Felszólalás adatai

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Világgazdasági válságról beszélünk, és a világgazdasági válsággal kapcsolatos országgyűlési határozatról. Kóka János frakcióvezető úr szemmel láthatóan, őszintén beleélve magát ezekbe a megoldási javaslatokba, szeretne egy jobbat és kivezetőt alkotni. De azt kell látnunk, hogy az a gondolati kör, amiben ő mozog, egyszerűen csak egy szűk gondolati kör, nem veszi figyelembe a magyarországi körülmények összes peremfeltételét. Hiába hivatkozik külföldi példákra, azért a nyugat-európai társadalmakban meglévő peremfeltételek messzemenően nem egyeznek a magyar peremfeltételekkel. Ami ott talán működik, de még ott sem biztos, hogy működik - miért gondolnánk, hogy Magyarországon működhet? Különösen azért nem, mert Magyarországon az elsődleges válság nem a világgazdaság pénzügyi és gazdasági válsága, hanem a Magyarországon most már jó ideje jelen lévő társadalmi válság. Ez a társadalmi válság az, amire rázúdul kívülről egy újabb válság.

Ez a társadalmi válság az, ami odasodorta az országot, hogy gyakorlatilag a működőképessége ki tudja, egyáltalán meddig fog eltartani. Ez onnan eredeztethető, hogy a rendszerváltás során sikerült úgy átalakítani a magyar gazdaságot, hogy a korábban valamennyire is működő ország egy liberális gazdaságpolitikával lassanként elsodródott a teljes csőd szélére. Ezek a gazdaságpolitikai elvek szemmel láthatóan ma már nem működőképesek, hiszen Gyurcsány Ferenc kilátásba helyezett lemondása, az, hogy beismerte, hogy nem működik tovább az, amit ő csinál, a magyarországi liberális gazdaságpolitikának a csődje, a csőd beismerése. Akkor viszont újabb liberális hozzáállással, újabb liberális ötletekkel nem fogjuk tudni ezt az országot kivezetni. Nem fogjuk, mert ez a társadalom összeroppan azért, mert a magyar vállalkozások nem tudnak megfelelő méretűre nőni ahhoz, hogy versenyképesek legyenek Európában, ahhoz, hogy kellő számú magyar dolgozónak biztosítsanak egzisztenciát, a családjuknak megélhetést.

Miért nem? Azért, mert a '80-as évek végének spontán privatizációja, a '90-es évektől folyamatosan folytatott állami privatizáció odajuttatta a magyar vállalkozások legtöbbjét, hogy elvesztette a piacát. Mert a privatizált vállalatok között jól menő vállalatok voltak, jól működő vállalatok voltak, hasznot hozó vállalatok voltak, amely bevételek, nyereségek ma hiányoznak az államháztartásból. Viszont úgy adta el őket a mindenkori kormány, és ez nemcsak egy Gyurcsány-Kóka-kormányra vonatkozik, bár arra különösen, hogy semmilyen feltételt nem támasztott ahhoz, hogy ezek a cégek továbbra is megmaradjanak és működjenek. Mára eltűnt az élelmiszeripar feldolgozó része, mára eltűnt nagyon sok olyan gazdasági vállalat, amely munkát adott rengeteg kis- és középvállalkozásnak. Ezért a mai magyar vállalkozások nem tudnak kellően felnövekedni, nem tudnak versenyképessé válni újra, fejlődni, mert nincs piacuk. Nincs piacuk, mert a piacot privatizáltuk, és a magyarországi jól menő vállalkozásokat felszámolták a külföldi tulajdonosok, mert csak a piacot vásárolták meg.

Ez egy olyan eredendő bűn, amit egy liberális gazdaságpolitika végrehajtott, és amiből nem fogunk újabb liberális pénzátcsoportosításokkal kijutni se most, se később. A tőkehiánynak ez tehát az oka, de emellett nyilván még nagyon sok más ok is volt. Az Európai Unióba való belépés hatásáról jó előre tudtuk, hogy gazdasági problémákat fog okozni, hiszen ott voltak előttünk az osztrák és portugál példák. De ezek az országok, szintén kis országként csatlakozva az EU-hoz, tudtak olyan intézkedéseket hozni előre, tudták úgy megerősíteni a saját gazdaságukat előre, hogy minimalizálják az EU-ba való belépés nehézségeit. Ma már elmondhatjuk, hogy Magyarország úgy lépett be az Európai Unióba, hogy a magyar kis- és középvállalkozások magukra hagyva sodródtak az európai piacon, és a sokkal erősebb, nagyobb európai vállalatok sorra vették el az életteret ezektől a kicsi vállalkozásoktól.

(19.50)

Ez is a liberális politika, gazdaságpolitika eredménye, ez is hozta magával azt, hogy mára kialakult egy olyan társadalmi válság, hogy a kis- és középvállalatok életben maradása - hisz az előző törvénynél is láttuk - erősen megkérdőjelezhető. (Dr. Kóka János felé:) Hiába ingatja a fejét, tisztelt frakcióvezető úr, de sajnos az, amit önök csináltak az elmúlt években, az vezetett ide, és ugyanezzel a gondolatsorral ezt az országot nyilván nem lehet innen kivinni.

Tudomásul kell venni azt is - és itt térünk el a magyar válságból egy világgazdasági válságra -, hogy ez a válság, ami a világban van, a globális liberális gazdaságpolitika teljes válsága. Hiába próbálnak itt toldozni-foldozni, egyre több elemző mondja ki, hogy vége a globalizáció hegemóniájának. Az expanzió megállt, és új gazdasági modellek fognak a helyére lépni. Ezt nekünk itt, Magyarországon különösen fontos észrevenni, s nem újabb pénzátcsoportosításokkal a lyukat betömve rohanni előre ebben a válságban.

Akkor viszont meggondolandó, hogy sokkal inkább félre kellene tenni a bukott kormánnyal a bukott liberális gazdaságpolitikát, és egész más, keresztényszociális szemléleten alapuló, más irányú politikával kellene ezt az országot kihúzni ebből a válságból. Ez a mi javaslatunk, s bízunk benne, hogy ennek is el fog jönni az ideje.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)