Felszólalás adatai

BURÁNY SÁNDOR nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! - hölgyet nem látok a képviselők között. Szeretném, ha különválasztanánk két dolgot: az egyik a határozati javaslat parlamenti vitája és ennek időszükséglete, a másik pedig azok a tennivalók, amelyek az építőipar érdekében szükségesek.

Szeretném elmondani önöknek, hogy a munka nem összesen annyiból áll, hogy itt az Országgyűlésben erről vitatkozunk; ahogyan Szaló Péter szakállamtitkár úr is konkrét segítséget nyújtott - nemcsak információkkal - az albizottság munkájához, és ez a munka azóta sem szünetel, párhuzamosan folyik a parlament vitájával. Ebben a munkában több minisztérium is részt vesz, hiszen olyan komplex kérdésekről van szó, amelyek érinthetik a költségvetést, érinthetik a jogalkotást, érinthetik magától értetődően a gazdasági tárcát, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumot, ezért több tárca bevonásával nagyon is konkrét intézkedéscsomagok, rendelettervezetek készülnek. Ezek akár még az országgyűlési határozati javaslat zárószavazása előtt elkészülhetnek.

Szeretnék ehhez még egy dolgot hozzátenni a félreértések elkerülése végett: nincsenek új időszámítások a politikában. Nagyon sok tekintetben a gazdasági tárca tudott dolgozni azokból a javaslatokból, amelyek még Kóka miniszter úr idején készültek el a tárcánál.

(18.50)

Én persze most az Országgyűlésnek nem tudom azt elmondani, hogy meddig leszek államtitkár a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban. Azt tudom mondani, hogy az a munka zajlik, és mindezek eredménye áprilisban is továbbvihető lesz, hiszen a kormány egyetlen pillanatra sem szünetelteti a tevékenységét, egyetlen tárcánál sem függesztettük fel a munkát; ellenkezőleg, minden munkát felgyorsítottunk. Akárhogy is alakul a helyzet április közepén, ennek a munkának az eredményei beépíthetőek lesznek.

Abban persze az önök megértését kérem, hogy vannak olyan kérdések, amelyek önállóan nem dönthetők el. Kár most itt külön vitatkozni mindazokról a kérdésekről, amelyeknek költségvetési kihatásuk van, hiszen egy olyan helyzetben, amikor a parlament egésze már egymással is vitatkozva és más-más megközelítést használva azon dolgozik, hogy a nagyobbik problémát elhárítsuk - azt az általános világgazdasági válságot, amely Magyarországot sem kerülte el -, ennek a válságkezelő lépéssorozatnak nyilvánvalóan csupa-csupa olyan intézkedés lesz a következménye, amelyek elsőrendűen, első helyen érintik az államháztartás bevételeit és kiadásait, valamint a főösszeg kérdését. Természetesen az utóbbit úgy, hogy az egyenlegét tekintve változatlan maradjon; a hiány nem nőhet ebben a helyzetben, félreértések elkerülése végett. Ezért az külön nem ítélhető meg, hogy ennek a határozati javaslatnak azon pontjai, amelyek akár az áfacsökkentésre vonatkoznak, akár az adózás rendjéről szóló törvény megváltoztatásával, költségvetési kihatással is járhatnak, nyilván ezekről a kérdésekről a későbbiekben kell majd úgy beszélnünk, amikor már ismertek a nagy egész ezzel kapcsolatos számai.

De akárhogy is, az biztos, hogy az építőiparral történő tárgyalások után, amelyeket a tárca kezdett és amelyet örvendetes módon folytatott a Fidesz is az építőipar képviselőivel, ami egyébként üdvözlendő módon testet öltött egy közös, több parlamenti párt - tulajdonképpen mind az öt parlamenti párt - frakciójának albizottságbeli és gazdasági bizottságbeli munkájában, ez a munka nem hiábavaló. Lehet, hogy a Házszabály és a Ház menetrendje a határozati javaslat zárószavazását olyan időre tolja ki, ami a türelmetlenebbeknek már túl késő, de biztosíthatom önöket, hogy a kormány ezalatt nemcsak azt a tevékenységet végzi, hogy egyébként képviselőivel részt vesz államtitkári szinten a parlament vitájában. Az illetékes tárcák ezeken a javaslatokon dolgoznak, és nagy örömömre szolgálna, ha néhány héten belül ezeknek a javaslatoknak a konkrét eredményeivel képviselő hölgyek és urak - remélem, akkor már hölgyek is lesznek az Országgyűlés patkójában a vita során - megismerkedhetnének.

Még egyszer tehát: függetlenül attól, hogy közöttünk az egyes megközelítésekben van vita, annak - még egyszer - örülök, örömömnek adok hangot, hogy képesek vagyunk közösen gondolkozni, még akkor is, ha egyes részletkérdésekben a megoldást másképp ítéljük meg. Nem nagy tragédia ez, hiszen a részletkérdések tekintetében - mint ahogy ezt múltkor is mondtam -, például a fedezetkezelő intézmények kialakításában nincs szakmai nézetazonosság az építőipar egyes szakmai és érdekvédelmi szervezetei között sem. De ez nem tragédia. A lényeg az, hogy valamilyen formában az építőiparral kapcsolatos tevékenységeket el tudjuk kezdeni, az építőipar helyzetén tudunk javítani. Ennek a javításnak azért nem elhanyagolható része a már említett 1800 milliárd forint. Ez az 1800 milliárd forint úgy kerül felhasználásra, hogy az ezzel foglalkozó honlapokon ennek időbeli, pénzbeli, térbeli lebontása naprakészen követhető és figyelhető.

Ez egyelőre még csak információ, azon kell dolgoznunk, hogy minél előbb ezekből konkrét megrendelés legyen. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)