A felszólalás szövege:

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Nagyon rövid leszek. Egy kérdést szeretnék feltenni. Ha pozitívan állok ehhez a dologhoz és azt gondolom, hogy ezt a törvényt végre kell hajtani, akkor számomra elfogadhatatlan, hogy munkára alkalmas embereket egy hónapra alkalmazzak. Én tehát mint ennek a témának az egyik vezetője, nem fogok egy hónapos foglalkoztatást csinálni, csak több hónaposat.

Mi van akkor, ha meg tudom oldani, hogy több hónapos foglalkoztatásra alkalmazom ezeket az embereket? Nyíregyházán kétezer ilyen ember van, egyébként pedig a szociális normatíva 11 százaléka 60 millió forint a városban, és ebből a pénzből ezt természetesen nem lehet megoldani. Ez azt jelenti, hogy ez a 11 százalék akkor nem igaz, és ha a város meg tudja oldani, akkor akár elmehetünk 20-25 százalékig is?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Helyzetemből és mentalitásomból adódóan igen ritkán vállalok fel szereplést a pártok belső életére vonatkozó vitában. Hogy most mégis ezt teszem, annak az az oka, hogy ez évben többször hallottam olyan fideszes felszólalást, interpellációt, a politikai államtitkárnak címezve, amely nem valós képet mutat be a pártingatlanok helyzetéről.

A parlamenti ügymenetben nincs arra lehetőség, hogy az adott témát ismerő, esetleg más információval rendelkező képviselő hozzászóljon. Így ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy a tisztább képet bemutassam.

Megkérdezhetnék, hogy miért aktuális ez a téma. Azért, mert az államtitkár úr azt mondta a legutóbbi válaszában, hogy a felmérések alapján lényegében több változatban megfogalmazódott a tulajdonrendezés koncepciója, mely a közeljövőben a kormány elé kerül, és a jövő első félévben dönthet róla a parlament. Nekem pontosan ez a bajom.

Az államtitkár úr szerint ma a pártok rendelkezésére álló állami ingatlan 79 százalékát az MSZP használja. Tételezzük fel, hogy az állítás igaz. De vajon hány önkormányzati tulajdonú ingatlant, hány négyzetméter irodát használnak a többi pártok? Történt-e felmérés 1990 óta, hogy az önkormányzatok hány száz milliót fordítottak az egyre csökkenő költségvetésükből a pártok elhelyezésére? Történt-e felmérés arról, hogy az elmaradt bérleti díj mennyi kiesést jelent az önkormányzatok vagyoni bevételéből? Nem tudok róla, hogy e törvény-előkészítés kapcsán az önkormányzatokat érintően ilyen jellegű felmérés lett volna.

Nem teljesen pontos információk alapján, jelenleg a Fidesz és a többi pártok, az MSZP-n kívüli pártok, több száz önkormányzati ingatlant használnak ma elhelyezésükre. Felvetődik a kérdés, hogy az ingatlanrendezés abból is fog állni, hogy a pártok által használt önkormányzati ingatlanok helyzetét is rendezik? Meg kívánja vásárolni az állam ezeket az ingatlanokat, hogy utána az esélyegyenlőség minden párt számára biztosítva legyen? Nem tudok róla, hogy ilyen jellegű tájékozódás lett volna.

Az én információm alapján jelenleg a pártok által használt ingatlanoknál nem a számokban és a nagyságokban van jelentős különbség, hanem abban, hogy melyik párt használ állami ingatlant, és melyik párt használ önkormányzati ingatlant, és természetesen abban, hogy néhány párt a rendelkezésére álló székházakat időközben elidegenítette.

Csak példaként szeretném elmondani, hogy a véletlen úgy hozta, hogy a szocialista többségű Nyíregyházán a legnagyobb pártirodát a Fidesz, a legjobb elhelyezést a Kisgazdapárt birtokolja. Érdekes módon e témában ennek ellenére még egyszer sem interpellált szocialista képviselő a szocialista polgármesterhez. De hasonló a helyzet a többi nagyvárosban is.

E hozzászólásnak a pártingatlanok használatán túlmutató következtetései is vannak. Ott lehet konszenzusra jutni, ahol beszélnek egymással az emberek. Elképzelhetetlen, hogy a folyosón köszönés nélkül menjünk el egymás mellett, mint amit ebben a Házban gyakran tapasztalok. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) A sokszorosító, a takarító asszony, a kapuban álló kiskatonák mindig köszönnek a képviselőknek és egymásnak. A képviselő urak bizony erről az elemi udvariasságról nagyon gyakran elfeledkeznek.

Arról beszélünk ebben az országban, hogy részesei akarunk lenni a legfejlettebb országok közösségének, és közben a magát kormányzónak mondó pártok egyik legfontosabb igyekezete a velük nem teljesen azonos nézeteket vallók kiközösítése.

Az előző ciklusban több megyében, több városban volt jól működő szocialista-fideszes koalíció. Ma főbenjáró bűnnek számít, ha a fideszes politikus szocialista frakciót támogat. Nem lenne érdemes minden témában teljes körű információt adni? Nem lenne érdemes végiggondolni a kormányzó pártoknak, hogy jó együttműködéssel jobban lehet eredményt elérni? Hogy jó együttműködéssel is meg tudjuk önmagunkat jeleníteni?

Az ország sok településén vannak az együttműködésnek jó példái. Több helyen képesek elfelejteni vagy félretenni az egyéni sérelmeket, ha a közös cél, a település fejlődése a legfontosabb. Minden ilyen esetben, a helyhatóságokban is, a kormányzó koalíció tevékenysége a meghatározó. Rajtuk múlik, hogy van-e egymásra figyelés, vagy csak viszálykodás jellemzi a testületek munkáját. Talán érdemes lenne most, az ezredfordulónál a kormány néhány tagjának és a pártok számos képviselőjének (Az elnök jelzi az idő leteltét.) ezt a jó példát átvenni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Öt témáról szeretnék szólni. Miért fontos Kelet-Magyarországnak az autópálya? Hogyan épült az M3-as autópálya? Kérdéseket kívánok föltenni, megpróbálok rá válaszolni, és szeretnék valami jót is mondani a végére.

Az országnak azon a részén élek, Kelet-Magyarországon, amely majdan a schengeni határ lesz, ott, ahol messiásként várják az autópályát. Az országnak azon a részén, ahol az ipari növekedés bár megindult és 10 százalékos ipari növekedés volt az elmúlt évben és az idén, de ez még mindig az országos átlagos növekedésnek a fele. Az országnak azon a részén, ahol a GDP az országos átlagnak 59 százaléka, ahol a munkanélküliség 21 százalék, miközben az országban a munkanélküliség 6 százalék, és ahol minden munkavállaló havonta nettóban 10 ezer forinttal keres kevesebbet, mint az országban átlagban az emberek. Úgy gondolom, nem kell különösebben mondanom, hogy ennek a térségnek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy autópálya legyen, alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy autópálya, autóút, infrastruktúra épüljön, hogy gazdaságfejlesztési szervezetek jöjjenek létre, hogy kedvezményekkel, támogatásokkal helyi és külföldi befektetők jöjjenek ide és a humán erőforrás is megerősödjön.

Mi történt az elmúlt négy évben? Az elmúlt négy évben döntés született az M3-as autópálya megépítéséről, és el is indult az M3-as autópálya építése. Sok rossz elhangzott az elmúlt nyolc év autópálya-építésére, de az a szigorúan titkos anyag, ami itt a kezünkbe került és valószínűleg nem is olyan szigorúan titkos, az se tud igazán az M3-as építésére negatív véleményt mondani, hiszen a legolcsóbb az építési költsége, állami beruházásban épült, az emberek használják, és még azt sem lehet elmondani, hogy a körülötte levő települések olyan terhelést kaptak, ami miatt lakossági tiltakozások lennének. Tehát azt gondolom, hogy van példa. Van jó példa, az M3-as építése egy olyan példa, amin el lehet indulni, aminek a tapasztalatait föl lehetett volna használni. Még azt is szeretném elmondani, hogy ezen az M3-as útépítésen nagyon sok szabolcsi, Hajdú megyei és borsodi kisvállalkozó és nagyobb vállalkozó is dolgozott. Most megkérdeztem őket, hogy hol fognak részt venni a mostani munkában, és közülük nagyon sokan azt mondták, hogy ők még nem tudnak róla, remélhetőleg majd a későbbiek folyamán lesz lehetőségük arra, hogy részt vegyenek ebben a munkában.

És akkor kérdések fogalmazódnak meg - a kérdések a következők. Nem tudjuk, hogy miért állt le 1998-ban az M3-as autópálya építkezése. Nem kaptunk rá választ, mert ha kapnánk választ, akkor úgy gondolom, hogy egy jó választ el lehet fogadni. Úgy gondolom, ez annak a programnak a része, hogy először rombolni kell ahhoz, hogy építsünk.

Szeretnék egy másik példát hozni. Elindult néhány évvel ezelőtt egy sulinetes program, aminek az volt a célja, hogy minél több fiatal gyerek tanulja meg a számítástechnikát, ismerje az internetet. Ahhoz, hogy most a kormány azt mondhassa, hogy az informatika robbanásszerű fejlődése következik be, két évig le kellett állítani a sulinetes programot, nem volt, majd most 2001-ben megint elindulhat. (Varga Mihály: Hogy jön ez az autópályához?) Gyakorlatilag ugyanezt látom ebben a dologban. Nem tudjuk, csak sejtjük, hogy ennek mennyi a pénzben kifejezhető kára. Szeretném elmondani, hogy az 1960-as évek végén és a hetvenes évek elején végeztem az egyetemet, mérnök vagyok, nem közgazdász, de szerencsém volt néhány reformközgazdász óráit hallgatni. Engem ott arra tanítottak, hogy az elmaradt haszon ugyanolyan kár, mint ha pénzben kifejezhető kár van. Elmaradt haszon az, hogy nem jöttek befektetők vagy csak nagyon kevesen jöttek. Elmaradt haszon az, hogy nem indult meg úgy a forgalom Ukrajna, Oroszország felé, mint ahogy meg kellett volna indulni, és én a károk közé sorolom azt a néhány tíz embert, aki meghalt azon az útvonalon az M3-ason, ahol nem épült meg az autópálya. (Varga Mihály: Még ezért is mi vagyunk felelősek?) És úgy gondolom, az emberi érték a legfontosabb.

Újabb kérdés: nem tudjuk, hogy miért gyorsított gyorsforgalmi program az, ahol az utak átadási határideje nincs korábban, mint az előző kormány által megfogalmazott határidők. Tessék szíves megnézni, összehasonlítani! Erre a három évre vonatkozóan nincsenek korábban a határidők. Az M3-as építésének nincs korábbi határideje, az M7-es felújításának nincs korábbi határideje, csak azon útépítési programok határideje rövidült, ami a következő választási ciklusra vonatkozik. Akkor pedig már új ciklus van, új emberekkel, új feltételekkel és új programokkal.

Nem tudjuk, hogy mi a gyorsforgalmi utak építésének forrása. Amikor azt mondjuk, hogy állami forrás, az Országgyűlésnek nem kell arról dönteni, hogy a költségvetésnek ez a része legyen. Amikor arról van szó, hogy ez hitel, akkor ezt valamiből vissza kell fizetni. Ha valamiből vissza kell fizetni, akkor nyilván ez csak költségvetési pénz lehet. Tehát azt gondolom, hogy erről egyértelműen, őszintén és nyíltan kellene beszélni. És ha vissza kell fizetni, mikor fogjuk visszafizetni? A következő kormány fogja visszafizetni! Egészen biztos az, hogy ez a kormány fogja visszafizetni? Nyilván a visszafizetési kötelezettség a következő kormányra is vonatkozik, ezért igenis ez a téma tartozik a parlamentre költségvetési oldalról is.

És nem tudom, hogy mikor kezdődött el áprilisban az M3-as útépítése, mert én ma reggel elmentem és megnéztem - egy picit késtem is miatta (Varga Mihály: Erre fogod, hogy nem voltál itt. Bravó!) -, és én sehol nem láttam senkit (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem a jó oldalon nézted!), sem tervezőt, sem bemérőt, semmilyen munkát nem láttam sem az egyik oldalon, sem a másik oldalon. Tehát azt gondolom, hogy akkor nincsen útépítés.

Az utolsó gondolat, az utolsó kérdés, hogy kik építik ezt az utat. Nagyon örülök egyébként, hogy Kósa Lajos bejelentette, hogy kik építik, mert ez azt jelenti, hogy az alagútból megyünk kifelé. Számomra csak egy gond van, hogy egy picit Janus-arcú az a megfogalmazás, ami itt elhangzott, mert az egyik oldalon, amikor a multik a GDP-t javítják, amikor a multik közreműködésével nő az export, amikor a multik közreműködésével nő az ipari termelés, akkor a kormány büszke erre a dologra, mert azt mondja, hogy az intézkedéseink hatására nagyon jók vagyunk, mert az intézkedéseink azt hozzák, hogy jók a gazdasági mutatóink.

(12.10)

A másik oldalon, amikor lehet, hogy ugyanaz a multi magyarországi bejegyzettként autópályát akar építeni, akkor ő már nem ugyanaz. Úgy gondolom, hogy ezt egyértelművé kellene tenni.

És akkor az utolsó dolog, amikor azt mondtam, hogy szeretnék valami jót is mondani. Szeretnék valami jót is mondani, mert az elkalandozások után, amikor az M3-as autópálya nyomvonalát valamilyen, általam nem értelmezhető ok miatt mindenféle új irányba terelték, sikerült egy jó kompromisszumot kötni, egy olyan kompromisszumot, amely Szabolcs megyének és Hajdú megyének egyaránt jó. Úgy gondolom, hogy ez egy pozitív dolog. Pozitív dolog az is, hogy az útépítéssel együtt megjelentek - legalábbis tervezési szinten - azok az igények, amelyek Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza esetében nagyon fontosak: hogy megépülnek - legalábbis terv szinten, ez van a tervben - az elkerülő utak, mert ezekben a városokban néha autópálya-forgalom van a főutakon, a kivezető utakon.

Csak azt nem értem, hogy amíg az előző kormány idején folyamatos informálás volt, egyeztettek velünk, emberszámba vettek bennünket, addig most gyakorlatilag egyetlen út van, ahonnan konkrét információt lehet kapni, ez az út pedig a Fidesz országgyűlési képviselője. Ha a minisztériumhoz megyünk, ott azt mondják, hogy nem kompetensek ebben a dologban; ha a tervezőhöz megyünk, ott azt mondják, hogy ők megrendelésre dolgoznak; a Fejlesztési Bankban pedig olyan káosz van, hogy én azt nem is tudom igazán minősíteni. (Varga Mihály közbeszól.)

Én tehát pozitívan szerettem volna lezárni ezt a hozzászólást, és örülök annak, ami pozitívumként megjelenik, de nem örülök annak a módszernek, ahogy ez történik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Aki engem ismer, az tudja, hogy én nagyon ritkán vagyok indulatos. Aki engem ismer, az tudja, hogy én ebben a parlamentben még csak tényszerű kérdésekben szólaltam föl. (Varga Mihály: Ez túlzás!) Aki engem ismer, az tudja, hogy én most már tíz éve dolgozom együtt egy városban fideszes és kisgazda képviselőkkel, konfliktus nélkül. De ez a felszólalás, ami most elhangzott, ez mélységesen felháborít.

És kikérem magamnak, Szalai Annamária, hogy engem csalónak és bűnözőnek nevezzen! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem mondott ilyet! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Elcsukló hangon folytatja:) Mögöttem van harminc év a munkában, van egy tisztességes munka. Ebben az országban nincs olyan, hogy a fideszes tiszta, a szocialista meg bűnöző! (Varga Mihály: Ezt nem is mondta!) Ha ezt az országot így fogják szétosztani, akkor ennek nem lesz jó vége! Mikor fogjuk már ezt megszüntetni?! Hogy lehet ezt engedni!? Hogy tud egy huszonegynéhány éves ember, aki mögött még nincs igazi teljesítmény, se olyan nincs, hogy a felelősséget kellene vállalni a munkáért, ítéleteket mondani?

És amivel szeretném befejezni: volt egy történelemtanárom. Ez a történelemtanár megjárta a Don-kanyart, és visszajött. És engem arra tanított, és az egész osztályt arra tanította, hogy akkor ítélhetünk meg másokat, ha mi már kerültünk olyan helyzetbe, amikor döntéseket kellett hozni, és azokat a döntéseket mi jól hoztuk meg.

Egészen biztos benne Szalai Annamária, ha ő lett volna Horn Gyula helyében, azt a döntést jól hozza meg? Ha ő lett volna Szabó Iván helyében, azt a döntést jól hozza meg? Amikor az volt a kérdés, hogy ráborítsuk-e az energiaárakat az egész lakosságra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor azt a döntést jól hozta volna meg?

Kikérem magamnak ezt a stílust és ezt a megszólalást! (Nagy taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselők! A gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló T/2933. számú törvény előzményei jól mutatják a rendszerváltás eredményeit és ellentmondásait. Ugyanakkor arra is bizonyítékot adnak, hogy egy ország élete, annak sikere vagy sikertelensége nem egy választással kezdődik vagy végződik, hanem mint minden az életben, ez egy folyamat, a döntések egymásra épülnek. Hogy mi is történt valójában, azt az államtitkár úr és Buza Attila megpróbálta elmondani. Szeretném elmondani a mi véleményünket az előzményekről.

A téma szempontjából jelentős az 1990. évi LXV. önkormányzati törvény, mely a 107. §-ában fogalmazta meg az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak körét. A törvény a 36/'98. évi alkotmánybírósági határozat indoklása szerint nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a vagyonátadó bizottságnak kell-e a gáz- és villamosközmű-vagyon önkormányzati tulajdonba adásáról döntenie, és ha igen, milyen elvek alapján. Sem az önkormányzatoknak, sem a bizottságoknak nem adott megfelelő eligazítást az 1991. évi XXXIII. törvény sem, mely kijelölte a vagyonátadó bizottságok működési rendjét; '95. március 31-éig határozta meg a működési idejét, és meghatározta az önkormányzatoknak átadandó vagyoni kört.

'90 és '94 között a gáz- és villamosközmű-vagyon rendezésében a vagyonátadó bizottságok elutasították az önkormányzatok igényeit. Ez nem volt egyedi eset abban az időben. A törvényeket különbözőképpen értelmezte az állam, és különbözőképpen értelmezték az önkormányzatok. Néhány példa erre: Alkotmánybíróság döntött a megyei gyógyszertárközpontok önkormányzati tulajdonba adásáról; vita volt a tévékábelek mint közművagyon értelmezéséről; s az Antall-Boross-kormány idején az ÁVÜ által alkalmazott belterületi földek értékének kiszámítási módját is megváltoztatta a Legfelsőbb Bíróság precedens értékű döntése. Közben, az átalakulási törvény előírásainak megfelelően, gazdasági társasággá alakultak a gáz- és villamosenergia-szolgáltató állami vállalatok. Újabb törvény, újabb bonyodalom.

Az előterjesztésből olvasom: "Törvényellenes volt tehát az Ötv. alapján az önkormányzatokat megillető gázközművagyonnak 1993-ban a gázszolgáltató társaságok tulajdonába kerülése, mert ezzel az önkormányzatok igényének alapja visszavonhatatlanul elvonásra került." Tehát az 1993. évi LXXXII. törvény egyértelművé teszi az Antall-Boross-kormány szándékát, hogy az önkormányzatok nem juthatnak ugyanúgy a gázközművagyonhoz, mint az egyéb helyi közművek esetében; illetve a szolgáltató vállalatok tulajdonából az önkormányzatok az 1980 előtt épült vezetékeknél az igazolt hozzájárulásnak csak 30 százalékos mértékéig, illetve indexálva, '92-ben teljesített hozzájárulás esetén 54 százalék mértékéig kaphattak részvénytulajdont. Szó sem volt tehát arról, hogy az Antall-Boross-kormány az Ötv. szellemében rendezte volna a gázközművek önkormányzati tulajdonba adását, és nem is történt meg ebben az idényben a részvények kiadása.

1991 és '94 között az önkormányzati szövetségek minden lehetséges fórumot felhasználtak arra, hogy ráirányítsák a figyelmet erre a visszásságra. Könyvet lehetne kötni a levelekből, a nyilatkozatokból, de hatása nem volt, mint ahogy nem volt a belterületi földek rendezésénél sem. 1994-ben az önkormányzati szövetségek már az új kormánynál kezdeményezték ismét az ügyek rendezését. A belterületi földek értékének kifizetésére csak 1996-97-ben került sor. 1996 és '98 között több mint 100 milliárd forintot fizetett ki a Horn-kormány az önkormányzatoknak ezen a jogcímen. Tehát itt az előző kormány hibáit kompenzálta és tette rendbe a Horn-kormány.

A gázközművagyon-vita csúcspontja akkor volt, amikor a Horn-kormány döntött az ország pénzügyi helyzete, adósságállománya figyelembevételével a szolgáltató társaságok privatizációjáról. Nem sorolom fel, hogy milyen változatok voltak az Alkotmánybíróság által megsemmisített Ötv.-módosítás előkészítésekor. És nem beszélek szívesen azokról a teljesíthetetlen igényekről sem, amelyeket az önkormányzati szövetségek fogalmaztak meg; azokról a teljesíthetetlen igényekről sem, amelyek akadályozták egy jobb, egy mindenki számára elfogadhatóbb kompromisszum megalkotását. Tény, hogy az állami tulajdonú részvényekből az önkormányzatoknak juttatott 40 százalékos mérték közel megegyezett azzal a részvényértékkel, melyet az 1993. évi LXXXII. törvény alapján számítottak ki az önkormányzatoknál. Ezt több önkormányzatnál összehasonlító adatokkal lehet bizonyítani. Az is igaz, hogy a privatizáció után szokatlanul gyorsan megkapták a részvényeket az önkormányzatok, erre azelőtt nem volt példa.

Eddig a jogszabályok sora, melyek a kormányok színétől és pártállásától függetlenül azt szolgálták, hogy a gazdasági társaságoknál maradjon minél nagyobb mértékben az állami tulajdon, illetve az állami bevétel minél nagyobb legyen. De úgy gondolom, egy megosztott hatalomgyakorlásnál ez teljesen természetes törekvés, mint ahogy az önkormányzatok is azt szorgalmazták, hogy számukra legyen nagyobb a bevétel ebből a privatizációból.

Az önkormányzatok nem nyugodtak ebbe bele, és az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mert akkor nem kellett félni attól, hogy a kormány, esetleg támogatások elvonásával megtorolja azokat az önkormányzatokat, amelyek az igazukért bírósághoz vagy Alkotmánybírósághoz fordulnak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Az Alkotmánybíróság 38/'98. évi döntését és annak indoklását az államtitkár úr és Buza Attila kifejtette. Azt is elmondták, hogy a két év alatt mit tett a jelenlegi kormány, mielőtt a jelen törvénytervezetet a parlament elé bocsátotta. Azt szeretném megindokolni, hogy a Magyar Szocialista Párt frakciójának mi a véleménye a beterjesztett törvénytervezetről.

Nem kevés vitát és vívódást jelentett a szocialista frakciónak, hogyan viszonyuljon a törvényhez. Mint ellenzéki frakció, nekünk a tökéletes megoldást kellene a kormánytól megkövetelni. Azt kellene követelnünk - ha már két éve húzza a kormány az időt, és fizetni meg úgy akar, hogy a fizetési kötelezettség jelentős része a következő kormányra fog majd hárulni -, hogy minden érintett önkormányzat egyetértését bírja a beterjesztett törvényjavaslat. Természetesen azt kellene kérni, hogy a több mint 400 millió forintért elkészített szakértői vélemény ne csak a korábbi számítások újrabehozását jelentse a törvénybe, hanem valós felmérések következzenek be.

Ellenzéki frakcióként, ismerve és elszenvedve a parlament 1998-as választás óta kialakult rendjét vagy inkább rendezetlenségét, mely szerint ellenzéki képviselőnek nem lehet igaza, nem lehet jó javaslata, nem kellene hinni a kormányban, hogy képes vagy akarja javítani a beterjesztett törvényjavaslatot. Ellenzéki képviselőként, miután az érintett önkormányzatok 18-20 százaléka nem fogadja el a részére kiszámított kártérítést, miután az önkormányzatok ennek ellenére nem kapják meg készpénzben az összeget - annak fedezete '98-ban, a furcsa pótköltségvetésben 50 milliárd forint összegig, államkötvény kibocsátásával már megteremtődött -, ezen indokok alapján az lett volna a logikus lépés, ha a szocialista, ellenzéki frakció nem támogatja a törvény általános vitáját.

(16.30)

Mi mégis támogatjuk a törvény vitáját; kérdezhetik önök, hogy miért. Azért, kedves képviselőtársaim, mert bár Kosztolányi Dénes fideszes képviselőtársammal inkább több kérdésben nem értünk egyet, mint amiben azonos a véleményünk, de abban egyetértünk, amit az önkormányzati bizottság utolsó ülésén mondott, vagyis hogy a Szocialista Párt mindig fontosnak tartotta az önkormányzatok működését, és azt már csak én teszem hozzá, hogy felelősséget is érez az önkormányzatok működéséért. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Kedves Képviselőtársaim! A Szocialista Párt támogatja az általános vitát. Támogatja, mert szeretné mielőbb lezárni az 1990 óta húzódó vitás ügyet. Támogatja, mert tudja, hogy az önkormányzatok többsége milyen nehéz helyzetben van, mert a gazdasági növekedés ellenére sem részesülnek az inflációval azonos mértékű állami támogatásból, még 1999-ben és 2000-ben sem. Támogatja, mert az elmúlt két évben 1,9 illetve 2,1 százalék mértékű államitámogatás-elvonás történt év közben a költségvetésükből. Támogatja, mert olyan többletterheket fogalmaznak meg a törvények számukra, melyek megoldhatatlan feladatok elé állítják az önkormányzatokat.

Tehát mi az önkormányzatok és az általuk képviselt településlakók érdekében támogatjuk a törvény vitáját azért, hogy a gázközművagyon törvényi rendezéséből kapott pénzből utak, járdák épüljenek, hogy tudjanak pályázni bérlakásépítésre, hogy teljesíteni tudják az egyre feszesebb környezetvédelmi követelményeket, hogy az oktatásban a fedezet nélkül előírt eszköznormatívát - ha csak részben is - teljesíteni tudják, meg tudják ezeket az eszközöket vásárolni.

Őszintén el kell mondani, hogy jó néhány önkormányzatnál ez a pénz a túlélés feltétele; bérekre, szociális juttatásokra, gáz- és villanyszámlák kifizetésére kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a hitben és bizalomban támogatjuk a törvény vitáját, hogy a települések lakóinak érdekében képesek leszünk javítani a törvényen és orvosolni az önkormányzatok jogos igényét. Négy kérdést fogalmazok meg ezek közül.

A törvény tárgyalása idején felül kell vizsgálni azon önkormányzatok jelzését, melyek nem fogadták el a tanácsadó cég számításait, mert itt már a bizottságok képviselői elmondták, hogy milyen okok és milyen új szempontok jelentkeztek. Tudom az eszemmel, hogy egy törvénnyel szemben jogorvoslattal nem lehet élni. A szívemmel mégis azt szeretném, ha találnánk olyan megoldást, amely a jogorvoslat lehetőségét biztosítja az önkormányzatok számára. Elfogadhatatlan számunkra, hogy a kifizetett összegnek vagy a meghatározott 61 milliárd forintnak csak 20 százaléka kerül készpénzben az önkormányzatokhoz. Olyan módosító indítványt fogunk beterjeszteni, amely legalább 50 százalékos mértékben biztosítja készpénzben az önkormányzatok kártalanítását.

Végül kérjük, hogy foglalkozzon a kormány az 1993 utáni, de a privatizációt, '95-öt megelőző időszakban épített gázvezetékvagyon-, illetve forrásátadásokkal is, melyeket a tanácsadó cég felmért, amit a megbízónak összefoglalójában problémaként jelzett.

Azt mondhatja az előterjesztő, hogy ezek a vagyonok úgy kerültek a gazdasági társaságok vagyonába, hogy ez a vagyonátadás nem volt kötelező. Igen, igaz, ez valóban így van. Azt is mondhatja, hogy az Alkotmánybíróság döntése erre nem vonatkozott. Igen, ez is így van. De ő is tudja, és mindenki ebben a Házban, aki közel van az önkormányzatok működéséhez, hogy sokszor elsősorban a szolgáltatási szempontból gazdaságtalan kistelepülések kényszerhelyzetben voltak a gázszolgáltatásról szóló tárgyalásnál, és a keretátadás kényszerből történt.

Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! Annyi igazságtalanság volt - és jelenleg is van - a rendszerváltás átmeneti időszakában! Miért ne lehetne ezt a régóta húzódó és az utóbbi témában elsősorban a kistelepüléseket érintő kérdésben országosan véglegesen és igazságosan lezárni a kérdéseket?

Végül csak néhány megjegyzést szeretnék tenni a közművagyon pénzügyi rendezésének előlegkérdéséről. Örülünk, hogy ilyen figyelmes a kormány, hogy a törvény elfogadása előtt már előleget ad az önkormányzatok jelentős részének. Mivel a költségvetés állami bevétele egyes számítások szerint 100 milliárdos többlettel számol, természetesen jobban örültünk volna annak, ha ebből a kormány visszaadta volna valamennyi önkormányzatnak az év közben elvont állami támogatást.

Véleményünk szerint nem jó az, ha a miniszterek osztogatással azt a képzetet keltik az önkormányzati vezetőkben, hogy a kormány ajándéka a gázközművagyon kártalanítása. Pedig ez nem ajándék, hanem az Alkotmánybíróság határozata által szabott kötelezettség. Jó PR-fogás, de erősen vitatható megoldás. Talán nem véletlen, hogy több, általam elismert miniszter nem is akar és nem is él ezzel az önmagát népszerűsítő lehetőséggel. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen gondolatokkal fogalmaztam meg a Magyar Szocialista Párt véleményét a gázközművagyon rendezése tárgyában benyújtott törvényhez, abban a reményben, hogy közös munkával még ez évben sikerül egy jó törvényt elfogadni.

Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Én nagyon örülök annak, hogy polgármestertársam, képviselőtársam ennyire lelkén viseli az önkormányzatok helyzetét, de néhány tényt szeretnék elmondani.

1999-ben 1,9 százalékot, 2000-ben pedig 2,1 százalékot - de lehet, hogy fordítva van a két szám - vontak el év közben az önkormányzatoktól. Amikor most költségvetési számról és növekményről beszélünk, akkor ezekkel a számokkal korrigált összegekről beszélünk. Tehát ha én a két számot összeadom, akkor 4 százalékkal rosszabb a helyzet, tehát a 12 százalékos növekményből azt a 4 százalékot nyugodtan el lehet venni, mert ez nincs meg az önkormányzati szférában. Ezt egyébként meg lehet nézni a számokban, ki lehet számolni; otthon is ki lehet számolni egyébként, Gödöllőn is, mert én Nyíregyházán ezt ki tudom mutatni.

A másik téma: én természetesen örülhetek annak, hogy mennyire növekedett az önkormányzatok támogatása, de három számot szeretnék elmondani. Nyíregyházán 1998 első-harmadik negyedévben 11,6 milliárd volt a felhasználás, '99-ben 9,8 milliárd és 2000-ben 11,5 milliárd. Ez azt jelenti, hogy 100 millióval kevesebb a 2000. évi felhasználásunk, mint '98-ban volt. Akkor kérdezem, hogy minek kellene nekem örülni.

A másik téma: én nagyon örülök annak, és támogatom, hogy a kormány elindította a bérlakásprogramot, és aki engem ismer, tudja, hogy én ennek a híve voltam '95-ben is. Csak azt elfelejtik mondani, hogy 1999-ben a költségvetési beszámolóban önök mutatták be, hogy a lakásszférában 19 milliárd forintos megtakarítás jelentkezett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Önök elfelejtik elmondani, hogy 2000-ben a lakásszférában az I-IX. hónapban alig 60 százalékos a felhasználás, tehát nyugodtan lehetne erre a szférára költeni.

És az utolsó megjegyzésem: azt elfelejtik mondani, hogy a lakás alapú felhasználást - Mádi László javaslata alapján - csökkenteni javasolják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Csak a tárgyszerűség kedvéért szeretném elmondani, hogy az MDF-kormány nem fizette ki a belterületi földek értékét, mert rosszul értelmezte a törvényt, és 1995-96-ban perre kellett menni ebben a témában. Egy évben az előző kormány 90 milliárd forintot fizetett ki - tessék megnézni a zárszámadási törvényben -, '96-ban, '97-ben az önkormányzatoknak privatizációs bevételként. Hibázott az MDF-kormány, helyre tette az akkori kormány. (Dr. Gémesi György: De nem adtuk el a közműveket!)

Hibázott a Horn-Kuncze-kormány akkor, amikor a gázközművagyon értékét nem fizette ki, és rendbe teszi ez a kormány úgy, hogy két évet várt azzal, hogy egyáltalán a törvényt a Ház elé hozza, most harmadik hónapja tárgyaljuk a törvényt, el fogjuk fogadni jövő hónap, december közepén, harminc nap múlva fogják kifizetni, az már 2001-es kifizetésnek fog számítani, az államkötvények visszavásárlása a következő 10 milliárdra 2002-re fog jelentkezni, és gyakorlatilag a 35 milliárd forintot már a következő kormány fogja beváltani. Államkötvényben természetesen az önkormányzatok meg fogják kapni.

Még egy dologra szeretnék reagálni. Valószínűleg képviselőtársam elfelejtette azokat a borzasztó délutánokat, amikor '95-ben és '96-ban vagy a Pénzügyminisztériumban, vagy a Belügyminisztériumban júniusban és júliusban költségvetési törvényről vitáztunk. Hogy milyen eredménnyel, az egy teljesen más kérdés. (Dr. Gémesi György: De nem volt eredménye!) De most sincs, mert semmi nem változott, és először a költségvetési törvényt megkaptuk szeptember 10-én úgy, hogy elmentünk hétfőn tárgyalni, és ott kaptuk kezünkbe ezt a költségvetési törvényt. Lehet, hogy a kormánypárti képviselők nem így voltak, ők egy héttel hamarabb megkapták ezeket a törvényeket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvény 389. oldaláról szeretnék két mondatot felolvasni. "Az előzőek szerint, számba véve a központi forrásokat, valamint az elérhető helyi bevételeket, az önkormányzatok 2001-ben együttesen közel 1670 milliárd forinttal gazdálkodhatnak. Ez 150 milliárd forinttal, 10 százalékkal több az előző évi előirányzathoz képest. 2002-ben további 100 milliárd forinttal, 6 százalékkal emelkedhetnek az önkormányzati előirányzatok." Aláírta Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr. Tehát nem 12 és nem 10 százalék!

Ehhez képest a kötelező béremelés 8,75 százalék 2001-ben; 7,75 százalék 2002-ben; kiemelt béremelés 2001 szeptemberében 20 százalék; kiemelt béremelés a szociális területen az 1,19-szeres szorzó 1,43 százalékra való emelése. Ehhez hozzátartozik: gázenergiaár-emelés 12 százalék; hőenergiaár-emelés azon a területen, ahol mi lakunk, Debrecenben és Nyíregyházán, a Pénzügyminisztérium által jóváhagyott mértékben 27 százalék - az erőműnél jóváhagyva -; élelmiszerár-emelés 16 és 17 százalék a Statisztikai Hivatal jelentései alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után tessék megítélni, hogy a szükséges feladatokat el lehet-e látni ebből a 10, illetve 6 százalékos önkormányzati forrásnövekedésből.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Legszívesebben felolvasnám a Megyei Jogú Városok Szövetségének állásfoglalását a 2001-2002-es költségvetésről, de csak egyetlen bekezdést szeretnék elmondani: "Külön is szeretnénk tiltakozni az ellen, hogy a Pénzügyminisztérium által benyújtott költségvetés, illetve a szakmai törvények és egyéb jogszabályok és elvárások távol állnak egymástól, ezáltal olyan költségek jelentkeznek, melynek fedezete nem biztosított, például közoktatási törvény egyes rendelkezései, szociális intézmények létszámkövetelményei, okmányirodai feladatok s a többi. Kérjük, hogy a költségvetés előkészítése során a szakminisztériumok elképzeléseinek pénzügyi hatását vegyék figyelembe." Huszonkét megyei jogú város polgármesterének egyhangú szavazata után ezt az állásfoglalást Szita Károly, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke írta alá, a kormány önkormányzati tanácsadója.

Ezek után én már csak reménykedni tudok abban, hogy az MDF-es, a fideszes és a kisgazdapárti képviselők megszavazzák majd mindazt a módosító indítványt, amelyet az önkormányzatok forrásnövekedése érdekében kormánypárti vagy ellenzéki képviselők benyújtottak. Ezért ezzel én nem is kívánok foglalkozni; bár úgy gondolom, hogy a legkonzekvensebb csomagot ehhez a Kovács László és képviselőtársai által jelzett 367. számú módosító indítvány tartalmazza.

(17.20)

Amivel foglalkozni szeretnék, a lakástámogatás, a Volán-buszrekonstrukció és néhány, a térséget érintő téma. A 364. számon jegyeztük azt a lakástámogatási módosító indítványt, mely 4 milliárdról 6-ra, 2002-ben 5-ről 8 milliárd forintra próbálja növelni a bérlakásépítésre fordítható összeget.

Szeretném elmondani, hogy az összes lakástámogatásban nincs radikális növekedés a '97-98. évhez képest a 2001-2202-es költségvetésben. Megtakarítás mutatkozik '99-ben is, megtakarítás mutatkozik 2000. I-III. hónapjában is, és nem igazak azok a számok, amikor radikális lakásépítésről beszélünk, mert csak a múlt évhez képest igazak, de igazából a '96-97-es tényleges lakásépítési számhoz képest nem.

Azért szeretném, ha támogatnák tisztelt képviselőtársaim ezt az indítványt, mert akkor talán a jelenlegi bérlakásépítésnél a 80 százalékos Fidesz-önkormányzati támogatás és a 20 százalék egyéb fölmehetne 50-50 százalékos arányra úgy, hogy a Fidesz-önkormányzatoknak az egyébként oda szánt pénzt a kormány odajuttatná.

A másik téma, amiről szeretnék szólni, a Volán-autóbuszok rekonstrukciója, ami 1995-ben indult el, és most, 2001-ben és 2002-ben a '95-96-97. éves szintet nem éri el, miközben az infláció természetesen növekedett.

Amikor a Pénzügyminisztérium az inflációt tartani akarta, akkor az önkormányzatok ellenére nem engedte, hogy 6 százaléknál magasabb tarifát határozzunk meg. Mi lett ennek a következménye? Közben emelkedtek az üzemanyagárak, kénytelenek voltak a béreket emelni, növekedett az infláció. Ez azt jelenti, hogy buszrekonstrukcióra ma a nagyvárosoknál nincs pénz. Tisztelettel javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy az erre vonatkozó módosító indítványunkat szíveskedjenek támogatni.

Szintén kormányprogram volt, már az előző kormány utolsó időszakában is, de ennél a kormánynál is - és én nagyon támogattam az oktatási miniszter úr felvetését -, hogy kollégiumépítési programot kíván a kormány elindítani, csak ennek a pénzügyi fedezete nincs benne ma a költségvetésben. Javaslom és kérem, hogy a 483., ötmilliárdos javaslatunkat szíveskedjenek a kormánypárti képviselők támogatni, és itt különösen szeretnék számítani arra a több mint száz képviselőre, aki önkormányzati színekben is itt ül a parlament soraiban.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, a 420. módosító indítvánnyal jegyeztem a nyíregyházi felüljáró-építésre vonatkozó javaslatot. Azt szeretném elmondani, hogy ezt az ígéretet nem én tettem a választási küzdelemben a nyíregyházi polgároknak, hanem a Nyíregyházán induló fideszes képviselő, a Nyíregyházán induló fideszes polgármesterjelöltek, a Nyíregyházán kampányoló akkori miniszterek; a miniszterelnök úrra nem emlékszem, ezért őt nem fogom ebben a sorban fölsorolni. Már a dátum is meg volt határozva, hogy ezt a felüljárót mikor fogják átadni.

Ezért tisztelettel kérem elsősorban azokat a képviselőket, akik ezzel kampányoltak - és nyilvánvalóan a többieket is -, hogy támogassák ezt a módosító indítványt, mert bizony, elég kellemetlen lesz 2002-ben elmondani, hogy ezt a módosító indítványt nem támogattuk, nem is akartuk ezt megvalósítani, ez csak a választási küzdelem része volt.

Két megjegyzést szeretnék még nagyon gyorsan tenni. Teljesen egyetértek Ónodi képviselőtársam javaslatával, ami a területfejlesztési tanácsok munkáját és támogatását illeti. Csak azt az egy megjegyzést szeretném tenni, hogy nekem elég kellemetlen helyzetem van a megye és a régió önkormányzati bizottságában, ahol egyetlen ellenzéki képviselőként vagyok kénytelen kompromisszumot kompromisszumra kötni, mert a kormánypártiak oly mértékig telerakták ezeket a testületeket, hogy csak az mehet át, amit néhány kormányképviselő akar, és nem kompromisszumok születnek, hanem sajnos diktátumok. Jobb lenne, ha ez nem így lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! 1994-ben ígértem, hogy lemondok a képviselőségről, és le is mondtam 1995-ben. 1998-ban nem ígértem. A közvélemény-kutatás 78 százalékkal mondta, hogy ne mondjak le.

Köszönöm szépen. Tehát a képviselő úr nem tájékozott a témában. (Taps az MSZP padsoraiban. - Vancsik Zoltán, Mádi László felé fordulva: Nem leszel polgármester Nyíregyházán!)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Csak azért, hogy teljesen egyértelmű legyen az önkormányzatok véleménye erről a támogatási rendszerről: ez alig több, mint az inflációval növelt gyermekvédelmi támogatás, mégpedig úgy, hogy ennek 75 százalékát az állam fogja finanszírozni, 25 százalékát az önkormányzatok, és az önkormányzatoknál ez a többletigény a normatív támogatásban nem jelenik meg, tehát újabb teher hárul az önkormányzatokra, ellentételezés nélkül.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Örömmel olvastam az újságban a múlt héten, hogy az önkormányzatok állami támogatása milyen nagy mértékben fog növekedni. Aztán amikor szombaton megkaptam az anyagot, akkor rájöttem, hogy ez egy virtuális növekedés, mert a címzett támogatás nem nő, csak a 2002. évi lett előrehozva 5 milliárd forintban a 2001. évre; a lakásépítés panellakás-programja nem pluszforrás, hanem csak a lakásépítési támogatásból lett a panellakásról előrehozva. Aztán rájöttem, hogy a kiegészítő családi pótlék nem más, mint a gyermekvédelmi támogatás átkeresztelése, és aztán még lehet, hogy öt-hat ilyen ehhez hasonló dolgot tudnék elsorolni.

De úgy gondolom, ez mind arra szolgál, hogy becsapjuk azt a lakosságot, amely ma például azt hiszi, hogy meg fogja kapni a gyermekvédelmi támogatást is és a kiegészítő családi pótlékot is. Hogy ez mennyire igaz, szeretném elmondani, hogy a múlt héten már volt ilyen jellegű fogadóórás panaszosom vagy kérdezőm, aki ezt megkérdezte, hogy pontosan hogyan kell jelentkezni erre az új támogatási formára.

De én nem erről szeretnék beszélni, hanem egy olyan módosító javaslatról, amelyik ugyan az első fordulóban elvérzett, de úgy gondolom, hogy még van esély, hogy fejezeten belüli átcsoportosítással ismét beadjuk - ez a tűzoltók elmaradt készenléti és ügyeleti díjának a finanszírozása. 1996 és 2000 között a bíróság megállapította a tűzoltóságnak ezt a járandóságát. Ez a nagyvárosoknál 50 és 120 millió forint közötti összeget jelent. Ez körülbelül annyi, mint az a 2 százalék, amit az árvíz miatt állami támogatással visszavontak ez évben az önkormányzatoktól. A sérelmes az, hogy ennek az összege a tűzoltóság normatív támogatásában sem visszamenőlegesen, sem 2001-re, sem 2002-re állami támogatás növekedésével nem jelenik meg, pedig a törvény értelmében a tűzoltóság finanszírozása állami feladat.

Kérem a tisztelt képviselőket, hogy támogassák a módosító indítványunkat. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Csak pontosítani szeretnék, mert az előbb nem valós adatok hangzottak el. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok száma 1998-ban 888 volt, és a nekik juttatott támogatás 7 milliárd forint, 2000-ben 1151, és a nekik juttatott támogatás 12 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy 20 százalékkal nőtt a szigorítás ellenére az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő önkormányzatok száma. Ez az egész önkormányzati szféra nehéz helyzetét bizonyítja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! 1997-ben 28 ezer lakás épült, '98-ban a kormány gyorsító programja ellenére 20 ezer lakás épült, 1999-ben pedig 19 ezer lakás, tehát 30 százalékkal kevesebb, mint a '96-97. éves időszakban a Horn-kormány idején. Ezért üdvözöltük a kormánynak azt a törekvését, hogy az önkormányzatok bérlakásépítését támogatja, de nem üdvözöljük azt, hogy ez az összeg olyan mértékben kevés, hogy mindössze néhány tucat önkormányzat tud ebben a programban részt venni. Ezért támogatjuk és ezért kezdeményezzük a lakásépítési támogatás keretének a növelését.

Kérem a tisztelt parlamentet, hogy támogassa ezt a törekvésünket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Borkó Károly! Én tegnap teljesen véletlenül a vízügyi igazgatóság vezetőivel voltam egy rendezvényen. Szívesen venném, ha ön szervezne a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőcsoportnak egy értekezletet erről a témáról. Pontosan azt mondta el, amit itt Kovács Kálmán mondott, hogy igenis hiányzik a közmunka, mert elfogadja azt, hogy jelentős pénz került a megyébe a gátak építésére, de a másik oldalon pedig jelentős pénzcsökkenés következett be. Öles betűkkel olvastam az újságokban azt a hírt, hogy 2 milliárdról 3 milliárdra növekedett a közmunka az önök szavazatai alapján a múlt kedden, miközben '97-98-ban ez 8 és 12 milliárd forint volt.

Egy adatot szeretnék önnek elmondani és a tisztelt Háznak: az alkalmazásban állók száma az elmúlt évhez képest 35 ezerrel nőtt, de a másik oldalon 74 ezerrel csökkent a jövedelempótló támogatásban és a közmunkában részt vevők száma. Ez azt jelenti, hogy nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az egyik oldalon nőtt az alkalmazásban állók száma, a másik oldalon pedig az emberek jelentős rétege kiesik a munkaviszonyból. Tehát úgy gondolom, hogy ennek ilyen vonatkozása is van.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! 1998-ban az országgyűlési és a helyhatósági választások alkalmával a Fidesz-Magyar Polgári Párt jelöltjeinek két nagy programjuk volt, az egyik egy pozitív, a másik egy negatív. A pozitív program Nyíregyháza elkerülő útja és a 36-os úton a felüljáró építésének a programja. Akkor ezt a programot sok miniszter támogatta, azóta is szinte minden Nyíregyházára látogató miniszter és a miniszterelnök úr is megerősíti ennek a szükségességét, és ígéretet tesz arra, hogy ez minél hamarabb megkezdődik.

Rendelkezésemre áll néhány levél, részben az Autópálya-fejlesztési Rt., részben pedig a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium szakemberei és vezetői - többek között a miniszter úr - részéről, akik azt írják le, hogy 2002-ben megkezdődik ennek a területnek a kijelölése, kisajátítása, és 2003-ban megkezdődik az építkezés. Ennek ellenére semmilyen összeg nem jelenik meg a kétéves költségvetésben, ezért módosító indítványt terjesztettem elő, hogy legalább az előkészítő munka költségei jelenjenek meg. Tudomásul vettük azt, hogy Nyíregyháza elkerülő útjának az építése az M3-as út építéséhez kötődik, de azt nehezen vesszük tudomásul, hogy ennek az előkészítő munkája ebben a ciklusban nem indul el.

Kérem a képviselők szíves támogatását ebben a kérdésben. (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Köszöntöm önt a parlamentben. Kívánok munkájához kormánytámogatást, elegendő pénzt, jó partnereket és sok sikert. Szüksége is van minderre, mert valamennyiünk érdeke, hogy az egészségügyben érdemi változások történjenek.

A kormányprogram fontos feladatokat fogalmazott meg 1998-ban: megszüntetik az Egészségbiztosítási Pénztárnál a pénzek ellenőrizhetetlen elcsorgását, átalakítják a struktúrát, gazdaságosabbá teszik a működést, tisztességes jövedelmet biztosítanak az egészségügyi dolgozóknak, végrehajtják a privatizáció legfontosabb elemeit.

Mi valósult meg az Orbán-Torgyán-kormány ígéreteiből? Az egészségügyi önkormányzat megszűnt, harmadik kormányzati szerv, harmadik államtitkár működik. Nem jött létre az egészségügyi ellátások kiadása és forrásai között az egyensúly. A pénztárhiány 1999-ben 47 milliárd, 2000-ben rekord összegű, 81,9 milliárdra nőtt. Az egészségügyi struktúra átalakításában érdemi változás nem történt. Kórházak vannak csődben vagy csődközeli helyzetben, ezt tovább nehezíti, hogy a kötelező, egyébként jogos béremelést az intézményekben sokszor csak a betegápolás egyéb költségeinek terhére tudják megvalósítani.

A sürgősségi ellátás meghirdetett programja a koordináció szintjén maradt. Leállt Kelet-Magyarország és Dél-Dunántúl megelőzésre épülő világbanki programja. Féloldalas lett az alapellátás privatizációja. Nem rendezett a felelősség kérdése, sehol sincs a beígért, tb által finanszírozott amortizáció, adóval terhelt a rendelők és a praxis vásárlására felhasználható pénz, három éve nem emelkedett a praxisok kártyapénze. Nem javult a lakosság egészségügyi helyzete.

A közvélemény-kutatásokban a problémarangsorban az első helyre került az egészségügy. Amikor az emberek beviszik a gyógyszert és a kötszert a kórházba, amikor a kisgyerekes szülők és az idősek nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, nem elégedettek annyira a kormány eddigi eredményeivel, mint azt a miniszterelnök úr országértékelésében velünk elhitette - vagy el akarta hitetni.

(16.00)

Kedves Miniszter Úr! Kérdezem, mit tud tenni az Egészségbiztosítási Pénztár rendbetételében. Van-e, lesz-e ehhez jogköre? Lesz-e pénz a kórházak konszolidációjára, a félbemaradt beruházások befejezésére? Tud-e forrást biztosítani az önkormányzatok és a kórházak számára az egészségügyben dolgozók részére a jelenleginél jelentősebb béremelésre? Mikor emelik meg az alapellátás kártyapénzét, hogyan biztosítják a tulajdonba kerülő rendelők amortizációs költségét? A kétéves költségvetés sajnos nem tartalmazza az ehhez szükséges forrásokat. Meghirdetett programjához biztosít-e a kormány elég pénzt? (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Miniszter Úr! Örülök annak, hogy valami történik az egészségügyben. (Taps a kormánypárti oldalon.) Örülök annak, hogy ön rendet szeretne csinálni, és szeretném elmondani, hogy a Szocialista Párt és annak frakciója támogatni fog minden olyan törekvést (Zaj, közbeszólások.), amely az egészségügyben a lakosság jobb ellátását biztosítja és az egészségügyi pénztár működési feltételeit is megteremti.

De nem látom az ön elképzeléseihez a forrásokat. A kétéves költségvetés ezeket a forrásokat nem biztosítja. Miközben én szeretném az ön elképzeléseit támogatni, a válaszát így féloldalasnak érzem, és nem tudom elfogadni. (Nagy zaj a kormánypárti oldalon.)

De egy gondolatot szeretnék még elmondani. Tisztelt Miniszter Úr! A jövő héten Nyíregyházán mi megcsináljuk a praxis teljes privatizációját. Őszintén remélem, hogy az utolsó két mondata, amit az imént elmondott, a praxiskártya-emelésre és az amortizációs költségre megvalósul, mert ez a feltétele a teljes körű privatizációnak. (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A következő kérdésekről szeretnék szólni: mit tett a kormány a közigazgatás átfogó reformjáért; milyen volt a törvény előkészítése; a törvényt illetően a köztisztviselői jövedelmekről, az illetményalapról, a kiegészítésekről, az egyéb juttatásokról, a vagyonnyilatkozatokról, a kiemelt köztisztviselői karról és az érdekegyeztetés mechanizmusáról.

Nem szólok, mert az előttem szólók nagyon szépen elmondták azokat a gondolatokat, amelyeket én is mondtam volna, a minősítésről, Tóth Imre kollégámmal teljes mértékben egyetértek, az önkormányzatok munkarendjéről - mert teljesen egyetértek, hogy nem törvényben kell szabályozni, hanem ez az önkormányzatok saját felelőssége és feladata - és a közigazgatási szakvizsgával kapcsolatos véleményről.

Tisztelt Parlament! Dr. Pintér Sándor belügyminiszter úr azzal kezdte az expozéját, hogy hosszú ideig egyetlen kormány sem vállalta a közigazgatás átfogó megreformálását, az e területen dolgozók életkörülményeinek, társadalmi, anyagi megbecsülésének javítását. Én akkor azzal szeretném kiegészíteni, hogy ez igaz a jelenlegi Orbán-kormányra is, bár a kormányprogramban megfogalmazta a kormány, hogy milyen intézkedéseket kíván tenni. Szeretném megkérdezni: megtörtént a közigazgatás átfogó reformja az elmúlt években, megtörtént a feladatok, hatáskörök és felelősségek összhangjának a megteremtése, megtörtént a közigazgatás különböző szerveinél és az önkormányzatoknál a feladatok és a források összhangja, az állami szerepvállalás garanciája? Én úgy gondolom, hogy valamennyien egyértelműen tudjuk mondani, hogy mindezek a feladatok, ezek a törvénykezések nem történtek meg.

Ezzel együtt is üdvözöljük azt, hogy a 1992-es törvény módosítása most a parlament elé kerül. Üdvözöljük, mert az elmúlt kilenc évben olyan változások történtek ezen a területen, hogy a tapasztalatok felhasználásával érdemes újraszabályozni a köztisztviselők jogállását, helyzetét, életkörülményeinek a javítását. Hogyan történt a törvény előkészítése? Viszonylag hosszú ideig folyt a törvény előkészítése, és el kell mondanom, hogy az önkormányzati érdek-képviseleti szervek a törvényt előkészített formájában megkapták, ezt véleményezték. A gondom mindössze az, hogy ha én összeszedem most, hogy miket fogalmaztak meg, milyen kifogásokat tettek, akkor ezeknek egy jelentős részében semmilyen változás nem történt a végleges törvény benyújtásakor.

Nem javasolták az önkormányzatok a köztisztviselői körből kivenni az ügykezelői állományt. A fizikai állománynál meggondolásra javasolták, hogy közalkalmazotti körbe kellene ezeket a munkavállalókat tenni. Nem értettek egyet a képesítési előírások alóli felmentéssel. A 70 éves korhatárt 60 évre javasolták meghatározni. Nem értettek egyet a köztisztviselői kar létrehozásával, az államnak költséges megoldás, méltánytalan, és feszültséget jelent a központi igazgatásban és az önkormányzatoknál dolgozóknál. Nem értettek egyet az etikai eljárás jogi szabályozásával, az etikai kódexnek egy más formájú megfogalmazásával értettek egyet. Nem értettek egyet a munkaidő központi szabályozásával, és kérték, hogy az önkormányzatok részére egy pozitív megkülönböztetést tegyenek lehetővé a köztisztviselők számára. Nagyon sajnáljuk, hogy ezeket a véleményeket a törvény végleges benyújtásakor a törvényt benyújtó nem vette figyelembe, mondom ezt annak ellenére, hogy néhány témában korrekció a törvény előkészítésekor megtörtént.

Tisztelt Parlament! A köztisztviselők az elmúlt tíz évben nagyon zaklatott és nagyon nehéz körülmények között dolgoztak, és jelenleg is dolgoznak. Kezdődött azzal, hogy 1990 után bizonytalanná vált a helyzetük, a politika néha olyan dolgokat is nekik tulajdonított, és olyan dolgokért is őket tette felelőssé, ami egyébként a politikának a felelőssége volt. Voltak elbocsátások, sorozattal, volt, amikor egy-egy önkormányzatnál a teljes polgármesteri hivatalt kiürítették vagy ki akarták üríteni, és voltak túlkapások is ezen a területen. Úgy gondolom, és azt hiszem, ezzel valamennyien egyetértünk, a köztisztviselői karnak a garanciákkal biztosított megbecsülése, jövedelmének a biztosítása valamennyiünk érdeke, hiszen számunkra teremt olyan helyzetet, hogy a parlament jó törvényeket hozzon, az önkormányzat jó rendeleteket és jó intézkedéseket hozzon, és ezzel a települések lakóit, az ország lakóit jobb helyzetbe hozza.

Egyetértünk azokkal a javaslatokkal és módosításokkal, amelyek egy jelentős emelést biztosítanak a köztisztviselők számára. Egyetértünk, bár némi kételyünk van a témát illetően. Részben azért, mert a 70 százalékos jövedelememelkedés négyéves időszakra lesz elcsúsztatva, és négyéves időszak alatt természetesen egyéb béremelésre is szükség lenne, tehát gyakorlatilag ez valójában nem is 70 százalékos jövedelememelkedés, hanem ennél kevesebb; tehát ez ugyanaz, mint máskor is, ilyen virtuális emelkedés, mert mennyivel egyszerűbb most 70 százalékról beszélni, és nem mondjuk meg valójában, hogy az nem is 70 százalék, hanem 20 vagy 15, vagy éppen csak 10 százalék. De nagyobb gondunk az, hogy a törvény-előkészítés kapcsán nem kaptunk olyan számításokat, amelyek pontosan megmondanák vagy bemutatnák, hogy a minisztériumokban, az országos hatáskörű szerveknél, az önkormányzatoknál hogyan fog ennek a fedezete megvalósulni, mi lesz ennek a jövedelememelkedésnek a fedezete.

A Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében 2001-re 20 milliárd, 2002-re 28 milliárd fedezet van. Pintér Sándor miniszter úr az expozéjában azt mondta, hogy ennek a jövedelememelkedésnek a pénzszükséglete 120 milliárd forint. Akkor megkérdőjeleződik, hogy hol van a többi pénz, azt ki fogja előteremteni. Ugyanaz fog megtörténni, mint ami megtörtént egy évvel korábban, amikor a közoktatási törvény pénzszükségletét fogalmaztuk meg és kérdeztük meg, és a miniszter úr azt mondta, hogy 67 vagy 70 milliárd ez a szükséglet, amit természetesen az állam majd fog biztosítani. A valóság pedig az lett, hogy egy évvel később a költségvetési törvényben felfüggesztettük ennek a törvénynek a hatályosulását, mert ennek a fedezete nem volt meg. Vagy ugyanaz fog történni, mint a tűzoltók elmaradt készenléti díjának és túlórájának a kifizetésénél, hogy a bíróság megállapította ezeknek az összegeknek a kifizetését, a kormány nem hajlandó erről tárgyalni, az önkormányzatok kényszerűségből ezt a fedezetet biztosítani fogják. Tehát én úgy gondolom, hogy a törvény elfogadásának és támogatásának a Szocialista Párt részéről komoly feltétele az, hogy pontosan lássuk, hogy ezeknek az illetményemeléseknek a fedezete hogyan és milyen módon fog megjelenni.

Őszintén sajnáljuk, és a körülöttem dolgozó köztisztviselők, és akikkel én erről beszéltem, nem is értik, hogy miért történt az meg, hogy fél éve vagy egy éve a törvény előkészítésével összefüggésben nagyon sokszor elhangzott a 14. havi bérnek a kötelező volta vagy a munkaruha biztosításának a kötelező volta, alanyi jogosultsága, de ebben a törvényben ez már nem szerepel, bizonyára azért, mert ennek a feltételeit szintén nem akarja a kormány biztosítani, és odaadja az önkormányzatoknak vagy azoknak, akik itt munkáltatóként szerepelnek, hogy ha ezt meg tudják tenni, akkor tegyék meg.

(10.50)

Úgy gondolom, hogy nem lenne szabad becsapni a köztisztviselőket, nagyon fontos, hogy a nagy várakozás meg is valósuljon, és pozitívan lehessen végigcsinálni az ezzel kapcsolatos jövedelememelkedéseket.

A vagyonnyilatkozatokról; a vagyonnyilatkozatokról és annak szabályozásáról mindenki szólt. Ezért nem erről szeretnék szólni, mert egyébként az előttem elmondottakkal egyetértek. Arról szeretnék szólni, hogy mitől van a korrupció, és a korrupció megszüntetésében milyen szerepe van a vagyonnyilatkozatnak. Korrupció akkor van, ha hiány van; ez kicsiben és nagyban is igaz. A korrupció veszélye megvan akkor, ha például egy hónapig nincs jogosítványkiadás a rendőrségen, és utána az önkormányzathoz kerül a jogosítvány kiadása, így a korrupció gyanúja akkor is felmerül, hogy kapjon egy sorszámot az illető, és ne kelljen hosszú sorban állnia télen, mert neki szüksége van a jogosítványra. Korrupció akkor van, ha, mondjuk, egy önkormányzatnál nincsenek telkek, és csak korrupcióval vagy valamilyen összeköttetéssel lehet telekhez vagy lakáshoz jutni. Korrupció akkor van, és ezt ma nagyon nehezen éljük meg, ha megnézzük a statisztikai adatokat, és a beruházások volumene, értéke például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az országos átlagnak a 40 százalékát nem éri el.

Én soha nem találkoztam az elmúlt tíz évben annyi építőipari vállalkozóval, mint most az elmúlt két évben. Nem találkoztam, mert nincs munkájuk. És ha nincs munkájuk, akkor munkát akarnak szerezni. Munkát akarnak szerezni, mert az embereiknek bért akarnak fizetni, és ha bért akarnak fizetni, meg akarják a saját vállalkozásukat tartani, akkor bizony sok mindenre hajlandók lennének. Én nagyon örülök, hogy nálunk nincs ilyen dolog, és nagyon remélem, hogy nincs, de az esélye benne van, mert hiány van, és a hiányt korrupcióval lehet - hogy mondjam? - kiváltani, vagy ez egy jó forrása ennek a dolognak. Idesorolom azt is, hogy az elmúlt évben és ebben az évben is csak arról hallottunk, hogy milyen jó lakáspolitikája van a kormánynak, de ha megnézik a statisztikai adatokat, akkor '99-ben már nagyon alacsony a lakásépítések száma, 2000-ben pedig majdnem az évtized legkevesebb lakása épült meg ebben az országban, és természetesen ez is azt jelenti, hogy az építőipari vállalkozóknak nem volt elég munkájuk.

Tehát összefoglalva: én mindent támogatok, és a Szocialista Párt is támogat minden olyan törekvést, amely egy átláthatóbb közigazgatást, átláthatóbb politikai légkört valósít meg. De ennek nem egyedüli eszköze a vagyonnyilatkozat, amit ma már fetisizálunk, ma már úgy tűnik, hogy attól lesz egy ember tisztességes, ha hetente vagy havonta vagyonnyilatkozatokat ad be, vagy hetente és havonta politikusok vagy erre kiképzett emberek a vagyonnyilatkozatukat ellenőrizik, fitogtatják és nézegetik.

Egyébként csak egy megjegyzést szeretnék erre tenni. Azt gondolom, hogy az átláthatóság egyik feltétele, hogy bele merjük-e írni a telefonkönyvbe a telefonszámunkat. Szeretném megkérdezni, hogy hány országgyűlési képviselő nem meri a telefonszámát ma beírni a telefonkönyvbe. Mert, azt gondolom, ez is lényeges, hogy lehessen tudni, hogy én hol lakom, oda bárki eljöhessen, és bárki megnézhesse, hogy hol lakom.

A kiemelt köztisztviselői kör; tisztelt képviselők, én hajlamos vagyok elhinni azt, hogy egy országnak szüksége van kiemelt köztisztviselői körre, akik nagyon komoly szakmai tudással rendelkeznek, akik képesek a jövőről gondolkodni, és ha már a gondolattal játszom, csak nem merem mondani, mert bizonyára ellenérzést fog kiváltani, mondjuk, egy Országos Tervhivatal réme is felmerülhet ebben a témakörben. De most ebben a szituációban, úgy gondolom, szükségtelen és felesleges ezt a szervezetet létrehozni, és nem fogjuk támogatni ennek a megszavazását. Nem érezné az ember annyira átlátszónak ezt a törekvést, ha, mondjuk, a hatálybalépését a következő választás utáni január 1-jével tenné a kormány, mert akkor úgy gondoljuk, hogy benne van a kockázata, hogy ha ez a kormány nyer, akkor ő fog kiemelt köztisztviselői kört létrehozni, ha a másik párt nyer, akkor ő fog létrehozni ilyet. De úgy gondolom, hogy inkább el kellene most felejteni ezt a dolgot, és nem kellene ezt létrehozni.

Egyetlen dolgot szerettem volna még mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az érdekegyeztetésről, de majd a kollégáim ezt elmondják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselők! Amikor a Magyar Szocialista Párt szociális fordulatról, jóléti rendszerváltásról szól, a területi, lakóhelyi élet- és esélykülönbségek csökkentéséért szól. Én is adatokat szeretnék sorolni, valamennyi a Tárki anyaga.

Ha egy országban a megyék között a gazdaság teljesítményében 1:4, 1:5 az aránykülönbség, ha egy országban a régiók között a beruházási értékekben 1:4, 1:6 az aránykülönbség, ha egyes kistérségekben munkaerőhiány van, máshol reménytelen munkanélküliség, akkor ott valami baj van. Ha a nettó átlagkeresetek között a két régió között 38 százalék a különbség, és ez a különbség az elmúlt három évben nem csökkent, hanem 5 százalékkal nőtt, ha egyes megyékben a családtámogatás jelenleg legmarkánsabb elemét, az adókedvezményt a jogosultak 35-40 százaléka tudja csak igénybe venni, a gyedet pedig 20 százalék, akkor ez minimum elgondolkodtató.

Ha a települések 40 százaléka a működési kiadások finanszírozásáért önhikire pályázik, ha az önkormányzatok állami szociális normatív támogatásának aránya 1998-hoz viszonyítva 62 százalékról 59 százalékra csökkent, miközben ugyanebben az időszakban a központi miniszteri, igazgatási költségek majdnem 100 százalékkal nőttek, akkor az elemző aránytévesztést érez.

Ha ott épül a legtöbb lakás, ahol minden lakosra jut egy szoba, és nem ott, ahol ez nincs így, mert 15-20 százalékkal rosszabb a helyzet, akkor őszintén ki kell mondani, hogy ez a kormány a jobb helyzetűeket támogatja, és nem foglalkozik, nem törődik azokkal, akik helyzetük, külső körülményeik, és valljuk be őszintén, esetleg tehetségük miatt hátrányos helyzetűek. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Ezért van szükség a szociális fordulatra, a jóléti rendszerváltásra. Olyan intézkedésekre, amelyek szolidárisak, amelyek mérséklik a különbségeket, segítik az esélyegyenlőséget a családok, a települések és a régiók között; olyan váltásra, ahol csökken a kormány túlhatalma, a minisztériumok osztogatási lehetősége, s ezzel a települések, az önkormányzatok kiszolgáltatottsága. Olyan váltás szükséges, ahol több pénz marad a régióknál, hogy ők döntsék el, hova kell termálfürdőt, szociális otthont vagy középiskolát építeni. Olyan váltás kell, ahol több forrás marad az önkormányzatoknál, hogy nagyobb legyen döntésük szabadsága, hogy maguk dönthessék el, hogy út vagy lakás épüljön, hogy munkahelyteremtésre vagy segélyre kell-e a pénz - mindezt megbeszélve az emberekkel, együttgondolkodva a közösséggel.

Néhány gondolat a lakásellátásról. Az Alkotmánybíróság közelmúltbeli határozata szerint a lakhatás nem állampolgári jog. Ezt mi nem fogadhatjuk el. Szükséges az alkotmányt módosítani, ugyanakkor szükséges nagyon sok lakást építeni. Lakásotthonokat, albérlők házát, fiataloknak, családosoknak és időseknek egyaránt.

Mit ér a sikerpropaganda, ha a számok azt mutatják, hogy 1994 és '98 között 104 ezer lakás épült? Ezen kormányzat első két évében pedig 40 ezer lakás épült. Igaz, hogy az építési engedélyeknél 40 százalékos a növekedés, de az első két évben pedig a felépített lakásokban 20 százalék a csökkenés. A képviselőtársam azt mondja, hogy a kiadott építési engedélyek jelentős változást fognak hozni. Ez igaz, de ha megnézzük ennek a megyék közötti arányát, van olyan megye, ahol az épített lakások számában az előző négy év átlagához viszonyítva 50 százalékos csökkenés van, az épített lakásoknál. Tessék szíves lenni megnézni a statisztikai adatokat!

Mi nem kampányokat és óriásplakátos hirdetéseket akarunk - egyébként kiszámolva, ezeknek az árából húsz család lakásgondját lehetne megoldani -, hanem évente 30 ezer lakást szeretnénk építeni, és ebből 5 ezer bérlakást tervezünk. Azt tudjuk, hogy ez nem lehet mind szociális bérlakás, mert ennek nem lesz meg a pénzügyi fedezete, de tudunk majd olyan ösztönzőrendszert találni, amivel a magántőkét is megnyerjük a bérlakások építéséhez.

A sok százezer panellakás műszaki állapota ma nagy terhet jelent a tulajdonosoknak és az önkormányzatoknak. Kidolgoztunk olyan támogatási és hitelrendszert, amellyel a felújításban jó eredményeket lehet elérni. A lakáskölcsön-tartozások - itt elhangzott, 700 millió forintot fordít erre a kormány, azt gondolom, hogy egyébként ez kevesebb mint a '98-as adat, amit akkor fordított a kormány e célra (Koltai Ildikó: Ez tévedés!) -, ez csepp a tengerben, ez nem fogja megoldani a helyzetet. Mi olyan támogatási rendszerrel számolunk, ahol a lakás- és közműtartozások konszolidációját úgy fogjuk elvégezni, hogy utána az a pontos és határidőben történő fizetésre ösztönözzön.

Tisztelt Ház! Csak felvillantottam néhány témát, amelyről gondolkodunk, amelyről vitatkozunk, amelyet programként fogalmazunk meg közös munka eredményeként, amely egy esélyteremtő államot jelent, amely biztosítja az emberek jólétét, a szegénység csökkentését, amely részese a szociális fordulatnak, a jóléti rendszerváltásnak.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(12.50)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF-kormány hibázott, amikor 1990-94 között nem fizette ki az önkormányzatoknak a privatizációs bevételekből a jogos járandóságukat. Az önkormányzatok és az önkormányzati érdekszövetségek pereltek és nyertek.

A Horn-kormány 90 milliárd forintot fizetett ki '96-ban és '97-ben. A Horn-kormány az Alkotmánybíróság döntése értelmében hibázott, amikor nem a teljes összegben fizette ki a gázközművagyon privatizációs bevételeit. A Települési Önkormányzatok Szövetsége bírósághoz, a Magyar Önkormányzatok Országos Szövetsége az Alkotmánybírósághoz fordult - és nyert az önkormányzati szféra.

Az Orbán-kormány most nem ajándékot ad, hanem egyszerűen törvényt teljesít. Az Orbán-kormány jelenlegi privatizációs szervezete sem foglalkozik érdemben az önkormányzatok még megmaradt járandóságával. Ezért a következő, a Medgyessy Péter által vezetett kormánynak is szüksége lesz 30-40 milliárd forint összegre (Moraj és zaj a Fidesz padsoraiból.) a rendezetlen ügyek kifizetéséhez. (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez az élet rendje, ez a demokrácia lényege!

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor december hónapban a kormány nem szavaztatta meg a törvényjavaslatot, azzal indokolta, hogy újabb vizsgálatok szükségesek. Ha valaki összehasonlítja a decemberi és a májusi törvényjavaslatot, rájön, hogy érdemi változás nem történt. A törvény be nem terjesztésére azért volt szükség, hogy minden önkormányzatnak a tudomására hozzák, hogy kiszolgáltatottak - nem jogilag, hanem gazdaságilag kiszolgáltatottak az önkormányzatok -, és hogy újabb 25-30 esetben írhassa le az újság, jelenhessen meg a tévében, hogy valamelyik miniszter előleget, ajándékot visz valamelyik önkormányzatnak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! - Dr. Dávid Ibolya: Amelyik kérte!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat előterjesztője az egységes javaslat 4. § (2) bekezdése elhagyását javasolja, amelyik azt mondja, hogy nem 20 százalék késedelmi kamattal javasolja kifizetni augusztus 12-étől az elmaradt járandóságot. Az Alkotmánybíróság 36/98-as határozata közjogi alapú, vagyoni értékű jognak minősítette az önkormányzatok követelését. Ezért nem polgári szerződéses jogviszony van, tehát a Ptk. nem vonatkozik rá.

Akik igennel szavaztak a múlt héten, azok arra szavaztak, hogy 20 százalékos kamatot szánnak az önkormányzatoknak azért, mert az egy év alatt ki nem fizetett összeggel olyan elmaradt haszontól estek el, amire például pályázatot nyújthattak volna be, de a saját erő miatt nem tudták ezt a pályázatot benyújtani. Egyébként úgy gondolom, hogy ez a 20 százalékos kamat a kormánypíár ára ebben az esetben - úgy tűnik, ezzel kellene megfizetni. Ezért a Szocialista Párt ezt a módosító javaslatot nem tudja támogatni.

Örülök egyébként annak, hogy az egyhetes különböző sajtónyilatkozatok után a kormány mellett működő fideszes tanácsadó testület támogatta azt, hogy a módosító indítványok után 50 százalékos járandóságot kapjanak az önkormányzatok készpénzben, illetve 20 millió forint összegig teljes járandóságot. Köszönjük a tanácsadó testületnek, hogy kiállt az önkormányzatok mellett.

Szeretném javasolni ennek a testületnek, hogy még néhány, önkormányzatokat érintő kérdésben hasonló elánnal, hasonló módon álljon ki: például a tűzoltók elmaradt készenléti és túlóra-járandóságánál, a hulladéktörvényből adódó kötelezettségek teljesítésénél, az alapellátás privatizációval összefüggő amortizációs költségek fedezeténél, az okmányirodáknál a valódi költségek kifizetésénél, az oktatás elmaradt 18 milliárd forintjánál. Amennyiben ez a testület hasonlóképpen jár el ezeknél, akkor meg fogjuk ezt köszönni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én arra jöttem be, amikor Babák képviselő úr a lakástémáról beszélt. A lakásnál ugyanaz a helyzet, mint az élet sok más területén, hogy nem egy szerves fejlődés következett be az 1998-as kormányváltásnál. Csak néhány példát szeretnék erre elmondani.

(9.20)

Megállítom az autópálya-építkezést, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy felgyorsítottam az autópálya-építkezést. Megállítom a Sulinet-programot, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy óriási informatikai fejlesztést valósítok meg. Megszüntetem a pedagógusok minőségi bérét '99 szeptemberében, hogy utána két év múlva azt mondhassam, hogy bevezettem a pedagógusok minőségi bérét. És ugyanez történt a lakástémában is. (Babák Mihály: Ez nem igaz!)

Ugyanez történt, mert a tízéves szint legalacsonyabb lakásépítése volt 1999-ben (Göndör István: Ez tény!), tessék szíves megnézni a statisztikai adatokat. 1996-ban, '95-ben 28 ezer lakás épült ebben az országban; 1999-ben: az önök adatát olvasom, amelyik azt mondja, hogy 19 300. És valóban, 2000-ben növekedés volt; ez a növekedés azt jelenti, hogy 21 600-ra növekedett.

Ezzel én nem azt mondom, hogy nem jó irány fele megyünk és nem jó irány az, hogy bérlakást építünk. De a tény az, hogy a lakásépítés szempontjából a 2000. év nem volt kiemelkedő év (Babák Mihály közbeszólása.), sem úgy, hogy a lakás nagyságát, sem úgy, hogy a lakás számát nézzük. És tessék szíves megnézni a beszámolót, amit önök írtak, ami azt mondja, hogy a lakásépítők között a gyermekes családok száma csökkent. Ez pedig az újlakás-építésnél nem jó tendencia. Tehát az újlakás-építésnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elmentünk egy módosabb, tehetősebb réteg felé. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a zárszámadás önkormányzatokat érintő részével szeretnék foglalkozni, illetve néhány olyan témával, amelyik az önkormányzatok működésével, az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban van.

Az ÁSZ vizsgálata megállapítja, hogy az önkormányzatok számára a költségvetés igen szűkös mozgásteret biztosított, mindössze 1,06 százalékkal haladja meg a 2000. évi előirányzat a megelőző évi szintet. Bizonyítják ezt az általunk megkapott adatok is, amelyek azt mutatják, hogy az önkormányzatoknak juttatott állami támogatás 1999-ben 449 milliárd volt, a 2000-es terv 450 milliárd volt, a ténylegesen kifizetett összeg pedig 428 milliárd; tehát nemhogy növekedett volna, hanem még csökkenés következett be.

A működési célú állami hozzájárulás 1999-ben 393 milliárd volt, 2000-ben 362 milliárd, tehát majdnem 30 milliárddal volt kevesebb, mint az előző évi. Ez nem mond ellent annak, hogy ennek ellenére az önkormányzatok bevételei körülbelül 10 százalékkal növekedtek, az önkormányzatok kiadásai pedig valamivel több mint 11 százalékkal növekedtek. De ha ezeket a számokat összeadjuk, akkor teljesen egyértelművé válik, hogy az önkormányzatok elsősorban a saját bevételeikből tudták finanszírozni a működésüket. Megjelent az önkormányzatok működésében, a korábbihoz képest jelentősen a hitelállomány is, mert a hitelállomány nőtt, az 50 milliárd 56,6 milliárd forintra, a külföldi hitel állománya pedig 11,2-ről 26 milliárd forintra. Természetesen mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak újabb és újabb feszültséggel kellett 2000-ben szembenézniük.

Csak növelte a feszültséget az, hogy 2000-ben - ugyanúgy, mint 1999-ben - az önkormányzatok részére a parlament előírta a bérfejlesztési kötelezettségeket. A költségvetési törvény előírta, hogy a bér fedezetét 2 százalékos létszámleépítéssel javasolják megállapítani. Aki önkormányzatoknál dolgozik, pontosan tudja, hogy a különböző ágazati törvények következtében az önkormányzatoknak nincs lehetőségük, hogy létszámot csökkentsenek. Ez újabb feszültséget jelentett.

Újabb feszültséget jelentett az, hogy év közben - függetlenül attól, hogy mindenki tudta, hogy a kormánynak, az államnak többletbevétele van - az önkormányzatoktól elvették az állami támogatás 2 százalékát azért, hogy az árvízzel kapcsolatos költségeket ebből fedezzék. Mit jelent ez az önkormányzatok működésében? Azt jelenti, hogy a működési kiadáson belül megnő a bérekre fordítandó kiadás, és gyakorlatilag a dologi kiadások stagnálnak vagy csökkennek; azok a dologi kiadások, amelyek nélkülözhetetlenek: hogy egy kórházban vagy egy szociális intézményben nincs arra pénz, hogy ágyneműt vegyenek, nincs arra pénz, hogy kifessenek, nincs arra pénz, hogy minden évben az iskolában a tisztasági festést elvégezzék, nincs arra pénz, hogy a zárakat megjavítsák, és egy csomó olyan dologra nincs pénz, ami pedig a működés alapvető feltétele. Ahogy a lakás, amiben lakunk, az is igényli, hogy mindig gondozzuk, javítsuk, rendbe tegyük, ugyanúgy az önkormányzatok által működtetett intézményeknél is ez elvárás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lezsák Sándor képviselő úr azt mondta, hogy örül annak, hogy milyen jól alakulnak a jövedelmek, a bérek, és ezek a közszférában is jól alakulnak. Itt van előttem a beszámoló, amelyik azt mondja, hogy 12 százalékkal nőtt az önkormányzatoknál a közigazgatásban dolgozók bére, de az oktatásban csak 10, az egészségügyben 11, a kultúrában 8 százalékkal, a szociális szférában pedig még ennél is kevesebbel. Mindez azt mutatja, hogy az önkormányzatok működési területén valójában nem következett be reálbér-növekedés 2000-ben. Pedig arról beszéltünk, és a kormány programja arról szólt, hogy a pedagógusbéreket jelentősen meg kell emelni.

A kormány programja arról szólt, hogy az egészségügyben és a szociális területen dolgozók bérét jelentősen meg kellett emelni. Egyébként én támogatom, meg minden önkormányzat támogatja a kormánynak ezt a törekvését, mert igenis ezekre a jövedelemnövekedésekre szükség van. Csak nincsen fedezete, a költségvetésben erre a dologra nincsen fedezet.

Mondhatja akkor az ellenzéki (Sic!) oldalon levő tisztelt képviselőtársam, hogy igen, de van egy nagyon fontos eredmény. És igen, van egy nagyon fontos eredmény, mert a fejlesztési beruházási összegek nőttek. Valóban, 22 százalékkal nőtt a fejlesztésre fordítható összeg. De itt szeretném elmondani, hogy ennek egy része vagyonfelélésből van, egy része hitelből van, egy része pedig olyan állami támogatásból - címzett, környezetvédelmi, Phare- és egyéb támogatásból -, amelyikhez a saját erőt biztosítani kell. És itt van a gond. Az önkormányzatok egyre kevesebb saját erővel rendelkeznek, és miközben egy ellentétes folyamat van, mert kinyílt a világ, mert pénzt lehet szerezni belföldön meg külföldön - ez nagyon jó dolog, és azt gondolom, ennek valamennyien örülünk -, a másik oldalon pedig beszűkül a világ azok számára, akik saját erővel nem rendelkeznek, mert nincs az önkormányzati szférában annyi saját forrás, hogy igazán versenyképesen lehessen pályázni. Ez nemcsak anyagi kérdés, hanem emberi kérdés, mentalitás kérdése, mert kiszolgáltatottságot jelent. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak alkalmazkodniuk kell, megalkudniuk kell, esetenként megalázkodniuk kell, és ez nagyon rossz.

1990-ben ez a parlament 95 százalékos többséggel arra szavazott, hogy az önkormányzatok egy önálló hatalmi ágat képviseljenek ebben az országban. Ha ilyen mértékig lesznek kiszolgáltatottak, akkor ez nem tud megvalósulni. (Megszólal egy mobiltelefon.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért...

ELNÖK: Képviselőtársaim, ismételten kérem, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonokat a teremben, különösen, ha magára hagyják a telefonkészüléket!

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem kívánom a továbbiakban elemezni az önkormányzatok finanszírozásának 2000. évi számait. Csak azt szeretném kérni önöktől, hogy akkor, amikor most visszamenőleg a többletbevételből pénzt fogunk osztogatni, vagy a kormány javasolja, hogy pénzt osszunk, akkor gondoljunk az önkormányzatokra. Mi módosító indítványt fogunk beadni 24 milliárd forint önkormányzati támogatásra. Ez egyébként csak az az összeg, amivel sérültek az önkormányzatok. Ez semmivel nem több, tehát ez nem jelent többletbevételt az önkormányzatoknál. Ez az az összeg, ami járt volna az önkormányzatoknak, ha nem veszik el az árvízzel kapcsolatos 2 százalékot, ha minden pluszfeladathoz megadják az egyébként alkotmányban előírt finanszírozást, és ha minimum olyan arányban részesül az önkormányzati szféra a többletbevételből, mint amilyen arányban más szféra részesül.

Három dologról szeretnék még szólni. Nagy vitát váltott ki a lakáskérdés az elmúlt percekben. Itt őszintén kell beszélni. 1994-ben az akkori kormány olyan intézkedéseket hozott, ami szinte robbanásszerűen jelent meg a lakáspiacon. Olyan mértékű volt a szociálpolitikai támogatás növekedése, ami természetesen azt jelentette, hogy '96-ban, '97-ben jelentős lakásépítés következett be.

(13.20)

Az is igaz - és erről is őszintén kell beszélni -, hogy ez kifulladt 1998-ra. Valószínű, hogy már 1998 elején az előző kormánynak kellett volna olyan intézkedéseket hoznia, amelyek segítették volna az ingatlanpiacot átlendíteni ezen a helyzeten.

A mostani intézkedések egy része olyan, amit fel lehet vállalni és támogatni lehet. Az egy más kérdés, hogy ha azt nézzük, hogy mikor érte meg lakást építeni, akkor én azt tudom mondani, hogy az én fiam 1997-ben épített lakást. Mindenki azt mondta, hogy ne tegye meg, de megépítettük ifjúsági lakáskölcsönnel, szociálpolitikai támogatással, és kiszámoltuk a mostani ingatlanárakkal - ami 45 százalékkal nagyobb, mint 1998-ban volt, jóval nagyobb, mint amit az infláció indokolna -, most rosszabbul járnának ezzel a nagyon kedvező és nagyon dicséretes módon kedvező lakástámogatási rendszerrel is, úgyhogy nagyon örülök, hogy 1997-ben elkezdtük és 1998-ban befejeztük ezt a lakásépítést, mert forintra ki lehet számítani, hogy anyagilag jobban jártunk.

Még egy dolgot szeretnék mondani és utána befejezem. Nagy vita volt itt a gázáremelésről, de ugyanilyen vitát lehetne folytatni a közlekedési díjak mértékéről. Természetesen én mint városvezető, aki felel azért, hogy milyen egy város szolgáltatási díja, örülök annak, ha nem kell díjat emelni és olcsóbban lehet a buszjegyeket adni; csak azt nem tudom, hogy miből fogjuk megvenni azt a tizenkét darab buszt, amit a jövő évben ki kell selejtezni. Ki fogja adni hozzá a pénzt? Az önkormányzati büdzsében nincs hozzá pénz, az állam nem hajlandó támogatni, a másik oldalon pedig nem engedi megemelni a díjat. Ilyen összefüggései vannak, tisztelt képviselőtársaim, amikor az állam, a kormány, a Pénzügyminisztérium direkt belenyúl a piaci folyamatokba, ennek az árát valakinek meg kell fizetnie. Az önkormányzat úgy fogja ennek az árát megfizetni, hogy gyakorlatilag minden fejlesztést leállít, mert csak akkor tud megfelelni azoknak a feltételeknek, amiket a lakosság elvár tőle. Majd nem fogunk utat építeni, járdát építeni, iskolát tatarozni, iskolát felújítani, hogy azt, amit a kormány elvétett, mi a másik oldalon behozzuk. Nem hiszem, hogy ezt akartuk, és úgy gondolom, erre vissza kell majd térnünk.

Köszönöm szépen. Természetesen nem tudom elfogadni a zárszámadási törvényt. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Nem vitatkozom a 2001-2002-es eredményen, akkor valószínűleg félrehallás van. Itt van nálam, a 351. oldalon: az oktatás jövedelemnövekedése 110 százalék, tehát ez azt jelenti, hogy ha 9,8 százalék az infláció, akkor a 2000. évben az oktatásban nem volt reálbér-növekedés. Most mi a 2000. évi zárszámadást tárgyaljuk.

Köszönöm.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány sok intézkedését hajlandó vagyok pozitívan értékelni, de nem gondolom, hogy ami 1999-ben és 2000-ben a környezetvédelem területén történt, azt sok dicsérettel kellene illetni; illetve nem azt, ami történt, hanem azt, ami nem történt meg, és ami miatt ma lemaradásban vagyunk ahhoz képest is, ahol lehetnénk, és ahhoz képest is, ami az európai uniós csatlakozással kapcsolatban kellene hogy legyen. Egy önkormányzati összefüggést szeretnék ezzel kapcsolatban mondani.

Képviselőtársam elmondta, hogy milyen új feladatokat kaptak az önkormányzatok, természetesen ehhez sem, mint sok más egyéb területhez sem kaptak forrást. De nagyon jó a 2001-es és 2002-es címzett támogatás listája, érdemes és tanulságos végignézni, hogy milyen mértékű támogatási igény jelenik meg az önkormányzatok részéről szennyvízcsatornázásra, a 2002-es éppen itt van előttem: valami 450 milliárd forint körüli összegről van szó. Ha ennek csak a tervezési költségét nézzük, 10 milliárd forintja van az önkormányzatoknak ebben, úgy, hogy nem lehet tudni, mikor lesz ez kielégítve. Ráadásul olyan koordinálatlan dolgok vannak, hogy van, aki megkapta a Környezetvédelmi Alapot, és van, aki megkapta a címzett támogatást, egyedül az ISPA-nál van egy normális, korrekt együttműködés, az összes többi területnél átláthatatlan a helyzet.

Én tehát azt szeretném mondani, hogy sem pénzügyi oldalról, sem intézkedés oldaláról sem a jelenlegi kormány, sem - természetesen - az ellenzék nem lehet elégedett a Környezetvédelmi Minisztérium 2000. évi munkájával. És mivel szeretek korrekt lenni, azt is elmondom, hogy ebben az évben pozitív változásokat tapasztalunk ezen a területen. (Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársam! Őszintén remélem, hogy nekünk lesz majd alkalmunk az önök által teherként megfogalmazott nagyon sok-sok kötelezettséget teljesíteni. Mert ez az élet rendje, ilyen nagyon egyszerű, hogy kormányok és parlamentek döntenek, és a következő kormányok és parlamentek pedig - ha korrektek - nem állítanak le beruházásokat, hanem végrehajtják ezeket a dolgokat. De ez nem magyarázza azt, hogy '99 júniusában eldöntött pályázati pénzeket 2002 decemberében perrel kell megnyerni, ami egyébként a Közlönyben megjelent. Ez nem magyarázat rá!

Amikor én most a 2002-es címzett támogatási adatot mondtam, ez csak azért volt, mert az most itt van az asztalomon, de nyugodtan mondhattam volna '99-est és 2000-est is, mert hasonló nagyságrendű aránytalanságok vannak mindkét időszakban.

Az is igaz - és kifutottunk az időből, nem tudtunk róla szólni -, hogy elkerülhetetlen, bárki lesz kormányon a következő évben, és szerintem óriási adóssága ennek a kormánynak, hogy nem tette meg ebben a ciklusban, hogy valahogy rendezze az önkormányzatoknak vagy bárki másnak az állami szférából a támogatásokat. Négy-öt helyről lehet támogatásokat kérni, szerezni, kuncsorogni, pályázni. Rendkívül nagy eltérések vannak időben a pályázatok kiírásában.

Ebből adódik az, ami ebben a zárszámadási törvényben van, hogy az önkormányzati szférában a címzett támogatásnál, azt hiszem, 47 milliárd forint van fel nem használt pénz, és az egyéb szférában is több mint 200 milliárd forint van. Oly mértékig elcsúsztak a beruházások, hogy amire már sor kerül a beruházásra, az a pénz már nem annyi, ahhoz esetenként 20-30 százalékot hozzá kell tenni.

Tehát úgy gondolom, hogy ez egy komoly feladat a következő időszakban.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Határozatok Tára ez évi 41. számában tette közzé a kormány a 2261/2001. számú határozatát az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés döntéseiből adódó egyes feladatokról. E határozat 9. pontja feladatot határoz meg az igazságügy-miniszternek, a belügyminiszternek, valamint a kancelláriaminiszternek, miszerint 2002. március 31-ig fel kell mérni az 1993. augusztus 4. és 1995. december 31. közötti önkormányzati és lakossági forrásból megvalósított közművagyon-beruházásokat, illetve a jogosult önkormányzatok körét, valamint 2002. október 1-jéig az önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé kell terjeszteni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Érthetetlennek tartjuk, hogy a törvény július 6-ai kihirdetését követően másfél hónap kellett ahhoz, hogy a kormánytagok számára megfogalmazzák a konkrét feladatokat. Érthetetlen az is, hogy a korábbi hasonló tárgyú határozatokkal ellentétben ez a határozat a 2000-es számot kapta.

A határozat semmilyen tartalmi információt nem közöl arra vonatkozóan, hogy a felmérést ki végzi, lesz-e közbeszerzési eljárás, szakértői szervezet kiválasztása, hogyan egyeztetnek az önkormányzatokkal, illetve az országos érdekképviseleti szervekkel. A korábbi pályázatot elnyert PriceWaterhouse jelentéséből megtudható, hogy a társaság az 1993-95. évi eszközátadásokról is elkészítette a kimutatást. Ezek felhasználásával, aktualizálásával és az önkormányzatokkal történő gyors egyeztetéssel álláspontunk szerint mód volna fölgyorsítani az önkormányzati igények kielégítését.

Azt gondoljuk, hogy jelentős késedelemben van a kormány a törvényjavaslat előkészítésében. A törvény elfogadása óta lett volna idő a részletek kidolgozására, s - amennyiben új felmérésre van szükség - talán már a pályázatot is ki lehetett volna írni. Őszintén szólva abban reménykedünk - s ebben osztjuk a TÖOSZ legutóbbi állásfoglalását -, hogy a kormány felgyorsítja a törvény előkészítését, mert különösen az idei többletbevételek ismeretében lenne forrás arra, hogy az önkormányzati igények kielégítésére már a jövő év első felében sor kerüljön.

Mindezek alapján kérdezem, tisztelt államtitkár úr, szándékukban áll-e az önkormányzati igények kielégítését szolgáló döntési folyamatok felgyorsítása. Milyen szakaszai lesznek ezeknek a folyamatoknak, és azt mikor hozzák nyilvánosságra? Ki és mikor fogja kiírni a szakértői szolgáltatásra a közbeszerzési eljárást? Hogyan kívánják bevonni az előkészítésbe az önkormányzatokat, illetve az országos érdekképviseleti szövetségeket?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Három javaslathoz szeretnék támogatókat szerezni és támogatókat toborozni: a 37., a 38. és a 14. számú javaslatokhoz.

A 37. javaslat Nyírpazony község szennyvízprogramjára irányul, ez a község a kilencedik alkalommal adta be a szennyvízpályázatát. Ez olyan község, amelyik 1990 óta 25 százalékkal növelte a lakossága számát; olyan község, amelyiknél minden lehetőség megvan arra, hogy ha a szennyvizet kiépíti, akkor 90 százalékos bekötöttség fog kialakulni, és nem lesz a föld alatt milliárdos nagyságrendű közművezeték, ami egyébként nagyon sok helyen van ma Magyarországon. Ez olyan beruházás, amelyiknél nem kell kiépíteni a szennyvíztisztítót, mert európai színvonalú szennyvíztisztítóra vezetné be a vizet, Nyíregyháza szennyvíztisztítójára. Tehát ha a gazdaságosságát nézzük, akkor a beadott javaslatok közül az egyik leggazdaságosabb beruházás, a legkevesebb pénzzel legnagyobb hasznot hozó beruházás.

Egyszerűen nem lehet az embereknek megmagyarázni, hogy mi ennek az oka. Én nem is feltételezem, hogy Nyíregyháza közelsége az oka ennek a beruházásnak, mert egyébként kisgazda a polgármester úr ezen a településen, és az embereknek ő se tudja megmagyarázni, hogy mi történik ezzel a programmal.

A másik hasonló program pedig Nyíregyháza és további három szomszédos település szennyvízprogramja, amire szintén azt tudom mondani, hogy az egyik leggazdaságosabb, mert szennyvíztisztítót nem kell építeni. A tisztító, hála a svájci állami támogatásnak - a Phare-minisztérium közreműködését is szeretném ebben megköszönni -, ma az ország egyik legjobb minőségű szennyvíztisztítója. Ezek szintén olyan települések, amelyeknél biztosítva van, hogy 90 százalék körüli rákötés legyen, mert ma Nyíregyházán az ország egyik legjobb arányú rákötése van, ahol szennyvízvezeték van, ott 93 százalékos a rákötöttség.

Szeretném megnézni és összehasonlítani, hogy ma hány olyan település van ebben az országban, amelyik ilyen arányszámot tud magának mondani. Bizonyára Magyarországon ilyen település nincs több húsz-harmincnál. Ezért érthetetlen a számunkra, hogy aki bizonyított, aki az eddigi munkájával, a pályázatával bizonyítja, hogy jó helyre, gazdaságosan tud beruházást megvalósítani, az miért nem kaphat a címzett támogatásból.

Csak hab a tortán az a törvény, amit a többség ebben az évben vízgazdálkodási törvény címén elfogadott, amelyik a következőket tartalmazza: az önkormányzat köteles gondoskodni a szennyvízelvezetési és -tisztítási feladatokról. Akkor hogy van ez? Az önkormányzat köteles gondoskodni, a kormány pedig nem köteles állami támogatással ehhez a beruházáshoz hozzájárulni? Ez azt jelenti, hogy ha valamely lakos úgy érzi, hogy ez önkormányzati kötelezettség, és beperel bennünket, akkor mi majd fogunk neki fizetni? A másik oldalon pedig ilyen kis mértékű támogatásokat lehet odaítélni?

Számomra egyébként az is teljesen érthetetlen, hogy egy olyan időszakban, amikor 280 milliárd többlet osztogatásáról van szó, amikor a kormány kihelyezett nyári ülésszakán szinte minden helyen 10-15-20 milliárdokat lehetett osztogatni, akkor azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknek a '99-ben, 2000-ben elvett kétszer 2 százalékát nem adta vissza a kormány, azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknek annyi támogatása van, hogy az inflációt nem tudja fedezni a működésre biztosított állami támogatás, ezeknek az önkormányzatoknak a fejlesztéseihez 5 vagy 10 milliárdot nem tud hozzátenni. Számomra egyébként politikailag is érthetetlen ez, mert úgy gondolom, egy kormány, amely magának híveket akar szerezni, ha valahonnan, az önkormányzati szférából szerezne magának híveket.

S az utolsó téma, amely mellett szeretnék érvelni, a 14. számú javaslatban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei megyei könyvtár. Szeretném elmondani, hogy ezt a pályázatot a minisztérium felkérésére adtuk be, már tavaly is és az idén is. A minisztérium szakembereinek az volt a véleménye, hogy abban a sorban, ahogy a megyei könyvtárakat az országban rendbe tesszük, Nyíregyháza könyvtára, a megye könyvtára most már sorra kerülhet, hiszen Nagykanizsától kezdve Szegeden, Szolnokon keresztül a könyvtárak felújítása megkezdődött és el is végezték. Én örülök neki, hogy más városoknál ez megtörtént. Mi örömmel vettük ezt a felkérést, és örömmel készítettük el a terveket. Ezek után meglepetés a számunkra, hogy ez teljes elutasításra került.

S az utolsó gondolat, amit szeretnék elmondani: az a megye, amelyik a mutatói alapján - másik két megyével együtt - az infrastruktúrában ma Magyarországon a legrosszabb helyen áll, a szennyvízvezetékben egyértelműen a legrosszabb helyen áll, nem kap a címzett támogatásból csak egy egészen pici kis programra. Az a megye, amelyik ma az ország negyedik legnagyobb megyéje, a címzett támogatásból kap összesen, ha jól emlékszem, egy szennyvízprogramra 100 vagy 150 millió forintot. Akkor azt szeretném kérdezni: ez nem diszkrimináció?

Tisztelt Képviselők! Szeretném, ha a javaslatainkat, az ajánlásainkat, a módosító indítványainkat önök támogatnák. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Én magam sportot szerető és sportot támogató ember vagyok, és az a város, ahol élek, erőn felül vállal a sport támogatásáért és a sport létéért anyagi áldozatokat, néha a lakosság ellenében is. Azt ugyan nem érzem az utóbbi időben, hogy ezt bárki is észrevenné, és ehhez arányos támogatást kapna a város.

Azt sem érzem, hogy ebben az országban sokszor kellő átgondoltsággal születnének sporttal kapcsolatos döntések. Csak egy példát szeretnék mondani: nem olyan régen olvastam az újságban, hogy Debrecen új sportcsarnokot fog kapni a torna Európa-bajnokság idejére, miközben ma az ország legnagyobb sportcsarnoka Nyíregyházán van, és nem sok pénzből alkalmassá lehetne tenni ezt a sportcsarnokot ennek a sporteseménynek a megrendezésére. A város neve fel sem merült ebben a kérdésben, meg sem kérdezték, hogy esetleg nem kívánna-e ebben a dologban részt venni. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy eléggé ötletszerűek ebben a témakörben a kormány döntései.

Ennek ellenére én szívem szerint és érzéseim szerint szeretném támogatni az olimpián való részvételünket, az olimpia megrendezését Magyarországon. Szívem szerint szeretném támogatni, mert örülök annak, ha az országnak sikere van, örülök annak, ha az ország fejlődik, és örülök annak, ha van egy olyan közös cél, amellyel a lakosság összefogását lehet megteremteni. De kételyeim, kéréseim és kérdéseim vannak. Kételyeim abban, hogy vajon az az országrész, ahol én élek, Kelet-Magyarország, amely az elmúlt három évben bár önmagához képest fejlődött, de az ország más részeihez képest igen jelentős részben továbbra is lemaradt és a lemaradása csak fokozódott, vajon mennyit fog profitálni ebből a fejlesztési programból. Vajon a lemaradása tovább növekszik-e, vagy egyáltalán milyen szerepet kap az olimpia megrendezésében? Vajon az a lakossági réteg, amelyik ma időközönként teljesen kilátástalan helyzetben van, mondjuk, a 20 százalékos munkanélküliségben, a szegénységben, mit fog profitálni ebből a dologból, és hogyan tudjuk az ő felemelkedését megvalósítani?

(19.10)

Tehát miközben én támogatni szeretném és támogatni fogom Magyarország olimpiai rendezési jogának megpályázását és megszerzését, én azt szeretném látni, hogy Kelet-Magyarországnak ebben a dologban mi a szerepe, mi a helye, és az ország, egyáltalán ennek a térségnek a felzárkózásáról hogyan gondoskodik. Ha azt látom, és az én képviselőtársaim, akik abból az országrészből jöttek, azt látják, hogy ez nem jelenti azt, hogy az országrészt Magyarország kormánya elfelejti, Magyarország parlamentje elfelejti, akkor bizonyára meg fogjuk nyomni az igen gombot. Ha azt látjuk, hogy ezzel a döntéssel leszakadunk, és a leszakadás tovább fokozódik, akkor bizony nagyon erős kételyeink lesznek, hogy igen gombot nyomjunk-e, vagy pedig nemet.

Köszönöm.