Felszólalás adatai

KISS PÉTER foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Alig több mint egy esztendő van hátra hazánk uniós csatlakozásáig. Utoljára 2001-ben tárgyalt a Ház olyan előterjesztést, amely munkajogi jogharmonizációról szólt. Az előttünk lévő javaslat e folyamat utolsó nagy lépése.

A törvényjavaslat elfogadásával elmondhatjuk, hogy a magyar munkajogi feltételrendszer teljeskörűen megfelel az Európai Unió elvárásainak, mondhatjuk, munkajogi téren európaiak vagyunk. Ez persze közös siker, az elmúlt tíz év kormányainak, az ebben a munkában részt vevő szociális partnereknek, munkavállalóknak, érdekképviseleteknek, munkaadói szövetségeknek a közös eredménye. Ez a siker ugyanakkor nem zárja le, ez a munka nem zárja le a munkajogi szabályozás további szükséges lépéseit, de megnyitja az utat a munkajogi szabályozás szempontjából az európai integrációnk előtt. Fontos hangsúlyozni, hogy az európai mellett a saját elvárásainknak is meg kell feleljünk, amikor a munkajogi szabályozást módosítjuk: a hazai munkavállalókénak, munkaadókénak, hiszen az Unióhoz való csatlakozásunk végül is saját magunkért, a saját boldogulásunk elősegítése érdekében fontos.

Az Unió felé fennálló jogharmonizációs kötelezettségünket a szociális partnerek is magukénak érzik, ezért a javaslat benyújtását széles körű érdekegyeztetés előzte meg, többek között azért, hogy megismerhessük az érintettek véleményét, hogy az álláspontjukat integrálhassuk a mostani javaslatunkba.

Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkajogi bizottsága és a plenáris ülés több alkalommal vitatta meg a munka törvénykönyve mostani módosítási tervezetét. Az egyeztetési folyamat során a kormányzat a munkavállalói és a munkáltatói oldal által közösen kimunkált javaslatokat a törvény tervezetébe beépítette, ezért most megelégedéssel jelenthetem önöknek, hogy nincs olyan rendelkezése a szövegnek, amelyben ne született volna konszenzus a munkavállalók és a munkáltatók képviselői, valamint a kormány között.

A javaslat előkészítése során kikértük a munkajog területén elismert szaktekintélyek, bírák, egyetemi tanárok, neves ügyvédek, valamint humánpolitikai területen dolgozó gyakorlati szakemberek véleményét, megismertük álláspontjukat, akik nyilván tapasztalatukkal, nemzetközi kitekintésükkel segítségünkre voltak abban, hogy megformáljuk az új szabályokat.

Most, a munka törvénykönyve tavaly nyár óta készülő módosítási javaslatában öt európai uniós irányelvet harmonizálunk. A törvényjavaslat a munkáltatói jogutódlás esetén a munkavállalók jogvédelméről, a határozott ideig tartó munkavégzésről, a részmunkaidős foglalkoztatásról, a munkaidő megszervezésével kapcsolatos újabb szabályokról és a tengerészek munkaidejéről szóló irányelvek magyar gyakorlatba való átültetésére irányul most.

Ezek közül elsőnek a munkavállalók jogainak a vállalkozások vagy üzletrészek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó irányelvnek az átvétele alapvetően módosítja a munkajogi jogutódlás eddigi szabályait. Az európai szabály átruházáson valamely vállalkozás, üzlet vagy ezek egy részének más munkáltató részére szerződés alapján történő átruházását vagy egyesülését érti. Ezzel egyúttal a munkavállalók átvétele is törvény erejénél fogva meg kell hogy történjen. A hatályos magyar joghoz képest ez a szabály biztosítja a munkahelyek megtartását, a továbbfoglalkoztatás lehetőségét, ezzel jelentős előrelépést jelentve.

Mivel az irányelv hatálya kiterjed a hatósági tevékenységet nem folytató közintézményekre is, így külön szabályozást igényel az az eset, amikor nem jogutódlás, hanem jogállásváltozás történik amiatt, hogy a munka törvénykönyve vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá kerül a másik törvény, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá a munkavállaló. Az új szabályok biztosítják a jogfolytonosságot abban az esetben is, ha nem jogutódlásról, hanem jogállásváltozásról van szó.

Tisztelt Országgyűlés! Világjelenség, hogy a foglalkoztatásnak az általánostól eltérő formái jogi szabályozás nélkül is megjelennek a gyakorlatban. Ez a mai magyar foglalkoztatás számára egyébként óriási kihívást jelent, kulcskérdés. Kulcskérdés abban az értelemben, hogy ezek a ma atipikusnak nevezett formák lehetőséget teremtenek a gazdaság adott helyzete és a világpiac adott körülménye között kialakuló hazai gazdasági növekedés körülményei között is arra, hogy dinamikusan bővülhessen a foglalkoztatás, hogy többen dolgozhassanak.

(9.50)

A másik oldalról esélyt teremt arra, hogy akik a mai munkaerőpiacon nem találnak foglalkoztatásra, nem találnak munkát, azok is eséllyel indulhassanak újra, s ebben az értelemben hangsúlyozott az atipikus foglalkoztatási formák újbóli esélyteremtő haszna, jellege. A munkavállalók érdekében az atipikus munkavégzéseket támogatni kell, de az európai normákkal összhangban a szabályozásukra is szükség van. A jelen javaslat ezek közül kettőt, a határozott idejű és a részmunkaidős munkavállalást emeli ki, de megteremti a távmunka részletes szabályozásának a lehetőségét is, amikor erre a kormánynak ad a szociális partnerekkel való egyetértésben felhatalmazást.

A határozott időre szóló, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás területén, bár a magyar munkajog eddig is megfelelt az európai normáknak, kifejezetten előírja a javaslat az ez okból történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát, továbbá biztosítja a munkáltató mérlegelési jogkörében az átjárhatóságot a határozatlan időtartamú, illetőleg a teljes munkaidős foglalkoztatás irányába. Az eddiginél több garanciát épít be a magyar jogba a határozott időre történő foglalkoztatás maximális időtartamát illetően is.

Tisztelt Ház! A munkavállalók meghatározott csoportjának munkaidejére vonatkozik a munkaidő megszervezéséről, valamint a tengerészek munkaidejéről szóló két irányelv. Ezek átvételével a személy- és árufuvarozásban, közúton, levegőben vagy vízen dolgozó személyek munka- és pihenőidejével kapcsolatos európai szabályok kerülnek be a magyar munkajogi szabályozás körébe. A javaslat a munka törvénykönyve mellett tartalmazza a vízi közlekedési törvény módosítását is, amely a belvízi, illetőleg a tengeri hajózásban foglalkoztatottakra vonatkozó szabályokat foglalja össze.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam felsorolt irányelvek beépítésén túl megragadtuk az alkalmat arra is, hogy a javaslat keretei között néhány más, aktuális, égető kérdésre is megoldást találjunk a mostani módosítás során. Ebben zsinórmértékként azt tartottuk szem előtt, hogy olyan problémák megoldására koncentráljunk, amelyeket illetően egyetértés van a szociális partnerek között. Legaktuálisabb e kérdések közül a munka törvénykönyvében a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezések kiegészítése, felülvizsgálata. A magyar munkaerőpiacon elterjedt az a gyakorlat, mely szerint a munkáltatók munkaszerződés helyett egyéni vállalkozói igazolványt váltatnak ki a munkavállalókkal, s formális megbízási, vállalkozási szerződéssel alkalmazzák őket. Így egyfelől a munkavállalókat számos olyan jog nem illeti meg, amit a munka törvénykönyve tartalmaz, például a szabadság, az indokolt felmondás, és így tovább, másfelől a munkáltató a foglakoztatásukhoz kapcsolódó közterheket is a dolgozókra hárítja át. Ez a gyakorlat a munkajogi szabályozás megkerülésére irányul.

A javaslat ennek kiküszöbölése érdekében a bírói gyakorlat törvényi szintre emelésével rögzíti, hogy a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása, vagyis az, hogy a felek polgárjogi vagy munkaviszonyt létesítenek egymással, nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek korlátozására vagy csorbítására. A javaslat nem érinti a felek vállalkozási, szerződéskötési szabadságát, de összegezve a kialakult bírói gyakorlatot, rögzíti, hogy azzal nem lehet visszaélni a munkát vállaló munkavállalók hátrányára. A munkaügyi ellenőrzés jelenleg is kiterjed ugyanerre a kérdésre, hiszen az ellenőrzés lehetővé teszi a felügyelők részére, hogy a foglalkoztatás körülményei alapján minősítsék a jogviszony jellegét, s ha az ismérvei alapján munkaviszonynak felel meg, a munka törvénykönyve megkerülése miatt szankciót szabjanak ki. Az új rendelkezések fontos pozitívuma abban áll, hogy a munkaügyi ellenőrzés és a bíráskodás ugyanazon szempontok szerint minősíti a foglalkoztatást, így az ellenőrzés megbízhatóbb lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megoldásra várt az a gyakorlati probléma, amely abból eredt, hogy a szabályozás a készenlét mértékét naptári évenként viszonylag alacsony óraszámban maximálta. Ez a rendelkezés különösen a közszolgáltatások területén volt nehezen alkalmazható, hiszen az ilyen tevékenységet végző munkáltatóknál a váratlan üzemzavarok elhárítása érdekében szükséges készenlét elrendelését akadályozta. Az uniós elvárások a nemzeti jogra bízzák a munkaidő szempontjából figyelembe veendő készenlét fogalmának a meghatározását. E lehetőséggel élve a javaslat a jelenlegi készenlét fogalmát kétfelé bontja, bevezeti az ügyelet fogalmát is. Ügyeletnek tekintendő a munkáltató által meghatározott helyen töltendő, munkavégzésre való készen állás, és készenlétnek minősül az az eset, ha a munkavállaló az általa megválasztott helyen tartózkodik, de elérhető, és meghatározott időn belül munkavégzésre igénybe vehető. Ezzel összefüggésben a javaslat célhoz köti az ügyelet, készenlét elrendelését, ezzel garanciát biztosítva az ilyen módon foglalkoztatott munkavállalók számára. Nyomatékkal kell itt hangsúlyoznom, hogy a módosítás nem érinti az egészségügyi tevékenységre vonatkozó, külön törvényben meghatározott ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában részt vevő munkavállalókra vonatkozó szabályokat.

A javaslat további módosításai közül érdemes kiemelni az anyák védelmével, illetve a teljesítménybér reális meghatározásának követelményével összefüggő rendelkezéseket. Fontos tudni, hogy a javaslat megteremti az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács - ez egy új érdek-képviseleti fórum - és a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa működésének törvényi hátterét is. A javaslat a jogharmonizáció teljes körű megvalósítása érdekében valamennyi foglalkoztatási jogviszonyt érinti. Így módosítja a közalkalmazottak, köztisztviselők, a bírák, az ügyészek, az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényeket, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényeket is. Ezek közül a bírák jogállásának szabályozása tartozik a kétharmados többséggel elfogadandó rendelkezések körébe.

Fontos részét képezi a tervezetnek a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosítása is, melyet két körülmény is szükségessé tesz. Egyrészt hozzá kell igazítani az ellenőrzés anyagi jogát képező munka törvénykönyvéhez, másrészt az ellenőrzés tapasztalatai alapján indokolt néhány pontosító rendelkezés előírása kell a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának és jogbiztonságának erősítése érdekében. A szociális partnerek egyetértésével most javaslatot teszünk a munkaügyi bírság mértékének emelésére is, tekintettel arra, hogy a törvény hatálybalépése óta, azaz 1996 óta ez változatlan.

Tisztelt Országgyűlés! Salvador Dalí mondta: ne félj a tökéletességtől, úgysem éred el sohasem! (Derültség.) Nos, nem gondolom, hogy ez a törvény, ez a mű tökéletes volna, de törekedtünk jó munkát végezni, s különösen fontosnak tartom ezért aztán hangsúlyozni, hogy ez a mostani tervezet a szociális partnerek teljes körű egyetértése alapján került a tisztelt Ház elé.

Kérem tehát az Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat megvitatásával, további módosító javaslatokkal és remélhetőleg majd a végszavazáskor a javaslat támogatásával, a törvény elfogadásával járuljanak hozzá, hogy a munkajogi szabályozás még egy lépéssel közelebb kerüljön közös elvárásainkhoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)