Felszólalás adatai

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Először is, képviselő úr, szeretném megköszönni azt a józan, odafigyelő, aggódó hangot, amivel ezt a kérdést kezeli. Bár többen lennének úgy, hogy ezt a hangnemet megütve próbálnak egy problémára, egy valós, létező problémára közös gondolkodás útján megoldást találni!

Szeretném elmondani önöknek, hogy a szociális törvény tavalyi módosítása azokat a legszükségesebb, azonnali lépéseket tette meg, amelyekkel biztosítani lehet a magas gondozási-ápolási szükséglettel rendelkező, ugyanakkor alacsony jövedelmű és legkisebb érdekérvényesítési képességekkel bíró embereknek, honfitársainknak a szociális szolgáltatásokhoz történő hozzáférését. Tehát azoknak az embereknek biztosít esélyegyenlőséget, akik ugyan a szociális-egészségügyi helyzetüknél fogva rászorultak volnának, ugyanakkor nincsen esélyük erre, hiszen Magyarországon is egy trend érvényesült az elmúlt időszakban, amely trend azt mutatja, hogy ezekben az intézményekben leginkább a magasabb keresettel, a jobb anyagi háttérrel rendelkezők tudtak bejutni.

Éppen ezért gondolom azt - és ebben bizonyára képviselő úrral is egyetértünk -, hogy annak az eldöntését, hogy egy adott intézményre vagy otthoni ellátásra van-e szükség, a legszerencsésebb, ha egy független szakértői szerv végzi el. Ez a szakértői szerv 2008. január 1-jétől az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet; tudják, kedves képviselőtársaim, hogy közel 50 éve a hazai társadalombiztosítás és szociális szakértés vezető intézményéről beszélünk, amely közel 30 jogcímen végez komplex szakértői tevékenységet. Ezen feladatkör ellátását, amit az ORSZSZI magára vállalt, a megyei kirendeltségeken 60 főállású köztisztviselő és egyéb jogviszonyban dolgozó új szakértő kezdte meg az év eleje óta.

El kell mondjam önöknek, hogy nagyon komoly munkát végeznek, 1500 fő gondozási szükségletének ellenőrzését végzik el, és gyakorlatilag 400 esetben már elkészült a pozitív eredmény. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Végül két rövid megjegyzést tennék, elnök úr, tisztelettel. Az első egy önkritikus megjegyzés: szeretném elmondani önöknek, és képviselő úrnak is, hogy mostanra értünk el oda, hogy szervezeti és személyi akadálya nincsen annak, hogy ezt a feladatot ellássuk. Az új eljárás pedig nem hosszabbítja meg az intézménybe való bekerüléshez szükséges időt, továbbra is mód lesz a felvételre és az átmeneti elhelyezésre.

Köszönöm, elnök úr, a toleranciáját. Kérem a válaszom elfogadását. Köszönöm, képviselő úr, a tisztelt figyelmét. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)