Felszólalás adatai

Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának első ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Földesi Gyula és Göndör István jegyző urak lesznek a segítségemre.

Tisztelt Ház! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr: "Az árvízi védekezésről" címmel. A miniszterelnök úré a szó.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt két hétben Magyarországnak a valaha ismert legnagyobb árvízzel kellett megküzdenie. A Duna a legtöbb településnél az eddig ismert legmagasabb szint felett tetőzött. A közvetlen veszélyt elhárítottuk, itt most az a feladatom, hogy röviden beszámoljak az Országgyűlésnek a védekezési munkálatokról.

Tisztelt Ház! Már napokkal az árhullám érkezése előtt tragikus hírek érkeztek arról, hogy az árvizek Németországban, Ausztriában és Csehországban is halálos áldozatokat követeltek. Ez világossá tette, hogy Magyarországon is emberéletek kerülhetnek veszélybe, ezért június 4-én elrendeltem a vészhelyzet kihirdetését. Az árvíz által közvetlenül veszélyeztetett emberek száma 206 ezer volt, közülük - elsősorban a szervezett védekezésnek köszönhetően - végül 1570 embert kellett kitelepíteni. 36 780 önkéntes regisztrált a katasztrófavédelemnél, de véleményünk szerint a gátaknál dolgozók száma ennél jóval nagyobb volt. A védekezés során 10 179 000 homokzsákot és 242 500 köbméter homokot használtunk föl. A vészhelyzet kihirdetését követően a védekezés irányítását az állam 81 településen átvette az önkormányzatoktól. A 64, veszélyes anyaggal dolgozó, Duna melletti üzem mindegyikét sikerült megvédeni, így ezekből a létesítményekből sem szennyező, sem fertőző anyag nem került a vízbe. A múlt szombaton az árhullámot kikísértük az országból, így vasárnapra minden magyarországi település lakói fellélegezhettek. Még a múlt héten helyreállítási biztost neveztünk ki Bakondi tábornok úr személyében, akinek az irányításával megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.

Megkönnyebbülten jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy a valaha ismert legnagyobb árhullám úgy hagyta el az országot, hogy nem esett kár emberéletben, sőt komolyabb sérülés sem történt. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.) Ehhez a sikerhez, a veszély elhárításához három dologra volt szükség: összefogásra, szakértelemre és szervezettségre. Ezúton mondok köszönetet a munkálatokban részt vevő hivatásos szerveknek, vízügyi szakembereknek, önkénteseknek, a védekezési munkálatokban részt vevők ellátásában segítséget nyújtóknak és a sajtó munkatársainak is. Mindenki példamutatóan teljesített: a vízügyi szakemberek, a polgármesterek, a katasztrófavédelmisek, a katonák, a terrorelhárítók, a rendőrök, a tűzoltók, a NAV-osok, a segélyszervezetek aktivistái, a búvárok, a diszpécserek, a civilek, az önkéntesek, a határon túlról érkező segélycsapatok, a homokzsákot rakodóknak kávét főző és ételt készítő asszonyok, szóval mindenki. Le a kalappal azok előtt, akik bármilyen módon részt vettek a védekezésben. (Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy ilyen ismeretlen erejű veszedelemnek mindig vannak komoly, önmagán túlmutató tanulságai. Ez most is így van. Ennek az árvíznek a legfontosabb leckéje, hogy Magyarország megmutatta az igazi arcát, a magyarok megmutatták, milyen nemzet a mienk. A sikeres árvízi védekezés egy magabiztos és cselekvőképes ország teljesítménye. Az árvíz idején Magyarország nemcsak magabiztos és cselekvőképes volt, de annak is látszott. Mindenki láthatta azt az egyszerű igazságot, hogy mi, magyarok szeretjük a hazánkat, és ha bajba kerül, akkor megvédjük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gátakon eltűntek a különbségek és az ellentétek. A védekezésben nem volt jobboldali, baloldali, nem volt vidéki és fővárosi, nem volt határon inneni és túli magyar sem, ott csak az országukért és egymásért küzdő magyarok voltak. Kiderült, hogy amikor ember kell a gátra, akkor Magyarország egységes és erős. Mindenki láthatta, hogy a magyar emberek hisznek abban, hogy érdemes tenni, érdemes küzdeni magunkért, egymásért, a közös értékeinkért és a jövőnkért. Kellő szerénységgel, de határozottan mondhatom a tisztelt Háznak, hogy újra van öntudat és van elszánás az országban.

(13.10)

Ez komoly fegyvertény egy olyan időszakban, amikor az eddigi közös erőfeszítések eredményeként egyre ígéretesebb gazdasági lehetőségek nyílnak meg Magyarország előtt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban. - Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Ház! Most a frakcióknak 5-5 perces időkeret áll rendelkezésre a hozzászólásra. Elsőként Balczó Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volt alkalmunk meghallgatni Pintér Sándor belügyminiszter úr beszámolóját a védekezésről, amikor még nem láttuk, hogy végül is ilyen megnyugtató módon halad le a Dunán minden idők legnagyobb árhulláma. A Jobbik nevében én sem tudok elsőként mást tenni, mint megköszönni mindenkinek a munkáját, a hivatásosoknak, akik teljesítették azt, amire felesküdtek, a kormánynak, amely az irányítás feladatát jól ellátta, és mindenekelőtt az áldozatkész magyar embereknek, akik akár egyénenként, akár civil szervezetként álltak helyt a gáton. Hadd mondjam el, hogy ebben a feladatban még a politika által olyannyira kitagadott gárdistákat is örömmel fogadták, a segítségüket ebben az összefogásban. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Azonban most, amikor sikeresen túljutottunk ennek az árhullámnak a lehaladásán - és még egyszer kifejezzük a köszönetünket -, a jövővel is talán el kellene kezdeni foglalkozni. Részben azért, mert a klimatikus körülmények megváltozása miatt úgy tűnik, hogy lehet, hogy gyakrabban számíthatunk ilyen kiszámíthatatlan mértékben természeti csapásokra és ilyen mértékű árhullámra. Hogy az árhullámból ne legyen árvíz, egyrészt persze az a rutin, az a gyakorlottság, amire szert tettek most a hivatásosok, a segítők, ez legközelebb nyilván kamatozhat, de talán nem ezt kellene a fő célnak tekintetünk, hanem azt kellene áttekinteni, hogy milyen módon lehet azt megelőzni, hogy egy ilyen árhullám ne okozzon árvizet. Vagyis ha összeszámoljuk az elmúlt talán tíz évben azt, hogy mit kellett költeni az árvízi katasztrófavédelemre, majd a károk elhárítására és ezt összeadjuk, akkor közgazdaságilag nyilvánvalóan az tűnik megfelelőnek, ha egy nagyon erőteljes gátépítési programba kezd a kormány. Tudjuk, hogy ennek egy egyszeri összegét előteremteni nem könnyű, de mégis a jövőt nézve ez lenne a legfontosabb feladat.

Ennek kapcsán hadd térjek ki egy olyan tabukérdésre, amit itt a Jobbik nevében többen, Vona Gábor mint frakcióvezető, Kepli Lajos szakpolitikus többször felvetett: ez a Duna vízlépcsőzésének a kérdése. Ez egy olyan politikai tabuvá vált, miután elhangzott annak idején a Dunaszaurusz, és nyilvánvalóan sokan mindegyik pártban ma az identitásukat abból az időszakból eredeztetik, amikor ez volt az igazi fellépés a kommunista rendszer ellen; de talán ennyi évtizeddel ezután a politika által rárakott guanót erről a szakmai kérdésről valahogy le kellene vakarni, mert mértékadó elemzések is arról szólnak, hogy amennyiben a vízlépcsőzés megvalósult volna vagy megvalósul, aminek természetesen nem energetikai főszerepe van, eleve ennek az árvízvédelem, a hajózás, sőt ökológiai céljai voltak, akkor sokkal kevesebb erőfeszítéssel, sokkal kevesebb kárral lehet egy ilyen típusú árvizet is megoldani. Ezért a Jobbik azt javasolja a kormánynak, hogy tegye meg azt végre, hogy kizárólag szakmai alapon ezt a kérdést igenis merje megvizsgálni, és ne dogmatikusan zárkózzon el ennek a kérdéskörnek az érdemi megvizsgálásától.

Amikor politikusok ilyen típusú kérdésben félnek attól, hogy a szakértőkre bízzák magukat, mert a politikai hozam áll előttük, hogy vajon a társadalom hogy fogadja az ilyen típusú megváltozott döntést, hadd mondjam el önöknek, hogy az Index hírportál szerint a következő kérdésre, hogy "ön szerint kell-e a vízlépcső a Duna magyarországi szakaszán?", a következő válaszok érkeztek: igen 5918; nem 654; kell, de nem Nagymarosra 735. Nem a közvéleménynek kell ezt a kérdést eldönteni, csak azzal biztatom önöket, hogy merjék a kérdést szakmailag megtárgyalni, mert a társadalomban, úgy látszik, megvan erre a fogadókészség.

Még egyszer köszönet mindenkinek, aki részt vett ennek az árvízi elhárításnak az eredményes munkájában, és próbáljunk a jövővel egy ilyen léptékben is foglalkozni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Épp azt akartam mondani, hogy tekintettel arra, hogy a frakciók nem jelentkeznek hozzászólásra, de megjött a kedv, úgy látszik; Harrach Péter frakcióvezető úrnak adom meg a szót.

HARRACH PÉTER (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Mindnyájan tudjuk, hogy a középszerű emberek átlagos megoldásai hosszú magyarázatot igényelnek. A rendkívüli emberek kiváló munkáját olyan röviden lehet jellemezni, ahogy a miniszterelnök úr is tette.

Néhány mondatot engedjenek meg, hogy erre reagáljak. Miniszterelnök úr összefogást, szervezettséget, szakértelmet említett mint hármas követelmény, hadd tegyek hozzá még egyet: az elkötelezettséget, ami elsősorban az önkénteseknél jelent meg, lelkiismeretességnek és lelkesültségnek megjelenítése. Valóban, emberéletben és vagyonban nem esett olyan mértékű kár - a vagyonra gondolok -, ami eshetett volna a védekezés nélkül.

(13.20)

Az állam, az önkormányzat, a hatóság és az önkéntes polgárok összefogása hozta meg ezt az eredményt. És ha különböztetni kell a különböző szereplők között, akkor azt kell mondanunk, hogy a katasztrófavédelem a szervezettséget és a háttérszolgálatot kiválóan biztosította, a vízügyesek pedig egyértelműen a szakértelmükkel járultak hozzá ehhez az eredményhez.

Még két szempontot engedjenek meg, hogy megemlítsek. A védekezésről és annak különböző megelőző módjáról is volt szó az előbbi felszólalásban. Én a mobilgátak szerepét említeném, ami Szentendrénél jól vizsgázott, de a Duna bal partján, Nagymaros és Sződliget térségében előrehaladott előkészületi állapotok vannak, illetve félkész állapotban vannak ezek a gátak, és Vácott is nemsokára felépül. Tehát úgy néz ki, hogy a védekezésnek ez a módja sikeres volt.

Én nem szeretnék a gátépítés sajátos kérdéséhez hozzászólni, de azért Passau példája azt mutatja, nem biztos, hogy azok a megoldások jók, amiről az előbb hallottunk képviselőtársam felszólalásában.

Még annyit hozzátennék, hogy az adakozók részben telefonon, részben közvetlenül igen komoly mértékben járultak hozzá a karitatív szervezetek tevékenységéhez, hiszen 600 ezer fölött van az adakozó telefonhívók száma, és az az összeg, ami máris összegyűlt, 350 millió forint. Azt hiszem, hogy nemcsak a gátakon dolgozó polgárok érdemelnek dicséretet, hanem azok is, akiknek ez a lehetőségük volt meg, és ezzel járultak hozzá a közös baj elhárításához.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most Rogán Antal képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjának a vezetője.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországot az elmúlt hetekben minden idők legnagyobb árvize fenyegette a Dunán, de Magyarország ezt a vészt elhárította, Magyarország tehát győzött. Az árvízi védekezés sikeres és eredményes volt, ahogy ezt a miniszterelnök úr is megállapította, emberéletben nem esett kár, és az ár által fenyegetett vagyon nagy részét is sikerült megóvni, megvédeni.

Magyarország ebben az időszakban példásan vizsgázott összefogásból, bátorságból és szervezettségből. Példásan vizsgázott összefogásból, hiszen a gátakon olyan emberek dolgoztak egymás mellett, akik egyébként egymás köszönését sem szokták fogadni. Magyarország példásan vizsgázott bátorságból is, hiszen talán először fordult elő ilyen kitartó és hosszú árvízi védekezés során, hogy a védekezés irányítói és az abban részt vevő emberek egyetlenegy pillanatra sem hátráltak meg, egyetlenegy védművet nem adtak fel, egyetlenegy pillanatra sem bizonytalanodtak el abban, hogy a víznek kell teret adni, vagy meg kell védeni mindent, amit képesek vagyunk megvédeni. De jól vizsgázott Magyarország szervezettségből is, hiszen soha ennyi ember, soha ennyi hivatásos katona, hivatásos rendőr nem volt együtt szervezett módon, megfelelő pillanatban a gátakon. Jól látható volt, hogy a hadsereg, a rendőrség, a védekezésben részt vevő minden erő és a katasztrófavédelem egységei az önkéntesekkel összhangban mindig ott voltak, abban a pillanatban és azon a helyen, ahol éppen a legnagyobb veszély fenyegetett.

Ezt mindenképpen komoly szervezőmunkának kellett megelőznie, amiért köszönet illeti azokat a tárcákat, amelyek ennek a munkának az irányításában részt vettek, az ő minden munkatársukat, minden hivatásos katonát, tűzoltót, a védekezésben részt vevő katasztrófavédőt. De természetesen köszönet illeti azoknak az önkénteseknek az ezreit is, akik helytálltak a gátakon, és köszönet illeti azokat is, akik az ő munkájukat segítették, akik a védekezésben részt vevők gyerekeikre vigyáztak, vagy akik nem a gáton teljesítettek, de odamentek, vittek segítséget, élelmiszert és minden egyebet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amellett azonban nem mehetünk el szó nélkül, hogy természetesen jó dolog, hogy most talán az átlagosnál kevesebb politikai vita kísérte az árvízi védekezést. De azt hozzá kell tennünk, hogy a vita azért nem maradt el. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a vita arról szólt, hogy az ország vezetőjének ott kell-e lenni akkor, amikor baj van. Én azt gondolom, erre a legegyszerűbb válasz a legtermészetesebb dolog: a választók, a polgárok minden alkalommal azt várják el a vezetőjüktől - legyen az polgármester, miniszter vagy miniszterelnök -, hogy legyen ott akkor, amikor gond van. Legyen ott, és személyes példájával, bátorságával is álljon ki a védekezésben részt vevők mellett. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki másként gondolja, az, azt gondolom, hogy a kormányzás természetéről is másként gondolkodik, de ezt valószínűleg a választókkal kell majd megbeszélnie. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most pedig Mesterházy Attila, az MSZP képviselőcsoportjának a vezetője következik. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy van jelentősége itt a Házban annak, ha egy adott kérdésről minden politikai párt, frakció megnyilvánul és hasonló dolgokat mond. A választópolgárok valóban ahhoz szokhattak hozzá, hogy ebben a Házban inkább a különbségek látszódnak és sokkal kevésbé az, amikor képes egy ország és ezen belül a politika is összefogni egy veszélyhelyzet esetében. Ezért tartom fontosnak, hogy én is kifejezzem a köszönetem mindenkinek, aki az árvízi védekezésben részt vett. Ez jó példája volt a nemzeti összefogásnak, annak, hogy a magyar emberek képesek és tudnak jó ügyek, nehéz helyzetek, veszélyhelyzetek esetében összefogni és együtt, közösen cselekedni.

Én is szeretném megköszönni az önkéntesek, a tűzoltók, a rendőrök, a katasztrófavédők, a civil szervezetek munkáját, és engedjék meg, hogy pártelnökként külön megköszönjem a saját pártom aktivistáinak, hogy részt vettek több megyében is a védekezési munkálatokban. S itt meg kell említenem, hogy nagyon konstruktív volt az együttműködés a kormányzati szervek és a párt képviselői, aktivistái között. Külön köszönöm a belügyminiszter úrnak az információkat, de a kormányhivatalok vezetői is tisztességgel jártak el, és amilyen információra szükség volt, azt mindig megkaptuk, így mi is szervezettebben és koordináltabban tudtuk segíteni a védekezést és nem csak lábatlankodtak az aktivistáink. Emellett én is fontos eredménynek tartom, hogy emberéletben nem esett kár és hogy a vagyon iránti védekezés is hatékony volt, még akkor is, ha sok családnak azért komoly károkat is okozott a mostani árvíz.

Való igaz, hogy érdemes egy kicsit a jövőről is gondolkodni, hiszen az a legjobb, ha meg tudjuk előzni a hasonló helyzetek kialakulását, éppen ezért én is a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlanám, hogy még csak a feladat felénél vagyunk, most jön a kártalanítás, a kárfelmérés, a helyreállítás, ami kiemelten fontos feladat, de emellett ugyanilyen fontos a gátak megerősítése vagy építése több olyan helyen, ahol most is látszódott, hogy ez komoly problémát okozott, illetve a vésztározók vagy az árterek ügye; ezekkel is érdemes foglalkozni. A Tiszáról nem is beszélve, hiszen ott is előfordulhatnak hasonló gondok és problémák.

Összességében szeretném megköszönni még egyszer a munkát, az együttműködést, a segítséget, és azt kell mondjam, hogy ebben a tekintetben most sokkal jobban vizsgázott a teljes védelmi szervezet, mint korábban, és ezért mindenkit, így a magyar kormányt is ebben köszönet illeti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Miniszterelnök úr igényt tart-e a viszonválaszra?

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, nem.

Felszólalások:   1   1-12   13-16      Ülésnap adatai