Felszólalás adatai

Azért mondom ezt, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, mert ne feledkezzünk meg, hogy volt egy igen nagy terjedelmű, az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló alaptörvény-módosítás, amit az Alkotmánybíróság éppen azért helyezett hatályon kívül, mert nem átmeneti rendelkezéseket tartalmazott jellemzően, hanem érdemi rendelkezéseket. Azt is vegyük figyelembe, hogy ha nem fut ki az időből az Országgyűlés, és az eredetileg beterjesztett javaslatot fogadja el még az előző ülésszakban, akkor most a hatodik számot viselő alaptörvény-módosítást tárgyalnánk, hiszen a kormány ezt az ötödik első verzióját visszavonta, és még legalább - terjedelmi szempontból - ugyanannyival kiegészítette, jelentőségét tekintve sem csekélyebb súlyú rendelkezésekkel.

Éppen ezért tehát érdeklődve hallgattam Gulyás képviselőtársam vezérszónoki felszólalását, aki összehasonlította néhány más országgal, hogy ott hány alkotmánymódosítás történt adott idő alatt. Mi itt próbáltunk számot vetni, attól függ, hogy ezt most ötödiknek vagy tartalmilag hatodiknak tekintjük, beszámoljuk-e magát az alaptörvénynek az elfogadását. Ettől függően valahol 18 és 21 között határozható meg összességében az alkotmánymódosítások és az alaptörvény-módosítások száma három év alatt. Tisztelt képviselőtársaim, ezt a számot sehol nem sikerült elérni. Biztos, hogy az önök apparátusa nagy energiát fordított arra, hogy összeválogassa a világban azokat az országokat, ahol a legtöbb alkotmánymódosítás született, de még ez a nyilvánvalóan rendkívül felkészült apparátus sem tudott olyan országot találni, amelyiknél az alkotmánymódosítások száma meghaladta volna a magyart. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, erre hivatkozni, megmondom őszintén, egy kicsit nevetséges.

Önök azt mondják, azt állítják, az államtitkár úr is ezt állította, Vejkey képviselő úr is ezt emelte ki a felszólalásában - nyilvánvalóan ez most egyrészt a központi retorikájuknak az egyik eleme, mondhatnám úgy is, hogy esetleg valamiféle vágyuk önöknek -, hogy az alaptörvény vitája ezzel lezárult. Nos, el kell hogy keserítsem önöket, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim, megmondom előre: nem zárul le az alaptörvény vitája sem Magyarországon, Magyarországon biztosan nem, és vélhetően határainkon kívül sem ezzel a javaslattal. Nem zárul le egészen addig, azt gondolom, amíg egy konszenzusos alkotmányt nem tud elfogadni az Országgyűlés, vagy legalább nem sikerül olyan módosításokat a jelenlegi alaptörvényen átvezetni, amelyek nem csupán egy pártnak a véleményét, egy pártnak a hozzáállását, egy pártnak az értékrendjét tartalmazzák. Addig, amíg ez nem történik meg, tisztelt képviselőtársam, nem lesz lezárása az alaptörvény vitájának.

Őszintén szólva, az szintén megmosolyogtató volt, amikor Gulyás képviselő úr a kompromisszumképtelenség hiányáról beszélt az ellenzéki oldalon. Ha visszanézzük az elmúlt három évet, államtitkár úr, akkor először is, ellentétben azzal, amit önök állítottak, hogy az ellenzék eleve nem vett részt az alkotmány vitájában, ez nem igaz: az alaptörvény előkészítésében, az alkotmány-előkészítő bizottságban részt vettünk, és letettük a javaslatainkat az asztalra. Államtitkár úr, önök semmit nem fogadtak meg abból, az égadta világon semmit, és nem azért, mert nem mondtuk el még háromszor ugyanazt a parlament plenáris ülésén, államtitkár úr, hanem azért, mert önök semmit nem akartak elfogadni abból, ami ellenzéki javaslat volt. A Jobbik egyébként részt vett ezen a vitán, az lett az eredménye, hogy egy technikai módosító javaslatukat fogadták el. Ez volna a kompromisszumkészség az önök részéről? Államtitkár úr, képviselőtársaim, ha itt kompromisszumképtelenségről lehet beszélni, akkor egyes-egyedül a Fidesz oldalán lehet erről beszélni.

Ugyanez vonatkozik egyébként a sarkalatos törvények vitájára, amelyben az ellenzéki pártok részt vettek, kifejtették álláspontjukat, letették az asztalra javaslataikat módosító javaslatok formájában, és itt a plenáris ülésen is elmondtuk; ehhez képest egyetlenegy érdemi módosító javaslatunkat nem fogadták el. Képviselőtársaim, tudják, önök használták, úgy tűnik, ez is a központi retorikájuknak az egyik új eleme: az arcátlanság. Hát, az önök részéről arcátlanság az, amikor rajtunk kérik számon a kompromisszumkészséget akkor, amikor önök zéró, nulla kompromisszumkészséget tanúsítanak mind a közjogi átalakítások során, mind más törvényjavaslat vitájában.

Azt kell látni - és ezt a magam részéről, akár elhiszik, akár nem, őszintén sajnálom -, hogy a kormány ezzel a javaslattal az Európai Unió előtt kapitulált; az a szabadságharcos kormány, amelyik mindig minden csatát az EU-ban is, máshol is megnyert. Tisztelt képviselőtársaim, ez a javaslat nem más, ez erről szól. Nekem ne mondja azt senki, hogy ezek olyan kis bagatell javaslatok, ezek lényegtelen kiegészítései az alaptörvénynek vagy módosításai. Azt hiszem, Répássy államtitkár úr úgy fogalmazott az expozéjában, hogy hangsúlybeli változást ez nem jelent.

Hát, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ügyáthelyezési jog - amiről mind a ketten beszéltek, a Fidesz vezérszónoka is és a kormány képviselője is - kikerül a magyar jogrendszerből, ez önöknek óriási presztízsveszteség. Óriási presztízsveszteség! Nem azért, mert ennek olyan nagy jelentősége lenne, és még azt is elhiszem egyébként, hogy az államtitkár úrnak személyesen nem az, de hogy a miniszterelnöknek az, az tuti, mert ha nem lett volna az, tisztelt képviselőtársak, akkor mondják meg nekem, hogy miért lett volna öt, hat, hét - nem számoltam meg pontosan - törvénymódosítás, amelyik az ügyáthelyezés egyes részletszabályait próbálta finomítani egy-egy velencei bizottsági döntés vagy európai bizottsági megkeresés kapcsán. Azért, mert ehhez önök foggal-körömmel ragaszkodtak ugyanúgy, ahogy a bírák kényszernyugdíjazásához. Nos, el kell mondanom, hogy mind a kettőbe belebuktak. Belebuktak azért, mert a bírák kényszernyugdíjazásával kapcsolatban az Európai Bíróság marasztalta el önöket, és kénytelenek voltak visszavonulót fújni, most pedig belebuknak az ügyáthelyezési jog kapcsán is a terveikbe.

Ez a két olyan emblematikus része volt az igazságszolgáltatás átalakításának, amiért a miniszterelnök több esetben a nyilvánossághoz fordult, és kijelentette, hogy na, ha valamit, ezt a kettőt megvédjük. Ehhez képest most önök feladják. Ne mondja nekem egyetlen kormánypárti képviselő sem, hogy ez csak olyan mellékes. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a kapitulációval egyenlő, legalábbis ebben a témában biztosan. Hála istennek, mert jobb, ha az ész legalább valamikor megjön, mint ha egyáltalán nem jön meg; sajnos kicsit későn, de még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem. Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor önök azt mondják, hogy marginális kérdéseket alakítanak át, a lényeget nem érinti, akkor nem mondanak valóságnak megfelelő állításokat.

Ugyanez igaz egyébként az egyházügyi törvény változásaira is, az is önöknek presztízskérdés volt. Mondják meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, vagy akár a kormány képviselője, hogy ha lényegtelenek ezek a kérdések, akkor miért volt most már talán két évre visszamenő története Magyarországnak az Európai Unióval - már ami a vitát illeti - az egyházügyi kérdésben. Ha ez nem presztízskérdés, akkor mondják meg nekem, hogy az Alkotmánybíróság határozata után miért kellett megpróbálni nagyjából ugyanazt vagy valami hasonlót áterőltetni. Képviselőtársaim, azért, mert önöknek ez presztízskérdés, önök ebből is - most legalábbis - részleges visszavonulót fújnak. Erre a témára azért nem térek ki részletesebben, mert Lendvai Ildikó képviselőtársam ezt meg fogja majd tenni.

Azt sajnálom - és ezzel kezdtem a mondandómnak ezt a fejezetét, ezt a részét, hogy őszintén sajnálom -, hogy ez egy ilyen kapitulációvá alakult. Azért sajnálom, mert ha visszanézik a parlamenti jegyzőkönyveket, akkor a radikális jobboldali párttól a szocialistákon keresztül az LMP-ig, tán még független képviselőkig is ugyanezeket a rendelkezéseket támadtuk, nagyjából hasonló érvek alapján.

(19.40)

Mindenki látta már akkor előre, hogy ezek a rendelkezések sértik a magyar jogszabályokat és az Európai Unió jogszabályait egyaránt. Azt sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány éppen a kompromisszumképtelenség miatt nem volt hajlandó érdemi párbeszédet folytatni az ellenzékkel, nem volt hajlandó megfontolni az ellenzéki pártok egységes érveit, nem volt hajlandó meghallani a magyar szakemberek véleményét, hanem makacsul kitartott a saját álláspontja mellett és áterőltette azt erőből a kétharmados többségével. Hát ez ennek az eredménye, képviselőtársaim. Sokkal jobb lett volna és sokkal jobban örültem volna annak, ha mutat némi kompromisszumkészséget a kormány, megfontolja legalább az ellenzéki érveket, és nem teszi ki hazánkat annak a nemzetközi megaláztatásnak, aminek kitette, nem egy fordulóban. Éppen ezért emelem ki azt, hogy őszintén sajnálom, hogy így, ilyen módon alakítják vissza ezeket a szabályokat.

Gulyás képviselőtársam felszólalásából két dolgot még mindenképpen érdemes megemlíteni, ami idetartozik. Az egyik: nem igaz az, hogy az ellenzék ezeket a rendelkezéseket nem támadta, vagy ne lett volna a kritikák középpontjában. Ugyanis megint csak azt tudom javasolni, hogy mindenki, aki kételkedik benne, s van hozzá idegrendszere, ideje és kedve, az nézze vissza a korábbi felszólalásokat, akárcsak az enyéimet, mint a legnagyobb ellenzéki párt általában ebben vezérszónoki tisztét ellátó képviselő felszólalásait. De nézze vissza Schiffer képviselő úrét, Gyüre Csabáét, Staudt Gáborét, Gaudi-Nagy Tamásét, és még sorolhatnám a neveket. Bizony az ügyáthelyezési jog, az egyházügyi törvényre vonatkozó szabályok, az adókivetési szabályok - amiről később még fogok szólni - ugyanúgy, ahogy más ebben szereplő módosítások a kritikák gerincét képezték. Úgyhogy az az állítás, amit Gulyás képviselőtársam itt elmondott, nem igaz, objektíve nem igaz.

A másik az Európa Tanács határozata. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, Gulyás Gergely képviselő úr felkészültségét jól mutatja az, hogy tudott egy olyan mondatot idézni az Európa Tanács határozatából, amelyik a kormány számára kedvező. Azért mondom, hogy ez a felkészültségét igazolja, mert ha az összes többi mondatot ebben a határozatban megnézzük, akkor az a kormány számára mélyen lesújtó és dehonesztáló. Ez az egy olyan mondat, amit valamiféle politikai alku keretében módosító javaslatként be tudtak emelni az Európa Tanács határozatába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy az a kormány vagy kormánypárt, amelyik arra büszke, hogy az Európa Tanács szoros megfigyelés alá helyezi Magyarországot - mert az Európa Tanácsban ez a döntés született meg -, az magáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt. Arra büszkének lenni, képviselőtársaim, hogy nem monitoringeljárás indul Magyarországgal szemben, hanem csak szoros megfigyelés alá vonják a közjogban okozott problémák miatt, hát ha erre a büszke a kormány, akkor lelke rajta. Én az Európa tanácsi határozatot, sem az indokolását, sem magát a döntés érdemét nem említeném mint pozitívumot, ha a kormánypártok helyében lennék.

De nézzünk egy-két fontos rendelkezést ebből! Az ügyáthelyezési joggal kapcsolatban már kitértem a lényegre. Azt gondolom, hogy nem szükséges elismételni, hiszen azok a képviselőtársaim, akik itt ülnek a parlamentben, pontosan ismerik az összes érvünket ezzel kapcsolatban, s tán a hátralévő 15 perc sem lenne elég arra, hogy ezt vázlatosan is összefoglaljam. És azt gondolom, hogy azok, akik nézik vagy hallgatják ezt az adást és érdekli őket a közjog és a közjogi átalakítás, szinte nekik is a könyökükön jön ki, annyiszor elmondtuk már, hogy mi a probléma az ügyáthelyezési joggal. Úgyhogy erre most nem térnék ki.

Viszont mindenképpen kitérnék három kérdésre. Az egyik, amire Veres János képviselőtársam is utalt, hogy az alaptörvénybe beemeltek egy olyan rendelkezést, amely szerint, ha a magyar kormány hibájából valamilyen fizetési kötelezettsége keletkezne Magyarországnak, akkor az erre fordítandó pénzösszeget az emberektől kell behajtani. Ezt tartalmazza az alaptörvény. Most annyit tesznek - és sajnos ez az átverés része a mostani előterjesztésnek -, hogy nem az alaptörvényben határozzák meg, hanem egy másik, egyébként szintén csak kétharmaddal módosítható sarkalatos törvényben, ha ezt jól tudom. Azaz továbbra is megmarad annak a lehetősége, hogy az emberektől ezt a pénzösszeget behajtsák.

Furcsa hozzáállása ez a kormánynak és a kormánypártoknak, mert mindenki tudja, hogy az állam pénze az adófizetőktől származik. Eddig nincs is vita köztünk. Csak, tudják, többféleképpen lehet megtalálni a forrást a kormány hibájából következett fizetésképtelenségre. Lehet azt is mondani, amit önök mondanak, hogy a kormány valamit nagyon elszúrt, fizessék ki az emberek. Meg lehet azt is mondani, hogy levonom a következtetést, és kevesebb állami vezető kap lehetőséget a gépkocsihasználatra, kevesebb állami vezető kap prémiumot, kevesebb megbízási szerződést kötnek majd külsős cégekkel, és még sorolhatnám azt, hogy hol lehet a Miniszterelnökség költségvetési fejezetéből megtakarítani azt a pénzt, amit vissza kell fizetni. De nem, a kormány nem azt mondja, hogy ha hibáztam, akkor legalább annyi konzekvenciája legyen, hogy egy kisebb autóval fogok járni vagy az osztályvezetőnek nem jár majd, hanem azt mondja, hogy az emberek fizessék meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem ez így nincs rendjén. Ez így nincs rendben. Azért nem szeretnék erről sem bővebben szólni, mert nemcsak Mesterházy Attila frakcióvezető úr javaslata ez, hanem Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr javaslata is az egy közös indítvány formájában, hogy annak, aki a döntést meghozza, legyen valamiféle felelőssége. Schiffer képviselő úr nyilván elmondja ennek a pontos jogi hátterét, de én csak azt tudom mondani, hogy a leglényegesebb vonatkozása ennek a módosító javaslatnak az a gesztus, hogy ha a kormány és a kormánypártok valamit elrontanak, akkor legalábbis valamiféle felelősséget viseljenek, és ne az egészet első gondolatra hárítsák át az emberekre, és közvetlenül onnan szedjék be a pénzt.

Amit meg Gulyás képviselő úr mondott, arra is azt tudom mondani, hogy egy jó retorikai fogás, és természetesen a visszamutogatás, az elmúltnyolcévezés és hasonlók némi eredményt tudnak hozni, már az önök számára, de talán Gulyás képviselő úr is van annyira felkészült jogász, hogy a visszamenőleges hatályú jogalkotást ő sem tartja feltétlenül helyesnek. S azt is tudni lehet, hogy ami eddig, a törvény hatálybalépéséig történt eseményeket illeti, azokra ez nem tud vonatkozni. Egyébként azt gondolom, hogy nem mi járunk a legjobban vele, hanem önök, tisztelt képviselőtársaim. Hogy csak két dolgot említsek: a 3000 milliárd forintos nyugdíjkassza ellopását és a szerencsejáték-piac újrafelosztását, amiből vélhetően megint csak keletkezik meglehetősen nagy fizetési kötelezettsége az államnak, szóval, ezeket sem kell vállalni, de legalább a jövőbeni hibákat kelljen vállalniuk a döntéshozóknak valamilyen szinten. Ez a javaslat tehát ezt tűzte ki célul.

Két kérdés még; az egyikről picit hosszabban beszélnék, a másikról meg egészen röviden, mert arról majd Veres képviselőtársam fog beszélni, a PSZÁF és az MNB összevonásáról. A választási eljárással kapcsolatos kérdés: képviselőtársaim, ez megint az embereknek és mellesleg, mintegy mellékhatásként az uniós szerveknek az átverése, semmi más. Önök behozták azt, hogy a kereskedelmi tévékben lehet politikai reklámot közzétenni ingyen és azonos feltételek mellett. De ehhez egyetlen részletszabályt sem rendeltek hozzá. Talán megteszik a választási eljárási törvény módosításával, de lehet, hogy nem. Mindenesetre ez most nincs előttünk. Márpedig mondja meg nekem valaki azt a kormánypárti oldalról, hogy egy kereskedelmi televízió ugyan mi a fenéért adna egyetlen másodperc műsoridőt is teljesen ingyen egy politikai pártnak. És ha egynek ad, akkor persze az összesnek miért adna? Miért adna olyan műsoridőt, amit egyébként súlyos milliókért értékesíthet magáncégeknek?

(19.50)

A közszolgálati médiával más a helyzet, de most kereskedelmi csatornákról beszélünk. A kereskedelmi csatorna pedig profitorientált társaság, és valószínűleg sem emberbaráti szeretetből, sem a közügyek iránti elkötelezettségből nem fog ingyen értékes műsoridőt átadni, ha erre egyébként valami nem kötelezi. Márpedig itt semmi olyan szabály nincsen, részletszabály, ami őt erre kötelezné. Ehhez képest levonhatjuk azt a következtetést, hogy önök hoznak egy szabályt most, aminek legalábbis jelen pillanatban semmiféle kötőereje nincsen. Már most látni azt, hogy ha ezt nem egészíti ki valami más, akkor ez a gyakorlatban soha semmilyen módon nem fog érvényesülni.

És végül, ami a kritikát illeti a PSZÁF és az MNB összevonásáról: képviselőtársaim, lehet gondolkodni abban, hogy ez egy jó modell, nyilván lehet abban, hogy nem. Én a magam részéről ehhez nem értek. Akik ezt jobban ismerik, inkább meg tudják ítélni. Egy dolog azonban sajnos nagyon világosan látszik. Amikor önök az első próbálkozást megtették erre, amit az Európai Központi Bank miatt visszavonni kényszerültek, akkor a modell úgy nézett ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a PSZÁF elnöke alelnökökké válnak ebben az új szervezetben, új struktúrában, és majd a parlament választ egy elnököt az új szervezet élére. A mostani verzió pedig úgy néz ki, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke az új szervezet elnöke lesz.

Fölteszi az ember persze a kérdést, hogy vajon mi motiválhatta erre a változásra önöket. Hát, a válasz igen nagyon egyszerű. Akkor a Magyar Nemzeti Bank elnökét Simor Andrásnak hívták, akit önök szívből utáltak, most pedig Orbán Viktor bizalmasa került ebbe a pozícióba, Matolcsy György, aki bátran lehet az új szervezet elnöke is. Azaz az önök strukturális átalakítását egész egyszerű személyi érdekek motiválták. Ha van egy megbízható ember, hagyjuk meg elnöknek, ha nincs megbízható ember, akkor minősítsük le alelnöknek, és tegyünk fölé egy megbízható elnököt. Az első verzió egyik legfőbb oka, bátran állíthatjuk, a jegybankelnök eltávolítása volt. Amikor ez nem sikerült, akkor megpróbálták persze kiszervezni alóla a bankot, de ez már egy másik történet. Most nyugodtan maradhat elnök, hiszen Orbán Viktor bizalmi embere tölti be ezt a pozíciót. Azt tehát jogászként mélységesen nehezményezem, hogy ismét egy olyan esettel állunk szemben, ahol a személyi érdekek határozzák meg azt, hogy milyen struktúrát választanak önök. Szerintem ez nincs rendben.

Végül, hogy ne csak bíráljak, tisztelt képviselőtársaim, üdvözlöm azt, hogy az ügyek áthelyezése megszűnik; üdvözlöm azt, hogy az Országos Bírói Tanács sokszori kérésünk ellenére eddig nem került be, de most bekerül az alaptörvénybe, megemlítésre kerül. Ezek a javaslatok támogathatóak volnának, ha önmagukban állnának. Csak az a probléma, hogy azok a rendelkezések, amelyekről eddig beszéltem, és amelyek ezt kiegészítik, ezt a törvényt, legalábbis jelenlegi formájában biztosan nem teszik alkalmassá arra, hogy frakciónk támogassa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig is nyújtottunk be módosító javaslatot, vélhetően továbbiakat is fogunk. Én arra kérem a kormánypárti képviselőket, hogy éppen az önök által hangoztatott kompromisszumkészség jegyében próbálják meg ezt szakmai alapon áttekinteni, és nem azon az alapon, ahogy szokták, leverni, hogy nem kormánypárti képviselőtől érkezett. Az összes többi érvünket pedig, ahogy előre jeleztem, az egyházakkal kapcsolatosan Lendvai Ildikó képviselőtársam, az MNB-PSZÁF összevonásával kapcsolatban pedig Veres János képviselőtársam fejti majd ki.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)