Felszólalás adatai

Az idézet pedig így szól - egy pénzügyi szakemberről van szó, akit mindannyian ismerünk, hiszen az Európai Unió egyik atyja, Jean Monnet francia pénzügyi szakember, politikus volt, aki mint gyakorlati, gazdasági ember, aki a vámuniót is kitalálta, mert konyakkal kereskedett, és nézte, hogy Európában hogyan lehetne a kereskedelmet könnyebbé tenni, ugye, a Montánunió egyik atyja -, ő azt mondta: "ha még egyszer kezdhetném, az oktatással kezdeném". Az oktatás és a felsőoktatás, amely gyakorlati hasznosítható tudást kell hogy adjon a kiművelt emberfőknek - hogy Széchenyi Istvántól is idézzek -, és gyakorlati tudást, amely nemcsak az egyénnek, hanem a közösségnek és a társadalomnak is hasznosítható tudást jelent.

És itt kapcsolódnék az első olyan témához, amiről Hiller István és Dúró Dóra is beszélt, hogy milyen társadalomképünk van, mi az a társadalomkép, ami a felsőoktatási rendszer megújítását jelenti. Hiszen maga a CCIV. törvény, amelyet fél éve fogadott el a parlament, a felsőoktatás szerkezetét akarja megújítani, és olyan képzéseket kíván elindítani olyan jogszabályi környezetben, amely azt mutatja, hogy a tehetséges fiatalok diplomát szereznek, és diplomájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a társadalom is előre tudjon lépni. Na most, ez a társadalomkép tehát olyan, hogy mi szeretnénk itt tartani a fiatalokat, szeretnénk, ha itt szereznének diplomát. Maga a felsőoktatási törvény is azt mutatja, hogy egy jól működő rendszerre van szükség, amelyben kulcskérdés nekünk, magyaroknak, akiknek - mondjuk úgy - a tudásbázisunk erőteljes, és szokták azt mondani, hogy a szürkeállományunk megfelelő, és sok tehetséges és szorgalmas fiatalunk van, hogy itt tanuljanak, itt maradjanak, és a mi javunkra hasznosítsák tudásukat.

Ha emlékeznek, akkor az expozéban mondtam, milyen hiányszakmák vannak, és szerintem az természetes folyamat, hogy amikor állami ösztöndíjakról, részösztöndíjakról és költségtérítéses képzésről beszélünk, akkor abba az irányba tereljük a családokat, a fiatalokat, hogy olyan képzéseket válasszanak, amelyek piacképes, hasznosítható tudást adnak.

Merünk változtatni. Igen, merünk változtatni. Elhangzott az is a hozzászólásokban, Kolber István mondta azt, hogy már változtatunk, pedig egy fél éve van hatályban, illetve még nincs is hatályban a törvény, mert jelentős része szeptember elsején lép hatályba. Igen, merünk változtatni. Hogyha van olyan koherenciazavar vagy olyan jogtechnikai módosítás, vagy olyan tartalmi, érdemi változtatás, akkor ezt a módosító indítványban igyekeztem összeállítani.

Még valamit, amit Hiller István mondott - ez nagyon bennem van -, hogy pénz is kell. Ugye, ő azt mondta, hogy három dologról beszélünk, a nemzeti köznevelésről, a tankönyvpiacról és a nemzeti felsőoktatási törvény módosításáról, hogy pénz is kell hozzá. Természetesen kell pénz egy képzéshez, de vissza is fordítanám azt, hogy azért teszünk a felsőoktatásba pénzt - állami intézményekre gondolok -, hogy utána ez a pénz megtérüljön, megtérüljön a társadalom és a közösségeink számára. Tehát igen, jobban kell felhasználni, és nem szeretek visszamutogatni, de azt megjegyzem, hogy egy olyan főiskolán tanítottam, ahol a PPP-beruházás most olyan terhet jelent, olyan pénzügyi terhet jelent, amit nehéz kigazdálkodni, és talán a kihasználtsága sincs meg azoknak a kollégiumoknak; bátran merem állítani, személyes példa alapján is tudom mondani.

(18.20)

Úgyhogy jobban kell felhasználni, ebben egyetértünk, de az elmúlt nyolc évben vagy 2002-2010 között is igaz ez a mondás.

Pósán László képviselőtársam hozzászólását köszönöm. A dicsérő szavakra nem reagálok, hanem csak a hiányosságokra, mert ő hiányosságokról is beszélt. Kettőt emelnék ki. Az egyik a hallgatói jogviszony kérdése. A módosítás arra irányul, hogy mi számít hallgatói jogviszonynak, ezt pontosítani kell, és a nyelvvizsgafeltételt, hogy 2016-ban képesek leszünk-e bevezetni, hogy az egyetemi, főiskolai felvételnél nyelvvizsgát írjunk elő, tehát minden képzésnél.

Talán még egyet a tanítóképzésre. Ő is elmondta, a tanítóképzésnél és a konduktorképzésnél nyolc féléves alapképzés van, és a módosító indítványom arra irányul, hogy ne legyen plusz egy év gyakorlati képzés. Ezt már elmondtam az előterjesztői expozéban, de megismétlem, hogy benne van a tanítóképzésben a gyakorlati képzés, és talán a szakma is úgy mutatja, hogy nyolc féléves képzés elég. Egyébként láttam, már 13 módosító indítvány született a felsőoktatási törvény módosításához, és itt már ebben a vonatkozásban is láttam egy módosító indítványt.

Szólni kell még a MAB kérdéséről. Pósán Lászlóval értek egyet. A MAB függetlensége nem a delegálástól függ. A MAB-ban olyan független szakemberek vannak, akik az akkreditációban a szakok indításához szakmaiságukat, nevüket, tapasztalatukat adják, tehát ez nem attól függ, hogy ki delegálja. Természetesen elfogadható az, hogy fele arányban a törvény szerint intézmények, tudományos intézmények, fele arányban a miniszter delegálja. A felülvizsgálati bizottság pedig szerintem nincs döntési helyzetben, ez egy európai uniós szabály. Azt viszont megvizsgálhatja, hogy a MAB döntése milyen volt egy felülvizsgálat alapján, de ott is szakemberek vannak, tehát az az ő szakmaisága; ha politikai alapon döntene, mert a miniszter delegálja, akkor véleményem szerint helytelenül jár el. Itt olyan egyetemi, főiskolai tudományos szakemberek vannak, akik véleményem szerint ennek tudatában vannak.

Hadd mondjak önöknek egy példát! A '90-es évek elején Svédországban jártam, és egy egyetemi oktató egy jó előadást tartott, és meghívtam Magyarországra. Mondtam, hogy írjuk már le, hogy elvállalja, hogy eljön-e Magyarországra, és azt mondta, hogy ha megígéri, akkor ő nem teheti meg, hogy nem tartja be az ígéretét. Tehát olyan szakmai, tudományos tekintély, hogy ha ő azt mondja, hogy eljön, akkor el fog jönni. Tehát lehet, hogy én kelet-európaiként papíron akartam látni, hogy eljöjjön.

Tehát valahogy én a MAB-ot így gondolom el, a MAB akkreditációs tevékenységét, és igen, a szakok indítása közpénzeket is jelent, ezért nagyon pontosan meg kell nézni, hogy az akkreditációt mire adjuk.

Dúró Dóra hasonlóképpen érintette a MAB kérdését, a tanítóképzést.

Osztolykán Ágnesnek szeretném mondani, padtársamnak - a MAB-ról már beszéltem -, hogy nincs tandíj. Többször használta ezt a kifejezést, hogy tandíj. Nincs tandíj. Van állami ösztöndíj, rész állami ösztöndíj és költségtérítéses képzés. Én úgy tudom, hogy 2010 előtt is volt költségtérítéses képzés. Tehát ez egy képzavar. Akkor is létezett, 2010 előtt is költségtérítéses képzés.

Azt szeretném mondani, hogy a felsőoktatásban a rész állami ösztöndíj kapcsán, amiről Pálffy István beszélt, most 5 ezer férőhelyet átcsoportosítottak állami ösztöndíjra, így 39 084 ember kezdheti meg majd ősszel a tanulmányait állami ösztöndíjjal, ez azt jelenti, hogy 5 ezerrel bővült azoknak a lehetősége (Osztolykán Ágnes nevet.), akik... Igen, 5 ezerrel bővült, mert nem jelentkeztek ennyien.

Befejezésül: Kiss Sándor megszólított itt a Nyíregyházi Főiskolával kapcsolatban. De én szeretnék még arra reagálni, hogy a hátrányos helyzetű hallgatókról szóló definíció, törvénymódosítás, hiszen ez tartozik az általános vitához, éppen arra irányul, amint Pósán László is mondta a kétpercesben, hogy az egyetem, főiskola falain belül kell odafigyelni ezekre a hallgatókra, nem az egyetemnek és a főiskolának kell felkutatni, hanem odafigyelni, és egy védőhálót nyújtani számukra. A szakkollégiumi rendszer természetesen a tehetséggondozásban élenjár az én véleményem szerint.

A másik kérdése nem tartozik a törvénymódosításhoz, hogy milyen konkrét tárgyalások vannak. Erre nem tisztem és nem is tudok reagálni, ez egy politikai kérdés. Meg kell kérdezni az intézmény vezetőjét, vagy a szenátust meg kell kérdezni, ez nem az én tisztem.

Összességében, még egyszer szeretném megköszönni a véleményeket, és azt szeretném befejezésül elmondani, hogy az a szándék vezetett a törvénymódosítás benyújtásával, hogy mindenképpen egy jobb felsőoktatási törvény lépjen hatályba 2012. szeptember 1-jén.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)