Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, ezt a miniszteri tárgyszerű expozét hallva, a jelen lévő országgyűlési képviselők leckéje az, hogy ilyen tárgyszerűség mellett folytassák le ennek a törvénynek az általános vitáját, nem megismételve azt a vitát az emberi jogi bizottságban, ami, azt gondolom, kevésbé volt tárgyszerű, és indulatokat gerjesztett. Mi, kormánypárti képviselők azt gondoljuk, hogy az 1990. évi IV. törvénynek, az alaptörvénynek a beterjesztett módosítása nem indokolja azt, hogy indulatok hatalmasodjanak el rajtunk. Nyilvánvalóan vitázni csak akkor fogunk tudni - és ezt kíséreltük meg az emberi jogi bizottságban is -, ha érvek érvekkel hadakozhatnak. Ha elbeszélünk egymás mellett, és erre is sokszor volt kísérlet, ott a bizottsági ülésen is, s a kormánypárti képviselőknek olyan érvek ellen kell hadakozniuk, amelyek nem fogalmazódnak meg ebben a törvénytervezetben, akkor biztos, hogy nem értünk szót egymással.

A kormánypárti képviselők elsősorban azt vizsgálták, hogy szükség van-e a törvény módosítására, hisz másik oldalról előszeretettel hallani azokat az érveket, hogy nincsenek bírósági precedensek, amelyek azt láttatnák velünk, hogy ezen a területen nagy a visszaélések lehetősége, s ezért árnyaltabb szabályozásra van szükség. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy a szabályozás ma olyan, amit az 1990. évi IV. törvény hozott, azaz a nem szabályozott viszonyok adják, hogy itt gyakorlatilag bírósági precedenseket nem tudunk produkálni. Mi komolyan gondoljuk azt, hogy az állam ennél a törvénynél úgy járt el, amikor az egyházi jogállást szabályozta, hogy érdemben nem szabályozott semmit, csak eljárásjogi kérdéseket, és ezért nyilvánvalóan nincsenek is bírósági precedensek.

Mi az, amire most a törvényalkotó itt kísérletet tesz? Három problémakör köré csoportosíthatók azok a kérdéskörök, amiket a törvényalkotó itt megoldani akarna. Mi azt gondoljuk és azt valljuk, azt érzékeljük, hogy nem vallási tevékenységet folytató szervezetek is megkaphatják az egyházi jogállást, és ezt aggályosnak tartjuk. Nem a nagyegyházak, nem a történelmi egyházak védelme érdekében tartjuk aggályosnak, mert ők nem szorulnak védelemre, sokkal inkább a kicsik érdekében is aggályosnak tartjuk, amelyek erre a védelemre rászorulnak. A társadalom számára irritáló, ha azt látja, hogy egyházi jogállás alatt megnyilvánulhatnak - még egyszer mondom - olyan közösségek, amelyek elsődlegesen és bizonyíthatóan semmifajta vallási tevékenységet nem folytatnak, csak ezzel a védett jogi státussal visszaélnek. Ezeknek a kiszűrésére tenne kísérletet a törvényalkotó, amikor a törvény módosítását kezdeményezi, többek között azzal, hogy az ügyészségnek is némi szerepet adna ezen a területen, mert a jelenlegi jogszabályi keretek között az ügyészség álláspontja szerint is semmiféle lehetőséget számukra fellépésre nem adnak.

A második kérdéskör, és erről kevés vita volt az emberi jogi bizottságban, ezért én is csak megemlítem: az egyházi belső jogi személy problematikája, ami itt ma bizonyára előkerül az általános vitában, de ott csak jelzés értékkel került elő.

A harmadik kérdéskör - amely megint csak egy izgalmasabb kérdéskör - az egyházak egyenjogúsága, amit a törvény deklarál, és az a tény, amit mindannyian tudunk, hogy az egyházaknak, amellett, hogy deklaráljuk ezt az egyenjogúságát, nyilvánvalóan egészen más a társadalmi szerepük, és a társadalmi szerepükből adódó eltéréseket jó lenne, ha a törvényalkotó a törvényben is megfogalmazhatná - de törvényben.

(15.40)

Figyelmeztetjük az ellenzéki képviselőket arra - amit persze ők nagyon jól tudnak, és az emberi jogi bizottság vitájában is nyomatékot kapott az -, hogy ma egyház és egyház között különbség tehető, megjegyzem, alkotmányosan; erre alkotmánybírósági döntések is vannak, és ez a különbségtétel kormányrendeletben is megtörténik. Hiába ingatja Bauer képviselő úr a fejét, a klasszikus példát idézem. Tábori lelkészi szolgálat, egy kormányrendelet, megjárta az Alkotmánybíróságot, és alkotmányosnak bizonyult. A mi szabályozásunk - ha önök ezt elfogadnák - azzal járna, hogy ezt követően csak törvényben lehetne ezt a különbséget megtenni. Ilyen szempontból is védené a kicsi egyházakat.

Tehát én azt kérem az ellenzéki képviselő hölgyektől és uraktól, hogy egy tárgyszerű vitát folytassunk le, mint ahogy ezt megkíséreltük az emberi jogi bizottsági ülésen, mert ez lenne méltó az Országgyűléshez, és nem a jelszavak pufogtatása.

Az emberi jogi bizottság kormánypárti többsége és egyes ellenzéki képviselők (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) általános vitára alkalmasnak tartották a törvényjavaslatot. (Taps a Fidesz soraiban.)