé kell tenni, hogy egy fizetésből is valahogyan megéljen a család. Természetesen a gyes, gyed rendszerét is ehhez kell alakítani.

A másik lehetőség: ha dolgozik, és gyermekeket nevel - ez a legnagyobb teher -, akkor viszont a napközbeni gyermekellátást kell biztosítani. Ennek különböző lehetőségei vannak, nem csupán a klasszikus bölcsőde, hanem sok más megoldás, ahogyan a sikeres és demográfiai szempontból is jól álló országokban ezt látjuk. Ez a megoldás a nők szabad választásának biztosítása érdekében és a családok helyzetének a javítása érdekében.

Még egy kérdéshez szeretnék hozzászólni, de majd a következő két percemben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 97 2010.05.26. 2:12  1-192

HARRACH PÉTER (KDNP): Nem szeretném a vitát elterelni a nők és a családok helyzetének a tárgyalására, és annak különösen örülök, hogy a képviselő asszony beavatott a magánéletébe minket. Ez is probléma, hogy hogyan tudnak megfelelni a családanyák a munkahelyükön és a különböző társadalmi szerepükben, de azt hiszem, az alapvető probléma mégiscsak az, hogy ez a fajta szabad választásuk meglegyen, és ezt egy intézményrendszer is támogassa.

Egyébként, ha már említette a szabad vasárnap kérdését: látja, ez is szemléletmód kérdése, hogy ki mit lát valamiben. Mi azt látjuk, hogy a munkavállalók védelméről van szó. Százezres nagyságrendben ülnek családanyák akár a pénztárgép mellett, akár a munkapad mellett vagy bármilyen beosztásban, nem csak a kereskedelemben azon az egyetlen szabadnapon, amely a család minden tagjának biztosított, csak ő hiányzik, mondjuk, a vasárnapi asztaltól. Tehát a munkavállalók oldaláról közelítjük meg a kérdést, és nem arról az oldalról, hogy egy kereskedelmi cég éppen mennyit veszít aznap, mert zárva van az üzlete. Egyébként mellesleg a forgalom 6 százaléka bonyolódik kizárólag a hipermarketek működtetésével. Tehát amikor mi ezt az akciót beindítottuk, nemcsak a munkavállalóknak, hanem a magyar vállalkozóknak, a kis üzletek tulajdonosainak is igyekeztünk kedvezni, hiszen azok nyitva lehetnének, de ez egy mellékes kérdés. Ismét mondom, megközelítés és értékrend kérdése a dolog.

Még egy megjegyzés a kvótakérdéshez, hiszen rejtve talán ez is benne volt az ön szavaiban. Én úgy érzem, kétféle megoldás van a nők társadalmi szerepére vonatkozóan. Az egyik a szerves alakulás, fejlődés lehetősége, amikor a rátermettség dönt, a másik pedig egyfajta diszkrimináció (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), amikor nem a rátermettség, hanem a nemi hovatartozás dönt. Ezt hívják kvótarendszernek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 167 2010.05.26. 2:17  1-192

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elérkeztünk a vita utolsó órájához, és talán érdemes a két legfontosabb mondanivalóját újból megemlíteni ennek a kormányprogramnak.

Az ellenzék azt kéri tőlünk számon, hogy konkrét, napi intézkedések kerüljenek bele. Ha lett volna az elmúlt nyolc évnek olyan víziója, olyan értékrendje, olyan eszmei alapja és hosszú távú programja, mint amilyen nem volt, akkor nem éltük volna meg a Gyurcsány-korszak kapkodó ötleteléseit, olyan ötleteket, amelyek egymást oltották ki, és vált ilyenné ez a magyar világ, amilyenné vált. Kell vízió, kell értékrend, kell eszmei alap, és erről szól ez a kormányprogram.

Ha visszatekintünk a másik értékre, a nemzeti együttműködésre, akkor azt látjuk, hogy a rendszerváltás első pillanatában egy nagyszerű fordulatot éltünk meg. Ez egy fellélegzés volt mindnyájunkban, hiszen megszabadultunk a létező szocializmus béklyóiból. Viszont nincs tökéletes rendszer. Ez a rendszer is javításra szorul, és ez azt jelenti, hogy a pártpolitikai küzdelmeket abbahagyva, a dagonyázást befejezve, nemzeti egységet, de pontosabb kifejezés, hogy nemzeti együttműködést kell megvalósítanunk, hiszen az egység egy homogén valóságot feltételez, az együttműködés viszont egy sokszínű társadalmat és sokszínű politikai életet.

Ezért ennek az együttműködésnek három szintje van. Az első: az embereket meg kell kérdezni és meg kell hallgatni; a második: a szervezeteket komolyan kell venni, egyházak, civil szervezetek, szakszervezetek, mert ők tudnak társadalmi támogatást elérni.

(17.20)

S végül a harmadik: a politikai pártoknak is egyfajta együttműködésre, adott esetben konszenzusra, de mindenképpen dialógusra van szükségük. Ezt tartalmazza ez a kormányprogram.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 242 2010.05.26. 2:09  193-305

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, a probléma átfogó kezelésének vannak olyan elemei, amelyekben az empátiának, a gyermekek iránti szeretetnek, általában a megértésnek a szempontja a legfontosabb; sőt ez a fajta megértés a szülőkre és a családokra is ki kell hogy terjedjen. De vannak olyan elemei, amelyekben a kötelességét nem teljesítő szülőt kell késztetni - nem kényszeríteni, késztetni - arra, hogy a gyermek érdekében megtegye a legelemibb kötelességét. Aki azt mondja erre az előterjesztésre, hogy ez a szülő ellen van, az nem érti a lényegét. (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van!) Ez a gyermek érdekében van, és a gyermeknek alapvető érdeke az, hogy iskolába járjon, a szülőnek pedig alapvető kötelessége, hogy iskolába járassa a gyermekét. Ezért nem a "munkanélküliek, romák, szegények" hátrányát szolgálja ez a törvény; ez a felelősségét nem gyakorló szülőt készteti arra, hogy alapvető kötelességét a gyermek érdekében megtegye.

Nem értek egyet azzal, hogy összemossuk a családtámogatási rendszer problémáit a cigánykérdéssel, mert az utóbbinál is egy árnyalt megközelítésre van szükség. Két megközelítés hibás: az egyik az előítéletes, a másik az elfogult. (Osztolykán Ágnesnek:) Ne haragudjon, képviselő asszony, de az utóbbit láttuk önnél. Nem lehet a cigánykérdést se előítélettel, se elfogultsággal megoldani. Egy megoldás van: az emberi méltóságból fakadó jogok és kötelességek alapján lehet megközelíteni a kérdést, a cigányság egyéni érdekében és az össztársadalom érdekében alkalmas megoldást megkeresni, olyat, ami egy egészséges társadalom felépítését szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

(19.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 268 2010.05.26. 2:13  193-305

HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy egy viszonylag egyszerű intézkedés kapcsán eljutottunk nemzeti sorskérdéseinkhez. Elsőként említésre került már a népesedési helyzet. Mindig azt vallottam, hogy ez az első számú sorskérdés.

Mellbevágó volt, amit képviselőtársam az előbb mondott, hiszen a többségi társadalom nagy bűne az, hogy kevés gyermek van. Tehát ilyen értelemben akár tanulhatnánk is a cigány családoktól a gyermekszeretetet. Éppen azért nem szabad cigánykérdéssé tenni ezt a családtámogatási kérdést, mert nem minden cigány családra jellemző, ugyanakkor nem csak a cigány családokra jellemző.

Ha már példákat említettek, és néhány oktatási intézményről szó került, akkor hadd mondjak én is egy-kettőt. Mindig úgy gondoltam, hogy a nehéz helyzetben lévő, leszakadt családoknak a gyermekeit két intézmény tudja igazán megfelelő módon nevelni és beilleszteni. Az egyik az óvoda, hiszen ott szocializálódik kisgyermekként. Nagyon jó példát láttam Baranyában, az ottani plébános vezette ezt a falut magát, ami tiszta cigány falu volt egyébként, és létesítette ezt az óvodát, és egy másik egyházi intézmény, egy kollégium, ahol hatvan középiskolás cigány gyerek élt, és amit sajnos az elmúlt ciklusban megszüntettek.

Tehát egy olyan intézményről volt szó, ami segítette a gyermekeket, hogy leérettségizzenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Lejárt az időm. Vannak jó példák is az országban, de ismét mondom, ez az előterjesztés most nem csak erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 4 2010.05.31. 4:01  4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Új korszak kezdődik. Ennek az új korszaknak vannak rövid, közép- és hosszú távú feladatai. Hogy egy-egyet mondjak: minél előbb talpra kell állítani a gazdaságot, fokozatosan vissza kell szerezni nemzeti önbecsülésünket, és hosszú távú feladatként építeni kell az egészséges társadalmat.

Sokan azt mondják, hogy beteg ez a magyar társadalom, és ennek a betegségnek egy sajátos tünete a reményvesztettség. Én árnyalnám ezt a véleményt, és azt mondom, hogy a magyar emberek többsége a legnehezebb időkben sem vesztette el a reményét, a közelmúlt nehéz időire gondolok. Az viszont tény, hogy a magyar ember, főleg akkor, ha közös dolgaink rosszul állnak, hajlik arra, hogy sötét szemüveget tegyen fel. Arra is hajlik, hogy elbizonytalanodjon, ha nem látja az alagút végét. Pedig a remény az emberi létezés része. Talán kevés mondat fejezi ki ezt olyan szépen, mint Prohászka jelmondata: dum spiro, spero - amíg élek, remélek.

Az ember életéhez magánemberként is és társas lényként is hozzátartozik a remény, és ha erre példát kell mondanunk akár a történelemből, akár az irodalomból, akkor nyilván mindnyájunknak Ábrahám jut eszébe, aki idős ember lévén feleségével együtt már nem reménykedett utódban, és akkor kapott egy ígéretet, amiben hitt, és ez a hit megnyitotta számára a jövőbe vetett reményt és bizalmat. És lám, sok nép atyjává vált.

De nemcsak a magánéletünkben van szerepe a reménynek, nemcsak az ember a magánéletében képtelen remény nélkül élni, hanem igaz ez a társadalom életére is. Az egészséges társadalom jele az, hogy van reménye, és ez a jövőbe vetett bizalmat mutatja, ébren tartja az életerőt. Azt mondtam az előbb, hogy a magyar társadalom többsége, a magyar emberek többsége a legnehezebb időkben is, amikor nem látszott az alagút vége és a fény a végén, tudott remélni, hiszen a kilátástalan helyzetekben is képes élni a remény. És akkor bizonyította ezt azzal, hogy elment szavazni, több mint 80 százaléka a változásra szavazott, vagyis a jövőbe vetett hitét élte meg, és felerősödött ez a remény. Ma azoknak a honfitársainknak is üzenni tudunk, akikben még nem él eléggé a remény, azt tudjuk üzenni, hogy van esélyünk, van jövőnk, mert jó kezekben vannak a közös dolgaink.

Én azt kívánom a most hivatalba lépő kormánynak, hogy közös ügyeinket jó kezekben tartva az egész magyar társadalomban megerősítse az emberi élethez és a közösség életéhez nélkülözhetetlen reményt.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(13.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 28 2010.06.07. 4:33  27-28

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megdöbbentő volt az MSZP-képviselőcsoport frakcióvezetőjének nyilatkozata, mind a tartalma, mind a hangneme. Az elmúlt évek teljesítménye után az illő magatartás a szerény hallgatás lenne. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiból.) Az volt a benyomásom, mintha a bukott diák korrepetálni szeretne. (Derültség és taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik padsoraiból.)

De hogy néhány mondatot szóljak arról is, amiről ma szeretnék. A múlttal való szembenézés folyamata nem zárult le, és most tegyünk egy lépést ebbe az irányba.

(13.50)

Az elmúlt nyolc év alatt az MSZP egy új politikai kultúrát telepített be Magyarországra. Ez és az általa okozott károk a választók elé kerültek, és ők véleményt mondtak. Azt mondták, hogy elég volt, és változásra van szükség. (Zaj az MSZP soraiban.) Mi a probléma? (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Gondoljanak a nyolc évre, barátaim! (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) A közhangulatból, a megnyilatkozásokból és a kérdésekből - amelyek úgy szóltak, hogy lesz-e elszámoltatás - arra lehet következtetni, hogy a magyar választók a felelősökre is kíváncsiak. (Zaj az MSZP soraiban. - Lendvai Ildikó: Mi is!) Az előbb arról beszéltem, hogy egy új politikai kultúrát gyökeresítettek meg itthon. Ez a nyolc évre vonatkozott. Elmúlt a nyolc, év, barátaim. Hagyják abba!

Hogyan alakult ki ez a helyzet? Azt hiszem, érdemes 2002 és az utána következő évek új figuráira gondolni. Megjelent a politikai életben az üzleti világ legrosszabb képviselőinek néhány tagja, és ezek gátlástalan célratörők, a játékszabályokkal nem törődő emberek, akik a célhoz vezető utat, ha az kanyargós, levágják, olyan előnyöket kívánnak szerezni, amik nem járnak nekik, és gátlástalanul áttaposnak mindenkin. Elfoglalták a baloldalt, és megpróbálták formálni azt. Akiben volt hajlam erre, az átvette a módszereiket, aki pedig nem, az tehetetlenül nézte a tobzódásukat. De ez az ő gondjuk, azonban mindnyájunkat érint az, hogy a hatalmat hazugsággal szerezték meg, a zsebüket közpénzből tömték tele (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.), és közben a hajó sodródott vagy cikázott a kormányos hirtelen mozdulatait követve. Ebből következik, hogy az ország nemzetközi tekintélye csökkent, a gazdaság teljesítménye visszaesett, az egészségügy és az oktatás világában zűrzavar uralkodott, a közbiztonság egyes településeken katasztrofális lett, és ami a legsúlyosabb, a korrupció átszőtte az egész társadalmat.

Ne tessék hinni azt, hogy az elmúlt nyolc év csak egy Zuschlagot és egy Hagyót termelt ki. Az MSZP politikai kultúrája, ezeknek új elemei - amikről szóltam - és az általuk jellemezhető korszak, amit egyszerűen Gyurcsány-korszaknak nevezünk, sokat ártott az országnak. Ezt a korszakot le kell zárnunk, és ennek a korszaknak az első lépéseként az elszámoltatásra van szükség. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Ezt várják tőlünk a magyar emberek, ez a mi felelősségünk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 10 2010.06.08. 7:13  1-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nagy pillanata volt ez a magyar parlamentnek, hiszen egy miniszterelnökhöz méltó beszédet hallottunk. Kár volt, hogy az egyik frakció a cinikus megjegyzéseivel zavarta ezt. (Zaj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Belátom azt, hogy mi vagyunk a hibásak, biztosan gyenge volt a jobbegyenes. Azonban ajánlanék egy terápiás gyakorlatot: mély lélegzetvétel, ellazulás, hátradőlni a székben, és figyelmesen hallgatni. (Derültség az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

Amikor a beszédet hallgattam, amire odafigyeltem, az első benyomás számomra az volt, hogy végre van gazdája közös dolgainknak. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) A második, hogy az elhangzottakban a magyar emberek véleményét láttam tükröződni. (Zaj az MSZP soraiban.) És végül az, hogy világos értékrend jelent meg, a társadalmi igazságosság szempontja érvényesült. (Gyurcsány Ferenc távozik az ülésteremből.)

Kérdés, hogy eddig volt-e gazdája a közös dolgainknak. Hát, bizony nem volt. Mert az elmúlt korszak emblematikus figurája, aki épp most ment ki a teremből (Derültség a kormánypártok soraiban.), tehetséges ember, ezt senki nem vitatja, és mégis, hogyan lehetett az, hogy ennyire gyenge teljesítményt nyújtott; hogyan lehet az, hogy ilyen mélyre juttatta az országot. Azért, mert nem volt gazdája közös dolgainknak, hanem valami más kötötte le a figyelmét; talán fontosabbnak tartotta az előadó-művészi teljesítményt (Derültség a kormánypártok soraiban.), és a kérdés már csak az, hogy miután a darab megbukott, miért nem sétált le a színpadról, ahogyan ezt jobb körökben mondják, most miért osztja újból az észt, és amikor a társulata ezt elfogadja, ez legyen az ő gondja.

A magyar emberek véleményét tükrözi ez a beszéd. Mit jelent ez? Az is biztos, hogy a magyar társadalomban sok érdeket fog sérteni, de nem a kisemberek érdekét. (Zaj az MSZP soraiban.) A gazdaság talpra állításában - ez talán az első fontos tanulsága -, a pénzügyi egyensúly megteremtésében mindenki vegyen részt, ne csak a kisemberek. Ezt szolgálja többek között a hitelintézeti járulék növekedése, magyarul a bankok megadóztatása, pontosabban a bankok részvétele gondjaink enyhítésében.

Elhangzott az, hogy amikor bajban voltak a bankok, az állam sietett a segítségükre. Ezt tette annak ellenére, hogy a legtöbb képviselőjük olyan eszmeiséget vall, amely szerint a gyenge állam az, ami követendő, és mégis az erős állam segítségére szorultak. Most itt az ideje, hogy a hatékony állam megsegítse az átlagembert, mégpedig úgy, hogy akik nagyobb nyereségre tettek szert, nagyobb részt vállaljanak ebben a segítségben, ez a társadalmi igazságosság követelménye. De idetartozik az az intézkedés is, amely a magas végkielégítések megadóztatását célozza, vagy a fizetésplafon bevezetése az állami szférában, a bértömeg-gazdálkodás és annak 15 százalékos csökkentése, illetve az igazgatóságok számának csökkentése. Lényeges mondanivalója ennek a programnak az, hogy nem toldozgatni kell, hanem a rendszert kell átalakítani, például az adórendszer változását.

Engedjék meg, hogy a családi adózás gondolatát különösen üdvözöljem, már csak azért is, mert a mi frakciónk terjesztette be, és azóta is szorgalmazza a családi adózás bevezetését és annak részletes törvénymódosítását. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ugyancsak üdvözöljük a kisadók eltörlését, hiszen ez a kisvállalkozók érdekét szolgálja. Itt különösen fontos lenne minél előbb megvalósítani az adományok áfájának eltörlését.

(14.30)

És külön szeretném felhívni a figyelmet annak jelentőségére, hogy a lokális piac megvalósítása érdekében a kistermelők termelési, feldolgozási és értékesítési lehetőségeit igyekszik a kormány javítani. (Gyurcsány Ferenc visszatér az ülésterembe.)

És végül: Schiffer András felszólalását hadd értékeljem úgy, mint pozitív javaslataink finomítása érdekében tett javaslatokat, hiszen, bár azt mondta, hogy nem a szegények érdekeit szolgálja, de mégiscsak azoknak az intézkedéseknek a továbbvitelét említette, amelyek szerintünk éppen ezt szolgálják. Ilyen a lakáscélú devizahitelek további növekedésének a megakadályozása, természetesen a végleges megoldás kidolgozásáig, a közüzemi díjemelések és a kilakoltatások moratóriuma, annak meghosszabbítása. És itt megint csak hivatkoznom kell egy olyan előterjesztésre, ami a családok csődvédelméről szólt, hiszen az előző ciklusban a frakciónk ezt is megtette, ezt a célt szolgálja most a bejelentett nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása.

És ugyancsak, bár az egyebek között kell említenünk még két fontos intézkedést: a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot, amely, úgy gondolom, minden magyar embernek vágya, hogy egészséges, tiszta élelmiszerhez jusson. S végül az elburjánzott hatósági engedélyek visszafogását, ami az egyharmados csökkentéssel egy jelentős eredmény lesz a beruházások segítése érdekében.

Egészében véve úgy gondolom, hogy az a program, amit ma hallottunk, szolgálja a gazdaság talpra állítását és ezzel együtt a társadalom egészségesebbé tételét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 8 2010.06.21. 1:31  1-13

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy történelmi eseményt magával az eseménnyel is tudunk jellemezni, de szólhatunk az emberekről és az esemény mögött lévő eszméről is. Rétvári Bence államtitkár úr kereszténydemokrataként az emberről szólt elsősorban, hiszen számunkra az emberi személy méltósága a fontos. Itt rögtön szeretném megemlíteni azt, hogy nyilván közülünk is sokan voltak, maguk vagy a szüleik, részesei ennek az eseménysorozatnak; egyik frakcióvezető elődöm, Isépy Tamás is közöttük volt, hadd emlékezzek meg róla is.

Én most szeretném felhívni a figyelmet arra az őrült eszmére, ami az események mögött volt, a XX. század két borzalmas eszméje közül az egyikre, amelynek a nyomait is ki kell irtani a magyar közéletből. De hadd mondjam el azt, hogy reményeim szerint mindannyian, akik a magyar parlament tagjai vagyunk, olyan eszmének a követői vagyunk, és olyan társadalmat szeretnénk építeni, ahol az emberi személy méltósága, a közösségek ereje és a normák érvényessége az, ami érvényesül és uralja ezt a társadalmat. Ehhez kell a nemzeti összefogás, ehhez kell a nemzeti egység.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 22 2010.06.21. 4:26  22-25

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy család tragédiája, ha elveszti az otthonát, mert az otthon nem csupán egy lakás, az a családi élet színtere, és ma Magyarországon öt-hat kilakoltatás van naponta. Hogyan történhetett ez meg, hiszen június 10-étől az új kormány kilakoltatási moratóriumot hirdetett meg? A válasz nagyon egyszerű: április 16-ával a Bajnai-kormány feloldotta a lakások árverésének tilalmát, pontosabban nem hosszabbította meg azt. (Tóbiás József: Nem azért!) Azt mondta, hogy utánam az özönvíz. És azt tapasztaljuk, hogy valóban, öt-hat család elveszti naponta az otthonát.

Ennek a történetnek három szereplője van. Egyrészt a bankok, másrészt az érintettek és nem utolsósorban a politika. A bankokról el kell mondanunk azt, amit mindnyájan vallunk, hogy szükség van a bankokra, szüksége van a gazdaságnak és a társadalomnak is. De tudnunk kell azt is, hogy a bankok egyszempontú intézmények, ez a szempont pedig a profitmaximálás szempontja.

Sok történetet tudnánk mi mindnyájan elmesélni, kettőre hadd utaljak. Van egy 20 millió forint értékű lakás, amelybe az egyik bank betett 10 millió forintot, és miután az érintett nem tudta a törlesztést végezni, vállalni, a bank eladta 13-14 millióért. Neki megvolt a 10 millió forintja, a tulajdonos viszont elvesztette azt is, ami volt neki. Vagy egy másik történet arról szól, hogy 9 millió forintot igényeltek, és miután 6 millióból megoldották azt a bővítést, amire kérték, a 3 milliót nem vették fel. De a bank ez után is kamatot kért tőlük, egy nagy húzással előtörlesztésnek tekintve a fel nem vett 3 millió forintot. A havi törlesztés növekedéséről már nem is beszélek.

Természetes, hogy a másik szereplő, az érintett ügyfél is egyszempontú, hiszen ő azt szeretné, hogy a családjának otthona legyen.

De a politika az a harmadik szereplő, amelynek kötelessége többszempontúnak lenni, kötelessége az érdekeket egyeztetve olyan megoldást keresni, ami végül is a társadalom egészére nézve jó megoldás, hiszen nemcsak az érdekeket egyezteti, hanem az értékek mentén is keresi a megoldást. És most úgy tűnik, hogy a politika megtalálta ezt a megoldást, hiszen a 29 pontban szerepelt egy olyan ígéret is, amely valósággá válik: a nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. Ez a társaság olyan megoldásokat fog találni, amelyek egyénre szabva, a tulajdonjog megváltoztatásával vagy egy kisebb lakás megvételével a családokat bent hagyják, vagy új lakásba költöztetik, és ezáltal otthonuk megmarad. Így egy olyan megoldás születik, amely az igazságosságnak is megfelel, és felhívja a figyelmet, mindenki figyelmét arra, hogy a felelősség önmagunk és a másik iránt az egészséges társadalom velejárója.

Én azt remélem, hogy ha ezek a Bajnai-kormány intézkedése során keletkezett eladások és kilakoltatások véget érnek, akkor Magyarországon ilyen többet nem fog történni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a KDNP, a Fidesz, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 104 2010.06.22. 4:11  103-165

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő módosítást egy tény és egy követelmény indokolja. A tény az, hogy az ez évi költségvetés adott, meglehetősen rövid a takaró, ebben az évben nagyot nyújtózkodni nem lehet. A követelmény viszont az, hogy fokozatosan ki kell lábalnunk abból a helyzetből, amibe az elmúlt nyolc év hibás kormányzása juttatta az országot. Az is illő, hogy elsőként a politikai elit magán kezdje a spórolást, az első áldozatot ő hozza meg. Ezt szolgálja a politikai pártok támogatásának 15 százalékos csökkentése. Idekívánkozik az indoklás három mondata, a miniszterelnök úr által bejelentett akcióterv 21. eleme, a pártok támogatásának 15 százalékos csökkentése. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény 5. §-a értelmében a pártok támogatására fordítandó összeget az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg. A pártok támogatáscsökkentésének végrehajtásához a költségvetési törvény módosítása szükséges.

Ha kézbe vesszük azt a táblázatot, ami a költségvetési törvény idevonatkozó számait tartalmazza, akkor azt látjuk, hogy a pártokat két csoportba osztja, az egyik az országos listán mandátumot szerzett pártok, a másodikban pedig a mandátumot nem szerzett pártok támogatása van. Különböztessük meg az első 5 hónap már kiutalt támogatását attól a támogatástól, ami még előttünk áll. Ha a 2010. évi előirányzatot nézzük, amely a választási eredmények alapján módosult, akkor azt látjuk, hogy a végösszeg 2 milliárd 548,9 millió forint. Az első 5 hónapban ebből 1 milliárd 62 milliót fizetett ki a parlament, illetve a költségvetés, a ki nem utalt támogatás, a 6-12. hónapig 1 milliárd 486,9 millió forint. Ha ennek a 15 százalékát kiszámítjuk, az pontosan 223 millió forint, ez az, amivel kevesebbet fognak a pártok a következő időszakban, tehát a 6-12. hónapig terjedő időszakban kapni. Ez pedig a csökkentett összeg: 1 milliárd 264,9 millió forint. Ezek a számok, ezek a tények, amelyek értelmében, még egyszer ismétlem, hogy a hátralevő 7 hónap 15 százalékos csökkentése eredményeként a költségvetés módosításában az egyes pártokra jutó támogatás részletei is szerepelnek.

Úgy gondolom, hogy ez olyan módosítás, amit a parlament minden pártja támogathat úgy, ahogy a 200 fős parlamentről szóló törvénymódosítást is, hiszen mindez, ahogy említettem, a politikai elit önmagán kezdett önkorlátozása, ami első lépés kell hogy legyen az ország rendbetételének útján. Én azt kérem önöktől, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 160 2010.06.22. 6:57  103-165

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy annyi minden elhangzott, és annyi minden túlterjeszkedett az előterjesztés keretein, hogy érdemes talán ezekre válaszolni, nemcsak azért, mert már teleírtam a papíromat, hanem azért is, mert az elhangzott és levegőben levő, lebegő megjegyzéseket jó tisztázni, hogy ne maradjon ott, mielőtt elfelejtenénk őket. (Tukacs István közbeszólása.)

Örülök, hogy mindenki egyetértett az előterjesztés tartalmával. A bizottsági tárgyalások nehézségeivel kapcsolatos kifogásokat megértem, de egyúttal önöktől is megértést kérek, hiszen nagy változások közben vagyunk, és a tempó ehhez igazodik.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Egy mondatot engedjenek meg talán a nyilvánosság számára, hiszen itt is többször elhangzott, és tapasztaljuk is, hogy a pártok nem tartoznak a legnépszerűbb szervezetek közé. De a párt nem más, mint egy olyan szervezet, amelyik a világról, nemzetről, közös dolgainkról hasonlóan gondolkodó emberek társasága, egy közéleti képződmény, amire szükség van, mert ezen a kereten kívül nem lehet politizálni, a pártnak a támogatása szükséges.

(13.00)

Tehát amikor olyan, nem éppen átgondolt megjegyzések hangzanak el, hogy akár a száz százalékot is el lehet venni, azt hiszem, nem megalapozott.

Néhány konkrét kérdésre, illetve gondolatra hadd válaszoljak! Nyikos képviselő úr feltette a kérdést, hogy miért pont 15 százalék. Úgy gondolom, hogy ez egy méltányos, ugyanakkor elégségesnek tűnő arány. Nemcsak a pártfinanszírozásban, hanem más területen is ezt a mértéket alkalmaztuk.

Arra a kérdésre, ami szintén elhangzott, hogy miért képviselők terjesztik elő, a választ Hargitai képviselőtársam már megadta. A költségvetési törvény módosítására, az egyes tételek átrendezésére van kormányzati lehetőség és van parlamenti. Ez kifejezetten parlamenti, ezért méltányos, hogy képviselő nyújtsa be ezt a módosítást.

Még egy gondolat felmerült önnél is meg másnál is, ezért szeretném tisztázni, mert nem mindenki előtt világos az, hogy visszamenőleg ez nem érvényes. Tehát nem az éves költségvetési tétel 15 százalékáról van szó, hanem a hátralévő hét hónap 15 százalékáról. A már átutalt öt hónap felett nem rendelkezünk. Ez pedig 223 millió forint.

Józsa képviselő úrnak volt egy mondata, amit azért megint csak tisztázni kell. A kormány saját hatáskörében is megtehette volna, mondta - hát az előbb tisztáztuk, hogy ezt nem, ez parlamenti hatáskör.

Scheiring képviselő úrnak két megjegyzéséhez hadd kapcsolódjak. Volt egy kifejezése, ami számomra bántó volt, a nemzeti összetartozást kiegészítette egy nemzeti összeborulással. Azt hiszem, a tárgyhoz méltatlan ez a kifejezés.

Aztán még egy gondolat elhangzott - szó szerint idézem -: a pártellenességre játszik az előterjesztés. Igazán nem szeretném visszadobni a labdát, de hogy is hívják az ön pártját? Nem a politikaellenességre játszik? (Dr. Schiffer András: Nem!) De igen.

De talán ennyit a pártvitákról, mert ennek szép példáit láttuk, és derűs pillanatokat is okozott számunkra. De ha már pártnál vagyunk, úgy érzem, hogy Göndör képviselő úr felszólalása egy kicsit pártszempontú volt. 2008-tól válság van, említette. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy nálunk 2007-ben már jelentősen csökkent a bérek és nyugdíjak vásárlóértéke. Ez valamiféle sajátos magyar válságot idéz. És ha azt mondjuk, hogy a Bajnai-kormány válságkezelő volt, akkor egy munkamegosztást javasolok kettejük között; a Gyurcsány Ferenc által előidézett válságot próbálta kezelni a Bajnai-kormány, több-kevesebb sikerrel.(Dr. Józsa István: Egy kis világválság is volt!)

Volner képviselő úr megjegyzésére is hadd reagáljak, aki egy igaztalan vádat fogalmazott meg a BKV-val kapcsolatban, hogy Vitézy Dávid nem reagált, nem jelentett. De igen, Vitézy Dávid megtette a megfelelő lépéseket, és ez indította el a folyamatokat, aminek tanúi vagyunk.

Azt is ki kell mondani, hogy tulajdonképpen az előterjesztés szempontja a megtakarítás volt, és nem egy terület átfogó koncepcionális rendezése. Ne várjunk többet egy ilyen előterjesztéstől, mint ami a szándéka.

Felmerült még egy-két gondolat itt az SZDSZ-szel meg az MDF-fel kapcsolatban. Azért szerepel ez az anyagban, mert az első öt hónapban, mint ahogy a MIÉP-Jobbik-szövetség is, kapott költségvetési támogatást, de természetesen a választás utáni átrendezés során nem fog az SZDSZ kapni. Az MDF igen, mert az 1 százalékot meghaladta, és részt vett a választáson, az SZDSZ nem vett részt. Ezeket az apró kis kiigazításokat meg kellett tennem.

Ha megengednek még egy gondolatot befejezésképpen, ami az egész előterjesztésre és az expozé elején is említett gondolatra visszatér. A politikai elitnek magán kell kezdenie a spórolást, és természetesen folytatni másokon, elsősorban a bankokon, a kétmillión felüli kifizetéseket és az aránytalanul nagy végkielégítéseket felvevőkön, szemben azzal a politikával, ami a nyugdíjasokon, a fogyatékosszervezeteken, a munkavállalókon és a családokon kezdte a spórolást.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 322 2010.06.28. 1:27  321-322

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogy ez az előterjesztés, illetve részletes vita ne maradjon hozzászólás nélkül, engedjenek meg három mondatot. Az általános vitában kiderült az, hogy mindenki tartalmát illetően támogatja ezt az előterjesztést. Az előterjesztés módjával a bizottsági tárgyalással kapcsolatban volt ellenvetés.

A pártok támogatásának 15 százalékos csökkentése egy elégséges és szükséges mérték, és a módosítás csupán arra vonatkozott, hogy a költségvetési törvényben ne csupán a mellékletben, hanem az I. fejezetben is szerepeljen, legyen átvezetve az a csökkentés, amiről szó van.

Egyébként ez a módosítás egyértelműen politikai és pénzügyi indokokra vezethető vissza; politikai, amennyiben a politikai elit kezdje a takarékosságot önmagán, pénzügyi, mert szükség van a takarékosságra. Gondolom, ez a módosítás, mivel technikai jellegű, nem okoz gondot, és minden frakció el tudja fogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 8 2010.07.05. 1:56  1-11

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megdöbbentő tényeket hallottunk az államtitkár úrtól. A megdöbbentést nem az elkövetők stílusa és szemlélete okozta - hiszen ezt ismertük már -, hanem az, hogy egy rászoruló réteg ellen léptek fel, és az időzítés, természetesen. Hiszen ha ezeket az időzített bombákat felsoroljuk, mindenhol a választás körüli vagy utáni időpontot találunk mind a kilakoltatási moratórium esetében, mind a júliusi nyugdíjcsúszásnál, mind pedig a gázkompenzáció megszüntetésénél. Ezeket nem a jelenlegi kormány tette, hanem az előző kormány, csak a hatása nyúlik át ennek a kormánynak az időszakára. Éppen ez az időzítés szándéka.

Engedjék meg, hogy a konkrét tényekkel kapcsolatban egy általános következtetést levonjak! A baloldali pártok addig támogatták a rászorulókat, amíg azok választóként jöttek szóba, nem a segítés, hanem a szavazatvásárlás szempontja volt, ami motiválta őket. Lelepleződött az eddigi politika: az MSZP szavazóit az inaktív rétegekből gyűjtötte, de nem azért, hogy segítsen rajtuk, nem azért, hogy egészséges társadalmat építsen, hanem azért, hogy szavazatot vásároljon. Márpedig az egészséges társadalom velejárója, hogy a rászorulókat segítjük, és nem kihasználjuk. Úgy érzem, hogy a jelenlegi kormányintézkedések ezeket a hiányosságokat és sanda szándékokat igyekeznek helyrehozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 26 2010.07.05. 4:48  26-27

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes és tanulságos vitának vagyunk részesei. Nemcsak az elszabadult indulatokat érzékeljük, hanem egy irodalmi alkotásnak álcázott cinikus pimaszkodásnak is hallgatói voltunk.

(Ebben volt ugyan egy mondat, ami...)

CsE/Schmitt-Göndör-Szűcs/(Harrach Péter)/bl

(14.00)

Ebben volt ugyan egy mondat, ami igaznak tűnik, valahogy úgy hangzott, hogy ők négy hónapja jobban éltek, mint most. Ez a jelenlegi kormány dicsérete, hiszen megszűntek azok a mellékjövedelmek, amelyek a jólétet biztosították. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Hogy volt!)

De térjünk békésebb tájakra! Úgy gondolom, egy szociológiai tanulmány alkalmas arra, hogy egy társadalmi réteget megismertessen velünk. De amikor biztos és mély ismereteket akarunk szerezni, mindig személyes kapcsolatra van szükségünk, mert ez cselekvésre késztető felfedezést is jelent. Ha például az ember hétvégén leül egy somogyi település szőlőhegyének rendezvényén, és ott 50-60 emberrel találkozik, elbeszélget velük, akkor érdekes tapasztalatra tesz szert. Talán erről egy-két gondolatot érdemes felidézni. Ők maguk vidéki kisembernek nevezték magukat. Tudom jól, a politikai marketing szakemberei erre azt mondják, hogy nem jó kifejezés, de ők mondták.

És milyennek is mutatták be magukat ezek a vidéki kisemberek? Egyrészt él bennük az az évszázados családi hagyomány, a nemzeti érzés, a földhöz való kötődés, ami szép hagyomány. Másrészt, amikor elbeszélgetett az illető képviselővel, aki a patkó jobboldalán ül, azt mondta az egyik ember, hogy én baloldali vagyok, ennek ellenére örülök, hogy találkoztunk, és emberi szót tudunk váltani. Megismerve ezt az embert, a hagyományok mellett egy olyan vonását is észre lehetett venni, hogy ő a Kádár-korszakban tanult, akkor építette a házát, akkor vált a szegény családból egy konszolidált emberré. Ez némi hálát ébresztett benne az utódpárt képviselői felé is.

Amikor most elmondta, hogy ő baloldali, hozzátette azt, hogy: de csalódtam. Az egyik azt mondta, hogy nem ment el szavazni, a másik azt, hogy másra szavazott. Akkor a válasz egyértelműen csak az lehetett, hogy nincs jobboldal és baloldal, csak nemzeti érték van és nemzeti érdek, és ha őket nem is képviseli már a pártjuk, mert nem azokat az értékeket hordozza, amelyek neki fontosak, akkor legalább gondoljanak arra, hogy a történelmi helyzet követelménye a nemzeti egység. És ez a nemzeti egység a választói akarat következtében egy centrális politikai erőt jelenített meg. Ebben nincs baloldali személy és jobboldali, nincs baloldali érték és jobboldali érték, hanem nemzeti érték van, amit mindnyájunknak közvetíteni és képviselni kell.

Ez a centrális politikai erő megalkotta A nemzeti együttműködés programját, és ez mindnyájunk számára fontos. Hadd mondjam el azt is, hogy az a keresztényszociális párt, amelyik tagja ennek a szövetségnek, hajdani gyökereire visszatekintve azt látja, hogy egy akkor is baloldalinak számító értékeket valósított meg az a társadalmi háttér, amiből kinőtt. Ha semmi másra nem gondolok, csak a keresztényszociális mozgalmakra, a KALOT-ra, a földosztásra és egyebekre, akkor azt látjuk, hogy ezek az értékek nem baloldaliak vagy jobboldaliak, hanem nemzeti érdeket szolgálnak. És ha megfogalmazzuk őket - akár a munka, akár az otthon, akár a család, az egészség vagy a rend -, akkor értik, hogy mire gondolok. Nincs tehát bal- és jobboldal (Közbeszólás az MSZP soraiból: De van.), nemzeti egység van és nemzeti együttműködés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 14 2010.07.22. 8:13  1-19

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik számomra, hogy az ellenzék pártjai egy kötelező bírálatot mondtak most, és nem sokat értettek meg, vagy nem akartak megérteni abból, ami elhangzott. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hülyék vagyunk?! - Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Halljuk!)

Persze, érdekes volt ez a bírálat. Megtudtuk, hogy az egyik felszólaló számára van egy új fogalom, a józan ész. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Aztán a másik felszólaló arra kért minket, hogy ne bántsuk a hiénákat, mert megsértődnek, és abból baj lehet. És kedves volt Mesterházy Attila tévedése a több baloldali szavazóról. (Mesterházy Attila: Nem tévedtem.) Hát, annyiban tévedett, hogy nem így hangzott el. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem egy lényeges kérdés, megszoktuk.) És talán a harmadik pártnak a politikaképe, amiből hiányzik a hatékonyság és társadalom képe, ami egy rendezetlen és hányódó társadalmat vázol fel.

Szóval, érdekes, izgalmas volt ez a vita, de talán érdemes a miniszterelnök úr beszédéről néhány gondolatot megfogalmazni. Engedjék meg, hogy egy keresztényszociális párt részéről talán inkább azokat a pontokat ragadjam ki, amelyek számunkra is fontosak.

A társadalmi igazságosság egy alapvető tanítása annak, amit mi vallunk, és ez a bankadóval kapcsolatban jutott nyilván eszembe. Aki zsákot cipel, arra nem teszek rá még egy zsákot, és különösen akkor nem, ha van, aki zsebre tett kézzel ballag mellette, hanem megkérem ezt a zsebre tett kézzel járó urat, hogy legyen szíves, vegyen legalább egy kosárkát a kezébe, különösen akkor, ha ő volt az, aki a zsákot rátette a másik vállára.

Szóval, valahogy így néz ki az, amikor a társadalmi igazságosságot próbáljuk érvényesíteni egy igazságtalan helyzetben, mert a bankok idézték elő azt a krízist, amibe Európa és az ország jutott, sőt nemcsak Európa, hanem maga az egész kulturált világ. De megkapták a pótlást a veszteségükért. Viszont azok a kisemberek, akik a nagy terhet viselik, azok újabb és újabb terhet kaptak. Illő, hogy a nyereségből valamit leadjanak ők is. Szóval, így néz ki ez az igazságosság.

És hogyan kapcsolódik ez a nemzeti együttműködéshez vagy a centrumhoz? Sok szó esett ma itt a bal- és a jobboldalról. Én is azt vallom, hogy a hagyományosan baloldalinak nevezett értékek képviselete egy baloldali párt feladata lenne, csakhogy az a baloldali párt nem a munkavállalók érdekeit képviseli, hanem a munkaadókét, nem a kisjövedelműekét, hanem a gazdagokét, és így képviselet nélkül maradnak az úgynevezett kisemberek.

De azért megkérdezném azt, melyik az az érték, ami az évezredek során a keresztény tanításban nem jelent meg, és mondjuk, baloldalinak nevezték később. Én úgy gondolom, hogy éppen az igazságosság iránti érzék és a szolidaritás gyakorlása nem feltétlenül baloldali, még a szó hagyományos értelmében sem.

Ráadásul 2010-ben történt egy olyan fordulat, amire az előbb utaltam egy tévedés kapcsán, valóban százezrek jöttek baloldalról, és szavaztak a centrális erővé vált Fidesz-KDNP-re. Ezzel egy új korszakot nyitottak meg, nemcsak a bal- és jobboldali értékek közötti különbség eljelentéktelenítésével, hanem azzal, hogy a nemzeti egységet, illetve a nemzeti együttműködést lehetővé tették.

Egy pillanatra hadd álljak meg az egység és az együttműködés kifejezések mellett. Nemzeti egységre történelmünk során akkor volt szükség, amikor nagy feladatok álltak előttünk. És ha megnézzük az utóbbi 150 évnek azt a két legnagyobb korszakát, amikor mellesleg 15, illetve 10 évig egy-egy miniszterelnök vezette az országot, tehát a boldog békeidőt Tisza Kálmán idejében vagy Bethlen István idejében később, akkor azt látjuk, hogy ez a nemzeti egység valamiképpen megvalósult. De nem homogén egységről van most szó, amikor együttműködésről beszélünk, hanem egy sokszínű társadalom együttműködéséről a közös cél érdekében.

Az előbb az egyik ellenzéki képviselő azt a kifejezést használta, hogy a sokféleség egysége. Maradjunk meg szerényen a különbözőségek együttműködése mellett, és ezt, ha egységnek nevezzük, legyen egység, de azt hiszem, a mai valóságnak jobban megfelel a nemzeti együttműködés kifejezés. És ezt egy nagy politikai és társadalmi támogatottsággal rendelkező politikai erő meg tudja valósítani, akár kezet is tud nyújtani az ellenzéknek a nemzeti ügyek érdekében. Ez már így látszott a választások előtt is.

De mi hozta létre ezt a helyzetet? És itt hadd csatlakozzak a néha viccesen, néha komolyan elhangzó megjegyzésekhez. Ezt egy megosztó személyiség hozta létre. Mert egy új korszakot akartak a választók nyitni, a régi, megosztó és az egységet meg nem valósító korszak után a nemzeti egység korszakát. Ilyen értelemben valóban meg kell köszönnünk neki vagy nekik, hogy ez a megosztó kormányzás elvezetett az egység vágya iránt, és egy olyan eredményhez jutott, amely az ellenségeskedés kora helyett az együttműködés korát nyitja meg számunkra. Ez a társadalmi problémák megoldásának a kora is kell hogy legyen, amellett, hogy az ideológiák háttérbe szorulása valóban indokolt, de hadd egészítsem ki miniszterelnök úr szavait azzal, hogy az eszmei elkötelezettség mindig időszerű marad. Ez különösen akkor látszik, amikor tanúi vagyunk egy-egy párt identitásvesztésének, hogy mennyire fontos az eszmei alapoknak a megőrzése.

Elhangzott még egy gondolat, a közösségépítés. Ez, úgy érzem, a kisközösségekre is érvényes, ami persze kezdődik a családnál, egyházi közösség, civil szervezet, és utána jön maga a nemzet egységének közössége. De minden közösségnek vannak normái, és ezt sem szabad elfelednünk, hogy amikor a jövő társadalmát építjük, akkor ezeket a normákat fontosnak tartjuk, amibe nem fér bele az, ami volt, a korrupció elterjedése és a többi negatív jelenség, hanem egy olyan társadalom, egészséges társadalom, amiben erősek a közösségek és érvényesülnek a normák.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jó volt! - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 14 2010.09.13. 7:14  6-19

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr beszélt a múlt kártevéseiről, a jelen tevékenységéről és a jövő feladatairól. Néhány szót szeretnék ehhez fűzni. Abban a helyzetben vagyok, hogy az ellenzék frakcióvezetőjének mondataira is talán tudok reagálni. Ma már látjuk a két legsúlyosabb örökséget: ez nem más, mint a megugrott államadósság és az elburjánzott korrupció. Engedjenek meg néhány adatot az államadósságról! 2001-ben, az első Orbán-kormány idején, amikor a teljes évet még ez a kormány mint költségvetést meghatározta, akkor 52 százalékos volt a GDP-arányos államadósság. Ez ma 78,9 százalék lett. Úgy gondolom, ez óriási különbség, ami évente körülbelül 3000 milliárd forintos törlesztést eredményez; gondoljunk bele, hogy ez az összeg mire lenne elég. A korrupcióról csak annyit, hogy az előző időszak vezetői sajátjuknak tekintették az állami vagyont, pontosabban: ennél rosszabb a helyzet, mert az ember a sajátjára vigyáz, de ők ezt csak hazavitték.

A jelenlegi helyzetről, hiszen választásra készülünk, annyit azért hadd mondjak el, hogy reményeink szerint az önkormányzatiság valódi értékei fognak érvényesülni és nem azok a jelenségek, amelyek a kampányban megjelennek. Majd erről egy-két szót hadd szóljak! A miniszterelnök úr beszélt a jelen tevékenységéről is. Az a lista, ami csak címszavakban a kezemben van, négy oldalt foglal magában. Néhányat hadd említsek meg én is, amelyek talán az én szempontomból fontosak voltak. Nyilván a szimbolikus ügyeknek nevezett, elsősorban nemzetpolitikai kérdésekről kell először szólni, a kettős állampolgárságról. Itt is volt mit helyrehozni, és a nemzeti összetartozás napja egy régóta várt, a nemzet egésze szempontjából fontos döntés volt. Ne felejtsük el, hogy az alkotmánymódosítás érintette az országgyűlési képviselők számának 386-ról 200-ra csökkentését, megoldotta az Alkotmánybíróság tagjainak választását, és talán azt sem hallgathatjuk el, hogy a végkielégítésekre különadó szabható ki.

A választójogi törvény módosításánál hadd emeljem ki a 60 napos választási kampányt, ami - úgy érzem - a lakosság megterhelését csökkenti, és természetesen a települési képviselők tagjainak a száma is egy új helyzetet teremt.

De az egyik legjelentősebb a büntetőjogi törvények módosítása volt, a három csapás elve, a középmértékes büntetés és minden, akár fiatalkorúak által is elkövetett, például kis értékű lopás büntethetősége. Itt azért kell megállnom egy pillanatra, mert itt jelentősen ütközik a szemlélet, és most hadd utaljak az LMP frakcióvezetőjének megjegyzésére, aki azt mondta, hogy mi szegényellenes társadalompolitikát folytatunk. A nemzeti együttműködésről a miniszterelnök úr úgy szólt, hogy ennek alapja a tisztelet kultúrája. Egy picit kibővítve ezt azt mondhatnám, hogy az emberi méltóság az alapja ennek, az emberi méltóság pedig jogokat jelent, de egyúttal kötelességeket, és ez a szemlélet ütközik most kettőnk között, hiszen a szegényellenesnek nevezett társadalompolitika nem mást jelent, mint hogy minden társadalmi réteg felelős magatartására szükség van. Ez nem szegényellenesség, ez az alapvető emberi természetből, jogokból és kötelességek arányosságából következő intézkedés.

Egy kérdésben persze egyetértünk a frakcióvezető úrral, hogy az áruházláncok alkalmazottai védelemre szorulnak. Remélem, hogy emellett a másik kérdésben, a devizahitelesek megvédésében is közös véleményt tudunk kialakítani. Azonban nem valljuk azt a liberálisokkal, hogy a kis lopás és a nagy lopás között lényegi különbség van. Minden lopás lopás, és a kis kábítószer is kábítószer. Egy magatartást, egy lopásra való hajlamot és egy szer fogyasztására alkalmas állapotot tudunk és szeretnénk megszüntetni.

Engedjék meg, hogy most már a választási kampányról ejtsek néhány szót, hiszen ez most betölti az országot, és valamelyest a különbségekre is utal. Ahogy említettem, az önkormányzatiság a rendszerváltás óta egy nagyon fontos eleme a mi demokratikus berendezkedésünknek, de a kampány egy kicsit humorosnak tűnik. Ha a liberális vonalat nézem, akkor azt látom, hogy némi új elem megjelent, ugyanis emlékszünk arra a régi plakátra, amelyik nadrág nélkül mutatta a szereplőket. Most nem a "gatyát le", hanem a "zoknit le" állapotában vagyunk. Ez mindenképpen fejlődés lehet. Aztán a legnagyobb ellenzéki párt is, bár némi folyamatosságot mutat az elnöki tánc megjelenésével, de azért ott is van változás. Most már megjelentek az eszközök, a fehér kesztyű, a fekete kalap. Ez egészen más, mint ami eddig volt.

(14.10)

Bár elég nehéz megtalálni az MSZP-logót a plakátokon. Nem tudom, mi lehet az oka. Talán szégyellni kell? (Közbeszólás az MSZP soraiból: A KDNP-ét is! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! - Kicsi MSZP, kevés lopás! - Novák Előd: A KDNP-ét is!)

Lassan az időm lejártával, úgy érzem, hogy egy mondattal a jobbikos fenyegetésre is válaszolnom kell. Nem biztos, hogy a megtermékenyítésnek meg fogunk felelni. Szeretnénk ellenállni ennek a fenyegetésnek. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 12 2010.10.04. 4:08  11-13

HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A választások másnapján mást nem mondhatunk, mint hogy köszönet a választóknak, és elismerés a nyerteseknek. Talán némi iróniának hangzik, ha azt mondom, hogy a veszteseknek könnyű dolguk van, mert nekik csak a vereséget kell feldolgozni, de a győzteseknek felelősséget kell megfelelően megélni és gyakorolni.

Nem szeretném azokat az adatokat ismertetni, amikre részben más sor került, de utalnék arra, hogy a legnehezebben terepen egy centrális politikai erő nyert Budapesten, méghozzá az egyéni helyek 89 százalékát, és a megyékben is mindenhol többséget, 9 megyében kétharmados többséget, 17-ben pedig jobb eredményt, mint tavasszal. Ez az eredmény felelőssé kell hogy tegye a győzteseket. A felelősség pedig három szinten jelenik meg: a saját lelkiismerete előtt, a delegáló szervezet eszmeisége iránt, illetve a választók elvárásai iránt.

És ha az elsőt, a lelkiismeretet említem, akkor ez a személyről szól, az emberről, aki történetesen polgármester vagy képviselő, de aki olyan lesz polgármesternek és képviselőnek, mint amilyen embernek. Ez pedig felveti, ha egy kicsit tovább megyünk, az eredményeken túlnézve, és a közvetlen következtetéseken, ez felveti az emberformálásban érintett közösségeknek a fontosságát, nemcsak a közösségeket, az intézmények szerepét is, a családét, az iskoláét, az egyházakét vagy akár a kortárs csoportét.

Azt is mondtam, hogy a delegáló szervezet eszmeisége és gyakorlata iránt is felelős kell hogy legyen a megválasztott polgármester és képviselő. A mi esetünkben ez az együttműködés a nemzeti egység szolgálatát jelenti. Nem szeretném sorolni, mi mindent még, de azért utaljunk rá: a támogatott családokat, különösen a családi adózással; a támogatott kisvállalkozókat; a megvédett áldozatokat és a megbüntetett tetteseket; a nevelésre is vállalkozó iskolákat; a rendbe tett egészségügyet, és sorolhatnám tovább.

De a választók, a polgárok elvárásainak is meg kell hogy feleljen a felelősen gondolkodó megválasztott tisztségviselő. Az ő dolguk az, hogy normális, élhető települést alakítsanak ki, a kormányzaté az, hogy a feltételeket biztosítsa ehhez. Az ilyen településeken odafigyelnek a polgárokra, mert a polgármester nem elég, ha jó menedzser, jó pályázó, jó közösségépítő, de gondos gazdának és figyelmes - hadd kölcsönözzem a kifejezést - családfőnek is kell lennie, aki odafigyel a rábízottakra.

És ha már a KDNP nevében szólok, akkor hadd említsem meg azt, hogy ezt az eredményt elérő szövetség egy életképes, sikeres és tisztességes szövetség, ahol a tagok egymás iránt kellő tapintattal vannak, ahol a közös érdeknek alárendelik a részérdekeket. Még egyszer gratulálok a győzteseknek, és hadd fejezzem ki reményemet, hogy a választás igazi nyertese Magyarország lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 10 2010.10.11. 4:25  6-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ember életét befolyásolják az események, akár a tragédiák, akár a megnyílt lehetőségek. De magát az embert az minősíti, a személyiség erejét az mutatja meg, hogy hogyan kezeli az eseményeket; túléli a tragédiát, és él a megnyílt lehetőségekkel. Egy ország életében is hasonlóképpen van, meghatározzák az események, de erejét az mutatja meg, hogy hogyan kezelik a döntéshozók és maga a társadalom a problémát. A magyar társadalom, a magyar emberek minden csapás idején kitűnőre vizsgáztak együttérzésből és összefogásból.

A polgári kormánynak kijutott a megpróbáltatásokból: elsőnek a beregi árvízből, másodiknak a borsod-zempléni árvízből, most a vörösiszapból. Kérdés, hogyan kezelte ezt a problémát. Felelősen és szakszerűen. Annak idején a beregi újjáépítés egy egész országrészt szépített meg, juttatott fedelet a kárvallottaknak. A borsodi árvíznél hasonló történt. Most a vörösiszap gyors, szervezett és szakszerű, de nem utolsósorban empatikus intézkedéssorozatot eredményezett. Azonban a probléma kezelésének van egy új mozzanata, ami összefügg a magyar társadalom állapotával és a vezetés eddig kialakult gyakorlatával: a rendezettség hiányával és a következményeknélküliséggel. Az ember életét, a társadalomét is normák irányítják, ez feltételezi a felelősség tudatát, vállalását és gyakorlását. A kormány vállalta ezt a felelősséget, szakszerűen kezeli a problémát, rendet teremt, és most hadd idézzem azt, amit miniszterelnök úr mondott: a közérdek és a magánérdek közötti különbséget meghatározza. Az a négy pont, amit említett a közérdek érvényesülésével kapcsolatban, pont erről szól.

Az ügy persze felveti a felelőtlen privatizáció kérdését is. Mindenekelőtt az üzemeltetők - tehát nem feltétlenül a tervezők, nem feltétlenül az építők, kivitelezők, de az üzemeltetők - felelősségét. Az igazságosság követelménye a teljes körű felelősség felderítése és az arányos felelősségre vonás. Ezzel tartozunk az áldozatoknak és a kárvallottaknak is.

Még néhány kulcsszót engedjenek meg, amit ez a probléma felvet, túl a közérdek és magánérdek kérdésén. A valódi környezetvédelmet, ami nyilván szakszerű és határozott kell legyen, és a célra koncentrál a termelés mindenekelőttiségével szemben; és persze az állam szerepét. Az elmúlt időszakban tapasztaltuk ezt a pénzügyi válsággal kapcsolatban. Azok, akik gyenge államról beszéltek, végül is a nagy és erős állam beavatkozását kérték; de ugyanígy a környezeti katasztrófák idején is. Nem az a kérdés, hogy az állam kicsi legyen vagy nagy legyen, hanem az, hogy erős legyen.

Végül engedjék meg, hogy frakciónk tagjainak kérésére elnök úrhoz továbbítsam azt a kérést, hogy a szokásos megemlékezésünk módján az elhunytaknak majd a napirend előtti felszólalások végén adjuk meg ugyanazt a tiszteletet, amit a parlament elhunyt tagjainak meg szoktunk adni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti frakciókban, a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 10 2010.10.18. 7:09  6-19

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két kérdésre szeretnék válaszolni: a válságadóval, illetve a családi adózással kapcsolatos kérdésekre.

Van olyan kultúra, ahol léteznek szent tehenek, ezeket az éhínség idején sem szokták bántani. Európában nincsenek négylábú szent tehenek, viszont vannak védett intézmények és védett személyek. A probléma gyökere az, hogy ez a védettség nem felel meg az igazságosság követelményeinek, mert az az arányosság szempontját igényli, vagyis azt, hogy aki többet keres a mi piacunkon, az vállaljon nagyobb részt a közös terheinkből is.

Szeretném megjegyezni, hogy amire a miniszterelnök úr is utalt - hogy elsősorban a szolgáltatás és nem pedig a termelés szektora adózik -, ez egyfajta védettség a következményekkel szemben, másrészt átmeneti intézkedésről van szó, vagyis a válság és a kártevés következményeinek a felszámolásáról. Még egy megjegyzés kívánkozik ide: azok a multinacionális cégek, amelyek a munkahelyteremtésben nem haladják meg az 500 ezer főt, azért a nyereségeik többségét kiviszik az országból.

A családi adózással kapcsolatban egy kis visszatekintést engedjenek meg nekem! A polgári kormány idején három lábon állt a családtámogatás. Egyrészt létezett a legjelentősebb, az adókedvezmény, ez kiegészült az otthonteremtési támogatással, ahol szintén volt adókedvezményes támogatott hitel, tehát a kezdő házaspárok, a családalapító fiatalok jelentős támogatást kaptak, és ez a támogatási forma erősítette a munkavállalási és a gyermekvállalási kedvet is. A másik lába a családi pótlék volt, amit mindenki kapott; a harmadik pedig, akik a kiegészítő családi pótlékot kapták: akik nehéz anyagi helyzetben voltak, és nem tudtak dolgozni.

A Gyurcsány-kormány gyakorlatilag egyszínűvé tette ezt a támogatási rendszert, kizárólag a családi pótlékot őrizte meg, ami segélyszerű juttatás. A másik kettő eltörlésének sok súlyos társadalmi következménye lett. Egyrészt, ahogy mondani szokták nem szép szóval, a megélhetési gyermekvállalást segítette elő, másrészt a munka leértékelését, és egy olyan életformának a rögzítését és terjedését, ami nem volt kívánatos, és a társadalom egészének állapotát rontotta. Most a kormány az adóalap csökkentésével kívánja ezt a helyzetet megváltoztatni. Szándékosan nem családi adókedvezményt mondtam, hiszen itt másról van szó: arról, hogy az államnak nincs köze a gyermeknevelés költségeihez, és ezért nem adóztatja azt meg.

Idézzük fel a számokat: egy és két gyermek esetén 62 500-zal csökken az adóalap, a harmadik gyermek esetében gyermekenként 206 250 forinttal, aminek a következménye az lesz, hogy az első két gyermek esetén 10-10, három gyermek esetén gyermekenként 33 ezer forintos adókedvezményt tudnak elkönyvelni a családok.

Egy középméretű keresztényszociális párt, tehát egy világnézeti párt képviselője megengedheti magának azt a luxust, hogy ne csak politikai szempontból egyértelműen hasznosítható vagy közérthető kifejezéseket használjon, ezért hadd elmélkedjek el egy kicsit a magánérdek-közérdek kérdéséről. Hiszen itt a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy egy ilyen, békeidőnek nehezen nevezhető korszakban, amikor a kártevés idejét lezárjuk, és az építkezés idejét elkezdjük, élesen szembe kell állítani ezt a kettőt, és ki kell a közérdeket gátló magánérdeket zárni a világunkból.

Ha az építkezés folyamata felerősödik, és normalizálódik a helyzet, akkor lehet, hogy a közjó fogalmát kell majd használnunk, amire azok az intézkedések utalnak, amelyekről a miniszterelnök úr is beszélt, és ez a közjó összhangban van a magánjóval. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a magánérdek és a magánjó nem ugyanazt jelenti, hanem a magyar emberek javát, ami a közjón keresztül valósul meg - így teljes talán ez a megfogalmazás.

Ha a családi adózással kapcsolatban még megengednek egy-két gondolatot: elhangzott gyakran az a balliberális kérdés, hogy "és mi van azokkal, akik nem dolgoznak". Erre megjött az ő válaszuk: adjunk segélyt. A kérdés jó, de a válasz rossz. A jó kérdésre nekünk kell megadni a jó választ: a családi adózás akkor lesz teljes, ha mindenki, aki dolgozni akar, valamilyen munkához, ezen keresztül magához a családi adózáshoz hozzájuthat. Tehát az első lépést megtettük a családi adózás lehetőségével, a kötelezettséget vállaltuk a következőre, vagyis a munkahelyteremtésre, és akkor lesz teljes ez a közjót szolgáló intézkedés, ha mindenki igénybe veheti ezt a lehetőséget.

Úgy gondolom, hogy mindaz, ami most elhangzott, egy új korszakot nyit meg, és ebben az új korszakban lehetőségünk lesz arra, hogy a nemzeti egység megteremtésével a közjót szolgálva minden magyar embernek a javát elérjük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 209 2010.10.25. 4:49  178-228

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívántam felszólalni, de mivel olyan ellenzéki érveket hallottam, amelyek egy része az első polgári kormány nyugdíjpolitikájával foglalkozott, néhány ténnyel szeretném a tévedéseket kiigazítani.

Először arra a kérdésre válaszoljunk, hogy melyik volt az a két kormány, amelyik a nyugdíjasok "érdekében" - persze idézőjelbe tettem - emelte a nyugdíjkorhatárt. Nyilvánvaló: két szocialista kormány, a Horn- és a Bajnai-kormány.

Azután válaszoljunk arra a kérdésre, hogy a nyugdíjak reálértéke hogyan alakult a rendszerváltás után. Először az első kormányzati ciklusban... (Lendvai Ildikó: Vissza lehet állítani!) Inkább olvasson újságot, képviselő asszony, mint hogy közbekiabál! Az első kormányzati ciklusban 8 százalékos reálérték-veszteség volt, a második, a Horn-kormány idején már 12 százalékos volt a nyugdíjak reálértékének vesztése. Egyetért, képviselő asszony? Nem tehet mást, ez a KSH adata.

Melyik volt az az első kormány, amelynek idején minden évben emelkedett a nyugdíjak reálértéke, összesen több mint 20 százalékban? Az első polgári kormány. Ezek tények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Mikor kezdett ismét csökkenni a nyugdíjak reálértéke? 2007 után.

És mit is jelent az a 19 ezer forintos szocialista füllentés? Emlékeztetem önöket, hogy a Horn-kormány idején 12 százalékos reálérték-veszteség volt. Érthető volt a lelkiismeret-furdalás, Horn Gyula megígérte, valami ahhoz hasonlót, mint Medgyessy Péter, hogy bezzeg a következő évben nagy juttatások lesznek. Ezt az ígéretet törvényi formában tette, és ha az úgy teljesült volna, ahogyan Horn Gyula megígérte, akkor ugyanaz lett volna a helyzet, mint a Medgyessy-kormány idején, hogy meginog a költségvetés.

Mit tett az Orbán-kormány? Ennél többet adott, de széthúzva. Az első Orbán-kormány által vezetett kormányzati ciklusban az emberek többet kaptak a Horn-féle ígéretnél, de nem egyszerre zúdították rá a költségvetésre, és ezért annak egyensúlya megőrizhető volt. Ez az a bizonyos 19 ezer forintos hiánynak nevezett füllentés.

És néhány szót a magánnyugdíjpénztárról. Úgy érzem, a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságról szóló döntés rossz döntés volt, mert kockázatos, drága és magánérdeket szolgál. A magán-nyugdíjpénztári előterjesztés, ami most előttünk áll, nemcsak hogy minden nyugdíjas esetében biztosítja, a visszalépők esetében is, hogy nem járnak rosszabbul, sőt, mivel az állami nyugdíj tiszta igénybevétele többet jelent egy nyugdíjasnak, mint a vegyes rendszer, ezért nemhogy nem járnak rosszul, hanem jobban járnak.

És végül engedjék meg, hogy egy mondatot a KDNP nyugdíjkoncepciójáról is szóljak, amit az előző ciklusban beterjesztettünk, de természetesen ez sem került tárgyalásra. Ebben a nyugdíjkoncepcióban szerepel az egyéni számlavezetés, szerepel a rugalmas nyugdíjba vonulási idő, és még több olyan szempont, mint például a családi érdek figyelembevétele. Én úgy gondolom, hogy ha ezeket az előremutató és pozitív szándékokat annak idején megtárgyalták volna, akkor már ma is másképpen nézne ki a nyugdíjasok helyzete.

Azt gondolom, ez a javaslat, ami előttünk áll, minden egyes nyugdíjas érdekét szolgálja, és szolgálja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának és hosszú távú működésének a biztosítását is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 18 2010.11.02. 4:07  17-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán illő lett volna ma napirend előtt az ünnepről, az előttünk távozottaknak való tisztelet megadásáról szólni, de elnök úr ezt megtette, úgyhogy én is arról a kérdésről szeretnék néhány szót itt a Házban szólni, amiről az előttem szóló frakcióvezetők is tették.

Talán a kérdés lényegére utalt Vona Gábor, amikor feltette a kérdést, hogy mi folyik ebben az országban. Ebben az országban nagy gazdasági és társadalmi változásoknak vagyunk tanúi: a csőd korszaka után a siker korszaka és a beteg társadalom építése után az egészséges társadalom építése következik. Én azt a címet adtam felszólalásomnak, hogy "Az életünket irányító törvények". Önök ismerik ebben a kérdésben alkotott véleményemet, a Lázár János által benyújtott törvénnyel kapcsolatban hangzottak el felszólalások. Én szívesen teszek különbséget a jogos felháborodást keltő, kimagasló végkielégítések és a törvényben biztosított köztisztviselői, közalkalmazotti végkielégítések között. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Azonban azt a fajta reakciót, ami az Alkotmánybírósággal kapcsolatos törvénymódosítást illeti, árnyalni szeretném, és éppen ezért az örök és megváltoztathatatlan törvényekről, illetve a változtatható, sőt változtatandó törvényekről szólnék néhány szót. Létezik egy olyan, amit lex naturalisnak, vagyis természettörvénynek nevezünk. És ez nem csupán azt jelenti, hogy a természet működésének a szabályairól van szó, hanem a bensőnkben megjelenő, oda beírt törvényről, ami már a lex moralis naturalis címet viseli, tehát cselekedeteinket próbálja irányítani, a jó és a rossz megkülönböztetését, a jó megtételét, rossz elhagyását célozza. Ez olyan törvény, amit felismer az ember, és a lelkiismerete által vezényel, és ami megváltoztathatatlan és örök törvény. Ez belsőleg kényszeríti az embert cselekvésre.

Ezzel szemben a jog törvényei külső kényszert jelentenek, sok esetben a meggyőződésünk ellenére is. A változtathatatlan törvények közé ezek nem tartoznak, hiszen gondoljunk bele, hogy ha Szent István vagy Szent László törvényei mindegyike érvényes lenne ma, akkor bizony sokan kéz nélkül járnának ebben az országban.

Amikor új helyzet van, akkor új törvényre van szükség. Ez a változó koroknak a sajátja. Nekünk ezt nem kell magyarázni, hiszen ma Magyarországon mindenki tudja, hogy új helyzet van, ezért új törvényekre is szükség van. Gazdasági változások korát éljük, amelyek gazdasági és pénzügyi kényszerek hatására, intézmények és érdekcsoportok nyomására történnek; és társadalmi változásokat, amelyek az alapvető emberi és nemzeti érdekek mentén zajlanak. Természetesen ezek a változások is új szabályozást, új törvényeket igényelnek. Az igaz, persze, hogy a társadalom egészének érdekeit szolgáló cél érdekében kell ezeket megfogalmazni, és az is igaz, hogy átgondoltan és lehetőleg úgy, hogy senkinek ne okozzon ez kárt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 10 2010.11.08. 1:51  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy érzem, hogy két kulcsszava van mindannak, amit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr elmondott. Az egyik a nemzeti egység, amely azt jelenti, hogy a határon túli magyarok részei az egységes magyar nemzetnek, és ennek megvalósulása érdekében újítottuk fel a Magyar Állandó Értekezletet; másodszor a felelősség, amely azt jelenti, hogy az új magyar kormány felelősen kezeli ezt a kérdést, és ebben és legtöbb döntésében is a határon túli magyar szervezetekkel való egységet jeleníti meg.

Egyetlen mondatot a kisebbségi kérdés kezeléséről általában. Tudjuk azt, hogy a demográfiai adatok ugyanúgy érvényesek a határon túli magyar kisebbségre, sőt talán még inkább, mint a hazaiakra. De ha összehasonlítjuk a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar kisebbségek helyzetét és adatait, akkor azt a sajátos ellentmondást tapasztaljuk, hogy míg a határon túli magyarok létszáma jelentősen csökkent az utóbbi időben, addig a hazai kisebbségek bevallott kisebbségi mivolta és száma erősödött és nőtt. Ez azt jelzi, hogy Magyarországon a kisebbségi kérdést mégiscsak jól kezelik, talán jobban, mint a határon túl.

Egy mondatot a Hídhoz: ez egy etnikai értelemben vegyes párt, a szlovákiai magyarok és a Szlovákiában élő anyanemzet együttműködését szolgálja, a Magyar Állandó Értekezlet pedig a magyar pártok közösségét jeleníti meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 32 2010.11.08. 4:01  31-32

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Könnyű dolga van az ötödikként szóló napirend előtti felszólalónak, hiszen mindazokról a politikai döntésekről, amelyekről ma itt szó volt, egységes rendszerben képes beszélni, és talán elfogadva vagy kiigazítva azokat, tud szólni.

Politikai döntések pedig léteznek azóta, amióta az emberiség rendezett társadalomban él, és ezek különböző motívumok alapján születtek; van, amikor egyéni karrierépítés vagy szűk érdekcsoportok szempontja szerint, esetleg a reálpolitika kizárólagossága értelmében.

(14.00)

2010 Magyarországában, azt gondolom, két fontos szempont nem maradhat ki egy felelős képviselő politikai döntéséből, ez pedig az a politikai eszme, amelynek szolgálatára szegődött, illetve a nemzeti érdek. Hogy mit is jelent ez a nemzeti érdek ma? A helyzetet, amit megörököltünk, a társadalmi támogatottságot, amit kaptunk, a gazdaság talpra állítását, a nemzeti önértékelés erősítését és az egészséges társadalom építését.

Engedjék meg, hogy a keresztény társadalomelmélet öt kulcsszavára fűzzem fel nagyjából azokat az itt elhangzott politikai döntéseket, amelyek az utóbbi hónapokban születtek. Az első az emberi személy méltósága. Gondolom, mindenki első pillanatra az elmúlt évek rendőri fellépéseinek következményeire gondol, én azonban megemlíteném azt, hogy az elmúlt ciklusban az emberi jogok kérdését egészen új megvilágításba sikerült állítani. Merem ezt mondani, mert most a bizottság akkori elnöke nincs jelen, nem mondhatja, hogy szemébe dicsérem, de mégiscsak az történt, hogy valamiképpen a jogok és kötelességek egyensúlya bekerült ebbe az értékelésbe, ami az eddigi liberális megközelítésből kimaradt. Ez egy nagyon fontos szempont az emberi jogok kérdésénél.

Második alapelv a szolidaritás elve. Itt a vörösiszap-tragédiára is gondolhatunk, a kormány hatékony fellépésére, de én inkább a nők negyvenéves munkaviszonya utáni nyugdíjba vonulás lehetőségére gondolok. Ez egy nagyon fontos szempont, a szolidaritás érvényesülése azokkal szemben, akik két műszakban eleget dolgoztak, hogy ezt megérdemeljék.

A szubszidiaritás a harmadik alapelv. Amikor a közigazgatási reformról beszélünk, akkor erről van szó.

A közjó kérdése? Itt a miniszterelnök úr által említett közérdek és magánérdek szempontját kellene említenünk, bár a két fogalom nem fedi egymást.

Végül az igazságosság kérdése, és itt Lázár János felszólalására hadd utaljak, a 98 százalékos adó kérdésére. A kereszténydemokratáknak nem kell újból elmondaniuk a szempontjaikat, hiszen két hete folyamatosan mondjuk ezt: válasszuk szét az új terminológiával pofátlan végkielégítéseknek nevezett és az igazságosság szempontjának megfelelő, az egy életet végigdolgozó polgáraink végkielégítését. Ez most megtörtént, és ennek kifejezetten örülünk, hiszen kezdettől fogva ezt képviseltük; és úgy érzem, hogy most jól működik a frakciószövetség, hiszen a kereszténydemokraták elvi szempontja találkozott a Fidesz nemzeti együttműködés szempontjával, és a kettő jó eredményt hozott.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 16 2010.11.15. 4:36  15-17

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Egy hír jutott el hozzánk, amely arról szólt, hogy a magánnyugdíjpénztárak védelmében néhány százan tüntetést rendeztek. Megrázó volt ez a hír, különösen a létszám, ezért úgy gondoltam, hogy el kell róla elmélkedni.

A demokráciában a népakarat elsősorban a választáson keresztül jelenik meg, de természetesen más módja is van, például az utcai demonstrációk. Az előbb említett tüntetés résztvevői valószínűleg kevesebben voltak, mint ahányan a pénztáraknál dolgoznak, ez is mutat valamit.

De nézzük végig, milyenek voltak ezek az utcai demonstrációk! Elkezdődött talán a Demokratikus Chartával, ami nem elsősorban a létszámot produkálta, hanem a liberális értelmiség húzása volt, amely az utódpárt köreibe terelte bele a liberális értelmiségi és politikai elitet. Aztán folytatódott tovább, hogy egy mostani utódot nevezzek meg, a Magyar Demokratikus Chartával, ahol trágár felszólalások után megszólalt Magyarország legsikertelenebb miniszterelnöke is, és aggodalmát fejezte ki a nemzet jövőjéért. De voltak másfajta tüntetések is, és megint csak nem a létszám a döntő, de azért az sem közömbös. Annak idején, mondjuk, a Kossuth téri tüntetésnél arról vitatkoztak, hogy vajon elérte-e az egymilliót, másfél milliót ez a létszám, vagy csupán 800 ezer, 900 ezer volt. De beszélhetnénk a Dísz téri vagy a városligeti megmozdulásról is. Ennek volt súlya, volt jelentősége.

De most térjünk rá talán a magánnyugdíjpénztárak tartalmi kérdésére. Számomra elgondolkodtató az is, hogy az uniós országok egyharmadát sem éri el azok száma, ahol ezt az intézményt bevezették. De nézzük azokat a konkrét veszélyeket, amelyeket ez magában hord. Tudjuk azt, hogy a mai napig sem készült el a magánnyugdíj havi összegének megállapítási rendszere, tehát valami hiányzik ebből a rendszerből. Arról nem is beszélve persze, hogy a rokkantnyugdíjat, özvegyi nyugdíjat ez a rendszer nem tudja biztosítani.

Gondoljunk arra, hogy több országban, például Chilében hogyan omlott össze ez a rendszer, 25 éves megtakarítási időszak után a biztosítók többsége nem tudott járadékszolgáltatást biztosítani. Gondoljunk arra is, hogy az emberek tagdíjának befektetése milyen veszéllyel jár, mondjuk, egy tartós pénzügyi válság idején. Elég, ha a 2008-ban bekövetkezett veszteséget nézem a hazai pénztáraknál, amely 183 milliárd forint volt.

De az igazi problémát az jelenti, hogy a központi költségvetésnek a Nyugdíj-biztosítási Alapba évente több száz milliárd forintot kell pumpálni, és ez az állami nyugdíjrendszer - és persze a költségvetés - egyensúlyát veszélyezteti. Talán nézzük ezeket a számokat: 2005-ben még 211 milliárd forint volt, 2007-ben már közelítette a 300 milliárdot, idén 372 milliárdnál magasabb ez az összeg, és ha így megy tovább, 2013-ban 454 milliárd forintot kell a költségvetésnek az állami nyugdíjalapba pumpálnia. Ez vajon milyen gondolatokat ébreszt azokban, akik a magánnyugdíjrendszer kiválósága mellett szónokolnak? Úgy gondolom, a magyar járulékfizetők és a magyar nyugdíjasok érdekét az biztosítja, ha megadjuk a lehetőséget az állami nyugdíjrendszerbe való szabad, önkéntes visszatérésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 10 2010.11.29. 4:41  9-10

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozás folyamata elkezdődött, és abban a kivételezett helyzetben lesznek a parlament mai képviselői, hogy megszavazhatnak egy új alkotmányt. Ez nem egy többség, hanem ez a magyar nemzet, minden magyar ember alkotmánya lesz.

Néhány értéket fontosnak tartok megnevezni, amik nem maradhatnak ki ebből az alkotmányból. Az első a nemzeti közösség. Nem másokkal szemben szeretnénk identitásunkat megfogalmazni, hanem önmagunknak, hiszen az ember egy olyan lény, amelyik közösségben születik, abban nő fel, kezdve a családdal, folytatva szerencsés esetben egy emberléptékű település közösségével, egyházi közösséggel, civil szervezettel is, de mindenképpen a nemzet egészének közösségében. Az odatartozás tudata az egyénnek is fontos, személyiségét gazdagító tudat.

De idekapcsolódik a szülőföld kérdése. A szülőföld pedig nekünk, magyaroknak nemcsak az országhatáron belüli területet jelenti, hanem azt a földet, ahol született, és ahová azt tudja mondani, hogy hazamegyek, még akkor is, ha elszakadt attól.

(13.30)

Számunkra ez a Kárpát-medencét jelenti. A haza az a terület, ahol élünk és ahol a nemzet jelen van.

De nemcsak a nemzeti közösségről, hanem a gyökereinkről is érdemes szólni az alkotmányban, a gyökerekről, amelyek minden közösséghez hozzátartoznak, és ezt is úgy kell megfogalmaznunk, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Kell szólnunk az ezeréves történelmünkről, nagyjainkról, de arról a társadalomformáló eszméről, értékrendről, életformáról is, amit kereszténységnek nevezünk, és ez nemcsak a történelmünket formálta, hanem a jelenben is meglevő, a többség világnézetét jelentő gondolkodás. Sokfélék vagyunk, nem jelenthet ez kizárólagosságot, de ami jelen van és többségben van, azt meg kell fogalmazni.

Sokat beszélnek a Szent Korona említéséről. Van, akinek ez csupán koronázási ékszer, mások a közjogi rendszer forrásának tekintik a Szent Korona-tant. De azt hiszem, mindenki számára elfogadható, ha azt mondjuk, hogy a nemzet egységének megjelenítője.

Nem csupán a közösségről, nem csupán a gyökerekről, de a jövőnkről is érdemes szólni. Engedjék meg, hogy itt két értéket emeljek ki. Az egyik az, ami most is szerepel az alkotmányban, a házasság és a család védelme. Érzékeltetnünk kell mindenkivel, hogy családban élni jó, és a gyermek fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen közösségről van szó. Ezt az értéket nem hagyhatjuk ki az alkotmányból.

De ha már családról és gyermekről beszélünk, akkor az élet tiszteletéről is mindenképpen szólnunk kell, méghozzá az élet feltétlen tiszteletéről. Voltak rosszindulatú megközelítések ezt hallva, voltak, akik azt mondták, hogy itt valamiféle abortusztilalomról lesz szó. Aki ismeri a magyar társadalom állapotát, az Országgyűlés jelenlegi összetételét, az ilyet nem mond. Nem, itt valami egész másról van szó, arról, hogy kimondjuk: az élet csodálatos dolog, és annak továbbadása felelősséget feltételez. Ennek a felelősségnek a felébresztése mindnyájunk kötelessége. És ha az élet ekkora érték, akkor nem maradhat ki az alkotmányból sem.

Csak néhányat soroltam fel azokból az értékekből, amelyek rendje meg kell hogy jelenjen a magyar alkotmányban, mert mindnyájunk közös érdekét szolgálja, és aki ezt belátja, az nyugodtan mondhatja, hogy ez az alkotmány a nemzeté, mindnyájunké lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 38 2010.12.07. 6:37  21-70

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Könnyű dolga van a kereszténydemokrata vezérszónoknak, hiszen a pártelnök az előbb már expozéjában elmondta a KDNP véleményét. Néhány gondolattal azonban hadd egészítsem ezt ki.

Nekem könnyű dolgom van, viszont az előttem szóló MSZP-s vezérszónoknak nehéz dolga volt, hiszen védenie kellett a védhetetlent és támadnia a támadhatatlant. S ez talán az ő attitűdjéből, saját pártjának kényszere kapcsán nem a megfelelő feladat volt számára.

Hadd kezdjem azzal a bevezető gondolattal, amit néhány nappal ezelőtt az alkotmány értékeiként is megfogalmaztam. A nemzet közösségének az alaptörvényben is benne kell lennie, és a nemzet közössége mint érték jelenik meg most ebben az előterjesztésben. A nemzeti egységről is szó van persze. A mi nemzetünk szülőföldje a Kárpát-medence, a mi hazánk a Kárpát-medencében van. Ez akkor is igaz, hogyha azok a nemzettársaink, akik más országokban élnek, az állampolgári kötelességüket ott is teljesítik, ez természetes, de amikor nemzeti egységről beszélünk, akkor róluk is szólunk.

Nemzetünk történetében a szakadások és a szembenállások, széthúzások mindennaposak voltak, de amikor a szétdarabolás, a trianoni trauma következett, akkor összefogásra késztetett ez minket, és ennek a megnyilvánulása ez a mai előterjesztés is.

A névválasztás szerencsés, hiszen Bethlen Gáborról szól. Néhány gondolatot engedjenek meg róla is, hiszen ő volt az a fejedelem, sőt rövid ideig magyar király is, aki a nemzeti egységet, a Magyar Királyság egységét tartotta legfontosabb célkitűzésének.

Hadd emlékeztessek arra, és ez megint csak az egység kifejezése, hogy a gyulafehérvári székesegyházban elhelyezték Bethlen Gábor emléktábláját, és ez jó jel az összefogásra, többek között az egyházak közötti jó kapcsolat építésére is.

Bethlen Gábor a XVII. század legnagyobb államférfija volt, akinek megadatott, hogy abból az öt évtizedből, amit életében aktivitásban töltött, 16 évet - a mi fogalmaink szerint négy ciklust - politikusként, vezető politikusként, fejedelemként élhetett meg. Azért is jó névválasztás volt ez, mert egy olyan személyiségről kapta a nevét, aki kiváló katona volt, hiszen már 15 évesen harcolt, kiváló diplomáciai képességekkel rendelkezett, és ezt bebizonyította a Habsburg Birodalom és a Török Porta közötti egyensúlyozásban, ami sokszor élete során különböző álláspontokra késztette, de mindig a nemzet egysége érdekében dolgozott.

Meg kell emlékeznünk arról, hogy ő volt az, aki hosszú idő után az önálló állandó magyar hadsereget megszervezte, kulturális központot létesített Gyulafehérváron, ipartelepítéssel is foglalkozott, és hatékony nemzet- és államépítést végzett.

(11.00)

És most néhány gondolatot ezek után az alapról is engedjenek meg, amit megerősítésképpen szeretnék hangsúlyozni. A rendteremtésnek, az objektivitásnak, az átláthatóságnak és a hatékonyságnak az eszköze lesz a Bethlen Gábor Alap.

Az a kifogás, hogy sietséggel történt a létrehozása, akkor érvényes, ha nem vesszük figyelembe azt, hogy egy új világ építése van folyamatban, egy úgy szemlélet érvényesítése, és ez már elkezdődött. A határon túliakkal épített kapcsolat is ehhez az új világhoz tartozik. És itt hadd reagáljak arra is, hogy az egyeztetés nem történt meg. Az egyeztetésnek van egy hosszú távú és egy rövid távú folyamata. A hosszú távú folyamat azt jelenti, hogy együtt élünk, együtt gondolkodunk a határon túliakkal. Ez nem most kezdődött el, ez már hosszú évtizedek óta tart. Tehát az ő gondolataik kerültek bele abba az előterjesztésbe, amit itt van, és természetesen történt rövid távú, az előterjesztéssel kapcsolatos egyeztetés is.

Arra a vádra, hogy azonos a szövege a Szülőföld Alap létrehozásának szövegével: én gondolom, hogy nem a megszövegezésen múlik az alap működése, hanem a végrehajtáson, a végrehajtás tekintetében pedig, ne vegyék rossz néven MSZP-s képviselőtársaim, de akkor, ha finanszírozásról van szó, ezek útjának eldöntéséről, akkor bennünk rögtön gyanú keletkezik, ha MSZP-sek veszik ezt kézbe, nem csupán a korrupciós cselekmények sorozata miatt, hanem a baráti pénzosztás tapasztalata miatt is. Most ez megszűnik, és elkezdődik valami új, az átláthatóságnak, a kiszámíthatóságnak, és ami legalább olyan fontos, a hatékonyságnak a korszaka.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 246-248 2010.12.13. 3:33  241-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Részben azért, mert megszólíttattam, részben azért, mert egy olyan törvényjavaslatról van szó, amit valóban a KDNP dolgozott ki, az előző ciklusban benyújtottunk, és ezt megelőzte egy nagyon hosszú egyeztetés, ahol nemcsak ötpárti egyeztetés folyt, hanem a szakszervezetekkel, sőt a munkaadókkal történt egyeztetés.

Kétségtelen, hogy nagy hasonlóság mutatkozik, ahogy elhangzott, a Jobbik és az eredeti KDNP-s javaslat között. Amikor mi ezt benyújtottuk, azzal a szándékkal tettük az elmúlt ciklusban, hogy az akkori kormányzat ezt felvállalja. Természetesen nem került sor még a tárgyalására sem. A szándékunkat nem adtuk fel az újbóli benyújtásra. Kormánypártként vártuk az alkalmas pillanatot, amikor nagy eséllyel tudjuk ezt keresztülvinni a parlamenten. (Derültség az MSZP soraiban.)

(20.30)

Sajátos humorérzéke van az MSZP-nek. (Zaj, derültség az MSZP soraiban. - Az elnök csenget.) Én úgy érzem, hogy a 8 éves teljesítmény után a hallgatás az illő magatartás.

ELNÖK: Tisztelettel megkérem az egyes képviselőcsoportokat és különösen az MSZP képviselőcsoportját, hogy próbálják figyelemmel kísérni Harrach Péter frakcióvezető úr felszólalását, és kérem szépen az órát visszaigazítani. (Zaj.)

HARRACH PÉTER (KDNP): Tehát a megfelelő pillanat nem azt jelenti, amit az MSZP-s képviselőtársaim gondolnak, hogy a pártok közötti mutyizás, megegyezés ad erre alkalmat, hanem az a helyzet, amibe önök sodorták az országot, valamiképpen helyrehozandó. A helyrehozásnak egy megfelelő pillanatában kell az ilyenfajta törvénytervezeteket benyújtani. (Folyamatos, állandó zaj.)

Kétségtelen, hogy a Jobbik most lépéskényszerbe hozta a KDNP-t, előkerült az a törvény, amelynek előkészítésén sokat dolgoztunk. Természetes az, hogy benyújtottuk mi is ezt a törvényjavaslatot, az eredetit, és nyilvánvaló, hogy nem fogjuk leszavazni most a Jobbik által benyújtott javaslatot, tartózkodni fogunk. (Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.) Viszont az is természetes, hogy az általunk hosszú időn keresztül előkészített, és mindenféle egyeztetés után, a szakértők véleményét meghallgatva elkészített törvényjavaslatunkat meg fogjuk szavazni. És erre kérünk minden frakciót, például az MSZP-ét is - akihez közel álló MSZOSZ egyértelműen támogatta ezt a javaslatot -; a Jobbikot is, aki benyújtotta ezt; az LMP-t, aki szintén a munkavállalók oldalán áll (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és kevésbé a munkaadókén, és természetesen a nagyobbik kormánypártot is. Tudatában vagyunk annak, hogy minden pártban - és ez az ötpárti egyeztetésen kiderült - vannak, akik támogatják, és vannak, akik ellenzik ezt a javaslatot.

Elnézést, ha túlléptem az időmet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 18 2010.12.20. 4:45  17-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy békésebb témát szeretnék most említeni, hiszen karácsony ünnepe közeledik, még akkor is, hogyha a parlament nagy erővel dolgozik az utolsó pillanatokig.

De mielőtt még erről szólnék, egy mondat erejéig hadd emlékezzek meg Varga László születésének tegnapelőtt ünnepelt 100 éves évfordulójáról. Ő nemcsak a parlament korelnöke volt, hanem a Demokrata Néppárt képviselője, majd a KDNP képviselője is. Élete, személyisége mindannyiunk számára példaértékű.

A karácsonyban a kereskedő profitot lát, a háziasszony sütést-főzést, a gyermek csillogó karácsonyfát. Kérdés, mit mond az ünnep az embernek, hívőnek és nem hívőnek. A hívő ember számára az ünnep tartalma a fontos, de mindnyájunk számára az ünnep üzenete, hiszen ez közös.

A tartalomról csak két mondat. A gyermek Jézus születése a keresztény ember számára a megtestesülés ünnepe; Isten nemcsak magára vette az emberi természetet, de vállalta az emberi sorsot is.

Ebből a gondolatból következik az üzenet, amely mindnyájunknak szól: az első az ember értékéről és méltóságáról. Ahelyett, hogy én most erről néhány szép mondatot szólnék, egy történetet hadd mondjak el röviden! Egyik alkalommal, bár nem kényszerültem rá, de úgy éreztem, hogy meg kell tennem, egy hajléktalan emberrel kellett kezet fognom, aki koszos is volt, büdös is volt, ragadt is a keze, de amikor a szemébe néztem, akkor láttam a tekintetében valamit, amit talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy azt, amit sokszor elvettek tőle: az emberi személy méltóságát, azt egy ilyen gesztussal sikerült, legalább egy pillanatra, visszaadni. Hát valami ilyesmiről szól az az üzenet, amelynek első pontja lehetne az emberi személy méltósága.

A másik mindnyájunknak szóló üzenet: az egyetemes emberszeretet üzenete. Sokfélék vagyunk, és ez így jó, de közös bennünk az emberi mivoltunk. És az az egyetemes emberszeretet, amit karácsonykor megkaptunk, arra kötelez minket, hogy ne tegyünk különbséget ember és ember között: a képzett és képzetlen, a gazdag és a szegény, a főnök és a beosztott; sőt a bűnöző és az áldozat egyaránt ember. Itt megint egy rövid gondolatot hadd mondjak! Nemrégen saját körzetem egyik intézményében voltam, ami történetesen egy börtön, és ott elmondta a parancsnok, hogy az ő rabtemetőjükben őrző és őrzött együtt van eltemetve. Ez valami ilyesmi, ami erről szól, hogy az ember, legyen bármilyen különbség is közte, egyaránt ember, és ezt nekünk sem szabad elfelejteni.

És akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy vajon az egyetemes emberszeretet és a politikai csatározás hogyan fér meg egymással. A magaslati pontok elfoglalása szakmai követelmény nálunk, és közben küzdelmet is kell vívni, de a másik méltóságban való megalázása már megengedhetetlen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tényleg?)

És ha fokozzuk a kérdést, hogy vajon az elszámoltatás hogyan fér össze az egyetemes emberszeretettel, akkor azt kell mondanunk, hogy amíg az igazság feltárásáról és a nemzet ellen elkövetett bűnökért való felelősség gyakorlásáról szól, addig rendben van, de ha a bosszúról, akkor már nyilván nem.

És végül a harmadik üzenet, amit a betlehemi gyermek közvetít nekünk: a családról is üzen nekünk, az egymás iránti szeretet megélésének a természetes közösségéről; arról a közösségről, amelyet itt a parlamentben a mi munkánkkal erősíteni és segíteni kell, gondolok akár az alkotmány megalkotására.

Befejezésül engedjék meg, hogy magam és frakciótársaim nevében mindnyájuknak békét, örömöt, áldott ünnepet kívánjak! (Taps a kormányzó pártok, az LMP, valamint a Jobbik padsoraiból. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 20 2011.02.14. 7:55  8-24

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a miniszterelnök úr beszédéről szólnék, egy mondatot megérdemel a kártevők frakcióvezetőjének megjegyzése. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Amikor képviselői tapasztalatait említi az első Orbán-kormányról, arról az időszakról, amiben, ha jól tudom, még nem volt képviselő, én mint annak a kormánynak a tagja ismerem azt az időszakot, és bátran merem mondani, hogy a második Orbán-kormány folytatja azt a nemzetépítő munkát, amit elkezdett. (Dr. Ujhelyi István: Meg is bukott az első.)

Kétségtelen, a Gyurcsány-kormányt egy dologban nem lehet felülmúlni: az államadósság növelésében. Ebben igazuk van. De ha ez önbizalmat ad önöknek, hát legyen. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

A miniszterelnök úr két feladatról beszélt, az egyik az új rend építése, a másik pedig a súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése. Mit is jelent ennek az új rendnek az építése? Egyrészt nemzeti együttműködést, vagy ha úgy tetszik, nemzeti egységet, másrészt minden józan erő által elfogadható eszmei alapokat. Hogy mit is jelent a nemzeti együttműködés? Azt, hogy minden konstruktív politikai erő összefog közös céljaink érdekében. Persze, azt is jelenti, hogy a destruktív erők megpróbálják magukat kirekeszteni ebből a folyamatból, de ez legyen az ő gondjuk. És milyenek azok az eszmei alapok, amikre építeni lehet ezt az együttműködést? Mi ezt úgy szoktuk megfogalmazni, hogy a természet törvénye, természetesen liberális dogmák nélkül. És hogy ennek mi a lényege lefordítva a mai magyar valóságra? Szabadság, igazságosság és rendezett világ.

A szabadság számunkra emberképünkből következik, megkerülhetetlen érték, amit az emberi személy méltósága érdekében folyamatosan támogatnunk, segítenünk, alkalmaznunk kell. Az igazságosság azt jelenti számunkra, hogy minden társadalmi csoport kapjon esélyt. És itt egy pillanatra hadd egészítsem ki azt az általam is fontosnak tartott gondolatot, hogy aki tud, az dolgozzon, hiszen ezt az igazságot támasztja alá, hogy valóban sokan az életüket nem munkára, hanem valami másra rendezték be: van, aki spekulációra, van, aki segélyre. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, orvosolni kell. De tegyünk hozzá még egy mondatot, ami legalább olyan fontos, bár ugyanezt jelenti, de a mi felelősségünket növeli: aki tud, az kapjon munkát - kapjon munkát, ha kell, akkor közmunkát, ahol másra nincs lehetőség, ha kell, növelt számú munkahelyeket.

Rendezett világot is kell teremtenünk a szabadság és igazságosság érvényesülése mellett, mert kaotikus világot örököltünk, minden területen rendezetté kell tennünk ezt a világot. És itt egy pillanatra meg kell állnom a médiatörvény hatásaként keletkezett hisztéria miatt. Ebben az ügyben ki kell mondani azt, hogy nem a médiatörvénnyel van probléma, hanem annak a hatásával, illetve azokkal a hazai erőkkel, akik nem tudták feldolgozni politikai vereségüket, vagy hiányolják a médiakáosz által kínált lehetőségeket, és ezért fellépnek mindenhol, ha kell, a nemzetellenes törekvéseikkel is nemzetközi szinten a rendezett médiavilággal szemben. Pedig ez a világ semmi mást nem jelent, mint a gyermekek védelmét és a magyar kultúra támogatását. Mi a probléma ezzel? Nyilván az egyéni érdekek.

Azt mondtam, hogy súlyos gazdasági-pénzügyi problémáink kezelése a második nagy feladat. Azt is mondhatnám kicsit talán patetikusan, hogy gazdasági szabadságharcot kell folytatnunk. Ennek oka pedig egyértelmű: az igazságosság követelménye szerint azoknak kell vállalniuk a nagyobb részt terheink viselésében, akiknél több van, már nem a teherből, hanem a jövedelemből. Ez nagy ellenállást vált ki, ez nyilvánvaló. És az is tény, hogy az említett érdeksérelmek mellett ez is oka annak, hogy a médiatörvény ilyen hisztérikus reakciókat váltott ki. De természetesen látnunk kell azt, hogy ennek magyar gerjesztői kell hogy a súlyát és a felelősségét viseljék.

Egy-két konkrét kérdésre is hadd válaszoljak, ami elhangzott az imént. Mielőtt még a miniszterelnök úr konkrét felvetéseiről szólnék, azért hadd említsem meg, hogy a konstruktív együttműködésnek láttuk példáját, hiszen az LMP frakcióvezetőjének a megjegyzése a multinacionális cégek adózásáról mindenképpen találkozik a mi véleményünkkel is.

Szó esett a szórakozóhelyek üzemeltetésének rendészeti szabályozásáról. Hadd egészítsem ki ezt egy gondolattal: itt nem csupán rendészeti, hanem gyermekvédelmi szempontokat is kell érvényesíteni. Konkrétan nemcsak az a kérdés, hogy hány órakor és hányan, hány vendég hallja azt, amit hall, hanem az is, hogy mit hallanak ezek a gyerekek, és az ő védelmük ilyen értelemben is fontos.

(14.20)

A nyugdíjrendszer fenntarthatósága talán az egyik legnagyobb eredménye, társadalmi eredménye annak, ami az elmúlt hónapokban történt. Ezek szerint mégiscsak jól kormányoz a kormány. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A lakásárverési moratórium szintén egy fontos lépés volt. A Kereszténydemokrata Néppárt készen áll arra, hogy a folytatásban is segítséget nyújtson, hiszen úgy érezzük, hogy a végtelenségig nem lehet növelni ennek a moratóriumnak a hosszát, olyan megoldást kell keresnünk, amelyben az állam, a pénzintézet és az érintett is részt vesz, és ezzel nem generálunk újabb törlesztéselmaradásokat.

A magánszektorban esetleg bekövetkező bércsökkenések ellen is öröm látni a kormány szándékát, hogy fellép. Köszönjük általában azt, hogy közgazdasági szempontok mellett a társadalmi szempontok érvényesülnek, ebben mindig partnerek vagyunk. És még egy köszönetet kell mondanunk így a parlamenti képviselők részéről, remélem, mindnyájunk részéről miniszterelnök úrnak, hogy azokat a nemtelen támadásokat visszaverte, és megvédte Magyarország becsületét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 16 2011.02.28. 4:22  15-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már szó esett a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról. Értékelem, hogy az MSZP napirend előtti felszólalása nem erről szólt. (Hangok az MSZP padsoraiból, többek között: Jaj!) Nem dobtak fel ekkora labdát, érthető.

De hadd kérdezzem meg: milyen is volt az a világ, amelynek áldozatai voltak? A XX. század egyik őrült eszméjéről van szó, amely diktatórikus hatalomgyakorlásban és a fanatizált végrehajtók tevékenységében nyilvánult meg. Ezek tették tönkre sok millió ember életét, sorsát.

(13.40)

Voltak, akik az életüket voltak kénytelenek áldozni világszerte, az adatok szerint százmillióan vannak, és köztük félmillió magyar ember is. Voltak, akik a szabadságukat kellett hogy feláldozzák vagy tervezett életpályájukat. De azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a létező szocializmus első szakaszának a teljes magyar társadalom áldozata volt.

Anélkül, hogy nevet említenék, mert akiről szólni szeretnék, köztünk él, hadd mondjak egy történetet röviden. Koholt vádak alapján tíz évig a gulágon kellett elszenvednie mindazt, amit a kommunista hatalom szánt azoknak, akiket odaküldött. Amikor hazajött, akkor nem tölthette be hivatását, pedig két diplomája is volt, hanem különböző betanított munkát kellett hosszú éveken keresztül végeznie, ládagyárban dolgozott, mosodában és különböző kellemes helyeken, és ez az ember nemcsak hogy a tíz évet szenvedte el ott kint, hanem itthon is a tervezett életpályáját meg kellett szakítania és valami egészen mást végezni. Nem szeretnék személyes élményeket említeni, hiszen én nem voltam áldozat, de emlékszem anyámnak arra a mondatára, ami csak két szóból állt: apádat elvitték. Egy gyerek akkor át tudja érezni azt anélkül, hogy tudná, hogy miről szól ez a két szó. Lehet, hogy ez néhány szocialista képviselőnek, aki ott nevetgél, olyan kellemes emlékeket idéz, nekem és sokaknak nem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!)

A tanulságot minden történelmi eseményből persze le kell vonni. Azt mondtam az előbb, hogy egy őrült eszmének a diadala volt ez. Ma is minden pártnak van valami eszmeisége. Remélem, hogy minden parlamenti párt mögött egy olyan eszme áll, amely az emberi személy méltóságát tartja első helyen a legfontosabbnak, hiszen azok, akik áldozatok voltak, mégiscsak méltóságukban sérültek. Aztán a másik biztosíték a demokrácia; az a demokrácia, amit sajnos az utódpártok sok esetben éppen a manipulációs eszközeikkel használnak ki és úgy próbálják érvényesíteni azt, amit elődeik a diktatúrával tettek meg.

Végül kellenek olyan végrehajtók, olyan emberek, akik közvetlenül a polgárokkal foglalkoznak, akik tisztelik a másik emberben az embert és a méltóságot, és ha ez megvalósul, akkor egy élhető világnak leszünk részesei, és akkor olyan nem fog többet előfordulni, ami a XX. században a két őrült eszme következményében előfordulhatott.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 34 2011.03.08. 6:57  23-133

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak hogy megosztjuk, de le is rövidítjük a vezérszónoki felszólalást, hiszen a KDNP-ben sokan vannak nagycsaládosok, akik szeretnének még megszólalni, és az időnk meglehetősen rövid.

Számomra imponáló volt, hogy ebben a nemzeti egyes számú sorskérdésben hogyan nyilatkozott meg a miniszter úr. Az újdonság az ő beszédjében és hangjában az volt, hogy a családvédelem tudományos megalapozását adta, ami eddig hiányzott ebből a parlamentből, sőt talán a rendszerváltást követő kormányok politikájából is.

Harminc éve többen halnak meg Magyarországon, mint ahányan születnek. Tavaly 130 ezer halálozásra jutott 90 ezer születés, és a 40 ezres különbséget csak valamelyest pótolta a 12 ezres bevándorlás. Ha így megy tovább, akkor ez a folyamat megfordíthatatlan lesz, és akkor valóban súlyos évek várnak a magyarokra. Az okokat és egyúttal a megoldásokat csak vázlatosan, s nem is a teljességében szeretném ismertetni.

Úgy érzem, hogy az az értékválság, amit a Fidesz elkötelezettségében imponáló felszólalója említett, az okok között valóban az első kell legyen. Az elköteleződés hiánya megjelenik a házasságkötések számában, a félelem a szeretet kockázatának vállalásától, és úgy tűnik, hogy a karrierépítés elsődlegessége elnyomja a családi élet iránti igényt. Új viselkedési minták jelentek meg, amelyekből hiányzik a gyermekszeretet, az áldozatvállalás, a felelősség. Az individualizmus terjedésével egyre kevesebben mondják azt, hogy családban élni jó, és ez a hiányosság, ahogy miniszter úr fogalmazott, az individuális értékek túlhangsúlyozása valóban azt jelenti, hogy a közösség iránti érzék csökkent, gyengült, így elsősorban a család iránt. Persze tudom, hogy a magányos életforma nem mindig választott, sok esetben kényszer, de a tényeken nem változtat, a tények pedig úgy hangzanak, hogy a legtermékenyebb együttélési forma a házasság. Ez tudományos kutatás eredménye, s ezt nem tudja szépíteni az a neoliberális dogma sem, amelynek a képviselői arra is képesek, hogy a tudományos kutatásokat manipulálják, és bebizonyítsák, hogy az alternatív együttélés az igazi, a házasság pedig egy elavult életforma. Nem! A kutatások azt mutatják, hogy a legtermékenyebb életforma, és a családi élet legalkalmasabb megalapozása a házasság. Sajnos egyik következménye ennek a fajta értékválságnak a halasztott gyermekvállalás, ami sok esetben el is marad a halasztás során.

Nem tudok eltekinteni az MSZP képviselőcsoportjának magatartásától. Amikor olyan gondolatok hangzottak el, amelyek számomra tiszteletreméltók, a hangjukban, a cinizmusukban megjelent a kádári középszerűség világa. (Szűcs Erika: Ó!) Hát, ó bizony, ó bizony! Ez a fajta cinizmus önökre jellemző. Nemcsak a nyolc évre, amiben nem tudtak bizonyítani családpolitikai elképzelést, nem tudtak gondolatot közölni számunkra a családról, hanem az a fajta magatartás, amit az önök képviselőcsoportja ebben a ciklusban folyamatosan gyakorol: a cinizmus, az üresség, a kádári kisstílűség világa.

Ahogy említettem, az értékrend helyreállítása mindenképpen fontos. Ennek egyik eszköze a nevelés, ami családban, iskolában vagy egyházi közösségben történhet. De a médiáról és a civilek munkájáról is szólnunk kell ebben a folyamatban.

Kérdés persze, hogy mit tehet a politika. Két példát mondanék. Az egyik a francia példa, amely biztosítja a hosszú távú biztonságot, ami a gyermekvállalás egyik legfontosabb feltétele. Ez részben a családi adózáson keresztül valósul meg, vagyis adott esetben, ha a szülők úgy döntenek, lehetővé teszi az egykeresős családmodell létezését. Mert - a szocialisták gondolata így vagy úgy - néha van, aki ezt választja.

A másik lehetőség a dolgozó anyáknak, illetve gyermekeiknek a gyermekfelügyeleti rendszer által biztosított ellátása, ami a másik családmodellt szolgálja. Ez azon segít, aki kettős terhet vállal, azaz dolgozik is és gyermeket is nevel.

Említhetném persze - de nem az én feladatom - az első Orbán-kormány példáját. Csak címszavakban: családi adókedvezmény, amellyel közel 100 milliárd forint maradt a családoknál, otthonteremtési támogatás, amelyet aztán természetesen sikerült szétvernie a következő kormánynak, és a családpolitikai pályázatok, amelyen keresztül közösségeket és szervezeteket támogattunk.

S még egy megjegyzés a felszólalásom végén: egységes nemzetben kell gondolkodnunk akkor is, amikor családpolitikáról beszélünk. A Kárpát-medencei helyzet érdekes és ambivalens értékelést tesz lehetővé számunkra, hiszen egyrészt az asszimiláció és a kivándorlás csökkenti az etnikai arányunkat, de érdemes felfigyelni arra, hogy Erdélyben a tömbben élő magyarok gyermekvállalási kedve nagyobb az össztársadalmi adatoknál. Ez egy aprónak tűnő, de mindenképpen pozitív jelenség, és erre érdemes odafigyelnünk. Úgy gondolom, a demográfiai szempontok minden társadalompolitikai döntésünkben meg kell hogy jelenjenek, és egyetlen nemzetpolitikai intézkedésünkből sem hiányozhatnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 18 2011.03.21. 5:02  17-19

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam nem szoktam napi hírekkel foglalkozni, azonban a hétvégi híradások mégis erre késztettek. Tulajdonképpen Lázár János mondanivalója zárszónak is jó lett volna ehhez a kérdéshez, de néhány dolog kimaradt, és arról érdemes szólni.

Tudjuk azt, hogy egy képviselő-testület a vagyonnyilatkozatokról folytatott vitát, a képviselők vagyonáról, három évvel ezelőtt. A polgármester hangsúlyozta - lehet, hogy túlhangsúlyozta -, hogy a képviselői függetlenség biztosítéka az anyagi függetlenség. Lehet, hogy árnyaltabban kellett volna fogalmaznia, úgy, hogy nem feltétlenül a tulajdon, hanem a tisztes megélhetés biztosításának képessége. Így nem válik megélhetési politikussá az, akiről szó volt.

De akkor felmerül a kérdés: hogyhogy akkor megélhetési politikusokról volt szó, ma pedig itt a parlamentben a szegényekről beszélnek? A válasz nagyon egyszerű. Az MSZP súlyos vereséget szenvedett tavaly. A vereség oka, hogy nyilvánosságra került, hogy MSZP-s politikusok, kormánytagok és képviselők részesei voltak annak az iparszerűen űzött folyamatnak, amely az ország kirablását jelentette.

(13.50)

És ha ez így volt, akkor bizonyítaniuk kell, hogy nemcsak ők, hanem mások is mindenféle okokat keresnek arra, hogy lejárassák a Fidesz prominens képviselőit. Én úgy gondolom, hogy Lázár Jánossal egy dologban nem kell hogy egyetértsünk: nem neki, hanem tőle kellett volna bocsánatot kérni. (Felzúdulás az MSZP padsoraiban: Óh!) Ugyanis a szövegkörnyezetükből kiragadott szavak a meghamisítók. (Kovács Tibor: Mint az őszödi beszéd!) Az őszödi beszédet, kedves barátaim, szó szerint kellett értelmezni, elejétől a végéig (Derültség és közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ezt nem!) - annak a szövegkörnyezete ugyanazt bizonyította, amit minden egyes mondata: a hazugságot. (Dr. Vadai Ágnes: És ez nem?)

Ez esetben pedig a megélhetési politikusokról volt szó, amit önök átfordítottak szegénnyé. (Nyakó István: Lázár, gyere ki!) Azonban ez az eset ráirányítja a figyelmünket valamire, amit érdemes itt a parlamentben mindnyájunknak figyelembe venni: ez pedig a képviselői felelősség, elsősorban a nemzet iránti felelősség. A benyújtott alaptörvény-tervezetben van egy mondat: "minden magyar iránti felelősségünk tudatában" tesszük. És van még egy gondolat az egységes nemzetről. Ez jelenti a nemzet iránti felelősséget, amelyet minden képviselőnek, aki nem megélhetési politikus, a sajátjának kell vallania.

De a képviselői felelősséghez tartozik az is, hogy hiteles emberkép legyen a cselekedetei mögött, az emberi méltóságot és az ebből következő szabadságot, a jogok és kötelességek arányát tiszteletben tartsa. És ha már az emberi méltóság szóba került, hadd mondjam el, hogy van valami sajátos bája annak, hogy az a párt beszél a szegényekről és az emberi méltóságról, amely utódpártként, a párt vezetését átvevő pénzvilág képviselőjeként a szegényekről beszél, illetve az utódpárt a szabadságról. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Szánalmas! - Gyere ki!)

Az egészséges társadalomról is képe kell hogy legyen egy tisztességes képviselőnek - ez elsősorban a közösségeket és a normákat jelenti. A közösségek közül pedig a családot. Nyilván a normák: a munka, a becsület és mindaz, ami egy egészséges társadalom felépítése szempontjából fontos.

És az sem nélkülözhető, hogy legyen víziója a jövőről. Milyen Magyarországot szeretnénk építeni? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A frakcióvezető beszél!) Minderre alkalmunk lesz, már aki részt vesz benne, az alaptörvény vitájában, hiszen ez határozza meg a következő évtizedeket, amelyeknek építői vagyunk. Ezzel a felelősséggel kell hogy minden képviselő rendelkezzen, és így kell egymás iránt is és természetesen a nemzet iránt viselkednünk és gondolkodnunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 27 2011.03.22. 9:33  12-100

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ehhez képest még jó hírem is van, nem fogjuk kihasználni ketten sem az időkeretet, hiszen annyi minden elhangzott már, hogy sok újat mondani nehéz lenne. 21 éve kínlódunk a rendszerváltással, hiszen még jelen vannak a létező szocializmus örökségének elemei, nemcsak személyben, de eszmeiségében is. Most viszont eljött az idő, hogy egy új korszak kezdődjön, eljött az idő, hogy valódi változásnak legyünk a részesei és végrehajtói. Ezt biztosítja a nagy társadalmi támogatottság és az a tény, hogy ha alkotmányozási kényszer nincs is, de gazdasági, társadalmi változás kényszere viszont van.

Hálásak lehetünk azért, hogy ebben a korban élünk, hogy most lehetünk képviselők, mert így a megújulás részesei lehetünk. Az új korszak startköve az alkotmány, pontosabban az alaptörvény. Mindenkit meghívtunk ennek megalkotására, aki nem kíván benne részt venni, az magát rekeszti ki ebből a folyamatból és magából a megújulásból. Ettől még az új alaptörvény az egész nemzet alkotmánya lesz, minden magyar ember alkotmánya. A folyamat is akkor demokratikus, ha mindenkit megkérdezünk, és a véleményüket figyelembe is vesszük. Ezt tettük, és nem akkor, ha áldemokratikus rítusokat végzünk. A teljes nemzetnek lesz az alkotmánya, vagyis határon belül és túl, szerte a világon, ahogy a hitvallás első mondata mondja, felelősséggel minden magyarért, és ahogy az alapvetés fogalmaz, az egységes magyar nemzet tagjai vagyunk.

Nemzeti hitvallásunknak emelkedett a hangja. Úgy gondolom, ezen a ponton ez a hang helyénvaló. A legnemesebb közös érzéseinkről van szó, céljainkról, múltunkról és a legszélesebb összefüggésekről. Ha megengedik, az alaptörvény értékrendjéről szólok néhány szót, különösen a nemzeti hitvallásról. Ha már értékrendet mondtam, eszembe jut, hogy éppen a tegnapi egyik liberális lapban olvastam azt, hogy szeretek mindig ugyanarról a témáról beszélni. Mit csináljak? Van egy értékrendem, és mindig előjön. Rossz hírem van: most is erről fogok beszélni, mert úgy érzem, hogy összefüggésben van a nemzeti hitvallással az én értékrendem is.

Három pontban szeretnék hozzászólni, hogy mit mond az emberről, mit mond a társadalomról, a múltunkról, a jelenünkről és a jövőnkről. Az ember képében számomra a legfontosabbnak a felelősség hangsúlyozása tűnik, felelősség önmagunkért, egymásért, felelősség a környezetünkért, a jövőnkért, a gyermekeinkért. Fontos, hogy a jogok és kötelességek egyensúlyáról szól ez a tervezet, amit persze másképp fogalmaz, egy külön fejezetet szán ennek, szabadság és felelősség a neve. Az emberi méltóságról és szabadságról van mondanivalója, és az élethez való jogról is. És itt kell megállnom a már említett magzati élet védelménél.

Nyilvánvaló, hogy a keresztény álláspont szerint a magzati életet teljes védelem illeti meg. Az alkotmányban a védelem fontosságáról szólunk. Egy másik kérdés az, amire ma a magyar társadalom állapota miatt, a parlament összetétele miatt képesek vagyunk, azt úgy hívják, hogy magzatvédelmi törvény. Hiába szeretnénk mi teljes védelmet adni az emberi magzatnak, ha az akár törvény formájában sem menne át itt a parlamenten. Ez még nem jelenti azt, hogy ennek vagyunk a híve, a teljes védelemnek, tudomásul véve azt, hogy a magyar társadalom jelen állapotában csak ennyire képes.

(12.00)

A társadalomról mit mond ez az előterjesztés? Elsősorban a közösségekről beszél, és ezen belül az alapvető közösségről, a házasságról. A család alapjaként a házasságot határozza meg, és ez a definíció, ami egy másik kényes kérdés lesz nyilván a közeljövőben... - vagyis azt mondja bátor módon, hogy ez egy férfi és egy nő életközössége. Sokak számára ez meglepő igazság, de úgy gondolom, hogy évezredek óta a házasság fenn van tartva egy férfi és egy nő életközösségének. Van másfajta kapcsolat, alternatív együttélési formák is, de az nem házasság. A személyi szabadság döntési körébe tartozik, de ebbe a kategóriába csak egy férfi és egy nő tartós és kizárólagos életközössége tartozik. Persze, a történelem során volt már eset, amikor a számban nem volt ilyen következetes, nem biztos, hogy egy férfi és egy nő közössége volt, de hogy férfié és nőé, az biztos.

Beszél a nemzet közösségéről; a szabadságról is úgy szól, mint a másokkal együtt kibontakoztató szabadságról, és itt mindenképpen az individualizmus és a közösségi ember világa az, ami között különbséget tesz, és a közösségek mellett teszi le a voksot. A normák is megjelennek ebben az előterjesztésben. Gondoljunk csak arra, hogy az értékteremtő munka, a közösség erejének, az ember becsületének alapja a munka. Mennyire értékeli ezt a fontos szempontot? Beszél a vállalkozások szabadságáról, a rendről, biztonságról, elesettek és szegények védelméről, tehát mindazok a normák, amik minden tisztességes ember, a társadalom iránt felelősséget érző közéleti ember számára fontosak, azok megjelennek ebben az előterjesztésben.

Végül hadd szóljak a múlt, jelen és jövő kapcsolatáról; nem csupán arról, amit a történeti alkotmányunkról mond, nem csupán a Szent Koronáról, hanem arról, amely megfogalmazás, azt hiszem, mindnyájunk számára fontos, szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között, hiszen a múltunkat nemcsak ismerjük, de tiszteljük is, ahhoz, hogy a jelen problémáit felfogjuk, és építeni tudjuk a jövőt, kell ez az ismeret és ez a tisztelet. Az a megfogalmazás is erre utal, hogy büszkék vagyunk az országunkért küzdő őseinkre.

Hogy a jelen problémái iránt is érzékeny ez az előterjesztés, mutatja, hogy olyan kérdésekben, mint a közpénzek kezelése, tehát az adósság, az államadósság kérdése, kifejezetten a jelen Magyarországának problémáiból indul ki. De szól a bizalomról, amely a közösen alakított jövőben van, a gyermekeinkért és unokáinkért érzett felelősségről, és arról, hogy bízunk az ő tehetségükben, lelki erejükben és abban, hogy országunk általuk ismét naggyá lesz.

Azzal tudom befejezni ezt a rövid hozzászólást, hogy valóban én is és minden frakciótársam hálás azért, hogy most él és most képviselő, mert részesei lehetünk ennek az alkotmányozási folyamatnak, amely kezdete a megújulásnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 12 2011.03.28. 5:09  2-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy új korszak kezdődik, és ennek a startköve az új alkotmány. Mindenki meghívott erre, és aki nem vesz részt, az ebből az új korszakból zárja ki magát. Részt vettek civilek, független szakemberek, intézmények vezetői, és közel egymillió magyar ember mondott véleményt. Akik kimaradtak, az csak két párt. És ahogy elhallgattam az előbb a hozzászólásukat, az egyiknek nem volt mondanivalója az alkotmányról, a másik viszont néhány tévedést tartalmazó megjegyzést tett, és megmaradt az ő szűk körén belül.

Ha megengedik, mielőtt az alkotmány módosító javaslatairól szólnék néhány szót, helyezzük el ezt a törvények sorában. Életünket írott és íratlan törvények irányítják. A természet törvénye íratlan törvény, amit felismerhetünk, bár nem mi alkotjuk. Biztos törvények ezek, módosításra nem szorulnak, és koherenciazavart sem tartalmaznak. A lelkiismeretünkbe írt törvény is íratlan törvény, ezt is képesek vagyunk felismerni. A közösségek hagyományai is valamiképpen íratlan törvénynek számítanak. De vannak írott törvények, és ezek között az alkotmány az első.

Ha a többi törvényt valamiképpen életünk mozgásterének kerítéseként értelmezzük, akkor az alkotmány nem más, mint ennek a tartóoszlopa. Mi az, ami kikerült, és mi az, ami most bekerült ebbe az alkotmánytervezetbe? Engedjenek három vagy négy ilyen kérdést. Az első a családi szavazati jog. Kétségtelen, amikor ez a kérdés felvetődött, kevesen gondoltuk, hogy valóban benn marad az alkotmányban, és most az emberek véleménye szerint úgy tűnik, hogy ki fog kerülni. Mi volt az értelme ennek a vitának? Nyilvánvalóan az, hogy a társadalom elöregedik, a kampányban minden parlamenti párt az idősek, a nyugdíjasok szavazatára számít, és gyakorlatilag kimarad abból a vitából a jövő, a családok szempontja. Valamilyen módon ezt majd kezelni kell. Most nagy valószínűséggel kikerül az alkotmányból, de ezzel a családok és a szavazati jog kérdése nincs megoldva. Ez a későbbi idő feladata lesz.

Valószínűleg bekerül, ami eddig ilyen hangsúllyal nem volt meg, a termőföld és a vízkészlet védelme. Nyilvánvaló, hogy ez is a magyar emberek többségének igényével találkozik, hiszen két olyan kincsünkről van szó, amit nem veszíthetünk el. A termőföld a Kárpát-medencében és az a nagyszerű vízkészlet, amivel rendelkezünk, nemzeti kincs, amit védeni kell. És ha minden politikai erőnek nincs is érzéke ehhez, a magyar emberek józansága ezt szóvá tette, be kell hogy kerüljön az alkotmányba.

És végül egy olyan kérdés, ami nagy vitát vált ki, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kérdése. Ez egy kegyetlen büntetés, ezt mindenki látja. Viszont sokkal kegyetlenebb az, amit az elítéltek elkövettek. Általában többszörös gyilkosságért, de mindenképpen olyan tettért róják ki ezt, ami a társadalmat súlyosan veszélyezteti. Vagyis a társadalmat kell megvédeni azoktól, akik ezeket a tetteket elkövették. Ezért ez az intézmény, ami jelenleg is szerepel a Btk.-ban, megerősítést kell hogy kapjon az alkotmányban. Ez az emberek elsöprő többségének a véleménye.

Reményeink szerint ez olyan alkotmány lesz, amely a teljes nemzet, minden magyar ember alkotmánya, még akkor is, ha két párt ennek az alkotási folyamatában nem vállalt részt, kimaradt. Azt kívánom, hogy szülessen meg itt a képviselők többségével ez az alkotmány, ami utat mutat a magyar jövőnek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 12 2011.04.04. 5:00  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr beszédének három kulcsszava volt: Magyarország új pozíciójának megteremtése, erős Európa és a megújulás. Ha az erős Európáról beszélünk, akkor nyilván önérvényesítésünk mellett az európai érdekek szolgálatáról is szó van. Ez nem technikai és nem részletkérdésekről szól, nem is szolgai alkalmazkodásról, hanem sokkal többről, saját koncepcióról, új szemléletről és a kihívásoknak megfelelő új vízióról is.

Amikor a magyar pozíció megteremtését szorgalmazzuk a világban, akkor engedjék meg, hogy egy történelmi példával hadd éljek. Az utolsó kétszáz évben nekünk nagyon gyakran kellett nulláról indulnunk. Gondoljanak csak arra, hogy 1825, 1867, a trianoni trauma után 1945, 1989 és tegyük hozzá: 2010. Egy hasonlóság mutatkozik az 1921-es kormányprogram és a mai tevékenységünk között. Sok mindent kimond az, négy pontban foglalja össze, de egyik fontos mondanivalója a külpolitikai pozíciónk megerősítése. Valami ilyesmiről szól ma is, amikor mi Magyarország új pozíciójának kijelöléséről beszélünk. Ez bátorságot és önbizalmat is jelent mindenképpen.

De van még egy gondolat abban a megújulást kezdeményező kormányprogramban, ami hasonlít a mai korhoz, ez pedig az európai destruktív eszmékről szól. Akkor, annak idején egyértelműen csak a kommunizmusról volt szó, ami akkor jelent meg, de ma azt látjuk, hogy olyan neoliberális törekvések érvényesülnek Európa-szerte, ami befolyásolja a mi új pozíciónk megjelölését is. Itt nem tudok eltekinteni attól, hogy ne említsem meg az uniós elnökség kezdetének megrontását, amiben sajnos a magyar szocialisták nagy szerepet játszottak. Gondoljanak csak arra a hisztériára, amit a médiatörvény kapcsán keltettek. Nemcsak megtévesztett európai képviselők, hanem saját elvtársaik is részesei voltak ennek, és persze olyan figurák, akikről most nem szívesen szólnék, de komolynak kevésbé nevezhetők.

Amikor megújulásról van szó, és ez a harmadik gondolat, amely a miniszterelnök úr beszédében hangsúlyt kapott, akkor mindenképpen a rendezett világ, belső rendezett világ megteremtéséről is szó van. Ez nemcsak közbiztonságot jelent, de a társadalmi normák hatékony érvényesülését is. Jelenti az adósságcsökkentést, jelenti a nagy rendszerek reformját és mindent, amit ez alatt az egy év alatt a kormány és a parlamenti többség elért.

Úgy gondolom, hogy amikor az uniós elnökséget értékeljük, akkor nemcsak arról kell szólni, hogy ez az értékelés rendszeresen megtörténik abban a bizottságban, ami erre hivatott, mindig figyelemmel és élvezettel hallgatjuk ezt a beszámolót, de arról is szó van, hogy az uniós elnökség sikere nemzeti érdek, és ebben, a nemzeti érdek érvényesülésében az ellenzék mindhárom pártjának szerepe lenne. És nemcsak a kezdeti durva indítás, amire az előbb hivatkoztam, de sajnos időközben is azok az akciók és kommunikációs megjelenések azt mutatják, hogy az ellenzék nem egyöntetűen támogatja a magyar uniós elnökség sikerét, sőt néha úgy tűnik, hogy egy-egy nehéz pillanat örömet okoz nekik. Úgy gondolom, hogy a magyar elnökség eddigi tevékenysége és a várható teljesítménye nemzeti érdek és nemzeti siker lesz, amit mindnyájunknak, a parlament minden pártjának szolgálni kell.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 62 2011.04.04. 8:08  41-105

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy gondolat a módosítókról általában. Nyilvánvaló, hogy az a célja a módosító javaslatoknak, hogy finomítsanak a szövegen, illetve az új szempontokat, amelyek közben felmerültek, jelen esetben például a nemzeti konzultáció új gondolatait, be tudják venni, ezért történtek a módosító javaslatok.

Mielőtt még ezekről néhány szót szólnék - természetesen utána időt hagyva a frakciótársaimnak -, engedjék meg, hogy két-három mondatot általánosságban mondjak. Ez az alkotmány mindenképpen a nemzet egészének alkotmánya lesz, minden magyar emberé, még akkor is, ha vannak, akik távol tartották magukat ettől a folyamattól. Sajnáljuk őket, reméljük, később belátják azt, hogy részt kellett volna venniük, és elfogadják majd a közös magyar alkotmányt. Egy új korszak kezdetét jelenti ez az alaptörvény, Magyarország talpra állításának, nemzeti önbecsülésünknek és új nemzetközi pozíciónk megteremtésének a dokumentuma. Értéke az, hogy van mögötte egy hiteles emberkép, egészséges társadalomkép és vízió a nemzet jövőjéről.

Engedjenek meg néhány módosító javaslatról néhány gondolatot. Hadd kezdjem a 6. ponttal, amely arról szól, hogy a velünk élő nemzetiségeket politikai közösség részeként és államalkotó tényezőként fogjuk fel. Ez a Szent István-i elv egyúttal a közösségekről szóló keresztény tanításnak is a következménye, hiszen a személyiségformáló erejét egy közösségnek, a közös identitásnak az erejét nem lehet tagadni. Nem csupán ezt a módosítást tettük meg, hanem a 8. pontban szereplő, a nemzetiségek nyelvét és kultúráját szolgáló ápolásnak és megóvásnak a szempontját a magyar nyelv és a magyar kultúra mellett.

A 10. számú módosításban egy fontos szempont szerepel, és itt már a határon túl élő magyar kisebbségről van szó: ez pedig a szülőföldön való boldogulás szempontja. Látjuk azt, hogy azt a demográfiai deficitet, amivel az anyaország rendszeresen küzd, csaknem 50 százalékban pótolja a határon túliak bevándorlása, azonban nem lehet ez szempont, hiszen a szülőföldön maradás a határon túli magyarság fennmaradásának feltétele. Őket csak egy erős anyaország tudja igazán támogatni, ezért mindnyájunk, a teljes nemzet érdeke, hogy Magyarország megerősödjék.

A 24. pontban szintén előkerül a velünk élő nemzetiségek nyelve.

A következő a 34. módosító javaslat, amely egészen másról szól, a termőföld és az ivóvíz, pontosabban már nem ivóvíz, hanem vízkészlet védelme mellett az erdők védelméről is. Az erdők szerepe nyilvánvaló, nemcsak környezetvédelmi, nemcsak gazdasági szempontból, de a polgárok szabadidő-eltöltése szempontjából is. Arról nem is beszélve, hogy az állami erdészetek olyan tulajdont jelentenek, amely szinte már egyedüli része a privatizációk során megmaradt állami tulajdonnak. Mindenképpen fontos volt ennek a módosításnak az előterjesztése.

Nagyon lényeges szempont, amiről már szó esett, az élet és tulajdon védelme, illetve a tényleges életfogytiglan tartó büntetés alkotmányban történő rögzítése. Itt különösen az életvédelem és tulajdonvédelem kérdésében ki kell mondanunk, hogy egy nagyon keskeny mezsgyén tudunk haladni, hiszen a visszaéléseknek komoly lehetősége van; kettős igényt elégít ki: egyrészt a valódi védelmet, másrészt pedig az ezzel szemben történő visszaélések kivédését. Ezért ez egy megfontolt és alaposan kidolgozott sarkalatos törvényben valósítható csak meg.

És most egy olyan kérdés következik, amely számunkra, kereszténydemokraták számára fontos; ezt mutatja az is, hogy nem közös, hanem önálló módosító javaslatról van szó. Amikor kimondjuk a tanulás és tanítás szabadságát, akkor bele kell gondolnunk, hogy ez mit jelent. A tanulás szabadsága nyilvánvaló, mindenki olyan iskolába, elsősorban felsőoktatási intézménybe megy, amilyenben szeretne tanulni, viszont a tanítás már egy kényesebb kérdés: ha bármit lehet Magyarországon elsősorban a közoktatásban tanítani, akkor olyan lehetőségeket nyitunk meg, amelyeknek beláthatatlan következményei vannak. Ezért hozzá kell tennünk azt a kitételt, amit sok más esetben is megtettünk, hogy "a tanítás szabadsága a törvényi keretek között". Feltétlenül fontosnak tartjuk ennek a módosításnak az elfogadását; a finomítás érdekében elképzelhető, hogy csatlakozó módosítóval egészítjük ki.

Végül még engedjenek meg egy gondolatot, hiszen szerepel sokak javaslatára a környezetvédelem kérdése újból és újból, és ez egy új elem: aki a környezetben kárt okoz, köteles helyreállítani és a helyreállítás költségeit viselni. Azt gondolom, hogy ez valamelyest visszatartó erő lesz a károkozók részére.

Még egy utolsó gondolat, a 73. pont... Bocsánat! (Lapoz a papírjai között.) Azt gondolom, a többi kérdést meghagyom a kollégáimnak.

Még egyszer, befejezésképpen: ezek a módosítások az alkotmány szövegének finomítását, az új szempontok bevitelét jelentették, és reményeink szerint ez a néhány módosító javaslat is, amit kiemeltem, azt fogja szolgálni, hogy egy mindenki által elfogadható alkotmánynak leszünk a birtokában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 6 2011.04.11. 1:56  2-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönetet kell mondani köztársasági elnök úrnak ezért az emelkedett hangú hozzászólásáért, és azért, hogy szerepének megfelelően egyetlen dolgot hangsúlyozott: a nemzet egységét, illetve a nemzet alkotmánya megalkotásának a folyamatában való közös részvétel szükségességét. Ezért én ebben a rövid hozzászólásban csupán ezt szeretném kiemelni, és azt a tényt hangsúlyozni, hogy képviselők, szakértők, polgárok hónapok óta szinte kizárólag ezzel foglalkoznak; van, aki kötelességből, hogy az esküjét kövesse, van, aki választói megbízásából vagy szakmai becsülete miatt. Ők tiszteletet érdemelnek. És voltak, akik önként, az a közel 1 millió magyar állampolgár, aki köszönetet érdemel ezért.

Azok a javaslatok, amelyek elhangzottak a nemzet, minden magyar ember alkotmányának elkészítése során, mérlegre kerültek. Akik a mérlegelést végezték, azok becsületes munkát végeztek, hiszen az egyéni érdekek egy ilyen változásnál esetleg sérülhetnek, de nincs olyan társadalmi csoportja ennek az országnak, amelyik sérelmet szenvedett volna az alkotmány jelenlegi szövegében. Ezért nyugodtan kimondhatjuk azt, elnök úr szavaival egyetértve, hogy ez az alkotmány a nemzet alkotmánya lesz, minden magyar emberé.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 50 2011.04.27. 2:13  21-149

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot az elején szeretnék leszögezni, azért kértem a kétpercest. Nyilvánvalóan dicsérendő dolog az, hogy egy frakció kezdeményezett egy ilyen vitanapot. Máris sok jó gondolat elhangzott, ami egyrészt feltehetően bekerülhet a megoldásba is, de azt látnunk kell, hogy felelős, hatékony és jól működő megoldásra csak a kormánynak van lehetősége. A kormányzat eddig előkészítette a megoldást azzal, hogy moratóriumot hirdetett. Most várjuk valóban ezt a megoldást.

Hadd emlékeztessek arra, hogy az előző ciklusban, amikor a probléma keletkezett, akkor a KDNP-nek volt egy olyan javaslata, ami a családi csődvédelemről szólt. Sajnos, akkor a kormánypártok ezt lesöpörték az asztalról.

Még valamire szeretnék emlékeztetni, és ez a felszólalásom lényege. Az első Orbán-kormány egy hasonló helyzetet képes volt kezelni, méghozzá jól. Azért bátorkodom elmondani, mert magam voltam az a miniszter, aki ezt intézte, éppen az OTP-vel, mint akkor azzal a pénzintézettel, amelyik a problémát kezelte, hiszen 30 ezer család került hasonló helyzetbe, mint amiben most körülbelül 100 ezer van.

Akkor egy olyan megoldást találtunk, amihez hasonlót a kormány most is szeretne. Három résztvevővel kell ezt a problémát kezelni: az államnak elengedhetetlen a segítsége; a résztvevők, tehát az érintettek jelen kell hogy legyenek ebben a megoldásban, illetve a pénzintézetnek is áldozatot kell hozni. Ez akkor egy körülbelül 10 milliárdos akció volt, amiből végül is egy jó megoldás született, de ebbe olyan részletkérdések is beletartoztak, mint az adósságkezelést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) segítő szociális munkások. Egy ilyen megoldásban gondolkodik most is a kormány, reméljük, sikerrel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 64 2011.04.27. 1:16  21-149

HARRACH PÉTER (KDNP): A két percet sem fogom kihasználni. Úgy gondolom, a tényeket kell néznünk. Mi történt az első Orbán-kormány idején? A leghatékonyabb, legeredményesebb, nagyon sok fiatalnak megoldást jelentő otthonteremtési támogatás volt, részben a kedvezményes kamattal, részben pedig az adó-visszatérítéssel, illetve kedvezménnyel. (Simon Gábor: Ez mennyibe került?) Ez az érintett családoknak kifejezetten jó volt, hasznos, ma is ebből éltek. Nem tudták volna megteremteni azt az otthont, amit megteremtettek.

A másik kérdés: mi történt eddig ebben az ügyben? Lehet, hogy a moratórium meghosszabbítása nem a legjobb megoldás, de megvédte az embereket, és ha megszületik a kormányzati megoldás, amin valóban sokat gondolkodott a kormány - de ennél csak egy rosszabb megoldás van, ha nem gondolkodott volna -, és ha ez a megoldás megszületik, akkor meglátjuk, hogy lehet-e bírálni. De amíg meg nem született, még korai ez a bírálat. A javaslatokat, ötleteket mindenesetre köszönjük. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 22 2011.05.02. 5:12  21-24

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt még a témáról szólnék, egy mondattal meg kell emlékeznem arról, ami tegnap Rómában történt, amikor a társadalmi igazságosság és béke képviselőjének, illetve a kommunista világrend lebontása egyik élharcosának, II. János Pál pápának hivatalosan a keresztény világ példaképeinek sorába emelése történt meg.

Azért is említem ezt az esemény mellett, mert bizonyos értelemben összefügg ez a hazai társadalmi igazságosság és társadalmi béke megjelenítésének, megvalósításának a szándékával. A jelenségről, a politikai érdekek megjelenéséről és a megoldásról kell néhány szót szólni, és ha nem veszik tőlem rossz néven, mindezt megpróbálom higgadtan és tárgyilagosan megtenni, elkerülve akár a tabukat is.

A jelenség egyik fele az, hogy deviáns életformát élő családok tagjai folyamatosan szabálysértéseket és bűncselekményeket követnek el, lopnak, fenyegetnek és verekednek, ez megfertőzi a falu életét, és kárt okoz a cigányság egészének is: táplálja az előítéleteket, és növeli a társadalmi feszültségeket. Erre a problémára rossz választ adtak azok, akik önbíráskodással, viszontfélemlítéssel próbálkoztak és félkatonai jelenléttel.

Ez a jelenség, de megjelentek politikai érdekek is ezen a településen, mint ahogy máshol is. Sokan dolgoznak azon, hogy Magyarországról az a kép jelenjen meg, hogy itt tobzódnak a rasszisták, a kormány tehetetlen, és a cigányoknak menekülniük kell. Ezt a képet sajnos olyanok is táplálják, mint Magyarország volt külügyminisztere, aki ma európai képviselőként azt a feladatot próbálja teljesíteni, amit miniszterként nem tudott, hogy egyfajta képet rajzoljon fel az országról; akkor nem sikerült a pozitív, most próbálkozik a negatív képpel. De természetesen más politikai eszmeiség képviselői is megpróbálják ezt a negatív képet erősíteni.

Ezzel szemben egy másik politikai törekvés a félkatonai szervezetek képviselőiként jelenik meg, és egyetemesen elítélő, egy népcsoport egészére vonatkozó megjegyzéseket tesz. A kormány és a rendőrség úgy próbálja feladatát teljesíteni, hogy mindkét törvényellenesen fellépő csoportot féken tartja, a biztonság és rend megteremtését szolgálja, egyrészt a kis lopások büntethetőségével, másrészt az állami erőszak-monopólium fenntartásával. Jó nézni azt, hogy a rendőrség nem tesz különbséget az elkövetők hovatartozása felől.

Harmadsorban néhány szót a megoldásról is érdemes szólni. Hadd emeljem ki elsőként a szemlélet megváltoztatásának szükségességét. Úgy gondolom, hogy ha az emberi személy méltósága a kiindulópont a számunkra, akkor két embert állítsunk a szemünk elé: egyrészt azt a megszülető cigány gyereket, aki esélytelenül indul a többségi társadalom hasonló korú gyerekeivel szemben, képzeljük el ezt az állapotot; és képzeljük el azt az idős embert, aki kifosztott és megfélemlített, mert a saját kertjében lopják meg őt, vagy attól fél, hogy éjszaka betörnek a lakásába.

Két emberről van szó, mind a kettő védelmet kell hogy kapjon; az egyik a rendőrség fellépésével, és hozzáteszem rögtön, az együttműködő polgárőrség segítségével is, a másik pedig az oktatásnak, a munkahelyteremtésnek az előmozdításával, és kormánypárti képviselőként hadd tegyem hozzá, hogy a közmunkaprogramok sokkal hatékonyabb és erőteljesebb támogatásával, és persze a szegregáció és integráció ideologikus vitájának a félretételével, mert a szükséglet diktálja a megoldást, és a szükség meglehetősen nagy ebben az országban.

Bízom benne, hogy a rendőrség megoldja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rövid távú feladatokat, és a parlament és a kormány pedig a kérdés hosszú távú rendezését.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 14 2011.05.23. 5:14  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmány elfogadása után a sarkalatos törvények kidolgozása van folyamatban. Ennek az a célja, hogy egy működőképes országban rendezett világot teremtve és hosszú távú kiszámíthatóságot biztosítva születhessenek meg a törvények. Az a néhány törvény, amiket KDNP-s képviselők fognak benyújtani, különösen ilyen jellegű törvények. Nem jó, ha négyévenként változnak például a családtámogatásra vonatkozó szabályok.

A kérdés után nemcsak hazai, de nemzetközi érdeklődés is van. Örülök, hogy hallok néhány MSZP-s hangot, mert erre szeretnék utalni. Nem mintha MSZP-s képviselőtársaim nem hazai képviselők lennének, de mintha a hangjuk felcsendülne néhány olyan politikai törekvésben, amit a nemzetközi fórumokon hallunk. Hadd mondjak egy hasonlatot: diákkoromban megdöbbentő élmény volt számomra, amikor színházban az első sorban ülve egy olyan hangot hallottam, amit aztán utána a színész is mondott - ez volt a súgó hangja. Valami ilyen élményt élek át rendszeresen, amikor a politikai élet nemzetközi képviselőinek egy része jelenik meg a hazai súgók szavaival.

Mit is súgnak ezek az emberek? Hát beszélnek mostanában a demokrácia védelméről. Hadd tegyek egy nagyon rövid történelmi visszapillantást. A magyar parlamentben ma két történelmi párt van, az egyik a KDNP, mint a Demokrata Néppárt utódpártja, a másik pedig egy másik pártnak az utódpártja. Az érdekes az volt, hogy a Demokrata Néppárt képviselőit ez a hatalomra került és diktatórikus párt részben börtönbe zárta, részben pedig emigrációra kényszerítette. S miért? Azért, mert demokraták voltak. És mit látunk ma? Azt, hogy az utódaik kioktatnak minket a demokráciáról, és próbálják elmagyarázni, hogyan is működik a demokratikus világ.

De térjünk vissza a sarkalatos törvényekre, mert ez talán fontosabb. Az a szempont, amire az előbb hivatkoztam, hogy mindez egy demokratikus törvényalkotás folyamata, hogyan is működik abban a két kérdésben, amiket szeretnék kiemelni?

A családok támogatásáról szóló törvényen dolgozva nyilvánvaló, hogy az érintetteket kell megszólaltatni, akik elsősorban a civil szervezetek képviselőin keresztül tudnak hozzánk eljutni, a szakma képviselőin keresztül, illetve meg fogjuk kérdezni a politikai pártok véleményét is. Úgy érezzük, hogy ezzel minden érintett jelen van a törvényalkotás folyamatában. Természetesen a demokrácia játékszabályai közé tartozik az is, hogy a választók döntése alapján többséggel bíró pártok is meghatározó szerepet játsszanak a törvénykezésben.

Vagy vegyük a másik példát, az egyházakról szóló törvényt. Nyilvánvaló, hogy itt világos alapelveket kell megfogalmazni, amelyek reményem szerint közösek nemcsak a demokrácia hívei, hanem a magukat demokratának nevezők részéről is. Ez pedig egyértelműen az egyház és az állam szétválasztása után a társadalom és az egyházak éppen az össztársadalom érdekében végzett együttműködéséről szól. Természetesen meg kell hallgatni az egyházakat is, beleértve a kisegyházakat és a nagyokat egyaránt. De az is nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás utáni folyamatban nem fogja ez a törvény sem túllépni azt a keretet, amit például Horn Gyula annak idején az egyház-politikai elképzeléseiben megvalósított, és ami sok esetben megfelelt azoknak az elveknek, amiket mindnyájan képviselünk

A sarkalatos törvények megfogalmazásánál tehát a célkitűzésünk is olyan, amiben a nemzet jövőjét fontosnak tartó minden képviselő részt tud venni, és az érintettek megkérdezésével fogjuk ezt megfogalmazni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 193 2011.06.06. 1:02  182-196

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, a KDNP már egy évvel ezelőtt is beszélt a családi csődvédelemről. Ez némileg különbözik az egyéni csődvédelemről szóló előterjesztéstől. Ez utóbbi egy olyan jogi kategória, amelybe belefér az általunk családi csődvédelemnek nevezett előterjesztés. Úgy érzem, nemcsak hogy a kettő nem zárja ki egymást, de a jelenlegi, a devizahitelesek problémáját megoldó öt pont sem ellentétes ezzel az előterjesztéssel.

Tehát azt mondhatnánk, hogy egy későbbi időpontban, amikor a sürgős feladatok megoldásán túl vagyunk, ezt a kérdést elő lehet venni, és valamiképpen összhangba lehet hozni azzal, ami a KDNP eredeti előterjesztése volt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 6 2011.06.14. 2:11  2-10

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A konkrét ügyről is néhány szót érdemes szólni, de különösen a mögötte levő eszmei, politikai háttérről. A konkrét üggyel nincs probléma, hiszen nem agresszív, elfogadó, és elsősorban az az üzenete, hogy ha nem tudod felnevelni a gyermekedet, akkor add örökbe. Több mint 1500 ember vár Magyarországon gyermekre, hiszen saját gyermekük nem lehet, és nem tudják ezt az örömöt megérezni anélkül, hogy örökbefogadási lehetőség lenne, nem beszélve arról, hogy az élet védelme mégiscsak egy fontos szempont.

Mi van mögötte mint eszmei, politikai háttér? Két kultúra ütközik egymással: az élet kultúrája és a rombolás kultúrája. Az életigenlés azt mondja, hogy közösségeket kell erősíteni, normákat erősíteni és a hagyományos értékeket megőrizni, ezzel szemben a rombolás kultúrája közösségellenes, a normák fellazítására tör, és a hagyományos értékek ellen dolgozik.

Gondoljunk csak bele - most egy másik példát mondanék -, mit tud mondani a házasságról az, aki az élet kultúrája mellett van? Azt, hogy két ember megtalálta magát, és a szeretetük és az önátadásuk és kölcsönös elfogadásuk végül is egy új élet születésében működik közre, ami egy csodálatos dolog. Ezzel szemben a másik kultúrának egy mondata van: jogod van elválni. Így szól a házasságról szóló tanításuk. De ugyanez az életről szóló gondolat is megjelenik a két egymással ellentétes kultúrában: az emberi életnek az a tisztelete, ami már a fogantatással megindult emberi életre vonatkozik, és a plakát jól érzékelteti, itt egy emberi lényről van szó, akinek a szervei kialakultak, dobog a szíve (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és arra vár, hogy megszülessen. Mi emellett állunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 18 2011.06.23. 15:14  1-91

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a sarkalatos törvényeket megalkotjuk, az új alaptörvényre támaszkodunk, egy erős Magyarországot és egy egészséges társadalmat kívánunk építeni, egy rendezett világot. Az egészséges társadalom pedig közösségekre épül, elsősorban családokra, civil szervezetekre, lakóközösségekre és nem utolsósorban egyházi közösségekre.

Néhány fogalmat érdemes röviden tisztázni. Ha az egyházat szeretnénk meghatározni, akkor az egyik definíció lehet az, amit a törvény is alkalmaz. Ez egy jogi szempontok szerint megfogalmazott definíció. A közgondolkodás a hétköznap számára azonban, azt kell mondanunk, az egyház nem más, mint az istenhívők közössége, akik közösen imádkoznak, egymást segítik, és a társadalom szolgálatát végzik. Tevékenységük egyik része tehát az úgynevezett hitéleti tevékenység. Ezt közösségben teszik. Gyermekeik itt szocializálódnak, elsősorban a normák, egyéni és közösségi életünket irányító normák tiszteletben tartására, és a transzcendensre irányuló figyelem, a közösségi élet arra ad nekik indítást, hogy az össztársadalom javára végezzék a szolgálatukat.

A törvény természetesen nem csak a keresztény egyházakról szól, de mivel Magyarországon élünk, talán egy gondolatot megérdemel a kereszténység mint az európai kultúra alapja.

(9.30)

Európa nem lenne az, ami ma, a kereszténység nélkül. És itt nem mehetünk el szó nélkül az európai ultraliberális képviselők keresztény gyökereket megtagadó magatartása mellett. Ez nemcsak elvágja a gyökereket, és veszélyezteti az identitást, de immunrendszerünket is gyengítő magatartás, egy önpusztító viselkedés.

Sok szó hangzott el a történelmi egyházakról. A preambulum elismeri a Magyarország történetében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelenséggel bíró egyházak szerepét. Természetesen ezek közé tartozik a katolikus egyház, amelynek ezeréves jelenléte és befolyása a magyar életre vitathatatlan, a protestáns egyházak fél évezredes jelenléte, és katolikusként mondom, a katolicizmus megújulására gyakorolt hatása, vagy a zsidóság történelmi jelenléte Magyarországon, ami ugyancsak tény. De nemcsak a klasszikus négy történelmi egyház jelenléte és tevékenysége formálta történelmünket, hanem több más kisebb egyházé is. Ezzel párhuzamosan természetesen a társadalmi támogatottság kérdéséről is érdemes szólni, hiszen a történelem alakul, változik. Egyes egyházak társadalmi támogatottsága is különböző a történelem során. A törvény megalkotásánál ezt is figyelembe kellett vennünk.

És természetesen ez a törvény nem a levegőben lóg, hanem a magyar valóságból indul ki. Ha egy pillantást vetünk arra a három törvényre, ami meghatározó volt újkori történelmünkben, akkor azt látjuk, hogy az 1895-ös törvény, amire hivatkozik jelen törvénytervezet is, nagy vita eredménye volt, amely a vallásszabadság értelmezéséről szólt. Nyilván egy átalakuló világnak egy sajátos eredménye volt ez a törvény. Az 1990. évi IV. törvény pedig egy diktatórikus állapot megszüntetését jelentette, tehát megint csak a szabadság törvénye volt. És akik még emlékeznek arra az időre, hogy milyen volt az a világ előtte, a létező szocializmus világa, akkor tudják, hogy létezett egy olyan intézmény, amit ÁEH-nak neveztek, minden következményével, de erről talán még egy gondolatot szeretnék szólni. És végül a 2011-es törvény, amit nyugodtan nevezhetünk a felelős szabadság törvényének.

Itt kell megemlítenem, hogy egy hosszú egyeztetési folyamaton ment át ez a törvény, és bizony az összes érintettel való tárgyalás, elsősorban az egyházakkal, a szakértőkkel és a különböző politikai nézetet valló, egyházpolitikával foglalkozó politikusokkal való egyeztetés során alakult ki a mai szövegtervezet. Én ezt sikeresnek tartom, mint ahogy az egyházak is annak tartják, általánosan elfogadottnak. Viszonylag kevés kritika fogalmazódott meg vele szemben, leszámítva persze az előttem szóló vezérszónokot. Gondolom, nagy feladat lehetett ennyi kritikát, hibát találni ebben a törvényben. Természetesen összecsengett ez egy általam is ismert liberális egyházpolitikus véleményével.

És itt az egyházpolitika szereplőiről is kell néhány szót szólnom. Említettem az előbb a létező szocializmus világát. Akkor a derék kommunisták, egyházellenes figurák törekvése az volt, hogy az egyházakat elsorvasszák. Aztán jött egy másik korszak, ami az erőteljesen liberális, mondhatnám, ultraliberális egyházpolitikusok világa volt, akik a templomfalak közé akarták az egyházakat beszorítani. Elismerték szabad működésüket a hitélet terén, és bár elismerték, de mindenben gátolták a társadalmi tevékenységüket, különösen az oktatás területén. És úgy érzem, most egy olyan időszaknak vagyunk részesei, amikor az egyházakat belülről ismerő és gyakorló hívőként élő emberek tudják ezt a területet gondozni.

A törvény kezdő mondata meghatározza azt, hogy mit gondolunk mi az egyházak társadalmi tevékenységéről. Így szól: "A magyarországi egyházak és vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői." Van néhány gondolat a törvényben, amit érdemes megemlíteni, csak címszavakban. Amikor az azonos jogokról és kötelességekről van szó, akkor ki kell mondanunk, hogy az egyházak súlya természetesen különböző. És ez a társadalmi súly nyilván meghatározza az állammal való kapcsolatukat is.

Itt kell egy pillanatra emlékeztetnem a mellékletekről elhangzottakra. Azt hiszem, hogy ez sokakban, akik a törvényt felületesen olvassák, téves gondolatokat ébreszt. Hiszen ezek a mellékletekbe foglalt csoportosítások gyakorlatilag egy-egy kaput jelentenek a regisztrációban való megjelenéshez, nem pedig a már regisztrált egyházak közötti különbségtételt. Tehát valaki azért lesz a regisztráció birtokosa, mert a történelem folyamán olyan meghatározó szerepet játszott, a másik egyház azért, mert társadalmi tevékenysége miatt az állammal szerződést kötött, a harmadik azért, mert egy világegyházhoz kapcsolódik. Tehát a belépés lehetőségéről és nem a későbbi megkülönböztetésről van szó, hiszen mindnyájan azonos jogokkal és kötelességekkel rendelkeznek, de természetesen nem azonos súlyúak.

A vallásszabadság kérdése nemcsak a címben fordul elő, hanem fontos, ma már mindenki által elfogadott, alapvető jogról van szó. És itt engedjék meg, hogy egy 1947. október 7-én, az Országgyűlésben elhangzott beszédből idézzek, Barankovics István beszédéből, aki a jelenlegi KDNP elődjének, a Demokrata Néppártnak az elnöke volt. A következőt mondja a lelkiismereti és vallásszabadságról: "Minthogy mi a lelkiismereti szabadságot minden emberi szabadságjog anyajogának tekintjük, természetes, hogy a vallásszabadság elvének alapján állunk. Mi azonban a vallásszabadságot nem kizárólag magánszabadságnak, hanem közszabadságnak is tekintjük. Az a szabadság, hogy mindegyikünk minden közvetlen vagy közvetett külső kényszertől mentesen választhatja meg azt a hitet, amelyet vallani és gyakorolni kíván, és hogy a hitéért és magatartásáért őt semmiféle hátrány nem érheti." Azt hiszem, klasszikus megfogalmazása ez a lelkiismereti és vallásszabadságnak, és mutatja azt, hogy több mint 60 évvel ezelőtt a kereszténydemokrata szellemiséget valló párt ugyanazt gondolta erről, mint ma mindnyájan gondolunk.

És amikor vallásszabadságról van szó, akkor engedjék meg, hogy egy aktuális, elsősorban a keresztény világon belüli kérdésről szóljak, az ökumené kérdéséről. Jó érzés volt hallani, amikor itt egy református lelkész képes volt az idevágó és jó idézetet a pápától elmondani. Ez azt jelenti, hogy az egymás iránti tolerancia és a másik elfogadása megfelelő ebben a Házban is.

(9.40)

Én azt vallom, hogy a felekezeti sovinizmus ma keresztényellenes magatartás, és ezt mindnyájunknak, akik komolyan veszik a saját hitüket, érvényesíteni kell.

A jogokról sok szó esik ebben a törvénytervezetben, a szülők jogáról is, elsősorban arról, hogy maga döntsön gyermeke vallási neveléséről. Ma már ez is természetesnek tűnik, de ne felejtsük el, hogy mi egy 1990. évi törvény helyébe léptetünk egy másik törvényt, amely arra volt hivatott, hogy diktatórikus viszonyokat megszüntessen.

Az állam és egyház kapcsolatáról világosan fogalmaz a törvénytervezet; különváltan működik az állam és az egyház, mondja, de a közösségi célok érdekében együttműködik. Ez a különváltság jogi szempontból Magyarországon már nem jelent problémát, hiszen évtizedek, sőt évszázadok óta ez így van, de az együttműködés folyamatosan alakuló, fejlődő követelmény, és nem is olyan régen még ennek komoly hiányosságai voltak. Mindez természetesen a társadalom érdekében, az egész nemzet érdekében történik.

Ki kell hogy mondja ez a törvény azt, hogy az egyház felügyeletére semmiféle szervet nem lehet létrehozni. Megint csak utalok arra, hogy nem volt olyan régen az az idő, amikor felügyelték és irányították az egyházakat.

Szólnom kell a világnézeti semlegesség kérdéséről, hiszen az előző vezérszónok is ezt említette. A világnézeti semlegesség, hogy létezik vagy nem létezik, azon lehet vitatkozni; hogy bizonyos állami intézményekben ez jogos követelmény, az is elfogadható, de hogy az egyházi fenntartású intézményekben világnézeti elkötelezettség követelhető meg, ez abszolút természetes. Az elmúlt évek rendelkezései és egyházpolitikája ezt lehetetlenné tette, és ez volt az egyik legnagyobb ellentmondása ennek az egyházpolitikának.

Végül engedjék meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy ez a törvény, az érintettek által elfogadott törvénytervezet a szabadság és felelősség törvénye lesz, ha a tisztelt Ház elfogadja, amit magam is az előterjesztők nevében remélek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 10 2011.06.27. 4:47  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindnyájunk számára öröm a magyar uniós elnökség sikere. Ezért is gratulálunk a miniszterelnök úrnak, a kormánynak, a magyar szakértőknek és azoknak a parlamenti képviselőknek, akik ezt a munkát segítették.

Ha a sikert értékelni próbáljuk, akkor azt kell mondanunk, hogy ennek vannak objektív elemei, amelyek mérhetővé teszik ezt a sikert; nyilván a kezdeményezések elfogadottsága idetartozik. De vannak szubjektív elemei, nemcsak az egyéni érzetre gondolok, hanem a körülmények ellenére sikerült ez az elnökség. A válság elhúzódása, a különböző események megjelenése ezeket a nehéz körülményeket fokozta.

Ha egy mondattal kellene ezt a sikert és azt a magatartást jellemezni, ami idevezetett, akkor azt mondom, hogy a bátorság volt az, kezdve azzal, hogy merjünk nagyok lenni, és merjünk nagyot gondolni. A nagyság pedig nem a létszámban és az ország méretében áll, hanem a teljesítményben. A bátorsághoz tartozik az is, hogy nemcsak felismerjük azt, hogy átfogó válság és megújulási kényszer van Európában, hanem ennek a felismerésnek a nyomán eltérünk a begyakorlottól; abból az útból megpróbálunk kimozdulni, amely vagy a válságba vezetett, vagy ott tartott volna bennünket. Ez a "merjünk nagyok lenni" érzés és program hatotta át a magyar elnökséget. Ilyenkor persze az újat fel kell fedezni, a lépéskényszert, de ezt következetesen vállalni is kell.

Úgy érzem, hogy a nemzeti érdek és az európai érdek együttes képviselete valósult meg, és ez egy olyan egységet és olyan harmóniát jelentett ebben az elnökségben, amelynek több elemét érzékeltük. Én ilyennek értékelem, mármint a nemzeti érdek képviseletének a közép-európai szerep hangsúlyozását is, mert igaz, hogy a régió egészére vonatkozott, de ezen belül a mi szerepünk, szándékunk is az, hogy meghatározó, mondhatnám, hogy vezető hatalma, országa legyünk ennek a régiónak. De a romastratégiát is idesorolnám, hiszen Magyarország roma lakosságának létszáma, a sajátos társadalmi problémák az európai és a közép-európai régióban meghatározóak. Tehát, amikor ezt európai programként valósítjuk meg, akkor a magyar gondokat próbáljuk megoldani.

De úgy érzem, hogy egy tisztességes európai érdeket képviseltünk a gazdasági kormányzás programjával, hiszen ne felejtsük el, hogy erős Magyarország erős Európa nélkül nem létezhet, és itt talán ellent kell mondanom a Jobbik képviselőjének, mert hozzátenném azt, hogy az erős Unió is magyar érdek. Természetesen mindig éreztük azt, hogy a nemzeti érdek képviselete hangsúlyosabb ebben a magyar uniós elnökségben, mint a másik szempont.

Akkor, amikor a kormánynak és a szakértőknek köszönetet mondunk, akkor sajnos hozzá kell tennünk, hogy Magyarországon nem minden politikai erő működött együtt abban, hogy egy sikeres magyar elnökség legyen. Nemcsak a kezdet súlyos lépései, azok az akciók, amelyek a kinti testvérpártjaikon keresztül Magyarország uniós elnökségének esélyeit rontották, hanem folyamatosan végig a belső kritikák is igyekeztek gyengíteni ezt a sikert. Be kell vallanunk: nem sikerült ez az akció, és az uniós elnökség minden ellentétes mozgás ellenére sikeres volt, amin érzett örömünket még egyszer szeretném kifejezni, és újból gratulálni azoknak, akik ezt a munkát elvégezték.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 144 2011.06.28. 2:06  69-224

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor megnyomtam a gombot, akkor még a vita elején voltunk, és akkor talán lehetett volna újat mondani - most már egy kicsit nehezebb.

Valóban, a világnézeti semlegesség és a világnézeti elkötelezettség egy olyan téma, amiről érdemes beszélni. Ennek van egy elvi és van egy gyakorlati, a magyar valósághoz alkalmazható szemlélete, nézete. Az elvi kérdés az sajnos az eddigi gyakorlat szerint azt mutatja, hogy a világnézetileg semleges kifejezés a rendszerváltás kezdetén ideológiai vitákat gerjesztett, sok esetben a világnézetileg semleges gondolat egy burkolt egyházellenességet takart. Hiszen ha belegondolunk, világnézetileg semleges ember, intézmény, oktatás nincsen, az államnak valóban lehet egyfajta semleges szerepe.

De ha a valósághoz próbáljuk alkalmazni ezt a kérdést, és megpróbáljuk ezt ilyen magas indulati szint nélkül, nem csupán politikai kérdésként kezelni, sokkal inkább egy település lakosságának egymást megértő szavaival, akkor azt kell mondanunk, hogy se az egyházi intézmények, se az önkormányzat és az egyház kapcsolata nem nélkülözi azokat a lehetőségeket, amiket a kérdés rendezésénél fel kell vetni.

Én is egyetértek azzal, hogy az oktatásügyben, elsősorban az oktatási törvényben kell ezzel a kérdéssel foglalkozni, másrészt viszont nem életszerű az az aggodalom, ami megfogalmazódik az előbb elhangzottakban. Hiszen az egyházi intézményekben akkor, amikor átveszik, vagyis a semmi helyett van egy egyházi intézmény, van annyi bölcsesség, hogy ezt a helyzetet megfelelően kezelik. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ez a gyakorlat, ezt láttuk eddig.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 152 2011.06.28. 2:05  69-224

HARRACH PÉTER (KDNP): Ha valaki ezt a vitát hallgatja, és nem járatos ebben a kérdésben, akkor úgy gondolhatja, hogy Magyarország legnagyobb problémája a világnézeti semlegesség biztosítása vagy nem biztosítása, illetve a világnézeti elkötelezettség jelenléte. Én úgy gondolom, hogy sokkal inkább Magyarország nagy problémája, ha szabad ezt mondani, egy etikai deficit vagy azoknak a hátrányos helyzetű rétegeknek a problémája, amelyeken sok esetben éppen egy világnézetileg elkötelezett iskola és nevelés képes segíteni. És nem szeretnék példákat mondani, de akár Borsod megyében, akár máshol körülnézünk, akkor lehet ilyeneket találni.

Tehát azt a gondolatot, hogy az egyháznak biztosítani kell a világnézeti semlegességet - azt hiszem, így hangzott el az előbb -, talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy az egyháznak az iskolában a szülők szabad döntését kell tiszteletben tartani, és biztosítani kell nem a világnézeti semlegességet, hanem a megértést, a másik szabadsága iránti tiszteletet. És ismét mondom, ez akkor lenne probléma, ha az egyházak nem ilyenek lennének, de ha megnézzük a magyar valóságot, akkor azt látjuk, hogy valódi probléma nincsen az egyházi intézményekben, a probléma az ideológusok fejében van, akik ezt a jelenséget eltorzítva politikai szempontok érvényesítésére használják. Nem szeretném, ha előjönne a kilencvenes évek első felének hitvitája, amikor valóban ez a világnézeti semlegesség egyfajta egyházakkal szembeni ellenérzést volt hivatott kifejezni. (Nyakó István: Ezt a Fidesszel beszéljétek meg!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 170 2011.06.28. 2:07  69-224

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Én is reagálni szeretnék egy-két megjegyzésre. Az a kérdés, hogy az egyházi státusból kieső fenntartók intézményeivel mi lesz, részben már megoldott, hiszen az oktatási bizottság ülésén felmerült módosítót az előterjesztők befogadják, tehát az oktatási területen egy-két olyan intézmény van, ahol lehet segíteni. Szociális területen is van hasonló, de ott már folyamatban van ezeknek az átvétele, hiszen az államtitkárság kezeli ezt a kérdést - mondhatnék példákat is, de talán nem érdemes.

A tankönyvkérdéshez érdemes talán egy megjegyzést tenni. Aki ismeri az egyházak működését és belső világát, az tudja, hogy nem egy kizárólag profitorientált gazdasági tevékenységről van szó, amikor tankönyveket kiadnak, hanem éppen az egyházi tevékenység része ez, és az ezzel való gazdálkodás nem egy önálló, valóságos értelemben vett gazdálkodás, hanem a belső hitéleti vagy oktatási tevékenységnek a szerves része. Egészen másképp kezelendő egy vállalkozás, mint egy egyház ilyen irányú tevékenysége - ugyanez érvényes talán a közpénzek kérdésére is. Mi már a számvevőszéki törvényben ezt a kérdést rendeztük, tehát bizonyos értelemben megoldott ez a kérdés.

Természetes, hogy a költségvetésből juttatott pénzeket, természetes, hogy a pályázati pénzeket, akár uniós, akár hazai, a Számvevőszék ellenőrzi, tehát ez közpénznek minősült. Itt vitatható az 1 százalék kérdése, de mivel az szja jellege önmagában is vitatható, a célja pedig nyilván hitéleti (Az elnök a csengő megkocogatásával jelzi az időkeret leteltét.), abba a kasszába kerül, ami már az autonómiának a része.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 8 2011.07.04. 5:07  2-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nincs olyan képviselő ebben a parlamentben, aki azt mondaná, hogy társadalmi párbeszédre nincs szükség - legfeljebb a módja lehet különböző. Létezik egy hagyományos, egy formális, egy megcsontosodott rendszer, ami nyilván a több-kevesebb legitimációval rendelkező szervezeteknek, illetve a nagy önbizalommal bíró vezetőiknek az akciója. Ez eddig igazi eredményt nem hozott. És létezik most egy új, egy széles rétegeket megkérdező, közvetlen konzultációs rendszer, most ennek vagyunk tanúi.

Felmerült a kérdés, hogy mi van azokkal, akik nem küldték vissza. Én úgy gondolom, hogy több mint egymillió visszaküldött kérdőív az egy igen komoly mennyiség, a magyar társadalmat ismerve, az emberek szokásait is látva nem hiszem, hogy bármiféle kérdőívet ennél többen visszaküldtek volna. Ez nem érdektelenséget jelent, hanem azt jelenti, hogy a politikai döntéseket szavazat formájában leadják, de különben ilyen kérdőívek kitöltésére nem sokan szánnak fáradságot. Egyszerűen ez a dolog természete.

A másik kérdés, hogy vajon a szociális ellátórendszer milyen nálunk. Azt látnunk kell, hogy a környező országokhoz képest jóval többet költünk a szociális ellátásokra. A kérdés csupán az, hogy a célzottsága jó-e ennek. Itt van a probléma: sajnos azok is kapnak ilyen támogatást, akik nem szorulnak rá, és lehetséges, hogy nem mindenki kapja meg, aki rászorul, hiszen éppen a legjobban rászorulók sokkal szerényebbek annál, hogy kérjenek. Ezen a rendszeren kell változtatni, és erre alkalmasak azok a kérdések, illetve az arra adott válasz, amit a szociális konzultációban feltettek, illetve válaszoltak.

A munkaszándék kérdése is felmerült a hozzászólásokban. Én úgy gondolom, hogy ez egy összetettebb kérdés annál, mint politikai vitákban tisztázható kérdés lenne, hiszen itt már egy mentális kérdésről van szó. Ha valaki hosszú ideig munka nélkül volt, az - csúnya kifejezést használok - nem tud akarni dolgozni, azt hozzá kell segíteni, késztetni ahhoz, hogy mégiscsak dolgozzon, és bejusson a munkaerőpiacra.

A kérdések között van több olyan, ami a magyar polgároknak a bölcsességét mutatja, ilyen a devizahitelre vagy a gyógyszergyárakra adott kérdés, de vannak olyanok is, amelyek kifejezetten a szociális érzékenységre és a helyes válaszra mutatnak, például a védett kor. Tudjuk azt, hogy ha valaki 50-55 éves elmúlt, akkor egy nagyon rossz gyakorlat szerint a munkaadók nem szívesen látják mint munkavállalót. Nehéz ezt megérteni, hiszen erejük teljében lévő emberekről van szó, az igaz persze, hogy a pályakezdőknek kevesebb bért kell adni. Tehát ezek az emberek, akik munkára alkalmasak, tapasztaltak, azoknak meg kell teremteni a lehetőséget, éppen a védettséggel, hogy dolgozni tudjanak.

Van egy olyan kérdés, amiben én is bizonytalan vagyok, és ez a munkalehetőségek megteremtése akár közmunkán keresztül is. A bizonytalanságom abban van, hogy vajon a sorrend mi kell hogy legyen. Én azt hiszem, először a munkalehetőséget kell megteremteni, és utána az eddig különböző védettségben, szociális védettségben lévő embereknek a lehetőséget megadni, hogy ezt a munkát elvégezzék. A sorrend nem jó, ha fordítva történik meg, és előbb számoljuk fel ezt a védettséget és utána adunk munkát.

Nyugdíj és gyermeknevelés: több lehetőség van. Nem biztos, hogy az szja kérdése a legjobb, hiszen a gyermekek utáni adókedvezmény miatt a szülők már nem fizetnek szja-t. Mit irányítsunk át a nagyszülőkhöz? Tehát az a három lehetőség, amit mi számba vettünk a családok védelméről szóló törvény készítésekor, az majd előkerül időben - higgyék el, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást a gyermeknevelés és a nyugdíj összefüggése miatt.

Ezek azok a kérdések, amelyek öt percbe belefértek. Én úgy gondolom, hogy meg kell köszönnünk a válaszokat, hisz hozzásegítettek minket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a jó döntéshez.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 30 2011.07.11. 0:00  29-30

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nyári parlamenti szünet előtt illő, hogy számvetéssel zárjuk le az elmúlt féléves időszakot, és hadd kezdjem azzal, hogy mi, kereszténydemokraták hajlunk arra, hogy tevékenységünket eszmei alapokra helyezzük. Úgy érezzük, van egy hiteles ember- és társadalomképünk, amit a szemünk előtt tartunk akkor, amikor a körülöttünk levő világot formálni igyekszünk.

Ez persze csak az egyik szempont: a céljaink, amiket, ha esik, ha fúj, megpróbálunk megvalósítani, de nem feledkezhetünk el a körülményekről, amik a mozgásterünket befolyásolják, és a kihívásokról, amiket mindig magunk előtt kell hogy lássunk és megoldanunk kell.

Első szempontként említeném a nemzeti érdek képviseletét, már csak azért is, mert az előző kormányzati ciklusban elég hiányos volt ez. A nemzetegyesítés folyamatának fontos állomása az állampolgárság biztosítása. Az igénylők száma ma már meghaladja a 100 ezret. Ha állami felelősségről szólunk, akkor ennek gyakorlása egy hatékony, ha úgy tetszik, erős államot feltételez. Ezért fontos számunkra az állami vagyon megőrzése és a nemzeti tulajdonban levő cégek megerősítése. Ennek a lépései ismertek.

Az állami felelősség a polgárokkal szemben is megnyilatkozik, hiszen tapasztaltuk, hogy a bedőlt hitelek kapcsán az állam ezt gyakorolta. Itt persze az igazságosság szempontja kell hogy érvényesüljön, az állami segítség mellett a megoldásban a pénzintézet és az érintett is részt vesz. És ha már kimondtam a szót, hogy pénzintézet, akkor hadd emlékeztessek arra, hogy gyakoroltunk egy gesztust a bankok és a nagy nyereséget elkönyvelő cégek felé, lehetőséget kaptak arra, hogy a közös felelősségből kivegyék részüket, vagyis az államadósság kezelése kapcsán gyakorolhatták ezt a felelősséget.

Az alaptörvény ennek az időszaknak egy fontos lépése volt, a rendezett világ megteremtésének egy lépése. Ezt szolgálják a sarkalatos törvények is, amelyek egy-egy részterület kiszámítható, hosszú távú szabályozását végzik el. Mindezt úgy kell tennünk, hogy a rendezettség és a demokrácia egyensúlyban legyen. Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy a Szocialista Párt frakcióvezetőjének felszólalása éppen a demokráciáról szólt, de elfeledkezett róla, hogy a Gyurcsány-időszakban a magyar embereket manipulálták, és ezzel veszélyeztették a demokráciát, különösen azzal, hogy a manipuláció hazugsággal történt.

Az egyensúly persze nagyon kényes a rendezettség és a demokrácia között, és könnyű ezt kisebb-nagyobb csúsztatásokkal kétségbe vonni. Ezt meg is tette a baloldali ellenzék a szélsőséges liberális véleményformálók támogatásával és európai elvbarátaik segítségével. A magyar uniós elnökség sikerét azonban ez sem tudta befolyásolni, az ellenzékiség ilyen értelemben kihívást jelent, és ezt is kezelnünk kell.

Az adócsökkentésnek és a munkahelyteremtésnek egyszerre van gazdasági és társadalmi hatása. Ennek ma még csak az első jeleit látjuk. A munka szempontja a szociális ellátásban is megjelent, intézkedéseink a régi elvet érvényesítik: segély helyett munkát, illetve aki tud, dolgozzon; aki viszont rászorul, az kapjon megfelelő segítséget.

Az egyházak szabad működését biztosító törvény reményeim szerint ma elfogadásra kerül. Az oktatás világát rövidesen megszabadítjuk a liberális kártevéstől (Taps a kormánypártok soraiból.), ez a KDNP egyik hangsúlyos törekvése. Készítjük a családok védelméről szóló törvényt, ez lehetőséget ad a családok helyzetének és állapotának javítására.

Az elmúlt fél évre úgy tekintünk, mint amikor sikerült ellépnünk a szakadék széléről, és elindulni az ország megerősítésének és megújulásának irányába.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 54 2011.07.11. 2:56  53-58

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a látássérült emberek mindennapi, önálló életvitelüket megkönnyítő segédeszközök támogatásának ügyében fordult hozzám. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a látássérültek csak a fehér bothoz és a beszélő vércukorszintmérő beszerzéséhez kapnak társadalombiztosítási támogatást, pedig sok más segédeszköz van a piacon. Ezek megkönnyítenék mindennapi életvitelüket, és a hátrányuk az esélyegyenlőség jegyében némileg csökkenne.

Különböző gyógyászati segédeszközök társadalmi támogatottsági körbe való bevonása befogadási eljárással kezdeményezhető, azonban ennek rendkívüli költségei miatt a szövetség számára ez nem járható út. A hivatkozott rendelet alapján termékenként, típusonként minden egyes segédeszköz után 700 ezer forint igazgatási szolgáltatási díjat, valamint 200 ezer forint regisztrációs díjat kell befizetni. A piac korlátozott számú gyógyászati segédeszköz értékesítését teszi lehetővé, így a 900 ezer forintos díj megelőlegezése a forgalmazók számára megoldhatatlan többletterhet jelent, mivel egyes termékek értékesítéséből a forgalmazónak több évtized alatt sincs akkora haszna, mint a kifizetett szolgáltatási díj összege. Az OEP adataiból megállapítható, hogy egy segédeszközbolt közel 10 milliós éves forgalmához az OEP mindössze 119 ezer forint támogatást nyújt, ez a bevételek 1 százalékát jelenti.

Kérésük csupán arra irányul, hogy a vakok és gyengénlátók hátrányos helyzetük mellett ne kényszerüljenek a különböző, számukra nélkülözhetetlen termékekért a látókhoz képest többszörös árat fizetni.

(12.50)

A szövetség számítása szerint a jelzett probléma éves szinten mindössze 10-20 millió forintos állami ráfordítást jelentene.

Tisztelt Államtitkár Úr! A fent vázolt problémakörre tekintettel kérdezem, nem csökkenthető-e a gyógyászati segédeszközök támogatotti körbe való bevonásának magas díja, továbbá milyen lehetőséget lát ön a vakok és gyengénlátók segédeszközeinek anyagi támogatására.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 58 2011.07.11. 0:25  53-58

HARRACH PÉTER (KDNP): Köszönöm államtitkár úrnak a válaszát az érintettek nevében is. Megnyugtató számomra, hogy a problémát ismerik, a tárca szándéka pedig ennek a problémának a megoldása, különösen a konkrét megoldásban való elkötelezettség szándéka az, ami kimondatja velem, hogy köszönöm, s elfogadom a választ. (Szórványos taps a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 10 2011.09.12. 7:20  2-18

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem tisztem, hogy egy ellenzéki képviselő mondatait értelmezzem (Zaj, közbeszólások az MSZP részéről: Akkor ne csináld!), nem is a demagóg szövegekre gondolok, hanem csak a demagógiába hajlóra. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ezért amikor elhangzott az előbb az, hogy újabb és újabb programok hasonlítanak egy előző kormány programjaihoz, csupán az a különbség a kettő között, hogy az előző kormány újabb és újabb programja mindig kioltotta az előzőt, itt viszont egy megújulási program részéről van szó. (Derültség, közbeszólások az MSZP soraiban.)

Miniszterelnök úr beszéde valóban Magyarország megújításáról szólt. Ennek a megújításnak egy rendezett világ felé kell elmennie, ahol a normák érvényesülnek. Ez a célja minden területen. A válság kezelése része ennek a megújulásnak. Ha erről beszélünk, akkor talán bevezetőként néhány költői kérdést is feltehetünk, amelyek általános érvényűek, de ebben az esetben talán alkalmazhatók.

Mi a különbség egy korszakváltás, illetve a korszakon belül alkalmazott eszközök között? Nyilvánvaló, hogy egy korszakon belül kipróbált, jól bevált eszközöket kell alkalmazni, a korszakváltáshoz viszont egy olyan szemléletre van szükség, amely a jó kérdést képes feltenni, a helyes választ megadni, és bátor magatartás is szükséges, hogy ezt véghezvigyék. Ide már nem politikusok, hanem államférfi kell, mint ahogy, ha végignézzük a történelmi példákat, akár a nemzetközit, akár a magyart, azt látjuk, hogy a korszakváltásokon erről volt szó. Csak címszavakban hadd utaljak erre, például a kommunista rendszer összeomlása kitermelte azokat a nagy ívű politikusokat - Reagan elnöknek nemrégen állítottunk itt szobrot -, akik képesek voltak átlátni a helyzetet, választ adni és végrehajtani. De megemlíthetnénk a kiegyezés korát, Deák Ferencéket, vagy a Trianon utáni helyzetet, de akár a rendszerváltás időszakát is. És amikor így általánosságban beszélünk erről és az államférfiúi erényekről, akkor mindenképpen a dolgok összefüggéseiben való szemlélését és a bátor lépéseket kell említenünk.

Ha a mai magyarországi megújulást nézzük, akkor két követelményt látunk. Az egyik a válság és ennek gyökere, az államadósság, a másik pedig az a húszéves megújulási vágy, amit eddig nem volt képes egyetlen kormány sem végrehajtani, éppen a meg nem felelő többsége miatt.

A feladat világos, hiszen olyan államot kell teremtenünk, amely az eladósodás határáig képes felelősséget vállalni, és ezen a kereten belül egy élhető világot teremteni. Természetes az is, hogy az előző korszak képviselői kézzel-lábbal tiltakoznak a megújulás ellen. Természetes az, hogy a berögződések felszámolása nagy energiát igényel, és ez egy olyan helyzetben, mint amiben mi vagyunk, a nagy rendszerek átalakításának lehetősége és szüksége okán nagy ellenállást fog kiváltani. Az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátás teljes átalakítása a magyarországi megújulásnak a részletkérdései. És amikor a válságra adott válaszról beszélünk, azt nem tehetjük meg ezeknek a nagy követelményeknek a teljesítése nélkül. A válasz egyúttal alkalmas a megújulásra és ezeknek a rendszereknek a megújítására.

Fontosnak tartom azt, hogy kihangsúlyozzam: az élet minden területén ugyanazoknak a normáknak az érvényesülésére van szükség, a bankrendszer működésében éppúgy, mint a szociális rendszernél vagy a kormány azon intézkedéseiben, amelyekről most szó volt, a kamat plafonjának meghatározásáról, a rezsiplafon meghatározásáról vagy az otthonvédelem minden más kérdéséről.

Nagy öröm volt hallani azt, hogy az élősködőktől meg kívánja szabadítani a kormány a társadalmat, azoktól az élősködőktől, akik akár uzsorásként, törvényellenesen, akár a törvény mögé bújva próbálják meg a magyar társadalomból és annak tagjaiból a saját hasznukat növelni.

És amikor a bankrendszerről beszélünk, akkor ki kell mondanunk azt, hogy természetesen bankokra szükség van, de hozzá kell tenni rögtön azt, hogy a bankok működésében is ugyanezekre a normákra van szükség, mint a társadalom egésze és az egyén életében is.

Egy apró megjegyzés a bankok működésével kapcsolatban, hiszen azt látjuk, hogy sok problémát tudunk felfedezni; mindnyájan tudunk történeteket mondani. De gondoljunk bele abba, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlan értékét a bankok határozzák meg, és amikor értékesítik a bedőlt hitelesek ingatlanját, akkor jóval ez alatt az általuk meghatározott érték alatt értékesítik, és ezzel kisemmizik azt az adóst, aki úgyis nehéz helyzetben van.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindaz, amit a miniszterelnök úr megfogalmazott, valóban egy olyan program, ami a nagy megújulás része, és a válságra adott válasz egyúttal lehetőséget biztosít számunkra, hogy azokat a hosszú ideje aktuális programokat végrehajtsuk, amelyekre most adódott lehetőség, a helyzet miatt is és a parlamenti többség miatt is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 14 2011.09.19. 5:00  13-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy érdeklődéssel, bár csökkenő figyelemmel hallgattam az ellenzéki pártok képviselőinek megszólalását. Igyekeztem felfedezni bennük a különbségeket, nem sikerült, hiszen egybecsengett mind a három, pártjukra jellemző sajátosságot nem nagyon találtam bennük. Hibát viszont bőven, egyet hadd idézzek, amikor a kisembereket sújtó adókról volt szó. A felsorolásban többek között a bankadó is szerepelt, valóban szegény bankár kisembereket és az intézményüket sújtotta. Aztán elhangzott olyan is, hogy recesszióba dönti a gazdaságot ez a kormány; a bájos az volt, hogy azok részéről, akik ezt alaposan megtették néhány évvel ezelőtt.

A nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság több hullámban érte el Magyarországot. Amikor az első hullámból kidugtuk a fejünket, akkor azt hittük, hogy nem jön a második. De megjött, és most már kérdések merülnek fel bennünk. Persze, nem az, hogy meddig tart ez a hullám, és egyáltalán milyen hosszú és mély lesz ez a válság, hanem az az alapvető kérdés, hogy lehet-e ott folytatni, ahol előtte abbahagytuk. És ez a döntő kérdés.

A korszakváltásnak a kényszere jelen van ebben a válságban, még ha tünet is ez csupán, ugyanakkor, ami ennél fontosabb, a szemléletváltás kényszere. És persze, a lehetősége is, mert ez nemcsak kényszer, hanem lehetőség.

Ennek a válságnak és az azt követő megoldásnak talán a lényege ott keresendő, hogy egy olyan államot kell kialakítanunk, amelyik képes úgy nyújtani szolgáltatásait a polgároknak, hogy közben nem dönti magát olyan adósságba, mint amilyenbe eddig is tette. Ha az okokat keressük a válságra, akkor mindenképpen a túlhajtott hitelezés mellett mélyebb okokat is találunk, a növekedési és fogyasztási kényszert, ami elsősorban a nyugati gazdaságokra jellemző.

Korszakváltás előtt állunk tehát, és akkor fog jól működni a mi világunk ebben az új korszakban, ha a pénzmozgás mögött tényleges teljesítmény van, és ha az a bizonyos szemléletváltás, amire utaltam, megtörténik. Ha egyetlen vonását emelem ki ennek a szemléletbeli váltásnak, akkor azt a sajátos magyar jelenséget kell említenem, amely hosszú évtizedek óta olyan berögződéseket valósított meg, amiket meg kell szüntetnünk, és ha van valami előnye ennek a válságos helyzetnek, akkor ez kell hogy legyen.

(13.40)

Tudjuk, hogy a szocializmus alatt az emberi személy szabadságának és kreativitásának a korlátok közé szorítása, a munkamorál sajátos alakulása egy olyan embertípust formált, amely normális körülmények között életképtelen. És persze az elmúlt húsz év nem változtatott, hanem talán még mélyítette is ezt az emberi válságot, hiszen az állam úgy gondoskodott a polgárairól, hogy az végül nem is szociális védőháló volt, hanem gyermekruhába bújtatta a polgárait, magukról gondoskodni nem tudó, a munkáról leszokó embert formált meg.

Ez az az alapvető szemlélet, amit nekünk meg kell változtatnunk. A válság kezelése tehát kényszer és lehetőség, a régi adósságot törlesztenünk kell, és egy új szemléletet kell formálnunk, miközben az államot úgy építjük, hogy megadja azokat a szolgáltatásokat a polgárainak, amik még az eladósodás előtt megadhatók, de ugyanakkor egy magáról gondoskodni tudó, dolgozni kívánó embert formáljon ki, és ezzel a válság utáni időszakot új alapokra tudja helyezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 191 2011.09.26. 1:02  180-194

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak azért jelentkeztem felszólalásra, mert a KDNP javaslatát többen is említették. Az a családi csődvédelemről szóló törvénytervezet, amiben mi gondolkodtunk, hosszú távon jelent több intézkedés bevezetésével védelmet a családoknak.

(17.20)

A krízishelyzet megoldására részben az eszközkezelő, részben a képviselő úr által előterjesztett javaslat alkalmas. Tehát akkor, amikor a KDNP a szövetség keretében leteszi a voksát a kríziskezelés jelenleg alkalmazott módszere mellett, ez nem jelenti ugyanazt, mint a hosszú távú, a családoknak tartós biztonságot nyújtó javaslat, amit elő lehet hozni a krízishelyzet megoldása után.

Tehát itt két különböző helyzet kezeléséről van szó, ezt szerettem volna tisztázni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 2 2011.10.10. 5:11  1-4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom, illetve a témaválasztásom aktualitását az adja, hogy a családok védelméről szóló törvényt rövidesen beterjesztjük. De miért így fogalmaztam meg a címet, hogy családvédelem, országvédelem, nemzetvédelem? Mert összefüggenek ezek a kérdések, és ha a családokat megvédjük, megvédjük az országot, és megvédjük a nemzetet is.

Nemrégen jelent meg az ENSZ népesedési előrejelzése földünkre vonatkozóan, és ezen belül Magyarországra vonatkozóan is. Földünk népesedési helyzete a XXI. században az előrejelzés szerint érdekesen alakul, hiszen az a folyamat, aminek tanúi vagyunk, és aminek eredményeképpen 7 milliárd ember él a földön, le fog lassulni a jelzés szerint. Azokban az országokban, ahol nagy volt a népesedési mozgás, ott csökkenni fog, ahol pedig gyenge volt, ott erősödni. Tehát valamiféle kiegyenlítődés jön létre.

Tudjuk azt, hogy 12 évenként egymilliárddal nőtt a föld lakossága, elsősorban a nyugati iszlám országok és a Szahara alatti országok részéről. Az előrejelzés szerint csökkenni fog a növekedés üteme, és a század végére tízmilliárdra teszik a föld lakosságának számát.

Minket azonban talán jobban érdekel Magyarország helyzete. A szokásnak megfelelően három szcenáriót mutat be ez az előrejelzés. Ezek közül a középsőt tartják valószínűnek. Eszerint Magyarországon a gyermekvállalási kedv növekedni és a termékenységi arányszám javulni fog. Ennek megfelelően legalább 8,5 millióan leszünk majd a század végén. Természetesen tudomásul kell venni, hogy az előrejelzés, illetve a számítások szerint 900 ezer betelepülővel, illetve az idősek részarányának növekedésével számolnak.

Ez még egy viszonylag optimista előrejelzés, azonban hadd említsem meg, hogy Demény Pál, aki Amerikában élő, ismert magyar demográfus, számításai szerint ha minden marad úgy, ahogy van, tehát a termékenységi arányszám, a házasodási kedv és a többi, akkor a század végén 5,2 millió ember fog élni Magyarországon. Ebből ha leszámítjuk azt a 900 ezer bevándorlót, és hozzátesszük, hogy körülbelül 36 százalék lesz a 65 év felettiek száma, és én hozzátenném azt, hogy ha nem sikerül javítani a ma a munkaerőpiacról kiszorult emberek helyzetén, az utódaikra gondolok természetesen, akkor bizony szomorú jövő, magyarul: élhetetlen ország vár a mi unokáinkra.

Hogyan lehet ezt valamiképpen befolyásolni? Hogyan lehet elérni azt, hogy mégiscsak az optimista forgatókönyv valósuljon meg? Érdekes megjegyzése van az ismert tudósnak. Azt mondja, hogy két eset lehetséges: a ma is elhalasztott szülések megtörténte - én azt látom, hogy a 40 év felé közeledő népes korosztály nem nagy hajlandóságot mutat erre -, illetve egy kulturális mutáció, mondja a tudós. Én ezt a kulturális mutációt úgy értelmezem, hogy szemlélet- és magatartás-változás a családdal, a gyermekekkel, a nemzettel kapcsolatos gondolkodásban. Vagyis első feladat a közgondolkodás alakítása. Úgy érzem, mindenkinek, aki felelős bármilyen szinten a nemzetért, ez alapvető feladata.

Van még annyi időm, egy rövid párbeszédet hadd mondjak el, ami a családomban zajlott. Megkérdezte az egyik ifjú családtagom: "Hova mész?" Mondtam, hogy rendezvényre. "Miért?" "Beszélek.""Ugyan, sok a szöveg!" "De, mondom, valamiképpen a hallgatóság gondolatait befolyásolnám, esetleg egy picit a közgondolkodást is." Ő azt mondta: "A közgondolkodást a ValóVilág formálja." És valóban ez a szomorú helyzet, hogy üresség, emberhez méltatlan célok, mesterséges környezet által kiváltott saját pszichés állapot és az ebből fakadó magatartás jobban befolyásolja a közgondolkodást, mint értelmes célok és jól megfogalmazott értékek.

Tehát amikor Magyarország jövőjéről gondolkodunk, akkor esélyt kell adni annak a kulturális mutációnak nevezett jelenségnek, amely a szemlélet és magatartás változásában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és a családok megerősítésében áll.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 16 2011.10.24. 3:08  10-23

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbbi felszólalás számomra azért volt problémás, mert kérdés, hogy az európai süllyedő hajóról milyen hajóra kívánja a Jobbik átszállítani Magyarországot. Erre nem kaptunk választ, és aggódom, hogy ha megjön a válasz, az rosszabb hajót jelöl meg, mint a süllyedőnek nevezett. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.)

Kétségtelen, Európa egén sötét felhők gyülekeznek, a válság mélyén, nyilvánvaló, a növekedési és fogyasztási kényszer áll, de közvetlen oka a pénzvilág profitmaximálási szándéka, amelynek eredménye az országok eladósodása volt. Nem búsongani akarunk persze, hanem a teendőket meghatározni. A felhő előbb-utóbb eloszlik, a borúra derű jön, és akkor jön a mi igazi feladatunk. A válság utáni állapot lehet jobb és lehet rosszabb, mint előtte volt. Tőlünk függ, hogy az ország állapota milyen lesz.

A kormányra és a parlamentre a következő időszakban nagy feladatok várnak. Egyszerre kell három dolgot megvalósítanunk: kijutni a válságból, megoldani kétévtizedes gondjainkat - azokra a törvényekre gondolok, amelyeket most ősszel kell meghoznunk -, és végül felkészülni a válság utáni időszakra.

De Európán túl vetnünk kell egy pillantást arra, hogy mi is volt itt, Magyarországon a helyzet a 2008-as válság kitörésekor. Az volt a helyzet, hogy a magyar válság előbb kezdődött, 2006-ban, 2007-ben, és úgy fogadtuk ezt az európai és világválságot, hogy felkészületlenek voltunk annak a kezelésére. De talán egy pillantást arra is érdemes vetni, hogy mi történik most. Miközben az ország miniszterelnöke azon dolgozik Brüsszelben, hogy Magyarország pozícióját javítsa, közben két olyan esemény volt, amelyekre érdemes egy pillantást vetnünk. Az, akinek oroszlánrésze volt a magyar válság előidézésében, ma nem a kártételeinek az enyhítésén dolgozik, hanem saját karrierjét építi.

A nagy komédiás ismét címlapra került. És volt még egy tüntetés is, amelyről sokat nem érdemes mondani, de biztos vagyok benne, hogy köztük voltak azok, akik félnek a rendezett világtól, és akiknek érdekük, hogy az elmúlt 8 év rendezetlensége fennmaradjon.

(13.50)

Nagy feladat vár tehát a kormányra és a parlamentre, ehhez kívánok mindenkinek felelősséget és erőt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 18 2011.11.14. 4:22  17-20

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai történet évekkel ezelőtt kezdődött, amikor a kis magyar vitorlást vad szelek a sokat emlegetett görög partok felé sodorták. Sodorhatták, mert a kormányos nem volt a helyén. A hajó utasai megunták ezt az állapotot, és új kormányost állítottak, akinek első dolga volt, hogy irányba állítsa a hajót, de volt mondanivalója a hajó utasaihoz is. Eddig a hasonlat.

Mit ígért az új kormány? Többek között azt, hogy megőrzik a nyugdíjak értékét, és ez meg is valósult.

(13.50)

Kell erről beszélnünk, mert a közbeszédben ez ritkán hangzik el. Mondjuk ki újra: a nyugdíjak megőrizték értéküket. Milyen nemzetközi környezetben? Csak egy-két példát hadd mondjak: 15 százalékos nyugdíjcsökkenés Romániában, a nyugdíjkorhatár radikális emelése Görögországban, vagy Olaszországban a nyugdíjasok juttatásainak a csökkentése.

De nemcsak négy évre szóló ígéretet és intézkedést tett a kormány, hanem hosszú távra is: a nyugdíjrendszer fenntarthatósága volt a tét, ezért kellett rendezni a magánnyugdíjak ügyét. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tőzsdézni!) A cél az volt, hogy a járulékfizetés fedezze a nyugdíjak kifizetését, különben a költségvetésnek továbbra is nagy terhet jelentett volna a kiegészítés. Ezért volt szükség az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát fenyegető magánnyugdíjpénztárak ügyének a rendezésére, a járulékok visszaterelésére az állami rendszerbe. Szükséges a rendszer tisztítása, ezért a rokkantnyugdíj más ellátási rendszerbe kerül, természetesen megőrizve minden értéket, ami eddig teremtődött, gondolok itt például az özvegyi nyugdíjra is. Mindez, a hasonlathoz visszatérve, a hajó irányba állítását jelentette. Nem négyéves program, hanem hosszú évtizedekre szóló biztonság.

Ha nemcsak a nyugdíjrendszerről és nemcsak a nyugdíjasok társadalmi csoportjáról beszélünk, hanem más csoportokról is, akkor itt említenünk kell a devizahitelesek megsegítésének több lépcsőben történt intézkedését vagy a családok helyzetének az adórendszeren keresztül történő javítását. Tehát a kormányzatnak van mondanivalója minden társadalmi csoport részére, és ezt meg is teszi, még akkor is, ha konkrétan a devizahitelesek ügyében szembe kell kerülnie olyan nagyhatalmú erőkkel, mint a bankrendszer vagy az általuk fenntartott különböző hitelminősítő intézmények.

És még egy csoportot említenem kell, akik nekünk rendkívül fontosak, és akikért szintén tettünk, de még nem eleget. Ezek pedig a kisjövedelmű emberek, azok, akik tisztességesen dolgoznak, akik munkából akarnak megélni, de vagy olyan egyéni adottságaik vannak, vagy pedig olyan körzetben élnek, ahol ezt nehéz megtenni. Akkor, amikor az adórendszer sajátosságai miatt ők nehéz helyzetbe kerültek, a kormány a segítségükre sietett. De ismét mondom, ez az intézkedés nem elég, folytatni kell, hiszen azok, akik hibájukon kívül kis jövedelemmel rendelkeznek, tisztességes, dolgozó emberek.

Amikor arról beszélünk, hogy a kormány ígéretet tesz és betartja ezt az ígéretét, akkor ez vonatkozik minden társadalmi csoportra. Most különösen a nyugdíjasokat kívántam kiemelni, de lesz alkalom még arra, hogy a többi csoportról is szóljunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 6 2011.11.28. 4:22  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten valóban egy súlyos esemény történt: a hitelképességünk leminősítése. Én most nem szeretnék arról beszélni, amit sokan felvetnek, maguknak a hitelminősítőknek a hitelessége, illetve a tárgyilagosságuk, inkább azt a mondatot idézném, amit részben az ellenzék, részben a bankok és a sajtó egy része és az ellenzékhez közel álló szakértők mondanak: a leminősítés a kormány gazdaságpolitikájának következménye. Így szól ez a mondat.

Bármilyen furcsa, ez részben igaz is - valahogy úgy igaz, mint ahogy a gyógyszernek van hatása és mellékhatása. Ebben az esetben a kormány gazdaságpolitikájának a hatása az volt, hogy az államadósság csökkent, a költségvetés hiánya szintén csökkent, és a devizahitelesek védelmezése történt meg. Az eszköz persze, amit a kormány alkalmazott, alkalmas volt arra, hogy az érintettek, különösen a pénzintézetek ellenállását, ellenérzését is kiváltsa. Ezek az eszközök pedig: a bankadó, a különadó, az árfolyamrögzítés, a végtörlesztés lehetősége, tehát a megosztott közteherviselés. A kérdést fel kell azonban tennünk, hogy indokolt volt-e ez a leminősítés. Részben azzal indokolják, hogy magas az államadósság és magas a lakosság eladósodása. Mindez igaz - más kérdés persze, hogy honnan eredt ez. Viszont a probléma kezelése példaértékű volt: csökkent az államadósság, és védelmet kaptak a devizahitelesek.

A következő nagy kérdés számunkra az, hogy mi lesz a következménye ennek a leminősítésnek. Nyilvánvaló, hogy sokkal nehezebb helyzetbe kerül az ország, sokkal nehezebb lesz a kilábalás ebből az állapotból. Ha megengedik, itt egy hasonlattal hadd éljek: ha valakit lesodor a vihar a hajóról, és kétségbeesetten próbál kiúszni a partra - persze nem a görög partra -, az meglepetten veszi észre, ha megáll mellette egy csónak, és egy vigyorgó fickó kinyúl belőle, és a víz alá nyomja. Ez magyarázható, ha az ellenfélről van szó, de indokolni, azt hiszem, nem lehet. És akkor jön a végső kérdés, ami most már minket érint, egy pillanatra a hasonlatnál maradva: miért van az, hogy az úszó rokonai ott állnak a parton, és nem neki drukkolnak, hanem a víz alá nyomónak? Lehet, hogy azért, mert az örökség nagyobb vonzerőt jelent, mint maga a személy? És ha a hasonlatot megpróbáljuk megmagyarázni, akkor nyilván Magyarország a partra úszó, a víz alá nyomó pedig a hitelminősítők és mindazok, akik mögöttük állnak.

A kérdés persze továbbra is kérdés marad, hogy az ellenzéki pártok miért nem gyakorolják azt a közös nemzeti felelősséget, amit ilyen helyzetben jogosan elvárhatnánk tőlük. Amikor az ország nehéz helyzetbe kerül, és a kormányzattól független, szándékával nem egyező helyzetet kell megoldani, akkor miért nem tud a politikai osztály egységesen, a nemzeti felelősséget gyakorolva megjelenni? (Közbeszólás az MSZP soraiból: 2008!)

(13.20)

Erre a kérdésre válaszolni kell. Persze, költői a kérdés. Lehet, hogy a szavazatmaximálás szempontja fontosabb (Dr. Józsa István: 2008! - Nyakó István: A választási törvényben elrendezitek.), mint a nemzeti érdek, de még egyszer felteszem a kérdést: nem lenne fontosabb a közös nemzeti érdeket gyakorolni?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Két évvel ezelőtt...)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 4 2011.12.09. 16:51  1-179

HARRACH PÉTER (KDNP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz lenne az előttem fekvő törvény jelentőségét eltúlozni, hiszen fontosak a gazdasági törvények, fontosak a pénzügyi helyzetünk stabilitását szolgáló törvények, de a nemzet jövője szempontjából talán még fontosabb az előttünk fekvő törvény. Amikor családról beszélünk, nemcsak a nemzet jövőjéről beszélünk, de gyermekeinkről és az egészséges társadalomról is szólunk.

Mit jelent az, hogy a gyermekeinkről? Egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából fontos, hogy családban nevelkedjék. A szülők kiegyensúlyozott kapcsolata biztosítja azt az érzelmi biztonságot a gyermek számára, amire nevelkedéséhez szükség van. Hogy mit jelent a nemzet jövője szempontjából a család, azt egyértelműen a demográfiai helyzetünk magyarázza. Sokszor elhangzott már ebben a házban az a néhány számadat, amit ilyenkor fontos említeni, nem szeretném mindet megismételni, de arra emlékeztetnék, hogy 30-40 ezerrel vagyunk évente kevesebben, ez egy közepes méretű város, ami eltűnik a magyar térképről minden évben. Azok az adatok, amelyek a termékenységi mutatót vagy a házasodási kedvet, a halálozási arányokat mutatják, azok bizony rosszak, és azokon változtatni kell.

A demográfusok véleménye az, hogy a gyermekvállalási kedvet a kiszámítható, biztonságos családpolitika növeli leginkább, amelynek követelménye az, hogy ne négyévenként változzék, hanem stabil, hosszú távon is érvényes legyen. Ha keressük a megoldást, akkor mindenképpen az egyik demográfus által kulturális mutációnak nevezett jelenségre kell utalni, ami nem más, mint a társadalmi tudat, a közgondolkodás alakítása arról, hogy családban élni jó, és a gyermek vállalása nem csupán áldozatot, hanem örömöt is jelent.

Azt mondtam, hogy gyermekeinkről, a nemzet jövőjéről és az egészséges társadalomról szól az a gondolat, amikor családról beszélünk. Mit jelent az egészséges társadalom ebből a szempontból? Úgy gondoljuk, és remélem, hogy sokan vagyunk, akik így gondolják, hogy a társadalomnak közösségekre kell épülnie, és nem individuumokra. Ha hiányoznak ezek a közösségek, akkor hiányoznak azok a funkciók, amelyeknek betöltésével az egyén is megtalálja a maga életét, hiszen személyiségünk akkor bontakozik ki, ha a másikkal való kapcsolatban találunk önmagunkra. Az a szerep, amit a család betölt, nélkülözhetetlen, mert ha hiányzik, akkor a társadalom egészének kell pótolni, vagy az egyénnek kell ezt megtenni.

Milyen funkciókra gondolok? Az óvó-védő funkcióra, amelyben a gyermek felnő és biztonságot kap, ha felnőtt is. A gondozó-ápoló funkcióra. Talán kevesebb idősotthonra lenne szükség, ha a családok ezt a funkciót betöltenék. Természetesen gazdasági szerepe is van a családnak.

Olykor, ha ezt a törvényt végigolvassuk, akkor azt látjuk, hogy a preambulumban azok az értékek jelennek meg, amelyek a családi élet szempontjából fontosak. Ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy értékcentrikus és nem értékközömbös ez a törvény. A célok és alapelvek is ezt a feladatot szolgálják.

Ha elolvassuk a 2. §-t, akkor egy sokak által vitatott, de úgy gondolom, hogy a családpolitikát megalapozó gondolattal találkozunk. Ez úgy szól, hogy a családok támogatása a szociális rászorultság alapján működtetett ellátórendszertől elkülönül. Mit jelent ez? A családpolitika nem szegénypolitika. Mind a kettőre szükség van, de a családpolitika célja, benne a családtámogatási rendszeré is, hogy a családot mint intézményt, mint a társadalom számára nélkülözhetetlen intézményt erősítse meg. Természetesen vannak szociális elemek a családtámogatásban is, de a szociális feladatot alapvetően a szociális ellátórendszer tölti be. Volt olyan időszak a magyar családpolitikában, amikor a kettőt összetévesztették, és ennek súlyos társadalmi következményei is lettek.

Amikor a segélyszerű támogatás kizárólagossá válik, akkor annak hatása az, hogy egy olyan réteget erősít meg, amely nem munkajövedelemből kíván élni, hanem segélyből, és a gyermekvállalás célja saját maga fenntartása. Csúnya kifejezés, de már gyakran használják, ezért erre nem lehet mást mondani, mint megélhetési gyermekvállalás. Ez semmiképpen nem lehet - mint cél - a családpolitikának a feladata. A családpolitika célja az, hogy a társadalom egészséges szerkezetét is biztosítsa, a családok jólétét megteremtse és a nemzet fennmaradását szolgálja.

Az 5. § arról szól, hogy a médiaszolgáltatók kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család- és gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtani. Ma nem így van. Ha bekapcsoljuk a televíziót, akkor előbb találkozunk nemcsak mi, hanem kiskorú gyermekek is olyan műsorokkal, amelyek rombolják a családot, amelyek olyan életformáról szólnak, amely nemhogy a családi életet, de a normális emberi életet sem szolgálja, és olyan modellt mutat a fiataloknak, amely nemkívánatos. Az ürességnek, a céltalanságnak, az értéktelen életnek az ábrázolásával és példaként való állításával rombolják a társadalmat.

(8.10)

Tehát a médiaszolgáltatók kötelessége a két intézménynek, a házasságnak és a családnak a szolgálata. Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert nyilván sokakban felmerül, és a következő hozzászólások bizonyára tartalmazzák a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását.

Amikor a törvényt megalkottuk, a mai magyar valóságból indultunk ki. Ez pedig azt a tényt nem engedi nem észrevenni, hogy a házasságok száma csökken, az élettársi kapcsolatok száma növekszik, de ami nagyon szomorú jelenség, és erről ritkán beszélünk, az, hogy a kettő együtt is csökken, vagyis növekszik az egyedül élők aránya. Miért problémás ez? Azért, mert a személy számára is nehéz élethelyzetet teremt, tudom, hogy a tudatosan vállalt magányos élet ritka, inkább a sajátos életformából adódik, ebben az állapotban sokkal nehezebb az élet gondjait elviselni, mint családi állapotban, és ami a társadalom egésze számára fontos: nem termékeny életforma, mert ha a felméréseket nézzük, akkor első helyen a házasság, második helyen az élettársi kapcsolat és végül a magányos életforma az, ami a termékenység szempontjából mint sorrend megjelenik.

Tehát a magyar valóságot tényként kell elfogadni, és család és család, gyermek és gyermek között nem lehet különbséget tenni, viszont ha szabad egyéni véleményemet - és gondolom, nem egyéni vélemény - megfogalmazni, úgy érzem, hogy a házasságban megvannak azok az értékek, amelyek fontosak az egyén, a család és a társadalom számára: az erőteljes kötődés és a stabilitás, és természetesen, ahogy már utaltam rá, a gyermekvállalási kedv erősebb volta.

A 7. § tartalmazza a család definícióját. Ahogy említettem, az első részben, a preambulumban megjelenik az az értékrend, amit a családdal kapcsolatban ki kell mondanunk. A 7. § viszont egy olyan definíciót ad számunkra, amely minden magyar család számára érvényes, ezért a minimumot is megfogalmazza, vagyis azt, hogy az egyenes ági rokoni kapcsolat, két személy, egy szülő és gyermek is már családot jelent. De családnak kell neveznünk a gyermektelen házaspárt is, illetve az úgynevezett családba fogadó gyámság is családi kapcsolatot létesít, de az egyenes ági rokoni leszármazással egyenértékű az örökbefogadás is.

A 8. § a szülő kötelességéről és jogosultságáról szól, elsősorban arról, hogy kiskorú gyermekét családban gondozza. Érdekes jelenség volt a törvénytervezet vitájánál a médiában is és a parlamentben is, hogy ennél a fejezetnél sokan megálltak, és megrökönyödve tapasztalták, hogy a gyermekek kötelezettségeiről is szól. Olyan címen jelentek meg a médiában írások, hogy ezentúl a KDNP arra kötelezi a gyermekeket, hogy... Apró kis tévedésről van szó, azon túl, hogy nem a törvény szellemét és lényegét érintették ezek a megjegyzések, hanem arra vonatkoztak, hogy bírálják az egyik legtermészetesebb jelenséget, a családi kapcsolatokból adódó jogokat és kötelezettségeket. Lehetett ezen élcelődni, politikai pártok képviselői is megtették; szerényen szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem más, mint a gyermekvédelmi törvényből vett szó szerinti idézet, ma is érvényes, hatályos jogszabályba foglalt, és nem a KDNP elavult, avas szemléletének a megjelenése, hanem egy normális, mindenki számára természetes, még a '97-ben, Horn Gyula idején elfogadott törvény szerint is jó megfogalmazás volt. Tehát nem hiszem, hogy ezek a bírálatok indokoltak lettek volna.

Ha továbblapozzuk a törvény tervezetét, akkor egy lényeges résznél kell megállnunk, hiszen a törvény, ha leegyszerűsítem, három fontos elemet tartalmaz. Az egyik a jelenleg hatályos családtámogatási rendszer rögzítése, a másik a munka és a család összeegyeztetésének a kérdése, és a harmadik a nyugdíjrendszer és a gyermeknevelés kapcsolata.

A 21. § az adókedvezményről szól; hogy leegyszerűsítsük a kérdést, a polgári kormány legfontosabb családtámogatási eleméről van szó, arról, hogy a munkajövedelemhez kötött támogatás a gyermeknevelés eszköze, azokat a családokat támogatja, amelyek a legnagyobb terhet vállalják, gyermeket nevelnek és dolgoznak, egyúttal erősíti a társadalmat fenntartó réteget. Rögtön meg kell jegyeznünk, hogy ilyenkor szokták ellenvetni, hogy mi az, ami a nem dolgozó szülők támogatását jelenti. Ez a családtámogatási rendszeren belüli eszköz, családi pótlék és a többi, illetve a szociális ellátórendszer támogatása. Az adókedvezmény azt jelenti, hogy ott hagyjuk a megkeresett jövedelmet a családoknál, és ha már három gyermeket nevel egy család, akkor ez olyan mértékű, hogy havi százezer forintos kedvezményt jelent. Egy átlagos jövedelmű család ezt igénybe tudja venni.

Ahogy említettem, a másik fontos kérdés az, hogy a gyermeket nevelő szülő a nyugdíjrendszer fenntartásához a gyermekek felnevelésével hozzájárul, és a gyermekvállalásból adódó nyugdíjhátrányokat az állam egy külön törvényben ellentételezi. Igazságos és indokolt az, hogy azon szülő számára, aki figyelmet fordít arra, hogy a gyermekeit nevelje, és emiatt hátrányt szenved a foglalkoztatásában, a kieső hátrányt valamiképpen a nyugdíjrendszerben ellentételezzük.

Úgy gondolom, hogy ezek voltak azok a lényeges kérdések, amelyeket a törvény kapcsán említeni kellett. Meggyőződésem, hogy ez a törvény szolgálja azt a célt, amit a felszólalásom elején is mondtam: a gyermekek érdekét, az egészséges társadalom kialakulásának lehetőségét és a nemzet jövőjének a biztosítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 40 2011.12.09. 1:45  1-179

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy megjegyzés az előbb elhangzottakhoz, különösen az LMP képviselőihez, akik az elején nem voltak itt, nem hallhatták azt a megjegyzést, hogy az általuk is sokat kritizált, különösen a gyermekek kötelezettségeiről szóló rész a hatályos jogszabályból átemelt szöveg, tehát nem a KDNP találta ki. Ezt '97-ben szavazták meg, az önök hasonló eszmei alapon álló pártja, az SZDSZ is.

Amit mondani szeretnék, az a hitelesség kérdése. Én itt két világ ütközését látom. Az egyik a család értékeiről szól, folyamatosan, hosszasan, a másik oldal pedig erről nem sokat, viszont extrém jelenségekről annál többet, illetve ideológiai, nagyrészt ultraliberális ideológiai lózungokat hallottunk. De a hitelességhez még az is hozzátartozik, nem személyeskedni akarok, ezért nem beszélek arról, hogy az ellenzéki képviselők családban élnek-e, hány gyermekük van s a többi. Arról viszont beszélek, hogy a megszólaló első hat kormányoldali képviselőnek mindegyike családban él, több gyermeket vállalt, összesen 29-et, tehát átlagosan 4,8 gyermek van azokban a családokban, ahol a megszólaló kormánypárti képviselők élnek. Úgy gondolom, ez önmagáért beszél, a hitelesség bizonyítéka.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 178 2011.12.09. 8:05  1-179

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok röviden reagálni néhány kérdésre, ami felmerült. Természetesen azt nem gondoltam volna, hogy bár fontos a törvény, de hogy annyira, hogy minden kérdést átfog, én most az orvoskivándorlásról nem kívánok szólni, mert talán nem tartozik szorosan a törvény hatáskörébe. Igaz, hogy sarkalatos törvényről van szó, amely azt jelenti, hogy egy kerettörvény, más törvényben többször előfordul ez a megjegyzés, és ezt kifogásolták sokan a felszólalók közül. Éppen ez a sarkalatos törvény természete, hogy megszabja a fő irányt, és más törvény a részleteket rendezi. Azt hiszem, ez teljesen rendben van, és megfelelt a szerepének.

Néhány elvi kérdést és egy-két gyakorlatit hadd érintsek. Amikor azt mondják, hogy egy családmodellt támogat ez a törvény, az nem igaz, mert ez a törvény, ahogy említettem, a legsoványabb definíciót igyekszik a családról adni, egy szülő, egy gyermek, tehát a leszármazás, az egyenes ági rokoni kapcsolat alapján határozza meg a család definícióját. Úgy gondolom, hogy ezt bővítve minden családtípus belefér, tehát talán nem igaz, hogy egy családmodellt támogat. Bár ha heves vitákat félretéve megpróbálunk józanul és higgadtan beszélni a kérdésről, akkor azt kell mondanunk, hogy nem könnyű egyszerre egy kettős feladatot ellátni, egyrészt elfogadni a valóságot és ahhoz alkalmazni például a családtámogatást, ugyanakkor a felelősséget gyakorolni a társadalom és a gyermekek iránt, vagyis számukra a legeredményesebb, a legjobb életet biztosító, a leginkább a kibontakozásukat segítő megoldásra rámutatni. Ez nem jelent leszűkítést, ez az értéktartalom megjelenítését jelenti.

Azt is mondtuk, és ezt is kifogásolták, hogy a teljes család tölti be elsősorban azt a funkciót, amit a családnak be kell tölteni, például jó, ha a gyermeknek van papája és mamája. Ez nem jelenti azt, hogy a sérült házasság vagy a sérült család ne igényelne az állam részéről fokozott segítséget. Tudjuk azt, hogy a gyermekét egyedül nevelő szülőnek más, emelt szintű a családtámogatása, mint a teljes családban élőknek, ugyanakkor ki kell mondani, hogy a gyermeknek mi az érdeke: az, hogy egy teljes, kiegyensúlyozott, békés családban éljen. Amikor autóról beszélünk, akkor nem a sérült, a karambolozott autót akarjuk mi emlegetni, hanem az épet. Ismét mondom, ez nem jelenti azt, hogy érzéketlenek lennénk a problémák iránt.

Néhány konkrét kérdés, amit említettek még, az adókedvezmény: az adókedvezmény lényege az, hogy az átlagpolgár jövedelemadót nem fizet, ha több gyermeke van. Ez a lényege. Hogy a nagyobb jövedelműek nem fizetnek adót, ez azt jelenti, hogy több adót nem fizetnek, és a kisebb jövedelműek, amikor nem fizetnek adót, a fizetésükhöz mérten természetesen kisebb adót nem fizetnek, ez egy másik kérdés. Ne keverjük össze a konkrét összeghez kötött családtámogatási juttatásokkal. Azért hadd említsem meg, ha már szóba került, hogy hogyan is alakult a nettó átlagkereset, és ez egyértelműen tetten érhető a gyermekek utáni adókedvezménnyel.

A gyermektelenek esetén 4,7 százalékos növekedés volt. Egy gyermek esetén 8,2; két gyermek esetén 13,8; három vagy több gyermek esetén 22 százalék. Tehát világosan látszik, hogy a gyermekes családok jövedelme jóval magasabb növekedést ért meg, mint akik gyermektelenek vagy egy gyermeket neveltek.

Nyugdíjkérdés: sokan hiányolták, hogy konkrét intézkedéseket nem említ a törvény. A lényeget megemlíti, hogy a nyugdíjrendszerben hátrányt szenvedő gyermeket nevelő szülőket valamiképpen ellentételezni kell. Hogy milyen eszközzel, az a jövő kérdése. Pillanatnyilag a szakértők három ilyen lehetőséget jelöltek meg, de ezt majd a nyugdíjtörvényben kell meghatározni. Nem biztos, hogy az a megoldás a jó, amit mi is említettünk régebben, mostanában a Jobbik is említi, hogy a gyermekek jövedelemadójának egy bizonyos százaléka irányítható a szülők nyugdíjához. Egyszerűen azért nem, mert a gyermekek többsége nem fizet személyi jövedelemadót, mert neki is vannak gyermekei, és így nincs mit odairányítani. A technika nem érdekes; meg kell oldani, és ez a szándék megvan.

(14.20)

Még egy-két apróságot engedjenek meg! Voltak indulatos, elsősorban ideológiai szempontokat figyelembe vevő hozzászólások, de azért hadd mondjak olyat, hogy ezek közben egy-egy villanás volt, amire érdemes odafigyelni. Ertsey Katalin is említette a rugalmas munkaidőt a részmunkaidő mellett. Ez egy fontos észrevétel. Ezt egy módosítással nyilván meg lehet oldani.

És ha már a munka törvénykönyve: a törvény előterjesztői maguk is éppen a törvény előkészítése kapcsán hozzászóltak, és talán eredményt is értek el, mondjuk, a munka törvénykönyve vagy a köznevelési törvény kapcsán. Az előbbinél a gyermeket nevelő szülők, illetve a védett korban lévők védelme az, ami erőteljes kezdeményezésünkre - legalábbis ezt szeretnénk hinni - bekerült. A köznevelési törvényben is gyakorlatilag a funkcióját betölteni nem tudó családok szerepének a pótlása jelenik meg. Ez is egy nagyon fontos szempont, hiszen ha már a család nem tudja, legalább az iskola pótolja ezt a szerepet.

Úgy gondolom, hogy ez a vita, függetlenül attól, hogy sok esetben nem az előterjesztésről szólt, hanem eszmei-ideológiai szempontokat említett, nem volt hiábavaló, mert néhány konkrét dolog így is előkerült, viszont azt egyértelműen bizonyította számomra, és gondolom másnak is, hogy az a két értékrend, ami jelen van a parlament soraiban is, ennek a törvénynek a kapcsán előjött, és a közösségekre épülő társadalomkép, illetve az egyénre, az individuumra épülő társadalomkép ütközött itt össze. Én remélem, hogy a közösségi volt az, ami meggyőzőbb volt, és a jövőt mégiscsak ez szolgálja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 10 2011.12.12. 4:05  1-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Európa és Magyarország kapcsolata nem most kezdődött, ezeréves hagyománya van ennek a kapcsolatnak, és amikor Szent István Európába vezette az országot, akkor egy egységes Európával találkoztunk. Ez az egység sokkal inkább megvolt, mint most, hiszen akkor egy kulturális egységről volt szó, ma viszont gazdasági és pénzügyi érdekek mentén megvalósuló egységről. Ma kulturális egység nincs Európában, és valószínűleg itt kell keresnünk a problémája gyökerét is.

Amikor egység volt, kulturális egység Európában, akkor a normák általánosan elfogadottak voltak, elsősorban az emberi méltóság és a közösségek szerepe, fontossága. Amikor viszont megjelent az individualizmus eszméje és a profitmaximálás mindent felülmúló szempontja, akkor ez a kulturális egység felborult, és elkezdődtek azok a problémák, amiket ma látunk. A mai pénzügyi válságnak is ez a kulturális válság az alapja.

A miniszterelnök úr döntése, amit az európai csúcs alkalmával meghozott, két okból is helyes volt. Egyrészt a parlamentnek kell döntenie ilyen nagy jelentőségű kérdésekben, másrészt elment addig, amíg az adott körülmények között a nemzeti szuverenitás védelmében el lehetett menni. Ilyen helyzetben a bölcsesség egy követelmény.

Viszont azt halljuk a reakciókból, a durva kioktatásokból, egyrészt azok részéről, akik annak idején hanyatt-homlok rohantak, hogy elébe menjenek a nemzetközi elvárásoknak vagy azokat túl is teljesítsék, hogy tanácsokat adnak most, és szeretnék kioktatni a döntéshozókat.

Másrészt olyan demagóg véleményeket hallunk, amely hivatkozik a népszavazásra. Én úgy gondolom, hogy a nép már szavazott, és a szavazatával egy döntésképes politikai erőt támogatott. Arról nem is beszélve, hogy a népszavazás válasza már elkésett válasz lenne, hiszen régen választ kellett volna adni már azokra a kérdésekre, amik akkor születnek meg egy ilyen hosszú folyamat során, amik már akkor idejétmúltak is lehetnek.

Nem nagyon értem a nemzeti válságtanács gondolatát, hiszen a parlamentnél jobb nemzeti válságtanács nem létezik, és a nagybizottság előkészítésében ez a válasz a parlament döntésével, azt hiszem, hogy messze hitelesebb, mint egy ilyen válságtanácsé. És hogy mit jelent a zöldgazdaság, azt még nem sikerült kifejtenie az azt támogató pártnak.

Egyszóval úgy tűnik, hogy a durva ellenzéki támadások, ezeknek a durvasága arányban van a megtámadott és a támadó politikai képességei közötti különbségekkel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ezt aztán mindenki értette!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 130 2011.12.14. 2:09  127-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár túl vagyunk már az általános vitán, és úgy gondolom, hogy ezek a megjegyzések nagyrészt oda valók, de nem szabad elmenni anélkül mellette, hogy ne válaszolnánk. Azt mondta a képviselő úr, hogy baj, hogy létezik ez a preambulum.

Úgy gondolom, hogy ez a családnak mint intézménynek az értékeit fogalmazza meg, és ennek értelmében a képviselő úr azt mondta, hogy baj, hogy létezik a család. Azt mondta, hogy az állam előtt létezett a család, ez hogy történhet meg, melyik az az állam? Minden állam.

(A jegyzői székben Szilágyi Pétert Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Amikor ő az ősközösségre hivatkozik, akkor a társadalomra hivatkozik. Mi nem azt mondtuk, hogy a társadalom előtt létezett a család, hanem az állam előtt, és ezt nehéz vitatni. Hogy erkölcsi alapja van a családnak? Miért baj az? A család egy olyan közösség, amely a tagok együttműködése kapcsán egy erkölcsi valóságot valósít meg.

Azon, hogy a család erőforrás, miért kell csodálkozni? Hiszen a család több, mint a családtagok összessége. Mint minden közösség, többet ad a társadalomnak, mint a tagok együttese. És hogy biztos alapja a házasság a családnak? Hogy ez prioritást jelent? Lehet, hogy prioritást jelent, de nem kizárólagosságot.

Tessék megjelölni azt a pontot, egyetlen mondatot, amely hátrányos az élettársi kapcsolatban élőkre ebben a törvényben! (Ékes József: Nem talál olyat!) Az, hogy kimondjuk azt, amit a szociológusok és demográfusok egyértelműen állítanak, hogy a házasság a legtermékenyebb életforma? Kimondjuk. Ez a tudomány állítása, és ehhez csatlakozunk.

Azt hiszem, kell még folytatnom, mert különösen Hodásszal kapcsolatban személyes élményem is van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 136 2011.12.14. 2:10  127-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Szeretném két percben folytatni az előbb megkezdett dialógust. Lendvai Ildikó tett egy kísérletet arra, hogy bebizonyítsa, hogy diszkrimináció alá esik az élettársi kapcsolat. Nem sikerült ez a kísérlet, mert egyetlen olyan pontot sem tudott mondani, ami a házasság fontosságának megemlítéséből mint következmény megkülönbözteti a két családtípust. Direkt azért hangsúlyoztuk ki a család definíciójában a leszármazást mint meghatározó elemet, hogy már egy szülő és egy gyermek is családnak minősülhet, ennek pedig, azt hiszem, a házassághoz nem sok köze van. Tehát függetlenül attól, hogy házasságban élnek a szülők vagy élettársi kapcsolatban, családnak minősül, és mindenféle támogatás ebből következően jár nekik.

Az előbb említettem Hodászt, és erre hivatkozott a képviselő úr, amikor a szegénységről beszélt. Természetesen egy eszményt fogalmaztunk meg, és ez azt jelenti, hogy ne legyen senki szegény azért, mert gyermekeket vállal, és erre kell törekednünk. És ha már Hodászt említi, az egy csodálatosan szép példa, amit a nagyrészt cigány lakosság érdekében részben szociális, részben oktatási, foglalkoztatási kérdésekben az ott működő egyházközség tett, hiszen Hodászt a cigánykérdés európai szintű kezelésének példájaként az ottani görög katolikus lelkész hosszú, évtizedes munkája teremtette meg. Magam is leraktam például egy óvodának az alapjait, és az ott tapasztaltak azt bizonyították, hogy a szegénység elleni fellépés a családok érdekében végzett munkával összefér, sőt ha egy család jól működik, akkor az segít legyőzni a szegénységet is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 148 2011.12.14. 0:33  127-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Valószínű, nem figyelt a képviselő asszony a szavaira, ugyanis azt mondta, hogy megkülönböztetett támogatást érdemel. Pont ez a különbség. Megkülönböztetett megbecsülést érdemel, de ugyanolyan támogatást. (Révész Máriusz: Így van!) Nincs a törvényben ez a szó, hogy megkülönböztetett támogatás, ne tessék beleolvasni olyat, amit nem vettünk bele! (Révész Máriusz: Senki nem is mondott ilyet!) De ha ilyen módosítót kíván benyújtani, akkor elgondolkodunk rajta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 190 2011.12.14. 1:14  127-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel elhangzott egy kérdés ezzel az 5. §-sal kapcsolatban, hogy mi értelme van egy ilyen, szankciókat nem tartalmazó tilalomnak, hadd jegyezzem meg, hogy az előterjesztők befogadták Sneider Tamás módosítóját, amely így szól: "A médiaszolgáltatók által elkövetett jogsértések esetén alkalmazható jogkövetkezményekről külön törvény rendelkezik."

Ez általában igaz, és hadd vegyem elejét a megjegyzéseknek, hogy ez valóban egy sarkalatos törvény, ha úgy tetszik, kerettörvény, amely a fő irányt szabja meg, és a részletes szabályozás külön törvény feladata, ez a dolog természete, még akkor is, ha sokan ezt kifogásolják. Nem ebben a törvényben történik meg a szankció, ha van, hanem a médiatörvényben, nyilván, ha kell, akkor módosítás formájában.

Erről ennyit, még majd szeretnék egy következő felszólalásban megszólalni. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 194 2011.12.14. 8:44  127-251

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok kiszakadni az értékrendbeli vitáknak az indulatos légköréből, és részben az általunk elfogadott, illetve az el nem fogadott, de említett módosító javaslatokról néhány szót szólni. Az előterjesztők elfogadhatónak tartják és befogadják a 24., a 25., a 36. és a 49. számú módosító javaslatokat.

Engedjék meg, hogy az előbb elhangzott megjegyzésekkel kapcsolatban tegyek néhány mondat megjegyzést én is. Én messzemenően egyetértek Ertsey Katalinnal abban, hogy valóban meg kellene gondolni, hogy a második gyermek születését támogassa és szorgalmazza a családi támogatási rendszer. Úgy érzem, hogy a mai magyar társadalomban itt lenne a nagyobb lépcső bevezetésének a szükségessége.

Azzal már kevésbé tudok egyetérteni, hogy belekeverjük ebbe a törvénytervezetbe azokat az egyházias fogalmakat, mint a házasság szentsége vagy az oltár elé vezetés, mert ez a teljes magyar társadalomra vonatkozó szabályozást tartalmazza, és nem az egyházi kategóriákban való gondolkodást. Mondom én ezt, aki híve annak a fajta házasság- és családeszménynek, ami kereszténynek nevezhető.

A szülőtartással kapcsolatban elhangzott néhány gondolat. Ma is érvényes törvényben szabályozott problémáról van szó, itt csak említés történik róla.

Az a mondat, amit az előbb felszólalt képviselőtársam említett, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, számomra - annak ellenére, hogy vallom ezt - a törvényben való megjelenítése két szempontból problémás. Egyrészt azért, mert nem kezdődhet a támogatás, mondjuk, az adókedvezmény a fogantatás pillanatától, hiszen az nehezen meghatározható. Én férfi vagyok, de férj és háromgyerekes apa, ezért tudom azt, hogy ez a pillanat nehezen meghatározható utólag, sőt, az anya állapota is esetleg egy-két vagy talán még három hónap után is állítható biztosan. Tehát ez egy nehezen megfogható dolog, ezért ez a 3 hónapos időpont, azt hiszem, megfelelő.

(14.40)

És még egy gond van, hogy ha így fogalmazzuk meg, ahogy a képviselőtársam említette, akkor ennek egy egyenes jogkövetkezménye lenne, vagyis az, hogy azonnal módosítani kell a magzatvédelmi törvényt, az pedig pillanatnyilag nem egyezik a kormány szándékával. Mert az nem ugyanaz, hogy a magzati élet a fogantatással kezdődik, vagy az emberi élet a fogantatással kezdődik; az utóbbinak komoly következményei vannak a törvényalkotás szempontjából.

Engedjék meg, hogy egy kicsit távolabbról közelítsem meg azokat a kérdéseket, amelyek részben szóba kerültek, részben fontosak a törvény kapcsán. Miért is volt szükség ennek a törvénynek a megalkotására? Részben a demográfiai helyzet, részben a családok állapota indokolja ezt. De ha még távolabb megyünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a család válsága a nyugati kultúra válságának egy jelensége, következménye, és ez sokkal távolabbra vezet, mint ahogy most egy parlamenti vitában mi ezt meg tudnánk oldani. A kérdés viszont az, hogy a felszólalók valóban ennek az intézménynek, a házasságnak és a családnak a megerősítése érdekében szólnak-e, ami gyakorlatilag a nemzeti jövőnk szempontjából és a társadalom jelenlegi állapota szempontjából is fontos, vagy pedig csupán extrém jelenségeket vagy negatív társadalmi jelenségeket próbálnak magyarázni.

Érdemes néhány szót szólni arról is, hogy miért került megfogalmazásra az eszmény, a teljes család, ami végső soron mindenkinek a legjobb megoldás, a szülőknek biztonságot jelent, a gyereknek pedig egy egészséges fejlődési lehetőséget. Mert azt senki nem vitatja, hogy ez lenne jó minden gyermek számára. És nem hiszem, hogy a sérült állapotot kellene eszményként megjeleníteni a törvényben, holott itt sokszor azt éreztem, hogy a nem teljes, a nem leginkább működőképes modellt próbáljuk erősíteni, hanem azokat a jelenségeket megemlíteni, felerősíteni, amelyek éppen gyengítik ezt a helyzetet.

És hadd utaljak még itt arra a hosszas vitára, ami a házasság és az élettársi kapcsolat összehasonlítását eredményezte. A házasság két szempontból is elismerésre méltó, tiszteletre méltó - a támogatást véletlenül sem használom, mert akkor rögtön ez az ellentét jönne elő, hogy egyenlő-e a támogatás vagy nem -, azért, mert szoros és tartós kapcsolatot feltételez, legalábbis ennek a szándékát, és többször elmondtuk ma már, hogy a gyermekvállalás szempontjából is a legtermékenyebb életforma.

Ha azt a problémát nézzük és próbáljuk meg most a vitából kiszakítani, hogy valóban a két különböző családból hozott gyermekek, amikor a szülők élettársi kapcsolatban vannak, az adókedvezmény szempontjából milyen elbírálás alá esnek, akkor valóban az adóhivatal, a különböző kormányok által is védett megoldás van a törvényben, az pedig az, hogy ha élettársi kapcsolat van, akkor más elbírálás alá esik ez a fajta támogatás.

Gondoljunk bele ebbe, miért védi az adóhatóság ezt megoldást. Amikor egy házasságról van szó, az egyértelmű és világos, annak a játékszabályai adottak. Ha élettársi kapcsolat van, akkor viszont a visszaélésnek igen sok lehetőségét kínálja. Adva van egy egy-két gyermekes, gyermekét egyedül nevelő szülő, és egy másik, ugyanilyen állapotban levő, és a nagyobb támogatás érdekében közlik, hogy ezentúl ők élettársak. Ki bizonyítja be, hogy ez csupán egy visszaélés? Miért támogassunk egy olyan megoldást, amiből fakadnak a visszaélések? Én nem mondom azt, hogy nem kell elgondolkodnunk ezen a kérdésen, és nem kell valamilyen formában rendezni. De így nem oldható meg.

Ahogy említettem, a következő módosítókat tudjuk támogatni: 24-es, 25-ös, 36-os és 49-es.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 106 2011.12.22. 2:08  77-207

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb felszólalt képviselők felszólalása nagyrészt - különösen ifjú barátom, Mirkóczki Ádám - a Fidesz, illetve a kormánypártok bírálatában merült ki, 27 percből 15-öt foglalkozott ezzel. Kicsit jobb volt az arány Szabó Timeánál.

Magam is részt vettem az eredeti törvénytervezet kidolgozásában, különösen az egyeztetések nagyon hosszú folyamatában az egyházakkal. Igaz, hogy a változtatásokban már nem vettem részt, de el tudom fogadni őket, még akkor is, ha nem könnyű néha lépést tartani egyes törvényalkotók tempójával, de mindenesetre kísérletet teszünk, és sikerült megismerni a változtatásokat most a tárgyalás idejére.

Ami a legfontosabb, mert sok bírálat hangzott el a parlament tevékenysége, illetve szerepe kapcsán, hogy úgy gondolom, egyetlen egyháznak - amelyik valódi egyház - sincs szüksége semmiféle állami elismerésre. Az egyház hitelét nem az állam adja meg. Az állam a társadalom számára alkotja meg az egyházi státust, de a szabad egyházi működést még - ha szabad így kifejeznem magam - a B kategória számára is biztosítja. Tehát a vallási közösségként működő közösségek is szabad vallásgyakorlást végeznek.

Ugyanakkor a társadalomnak van szüksége arra, hogy az értékhordozó közösségek számára olyan lehetőségeket biztosítson, hogy azok társadalmi szolgálatukat be tudják tölteni. Mi más lehetne legitimációval rendelkező közösség, mint a parlament, ami megadja ezt a lehetőséget? Ismét mondom, nem egyházzá teszi a parlament, hanem biztosítja a társadalmi működést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 112 2011.12.22. 2:09  77-207

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Válaszolnom kell arra a többször elhangzott megjegyzésre és igyekezetre, hogy a két kormánypártot igyekeznek szembeállítani egymással ennek a törvénynek a megalkotása kapcsán. Kétségtelen, stílusbeli különbségek vannak a két kormánypárt képviselői között. Mi nyilván kicsit mérsékeltebb tempóban tennénk ugyanezt, mint amit a nagyobbik párt képviselői tesznek, de ismét mondom, és szeretném megismételni azt, amit az előbb mondtam, bár nem vettem részt ebben a módosításban, de el tudom fogadni, és velem együtt minden képviselőtársam támogatja ezt.

A törvény lényegéről azért néhány mondatot mondjunk, mert sokkal fontosabb ez, mint azok a kritikák, amelyek megfogalmazódnak, és azok a véleménybeli különbségek, amelyek az egyes pártok között adódnak: ez a törvény biztosítja a vallásszabadságot. Ez olyan fontos szempont, amelynek hosszú évtizedeken keresztül híjával voltunk. Ez a törvény biztosítja az egyházak és vallási közösségek társadalmi tevékenységét, ami az össztársadalom számára hasznos tevékenység. Ez a törvény megszünteti azt, amit az 1990. évi IV. törvény megengedett, s amelynek a következményeitől szenvedtünk, hogy az egyházakat lejáratva olyan szervezetek nevezték magukat egyháznak, amelyeknek semmi közük nem volt ehhez a közösséghez. És ami a legfontosabb, hogy egy rendezett világot teremt, mint ahogyan az élet más területein is igyekszünk Magyarország megújítása során rendezettséget teremteni. Most az egyházi világ tevékenységében is, annak társadalmi megjelenésében is rendezetté teszi a világunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 132 2011.12.22. 1:43  77-207

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb Nyakó képviselő úr fájdalmának és gyanakvásának adott hangot amiatt, hogy nem írtuk alá ezt az előterjesztést.. (Nyakó István: Sírtam is.) Fájdalmával együtt érzünk, gyanakvásában nem osztozunk. Én úgy gondolom, hogy megvolt az oka nyilván az előterjesztés gyorsaságának is, ismét mondom, mi is igyekszünk ezzel lépést tartani; de nem ez a mai témánk, hanem a törvény maga.

Azért merek hozzászólni egy olyan kérdésben, amit már az előbb megpróbáltam kifejteni, hogy az egyházakat az állam nem legitimálja. Az állam legfeljebb társadalmi kérdésekben dönt, de mivel azóta újabban olyan megszólalások hangzottak el, mintha ez a törvény foglalkozna teológiai kérdésekkel, pláne Isten-ember kapcsolattal. Ez a törvény az egyházak belső életével nem foglalkozik, és azt is ki kell jelentenem a kínai példa kapcsán, hogy a politika nem szól bele az egyházak belső életébe. Lehet, hogy társadalmi tevékenységét valamiképpen koordinálja, és felhasználja azokat az értékeket, amelyeket a társadalom számára az egyházi közösség megjelenít - intézményfenntartások, oktatás, egészségügy, kultúra s a többi, szociális terület -, de a belső életébe nem szól bele, és jó, hogyha ezt figyelembe vesszük, hogy mire terjed ki ez a törvény. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 190 2011.12.22. 2:06  77-207

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én három kérdésre szeretnék gyorsan válaszolni. Valami lelki rokonság bennem is a törvény célját keltette fel elsőként. Én mondanék három célt: biztosítani a vallás szabadságát, ez mindenképpen teljesül a törvényben, és mindkét kategóriában, szeretném kihangsúlyozni, egyház és vallási közösség kategóriában is; kizárni az álegyházakat; és én hozzátennék egy harmadikat: nyitva hagyni a körbe új regisztrálással bekerülés lehetőségét, ez is megtörtént, és szabályozottan.

Másodszor: mi is ez a kör, az érintett közösségek köre? Vannak vitathatatlanul egyháznak minősülő közösségek, nagyrészt a történelmi egyházakra gondolok. Vannak olyan kisközösségek, nagyrészt keresztény kisközösségek, amelyek valóságos működést tudnak felmutatni, tényleges vallási tevékenységet folytatnak, lelkesek, tiszták, egyszerűek, és vannak a világegyházak hazai közösségei. Nagyjából ez a három kör fedi le a teljes kört.

(16.50)

És végül harmadszorra az állam szerepe. Az állam és az egyház szétválasztása mellett nem szabad a társadalmat és az egyházakat szétválasztani, és éppen erről szól a törvény, hogyan lehet a társadalom számára az egyházak működését biztosítani. A regisztráció éppen ezt a társadalmi szerepet szolgálja.

És nem szól a törvény - többször elmondtam ma már újból - vallási tanításról, teológiáról, egyházak belső tevékenységéről, csupán az egyház és társadalom viszonyáról. Hogy milyen szabályozással történik ez, arról lehet vitatkozni; arról is lehet vitatkozni, hogy a törvény előterjesztése milyen volt, de hogy a törvény rendezi a fő kérdéseket, és sikeresen, azt hiszem, az vitathatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 14 2011.12.30. 5:19  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendezett életet élő ember egy időszak végén vissza szokott tekinteni, mit tett jól, mit tett rosszul. Ugyanezt teszi egy élő közösség is, és most játsszunk el a gondolattal, hogy a magyar parlament egy ilyen közösség, ahol vannak közös célok, és ezek érdekében mindenki dolgozik. Tudom, hogy a gondolat abszurd, de szilveszter közeledtével megengedhetjük magunknak.

A kormány és a parlamenti többség három nagy kihívással nézett szembe ebben az évben. Elsőként meg kellett alkotni azokat a törvényeket, amelyek keretet adnak ahhoz, ami vállalt felelősség, ez pedig nem más, mint Magyarország megújítása. Ez nagy munka volt, és nagy tempót igényelt. Ehhez a tempóhoz igyekeztünk felzárkózni, és nemcsak munkát, nemcsak feladatot, de örömet is jelentett ez a törvényalkotás. Kimagasló öröm volt, amikor hajnali 5-ig kellett az ellenzéki obstrukciót hallgatni, de hát ez a parlamenti munka része.

A pazarló rendszerek az egyik legnagyobb gátja annak, hogy Magyarország megújuljon. Ezeket kellett rendbe tenni, hiszen olyan rendezetlen világot örököltünk, amit aztán egyenként, minden területet rendbe kellett tenni. Csak néhány példát szeretnék említeni. Saját lábra kellett állítani a nyugdíjrendszert; a liberális oktatásirányítás által szétzilált iskolát ismét értékteremtő intézménnyé kellett változtatni. Meg kellett adni a valódi egyházak rangját azzal, hogy az álegyházakat leválasztottuk. Vissza kellett hoznunk a határon túlra szorult magyarokat a jog eszközeivel is a nemzeti közösségbe, és folytathatnám tovább. Ez egy nagy munka volt, és sikeresen hajtottuk végre.

A második nagy kihívás az európai válság következményeinek a kezelése volt, az eladósodott ország (Általános zaj. - Az elnök csenget.) és polgárainak a megmentése. A hiány és az államadósság csökkentése törvényben, sőt alaptörvényben rögzített cél lett, de az emberek érdekében is sokat tettünk, hiszen a polgárok nem újabb terheket kaptak, hanem az eddigiek csökkentését kapták meg. A devizahitelesek minden rétege kapott lehetőséget, az állam és polgárainak megmentésében a legnagyobb profitot szerzők is jelentős részt vállaltak.

(10.40)

Most fordult elő először az utóbbi évtizedekben, hogy a pénzesládák megnyíltak, és azok kaptak belőle, akiknek a legnagyobb szüksége volt rá. Mondjuk ki nyugodtan a második kihívással kapcsolatban, hogy a csőd elkerülése és az ország fizetőképességének megőrzése nagy teljesítmény volt.

Végül a harmadik kihívás a parlamenti ellenzék viselkedése volt, ennek kezelése. Nem a kritikával van baj, hiszen ezért kapja egy ellenzéki a fizetését. Itt sokkal többről van szó és nagyobb a kockázat.

Amikor provokatív cselekményeket szerveznek egyes képviselők, és ezeket médiaeseményként jelenítik meg, ez alkalmas Magyarország lejáratására. A szervező LMP, összefogva a szocialistákkal, sokszor a demokrácia védelmében demokráciaellenes cselekményeket hajtanak végre. Sajnos, ez így van, még akkor is, ha a parlamentet körbeülik az illetékesek, és így van ez akkor is, amikor olyan tüntetéseket szerveznek, ahol megjelennek a bukott SZDSZ új figurái. A képviselőtársam azzal vádol engem, hogy átléptem valakin? Bocsásson meg, ez ülő helyzetben is elég nehéz lett volna nekem. (Derültség a kormánypárti padsorokból.)

Arról nem is beszélve, hogy ezeken a tüntetéseken megjelent a nagy komédiás, aki igyekezett elérni még a finálét, sikerült is neki. Gratulálunk! Újból megjelent a címlapon, és gratulálunk az LMP-nek is ehhez a teljesítményéhez - nagy munka volt. A kormány tehát és a parlamenti többség mindhárom kihívással szemben megfelelt. Biztosítani szeretnénk a kormányt, hogy ebben a munkában a jövő évben is számíthat ránk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 18 2012.02.13. 4:46  10-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aki figyelte hónapokkal ezelőtt a miniszterelnök úr parlamenti, illetve a nagybizottság előtt elmondott beszédét, gondolatait, az emlékszik rá, hogy ez a két szempont már akkor megjelent, tehát egy folyamatosan, következetesen képviselt magyar érdekről van szó. Most, amikor a fiskális unióhoz való csatlakozásról döntünk, akkor látnunk kell, hogy egyértelműen európai és ugyanakkor magyar érdeket képviselünk. A kereszténydemokraták ezt a két szempontot mindig együtt tartották fontosnak.

Egy mondattal visszatérve a belpolitikára. Magyarország megújítása második szakaszához érkezett. Az első szakasz a régi rend lebontását és az új megalapozását jelentette, a második pedig az alapra való építkezést, a konszolidáció időszakát.

Természetes jelenség, hogy a régi rend képviselői tiltakoznak. Három ilyen tiltakozási hullámot lehetett megfigyelni, elsősorban a hazai ellenzék részéről, majd a gazdasági, pénzügyi érdekek sérülése miatt bizonyos nemzetközi körök részéről, és végül az ideológiai sérülések miatt az ultraliberálisok részéről. Ha egy pillanatra megállunk ennél a szempontnál, akkor azt kell látnunk, hogy bizony Európa-szerte repedeznek az ultraliberalizmus bástyái, és azok a harcosok, akik védik ezeket a bástyákat, elkeseredett küzdelmet vívnak, nincsenek tekintettel az eszközökre, nem válogatnak bennük, és ezt tapasztaltuk mi az elmúlt időszak nemzetközi bírálataiban is.

Mit kell látnunk ezekről az eszközökről, illetve az általuk védett, sajátos szempontokról? Sajnos a képviselőik tájékozatlanok voltak ezekben a vitákban, sajnos a gyűlölet kultúrája jelent meg a szavaikban, és az is tény, hogy az általuk kreált tabukat, normákat és dogmákat védték.

Az a küzdelem, amit a miniszterelnök is az ország érdekében végzett, az bizony a magyar lakosság előtt, a választópolgárok előtt is nyilvánvalóvá vált. És ha szabad rámutatni ezekre a konkrét dogmákra, be kellene látni azt képviselőiknek, hogy bizony csak szavakban, de nem a gyakorlatban váltak ezek be. Hadd mondjak egy példát. Akkor, amikor Magyarországon a családok megerősítéséért dolgozunk, és ennek egyik eredménye a demográfiai helyzet javulása lenne, akkor azt kell látnunk, hogy az ultraliberalizmus által megfertőzött európai gondolat bizony az individualizmusra épít. Általában a közösségek ellen, a hagyományos értékek rombolására törekszik. És ez a konkrét eredményt is meghozza, hiszen ahogy látjuk, az európai kultúra és benne azok az értékek, amelyek Európát felemelték, hanyatlóban vannak. Beengedték azokat a szemléleteket, azokat az értékeket, amelyek ezek ellen vannak.

Tehát világos, hogy az ideológiai, a pénzügyi, gazdasági és itthon a politikai ellentétek azok, amelyek a támadásokat sugallták.

Azt kívánom Magyarországnak és a magyar kormánynak, hogy következetesen és ugyanakkor okosan védje meg az általunk képviselt értékeket, és ezzel Magyarország megújításának ezt a második szakaszát is jól és eredményesen fejezze be.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 20 2012.03.12. 5:05  19-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi hónapokban nagy figyelmet fordítottunk a Magyarországot ért nemzetközi támadásokra. Sok magyar ember megdöbbenéssel fogadta, hogy ezek mögött a támadások mögött jól nyomon követhető gazdasági érdekek, a hazai és a nemzetközi baloldal politikai szempontjai, de ami még nagyobb megdöbbenést keltett, hogy olyan ideológiai szempontok is vannak, amelyekre érdemes figyelni. Amikor Magyarország egy rendezett, a valódi európai értékeket megvalósító és a tényleges uniós érdekeket képviselő világot épít, akkor a leépülő liberalizmus dekadens világának sok esetben zavaros fejű képviselői próbálják megmondani nekünk, hogy mit kell tennünk.

De most nem ezekről a kérdésekről szeretnék szólni, hanem hazai tájakra térve figyelmünket arra a társadalompolitikára irányítani, ami a kormányzat megfogalmazásában is megjelenik, és aminek egy részét szeretnénk felerősíteni mi, keresztényszociális képviselők. A középosztály megerősítése jogos és támogatandó kormányzati cél, hiszen a középosztály az a társadalomfenntartó erő, amely nemcsak hogy adófizetésével, de egész tevékenységével erősíti a társadalmat, annak működőképességét, többek között a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságát is. De a kormányzat szándéka az - és ezt szeretném ma hangsúlyozni és támogatni -, hogy a középosztály alatti rétegek különös védelmet kell hogy élvezzenek.

(13.40)

Kikre gondolunk? Először is a kisjövedelműekre, azokra, akiknek az érdekérvényesítő képessége hiányos, akik dolgoznak, de nagyon keveset keresnek, és ha példát kellene mondani, akkor nyilván a szociális ágazathoz nyúlnánk, ahol nettó 60-70 ezer forintos bérért dolgoznak emberek. Igaz az, és itt meg kell említeni, hogy a minimálbér emelése sokakon segített ebből a rétegből. A másik réteg az inaktívak rétege. Itt vissza kell vezetnünk a munka világába azokat, akiket lehet, és itt megint meg kell említeni a közmunkaprogramokat. De szólnunk kell azokról is, akik adósságcsapdába estek, a kormány devizahiteleseket támogató intézkedésein túl szükség van még néhány olyan intézkedésre, amit a KDNP felkarolt az utóbbi időben.

Engedjék meg, hogy egy-két példát mondjak, hogy hol van erre lehetőség, a múltban is volt, és a jelenben és a jövőben is lesz. Minden védelmet meg kell adni a munkavállalóknak, ami egyáltalán megadható a munka törvénykönyvében. Szeretnék emlékeztetni a gyermeknevelésről visszatérő szülők, illetve a védettkorúak fokozott védelmére, amit sikerült beépíteni. Rövidesen a parlament elé kerül a magáncsőd kérdése mint képviselői kezdeményezés, a KDNP ezt a családicsőd-védelemmel kívánja kiegészíteni. Hosszú időn keresztül egyeztetések folytattunk az előrefizetős mérőórákért, éppen a tartozások felhalmozásának megakadályozása érdekében. Ez nem a mi véleményünk, nem a mi kezdeményezésünk volt, hanem a szociális szakma ajánlata volt. Meg kell jegyeznem, hogy az Unió is egy okos órában gondolkodik, bár ennek bevezetése 2020-ban esedékes, addig még sok tennivalónk van ezen a területen.

Szólhatnék a társasházak problémáiról is, amelyben szintén volt kezdeményezésünk, de egy olyan kérdés sem maradhat említetlenül, ami éppen az adósokkal kapcsolatos, és ez a végrehajtási költségek magas volta. Talán nem állok távol az igazságtól, ha azok véleményére hagyatkozom, akik azt mondják, hogy sok esetben az ingatlan árának 10 százalékát is kiteheti ez, és pontosan a leginkább nehéz helyzetbe kerültek érdekében kell itt lépnünk.

Mindezek csak példák voltak annak érzékeltetésére, hogy hogyan kell figyelmünket a középosztály alattiakra fordítani. A társadalomnak nemcsak hatékony szempontokra van szüksége, de a szolidaritásra is. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 14 2012.04.02. 2:22  1-17

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban emlékezetes nap lesz a parlament életében ez a mai. Bár emlékezetessé teszi talán az is, hogy az ellenzék máris új köztársasági elnököt javasol, talán éppen azt, akit ők annak idején nem szavaztak meg. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

Ennek az egész kérdésnek három szintje van, egy jogi, egy morális és egy politikai. A jogi nyilvánvaló: egy ember volt képes döntést hozni, és ez a köztársasági elnök. A politikai is világos, hiszen ma az elnök úr döntése olyan erkölcsi nagyságról tett tanúságot, amire nem volt képes az az ellenzék, amelyik méltatlanul viselkedett az ő beszédei alatt. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van! Így van! - Taps ugyanott.) Ez az elnöki méltóság igazi meggyalázása, és a saját tisztségükre való alkalmatlanság bizonyítéka. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Úgy van! Úgy van! - Taps ugyanott.)

Egy mondat a morális szintről is. Úgy gondolom, az a dolgozat, amiről annyi szó esett - és mindnyájan tudjuk, hogy már régen nem erről volt szó, de azért ejtsünk erről is egypár mondatot -, az a dolgozat a múlt üzenete. Egy olyan rendezetlen világból jött, ahol nagyon sokan hasonló szabályok szerint alkották meg a dolgozataikat. Érdemes lenne megnézni azoknak a műveit, akik ma olyan hevesen bírálták az elnök urat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Végül engedjék meg, hogy még egyszer kifejezzem tiszteletemet az elnök úr szavai és döntése iránt.

Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 200 2012.04.02. 1:03  195-207

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány mondatot mint a körzet képviselője szóljak én is. Bár én az előbb szólóval ellentétben inkább azt mondom, hogy kérjünk pénzt az Uniótól, maradjunk az Unióban, és építsünk hidakat, hiszen hosszú éveken keresztül erre nem volt lehetőségünk. Örülünk annak, hogy a szlovák kormány is csatlakozott a magyar kormány szándékához, és ebben a körzetben az egyetlen Pest megyei Ipoly-híd, a letkési mellé most két másik épül fel, és ezzel az elszakított családok és az egymástól távol élő magyar közösségek végre hidat tudnak egymás felé építeni, és a mindennapi kapcsolatokat megvalósítani. Örömmel üdvözöljük ezt a szerződést, és várjuk a hidak felépülését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 14 2012.04.10. 4:23  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben a figyelmünket lekötötték a köztársaság elleni (Zaj, közbeszólások.), vagyis a köztársasági elnök elleni támadások (Nyakó István: Mind a kettőben igaza van! A köztársaság nagyobb kihívás!), és nem figyeltünk arra, hogy a Legfőbb Ügyészség hozott egy döntést Mindszenty József rehabilitációjáról. Én most vele mint közéleti szereplővel, és nem mint püspökkel szeretnék foglalkozni, akinek tragikus volt a sorsa, de a jelleme példaértékű volt. Elveihez ragaszkodott, törekvéseiben következetes volt, nemzetéhez és egyházához pedig hűséges ember.

Így ír emlékirataiban: "Emlékeim nagy része a kényszerítés volt, tevékenységben töltött idő valamivel kevesebb. E szomorú korszakban nem jelenthetek sok örvendetest vagy vigasztalót, kivéve az Istenbe vetett hit állandó örömét, amelytől nem tudtak megfosztani."

Aki az igazságot kimondja, az minden diktatórikus rendszer megtorlására számíthat, függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobboldali az a rendszer. Ismét idéznem kell emlékirataiból: "Amikor Magyarország a háború ötödik évébe lépett, már jelentkeztek a kimerültségből származó bajok, így következett be 1918 októberében a teljes összeomlás. A zűrzavarban gróf Károlyi Mihály ragadta magához a hatalmat. A magyar nép többsége nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt, mihelyt magához tért, megpróbálta úgy, ahogy tudta, helyreállítani a nemzet rendjét és egészségét. Mi is szervezkedtünk barátaimmal és munkatársaimmal Zalában, az általam szerkesztett lapban bíráltuk a forradalmi túlkapásokat. A törvénytelenség és a terror eszközeit próbálták felhasználni ellenünk azok, akik a demokráciát és a szabad szervezkedés jogát hirdették úton-útfélen."

Így került a Károlyi-kormány idején száműzetésbe, majd következett a nyilas kormányzás ideje, amikor kiállt a származásuk miatt üldözöttek védelmében, és a dunántúli püspökökkel együtt levelet írt Szálasinak az értelmetlen háború befejezése, a Dunántúl harctérré tétele ellen. A következmény Sopronkőhida lett.

Ezután következett a Rákosi-korszakban az, amit mindnyájan ismerünk, a szabadságért, a szabadságjogokért való kiállás miatt az Andrássy út 60. következett, koncepciós per, az '56-os szabadulás után pedig az amerikai nagykövetség.

Mégis, mi lehetett ennek az időszaknak a legfőbb bűne számára? Hadd idézzek abból a körlevélből, ami akkor született. "A zsarnokság visszaélésével számolt le a demokrácia. Természetesen nem az a demokrácia, amelyik az egyik emberi személy korlátlan uralma helyett egy másikét állítja, nem az, amelyik az egyik embercsoport önző és féktelen uralmát egy másik csoport hasonlóan önző és féktelen hatalmaskodásával váltja fel. Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, amelyekhez soha, semmiféle emberi hatalomnak erőszakkal nyúlnia nem szabad. Az igazi demokrácia a lelkiismereti szabadságot, a szülők jogait, a munka rabszolgaságának megtörését írja zászlajára." Természetes, hogy amikor ezeket a szavakat megfogalmazta Mindszenty, akkor a Rákosi-rendszer megtorolta.

Úgy gondolom, hogy mint közéleti szereplő, akinek jelleme példaértékű, minden mai közéleti szereplő számára is példa lehet. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 148 2012.04.17. 3:46  27-159

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdésnek a politikai oldala mellett talán érdemes néhány szót szólni az emberi oldaláról is. A kommunizmus egy embernyomorító világ volt, az ellenfeleit megfélemlítette, a sajátjait pedig eltorzította. De az sem mindegy, hogy milyen motívumok alapján nyúlunk ehhez a kérdéshez. Ma már minden elhangzott, amit erről el lehet mondani. A kérdések és a felszólalások mögött részben a múlt feltárásának tiszta igénye jelent meg, de meg lehetett figyelni az elfedés szándékát is, azt, hogy az ügynökkérdés nem függetleníthető a kommunizmus egészétől, s ahogy egyik képviselőtársam említette, a birodalmi szemponttól sem. A szándékok között azonban megjelenik a natúr gyűlölködés indítéka is. Azt hiszem, hogy ez is méltatlan a kérdéshez és az áldozatokhoz.

Engedjék meg, hogy ha már emberi oldalról van szó, akkor példaként hadd említsem a magam érzéseit. Amikor rájöttem arra, hogy megfigyelnek, akkor természetesen először a kommunizmus egésze iránti undor jelent meg bennem és egyfajta megvetés azokkal az emberekkel szemben, akik akár ócska kis figurák voltak, akár pedig valamiképpen megzsarolt, szerencsétlen emberek. Aztán később, amikor már lehetőség lett volna arra, hogy beletekintsek az iratokba, akkor lefoglalt egy új világ megteremtésének az izgalma, az a munka, feladat, ami elvette a figyelmem és talán az energiáim is attól, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Azóta se néztem bele ezekbe az iratokba; ma már azért, mert igazán nem érdekel, és rá kellett érezzek arra, hogy ezek az emberek, akik 25-30 évvel ezelőtt ezt tették, ha még élnek, ma már nem azok az emberek. Nemcsak azért, mert meg kell adni nekik a változás lehetőségét, hanem - mindnyájan tapasztaltuk - évtizedek alatt az ember más lesz.

Még egy példát hadd mondjak, és ez is az emberi oldalról szól. Nemrégen kaptam egy levelet, egy olyan idős asszony írta, akit '56 után börtönbe csuktak, évekig ott volt, és amikor amnesztiát kaptak, úgy nézett ki, hogy őt is kiengedik a többiekkel. De az utolsó pillanatban visszahívták és közölték vele, hogy új eljárás fog indulni, mert ő olyanokat mondott a börtönben, ami a rendszer szidását jelentette, és ezért még talán öt-hat évet is kaphat. Megmenekülhet ettől, de legyen szíves, írja alá. Ez az asszony, aki hosszú levelekben rettegve írt arról, hogy mi lesz, ha a családja előtt kiderül az utolsó éveiből egy ilyen egykori tette, azt mondta, hogy akkor ő összeomlik teljesen. Ez is egy emberi szempont. Én nem szeretném védeni, de megjelent. Úgy gondolom, hogy érdemes a jogi és politikai oldal mellett néhány pillantást az emberi szempontokra is vetni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 20 2012.04.23. 4:53  19-22

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Naponta tapasztaljuk, hogy a baloldalhoz kötődő uniós tisztségviselők nagy érdeklődést mutatnak Magyarország iránt. Legutoljára Olli Rehn pénzügyi biztos a következő szavakat mondta: "Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos aggályai túlmennek a három kötelezettségszegési eljáráson, és a magyar demokrácia minőségi, illetve politikai kultúrájára is kiterjednek." Politikai kultúráról volt szó, engedjék meg, hogy a gyanúval éljek, hogy itt a kormány, illetve a kormánytöbbség politikai kultúrájáról volt szó, ami a mi értelmezésünk szerint nem más, mint határozott célok kitűzése. Ezek a határozott célok megfelelő eszközökkel érhetők el, és ezeket az eszközöket hatékonyan és gyorsan alkalmazza a kormány és a kormánytöbbség. Valószínűleg ez a hatékonyság és gyorsaság az, ami szemet szúrt a biztos úrnak.

Én azonban hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a politikai kultúrára nagyobb veszélyt jelent egy olyan eszköz, amit legtöbbször a baloldal és holdudvara alkalmaz, ez pedig a manipuláció eszköze. Nem a 2006-os Gyurcsány-féle manipulációra gondolok. Vegyünk egy olyan példát, ami Magyarországtól távoli, de az említett politikai család holdudvarához tartozik. A példa nem a téma miatt érdekes, hanem az eszközök miatt.

Amerikában történt a hetvenes években, és egy olyan szerzőnek a könyvében került leírásra, aki ennek az akciónak a résztvevője, sőt szervezője volt. Később megváltoztatta a szemléletét, és leírta ezt az eseményt. Dr. Nathansonról van szó, aki az "Egy néhai abortuszpártoló vallomásai" című könyvében írta le a módszert, ami - ismét mondom - nem a téma miatt, hanem az eszköz miatt érdekes. A szándéka az abortusz legalizálása volt. Idézek a könyvből: Tudjuk, hogy az amerikaiak többsége nem támogatna egy ilyen törvénymódosítást, ezért egyszerűen hazudtunk egy kitalált közvélemény-kutatás eredményeiről. Telekürtöltük a médiát, hogy kutatásaink értelmében az amerikai népesség 60 százaléka támogatja a minden megkötéstől mentes abortusz bevezetését. Másodszor, úgy keltettük fel az emberek együttérzését, hogy teljesen valótlan adatokat mondtunk az illegális abortuszok számát illetően. A valóságban az Egyesült Államokban ez a szám évente valamivel 100 ezer alatt volt, de mi mindenfelé azt híreszteltük, hogy több mint 1 millió. A taktika harmadik eleme a tudatosan felépített ellenségkép volt. Kellett valamilyen ellenségkép, akivel szemben mint a szabadság szószólói és védelmezői léphetünk fel, ezért szisztematikus lejárató kampányba kezdtünk a katolikus egyház és társadalmilag elmaradott nézetei ellen. Ezt aztán orrvérzésig nyomtuk. A médiával azt etettük, hogy ellenállás valóban a klérus soraiból származik, és hogy a közvélemény-kutatások szerint a hívek maguk is pártolják a művi terhességmegszakítás törvényesítését. És a média pillanatok alatt bemosta az amerikai köztudatba, hogy aki abortuszellenes, az a klérus befolyása alatt áll, és képtelen az önálló gondolkodásra.

Ezeket a mondatokat azért olvastam fel, mert világosan mutatja az eszközt, amivel az emberek manipulálását elvégzik.

(13.50)

Talán megfigyelhetik, hogy ez a szándék az úgynevezett pedofilvád esetén is megvalósul, ahol a cél annak az intézménynek a hiteltelenítése, amelynek tanítása ellentmond az ő törekvéseiknek.

Amikor politikai kultúráról beszélünk, akkor talán először azokat az elemeket kell megkeresnünk, amelyek erre a kultúrára a legnagyobb veszélyt jelentik, és azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy a manipuláció az az eszköz, ami talán a legveszélyesebb a magyar politikai kultúrára is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 18 2012.05.07. 4:32  17-20

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A súlyos politikai kérdések után engedjenek meg egy olyat (Az elnök csenget.), aminek emberi vonatkozása és társadalmi vetülete van.

Öröm volt nézni tegnap az utcán azokat a gyerekeket, felnőtteket, akik virágcsokorral igyekeztek haza, hogy köszöntsék az édesanyjukat, nagymamájukat. Ez az ünnep nekünk ma lehetőséget ad arra, hogy elelmélkedjünk az anyaság szépségéről és szerepéről az egyén és a társadalom életében, és persze alkalmat ad arra is, hogy innen is köszöntsük az édesanyákat.

Mi, férfiak, jelen esetben apák csak megsejteni tudjuk azt, hogy milyen élményt jelent egy nő számára az, ha anya lesz. Ők át tudják élni azt, ami a mi világunk legnagyobb csodája, hogy a testükben megfogan egy emberi élet, fejlődésnek indul, sajátos eszközei vannak a vele való kommunikációnak, és végül fájdalom közben, de nagy örömmel megszületik az a gyermek. Igaz, hogy a mi generációnknak még nem volt alkalma, most már lehet, hogy az apák is jelen legyenek ennél a pillanatnál - néhányan úgy igyekeznek átélni ezt, hogy a végén őket kell újraéleszteni -, de úgy gondolom, hogy igazán csak az anya képes arra, hogy átélje ezt a csodát, ezt a nagyszerű élményt.

Nekünk itt most talán ennek a társadalmi vonatkozásáról kell néhány szót szólnunk. Tény az, hogy ma Magyarországon alacsony a születésszám, és a népességfogyás első számú nemzeti sorskérdéssé vált. Mindnyájunk felelőssége, hogy változzon ez a helyzet, mindenki a maga helyén éli meg ezt a felelősséget, lehetne beszélni a fiatalok felelősségéről. Ez egy összetett kérdés, és nem lehet azt mondani, hogy csupán az anyagi helyzet az, ami megoldja ezt a problémát, hiszen sokszor ott születik sok gyerek, ahol nincs anyagi jólét, és ott kevés, ahol minden adva van. Azt sem lehet mondani, hogy a gondtalan élet vágya kizárólag ennek az oka.

(13.50)

Nagyon összetett kérdés ez, inkább két másik szereplő felelősségéről érdemes szólni; egyrészt a politikáéról. A politika felelőssége az, hogy lehetőséget teremtsen, és ez a lehetőség elsősorban a kiszámítható családi élet és a biztonságos gyermeknevelés lehetőségének a megteremtése. Sokat dolgoztunk ezen, de valljuk be, hogy van még tennivaló.

Viszont nem hagyhatjuk ki azoknak a felelősségét sem - talán a legsúlyosabb az övék -, akik a nyilvánosság felhasználásával téves gondolatokat ültetnek el a fiatalok fejében. Azt mondják, hogy nem az anyaság egy nő számára a legteljesebb önmegvalósítás; azt mondják, hogy a családdal egyenlő értékű a magányos életforma vagy a különböző alternatív együttélések. Mi pedig azt üzenjük ma a társadalomnak - a fiataloknak elsősorban -, hogy a családnak nincs alternatívája, és az anyaságban találja meg egy nő legbiztosabban helyét a világban. Ha mindenki betölti a szerepét a sajátos és súlyos demográfiai helyzet orvoslásában, ha mindenki megtalálja azt, ami az ő feladata, akkor nyilván többen fogják a fiatalok közül is a legszebb emberi hivatást, az anyaságot választani.

Engedjék meg - és ezzel kell befejeznem a mondanivalómat -, hogy még egyszer köszöntsem az édesanyákat: Isten éltesse őket! (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 6 2012.06.04. 4:54  5-8

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Néhány MSZP-s képviselő megérkezik az ülésterembe. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem értetek rá? Elképesztő!) Akik ebben a teremben vagyunk, mindnyájan ismerjük a trianoni békediktátum tartalmát, azokat a sebeket, amiket a nemzeten, az országon, a családokon és az egyéneken ejtett. Többen vagyunk ebben a teremben is, akiknek családját szétszakította ez a döntés, és hosszú évtizedeken keresztül is ez megmaradt, magam is csak iskoláskoromban találkoztam először Kolozsváron élő nagyapámmal.

Tudjuk, hogy a trianoni döntést követő időszakban talpra tudott állni az ország. Volt egy következő időszak, amikor Trianonról és következményeiről szinte beszélni sem lehetett, amikor több generáció nőtt fel úgy, hogy alig hallottak az elszakított nemzetrészekről. Aztán következett a rendszerváltás, amikor megnyílt a lehetőség arra, hogy a határon átívelő nemzetegyesítés megkezdődjön. Ezt a folyamatot fejezte be 2010 (Novák Előd: Fejezte be? Ne vicceljen már!) a nemzeti összetartozás megalkotásával.

Mit jelent ez a nemzeti összetartozás? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Még el se kezdődött!) Gyászolni sokféleképpen lehet. Lehet úgy, hogy önmarcangoló fájdalomban élünk, és ennek a másik véglete is lehetséges, ami ugyan nem gyász, de valóság: a teljes közömbösség. Sajnos, a magyar társadalomnak vannak olyan tagjai, akik ezt élik meg. Az egészséges gyász azt jelenti, hogy az új helyzet új feladatának tudatában elszántan és reményteljesen dolgozzuk fel a múltat, és kezdjük a jövő építését. Ezt valósítja meg a nemzeti összetartozás.

Ha egy-két mondattal kellene ennek a lényegét megfogalmazni, akkor azt mondanám először, hogy éljen mindnyájunkban az összetartozás tudata és az egymás iránti jó szándék. Azt hiszem, hogy ez a minimum, a másik elfogadásának szándéka, és itt már nemcsak a határon túl élők és a határon belül élők viszonyáról van szó, hanem az itthoni kapcsolatainkról is. És hozzátenném: senkit nem lehet kizárni az összetartozásból. Viszont az is igaz, hogy mindenki magát ki tudja zárni ebből azzal a magatartással, amit ha megfigyelnek a szélsőséges internetes újságok, akár baloldali, akár jobboldali lapok kommentjeiből, akkor egy magas hőfokon izzó gyűlölettel találkoznak. Én úgy gondolom, hogy ez az, ami képes arra, hogy kizárja azt, aki az együttműködésre nem felel meg, hiszen önmagát zárja ki, mert hiányzik belőle az együttműködés feltétele, a jó szándék.

Tehát úgy érzem, hogy az, amit a törvény megfogalmazott és amit ma ünnepelünk, mindenképpen a jó szándék érvényesülése... (Novák Előd: Mit ünnepelünk? Mi nem ünnepelünk!) Köszönöm a figyelmeztetést. Nem Trianonról beszéltem, hanem az együttműködésről. Az együttműködés azt jelenti, hogy a fájdalom ugyan nem szűnik meg, de képesek vagyunk öntudatosan, a jövőben reménykedve továbblépni. Hozzáteszem azt, amit az előbb mondtam: a gyűlölet képes arra, hogy valaki önmagát zárja ki ebből az együttműködésből. Én csak reményemnek tudok hangot adni, hogy a nemzeti együttműködés határokon túl és határokon belül is a jövő valóságává válik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 12-14 2012.06.14. 8:43  3-171

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kísérletet kell tennünk arra, hogy tárgyilagos és a valóságnak megfelelő képet mutassunk az elmúlt két évről. Tudom, hogy a parlamenti vitanap a műfaj természetéből adódóan nemigen alkalmas erre, hiszen mindig és mindenhol a világon ilyenkor a kormány elmondja, hogy mit tett, az ellenzék pedig hangosan kürtöli, hogy a kormány nem tett semmit, vagy ha mégis tett, az ártott az országnak. Egy dolog azonban sehol a világon nincs úgy, mint nálunk: a kártevők hangoskodása. (Taps a kormánypártok soraiból.) Az elmúlt húsz percben is hallottuk a hazugság és gyűlölet kultúrájának bemutatkozását. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Rogánra gondolsz? - Taps a kormánypártok soraiból.)

Ha ezt a két évet valóban tárgyilagosan kell értékelnünk, akkor először a körülményekre kell néhány pillantást vetnünk, aztán arra, hogy mit tett a kormány, a tetteknek az irányára és hatékonyságára.

A tény az, hogy súlyos nemzetközi válság idejét éltük ez alatt a két év alatt, és erős ellenszélben is dolgozott a kormány; ez a szél hazai és európai tájakon egyaránt fújt. A hazai viharból is kihallatszott az a három jellegzetes hang, amelynek egyike egy évtizedes begyakorlást jelzett: mindenben megfelelni egy külső hatalom elvárásainak. A másik egy kissé vékony hang: a dekadens liberalizmus hangja volt. És a harmadik egy kevésbé csendes hang; a probléma az, hogy ellenfelet cserélt, és másra irányozza az indulatait.

Minden belefér persze a politikai küzdelembe, viszont nem fér bele a szocialista európai képviselőknek az a magatartása, amit sokan joggal neveznek hazaárulásnak; és persze nem fér bele a balliberális hangadók gyűlölettel izzó hazudozása, amivel telekürtölik a világot. Egy példát most kell mondanom, amire az MSZP elnöke is kitért (Lukács Zoltán: Mindenről mi jutunk eszetekbe?), tipikus példa ez: a nyugdíjak megadóztatása. Ő azt mondta, hogy a Fidesz-KDNP szándékozott megadóztatni a nyugdíjakat. Mi az igazság? '97-ben a szocialista kormány, Horn Gyula idején olyan törvényt hozott, amely a nyugdíj-megállapítás szabályait '13-tól megváltoztatni kívánta, a bruttó bérből számítva bruttó nyugdíjat, a bruttó nyugdíjat pedig adóztatni szokták. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Tehát szocialista terv volt a nyugdíjak megadóztatása, és erről egyszerűen tudomást sem akarnak venni, hanem rá akarják kenni arra a pártra, amelyik most törölte el a nyugdíjtörvényből ezt a passzust. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ennyit az igazmondásról és a gyűlöletkampányról. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ennyit! Pont ennyit!)

ELNÖK: Bocsánat, frakcióvezető úr, elnézését kérem! Arra kérem Szűcs Erika képviselő asszonyt és azokat a képviselőtársaimat is, akik itt folyamatosan közbekiabálnak - eddig senkit nem figyelmeztettem -, hogy nincs erre lehetőség. Arra kérem önöket, hogy nyugodjanak meg, próbálják végighallgatni, és amikor eljön a kétperces felszólalások ideje, kérjenek erre lehetőséget, és én meg fogom adni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

HARRACH PÉTER, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Örömmel veszem, ha fél perccel visszaforgatják az órát. (Tóbiás József: Ne két percet, megállt az idő!)

A kormánynak van elképzelése a jövőről, konkrét terve a jelenre, és ezt meg is valósította. Milyen volt ennek a két évnek a kormányzati filozófiája? Egy egészséges patriotizmus érvényesült, a nemzeti érdekek képviselete, a nemzeti középosztály megerősítésének szándéka, a közteherviselés valódi megvalósítása - erről már sokat hallottunk - és az adósságot újratermelő alrendszerek megújítása. Természetesen más oka is volt ezen rendszerek reformjának, gondolunk az oktatásra, az egészségügyre, a nyugdíjrendszerre, a közigazgatásra, az önkormányzatokra. Ennek a kormánynak világos ember- és társadalomképe van, például a munkára épülő társadalom építése vagy a közösségek megerősítése. A válság, sőt az utána következő időszak legfontosabb feladatának tekintette az adósságállomány csökkentését és a költségvetési hiány lefaragását.

Hogy néhány konkrétumot is említsek azokon kívül, amiket majd a képviselőtársaim el fognak mondani, olyan szempontokat szeretnék kiemelni, amelyek társadalompolitikai szempontból fontosak, és elsősorban talán azt a szándékot, amely a munkahelyek számának növelését tűzte ki. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is történt javulás, gondoljunk csak arra, hogy az autógyártó óriáscégek fejlesztéseivel új munkahelyek, 27 500 új munkahely keletkezett csak ezen a területen. Gondoljunk arra, hogy több mint 200 ezer ember kapott közmunkára lehetőséget, és közte 80 ezer cigány származású polgártársunk. És ha már a romaintegrációról van szó, akkor említsük meg, hogy 11 400 új ösztöndíjas kapott lehetőséget. A devizahitelesek megsegítéséről már szó volt, különböző szinten különböző rétegek kaptak lehetőséget.

Ha a családi adózásról néhány mondatot megengednek: 2011-ben a keresetnövekedése a családoknak jelentős volt, mert a gyermektelenek 5,3 százalékkal tudták növelni jövedelmüket, viszont az egygyermekesek már a duplájával, 10,5 százalékkal, a kétgyermekesek 16,3 százalékkal, és a háromgyermekesek jövedelme 23,6 százalékkal nőtt. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb terhet viselők megsegítése jelentős mértékben megtörtént.

És most a nyugdíjakról. Az előbb említett ferdítésről és füllentésről már szóltam, de ki kell mondanunk egyértelműen, hogy a nyugdíjak megőrizték értéküket, ezt vállaltuk. Kérdezzék csak meg a román vagy görög nyugdíjasokat, hogy mi náluk a helyzet! Emlékezzenek vissza arra, hogy a szocialista kormányzás idején, 2009-ben, az utolsó teljes évükben 6,4 százalékkal vesztettek értékükből a nyugdíjak. Most tessék hangosan, kórusban helyeselni!

Még egy szociális kérdésről hadd szóljak, hiszen erről is sok vita esett. Budapesten a hajléktalanügyet, ha nem is tudták teljesen megoldani, de nagy lépést tettek előre két irányba: egyrészt a közterek rendbetételével, másrészt a szálláshelyek számának 10 százalékos emelésével.

(14.30)

Úgy gondolom, hogy a kormány kétéves munkájával a körülményeket jól tudta kezelni, helytállt, és azt kívánom Magyarországnak, hogy a következő évben is ez a kormánya hasonlóképpen működjön.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán: Mi is ezt kívánjuk!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 12 2012.06.18. 4:55  11-14

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akit elsősorban a politikai viták érdekelnek, azok most nyugodtan dőljenek hátra, vegyék elő az újságot, mert olyan kérdésről lesz szó, amelyben a parlamenti pártok egyetértenek.

A közeljövőben rendezik meg - a riói konferencia húszéves évfordulóján - a "Rió + 20" elnevezésű, fenntartható fejlődésről szóló konferenciát. Ezen az elnök úr, a köztársasági elnök fogja képviselni Magyarországot. Azért is érdekes ez a kérdés, mert sokan úgy gondolják, hogy az a kereszténydemokrata megközelítés, amiről én ma szólni szeretnék, háttérbe szorul a kérdés liberális megközelítése mögött. Nem így van, mert mint ahogy más kérdésben - például az emberi jogok kérdésében is -, egy markáns kereszténydemokrata vélemény jelenik meg, ami végső soron a keresztény tanításban gyökerezik.

Szeretnék utalni zárójelben arra a körlevélre, amit a Magyar Katolikus Püspöki Kar 2008-ban jelentetett meg "Felelősségünk a teremtett világért" címmel. Természetesen ez elsősorban ökoteológiai és környezetetikai kérdésekkel foglalkozik.

Az első gondolat, amit ki kell mondanunk, az az, hogy az ökológiai probléma antropológiai eredetű, vagyis az emberi felelősség kérdését veti fel, amikor az ember figyelmen kívül hagyja a természet rendjét, és rövid távú célok érdekében kizsákmányolja a természetet. De azért tegyük hozzá, hogy szintén antropológiai hiba az, hogyha a radikális környezetvédelmi szemlélet érvényesül, amelyik nem tesz különbséget az ember és a természet többi szereplője között, sőt, sok esetben az utóbbit előnyben részesíti.

A kereszténydemokrata szemlélet szerint a teremtett világ csúcsán az ember áll, érte van a világ, de azt védi és gondozza - ez a természet arányos tisztelete. Két következmény fakad az elmondottakból. Az első az, hogy a fenntartható fejlődés az emberért van, az öncélú fejlődési kényszer ennek ellentmond. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a GDP fontos, de az ember és annak életminősége még fontosabb. A második következmény az, hogy a fenntartható fejlődés nem csupán a környezeti károk enyhítését jelenti, hanem a gazdaságpolitikát és társadalompolitikát egyaránt átadó szemléletet, és szemléletváltásra van szükségünk.

Miről is van szó a "Rió + 20" konferencián? Az elnök úr - mindnyájunk támogatásával - a víz kérdését fogja felvetni. Globális probléma ez, hiszen az egészséges ivóvíz kérdése világszerte nagy gondot jelent, és nagyon sokan vannak ettől megfosztva, de egyúttal magyar lehetőség is, hiszen Magyarország vízügyi nagyhatalom, ami részben azt jelenti, hogy vízkészletünk igen gazdag és tiszta, másrészt azt is jelenti, hogy vízügyi szakembereink nemzetközi szinten is elismertek. Az viszont tény, hogy folyóink nagy része, vizeink 95 százaléka a környező országokból ered.

(13.30)

Ennek veszélyei is vannak, környezeti veszélyei; gondoljanak csak a ciánmérgezésre. Ez pedig még inkább megerősíti azt, ami nemcsak környezeti szempontból fontos, hanem sok más okunk is van rá, hogy a kelet-közép-európai népek összefogását elősegítsük. Ez mindenképpen nemzeti érdek is.

Még egy gondolat: elnök úr szándékozik egy Magyarországon megtartandó, vízzel foglalkozó konferencia gondolatát felvetni. Remélem, hogy ez támogatást fog kapni, s így hazánk érdekei és a globális érdek találkozni fog itt Magyarországon is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 10 2012.07.02. 5:13  1-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy örömmel hallgattam az ellenzéki felszólalásokat. Kedves pillanata volt az elrejtett papírokról szóló gondolat. Olyannyira sikerült ezt elrejteni, hogy önmaguk sem találták, hiszen pont az ellenkezőjét valósították meg az alatt a nyolc év alatt, amíg lehetőségük lett volna rá.

De nézzük a miniszterelnöki beszédet! Az Unióban és az Unióhoz fűződő viszonyunkban három fontos kérdés van napirenden: a válság kezelése, a nemzeti érdekek képviselete és az Unió belső reformja, annak jövője. Ha ezzel az utóbbival kezdjük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez nem csupán strukturális, hanem elvi kérdés is. A tagállamok relatív függetlensége volt az alapító atyák gondolata, és ennek ellentmond egyfajta európai egyesült államok gondolata, ami ráadásul működésképtelen is, hiszen a nemzetek Európája nemcsak kulturális sokszínűséget jelent, hanem valamiféle politikai sokszínűséget is igényel. Tehát a politikai uniónak az a fajta megvalósítása, ami elmossa a nemzetek közötti különbséget és azok valamelyes függetlenségét, általunk sem támogatott.

A válság kezelése: meg kell mondjam, én kissé pesszimista vagyok ennek az eredményes és gyors kezelésében, arra viszont büszke vagyok, hogy Magyarország példát mutatott arra, hogy a költségvetési szigor nem jelent feltétlenül megszorítást, sőt bizonyos feltételekkel ezzel együtt a versenyképesség is növelhető. Itt kell kitérni arra, hogy a bankok és a nagyvállalatok megadóztatása mellett a devizahitelesek megsegítése is megtörtént, és ehhez kapcsolódik miniszterelnök úr beszédének második része, az egyes társadalmi csoportok foglalkoztatási gondjainak az enyhítése. És ha már a kereszténydemokrata frakció nevében szólok, akkor hadd említsem meg, hogy a gyermeknevelésből visszatérő anyák, illetve a tartósan munkanélküliek védelme kereszténydemokrata kezdeményezésre történt, természetesen nagy örömmel fogadtuk a fideszes javaslatokat, köztük a képzetlenek foglalkoztatását segítő megoldást. Azt is meg kell mondanom, hogy ez egy örömteli üzenet, de nem értem, hogy miért nem lehet ezt örömmel fogadni minden képviselőnek. Miért kell fanyalogni ezen?

S hadd tegyek hozzá még valamit, mert ehhez kapcsolódik, bár nem a program része. Többször előhoztuk már a családi csődvédelem kérdését. Amíg a devizahitelesek megsegítése egy konkrét, mondhatnám, tűzoltó jellegű feladat volt, addig a családi csődvédelem ennek mintegy folytatásaként egy hosszú távú és a különböző okokból megvalósuló csőd elleni védelmet jelenti. Ezt továbbra is képviseljük, és szeretnénk, ha annak az országgyűlési határozati javaslatnak az első mondata megvalósulna, amit a parlament április 2-án elfogadott, és amely arra kéri a kormányt, hogy vizsgálja meg a magáncsőd lehetőségét. Mi szívesebben nevezzük ezt családi csődvédelemnek.

És végül a nemzeti érdekek képviselete; ennek eszköze nyilván nemcsak a konfliktus felvállalása, hanem a kompromisszumkészség is. Azt is láttuk, hogy a kormány a különböző helyzetekben ezt a kettőt felváltva alkalmazta. Mert fel kell vállalni a konfliktust, sok esetben ez a megoldás kulcsa, de időnként a kompromisszumkészség is ezt szolgálja. Annak is örülünk, hogy a brüsszeli bürokraták kezdenek felhagyni a kettős mérce alkalmazásával. Lehet persze, hogy ez a problémák halmozódásának következménye, de számunkra akkor is örömteli esemény. Meg kell mondanom, hogy mi egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy a kormány hatékonyan képviseli Brüsszelben a nemzeti érdekeket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 124 2012.07.06. 1:51  69-321

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örülök, hogy Horváth képviselő úr említette azt a módosító javaslatot, amely a 267. számot viseli.

Amikor a felszólalásokat hallgatom, azt tapasztalom, hogy milliárdos tételeket említ mindenki. Ez azért reménytelen, mert egy koncepcióváltásra kényszerítené a költségvetés alkotóit, márpedig egy kidolgozott koncepciót egy ilyen rövid vita során nem lehet módosítani. Ezért én azt javaslom, amit bátorkodtam magam is megtenni, hogy egy értéket megőrző, hangsúlyozom: megvalósult értéket őrző, sok magyar embernek a támogatását élvező jelenséget próbáljunk meg akár egy minimális összeggel támogatni. Az erdei kisvasutak ügye ilyen, hiszen ezek a nem gazdálkodó szervezet által működtetett kis intézmények a létükért küzdenek, a működésüket egy 30-35 milliós tétel támogatja, remélhetőleg fennmaradnak ezek addig, amíg komolyabb támogatást fognak kapni.

Egyetlen megjegyzésem lenne ezzel kapcsolatban: tavaly is a költségvetésben egy körzet képviselőjeként, felelősséget érezve ezekért az intézményekért én próbáltam egy ilyen támogatást biztosítani, meg is kaptuk, de sajnos még mindig nem került kiírásra a pályázat. Ezért ezen a helyen is biztatnám az illetékes tárcát, hogy tegye meg ezt, és a képviselőket, hogy fogadják el a következő évi költségvetésben ezt az értékmegőrző, de minimális támogatást.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 2 2012.07.12. 4:51  1-4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy eseménydús félév utolsó napjához értünk; érdemes áttekinteni, mi minden történt ez alatt az idő alatt. Természetesen azt a törvényhozási folyamatot, aminek részesei voltunk, egy az egyben nem lehet ennyi idő alatt átnézni, de néhány, talán önkényesen kiemelt eseményt parlamenten kívül és parlamenten belül talán érdemes megemlíteni.

Január 1-jén lépett életbe az alaptörvény. Ez a mű Magyarország megújításának legfontosabb feladatait tartalmazza, azt az irányt, ami ezt a megújulási kényszert számunkra jelenti. Érdemes talán arról is szólni, hogy ennek az iránynak a képviseletében egy olyan megmozdulásra került sor ez alatt a félév alatt - a békemenetre gondolok -, amely jóarcú, tiszta tekintetű, gyűlöletmentes emberek felvonulása volt. Sok százezer jelenlévő tudta kifejezni azt, hogy egyetért azzal az iránnyal, amit az alaptörvény is megfogalmaz. Ebben az időben átéltük az európai válság mélyülését. Magyarország képes volt a kilábalás eszközeivel élni, úgymint az adósságcsökkentés vagy a hiánycél tartása.

Meg kell említenünk az emberek érdekében tett intézkedéseket, elsősorban a devizahitelesek megsegítését. Persze hozzátehetnénk azt is, hogy a rezsiköltségek befagyasztása, majd bizonyos szinten tartása is a háztartások, a magyar családok érdekeit szolgálta. Általában a családok iránti érzékenység és figyelem jellemezte ezt az időszakot. Hozzátehetnénk a legújabbat, a munkahelymegőrző csomagot is, amely szintén a magyar családok érdekeit szolgálja.

Történt néhány olyan esemény, ami személyekre vonatkozik, nem annyira társadalmi csoportokra vagy az össztársadalomra, és gondoljunk arra, hogy vannak olyan szituációk, amikor a közszereplőket támadások érik, és ezek olyan mértékűek - függetlenül annak igaz vagy hamis voltától -, hogy a közösség békéje érdekében le kell mondania. Így mondott le Schmitt Pál, és így nem mondott le egy másik érintett; tudják, kire gondolok. (Dr. Józsa István: Nem tudjuk, kire gondol. Matolcsy?) De az összmagyarság szempontjából fontosak a parlamenten kívüli események is: gondoljunk csak arra, hogy magyar tudós kapta a matematikusoknak járó legmagasabb rangú kitüntetést. Volt persze szomorú esemény is, a népesedési kerekasztal vezetője távozott közülünk. Ő volt az, aki képes volt az első számú nemzeti sorskérdést úgy megfogalmazni, hogy azt még az értékek iránt kevésbé érzékenyek is el tudták fogadni.

Végül az utóbbi időszak vitáira is emlékeztetnünk kell. Nem szeretnék a Nyírő- vagy Horthy-vitába bekapcsolódni, de Prohászkát mindenképpen meg kell védeni. Ő az, aki a XX. század első felének jelentős gondolkodója, írója volt, egy talpig becsületes ember, akinek személyisége és tevékenysége legfontosabb elemeként kimondhatjuk, hogy a szegények, a rászorulók, általában a bajba jutott emberek felé fordult. Megalapított egy olyan mozgalmat, amely később millióknak tudott segítséget nyújtani. Úgy gondolom, hogy vele kapcsolatban ki kell mondanunk általános igazságokat is, többek között azt, hogy a rasszizmus elleni legbiztosabb védelmet a hiteles kereszténység jelenti, illetve azt, hogy a megalapozott rasszizmusvád az érintett hitelét rontja, a megalapozatlan vád pedig a vádaskodónak a hitelét.

Ez az eseménydús és hosszúnak tűnő félév vége alkalmat ad arra, hogy minden képviselőtársamnak kellemes, jó pihenést kívánjak a nyárra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
216 12 2012.09.10. 7:18  2-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nyilván a miniszterelnök úr válaszolni fog az ellenzéki frakcióvezetők felvetéseire; Mesterházy Attilának én is azért két mondatot mondanék.

Elhangzott a szájából, hogy a magyar miniszterelnök hazudott. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Igen. És?) Én is azt mondom, hogy igen, csakhogy azt Gyurcsány Ferencnek hívták. (Felzúdulás az MSZP padsoraiból. - Taps a kormánypárti sorokból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az egyik nem zárja ki a másikat.)

Az is elhangzott, hogy ilyen feltételekkel valóban nem szabad megállapodást kötni.

Ezek szavak, de nézzük a tetteket, és csupán az első két pontra hadd válaszoljak.

2008-ban a nyugdíj-megállapítás szabályai 8 százalékkal csökkentették az új nyugdíjakat. Nem esett egybe ez az IMF-megállapodással?

Aztán még egy jellemző a baloldali kormányokra. Melyik volt az a két kormány, amely a nyugdíjkorhatárt emelte Magyarországon a rendszerváltás ideje óta? A Horn-kormány és a Bajnai-kormány. Emlékezetem szerint baloldali kormányok voltak ezek. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Vissza kell állítani! Mindent bele!)

(14.10)

A miniszterelnök úr egy törvénykezési programról szólt, ami meglehetősen nagy ívű, és ennek eszmei hátterét is adta, használta azt a kifejezést, hogy államépítés. Talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a túlköltekező állam helyett egy működőképes és válságtűrő államot kell kiépíteni. Talán megfigyelték, hogy az eredeti célkitűzéseink egybevágnak a válságkezelés útjával, hiszen adósságcsökkentés, a hiány csökkentése, a munkahelyek megvédése, a nagy alrendszerek saját lábra állítása, ez mind eredeti program volt, és végül is a válságkezelés biztos eszközének is bizonyult.

Ha már adósságtörlesztésről van szó, mindnyájan tudjuk, hogy idén ezermilliárd forint fölött van az az összeg, amit törlesztésre kell fordítanunk. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy ha vajon gazdaságélénkítésre, munkahelyteremtésre, bölcsőde-, óvoda-, tornaterem-építésre vagy nyugdíjemelésre lehetne felhasználni ezt az összeget, mennyire más világ lenne Magyarországon. Ha valamihez hasonlítani kellene, ez körülbelül az éves nyugdíjkifizetés 50 százaléka vagy az egészségügyre fordított összeg kétharmad része, tehát komoly összegről van szó, és amikor mi gazdasági és társadalmi bajainkról szólunk, akkor ezt a szempontot nem szabad kihagyni. És természetesen hozzá kell tenni, hogy az eladósítást a baloldali - bocsánat, szocialista - kormány követte el, mint ahogyan hagyta, hogy a bankok devizacsapdába csalogassák az embereket is.

És mit tesz a jobboldali kormány? Én is hadd tekintsek vissza ellenzéki képviselőtársaimhoz hasonlóan az elmúlt két évre. Megkezdtük az adósságcsökkentést, a hiánycél megvalósítását, ahogy említettem, a nagy rendszerek saját lábra állítását, így a nyugdíjrendszer működőképességét is biztosítottuk. Megteremtettük a lehetőséget, hogy az oktatás színvonala növekedjék, és az iskola ne csak oktatási, de nevelési feladatát is betöltse. Átformáltuk és ügyfélbaráttá tesszük a közigazgatást. Segítséget nyújtunk a devizahiteleseknek, vagy az eltékozolt nemzeti vagyon visszaszerzésén dolgozunk.

Sorolhatnám tovább, de hadd álljak meg itt a devizahitelesek ügyénél, hiszen számunkra ez rendkívül fontos. Az embereknek és a családoknak igyekszik javaslataival a Kereszténydemokrata Néppárt is kedvezni. Nemcsak a családi adókedvezményt vezettük be e ciklus elején, hanem ennek kiterjesztésére a járulékokból történő levonásra is javaslatot tettünk, amit a frakciószövetség és a kormány elfogadott, és reményeink szerint 2014. január 1-jével ez már életbe is lép. A devizahitelesek sokszintű és folyamatos megsegítése mellett bízunk benne, hogy a családi csődvédelemről szóló javaslatunk is megvalósul. Sok egyeztetést igénylő, bonyolult kérdés ez, de ha igazak a hírek, akkor már a kormányzat köreiben megkezdődött ennek előkészítése. És azért megteremthetném az otthonteremtés támogatását is, akár a kamatkedvezményt, akár a szocpol jelenségét, és folytathatnám tovább. Tehát fontosak az emberek, fontosak a családok.

És ha már kimondtam ezt a szót, hogy család, akkor felidéződik bennem a két politikai oldal ideológiai különbsége is és az ezekből a különbségekből adódó konfliktusok. Emlékezzünk vissza, hogy milyen támadások érték hosszú időn keresztül az európai baloldal részéről Magyarországot. Ezeknek a támadásoknak nemcsak politikai, gazdasági, de ideológiai oka is volt. A politikai ok nyilvánvaló: a hazai baloldal szétesése és a jobboldal elsöprő győzelme. A gazdasági ok is világos, hiszen az előbb említett elherdált nemzeti vagyon visszaszerzése vagy a nemzetközi cégek kizárólagosságának a visszaszorítása. De az ideológiai különbség sem elhanyagolható, és ebben nagy szerepet játszik a baloldali média. Ha önök az internetet megnyitják, ott láthatják már a cikkekből is és azok címéből, hogy mire gondolok.

Én úgy gondolom, hogy ez a munka, amit két éve, most már több mint két éve a magyar kormány és a parlament végez, az valóban nemcsak a törvények számában, de minőségében, az átalakulás mélységében is mérhető. Ennek célja egyértelműen Magyarország kikerülése a válságból, és egy olyan jövő biztosítása, ami egy működőképes állam megteremtését jelenti.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
220 14 2012.09.24. 4:45  13-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy látjuk, a napirend előtti témák nagyrészt a napi politikai vitákról szólnak. Jól van ez így, de ne feledkezzünk meg, hogy néha nagyobb összefüggésbe is kell a dolgokat helyezni, illetve talán érdemes a naptárt elővenni, és visszatekinteni a nemzeti történelem néhány napjára. Tegnap elővettem a naptárt, és megnéztem, hogy szeptember 23-án mi történt a múlt században. '44-ben ezen a napon lépték át a szovjet csapatok a magyar határt, és '51-ben ezen a napon robbantatta fel Rákosi Mátyás az egyik budapesti templomot. A kettő között persze lehet összefüggés is, és nyilván van is, de talán számunkra inkább az a fontos, hogy a második világháborúban Európában két olyan politikai hatalom csapott össze, amely a XX. század két őrült eszméjét képviselte. Mindkettő ateista világnézet volt, és mindkettő ebből következően torz emberképpel rendelkezett. Az egyik azt az ősi európai keresztényi értéket vonta kétségbe, ami az azonos emberi méltóságról szólt, mi pedig azt mondjuk, hogy ember és ember közötti különbség csak az egyediségéből fakadhat. Ez teszi széppé és gazdaggá a mi világunkat. Ők viszont a faji különbséget hirdették.

Aztán a másik eszme, ami az egyén legnagyobb ajándékát, a szabadságot vonja kétségbe, az is elfogadhatatlan volt számunkra. A templomrobbantásról csak annyit, hogy az egyházellenességen túl nyilván a kommunista kultusz színterét, a felvonulási teret kívánták megtisztítani. Ennek a két eszmének a hatalmi képviselete megszűnt. Ez nem jelenti persze azt, hogy a politikai és társadalmi életben nem lenne meg a nyoma néha erőteljesen is. Persze, ma is vannak templomrobbantások, igaz, hogy nem fizikai, hanem lelki értelemben, és ma is létezik torz emberkép. Ha megengedik, erről az eszmeiségről néhány mondatot, hogyan jelenik ez meg a magyar valóságban is. Egy példát mondanék: még a sztálinista alkotmányból sem vette ki senki a házasság és család intézményének a megkülönböztetett tiszteletét, de ma vannak olyan politikai erők, amelyeknek más véleményük van erről a két intézményről, mint a dolog természetéből adódna.

Akkor, amikor házasságról van szó, mi azt mondjuk, hogy két ember egymásra talált, és az egymásra találásban megjelenik legalább a véglegesség szándéka is. De vannak, akik meghallva ezt a szót, egy dolgot tudnak csak mondani, hogy jogod van elválni. És persze rákérdeznek arra, hogy mi van az alkalmi együttélésekkel vagy az egyneműek kapcsolatával.

(13.40)

És amikor családról vagy gyermekvállalásról beszélünk, akkor természetes, hogy a családot úgy említjük, mint aminek nincs alternatívája, a legfontosabb közösséget, a gyermekvállalás pedig az élet nagy csodája, amikor egy új személy jelenik meg ebben a világban, és valljuk azt, hogy a nő önmegvalósításának a legbiztosabb útja. És akkor jön egy válasz, ami - azt hiszem - minden normális embert megdöbbentett. Nemrégen itt a Kossuth téren olvashattuk egy transzparensen, és egy így szólt: "Nem vagyok tojós tyúk." Ezt egy leendő édesanya mondta talán? Megdöbbentő, hihetetlen nagy bunkóság! (Zaj az MSZP soraiban.)

Az ilyen válaszok megelőzésének egyetlen feltétele van, a nyugati kultúra és Európa népei csak egyetlen eséllyel rendelkeznek: visszatérni a hagyományos európai értékekhez.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 2 2012.11.12. 3:50  1-4

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Európában, különösen a közép-kelet-európai országokban, úgy tűnik, az a szokás, hogy az ellenzék nemzeti ügyekben a kormánypárti képviselőkkel együtt képviseli európai szinten az ügyeket. Magyarországon, úgy látszik, ez másképp van.

A történet csütörtökön kezdődött, amikor a l'Unitá című olasz baloldali lapban egy cikk jelent meg. Ez arról szólt, hogy jól tenné az Unió, ha felfüggesztené Magyarország uniós tagságát a választási törvény miatt. Ez persze folytatódott, és úgy folytatódott, hogy vasárnap az MSZP elnökének az interjúja jelent meg ugyanebben a lapban, és valami hasonlóról szólt. Felvetődik a kérdés, hogy miért pont ebben a lapban - ha jól emlékszem, elég régen volt már, amikor az Olasz Kommunista Párt hivatalos lapja ugyanez a lap volt, és akkor még az MSZP elődpártja Magyarországon azt a diktatúrát valósította meg, amit ők proletárdiktatúrának, mi nyugodtan kommunista diktatúrának nevezhetünk. Valahol itt a gyökerek találkoznak, úgy látszik, ez a vonzódás ehhez a laphoz talán ezzel magyarázható.

Hogy is szólt az a mondat az MSZP elnökének szájából? "Az Unió ne nézze passzívan Magyarország fasisztává válását." Nem tudom, hogy ez versengés-e a Bajnai-féle formációval, hogy túltegyenek egymáson az ilyenfajta megjegyzésekben, vagy valami másról van szó - egy nagy mondásnak tűnik mindenesetre. Nekem az óvodást juttatja eszembe, aki azzal fenyegeti a társait, hogy majd behívja az apukáját, mert ő nagyon erős, és mindenkit felpofoz. De azt javaslom, hogy aggódjanak talán azon is, hogy nehogy előbb Amerikába jusson el ez a hír, mert esetleg ők nem örülnek annak, hogy fasisztának nevezik azokat, akik bevezetik a regisztrációt.

Ha egyedi eset lenne, akkor azt hiszem, elmehetnénk mellette, hiszen egy pillanatnyi zavarnak tekinthető, de azoknak, akik emlékeznek arra, hogy Göncz Kinga és társai mit kértek az Uniótól, esetleg az a gondolata támad, hogy az MSZP-s politikai kultúra része az ilyenfajta magatartás.

Még egy mondat van ebben az interjúban, amit érdemes megemlíteni. Azt mondja az elnök úr, hogy egymillióval kevesebben fognak elmenni szavazni. Hát, Mesterházy Attila tud valamit. Mi lehet ez a valami? Talán aggódik egy olyan eszköz eltűnése miatt, amivel éltek? (Dr. Lamperth Mónika: Szégyellje magát!) Lehet, hogy arra gondol, hogy netán a szavazás napján kisebb lesz a profitja a sörgyáraknak és a húsipari cégeknek? (Derültség a kormánypártok soraiban.) Lehet, hogy erről van szó.

Én úgy gondolom, hogy gondolják át ezt a fajta magatartást, és próbálják meg a nemzeti ügyeket nem lejáratni, hanem képviselni Európában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
246 14 2012.12.04. 5:11  14-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai témaválasztásomnak van egy igen aktuális oka, hiszen a Ptk. módosítása kapcsán a családjogi törvény módosításáról is szó került, és itt nagyon sok a félreértés, és talán még több a tudatos félremagyarázás, hiszen a politikai haszonszerzés céljából sok esetben valódi vagy megjátszott tudatlanságot tükröző nyilatkozatok jelennek meg. Ezzel kapcsolatban fontos a fogalmak és a szándékok tisztázása, előtte azonban néhány alapvető gondolatot engedjenek meg abból a törvényből, amihez nekünk a családjogi törvényt is igazítanunk kell, ez pedig a családok védelméről szóló kétharmados sarkalatos törvény.

A bevezető gondolatok sok olyan fontos mondanivalót tartalmaznak, amit itt is talán érdemes megemlíteni. Az első mondat így kezdődik: "A család az emberi történelemben már a jog és az állam kialakulását megelőzően létrejött önálló közösség. Bár korunkban a család sérülékeny, de látnunk kell, hogy évezredek alatt a különböző korszellemi hatásokat túlélő közösségről van szó." Tehát a családot nem lehet a természet rendjét megerőszakolva formálni, a család van, adottság, egy olyan közösség, amelyre az egészséges társadalomnak is épülnie kell.

Azt mondja a következő mondat, hogy a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása. Egy pillanatra - sokszor elmondtuk már - tekintsünk rá a demográfiai helyzetre: ha minden így marad, ahogy van, akkor a század végén pont fele annyi lakosa lesz Magyarországnak, mint most, és ez egy élhetetlen társadalmat jelent.

(9.40)

Tehát fontos, hogy azt a két intézményt, amit az alkotmány is - a régi is és az új is - védeni rendel, a házasságot és a családot, valóban védjük. Egy nagyon fontos szemponttal folytatódik ez a gondolat: az emberi személyiség kibontakozásának természetes közege. Alapvetően fontos, hogy az a szándék megjelenjen a családpolitikánkban, hogy az első és legfontosabb a gyerek, mert a családban történő nevelkedés biztonságosabb minden más lehetőséghez képest.

És most engedjék meg, hogy a folyamatos aktualitás mellett a friss aktualitásról szóljak néhány szót. Azok a tévedések és ferdítések, amelyek a KDNP módosító javaslataival kapcsolatosak, elsősorban a különböző párkapcsolati rendszerekre vonatkoznak. Válasszuk szét a család fogalmát és a párkapcsolat fogalmát!

Család e szerint a törvény szerint is már az egyenes ági rokoni kapcsolat, akár két személy között is, magyarul: ha van egy szülő és egy gyermek, az már család. Szeretném különösen kihangsúlyozni szocialista barátainknak, akik szeretik elferdíteni a mi szándékainkat, amely szerint különbséget teszünk gyermek és gyermek között; világosan, egyértelműen szeretném kijelenteni, hogy számunkra minden magyar gyermek egyforma, egyenlő jogokkal rendelkezik, egyenlő támogatást igényel - ha egy mama neveli, akkor is, ha egy apa és egy anya, akkor is, ha nincs testvére, akkor is, és ha öt testvére van, akkor is. Ez egyértelműen tükröződik a törvényből, abból a definícióból, amely a családról szól.

Nézzük a párkapcsolatokat: háromféle van. Az egyiket, amit mi házasságnak nevezünk, a tartósság jellemzi, az elköteleződés, az a szándék, hogy együtt élik le az életüket és nevelik gyermekeiket. A másik az élettársi kapcsolat, mármint a különneműek élettársi kapcsolata. Ők szabadon akarják az életüket élni, nem kívánnak jogi eszközökkel körülhatárolt, zárt házassági közösségben élni - hagyjuk őket szabadon. Rendezzék úgy a kapcsolatukat, ahogyan kívánják. És van egy harmadik közösség, az egyneműek együttélése, ezt egy 2009-ben megfogalmazott törvény szabályozza. Nincs élő probléma ezzel kapcsolatban, hagyjuk meg azt a törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de azt a Ptk.-n kívül.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 14 2013.02.11. 4:50  1-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napok igen eseménydúsak voltak kül- és belpolitikai szempontból egyaránt, és ezek között első helyen természetesen az uniós megállapodás szerepel.

Az Unió megítélése ebben a Házban, az előbbi vitában is világossá vált, volt, aki euroszkeptikus szavakat fogalmazott meg, volt, aki az Unió feltétel nélküli támogatását és az engedelmesség szavát hallatta, és voltak számokra alapozott objektív megszólalások is.

Hadd mondjam el az euroszkeptikusoknak azt, hogy a politikatörténet páratlan eseménye az Európai Unió.

(13.40)

Annak idején, a második világháború után egy hiteles politikai eszme képviselői, neveket is tudunk mondani, Schuman, de Gasperi, Adenauer, hozták létre ezt a szervezetet. Ez egy olyan együttes, amelyik képes soknemzetiségű, sok állam érdekét képviselő tagokkal egy közös döntést hozni. Ez egy nagyszerű dolog. És ebben a nemzeti érdek képviseletét most Magyarországról egy erőteljes és hiteles képviselet valósította meg, ennek eredménye lett ez a siker. Ha egyszerű szavakkal akarjuk lefordítani mindazt, amit Rogán Antal az előbb elmondott számokkal, akkor talán azt lehet mondani, hogy a torta ugyan kisebb, de a magyar szelet nagyobb. És ennél nagyobb siker nem volt várható ezen a megbeszélésen.

Ki kell azonban mondanunk azt is, hogy az Unió gazdasági válságban van, ami egy hosszan tartó, elhúzódó válság. Ki kell mondanunk azt is, hogy társadalmi válság is van, aminek oka éppen az értékrend felborulása és a deviáns jelenségek elszaporodása és támogatása, és persze a politikai vezetés kettős mércéjét is megtapasztaltuk. Ebben a helyzetben, úgy érzem, Magyarország kettőt tehet. Egyrészt az Unión belül határozottan, erőteljesen képviseli a nemzeti érdekeket, ez megtörtént, és eredményes volt; másrészt pedig, ha már külpolitikáról van szó, akkor tegyünk említést az utóbbi napok két másik eseményéről is, vagy talán háromról: a keleti nyitás eseményeiről. Kínáról beszéltünk már sokszor, Törökország ma az egyik legdinamikusabban fejlődő ország, és Oroszország utóbbi években történt fejlődését is, azt hiszem, mindnyájan látjuk.

A történelem humora persze, hogy mindkét országgal volt már kapcsolatunk, ez eléggé egyoldalú volt és hosszan tartó, de azok a változások, amelyek ebben az országban történtek, egyértelműen a magyar érdekeket tudják szolgálni egy kapcsolat esetén. És akkor még meg kell említeni éppen az elmúlt napok látogatását. A szaúd-arábiai felsőoktatási miniszter egy olyan szerződést írt alá, ami 1500 diák itteni tanulását biztosítja. Tehát az a nyitottság, ami megvan Kelet felé is, és az az érdekképviselet, ami érvényesül az Unióban, Magyarország érdekeit szolgálja.

És ha már az elmúlt napok külpolitikai eseményeiről szó volt, néhány mondatot azért szánjunk arra, hogy a belpolitika sem volt eseménytelen. Utalnék itt arra, hogy a rezsicsökkentés kapcsán a Fidesz-KDNP-frakció milyen döntéseket hozott. Mindez azt igazolja, hogy az az erősödés, ami az utóbbi időben Magyarországon bekövetkezett, nemcsak külpolitikai sikereket hoz, hanem a magyar emberek mindennapjait is megkönnyíti. Ezen az úton kell továbbhaladnunk, és folytatnunk azt a munkát, amit a kormányzat és az őt támogató parlament eddig megvalósított.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti frakciókban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 214 2013.02.11. 3:52  197-221

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottunk az LMP-s képviselő asszony részéről, lehet, hogy hattyúdal volt talán, egy frakcióbeli utolsó felszólalást, de mindenesetre egy ideológiai indíttatású és tévedésektől hemzsegő felszólalást. Indulatos volt ez a felszólalás. Egyetlen tévedést azért hadd említsek: beszélt a gyermeket nevelő nagyszülő vagy nagynéni mégis családnak számító együtteséről. Ha elolvasta volna a családok védelméről szóló törvényt, akkor a gyámságról is olvasott volna. (Ertsey Katalin: Inkább a gyámságról szól, de nem erről van szó.) És ha azt elolvasta volna, hogy ebben a törvényben és ebben a definícióban minden gyermek családban él, akkor is, ha egy szülője van, akkor is, ha egy élettársi kapcsolatban születik, ha elolvasta volna, és tudomásul veszi, akkor ilyen ostobaságokat nem mondott volna, mint amit most a beszédében mondott. (Derültség és taps a kormánypárti frakciókban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van.) Még egyszer szeretném világosan kimondani: minden gyermek egyforma, és minden gyermek családban él.

Nézzünk egy másik kérdést, a párkapcsolatok kérdését: tessék tudomásul venni, hogy nem minden párkapcsolat alkot családot. (Közbeszólások a kormánypárti frakciókból: Úgy van.) Például az egyneműek kapcsolata soha nem fog, és eddig sem alkotott családot. (Taps a Jobbik és a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanott: Így van.) Semmi bajunk az egyneműek kapcsolatával (Közbeszólások az MSZP és az LMP soraiból.), önök tudják, hogy mi a bajunk persze. Tiszteljük a személyes döntést, mindenkinek magánügye, de ne tegyük mintává a családban élők számára. Tiszteletünk és megbecsülésünk jeleként egy önálló törvény rendelkezik az egyneműek élettársi kapcsolatáról.

A másik párkapcsolat azoké, akik nem választják különneműként a házasságot. Szabad döntést hoznak, egy szabad életformában való élés kedvéért. Miért akarjuk rákényszeríteni a házasság jogkövetkezményeit azokra, akik úgy döntöttek, hogy nekik nem kell a házasság? A harmadik pedig a házasság, akik vállalják, hogy a társadalom előtt is egy, szándékuk szerint hosszú távú vagy akár életre szóló és a gyermekek előtt is nyitott párkapcsolatot létesítenek. És ha megfigyelte a mondanivalómat, akkor a mondanivaló központjában a gyermek áll. Az a gyermek, akit akár egy szülő vállal, akár élettársi kapcsolatban élő szülő, akár házasságban élő szülő. Az ő érdeke a legfontosabb számunkra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 12 2013.03.11. 2:42  3-16

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miközben a miniszterelnök úr beszélt, az egyik ellenzéki csoport képviselői egy lepedőt tartottak, amely az "Önkényuralom" kifejezést tartalmazta. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Az ember azt gondolta, hogy netán azokról az energiaszolgáltatókról szól, és azoknak az önkényéről, amiről a beszéd is szólt, de a lepedő alól megszólalt egy hang, és ezt a reményünket szertefoszlatta. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Aztán hallottuk az MSZP képviselőjét. Abban reménykedtünk, hogy egyetért a rezsicsökkentéssel, de nem erről szólt, hanem egy olyan témáról, ami a miniszterelnöki beszédben nem került elő. (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Miért nem?!)

Két tényt világossá kell tennünk. Az egyik, hogy a magyar családokat súlyosan terheli a rezsiköltség, a másik pedig az, hogy az energiaszolgáltatók magas, Európában a legmagasabb profitot teszik zsebre Magyarországon. Elhangzottak a számok, és nemcsak az előző kormány gáz- és villanyáremeléséről, a 200 és a 100 százalékról, hanem arról is, hogy a magyar polgár jövedelmének a 30 százalékát fizeti rezsiköltségekre.

Meg kell említenünk azt, hogy a magyar családok érdekében sok minden történt eddig: a devizahitelek enyhítése, az adókedvezmény, de most eljött az ideje annak, hogy a magas rezsiköltségnek a csökkentéséről is szóljunk. És az előbbi megnyilatkozások valamiképpen összhangban vannak azzal a mozgalommal, ami kezd kibontakozni, és a szélsőbal agresszivitását mutatja. Ízléstelenségre vetemednek (Zakó László a független képviselők egy csoportja által a padsorokra terített molinót a széksorok mögötti páholyba dobja. - Taps a kormánypártok soraiban.), és bizony törvénysértésekre is, az utcán is és a közéletben.

A kereszténydemokraták arra kérik a kormányt, hogy találja meg a törvényes megoldást a magyar családok érdekében, és valósítsa meg rezsicsökkentési szándékát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 8 2013.03.18. 2:06  1-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha személyes részvételt kell említeni, hadd kezdjem én is azzal, hogy egyike voltam azoknak, akik a figyelmeztetés ellenére elindultak azon a napon. (Nyakó István: Szégyen! Szégyen!) Azért tettem ezt, mert én is a saját képviselői körzetemben egy kistelepülés március 15-ei ünnepén vettem részt, és úgy éreztem, hogy ha már elígértem magamat, akkor neki kell vágni. Szerencsére a Börzsönyben járhatók voltak az utak.

Mit tapasztaltam azonban én ott, ahol jártam, és amit a híradásokból észrevettem? Egy soha nem látott márciusi katasztrófahelyzet alakult ki. Az ilyen vis maior helyzetekre igazából csak tapasztalat útján lehet felkészülni - az osztrákok ezt a tapasztalatot megszerezték, a magyarok kevésbé -, de azt kellett látnunk, ami itt már többször elhangzott, hogy mind a hivatásosok, mind a civil szervezetek, a karitatív szervezetek és a lakosság együttműködve és segítőkészen dolgozott ezen a helyzeten.

Hogyan reagáltak erre egyesek? Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy az ellenzéki pártok egy része kifejezetten politikai tőkét kívánt ebből a helyzetből kovácsolni, és az emberek nehéz helyzetét is felhasználta erre. Ugyancsak a hozzájuk tartozó holdudvar képviselői az interneten mindenféle, valóságnak meg nem felelő híradással és hangulatkeltéssel dolgoztak. Úgy gondolom, hogy egy dolog kikívánkozik egy politikai szereplő szájából ezek után az események után: az, hogy mindenkinek köszönetet mondunk, aki részt vett a mentésben, és kifejezzük örömünket, hogy megvalósult egyfajta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) nemzeti egység ebben a helyzetben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 10 2013.04.08. 4:53  9-12

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Nem szeretném folytatni a pártpolitikai vitákat, egy olyan kérdést hozok ma önök elé, ami általános érvényű emberi probléma és súlyos társadalmi kérdés.

Hadd kezdjem azzal, hogy amióta a világ világ, gazdagok és szegények mindig voltak. (Dr. Józsa István: Nem, ez nem így van!) A gazdagok általában a szegények kárára gazdagodnak. Egy megjegyzés idekívánkozik, mert MSZP-s képviselőtársam nyilván az elődpártra utalva azt mondja, hogy nem voltak mindig ilyenek. (Dr. Józsa István: Az ókeresztény közösségekre gondoltam!) Abban az időben is voltak, csak akkor a gazdagság azt jelentette, hogy az ingyenes állami juttatások egy kedvezményes körnek (Dr. Józsa István: A keresztény közösségekre gondoltam.) biztosítva voltak. A legtöbbször azonban a törvények védelme alatt történik a szegények kizsákmányolása, törvényesen, de erkölcstelenül. A törvényhozó felelőssége viszont az, hogy védelmet adjon a szegényeknek, ne pedig a kizsákmányolás lehetőségét biztosítsa a törvények által.

Hogy néz ki a helyzet ma Magyarországon, mit tett a kormány ennek a folyamatnak a megállítására, és mire van még szükség? Két ismert példát hadd mondjak és egy javaslatot hadd tegyek! A gazdag bankok az elszegényedett devizahiteleseket, ismerjük, hogyan kopasztották meg. A kormány két irányban tett lépést: egyrészt a bankadóval, másrészt a devizahitelesek sokszintű védelmével. Vagy nézzük az energiaszolgáltató gazdag cégeket, a túlterhelt háztartások érdekében mit tett a kormány velük szemben. Természetesen itt a rezsicsökkentést kell említeni.

De van még egy terület, amire szeretném felhívni a figyelmüket, mert ez a padlóra került magyar családok érdekében tett lépéseket kell hogy követelje. A törvényhozóknak és a kormánynak meg kell tenni ezeket a lépéseket. Két adatot hadd mondjak bevezetésképpen: az eladósodottság a 90 napon túli késedelmesen fizetett hitelek esetében elérte a 27 százalékot, a másik példája ennek az eladósodottságnak az, hogy '12-ben a követelések érvényesítésére indított fizetési meghagyások száma úgy halmozódott fel, hogy már 600 ezer fölé emelkedett. És mi történik egy ilyen folyamatban? Az, hogy a követeléskezelő cégek átveszik egy csomagban bankoktól és különböző cégektől ezeket a követeléseket, és olyan eszközökhöz nyúlnak, ami megint csak az elszegényedett magyar családok kizsákmányolását jelenti. A gazdagodás rajtuk keresztül történik. Például éveket várnak a követelés megvásárlása után a követelés behajtásáig. Mi történik ezalatt? A kamatok és egyéb rárakódott költségek miatt kétszeresére-háromszorosára emelkedik az eredeti összeg. Nem véletlen, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a fogyasztói panaszok alapján ajánlást adott ki a követeléskezelők számára.

Említhetném a fokozatosság elvének be nem tartását. A lefoglalt ingatlant csak abban az esetben lehetne értékesíteni, ha másképpen nem lehet a tartozást behajtani, vagy aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ez az aránytalanul hosszú idő nincs definiálva, és ezért bizony sok esetben az ingatlannal fizet az adós. A végrehajtási díjak igen magasak, 5-8-10 százalékosak, ezeket is csökkenteni kell. Az inkasszóra vonatkozó szabályokat nem tartják be, és ezért az adós megélhetése is veszélybe kerül. Mindezekkel kapcsolatban ismét szeretném kimondani: a törvényhozók és a kormány felelőssége, hogy a szegények, a bajbajutottak megsegítésére törvénymódosítást és rendeletmódosítást végezzenek. Ez a mi felelősségünk, ezzel tartozunk a nehéz helyzetbe került magyar családoknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)