Felszólalás adatai

A gazdasági bizottság ülésén is elhangzottak olyan hangok, illetve olyan kritikák, amelyek a költségvetésről véleményt mondó szervezetek függetlenségét vették górcső alá. Itt elsősorban az Állami Számvevőszékre gondolok és a Költségvetési Tanácsra. A kormánykoalíciót mi figyelmeztettük arra, hogy nem szerencsés dolog az Állami Számvevőszék élére egy olyan fideszes országgyűlési képviselőt tenni, akivel együtt esküdtünk még fel 2010-ben, hiszen az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrző szerve pénzügyi, gazdasági területen. A függetlenségét ilyen módon fontos lenne garantálni, hiszen Domokos Lászlót, mondjuk, egy ellenzéki képviselő a legkevésbé sem tekintheti független személynek, hiszen fideszes országgyűlési képviselőként ismertük meg.

Hasonló a helyzet a Költségvetési Tanács munkájával kapcsolatban is, ahol valóban, a Költségvetési Tanács elnökét független személynek tarthatjuk ugyan, hiszen már régóta ezen a területen dolgozik, azonban a másik két tagja a Költségvetési Tanácsnak, Matolcsy György például nemzetgazdasági miniszterként dolgozott korábban, értelemszerűen nehéz lenne őt független embernek tartani, Domokos urat úgyszintén. Tehát akkor, amikor ezeknek a szervezeteknek a véleményét kritika éri, akkor azt gondolom, hogy a kormány ezeknek a szervezeteknek a védelmében, a függetlenségüket megőrizve akkor járt volna el helyesebben, ha nem teszi ki ilyen kritikának őket, és nem politikailag hozzáköthető embereket nevez ki a szervezetek élére.

Fontosnak tartom elmondani azt is, hogy a jelenleg előttünk fekvő költségvetési javaslattal kapcsolatban nem véletlen vagyunk szkeptikusak. Egyelőre azt láthatjuk ugyanis, hogy a 2010-es, még a szocialisták által készített költségvetésnél jóval nagyobb mértékben módosította a következő évi költségvetést, a saját maga által készített költségvetést az Orbán-kormány. Emlékeztetnék arra, csak hogy a historikus adatokba is belemenjünk, 2011-ben az önök által készített költségvetés, fideszes képviselőtársaim, mindössze egyetlen hónapot élt, utána rögtön jött egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolás. Egyetlen hónap után saját maguk költségvetését megbuktatta a kormány, hiszen nem tudta életben tartani, nem voltak helytállóak a benne szereplő számok. Ugyanígy jártunk 2012-ben; 2013-ban is több olyan intézkedés volt, ami a költségvetés év közbeni kiigazítását célozta. Nyilvánvalóan nem olyan pályát jelentenek ezek, amelyek támogathatóak lennének.

Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy akkor, amikor a kormány év közben különböző költségvetési zárolásokat rendel el, vagy az intézményeket idejekorán, szeptember folyamán például, jelentős összegű maradványtartásra kötelezi, akkor ezzel csorbítja a parlament költségvetés alkotásához fűződő jogát, hiszen az Országgyűlésnek kellene ezekben az esetekben a költségvetést alkotnia. Azonban a kormány, teljesen önkényesen, autoriter módon, saját hatáskörben több százmilliárd forinttal csonkítja meg az Országgyűlés költségvetéshez fűződő jogát, hiszen ő maga fogalmazza újra a szabályokat.

Nagyon fontosnak tartom azt elmondani, hogy folyamatosan, rendszeresen hiányoznak a hatástanulmányok a különböző gazdasági törvények mögül. Hát, mutatóban lehet egyet-egyet látni, nagyon ritka az, amikor egy-egy ilyet ki lehet fogni. A kormány jellemzően nem készít semmilyen hatástanulmányt az általa beterjesztett törvényekhez, gyakorlatilag hasraütésszerűen alakítja ki a viszonyokat. Amikor aztán nem jönnek be az egyes adónemekhez fűződő bevételi előirányzatokra vonatkozó várakozásai, akkor hirtelen elkezd költségvetési megszorításokban gondolkodni, év közben tönkreteszi az intézmények költségvetését azzal, hogy elvesz tőlük jelentős pénzt, mert az ország gazdálkodását nem tudta megfelelő szakszerűséggel megtervezni. Ez is egy olyan kérdés, amivel, úgy gondolom, foglalkozni kell.

A makroadatok tekintetében mit láthatunk? Néhány ilyen adatot górcső alá szeretnék venni. Amikor a kormány jelen lévő képviselői arról beszélnek, hogy növekedési fordulat történt Magyarországon, növekedési fordulat állt be idén, hát mire is gondolhatunk? Arra a nagyjából fél százalék körüli gazdasági növekedésre, ami valóban, a tavalyi óriási visszaesés után bekövetkezett? Emlékeztetnék rá, képviselőtársaim, a "jobban teljesítünk" kampány, ha a tényadatok tekintetében vizsgáljuk, akkor bizony hazugságokra épül. Emlékeztetnék arra, hogy tavaly 1,7 százalékkal csökkent a magyar gazdaság teljesítménye. Folyamatosan hallottuk itt természetesen az Országgyűlésben a különböző kifogásokat arról, hogy az egész európai uniós környezet rosszabbul teljesít, de ha az Európai Unió tagállamait nézem, a negyedik legrosszabbul teljesítő gazdaság Magyarország volt. A negyedik legrosszabbul teljesítő gazdaságot a magyar költségvetés hozta össze. Hogyha megnézzük ezeket az adatokat nemzetközi összevetésben, akkor azt láthatjuk, hogy nemhogy nem teljesítünk jól, hanem egyenesen leszakadunk egész Európától, de a régiós versenytársaktól pedig különösen.

Fontos azt is látni, hogy minek köszönhető a gazdasági növekedés, illetve hogy miért nem érzékelnek ebből az átlagpolgárok semmit az égvilágon. Látni kell azt, hogy ez a bizonyos fél százalék körüli gazdasági növekedés alapvetően az országnak csak egy-két régiójában mutatható ki. De kérdezem én önöket: egy borsodi ember abból, hogy Budapesten nő a gazdaság, mit érzékel? Az égvilágon semmit. Hogyha Kecskeméten beindítják a Mercedest, ez már önmagában fél százalékkal képes megnövelni a GDP-t, kimutathatóan, 1500 ember munkájának köszönhetően fél százalékkal képes nőni a GDP, de ennek jóléti fordulatot eredményező hatása, az átlagpolgár számára érzékelhető hatása nyilvánvalóan nem lesz.

Hogyha az ország gazdasági helyzetét szeretnénk megítélni, van egy szégyenteljes adat, amivel persze a kormánypártok nem hencegnek: az Európai Unió húsz legszegényebb régiója közül négy Magyarországon található. Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unió húsz legszegényebb régiójából négy magyarországi. És erre mondom én önöknek, magyarázhatják egy Baranyában, Borsodban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban élő embernek, hogy milyen jó, itt a növekedési fordulat, örüljenek, mert a tavalyi 1,7 százalékos gazdasági visszaesés után fél százalékkal nő idén a gazdaság - náluk nemhogy nincs növekedés, de egyenesen recesszió van. Azért, mert az önök által folyamatosan hangsúlyozott gazdasági növekedés először is egy-két régióban jellemző csak, rendkívül kicsi embertömeget érint ez a növekedés érdemileg is. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy külföldi gazdasági szereplőknél valósul meg ez a gazdasági növekedés. Nem a belföldieknél. Ha megnézik a GDP-GNI olló nyílását, több mint 5 százalék különbség van a bruttó hazai és a nemzeti össztermék között. A külföldiek profitkivonása az elmúlt időszakban felerősödött. Hölgyeim és Uraim! Semmi egyéb nem történik, a GDP-adatokban azt mutatjuk ki, hogy Magyarországon nem a magyar gazdaság, hanem a külföldi tőke teljesít jobban, majd pedig az itt megkeresett jövedelmét, a magyar emberek munkájával előálló jövedelmét szépen el is viszi az országból. Hát erre mondom azt, hogy nem lehetünk büszkék erre a gazdasági teljesítményre semmiképpen sem.

Az ország versenyképességét illetően, hol is állunk jelenleg, mit eredményez ez a jelenlegi költségvetési politika?

(12.50)

Azt látjuk, hogy minden nemzetközi szervezet kimutatása szerint Magyarország versenyképessége jelentős mértékben romlott az elmúlt időszakban. Jelentős mértékben romlott - nem javult, romlott!

Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy az egyik fontos tényező a versenyképesség romlásában pont az intézményi környezet romlása volt, azaz pont az a szegmens romlott, amiért önök, a jelenlegi kormányzó pártok felelnek. Az állam versenyképtelen Magyarországon, és ez a gazdaságra is rányomja a bélyegét.

A foglalkoztatás kérdése: hogy is állunk ezzel? A kormánypárt szerint nő a foglalkoztatás. Az emberek ebből valahogy Magyarországon gyakorlatilag nem éreznek semmit. Közmunkásokat alkalmaznak. Nem nézem le a közmunkásokat, mert aki elmegy dolgozni, az megérdemli a társadalom megbecsülését, azonban azt is el szeretném önöknek mondani, hogy az a 200 ezer közmunkás, akit most fölvett az Orbán-kormány azért, hogy kozmetikázza a statisztikai adatokat, nagyon sokszor még csak nem is 8 órában dolgozik, hanem heti 1 órában, mert heti 1 órai foglalkoztatás után már foglalkoztatottnak számít ez az ember, és alkalmas arra, hogy általa, a személyével manipulálják a foglalkoztatási statisztikákat.

Ha megnézzük azt - és itt Varga Mihály miniszter úrhoz fordultam egy írásbeli kérdéssel, az ő válaszából derül ki ez feketén-fehéren -, hogy mi a helyzet a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokkal, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt években a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál csökkent a foglalkoztatottak száma. Csökkent, hölgyeim és uraim! A miniszter úr maga írta ezt meg nekem az írásbeli kérdésemre adott válaszában. Ha ezt nézzük, akkor beszélhetünk-e sikerről, amikor a vállalkozásoknál csökken a munkahelyek száma? Nyilvánvaló, hogy az értékteremtés súlyos problémákkal küszködik Magyarországon.

A közfoglalkoztatás helyzetét is érintették képviselőtársaim. Sokkal többet, sokkal jobbat lehetne itt is tenni. Például, ha ezeket az embereket értelmes, értékteremtő munkára használnák, arra, hogy a vidéken munkanélküli, képzettség nélküli lakossággal megtermeltessék a helyi közétkeztetésben felhasznált élelmiszert vagy a saját élelmiszerüket, már sokkal előrébb tarthatna az ország. Sajnos, nem ez történik.

Korrupció terén szintén visszaesést látunk, ennek jelentős a költségvetési kihatása. A korrupciós világranglistán Magyarország több hellyel hátrébb csúszott az önök kormányzása alatt. A korrupciós felár óriási Magyarországon. A cégvezetők megkérdezésén alapuló felmérések szerint a közbeszerzések 65-70 százaléka korrupcióval érintett. És mindezeket az adatokat ebben a kormányzati ciklusban mérik. Szintén nem olyan dolog, amire túlságosan büszkék lehetnének.

Egyébként én magam is Szilágyi György képviselőtársammal, amikor megvizsgáltuk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatait, 21 milliárd forint értékben találtunk olyan pályázati pénzeket, amelyeket off-shore területeken bejegyzett cégeknek fizetett ki a kormány. És ezekkel önök a mai napig nem tudtak elszámolni. Megjegyzem egyébként - mert ilyenkor mindig megkapjuk - megtettük a feljelentést, de az égvilágon nem történt semmi ebben az ügyben.

A költségvetés bevételi előirányzatairól szeretnék néhány szót ejteni. Először is: amikor a kormány a munka és a fogyasztás adóztatását emlegeti, és azt mondja, hogy a munka adóztatását lehetőség szerint könnyíteni igyekszik, könnyíteni igyekszik az adóterheket, a fogyasztást pedig nagyobb adómértékkel próbálja megadóztatni, akkor mit is érthetünk ez alatt? Ha megnézzük megint csak a nemzetközi szervezetek statisztikáit, az átlagos adóék nagyságát az OECD-nél minden OECD-tagállamnál mérik, Magyarország ezen a területen finoman szólva nem teljesít jól. Az egykulcsos adórendszer bevezetése után ebben a kormányzati ciklusban úgy áll a dolog, hogy egy kétgyermekes, két kereső felnőttből álló, átlagjövedelmű család esetén 37,74 százalék az adóék mértéke, ez a 8. legmagasabb adóterhelés az összes OECD-tagállam között.

Azért ne feledkezzünk meg róla, hogy jóval nagyobb közösség az OECD, mint az Európai Unió. A nyolcadik legnagyobb adóterhelés Magyarországon van. Ha pedig egy gyermek nélküli átlagkeresetű felnőtt esetén nézzük ezt az értéket, ott már 49,4 százalék az adóék mértéke, és az összes OECD-tagállam közül ezzel a harmadik helyen van Magyarország a legmagasabb adóterhelést tekintve. Tehát szó sincs arról, hogy a kormány otthagyná az embereknél a pénzt. Egy óriási adóteherrel kénytelen működni és fuldokolni a magyar gazdaság. Nyilvánvaló, hogy ezt nem fogja kibírni túl sokáig.

Itt vannak ezek az adónemek, amelyekre a kormány oly büszke. Többször elmondják különböző kormányzati politikai szereplők, hogy megadóztatjuk most a külföldi cégeket, hogy ne a magyar emberektől kelljen beszedni a közterheket, hogy végre ne a magyar emberek legyenek a közteherviselők.

Nézzük meg ezeket a közterheket egyenként! Távközlési adó, azaz mobiladó: ha megnézzük, képviselőtársaim, hogy mi történt, mi időben fölhívtuk arra a figyelmet, hogy a mindössze háromszereplős mobilpiacnál a szereplők át fogják hárítani az ügyfeleikre az összes rájuk kirótt adót. Akkor a kormány mit csinált? Letagadta: ilyen nem lesz, majd a verseny megoldja. Kérdezem én, egy háromszereplős oligopol gazdasági környezetnek tekinthető piacon miért oldaná meg a verseny? Az üzleti szereplők sem ostobák, rájönnek arra, hogy egyszerűbb áthárítani mindannyiuknak ezeket a közterheket a fogyasztókra, mint megfizetni a nyereségükből. Megtörtént az áthárítás.

Mi történt a bankadóval? Bevezette a kormány. Most át lett az is hárítva az emberekre. Azt is az emberek fizetik meg. Azok a szerencsétlen devizahitelesek, akik most már minden hónapban kétszer-háromszor próbálnak tüntetések formájában kitörni a jelenlegi szorult helyzetükből.

Mi történt a csekkadóval, a tranzakciós illeték néven elhíresült intézménnyel? Azzal is ugyanez történt, amit mi már előre jeleztünk: áthárították egy az egyben az emberekre a bankok. Nem a bankszektor lett a teherviselője, mint ahogy egyébként a kormánypropaganda előzetesen állította. Az emberek viselték ennek minden terhét.

Mi történik az áfa tekintetében? Hogy jár el a kormány? Az Európai Unión belül a legmagasabb áfakulcsot a magyar emberekkel fizetteti meg a kormány. A legmagasabb, 27 százalékos áfakulcsot mi, magyar állampolgárok fizetjük. Világszinten is egy-két állam - mint Dzsibuti például - lóg ki a sorból, aki még a magyarországi áfaterhelésnél is nagyobbat alkalmaz. De az Európai Unión belül egyértelműen rekorderek vagyunk. Nyilvánvaló, hogy ez is a megszorító gazdaságpolitika egyik gyönyörű példája.

Fontos azt is látni, hogy a magyar vállalkozások versenyképességének érdekében mennyire nem tesz semmit érdemben a kormány. Itt van például az osztalékadó intézménye. Hölgyeim és Uraim! Idejön egy külföldi vállalkozás, kifizeti a társasági adót, az osztalékágon kivett jövedelem után egy külföldi vállalkozásnak nem kell adóznia, egy magyar vállalkozásnak azonban igen. Jellemzően a külföldi vállalkozások még az iparűzési adó alól is mentességet kapnak, ugyanis megkötnek olyan különmegállapodásokat hol a kormánnyal, hol az önkormányzatokkal, hogy ezt az iparűzési adót tőlük be sem szedik. A magyar vállalkozásoknak azonban kutya kötelessége az iparűzési adót is fizetni.

Mit is eredményez ez? Egy olyan duális gazdasági szerkezetet, ahol a kormány ugyan arról beszél, hogy ő a nemzeti ügyek érdekében politizál, hogy ő megadóztatja a multinacionális tőkét, megadóztatja a külföldi vállalatokat, azonban egyenlőtlen gazdasági feltételeket támaszt a magyar és a külföldi cégek részére. A magyar cégeket kivérezteti az adórendszer, ők menthetetlenül lemaradnak.

Ugyanilyen eset egyébként az építményadó, amit az Orbán-kormány terjesztett ki és bízta az önkormányzatokra - a tőkehiányos önkormányzatokra - ennek kiterjesztését. Mi is történik az építményadóztatás területén? A legnagyobb őrültség, amit el lehet képzelni. Többször jeleztük önöknek, a fülük botját nem mozgatták erre. Ugyanis mi történik: egy kültelken álló üres raktárépület után ugyanolyan négyzetméterárral kell megfizetni az építményadó összegét jelenleg, mint egy belvárosi luxusiroda után.

Hölgyeim és Uraim! Ilyen szabályokat fogadtak el önök ebben az Országgyűlésben. Hát persze, hogy nem működik jól, persze, hogy a logisztikai cégek szenvednek, az egész magyar logisztikai szektor versenyképessége ettől csökkent.

(13.00)

Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy az államadósság elleni harc mekkora kudarc lett. Valami elképesztő, ami ezen a területen történt! Itt csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az államadósság 2010 áprilisához képest 2800 milliárd forinttal nőtt mostanáig; közel 3000 milliárd forintos a növekmény. Ha - amire a kormányoldal szeret hivatkozni - a GDP-arányos államadósságot nézem, ott is teljesen egyértelmű a kudarc, GDP-arányosan gyakorlatilag nem változott a magyar államadósság szintje, noha egyébként a kormány elégetett 2700 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyont, ezt belenyomta az államadósság elleni harcba, a GDP 10 százalékát teszi ki ez az összeg, és nem látjuk az adatokon visszaköszönni.

A Jobbik már nagyon régóta elmondta, hogy az államadósság ellen úgy lehetne a legjobban küzdeni, ha a világ más országaihoz hasonlóan Magyarország is végre kiállna a saját érdekeiért, és fölvetné az államadósság újratárgyalásának szükségességét. És csak hogy részletezzem azt, hogy az ebben a parlamenti ciklusban elfogadott törvényjavaslatok, gazdasági tervek milyen nevetségesek, nem évtizedes távlatból, csak egy-két évre visszatekintve, itt van a Széll Kálmán-terv vállalása. A Széll Kálmán-terv azt mondja, hogy év végére 65-70 százalékos GDP-arányos államadósságot tudhatunk magunkénak Magyarországon. Hol vagyunk ettől, hölgyeim és uraim?! 80 százalék körül ingadozik a magyar államadósság. Hát hol vagyunk mi a 65-70 százaléktól?! A kormánynak fogalma sincs arról, hogy mi történik ebben az országban. Ekkorát, ilyen brutálisan nagyot tévedni, azt kell mondjam, csak véletlenül nem lehet. Ehhez olyan szintű szakmai hiány szükséges, amit az ember egyszerűen el sem tud képzelni.

Fontosnak tartjuk azt is elmondani, hogy ezzel kapcsolatban még a kétharmados törvényben önök által rögzített adósságszabály sem felel meg jelenleg a kormányoldalnak, mert az adósság csökkentése nem következett be. Még az adósságszabályon is próbálnak módosítani; azon az adósságszabályon, amit önök betonoztak be kétharmados alkotmányos védelem alá. Még ez sem működik.

Az adósságnyomás-mérő alkalmazás a kormány oldaláról eltűnt. Hát nem hozta az eredményeket, szegény adósságnyomás-mérő alkalmazást suvasztotta a kormány, eltüntette a weboldalról.

Megoldatlan a devizahitelesek problémája. Érdemi megoldás ezen a területen nem született. A kormány azzal kampányol, hogy a devizahitelesek egy kis része ki lett mentve a devizahitelezés csapdájából, mert most már nincs devizatartozása. Ezzel szemben mi az igazság? Jóval magasabb kamatot fizet a forinthitelei után, minimális a különbség a korábbi rendkívül nyomorult és a mostani nagyon nyomorult helyzetéhez képest, és ebből csinálnak önök sikerpropagandát.

A rezsicsökkentési program egy másik kérdés, aminek komoly költségvetési kihatásai lehetnek. Mit csinál ezen a területen a kormányoldal? Megelégszik azzal, hogy lefaragja azt az árrést, ami valóban szemtelenül magasra kúszott fel a szocialista kormányok nyolcéves kormányzása alatt. De nem gondolnak önök arra, hogy azok a közművállalatok, amelyeket ez a rezsicsökkentés érint, mennyire korszerűtlen infrastruktúrával rendelkeznek, mennyire nem képesek megújulni.

Ugyanis, hölgyeim és uraim, nézzék meg a magyarországi áramfelhasználás adatait: a magyarországi áramfelhasználásnak 40 százaléka külföldről származik, külföldi áramtermelő cégektől. Önök tehát csökkentgethetik itt a rezsit, de ha mögé néznek ezeknek az adatoknak, azt láthatjuk, hogy a kormány villámgyors ütemben a rezsicsökkentéssel együtt kinyírja a teljes magyar energiaszektort is. Egy év alatt négy erőmű szűnik meg, négy erőműből bocsátanak el embereket, és átveszik a helyüket a külföldi áramtermelők. Ez nyilvánvalóan sehova nem vezet.

Az is érdekes egyébként, hogy hogyan próbál a költségvetés egyenlegén javítani az Orbán-kormány, kikkel köt stratégiai szerződéseket. Csupa-csupa külföldi vállalattal. Még a Tescóval, egy kereskedelmi multinacionális céggel is stratégiai szerződést köt az Orbán-kormány, nem a magyar vállalkozásokkal, nem azokkal fog össze, hanem a Tescóval, hölgyeim és uraim. Egyszerűen elképesztő!

Azt is nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy a Jobbik mint minden esetben, ebben az esetben is saját költségvetési javaslatokat, saját megoldási javaslatokat dolgoz ki. Egyébként a mai napon ezeket a javaslatokat, a költségvetés kitörési pontjaira vonatkozó javaslatainkat egy sajtótájékoztató keretén belül be is fogjuk mutatni. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy bár a kormányoldal meglehetősen intoleráns módon viszonyul a Jobbiktól érkező jobbító szándékú javaslatokhoz, mi minden esetben tegyük meg ezeket a javaslatokat, mutassuk meg önöknek is azt, hogy lehet ezt másképp, lehet ezt jobban, szakmailag megalapozottan csinálni. Nagyon fontosnak tartanám, hogy végre ezek az üzenetek jobban átmenjenek és bekerüljenek a kormányzati érdeklődés középpontjába, úgy, mint egyébként jó néhány jobbikos ötlet az elmúlt időszakban bekerült.

Ha végignézzük tehát ezeket a makrogazdasági mutatószámokat, amelyeket itt részleteztünk, végignézzük a költségvetésnek ezeket a bevételi előirányzatait, ezeket az adónemeket, amiket itt részleteztünk, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar gazdaság azért van alapvetően rendkívül nehéz helyzetben, és a magyar költségvetés azért rendkívül kivéreztetett, mert a kormányoldal nem meri azt a gazdasági szabadságharcot megvívni, ami beígért, ugyanis itt mi fizetjük az államadósságot, ha nem bírják ki az emberek, akkor is fizetjük, nem mentjük meg a devizahiteleseket, mert a kormány nem mer szembeszállni érdemben a bankokkal, és nem mer a devizahitelesek érdekében konkrét és elvárható lépéseket tenni, úgy kell hogy mondjam, visszaállítani a jogállamiságot Magyarországon, és ezekben az ügyekben érdemi előrelépés, azt kell hogy mondjam, az önök munkája nyomán nem történt az elmúlt időszakban.

A magyar gazdaság alapvetően túladóztatott állapotban van, ki van véreztetve, a versenyképessége ezek alapján az előbb említett mutatószámok alapján teljesen egyértelműen csökkent. Hölgyeim és uraim, ebből sikeres kormánypropagandát csinálni, úgy gondolom, hogy nem lehet, nem szabad és nem is érdemes.

Szeretném azt is elmondani, hogy amikor a kormány igyekszik biztosítani a költségvetés 3 százalék alatti hiánycélját, akkor alapvetően az Európai Unió és az IMF nemzetközi diktátumainak szeretne megfelelni. Nem azzal foglalkozik, ami a költségvetés alkotásának valódi célja lenne, hogy lehetőség szerint egy fenntartható gazdasági növekedési pályára állítsuk ezekkel a költségvetési törvényekkel Magyarországot, hanem azzal foglalkozik, hogy a hiánycél 3 százalék alatt legyen, mert akkor nem fognak minket külföldről megszidni.

A gazdasági növekedés, a jóléti fordulat már régóta csak várat magára, már régóta nem lehet róla hallani semmit. Ha önök érdemben szeretnének ezeken a kérdéseken változtatni, akkor először is azt kérem, hogy azokon a pontokon, ahol kimagasló a magyar adóterhelés... - itt említettem az átlagjövedelmet terhelő adókat, amiben kimagaslóan nagy a magyarországi adóterhelés, az áfa szintjét, a fogyasztókra áthárított távközlési adót, a csekkadót, a különböző egyéb adónemeket, amiket rekordszinten Magyarországon kénytelenek az emberek megfizetni. Ha ezekben történne legalább egy európai szintű csökkenés, akkor a magyar költségvetés meggyőződésem szerint sokkal jobb állapotban lenne, mint jelenleg. Megjegyzem, a jövő évben, úgy gondolom, hogy a kormány eddigi szokása szerint megint év közbeni korrekcióra fog kényszerülni, mert ezek az előirányzatok nem fognak teljesülni, mint ahogy már az elmúlt években sem sikerült ezeket teljesíteni.

Én tehát azt kérem önöktől, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy a Jobbik által ma bemutatott alternatív költségvetési megoldásokat tanulmányozzák, lehetőség szerint a mai ülésnapról távol maradt Orbán Viktor miniszterelnökkel is próbálják megismertetni ezeket megoldási javaslatokat, mert meggyőződésünk az, hogy az önök által készített, az országot megszorításokkal kivéreztető költségvetésnél sokkal jobbat csináltunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)