Felszólalás adatai

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk, hogy akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselő szólt hozzá az imént a vasúti törvény tervezetéhez, mindannyian nem tudtunk elszakadni attól a rögvalóságtól, amit a mai magyar vasutasélet, illetve a vasutastársadalom meg a nemzeti vasút helyzete jelent. Én arra szeretném azért megkérni kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amikor a törvényhez benyújtott módosító indítványokról fogunk szavazni, illetve magáról az egész törvényről, akkor ne feledjék azt, ami itt elhangzott, és a gombot is eszerint nyomják meg, és ez, azt gondolom, akkor teljesen ellenkezik azzal a vasúti törvénytervezettel, ami előttünk fekszik, és amelyet a Gyurcsány-kormány nyújtott be.

Most nézzük magát a törvénytervezetet, amely preambulumában egy nagyon szép célt tételez: “Az Országgyűlés a nemzeti közlekedéspolitikában meghatározott elvek érvényesítése, a magyar vasúti közlekedésnek az egységesülő nemzetközi vasúti közlekedési rendszerbe illesztése, a vasút által végzett környezetkímélő közlekedési szolgáltatások iránti igények növekedésének elősegítése, valamint a vasúti közlekedés biztonságának növelése céljából alkotja a következő törvényt.ö Azt gondolom, ebben szintén egyetérthetünk, azonban nézzük, hogy ha ezt a törvényt így fogadjuk el, ahogy előttünk van, illetve egyáltalán elfogadjuk ezt a törvényt, akkor mi történik: lesz-e változás a vasútnál, avagy nem, lesz-e valódi európai vasútvonalunk, lesz-e valódi európai munkahely a MÁV-nál? És folytathatnánk a sort.

A törvényjavaslat 3. §-ának (2) bekezdése kimondja: “A közlekedésért felelős miniszter feladata a pénzügyminiszterrel egyetértésben a vállalkozó vasúti társaság közszolgáltatási kötelezettségéből eredő, bevétellel nem fedezett, indokoltnak elismert költségeinek a központi költségvetésből történő megtérítése a 27. § szerint.ö, amely viszont azt mondja, hogy “A miniszter a pénzügyminiszterrel lefolytatott előzetes egyeztetés alapján - erre hallottunk itt példát Arnóth képviselő úrtól - dönt a vasúti közszolgáltatási kötelezettség mértékéről, és ennek megfelelően hagyja jóvá a közszolgáltatási menetrendet. A jóváhagyással a miniszter kötelezettséget vállal arra, hogy a vasúti közszolgáltatási tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett, a vállalkozó vasúti társaságra háruló, indokoltnak elismert költségét az állam a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig a központi költségvetésből megtéríti.ö Hogy világos legyen mindenkinek, itt általában a menetdíjkedvezmények, a nyugdíjas-, diák-, vasutas-, és mondhatnánk magunkat, mert a képviselői menetdíjkedvezmény megtérítéséről, vasúttársasághoz való eljuttatásáról van szó.

Jövőre a Gyurcsány-kormány, illetve a vasúti közlekedésért felelős Kóka János miniszter ebben az esetben azonnal törvényt fog sérteni, hiszen a 2006. évi költségvetési törvényjavaslat mindössze 53 milliárd forintot irányoz elő erre a menetdíjbevétellel nem fedezett célra, ugyanis ez az 53 milliárd forintos előirányzat jóval kevesebb mint a felét teszi ki annak az összegnek, ami valójában szükséges lenne a vasút jövő évi működéséhez. Tavaly, illetve 2003-ban sem tett eleget annak a kötelezettségének a kormány, hogy az általa megrendelt vasúti szolgáltatások ellenértékét teljes mértékben megtérítse a nemzeti vasúttársaságnak.

Szögezzük le mindjárt, hogy ma pedig ott tartunk, hogy a 2006-os költségvetési törvényjavaslat, benne ezzel az előirányzattal, egyből ellentétes lesz az elfogadandó vasúti törvényjavaslat idézett rendelkezéseivel. Ez, kérem, egy olyan jogalkotási anomália, amit csak úgy lehetne feloldani, ha rögtön összeülne a kormány, és 2006-ra ezt az 53 milliárd forintot megtoldaná még 70 milliárddal, de itt voltunk az elmúlt héten a költségvetési törvény vitájában három napig, és azt gondolom, hogy erre vajmi kevés esély lesz, a vasutasok ebben nem bízhatnak.

Aztán nézzünk egy másik ilyen súlyos problémát és törvénytelenséget, ez pedig az úgynevezett keresztfinanszírozás, hogy ez mit is jelent. A MÁV árufuvarozás-nyereségét a személyszállítás veszteségének fedezésére kell fordítania - utasítják erre a MÁV gazdálkodásért felelős vezetőit. Ez, kérem, annyira abszurd, mintha a teljes közúti közlekedésben a teherfuvarozóktól, mindenkitől, aki ott számít, és részt vesz ezen a piacon, elvennék a nyereséget, és akkor ebből fizetné, mondjuk, a BKV vagy a Volán-társaságok veszteségét a magyar állam.

A vasúti árufuvarozás ennek következtében teljesen lepusztult, rendkívüli mértékben veszített a versenyképességéből, sőt az elmúlt időszakban a kormány oly mértékben megemelte a vasúti pályahasználati díjat, amit szintén hallottunk, és ez Európában teljesen egyedülálló, hogy most már a vasúti árufuvarozás önmagában is veszteségessé vált, tehát ott tartunk, hogy ez a keresztfinanszírozási rendszer is dugába dőlt. Lassan minden bevételtől megszabadítják, kiadásait az egekbe növelik, aztán a teljesen legatyásított nemzeti vasutat pedig eladják. Így a hazai vasúttársaságok, elsősorban a MÁV, hátrányos helyzetbe kerülnek a versenytárs szlovák és más vasutakkal szemben, másrészt tovább romlik a környezetbarát vasút versenyképessége a közúttal szemben, harmadrészt meg, ahogy említettem az előbb, jöhetnek a mohó privatizátorok, aztán állami segítséggel fillérekért szerezhetik meg a MÁV még mindig hatalmas ingatlanvagyonát, illetve magát a magyar vasúti közlekedési piacot.

A Gyurcsány-kormány nemcsak a törvényesen járó állami kötelezettségek meg nem fizetésével, a keresztfinanszírozás erőltetésével, a külföldi versenytársak előnyhöz juttatásával sújtja a MÁV-ot és a vasutas-társadalmat. Példátlan módon, 2006 végéig több mint 12 ezer vasutast bocsát el a MÁV-tól, több mint 12 ezer vasutascsaládot ismertet meg a munkanélküliséggel, a létbizonytalansággal, az eddig biztosnak, úgy is mondhatnám, nyugdíjas állásnak hitt kenyérkereset elvesztésével.

(15.30)

És ha ezt mi kifogásoljuk a Magyar Országgyűlésben, akkor mit is mond erre cinikusan a vasútért felelős közlekedési miniszter, Kóka János? Idézem szó szerint: “A mocsári békákat sem kérdezik meg, mielőtt lecsapolják a mocsarat.ö Azt hiszem, ez a mondat önmagáért beszél. Pedig ő az, aki valójában tehetett volna ez ellen, hiszen nemrég láttuk, hogy egy koreai céget, a Hankook céget óriási állami támogatásban részesítették azért, hogy Dunaújvárosban új munkahelyeket teremtsenek. Nem kellett volna, itt van ez a 12 ezer vasutas, ha a MÁV-nak átutalják ezt a pénzt, ezt az egy munkahelyért járó 20 millió forintot, akkor számolják ki, hogy el kellett volna-e bocsátani 12 ezer vasutast, megmaradhatott volna-e a biztos jövedelmük, a biztos munkahelyük.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért mondjuk mi azt, hogy bár óriási szükség van a vasúttörvény megalkotására, de ez a mostani törvényjavaslat, illetve a kormány vasutat ellehetetlenítő magatartása - különösen a jövő évi, 2006-os költségvetés tükrében - alkalmatlan a kitűzött célok, a versenyképes nemzeti vasút és a környezetkímélő vasúti közlekedés igénybevételének ösztönzésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)