Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Igen tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönöm képviselő asszonynak azt a stílust, azt a szakmai érvelést, amelyet itt, a magyar parlamentben - bár hallhatnánk ilyet gyakrabban! - megütött. A nézeteivel vitatkozom, azt a stílust, azt a hangnemet azonban, amelyet használ, az ellenzék részéről is üdvözlöm.

Én helyesnek tartom, képviselő asszony, hogy akkor valóban ne ideológiákkal, széles körű magyarázatokkal, sokkal inkább a tényekkel, sokkal inkább szakmai alapon mondjuk el a véleményünket, mérjük össze az erőnket, és valóban ez alapján mérkőzzünk meg. Mert nyilvánvalóan az oktatásügyről nemcsak a politikával foglalkozók, az oktatáspolitikával foglalkozók, hanem döntő többségében mégis azok foglalkoznak, akik benne vannak, úgy, mint ön, és ha nem veszi rossz néven, úgy, mint korábban én, meg közülünk sokan, de azért a legtöbben mégiscsak a középiskolákban, az általános iskolákban vagy éppen az egyetem katedráin, meg persze a hallgatók és a diákok. No, őket számos képviselet, számos szervezet képviseli a felsőoktatás területén is a rektoroktól a hallgatói önkormányzatokig, a doktoranduszoktól kezdődően a felsőoktatási szakszervezetekig, de nyilván a Magyar Tudományos Akadémiának éppúgy szívügye a magyar oktatásügy, a magyar felsőoktatásügy, mint más oldalról, szociális alapon például a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, akik szintén rendszeresen elmondják a véleményüket, kifejtik nézeteiket.

Őket azért említem, igen tisztelt képviselő asszony, mert ezek a szervezetek - halljuk még egyszer: a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a Doktoranduszok Országos Szövetsége, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Magyar Rektori Konferencia mindhárom ága, az elnök úr, a főiskolákat képviselő társelnök, a hittudományi bizottság elnöke és természetesen az Országos Érdekegyeztető Tanács képviselője - mondják azt, ami nem egyezik az ön véleményével, képviselő asszony, ami ellenkező azzal. Azt mondja ez a kijelentés - itt vannak az aláírások -, hogy szakmai konzultáció sikeres keretet ad a társadalmi párbeszéd megvalósulásához, ehhez.

Amiről ön beszél, arról a következő véleménye van a teljes szakmának, név szerint az Akadémiától a doktoranduszokig, a hallgatóktól a rektorokig - idézem, mert nem szeretném, ha nem a tények nyelvén beszélnénk -, tehát ők azt mondják, hogy ez a rendszer a hallgatói juttatások rendszere. Tudja, ez magában foglalja a felsőoktatási, ön által tandíjnak nevezett részhozzájárulást, meg azt a teljes ösztöndíjrendszert, amely szociális alapon meg tanulmányi alapon ad a hallgatóknak. Erre tehát a szakmai szervezetek a következőt mondják: "Támogatjuk a szociális biztonságot jelentő és a hallgatók teljesítményét elismerő, minőségi munkára ösztönző, kiszámítható és átlátható hallgatói juttatási rendszert." Képviselő asszony, a Magyar Tudományos Akadémia, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének képviselője, a doktoranduszok meg az MTA, a rektorok meg az OÉT, a rektorok három bizottsága vitatkozik önnel.

Mindez azt bizonyítja, hogy az a szakmai hozzáállás, amit ön képvisel, tiszteletre méltó - egy baj van vele: hogy nincs igaza. S azt, hogy nincs igaza, az összes, a magyar felsőoktatást képviselő minden szervezet mondja, nemcsak azok egy része, amelyik mondjuk, csak tanulmányi dolgokkal foglalkozik, egy másik, amely az érdekképviselettel, hanem minden szervezet ezt nemcsak hogy elutasítja, hanem tényszerűleg azt támogatja, amit mi hallgatói juttatási rendszerben kidolgoztunk. És tudja, hogy miért? Azért, mert velük együtt dolgoztuk ki, hónapokon keresztül, figyelembe véve minden hallgatói kiadást és minden hallgatói bevételt.

Ez a rendszer, amit fölállítottunk, amit a szakma támogat, igazságos, mert egy szegényebb, egy rászorultabb családból érkező, ám tehetséges és többet teljesítő diák többet kap, mint most. Valóban, egy gazdag családból érkező, nem jól teljesítő hallgatót mi nem premizálunk, így van, és szerintem ez igazságos. Miért kellene a köznek fizetni azt, aki egyébként gazdag, de nem teljesít? Azt gondolom, hogy ez a versenyképességet és az igazságosságot is szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)