Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha van valaki ebben a teremben, akit a hajléktalankérdés jelenlegi állása a végletekig irritál, akkor az én magam vagyok. Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy azt a helyzetet, ami jelen pillanatban tapasztalható a nagyvárosokban és egyáltalán a szélesebb értelemben vett Magyarországon, azt fenntarthatatlannak tartom, és a beavatkozás szükségessége egyértelműen fennáll. Sőt, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy hajléktalan honfitársaink egy részére teljes mértékben gátlástalan bűnbandák szálltak rá, szerveződtek rá, és egy olyan kifosztó mechanizmust működtetnek rajtuk egyébként, az ő munkájuk árán, ami számomra is vérlázító, akkor ez a beavatkozási szükség tulajdonképpen azonnali.

(14.30)

Tehát ez az alapállás szerintem nagyjából azért többségi álláspontot képvisel itt a parlamentben, pártállástól függetlenül.

Amin mi most vitatkozunk, és ezért kérem az államtitkár urat, hogy fogadja el, itt jobbító módosító javaslatokat teszünk. Egy választás után egy-két hónappal ki az, aki politikai attrakciókat művelne? Nyilván a mindenkori kormány eszköztárába beletartozik ez szalagátvágásokkal meg újabb kormányzati kommunikációs kampánnyal, sorban a hetedikkel, ugye, most erről szólnak a hírek, de ezt nem a Jobbik végzi, államtitkár úr. Tehát szerintem most engedjük el ezt a politikai attrakció részét, én sem vádolom önt ilyennel, és azt kell hogy mondjam, szorítkozzunk arra, ami előttünk van: módosító javaslatok ehhez az indítványhoz. Oké, megfontolandó, hogy az ember próbálja ezt javítgatni, de mi fekszik itt előttünk?

Egyetértünk abban, hogy a hajléktalankérdés így nem maradhat, van egy beavatkozási szükség. Itt van előttünk a sok láb közül az egyik, tehát a rendvédelmi láb, amely rendvédelmi eszközökkel igyekszik ezt a problémát más irányba terelni. De nincs előttünk a szociális láb, nincs előttünk az egészségügyi láb, tehát nem látjuk azt, hogy rendszerben kezelné a kormányzat ezt a problémát, azt látjuk, hogy először üt, aztán kérdez. És a helyzet az, hogy így ez a probléma nem oldható meg.

Itt a mi frakciónkban legalább ketten vagyunk, de szerintem többen is, akik a devizahitel-károsultakért nagyon hosszú évek óta minden fronton kiállnak, Varga-Damm Andrea képviselőtársnőm a tárgyalótermekben szerintem mindannyiunknál többet bizonyított a hitelkárosultak védelme érdekében, bár nem jó ilyen versenybe belemenni, én magam és többen számos kilakoltatási eseményen védtük a károsultakat akkor, amikor egyértelmű jogsértés állt fenn velük szemben. Én az ő érdekükben is megszólalok, amikor azt mondom, hogy a hajléktalanokat nem lehet egy homogén masszaként kezelni, nagyon heterogén társadalmi csoportról van szó, köztük vannak például azok a kilakoltatottak, ahol adott esetben szétszakadt a család, öngyilkos lett a családfő, és ezek a szerencsétlen emberek bekerültek ebbe az önök által talán a homogén masszaként kezelt valamibe, miközben azt mondom, hogy ezen honfitársainknak a megítélése egészen más kalapba kell hogy kerüljön, mint hogyha arról beszélnénk, hogy itt egyféle megítéléssel egyfajta élethelyzetet igyekeznének kezelni.

Persze, mondhatnánk azt, hogy módosítsuk ezt, de, államtitkár úr, az előző költségvetési időszakban 1148 darab ellenzéki módosító egészére mondták önök azt, hogy mindegyik nettó őrültség, mert egyet sem fogadtak el, ha jól emlékszem, a kilenc kormánypárti módosítóból nyolcat elfogadtak, és egy volt, ami nem ment át a rostán, de azt mondani, hogy több mint ezer ellenzéki javaslat egytől egyig marhaságokat tartalmazott, az szerintem túlzás. Most is meghaladja majd a félezret azon javaslatok száma, amelyekről önöknek dönteni kell, és a kétharmaddal bíró többség kezében van ezen döntés érdemi lehetősége. Tehát be lehet és kell is beadni módosító javaslatot, de, államtitkár úr, én nem nevezném önt egy farizeus hozzáállású embernek (Kontrát Károly: Megtisztel!), tényleg nem akarom megsérteni, és nem ezért mondom ezt, csak a számok ismeretében azt kell hogy mondjam, az az indoklás, amit ön elmondott, nem feltétlenül nyugtat meg bennünket, hiszen ennyi elutasított módosító javaslat egyértelműen arra enged következtetni, hogy önök nem akarják befogadni az ellenzéki szándékokat. Nyilván nem rosszindulatból teszik ezt, hanem politikai ambíció mentén, de azt kell hogy mondjam, legalább azokat a magukévá tehetnék, amelyek használnak. Vegyék le róla az ellenzéki képviselő nevét, nyújtsák be azt a Fidesz neve alatt, mi meg fogjuk szavazni, erre ígéretet tehetek önnek.

A parlamenti ellenőrzési rendszerről annyit, hogy a forint brutális árfolyamgyengülése kapcsán itt több azonnali kérdés hangzott el tegnap egyrészt a kormányhoz, másrészt a Magyar Nemzeti Bank alelnökéhez, mert az elnöke nem tette tiszteletét, és talán beláthatjuk mind a ketten, most pártállástól függetlenül, hogy ezeknek a tegnapi diskurzusoknak sok értelmük nem volt. Tehát létezik ez az ellenőrző jogkör, amiről ön beszél, nem vonom kétségbe a szavait, de azt, hogy ez mennyire alkalmazható a folyamatok javítása érdekében, azt megkérdőjelezem. Hiszen a tegnapi diskurzus alapján úgy látom, hogy a folyamatokon, a létező, valóságbeli folyamatokon nem tudtunk javítani ezzel az ellenőrző mechanizmussal.

Ezért én arra kérem önöket, hogy tegyenek elénk egy olyan javaslatot, amely a rendvédelmi láb mellett a szociális és az egészségügyi lábat is kezeli, és én azt hiszem, hogy mi azt jó szívvel meg fogjuk tudni szavazni. Ez pont egy olyan kérdés, amiből nem szabadna politikai vitatémát csinálni. Egyetértek önnel, itt ne legyenek politikai attrakciók! Ez egy kőkemény szakmai kérdés, hozzáteszem: nem is elsősorban az én szakterületem, tehát én akkor lennék nyugodt, ha minden frakciónak a szakértői ülnének le egy olyan egyeztetésre, amely minden kérdést minden láb tekintetében tisztáz, és mi azt nyugodtan meg tudnánk szavazni a végén.

De azt kell hogy lássuk, hogy még ilyen alapvető kérdésekre sem kapunk választ, mint amilyen a bérlakásrendszer, a bérlakásprogramok hiánya. Azt látjuk ugyanis, hogy ha a Jobbik programjában már harmadszor megjelenő állami hátterű bérlakásépítési program támogatást kapott volna, mondjuk, azt plagizálta volna Magyarország Kormánya, és megcsinálta volna egy kilúgozottabb formában  az is elég lenne , akkor azt mondhatnánk, hogy ha most a rendelkezésre álló ingatlanvagyon, mondjuk, 5 százalékát elkülönítenénk azok számára, akik dolgoznak, mondjuk, a hajléktalanok közül, mert számosan vannak ilyenek, vagy dolgozni akarnak, és ezért hajlandóak bizonyos áldozatokra, tehát nyitottak arra, hogy egy rendszerbe bekerüljenek, akkor azt mondanám, hogy nem a magyar fiatalok elől elvéve, nem a magyar idősek elől elvéve, de ha lenne egy nagy üresingatlan-vagyon, akkor bizony el lehetne gondolkodni annak a hasznosításán. De kimondottan a devizahitel-károsultak, a már kilakoltattak esetében én ragaszkodom ahhoz, hogy ezek az emberek segítséget kaphassanak, el is mondtuk a jobbító módosító javaslatunkat ebben a tárgykörben, azt ismertettük a korábbiakban.

Az én javaslatom az, hogy a Magyar Nemzeti Banknál felhalmozódott mindenkori többlet nem opcionális jelleggel, hanem kötelező jelleggel, egyfajta német minta alapján kerüljön befizetésre a költségvetésbe, tehát osztalékként az egész  nem csak 50 milliárd, mint az előző időszakban a több mint 100 milliárdból, és itt ugye, több száz milliárdos tételről beszélünk az utóbbi évek tekintetében , ha ez az egész befizetésre kerül, abból vagy annak egy részéből létrehozható egy kártérítési alap, és ebből a kártérítési alapból most gyönyörűen és hatékonyan, gördülékeny módon lehetne segíteni azokon, akik egyébként önhibájukon kívül vagy jórészt önhibájukon kívül kerültek ki az ingatlanukból, például azért, mert az egymást követő magyarországi kormányok engedték a bankrendszer praktikáit terebélyesedni. Itt ugye, 2001 volt a szellem palackból való kiengedése az egyoldalú szerződésmódosításokkal, a balliberálisok történelmi bűne az, hogy engedték a devizahitel-állományt olyan szintre felszaporodni, ami óriási katasztrófát okozott, és 2010 óta a helyzet meg nem oldása vagy csak az Aspirin adása a haldoklónak tetézte a bajt  ebben nyilván nem fogunk egyetérteni, ez az én diagnózisom, államtitkár úr. De az a helyzet, hogy az tény, hogy rengeteg kilakoltatás történt, ezrével-tízezrével, az is tény, hogy a hajléktalanok között rengeteg már kilakoltatott embert találni, vagy családtagot, tehát olyat, aki közelről nézte végig ezt a folyamatot, vagy érintett, ebből következően tény, hogy az a javaslat, amit most tárgyalunk, kihat az érintett hitelkárosultakra is.

Én tehát teljes joggal követelek megoldást számukra, hiszen sokszor azért került sor kilakoltatásra, mert a 155-160 forinton felvett hitelt valamilyen megfontolásból ez a kormány piaci árfolyamon forintosította 256 forint körül, miközben sem a Kúria, sem az Alkotmánybíróság ilyen kereteket nem jelölt ki a kormány számára a saját állításával ellentétben, és a helyzet az, hogy a hitelkárosultak rendre nem azért mentek tönkre, mert csak ezt az amúgy indokolatlan terhet fizették, hanem mondjuk, a törlesztés miatt elmaradtak a rezsiszámlákkal, bejött egy harmadik tartozásfajta, egy gyorskölcsönből kellett a nagyon nagy elmaradást törleszteni, arra további büntetőkamatok jöttek, kétféle végrehajtó vegzálta őket egyszerre, letiltások a nyugdíjból, hadd ne soroljam. Egy olyan folyamatábra alakult ki, amely fenntarthatatlan helyzetbe hozta ezeket a családokat.

Ha arra keresik a választ, hogy miért heterogén tömeg a hajléktalanok tömege, akkor a devizahitel-károsultak kálváriája legalábbis részben megadja a választ, de egyben felnyithatná az önök szemét arra, hogy a megoldási kötelezettség is az önök térfelén pattog. Mi ennek bizonyosfajta módszereit megjelöltük, nagyon bízom abban, hogy legalább a hitelkárosultak tekintetében a jobbító módosító javaslatok befogadási szándéka megmutatkozik. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)