Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Őszintén remélem, hogy nemcsak én, hanem még sokan mások ma is olvassák Mikszáth Kálmánt. Ezért nem felesleges talán, ha arra hivatkozom, hogy ismerjük vagy ismernünk illik Katánghy Menyhért figuráját. Őt alkotta meg úgy Mikszáth Kálmán, mint a legnagyobb ígérgetőt egy választás esetén. Azonban azt kellett tapasztalnunk nem is olyan nagyon régen, két évvel ezelőtt, hogy Medgyessy Péter sikerrel fölülmúlta. Ő ugyanis nem kevesebbet ígért, mint azt, hogy négy év alatt felvirágoztatja a magyar mezőgazdaságot, és persze erre becsületszavát is adta. Úgy gondoltam, hogy innen tovább már nincs, ezt űberolni nem lehet. Lehet, tisztelt képviselőtársaim, mert jött, akarom mondani, jönni akar a sportminiszter, akinek ezt sikerült űberolni, mert ő egyenesen már a jelen időben állapította meg, hogy szilárd és nagy a jólét. Na, ettől aztán tényleg összerezzentek a magyar gazdák, mert úgy látják, hogy ettől kezdődően remény sincs arra, hogy valami igazán változzon.

Igen, tisztelt, kedves képviselőtársaim, mindeközben pedig, el kell ismerni, az FVM-ben folyt a program megvalósítása. Na, nem annak a programnak a megvalósítása, amit leírtak, hanem annak a programnak, amit még a Horn-kormány idejében valahol az Agrárkamara mélyén néhányan egy beszélgetés során fölvázoltak. Szem- és fültanú adta elő, hogy mi is volt az a három pont, amire az agrárium jövőjét építették.

Az első - igyekszem szó szerint idézni azt, aki ezt előadta -: le kell takarítani azokat a kisgazdaságokat, amelyek a mennyiségi termelés útjába állnak. A második: mindennek a megvalósításához biztosítani kell a támogatást azoknak, akik ezt a legjobban hasznosítják, azaz a nagygazdaságoknak. Végül eljutottunk az utolsó ponthoz, és eljutottunk sajnos ma egészen idáig: a magyar termőföld megszerzéséhez a nagygazdaságok, az üzemek részére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy e tekintetben az agrártárca jeleskedett a két év alatt, hiszen előbb felére csökkentették a családi gazdaságok támogatását, majd megszüntették. Hiszen két esztendő alatt eljutottunk odáig, hogy azok a kis tejtermelők, akiknek 10-15 tehenük volt, ma már nemhogy reménytelen helyzetben vannak, hanem kénytelenek voltak kivágni az állataikat. Eljutottunk odáig, hogy a sertéspiacon, ahol korábban több mint 5 millió sertés volt, ma alig 3 millió sertés található, és - persze ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács is - a nagyok közül is igen sokan kihullottak, és eljutottunk odáig, hogy ma már a sertést akár Dél-Amerikából is érdemes Magyarországra szállítani. És eljutottunk odáig, hogy amikor a Dél-Alföld legfontosabb üzemét, a Picket bezárják, átalakítják, 400 embert elbocsátanak, akkor nincs megoldás a minisztérium részéről.

Ezzel szemben elmennek Brüsszelbe, és mielőtt elmennek Brüsszelbe, tesznek olyan ígéreteket a sajtó előtt, hogy egymillió tonna gabonára fognak külön exporttámogatást szerezni. Aztán tesznek olyan ígéretet is - miután feladták a tárgyalások során a polgári kormánynak azt a tárgyalási pozícióját, hogy Magyarországon augusztus 1-je legyen az a kezdő időpont, amikortól kezdődően az intervenciós árak kifizethetők -, hogy elmennek Brüsszelbe, és ezt el fogják intézni. Azt hiszem, akik jártak Brüsszelben, tudják, hogy ezt valószínűleg, minthogy udvarias emberek, nem röhögve, hanem mosolyogva fogadták, és persze az eredmény is ennyi lett.

(9.40)

És most eljutottunk oda, tisztelt képviselőtársaim, hogy megalapozott hírek vannak arról, világosan és egyértelműen, hogy az állattartó telepek földhöz juttatása címén megkezdődött annak a törvénynek az előkészítése, amelynek alapján földet fognak a gazdasági társaságokhoz juttatni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy szabad az út a külföldiek földvásárlása számára. Azt jelenti, hogy Magyarországon a magyar termőföld ki fog kerülni a magyar gazdák keze alól. Márpedig ezt nem lehet engedni!

Azt is el kell mondanom, hogy tegnap szomorú voltam, mert engedtük, engedjük, hogy egy olyan fajta csoport tematizálja a magyar közbeszédet, amely nem a fontos kérdések irányába, hanem olyan irányba viszi el a beszélgetést, amely nem a nemzet érdekeit szolgálja. Nem egy marginális csoportról kell itt beszélni, azokkal szemben a törvény erejével kell fellépni! Arról kell beszélni, hogy Magyarországon nem korlátozni kell a szabadságjogokat, hanem kiteljesíteni. Arról kell beszélni, hogy ha itt valaki azt próbálja meg elintézni, hogy a gyülekezési szabadságjogok legyenek korlátozva, az nem a tizennégy-tizenöt eszement fiatal ellen, hanem a magyar gazda, a magyar paraszt ellen irányul, aki az erejét egyszer már tavasszal megmutatta, és meg vagyok róla győződve, hogy meg fogja mutatni a következőkben is.

Ezért kérdezem végezetül, tisztelt államtitkár úr, hogy ki fogják-e önök fizetni annak a 30 százaléknak a második, a nagyobbik felét is, amellyel adósak a magyar gazdáknak. Másrészt: van-e valami tervük egyáltalán, hogyan lehet a magyar sertéstartókat megmenteni? S végül, de nem utolsósorban: igaz-e a hír, hogy tulajdonhoz akarják juttatni azokat a gazdaságokat, amelyekről az előbb szóltam?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)