Felszólalás adatai

Engedjék meg, hogy pár összehasonlító adatot mondjak, hogy ha egy picit felelősebbek lettek volna az előző kormányok, ha egy picit jobban odafigyeltek volna, és nem költötték volna el mások pénzét hitelből felvéve, akkor mikre juthattunk volna. Egyszer már, azt hiszem, elhangzott ebben a Házban az a Margaret Thatchernek tulajdonított mondás, hogy a szocialisták nagyon jól kormányoznak addig, amíg ki nem fogynak mások pénzéből; na de előbb-utóbb kifogytak mások pénzéből, amit nekünk vissza kell törlesztünk. Ez évente 1100 milliárd forintunkba került, ez a szocialisták nyolcéves kormányzásának az ára évről évre.

Mit tehetne meg ez a kormány akkor, ha ez az óriási adósságszolgálat nem lenne? Mondjuk, 7,5-szer többet költhetnénk lakásépítési támogatásokra, mint 2010-ben, de csak akkor, ha a szocialisták nem vesznek fel hiteleket. (Gőgös Zoltán és Kovács Tibor közbeszól.) Több mint kétszer annyit költhetnénk családi támogatásokra, mint 2010-ben, és ezt csak azért nem tudjuk megtenni, mert a szocialisták ennyi hitelt vettek fel. Közel felével csökkenthetnénk az áfát. Senki se jókedvéből emel, képviselő urak, áfát 2 százalékkal sem, de a felére csökkenthetnénk vissza, ha a szocialistáknak nem ilyen lett volna a gazdaságpolitikája. Mennyire más vita lenne a parlamentben, ha arról vitatkoznánk, hogy a lakásépítési támogatásokat növeljük 7,5-szeresére vagy az áfát csökkentsük a felére! Ennek csak egyetlenegy előfeltétele nem áll fönn: mégpedig az, hogy a szocialisták nem gazdálkodtak felelősen nyolc év alatt. (Gőgös Zoltán: Minek stadion?)

(8.20)

A kamatkiadásoknak, amit a nyolc év hitelfelvételei miatt törlesztünk vissza, az egyharmada is elegendő lenne arra, hogy a teljes társasági adót eltöröljük, hogy a cégeknek ne kelljen nyereségadót fizetniük. Ezt már akkor is megtehetnénk, ha a szocialisták visszafogták volna magukat és egyharmadával kevesebb hitelt vettek volna fel. Már akkor is ezt megtehetnénk, és nem lenne a cégeknek nyereségadója. Mennyire örülnének ennek a magyar vállalkozások!

Ha a szocialisták csak szinten tartják - nem csökkentik, mint a polgári kormány, hanem csak szinten tartják - az államadósságot, 40 százalékos szja-csökkentést jelenthettünk volna be általánosan mindenkinek. Mennyivel jobban örülnénk mi is, kis pénzű emberek, jobban keresők, ha 40 százalékkal kevesebb lenne a személyi jövedelemadó. A családi adózás következtében így is az egygyerekeseknek 8, a kétgyerekeseknek 12, a háromgyerekeseknek pedig 22 százalékkal csökkent a befizetendő személyi jövedelemadója, és ez 4 százalékos infláció mellett még az egygyerekeseknél is legalább 4 százalékos életszínvonal-javulást eredményez, de ez mindenkinél 40 százalékot eredményezne. Több mint harmadával csökkenthetnénk a munkaadói és munkavállalói tb-járulékokat, ezzel csökkentve továbbra is az adóterhelést és stimulálva a munkaerőpiacot. Ezeket tehetnénk meg. (Zaj az MSZP soraiban.)

Ehhez képest a szocialisták nemcsak növelték, de egészségtelenül alakították a magyar államadósság szerkezetét is. 56 százaléka van külföldi kézben - és tudjuk, hogy akinél a többség, annál az irányítás lehetősége; ezt itt a parlamentben is tapasztalhatjuk -, 40 százaléka pedig pénzügyi intézményeknél. A maradék 4 százalék az, ami a hazai háztartásoknál vagy vállalkozásoknál van. Tehát jól láthatóan nemcsak a költségvetés külső mozgástere, de a gazdaságpolitika befolyásolása is teljes mértékben külső kézbe került.

Ami a felelősségre vonást illeti: egyrészről nyilván fennáll ezeknek a pártoknak a politikai felelőssége, és a 2010-es választásokon a magyar választók eléggé egyértelműek voltak a tekintetben, hogy kit terhel az ezekkel kapcsolatos felelősség. Ahogy említettem, a bocsánatkérés azóta is elmaradt a választóktól, pedig ők nyögik ezeket az adósságterheket. Ugyanakkor azt vizsgálja a kormányzat és egy külön vizsgálóbizottság is, hogy eközben miként szegték meg a pénzügyi és adatszolgáltatási szabályokat a különböző kormányzati tényezők, a kormány tagjai vagy a kormány vezetője, és hogy a költségvetési adatok meghamisítása milyen esetleges jogszabályba ütköző cselekedet volt. Eredetileg senki nem arra alkot törvényeket, hogy a miniszterelnöke majd meghamisítja mind a nép felé, mind Brüsszel felé a költségvetési adatokat, aztán ezt büszkén elmondja frakciótársainak egy balatonőszödi kormányüdülő zárt körei között, amit ők utána lelkesen megtapsolnak, de senki nem szól róla. Ugyanígy a PPP-beruházások nyakló nélküli bevállalása, a nagybeszerzések vagy a túlszámlázások jelenthetnek ilyen felelősséget, de biztos vagyok benne, hogy az új alaptörvény megóvja a későbbi kormányokat ennek a kísértésétől.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)