Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a baj, hogy eddig sem volt jó helyen a minisztériumoknál a felsőoktatási intézmény. Volt már olyan modell, amiben a minisztériumok azt gondolták, hogy ők az ágazati felsőoktatást remekül tudják irányítani, így működött ez a nagy Szovjetunióban, de azt kell mondanom, hogy ott sem vált be igazán. Van ugyanis a felsőoktatásnak egy olyan sajátossága  és erről a felsőoktatásban nálam jóval jártasabb, kiváló ellenzéki képviselőtársaim hosszasan beszéltek , hogy jobban szereti az oktatás, a tudomány szabadságát, jobban szereti azt a fajta felsőoktatási autonómiát, amelyben az oktatók és hallgatók közössége, az egyetem közössége dönt a legfontosabb kérdésekről, mint a központi irányítást. Ez nem megy tervutasítással, drága képviselőtársaim, ezt nem lehet minisztériumi akarattal elintézni. Színvonalat, jó minőségű oktatást nem lehet létrehozni központi akarattal. Bele lehet önteni aránytalan mennyiségű pénzt egy intézménybe, lehet jogszabályi úton elvenni más intézményektől karokat, jól működő szervezeti egységeket, lehet teremteni egy színvonalas látszatot, nem lehet azonban élő közösséget teremteni úgy, hogy ezt minisztériumi akarattal akarják megoldani.

Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy nincs az a rossz helyzet, amelyiken önök ne tudnának rontani. Hiszen itt is arról van szó, hogy eddig legalább odaengedték legalább a szakminisztériumokat érdemben a döntéshez, de mostantól kezdve az önök minisztériuma a maga végtelen bölcsességével nemcsak az egyetem helyett fogja már jobban tudni, hogy hogyan kell katonákat képezni, hanem a Honvédelmi Minisztérium helyett is önök fogják ezt jobban tudni. A nyilván kiválóan felkészült közigazgatási szakemberek majd döntéseket fognak hozni a minisztériumban arról, hogy milyen legyen a honvédtisztek képzése. Ennek nem sok értelme van, azon kívül persze, hogy látjuk, hogy itt a feudumokat adják-veszik az egyes fideszes politikusok egymás között, hol vesztenek egy kicsit, mint a következő napirendi pontnál, akkor kapnak cserébe valamit máshonnan, hogy azért ott is legyen valami, ami fölött lehet uralkodni, de azt kell mondanom, hogy ez nagyon idegen a felsőoktatás és általában az oktatás logikájától.

Nyilván nem érdemes most már azon különösebben sokat rugózni, hogy érdemes volte így létrehozni ezt az egyetemet. Valószínűleg egyébként nem, de ha önöket is mindig azért bírálom, mert a múlttal foglalkoznak, akkor én nem esnék ebbe a hibába.

Azt kellene most már tudomásul venni, hogy van egy létező intézmény, van egy felsőoktatási közösség, egy egyetem, és ezt hagyni kéne egyetemként működni. Létezik egy nemzeti felsőoktatási törvény, olyan, amilyen, de önök csinálták, önök fogadták el. Nem kellenek kivételek, nem kellenek olyan felsőoktatási intézmények, amik egyenlőbbek a többi felsőoktatási intézménynél. Hagyják e szerint a törvény szerint működni ezt az egyetemet, bizonyítsa be azt, mint bármelyik másik intézmény, hogy képes megfelelő módon működni. Az pedig elég kisstílű, ha jól olvasom ezt a tervezetet, hogy azért az egyetlenegy elrontott szavazatért a Nemzeti Választási Bizottságban megkapja a rektor úr is a büntetését, mert a fenntartó még magához húz néhány jogkört, még néhány dologhoz ő jobban fog érteni innen kezdve, mint maga az egyetem, mint az egyetem vezető testületei.

(16.00)

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy ez egy teljesen fölösleges törvényjavaslat, mert már az eredeti helyzet is fenntarthatatlan. Ha akarunk változtatni, akkor olyan változtatást tegyünk meg, amely normális felsőoktatási körülmények közé helyezi ezt az egyetemet is. Hosszabb távon az egyetemként való szabályos működés az érdeke magának az intézménynek, ez az érdeke az odajáró hallgatóknak, hogy normál, versenyképes körülmények között szerezhessenek diplomát, és ez az érdeke az országnak is, így lesznek megfelelő képzésből kikerülő, a felsőoktatás sok évszázados hagyományának megfelelő módon képzett köztisztviselők vagy éppen katonák, rendőrök ebben az országban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)