Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szándékaim szerint négy kérdéskörről beszélnék, a részleteket mellőzve, a szervezeti mozgásokról, eljárási kérdésekről, bizonyos hatáskörök átrendezéséről, és fontosnak gondolom a jogorvoslati kérdések taglalását, még akkor is, ha ezt egy másik kapcsolódó törvény bontja ki érdemben. De nyilvánvalóan egy ilyen eljárásnak a jogorvoslati eljárás is része.Akkor, amikor a kormányhivatalok átalakításának törvényjavaslatát tárgyaljuk, azt tudjuk, hogy egy olyan intézményről beszélünk, aminek alaptörvényi megalapozása van, legalább két oldalról is. Egyrészt eljárási oldalról. Az Alaptörvény XXIV. cikke azt mondja, hogy minden magyar állampolgárnak az állami eljárásokban részrehajlás nélküli eljárást garantál az állam számukra, tisztességes eljárást garantál a számukra, és mindezeket az eljárásokat észszerű határidőkön belül oldja meg. Nyilvánvalóan ehhez kell egy szervezet, amin keresztül ezeket a garanciákat a mindenkori kormány a saját rendszerének működtetése során érvényesíteni tudja.

(15.00)

És maga az Alaptörvény jelöli meg ezt a szervezetet is, amikor egy megyei térben, hiszen megyékre szervezetten élünk, azt mondja, hogy egy ilyen megyei térben a kormány általános hatáskörrel rendelkező államigazgatási intézménye pont ez a kormányhivatal. Nyilvánvalóan mások is, de ez az általános hatáskörrel rendelkező.

Néhányan részt vehettünk, törvényalkotóként meg mindannyian ennek a rendszernek a felállításában. Tudjuk jól, hogy 2010 előtt mennyire szerteszét futó, széttagolt államigazgatási rendszer működött egy-egy megyei térben, úgy, hogy minden minisztériumnak megvoltak a maga intézményei, szervezetei a megyékben. Ezek sokszor egymással nem is kommunikáltak, holott ugyanannak a kormánynak az államigazgatási rendszere működött ezekben a különböző egységekben. Ezért nagyon nagy áttörést jelentett önmagának az egységes kormányhivatali rendszernek a létrehozása és az egyre inkább történő bővítése. Mert az évek során egyre több, akkor szakigazgatási szervnek hívott egység került be a kormányhivatalokba.

Legalább ilyen fontos lépés volt, amire az államtitkár úr az expozéjában ki is tért, magának a járási hivatali rendszernek az egységes kormányhivatalon belüli létrehozása a magyar közigazgatási tradíciókat követve. Azt mondom tehát, hogy létrejött egy olyan észszerű struktúra egy megyei térben, amit kétségtelen, hogy az első körben, 2011-ben nem tudtunk a maga tökéletességével megalkotni, ezért igazítunk most is rajta, de én ezt normálisnak és természetesnek tekintem. Azt mondhatom, hogy 2011 óta ami ebben a rendszerben történik, azért egy irányba mutat. Nagyon kevés olyan mozgás van, hogy azt érzékeljük, hogy na, talán valami elhibázott volt, és akkor visszafelé teszünk korrekciót. Egy kicsi most ebben van, erről is nyilvánvalóan beszélek. Nincs az a bölcs jogalkotó, aki azonnal eltalálja, hogy mit hogyan kell tenni. Egy ilyen nagy rendszert célszerű igazítani, ha ehhez megfelelő tapasztalattal már rendelkezünk. Ennyit a korábbi szervezeti mozgásokról.

Ami ebben a törvényben most szervezeti mozgásként meg van jelölve, csak egyetlen dolog. Megszűnnek a megyeszékhelyi járási hivatalok. Ezzel azt mondtuk, hogy a megyeszékhelyi járások kvázi különlegesek voltak, más hatáskörrel rendelkeztek, mint a többi járás. Ezt visszavisszük, ha úgy tetszik, a megyei központba, a kormányhivatali központba, ahol egyébként ott is a helye.

Itt olyan eljárásokról van szó, amelyek speciális szaktudást igényelnek, kevés van belőlük egy évben az adott megyei térben, ezért fölösleges széttelepíteni minden járási hivatalba. Ezeknek ott van a helyük a kormányhivatalban. Az állampolgár nézőpontjából gyakorlatilag édesmindegy, hogy a megyeszékhely településén intézik ezeket az ügyeket vagy magában a kormányhivatalban, mert az ugyanazon a településen van. De szervezeti oldalról megközelítve helyénvaló ez a javaslat, ami előttünk van, hogy a kormányhivatal feladatkörébe kerüljenek ezek a kérdések.

Eljárási kérdések. Anélkül, hogy egy-egy eljárás részleteibe belemennék, azt a szemléleti változást kell értékelni, ami nem ebben a törvényben fogalmazódik meg, hanem már eddig is előkerült, ez csak megerősíti ezeket a folyamatokat. Államtitkár úr szintén beszélt erről. Az engedélyezések helyett egyre inkább menjünk el, ott, ahol az észszerű, olyan eljárások felé, ahol az állampolgárnak, a magánszemélynek, a vállalkozónak csak bejelentési kötelezettsége van. A szavaknak súlya van. A régi államot tükrözi az, amikor mindent hat pecséttel engedélyezek vagy tiltok. Vagy megbízom a jogkövető állampolgárban, és megelégszem azzal, hogy ő a cselekményét azzal is megkezdheti, hogy a hivatalnak bejelenti azt a lépéssort, amit el fog indítani. Persze, az államnak lehetősége van, meg kell is ezeket ellenőrizni, de mégis, egy rugalmasabb, ha úgy tetszik, egy kulturáltabb, egy oldottabb eljárási rendet erősít meg ez a törvénytervezet.

Hatásköri kérdésekről kettő olyanról akarok csak beszélni, amit a sajtó felkapott. Az egyik, amit talán kevésbé értékeltek, „a szabálysértési ügyek hol rendeződjenek?” típusú kérdés. Akkor, amikor a kormányhivatalokat létrehoztuk, azzal találkoztunk, hogy ahány jegyző, annyi szabálysértési hatóság, de a kormányhivatal elődszervezeteiben is voltak ilyen ügyek, meg a rendőrségnél is. Tehát az államigazgatás vagy a közigazgatás több szereplője járt el szabálysértési hatóságként. Már amikor a kormányhivatalokat létrehoztuk, akkor a jegyző helyett ezeket a hatásköröket bevittük a kormányhivatalba.

Nagyon kevés helyen tapasztaltuk azt a gondot, amit Gyüre Csaba itt felvet, hogy ha a hatáskör mozog, a hatáskört szolgáló infrastruktúra is mozog, ha nem is tulajdonba, de használatba. Ezer esetből 999-szer gond nélkül az önkormányzatokkal meg lehetett egyezni. Azt gondolom, hogy most sem lesz másként, hiszen a korábbi gyakorlatot eleveníti fel most is ez a törvény. Elviszi a szabálysértési ügyintézést egy helyre, egy másik államigazgatási intézménybe, a rendőrséghez, és ez rendjén van. Én is azt gondolom, hogy önmagában az, hogy a rendőrségnél van ez az ügy, egységesen fogják ezt kezelni, és talán az állampolgár oldaláról egy kicsit komolyabban veszik. Ha valami jogszerűtlent csinálok, és a rendőrség bajmolódik velem, annak talán nagyobb a hatása, vagy egy kicsit több visszatartó hatása van, mint ha ezt egy civil tisztviselő tenné. Tehát én ebben nem látok gondot.

Nem is ezt kapta fel a sajtó, sőt ezt jónak látta. Az építésigazgatást kapta föl a sajtó, mert itt indulásnál felemás megoldásokat hoztunk. Beszélhetünk erről teljesen nyíltan, a frakciónkban annak idején is ezekről a kérdésekről beszéltünk. Amikor az építésigazgatás telepítésének ügye volt kérdéses, akkor is az eredeti koncepció az volt, hogy ez kormányhivatali hatáskör. Az önkormányzat szabályoz, létrehozza a maga rendeletét, ebben a rendeletében lefekteti az alapkérdéseket, megcsinálja a helyi jogszabályt, és a helyi jogszabály gyakorlati alkalmazása már államigazgatási feladat egy-egy építésigazgatási, engedélyezési ügyben.

Eredetileg is azt akartuk, hogy ez a kormányhivatalba kerüljön. Bent voltak még a polgármesterek a parlamentben, és nyilvánvalóan vita vitát követ ilyenkor. Akkor azt a félmegoldást csináltuk meg, hogy a komolyabb, nagyobb településeken, most a nagyobb településeket egyszerűsítsük le a járásszékhely településekre, egyébként a főváros minden kerülete ilyen, plusz a főváros szintjén is ott maradtak ezek a hatáskörök. Magyarán az önkormányzati jegyzők jó részétől ezt a hatáskört elvettük, az erősebb pozícióban lévők esetében meg ott hagytuk. Ez a kompromisszum született meg.

Nyilvánvalóan ez nem különösebben helyeselhető, ezért van, hogy most a törvényalkotó, az államtitkár úr arra tesz itt javaslatot a kormány képviselőjeként, hogy fejezzük be ezt az akkor elkezdett folyamatot, és a szabályozás maradjon az önkormányzatoknál, a szabályozás kapcsán az adott aktusok végrehajtása pedig jöjjön a kormányhivatali rendszerbe. Azt gondolom, ez egy helyeselhető lépés, és semmilyen hatáskört nem von el az önkormányzatoktól. Egységes szemléletű lesz a végrehajtás, és nem ahány önkormányzati egység, annyiféle gondolkodás és végrehajtás.

A következő kérdéskör a jogorvoslat. És itt azt a gondolkodást, amit Gyüre Csaba felvetett, részben osztom, mert amit a képviselő úr mondott, mind-mind mérlegelendő és felvethető. Ugye, eddig az volt a gyakorlat, hogy az államigazgatás alsó szintjén meghozott döntéshez egy felsőbb szintű államigazgatási egységben még mindig egy államigazgatási rendben meghozott döntéssel lehetett jogorvoslatot keresni. Most meg azt mondjuk, hogy egyfokúvá tesszük ezt a döntési rendszert, és a járási szinten meghozott döntés ellen már azonnal a bírósági fórumrendszer érvényesül.

Államtitkár úr az expozéjában is mondta, hogy ez nyilvánvalóan mérlegelés kérdése volt. Megnézték, hogy az osztrákoknál ez a rendszer hogyan sült el. Átmeneti nehézségek után az osztrákoknál beállt a rendszer. Én is ezt remélem, de én is azt gondolom, megint az állampolgár nézőpontjából, hogy ha a járási hivatal meghozta a döntését és én protestálni akarok ellene, akkor egyszerűbb dolgom van, ha az államigazgatási rendszeren belül egyszerűen fellebbezek egy ilyen döntés ellen. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az államigazgatáson belül marad a döntés.

Tehát ha jogelveket nézek, és nagyon nagy tisztességet akarok belevinni ebbe az eljárásba, akkor azt mondom, hogy a független bíróságon, ha úgy tetszik, garanciát kell hogy kapjon az az állampolgár, aki valamiért nem akarna éppen megbízni az államigazgatási döntési rendszerben. Nehezebb azt a jogorvoslati formát igénybe venni azok miatt az indokok miatt, amit képviselő úr mondott, ugyanakkor azt gondolom, adhat többletgaranciát, hogy az államtól független intézmény bírálja el ezeket a kérdéseket.

(15.10)

Ezért én azt gondolom, hogy ennek hozadéka is van. Még nem a most tárgyalandó törvény kérdése, de én idehozom, mert fontos, hogy ha már többek között az ellenzéki képviselők hatalmas ellenállása miatt, ami európai méretekben is zajlott, az egész közigazgatási bíráskodás elleni fellépésükre utalok, ami teljesen indokolatlan volt, lásd a Velencei Bizottság döntéseit, a kormány mégis félreteszi ezt az ügyet, és azt mondja, hogy rendben van, nemcsak a közigazgatási felsőbíróságot nem hozza létre, hanem még a közigazgatási bíróságok most meglévő rendszerét is beállítja vagy beépíti a rendes bírósági rendszerbe, ha már elmegyünk ezen az úton, én helyeslem ezt a lépést. Itt akkor a jogorvoslat útja, a járási hivatal ellen protestálok ügyfélként a döntés ellen, mindjárt fordulhatok, ahhoz az, azt hiszem, nyolc törvényszékhez, nagyobb városokba koncentrálódó közigazgatási bíróságokhoz, amelyek persze a rendes bíróság részei lesznek, és másodfokon megyek a Kúriához. Azt gondolom, létrehozunk egy olyan rendszert, ami tiszta, ami megkérdőjelezhetetlen, és a szándékunk is ilyen.

Gyüre Csaba azt mondta, hogy sokszor mozgattuk ezt a rendszert. Én nem gondolom, hogy sokszor mozgattuk volna. Én 2011 óta mérem a világot, és még egyszer mondom, a magyar államigazgatási rendszer legfontosabb szereplőinek ügyéről beszélünk. Az ügyfelek ezzel a rendszerrel találkoznak. Fontos a minisztériumi világ itt, Budapesten, de az ügyfél nem a minisztériumba jár, hanem ezekbe a kormányhivatalokba, ezekbe a járási hivatalokba, a kormányablakokba, és így tovább, és így tovább. Ha ezeknek a működésével szemben bizalom van, mert egyszerűek és átláthatók az eljárások, mert jogorvoslat garantált ezekben az eljárásokban, akkor jól működik az állam; ezt az állampolgárok meg fogják hálálni. Akkor szolgáltató az az állam, ami tegnap még nem volt szolgáltató. Azt gondolom, hogy ezek a lépések, amelyek ebben a törvényben megfogalmazódtak, mind-mind ebbe az irányba mennek, ezért ez támogatandó, a KDNP-frakció meg támogatni is fogja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)