Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és annak lefolytatására várhatóan a következő ülésünkön kerül sor.

Most pedig soron következik a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18359. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, aki a napirendi pont előadójaként 15 perces időkeretben kapja meg a szót.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy munkát végeztünk az elmúlt hét hónapban, hiszen ez év februárjában a miniszterelnök úr az Országos Idősügyi Tanács előtt egy napirend keretében meghallgatta azokat a problémákat, amelyeket most egy csokorba gyűjtve törvénytervezet formájában idehoztunk az Országgyűlés elé.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt példázza, hogy az érdekképviseletek által megfogalmazott, saját hosszabb távú tapasztalataik, vizsgálataik eredményei által is alátámasztott kezdeményezések viszonylag rövid távon is célba érhetnek, ha a kormányzat figyel hangjukra, javaslataikra. Februárban - ahogy említettem - az Idősügyi Tanács ülésén hangzott el ugyanis a kérés, kezdeményezés, hogy a kormány vizsgálja meg a nyugdíjak között az elmúlt években, évtizedekben kialakult arányokat, mutassa ki a létrejött aránytalanságokat, torzulásokat, és hozzon intézkedéseket az igazságtalanságok enyhítésére.

Az ülésen részt vevő miniszterelnök a felvetést támogatta, és a feladatot mindjárt ki is adta. A javaslat kimunkálását, egyeztetését és a hivatalos kormányzati munkaszakaszt követően most az év vége felé pedig már törvényjavaslatként tárgyalhatja a tisztelt Ház azt a nyugdíjkorrekciós intézkedéscsomagot, amely jelentőségében, méreteiben, az érintettek számában, költségvetési kihatásában, de talán koncepciózusságában, rendszerszerű felépítésében is az utóbbi egy-másfél évtized egyik kiemelkedő nyugdíjprogramja.

Természetesen ez a program és az azt megalapozó szakmai munka nem előzmények nélkül való, nem is készülhetett másként, mint az utóbbi másfél évtizedben elért eredmények bázisán. Az egyik ilyen előzmény, hogy a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság jogelődjénél az 1990-es évek elején megkezdődött és azóta is rendszeres a nyugdíjarányok vizsgálata, elemzése reprezentatív tényadatok bázisán, korszerű módszerek alkalmazásával.

Igen fontos előzmény továbbá, és erről néhány mondatot külön is érdemes szólni, az 1992-es első és mindmáig egyetlen nyugdíjkorrekciós intézkedés. Ennek is az szolgált alapjául, hogy kezdtek kibővülni és pontosabbakká válni a nyugdíjak nagysági viszonyairól, arányairól vagy éppen aránytalanságairól szóló ismereteink. Így sikerült 13 éve egyetértésre jutnunk arról, hogy az intézkedésbe kiket indokolt bevonni, a korrekciós emelés mértékei milyen szempontok szerint és mennyire legyenek differenciáltak.

Meg kell mondanom, a helyzet akkor sem volt egyszerű, de az arányrendszert eltorzító tényezők akkor még nem voltak annyira szövevényesek, mint jelenleg. A kívánt hatás elérhető volt egylépéses korrekcióval, amely annál nagyobb mértékű emelést biztosított, minél régebben és minél hosszabb szolgálati idővel ment valaki nyugdíjba. Ma már ennél bonyolultabb a korrekciós struktúra. Az 1992. évi nyugdíjazási évjáratok közül utolsóként az 1988-asra kiterjedő korrekciós intézkedés társadalmi fogadtatása igen kedvező volt, és sokat javított az arányokon. Igen ám, de ezt követően további nehéz évek következtek, súlyos gazdasági recesszióval, a nyugdíjak és a keresetek drámai mértékű értékvesztésével, számos, külön-külön talán az adott időben és helyzetben indokolt, de összességében mégis a nyugdíjarányokat megzavaró nyugdíjrendszerbeli változásokkal. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek negatív tapasztalataiból érdemes is tanulnunk.

Mindezek nyomán azt kellett látnunk, hogy a nyugdíjarányok rendszere ismét sokkal több torzulást, feszültséget tartalmaz, és egyre sürgetőbbé válik egy újabb nyugdíjkorrekciós intézkedés.

És itt kell a mai javaslat újabb igen fontos előzményéről beszélni, nevezetesen a nyugdíjas érdek-képviseleti szervezetek egyre tudatosabb, célirányosabb és szakmailag is egyre magasabb színvonalú tevékenységéről. Mind több az olyan nyugdíjasszervezet, amely maga is végez vizsgálatokat, elemzéseket a nyugdíjarányok témakörében, képet alkot a kialakult helyzetről, súlyoz, megkülönböztetést tesz a fontosabb és kevésbé fontos tények, tényezők között, vagyis értékes nyugdíjszakmai tevékenységet folytat. Ennek során hasznosan együttműködnek az államigazgatási szervekkel, amelyek információkkal, elemzési módszerekkel, a releváns szempontok megfogalmazásával tudnak segíteni, cserébe viszont olyan ismereteket kapnak, amelyekhez csak az érdekképviseletek jutnak közvetlenül. Nevezetesen, a nyugdíjas-társadalomban kialakult nézetekről, értékekről, arról, hogy hogyan látják a leginkább érintettek az intézkedések tényleges hatását, mit tartanak jónak, mit tartanak rossznak.

(11.10)

Vagyis a nyugdíjasszervezetek tudják közvetíteni a döntés-előkészítés számára a kollektív bölcsességet. Alappal bízhatunk abban, hogy a nyugdíjasszervezetek és az állami szervek közötti jó együttműködés eredményeként - ezt nemcsak mi tartjuk jónak, hanem ők is, természetesen - az előttünk fekvő törvényjavaslatban benne van ez a kollektív bölcsesség is.

A nyugdíjas-érdekképviseletek a korrekció kérdését az elmúlt időszakban folyamatosan napirenden tartották, de talán idén látta úgy igazán minden érdekelt fél, hogy elérkezett az ideje egy hatásában, pénzügyi feltételeiben, perspektívájában komolyabb korrekciós intézkedés előkészítésének. Mostanra megtörténtek, illetve befejeződésükhöz közelednek a kormányzati ciklusra célul kitűzött intézkedések. Kifizettük a 19 ezer forintos egyszeri juttatást, újra bevezettük a méltányossági nyugdíjemelést, amelynek keretében körülbelül 430 ezren részesültek külön emelésben. Két lépésben 20-ról 30 százalékosra emeltük a saját jogú nyugellátás mellett folyósított özvegyi nyugdíjak mértékét. S hogy a legjelentősebbet említsem, amelyet az ellenzék is a különösen védendő értékek között említ, bevezettük a 13. havi nyugdíj intézményét. 2006-ban már teljes havi nyugdíj jár az évben tizenharmadszorra is. Az újabb jelentős nyugdíjprogramnak éppen ez a teljessé vált 13. havi nyugdíj nyitja meg a lehetőségét, hiszen a korrekciós intézkedések fedezetigénye szépen beilleszkedik majd az elmúlt négy év évenkénti negyedhavi nyugdíjtöbblete fedezetigényének a helyébe. Ez azt jelenti, hogy ezek az évenkénti rendszeres nyugdíjemelésen felüli többletek nem érnek véget a 13. havi nyugdíj bevezetésével, amely maga is több mint 8 százalékkal emelte feljebb a nyugdíjszínvonalat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezen a ponton szeretnék néhány fontos elemet kiemelni a nyugdíjkorrekciós javaslat elvi alapjait illetően. Az elsőt félig már ki is mondtam: a korrekció fő mércéje a jogszerzés, vagyis a biztosítási elv. Mindjárt az elején tisztázni szükséges, hogy itt nem a kisnyugdíjak általános, rászorultsági alapon történő emeléséről van szó, arra más eszközök, mint például a már említett méltányossági nyugdíjemelés szolgálnak. Itt a mérce az, hogy kik kapnak és milyen mértékben kisebb nyugdíjat annál, mint ami megilletné őket elért szolgálati idejük és keresetük alapján, természetesen a mai általános nyugdíjszínvonalat figyelembe véve. Kik kapnak csak azért kevesebb nyugdíjat, azonos életúttal rendelkező társukhoz képest, mert amikor nyugdíjba mentek, kedvezőtlenebb volt a gazdasági helyzet, vagy mások voltak a nyugdíjjogszabályok? Ezeket az aránytalanságokat a részletes adatbázisra épülő számítási modellezési munkálatok a megfelelő nyugdíjszakmai ismeretekkel társítva képesek feltárni. Az érintettek körét, az elmaradás mértékét viszonylag pontosan meg lehet így ismerni.

Itt azonban mindjárt kiegészítést kell tenni, nehogy félreértéseket okozzunk, vagy olyan várakozásokat ébresszünk, amelyeknek sem mi, sem más nem tudna eleget tenni. A nyugdíjkorrekciós javaslat mind a 2,7 millió nyugdíjas számára személyenként külön-külön nem tud igazságot tenni; nem túlzunk nagyon, ha azt mondjuk, ahány ember, annyi élethelyzet, ahány ember, annyiféle egyedi sajátosság fejeződik ki a nyugdíj összegében. Sajnos senki nem tudja az összes, személyenként változó, befolyásoló tényező hatását követni akkor, amikor azt igyekszünk megállapítani, kinél, milyen mértékű korrekció lenne igazságos. Mit tudunk akkor alapul venni? A tipikust, az általánost, a tendenciaszerűt, ami többé vagy kevésbé minden érintettre vonatkozik, s amelyet aztán egyedi módon színeznek a csak az adott személyre, nyugdíjasra vonatkozó sajátosságok.

Szeretném azt is kiemelni, hogy a nyolc elemből álló intézkedéssorozat lépéseinek tartalma, sorrendje nem véletlen. Igyekeztünk egy szerves egységet alkotó csomagot megkonstruálni, a lépések sorrendjénél kombináltan alkalmaztuk az elmaradások, az igazságtalanságok mértékének, súlyosságának szempontjait, és nyugdíjasokról lévén szó, talán érthetően az életkori szempontokat, továbbá mindezek mellett - mint arra utaltam is - figyelemmel kellett lenni a költségvetési mozgástérre is.

Ami pedig az egyes lépések konkrét tartalmát illeti, azt elsősorban az határozta meg, hogy a vizsgálatok szerint a kialakult aránytalanságok, ellentmondások két nagy összetevőjét indokolt megkülönböztetni. Az egyik komponenst a nyugdíjazás éve szerinti aránytalanságok képezik, amelyek többé-kevésbé hasonlóan érintettek mindenkit, aki az adott időszakban vonult nyugdíjba. Az egyes lépések korrekciós alapmértékei ezért mindenkire vonatkoznak, akik az adott időszakban mentek nyugdíjba. Csak azért nem hangsúlyozom, hogy e mértékek egy-egy időszakon belül mindenkire egységesek, mert ez alól van egy kivétel, a 2007. évi hármas számú korrekciós lépésben.

Ezt a differenciálást mi is egy kicsit óvatosan kezeltük, mert talán szokatlannak tűnhet, hogy nemek szerint javasoltunk különbséget tenni az 1987-ig bezárólag nyugdíjazottak korrekciós mértékében; bizonyára önök előtt ismeretes, hogy a férfiak számára 3, a nők számára 5 százalékos korrekciót javasoltunk. E különbségtől eltekintve azonban a nyugdíjazási évjáratok szerinti korrekciós alapmértékek egy-egy időszakon belül azonosak, különböző időszakok között viszont differenciáltak, hiszen az elemzések szerint jelentősen eltérő mértékű elmaradásokat kell mérsékelni. A legnagyobb emelést a különösen kedvezőtlen nyugdíjazási feltételekkel jellemezhető 1992-es és 1995-ös évjáratok kapják, összességében 8 százalékot, amelyben költségvetési és egyéb megfontolásokból kétszer 4 százalékos emeléssel 2008-ban és 2009-ben részesülnek.

A korrekció másik fő vezérlő mutatója a megszerzett szolgálati idő. Ez a szempont, szemben a nyugdíjazási évjárat szerinti korrekció általános érvényességével, a nyugdíjasoknak meghatározott kritériumok szerint elhatárolt körére vonatkozik. Az elemzések tanulsága szerint a szolgálati idő szerinti korrekciót azokra indokolt kiterjeszteni, akik viszonylag hosszabb időn át voltak biztosítottak. Ezen a ponton szeretnék a korrekcióval kapcsolatban egy félreértést eloszlatni. A szolgálati idő szerinti korrekció alapmértéken felül jár. Tehát nem a nyugdíjazás éve szerinti alapmérték van differenciálva a szolgálati idő szerint, hanem a mindenkinek járó egységes alapmértéken felül illeti meg az érintetteket a szolgálati idő függvényében a külön emelés.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Külön is szeretnék még a nyolclépéses program két eleméről beszélni, az özvegyi nyugdíjakról és a rokkantsági nyugdíjakról. A nyugdíjkorrekciós intézkedések nagy része a saját jogú nyugdíjakat érinti, és a felhasználandó források döntő része is ezen ellátásokat emeli. Szükségesnek tartottuk ugyanakkor, hogy az özvegyi ellátásoknál is sor kerüljön bizonyos feszültségeket oldó intézkedésekre. A saját jogú ellátások mellett járó özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelésére - bizonyára emlékeznek rá - sor került. Úgy éreztük azonban, gondolnunk kell azokra is, akik idős korukra magukra maradtak, sokan közülük már 75 év felettiek, és nincs saját jogú ellátásuk, a meghalt házastársuk utáni özvegyi nyugdíjból élnek.

A másik téma, amelyet kiemelnék, a rokkantsági nyugdíjak kérdése. Ennek exponálása azért is fontos, mert e tekintetben a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos fokig eltér attól a javaslattól, amelyet az Idősügyi Tanács látott. A kormányzati munkaszakaszban ugyanis az a meggyőződés erősödött meg, hogy a rokkantsági nyugdíjak 2010-re előirányzott jelentős mértékű megemelését helyezzük az eredeti javaslatnál tágabb keretbe. Az eredeti elképzelés ugyanis a rokkantsági nyugdíjrendszerben alkalmazott nyugdíjskálák hibáinak, torzításainak kijavításához kapcsolta volna a rokkantsági nyugdíjak korrekcióját. De talán akkor járunk el még helyesebben, ha a korrekció nemcsak ehhez a skálakiigazításhoz kapcsolódik, hanem az egész rokkantsági ellátórendszer átalakításához.

Végezetül szeretnék visszakanyarodni, tisztelt Ház, a beszédem elején elmondott gondolatmenethez, illetve ahhoz a gyakorlathoz, amelyet az Országos Idősügyi Tanács folytatott ez év tavaszán, illetve az év elején. Ugyanis szeretném elmondani azt a tisztelt Háznak, hogy az Idősügyi Tanácsban megfogalmazódott problémák mindegyike itt rögzítésre került. Ez az intézkedéscsomag, amelyről szó van, körülbelül 2,6 millió ember sorsán javít. Ennek összes konzekvenciája, anyagi konzekvenciája mintegy 134 milliárd forint. Pontosan tudták az idősszervezetek képviselői, hogy ezt nem lehet egyetlenegy varázsütéssel megoldani, éppen ezért ez a struktúra, ez az évenkénti lebontás velük egyeztetésben került megfogalmazásra, és így került törvényjavaslat formájában ide az Országgyűlés elé.

(11.20)

Szeretném azt is elmondani a tisztelt Háznak, hogy ezt a lépéssorozatot az Idősügyi Tanácsba delegált minden egyes személy kézjegyével látta el, és ezt követően a Művészetek Palotájában a miniszterelnök is aláírta. Tehát ez egy szerződés az időstársadalom és a miniszterelnök között.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Egy országgyűlési ciklusban, azt gondolom, minden képviselőnek vannak szívéhez igazán közel álló döntések, amelyekre majd a későbbiekben is jó érzésekkel emlékezik. Számomra ilyen ez a mai, asztalon fekvő napirend; nem elsősorban amiatt, hogy az életkor előrehaladtával az emberben növekszik az empátia a nyugdíjasokról történő társadalmi gondoskodást illetően, nem is annak okán, hogy véleményem szerint mindenkor a társadalom erejét, tisztességét, humánumát bizonyítja az, hogy miként gondoskodik az idősekről, hanem elsősorban azért, mert olyan, a képviselői vagy közéleti munkám során eddig tapasztalt és nehezen magyarázható aránytalanságokat kísérel meg kezelni, amelyek tarthatatlanul nehezítik meg, teszik elfogadhatatlanná az egész rendszert. Magyarán, a rendszer igazságtalanságait, megmagyarázhatatlan különbségtételeit kezeli annak a két szempontnak megfelelően, amelyről az államtitkár úr is beszélt, mégpedig hogy a nyugdíjba menetel évétől függően, illetve a szolgálati időtartamtól függően megmagyarázhatatlan különbségek szórják szét sajnos elég nagy különbségekkel a nyugdíjakat.

De örülök annak is, hogy ugyanezekben a percekben zajlik a költségvetési bizottság ülésén a nyugdíj-előtakarékossági számlákkal kapcsolatos kormánykezdeményezés, amely szintén annak bizonyítéka, hogy nem egyetlen elemként és egyetlen területre koncentrálva, hanem a maga komplexitásában kezeli a kérdéskört.

A költségvetési bizottság - alaprendeltetésének megfelelően - a javaslat pénzügyi hátterét tekintette át, és ebben egyértelmű megerősítésre kerül, hogy az ötéves időtartamra széthúzott programban, amely a 2006. évi 16 milliárdtól a 2008-ban legmagasabb 37 milliárdig terjed, évente differenciáltan, a gazdaság örömteli növekedését tekintve vállalható teher.

Ugyanakkor a vitát - amit a szavazás nem tükrözött, hiszen 19 igen szavazattal és 1 tartózkodással ajánlottuk általános vitára -, mégis belengte egy nagyon rossz ízű hangulat, hangütés, ez pedig arról szólt, hogy túlzottan kampányízű, a kampányra időzített lépés ez. Én úgy vagyok ezzel, hogy akár a célért ezt is örömmel vállalom, de ez a koalíció a legkevésbé vádolható azzal, hogy a kampány időpontjára koncentrálva kezeli a nyugdíjasok problémáját. Államtitkár úr is sorolta azokat a lépéseket, amelyek a gazdaság teherbíró képességétől függően igenis évről évre megtették az elvárhatót, a jogosan járót. És 2006 nem egyszerűen csak a választás éve, hanem 2006-ban fejeződik be annak a 13. havi nyugdíjnak évenkénti szükséges fedezetbiztosítása, ami 30-40 milliárd forintot jelent a költségvetés számára, és itt kerül sor a társadalom figyelmét, a politika idősek felé történő fordulását újból bizonyító lépésre, amikor 2006-ban újabb 16 milliárd forintot tudunk ennek a célnak a szolgálatára fordítani. Így tehát azt gondolom, örömteli és üdvözölhető lépés ez, de nyilvánvalóan azzal a tudattal kell ehhez a kérdéshez fognunk, hogy ez önmagában nem fogja kezelni majd azokat a szélsőségeket, amelyeket minden ilyen lépés csak generálisan tud majd kezelni. Tehát megmaradnak a politikának azok az eszközei, önkormányzatok lehetőségei, amelyekkel ezt majd kezelni lehet.

Úgy gondoljuk, hogy ez a lépéssorozat igazán teljessé és minden szegmensét kezelővé akkor válik, amikor a rokkantsági nyugdíjak felzárkóztatásával 2010-ben mai árakon számolva 32 milliárd forinttal a program befejezettnek vehető.

Magam is azt javaslom, amire államtitkár úr utalt, hogy figyelemmel arra, hogy ez itt nem egynémely kiválasztott, hanem az Idősügyi Tanácsba tömörült valamennyi nyugdíjasszervezet egybehangzó akarata, tiszteljük meg azzal ezt a jó ügyet, hogy látványos változtatások és különösen az elképzelés szegényítése nélkül, akár változatlan tartalommal is támogassuk.

A költségvetési bizottság ezt tette, amikor 19 igen szavazattal és 1 tartózkodással ajánlotta a Ház figyelmébe.

Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Nyul István képviselőnek, a szociális bizottság előadójának.

DR. NYUL ISTVÁN, a szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló T/18359. számú javaslatot a szociális és családügyi bizottság 2005. november 28-án megtárgyalta. A bizottsági ülésen a nyugdíjbiztosító főigazgatója és munkatársai voltak jelen, és az előterjesztés szóbeli kiegészítését is ők tartották.

A több lépcsőben végrehajtásra kerülő nyugdíj-kompenzációs lépések régóta várattak magukra. A rendszerváltás óta szükséges lett volna már hasonló, azonban mind ez ideig ilyen típusú nem volt. A várható nyugdíjintézkedések az Idősügyi Tanács képviselőivel egyetértésben történtek, amit a miniszterelnök úrral ez év februárban történt találkozó és tanácskozás előzött meg.

A száz lépés program részét képező kompenzációs nyugdíjemelés egy régóta feszítő társadalmi igazságtalanságot hivatott orvosolni. Két évvel ezelőtt a saját nyugdíjjal is rendelkező özvegyek nyugdíjának emelése történt meg két lépcsőben. Ez érthetően jogos várakozást keltett azon zömmel idős asszonyok, özvegyasszonyok körében, akik saját nyugdíjjal nem rendelkeznek, és úgynevezett hátramaradotti nyugellátásban részesülnek, szerény anyagi körülmények között élnek. Érthetően elsőként ennél a mintegy 190 ezer özvegynél történik két lépésben átlagosan 7 ezer forint emelés.

A következő csoportba azok az értékvesztett nyugdíjjal rendelkezők tartoznak, akik 1987. december végéig mentek nyugállományba, és már induláskor is alacsony járadékkal rendelkeztek. 680 ezer embert érintő intézkedésről van szó, és mintegy 3400 forintos átlagemelés következik be.

A nyugdíjasoknak van egy csoportja, amelynek az akkori nyugdíjszámítás jogszabályi kerete miatt alacsonyabb a nyugdíja, mint hasonló beosztású és szolgálati idővel rendelkező társaiknak. Ez az 1991-96 között nyugdíjazottakra vonatkozik, és mintegy 760 ezer embert érint, akiknél differenciált emelés várható, átlag 4 ezer forintos értékben. 2009-ben három korcsoportnál történik hasonló differenciált kompenzáció.

Külön problémakör a rokkantnyugdíjasok helyzete. A rokkantnyugdíjasok esetén a nyugdíjaztatásnál a cél az alapvető ellátás mellett a jövőben az lesz várhatóan, hogy a munka világába történő visszairányításról is gondoskodjunk, és megfelelő rehabilitációt is biztosítsunk számukra. Ebbe a csoportba mintegy 540 ezer ember tartozik, és az átlagos nyugdíjemelés mintegy 5 ezer forint lesz.

Az ülésen jelen lévő ellenzéki képviselők egyetértettek a kijelölt a céllal, de kifogásolták, hogy az eljövendő időszakban következik csupán be. A mértékben is más véleményen voltak, és nem láttak garanciát ennek megvalósítására. A válaszban ismételten elhangzott, hogy ez egy társadalmi konszenzus eredményeképp született, jogi garanciákkal bíró és pontos költségvetési forrásokat megjelölő, tehát reálisan megvalósítható korrekciós javaslat. Elhangzott, hogy az intézkedéssorozat 2,6 millió embert érint, és ez nem befolyásolja a meglévő felosztó-kirovó rendszeren alapuló nyugdíjellátásunkat. Költségvetési igénye pedig mintegy 134 milliárd forint lesz.

A 13. havi nyugdíj kifizetése miatt is aggódó vélemények hangzottak el ellenzéki oldalról, pedig ez már tudvalevően a kötelező ellátmány része, és az is tudvalevő, hogy a jövő évben a teljes 13. havi nyugdíj kifizetésre kerül.

Az ülésen elhangzott, hogy a méltányossági nyugdíjat eddig 430 ezer ember vette igénybe. Ez átlag 2800 forintos nyugdíjemelést jelentett. Örömhír az is, hogy a jövő évtől az eddigi ötéves várakozási idő helyett három évre fog leszűkülni a várakozási idő, és az is, hogy mintegy 30 napra fog leszűkülni az ügyintézés.

(11.30)

Nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy egyedi élethelyzetek elbírálásáról van szó, és ezeknek a száma az élethelyzetből adódóan nyilvánvalóan növekszik. A szakértők megerősítették, hogy a korrekciós csomag részeként a kötelező emelésen túl 2006-ban 50 milliárdos, majd minden további évben 30-40 milliárd közötti mozgó többletjuttatást kapnak a nyugdíjasok.

Tisztelt Országgyűlés! Megállapítható, hogy az előttünk lévő felzárkóztatási program egy olyan társadalmi konszenzuson alapuló egyfajta társadalmi szerződésnek tekinthető, melyre példa nem volt, és amely a kormány és a nyugdíjas-társadalom között jött létre. A javasolt program szakmailag megalapozott, és a társadalmi igazságosságot tükrözi. Köszönet érte. A program megalapozottságát az is igazolja, hogy a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokkal folytatjuk munkánkat. Elsőként az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben.

Elsőként Vidorné Szabó Györgyi MSZP-s képviselő asszonynak adom meg a szót.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A szocialista frakció képviseletében állok most itt önök előtt, hogy valamennyi képviselőtársam nevében fejezzem ki a legmesszebbmenő támogatásunkat ez iránt a törvény iránt. Ez nemcsak a törvény tartalmának szól, bár elsősorban annak, hanem annak a formának és módnak, amelyben ez a javaslat létrejött, mert valódi konszenzus, valódi egyetértés az, amely az időskorúak társadalmát megjelenítő idősek tanácsa és az értük, a sorsukért felelősséget érző kormány közös eredménye.

Hallottuk, idén februárban hangzott el az igény az Idősügyi Tanács ülésén, és íme, most novemberben már a törvényjavaslatot tárgyalhatja a tisztelt Ház. A törvényjavaslatot, amely nyolc lépésben öt év alatt hatalmas, rendszerszerű változást hozhat a nyugdíjak igazságossága terén. Van-e fedezete? - kérdezték meg többen és többször ezeknek a javaslatoknak a tárgyalása során. Igen, van - nyugtatom meg önöket mindannyiukat. Van, ahogyan a részletekben már elhangzott, a fedezetet a 13. havi nyugdíj eddig bevezetett rendelkezései és az erre fordított összegek adják.

Manapság az emberek hosszabb ideig élnek, mint még nem olyan régen, az idősek, hála istennek, jobb egészségnek örvendenek, azonban mindez együtt jár az aktívak és az inaktívak arányának változásával is társadalmunkban. Mindezekről a kérdésekről az Európai Bizottság által kibocsátott kiadvány, az a bizonyos Zöld könyv szól, amely szerint az inaktív fiatalok és idősek aránya a dolgozó lakossághoz viszonyítva az idei 49 százalékról 2030-ra 66 százalékra nő.

Nagy demográfiai változások tanúi leszünk, és a társadalom demográfiai összetételének változása, alakulása nem tegnap kezdődött el, már régóta tudjuk, hogy figyelni kell ezekre a változókra, azonban mind Európában, mind hazánkban csak az utóbbi években jelentek meg markánsan ezek a szempontok, E változásban minden társadalmi szereplőnek maximálisan részt kell vállalnia, ki kell alakítani a nemzedékek közötti szolidaritás új formáit, amelyek alapja a kölcsönös segítségnyújtás, a képességek átruházása vagy a tapasztalatcsere. Az idősek megbecsülése és a társadalom tevékeny tagjaiként számon tartása fontos akkor is, amikor ők már gazdaságilag nem aktívak.

Nem szűkíthetjük le a kérdést pusztán a nyugdíjemelésre vagy a nyugdíjkorrekcióra, az idősügy tágabb értelmezése a biztonság, a testi, lelki egészségben megélhető idős kor, az aktivitás és a társadalmi részvétel elősegítése sokirányú megközelítést igényel. Kulturális, oktatási, foglalkoztatási és szabadidős lehetőségek szükségesek ahhoz, hogy az idősek kifejthessék aktivitásukat, valamint elfogadható és biztonságos társadalmi-tárgyi környezetet teremtsünk számukra, mert ez lesz a feltétele annak, hogy ezekkel a lehetőségekkel élni is tudjanak.

Társadalmunkban az idősekkel kapcsolatos megítélés ellentmondásos. Az egyik oldalon jellemző az időseket megillető tisztelet, amit élettapasztalatuk, életbölcsességük, megszerzett szakmai tudásuk feltétlenül indokol. A másik oldalon megjelennek az egészségügyi problémák, illetve a segítés és a támogatás fokozott szükséglete is. Egyfelől igaz az, hogy nem mindenkinek adatik meg a teljes testi és lelki egészség, sok idős ember állapota romlik, sokan gondozásra szorulnak, de másfelől a kitolódó életkorra gondolva számolni kell azzal, hogy ne csak hosszú életet, hanem tartalmas életet is biztosíthassunk számukra, ahogyan egy régi televíziós műsor címe megfogalmazta: életet kell adnunk az éveknek. Ez persze nemcsak egészségügyi kérdés, sorolhatóak a szociális ellátások, az egymással való törődés vagy a közösségi programok kialakítása. Azt is tudjuk, hogy vannak erre már kiváló kezdeményezések, példaként említhetjük az Idősbarát Önkormányzat-díj alapítását vagy az “Ezüst korö programot.

Hazánk uniós tagállamként első ízben 2005-ben dolgozta ki a megfelelő és fenntartható nyugdíjakról szóló stratégiai jelentését, az Európai Bizottság által jóváhagyott közös útmutató szerint. Engedjék meg, hogy ebből néhány pontot kiragadjak! A jelentésben megfogalmazottak alapján a magyar nyugdíjpolitika alapvető céljai a következők. A nyugdíjak az aktív életkorban elért jövedelemmel, azaz a befizetett járulékkal arányosan, a biztosítási elv következetes érvényre jutásával kerüljenek megállapításra. A korrekció, ami előttünk fekszik, éppen ezt a célt szolgálja. A kötelező nyugdíjrendszerben az ellátási kiadások nemzeti jövedelemhez viszonyított együttes aránya tartható kell legyen. A nyugellátások vásárlóértéke a gazdaság teljesítményével és teherbíró képességével összhangban kell emelkedjen. A szociális típusú nyugdíjtranszferek funkcióját a szociális ellátórendszer vegye át, tehát ne keverjük össze a szociális ellátást és a biztosítási alapú nyugdíjbiztosítást, nyugdíjellátást. Maradjanak meg a társadalombiztosítási elvű szolidaritás elemei is, a nemek közötti, a rokkantsági vagy a hátramaradotti alrendszerekre gondolunk. Folytatódjék az öngondoskodás térnyerése, a magánszféra szerepvállalása az időskori biztonság megteremtésében. Végül, de nem utolsósorban biztosítva legyen a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága.

Mindezek után összefoglalható nyugdíjpolitikánk alapelve: a nyugdíj nem adomány, hanem szolgálati idővel és járulékfizetéssel szerzett jog, amelynek biztosítása a mindenkori kormány felelőssége és feladata. Olyan országot akarunk, ahol egy élet munkája után a nyugdíj biztonságos megélhetést nyújt az idős embereknek, ahol az igazságosság jegyében a nyugdíjak a befizetett járulékok és a szolgálati idő alapján kiszámítható, értékálló, sőt a gazdaság növekedésével értéküket növelő jövedelmet biztosítanak, és ahol a legnehezebb helyzetben lévők is számíthatnak a társadalom segítségére.

Szeretnék megemlíteni röviden egy olyan javaslatot, amelyet a múlt héten nyújtott be a kormány, ez pedig a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló törvényjavaslat. Ennek a célja az öngondoskodás, ezen belül is a nyugdíj célú megtakarítások ösztönzése, a nyugdíj-előtakarékoskodók választási lehetőségeinek bővítése, valamint a hazai tőkepiac fejlődésének elősegítése. A törvényjavaslat lehetővé teszi egy olyan hosszú távú előtakarékossági rendszer kialakulását, amely a lakosság egyéni befizetésein, döntésein alapul.

Összefoglalva azt gondolom, megnyugtató, hogy ma már sokpilléres az idősek biztonságát megteremtő rendszer, ami a legrászorultabbak támogatásától egészen az állami társadalombiztosításon és magánnyugdíjpénztárakon, önkéntes pénztárakon át a nyugdíj-előtakarékossági számláig egyre több lehetőséget ad a méltó öregkor biztonságához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. A képviselő asszonyt illeti a szó mintegy tízperces időkeretben.

(11.40)

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális és családügyi bizottság megtárgyalta a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslatot, és a bizottsági felszólalásomat is azzal kezdtem, hogy a magyar jogrendszerben az alapjogok védelmét a Magyar Köztársaság alkotmánya deklarálja.

De nézzük csak, mit is mond az alkotmány 70/E. §-a: “A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén, vagyis joguk van a megélhetésükhöz szükséges ellátásra.ö

Emlékezzünk csak vissza a 2002-es kampányra, hogy mik is hangzottak el, milyen ígérethalmazt zúdítottak a választókra! Egyetértésben a nemzettel: “Mindenki számára biztosítjuk a tisztességes megélhetés lehetőségét: az özvegyi nyugdíjakat 50 százalékkal emeljük, rugalmassá tesszük a nyugdíjba vonulás lehetőségét, megállítjuk a betegeket terhelő gyógyszerköltségek növekedését, ingyenessé tesszük a szív- és érrendszeri, a csontritkulás elleni gyógyszereket.ö Medgyessy Péter, Cselekedni most és mindenkiért: “Mindenkinek joga van a jólétre. A nyugdíj nem adományö - és az özvegyi nyugdíjakat 50 százalékkal kívánta emelni. Majd Gyurcsány Ferenc, Lendületben az ország: “Meg kell teremtenünk a békés, nyugodt időskor lehetőségétö - és ígéretet tett az özvegyi nyugdíjak emelésére.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy kormányt két dolog jellemez igazán, nevezetesen: a szavai és a tettei. Az előttünk lévő törvényjavaslat nyolc lépésre bontott nyugdíjkorrekciós intézkedésre tesz javaslatot. A szocialista kormány a választási kampányban ígért 50 százalékos özvegyinyugdíj-emelését nem hajtotta végre, becsapta az idős embereket. A luxusbaloldali kormány a nyugdíjasokat állította szembe egymással, hiszen közel 200 ezer idős ember, aki saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezett, nem kapott egy fillért sem. Ezek az emberek, ezek az idős emberek rendkívül nehéz körülmények között élnek.

Négy év telt el, lassan négy év telik el a luxusbaloldali kormány működéséből, és az elmúlt négy év alatt tétlenül és érzéketlenül szemlélték ezen emberek nyomorúságát és a megélhetésükért folytatott küzdelmét. Félreértés ne essék, tisztelt Országgyűlés, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség minden olyan javaslatot támogat és örömmel vesz, amellyel a nyugdíjasok valamivel magasabb összegű ellátást kapnak, ez a törvény azonban nem szól arról, hogy hogyan és mikor kíván a szocialista kormány elszámolni azzal a 200 ezer idős emberrel, akinek a zsebéből több tízezer forintot vett ki azáltal, hogy egyszerűen kihagyta őket az özvegyi nyugdíj emeléséből.

2004. május 7-én képviselői önálló indítványt nyújtottunk be, amelyben kértük a törvény módosítását és a tízéves feléledési idő eltörlését; kértük ezt azért, mivel a túlélő számára házastársának halála súlyos lelki problémát jelent, különösen akkor, hogyha ez a szomorú esemény fiatalon következik be. Javasoltuk, hogy a törvény mondja ki: az özvegyi nyugdíj akkor jár, ha az erre jogosító feltételek valamelyike bekövetkezik, és itt volt a mondat vége. Hétről hétre kérjük a parlamenttől a napirendre vételét, de a szocialista, szabad demokrata képviselők ezt minden alkalommal leszavazzák.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvényjavaslat az özvegyinyugdíj-emelést két lépcsőben kívánja végrehajtani: 2006. január 1-jével, valamint 2007. január 1-jével, majd a nyugdíjkorrekciót pedig, a harmadik lépést, 2007-ben, a negyedik, ötödik, hatodik lépést 2008-ban, a hetedik lépést 2009-ben, és a legvégén a nyolcadik lépést 2010-ben, a rokkantnyugdíjak korrekciójával kívánja megoldani. A luxusbaloldali kormány eddigi működése alatt 4000 milliárd forinttal növelte a magyar állam adósságát, a nyugdíjak korrekciójára 134 milliárd forintot szán, és ami számomra megdöbbentő volt a törvény olvasásakor, hogy ebből mindössze csak 8 milliárd forintot képes felvállalni a jelenlegi kormány, az összes többit áttolja a következő kormány asztalára, hiszen tudja azt, hogy a 2006-os évben választások következnek, illetőleg a 2006-os esztendő a változás éve lesz.

Magyarország polgárai döntésükkel megerősítették, hogy hazánk 2004. május 1-jével az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. A csatlakozás alatt kísérletet tettünk a hazai nyugdíjak felzárkóztatására. 2004. május 22-én képviselői önálló indítványunk arról szólt, hogy valamennyi nyugdíjat, a szolgálati idő figyelembevételével, 30 év szolgálati viszony esetén legalább 10 százalékos, 30–34 év szolgálati idő esetében legalább 15 százalékos, 35–39 év szolgálati idő esetén legalább 20 százalékos, és 40 vagy efeletti szolgálati idő esetében pedig legalább 25 százalékos egyszeri, nagyobb összegű emelésben kell részesíteni, ami természetesen beépül az alapnyugdíjba. Azzal, hogy ezt a javaslatunkat elutasították, az idős emberek több ezer forint egyszeri, de a nyugdíjukba beépülő emeléstől estek el. Minden alkalommal kérjük, tehát hétről hétre, hogy a parlament vegye napirendre, de ugyanúgy, ahogy az előző javaslatunkat, ezt is minden héten leszavazza a szocialista–szabad demokrata többség.

Ma az Európai Unióban, hölgyeim és uraim, a nyugdíjak átlaga 1100-1200 euró. Hogyha ezt csak 250 forinttal szorozzuk fel, akkor ez annyit jelent, hogy egy átlagnyugdíj az Európai Unióban 280 ezer forint, ami Magyarországon a 2004. évi statisztikai évkönyv alapján 56 991 forint, és ha kiszorozzuk, mindössze csak 227 eurót tesz ki.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Emlékezzünk csak vissza a sokat emlegetett 13. havi nyugdíjra! Mi is történt a valóságban? 2002-ben a polgári kormány döntött a nyugdíj 13. havi, egy összegben történő kifizetéséről; erről nem csupán kormányhatározat született, hanem a forrás is biztosítva volt, tehát rendelkezésre állt. Mi történt a kormányváltás után? A harmadik kormányülésen Gyurcsány Ferenc és tanácsadója… - Medgyessy Péter, illetőleg tanácsadója, Gyurcsány Ferenc, eltörölték ezt a rendelkezést, majd négy esztendőre elcsúsztatva vezették be ezt az ellátást. Belegondoltak-e önök abba, tisztelt Ház, hogy mekkora veszteséget okoztak a szocialisták ezzel az intézkedésükkel az időseknek? Erről miért nem beszélnek, miért nem adnak számot a mintegy 3 millió nyugdíjas embernek, hogy becsapták őket?

Az idős emberek nem felejtenek, ők emlékezhetnek még a legjobban a szocialista kormány azon négy esztendejére, amikor 12 százalékkal csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke, és 50, illetve 100 forint emeléssel alázták meg őket. A polgári kormány négy éve alatt 22 százalékkal növelte a nyugdíjak vásárlóértékét, amit a törvény szerinti kötelező mértékű emelésen felül évről évre 3-3 százalékkal egészített ki, a luxusbaloldali kormány azonban hatalomra kerülése után ezt egy tollvonással megszüntette. Ez négy esztendő alatt 84 ezer forintos veszteséget jelentett az idős embereknek, ami 20 ezer forinttal több, mint a 13. havi nyugdíj, amelynek átlaga 65 ezer forint.

Tisztelt Országgyűlés! Ma már ott tartunk sajnos, hogy az emberek kételkednek a politikusok szavában, amihez nagymértékben hozzájárultak a jelenlegi kormány be nem tartott ígéretei, ezért biztosítékra van szükség, amit a nemzeti garanciáról szóló törvénnyel kívántunk megvalósítani. Jól mutatja a Gyurcsány-kormány érzéketlenségét és kétarcúságát, hogy addig, amíg a parlamentben a miniszterelnök támogatásáról biztosította a garanciatörvényt, addig két nappal később már úgy nyilatkozott, hogy semmiképpen sem kívánják ezt a javaslatot megszavazni. Ez annyit jelent, hogy nem adnak garanciát a 13. havi nyugdíjra, nem adnak garanciát a 13. havi családi pótlékra, nem adnak garanciát a gyermekek után járó adókedvezmény érvényesítésére, nem adnak garanciát a panelfelújítási program évenkénti, garantált összegű támogatására, nem adnak garanciát a földgáz, a villamos energia, valamint a gyógyszerek áremelésének korlátozására, és nem adnak garanciát az adó-visszatérítések határidőben történő kifizetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A biztonságérzet egy nagyon törékeny dolog; ha életünk részévé válik, akkor szinte észre sem vesszük, a jelentősége azonban akkor nő meg igazán, ha valami vagy valaki veszélyeztetni kezdi azt. Ekkor válik szükségessé, hogy a jogbiztonságról és a létbiztonságról ne csak beszéljünk, hanem mutassuk fel az igazi garanciákat is, de ne úgy, ne olyan hazug szórólapokkal, amelyeket a debreceni nyugdíjasok küldtek felháborodva a szociális bizottságba, ami arról szól, hogy nyolcpontos csomagot jelentett be Gyurcsány Ferenc kormányfő, ami eddig ugyan igaz, de majd folytatja, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzetének javítására, a nyugdíjrendszer igazságossá tétele érdekében, így a 13. havi nyugdíjon túl jövőre átlagosan 51 ezer forinttal nő minden idős ember éves nyugdíja.

(11.50)

És felteszik a kérdést ezután, hogy önök kinek hisznek, kinek adnak igazat, a Fidesznek vagy pedig az MSZP-nek. Felháborító és gyalázatos, hogy a 19 ezer forint mintájára újból megpróbálják a nyugdíjasokat a kampány során félrevezetni.

Köszönöm a figyelmüket, és csak azt szeretném kérni, hogy ezt fejezzék be. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Földesi Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

FÖLDESI ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elképedve hallgattam Mátrai Márta frakcióvezető-helyettes asszonyt, ugyanis az imént olyan felkent magabiztossággal mondta el véleményét egy olyan kormányzati időszakról, amelyben megszüntették a méltányossági nyugdíj lehetőségét, sok százezer embertől elvéve a lehetőséget, amelyben egy fillérrel sem emelték az özvegyi nyugdíjakat, amelyben juttatásokat vettek el, módosítva a korábbi törvényeket, most pedig álnok módon, valótlanul, hazug módon minősítik mindazt, amit ez a kormányzat három és fél év alatt tett.

Kedves képviselő asszony, ha önök három és fél éven keresztül csak bankárkormányozni tudtak, sodródó kormányzásról papoltak, most kitalálták azt az infantilis szót, hogy “luxusbaloldalö, amely persze időnként ráront a nemzetére - mondja az önök volt miniszterelnöke -, akkor azt kell mondanom, hogy kedves aggódó debreceni nyugdíjasok, ne féljenek a szocialistáktól. Nekem is van levél a kezemben Kaposvárról és birtokomban van a polgári hetilapjuk címoldala, ahol képviselő asszony az imént hallott valótlanságok tömkelegét már leírta.

Álságos az, amikor tőlünk akarják a tizenharmadik havi nyugdíjat megmenteni, kedves nyugdíjasok, kedves 3 millió magyar nyugdíjas. Nem nekünk kell garancia, hanem önöknek lett volna négy évük arra, hogy ne csak határozatot hozzanak róla, hanem be is vezessék. Mi ezt megtettük, nagyon méltányolják a nyugdíjasok, és azt gondolom, hogy ez az önök garanciatörvénye nélkül is működik. Csak egyetlenegy garancia van arra a nyugdíjas-társadalomnak, hogy mindez az intézkedéssorozat folytatódjon a tárgyalt törvénnyel együtt, ha 2006-ban újra ezt a koalíciót választják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Fidesz.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon csodálkozom az ilyen nyugtalan felszólaláson, amit Földesi képviselőtársam megenged magának egy hölggyel szemben. Azt gondolom, egy kicsit nyugodtabb stílusban azért el lehet azt mondani, hogy bizony van trükközés a kormány részéről. A következőt mondanám: a méltányossági nyugdíjjal kapcsolatban egyfajta tenyérből etetés esete áll fenn, hiszen a méltányossági nyugdíjat kérelmezni kell, mert nem jár automatikusan azoknak az időseknek, akik saját jogon nyugdíjasok, és 49 ezer forint alatt van a nyugdíjuk összege. Egyébként pedig erről a lehetőségről nagyon sokan nem is tudnak. Sokan tudnak, de nagyon sokszor találkozom olyan esettel, amikor nekem kell erre ráirányítanom a figyelmet. Való igaz, ha a kérelem bemegy és megfelel az elvárásnak a saját jogú nyugdíjas, akkor megkapja a mintegy 2500-3000 forint méltányossági nyugdíjat, de ehhez háromévente van - illetve előzőleg ötévenként volt - mód és lehetőség hozzájutni.

Ezt is köszönik a nyugdíjasok, de véleményem szerint az lenne a korrekt és igazságos - ha már az igazságosságról beszélünk -, ha automatikusan járna mindazoknak, akik ebben érintettek, és nem kérelmezni kellene, hiszen a tájékozatlanság a legnagyobb igyekezet ellenére is fennáll. Kár ennyire vagdalkoznia képviselőtársamnak, mert nagyon sok igazság van ezekben a dolgokban.

Vagy nézzük meg azt a helyzetet, amikor egy rokkantnyugdíjas, aki már közel van az öregségi nyugdíjhoz, jóhiszeműen próbálta a maga módján kiegészíteni a jövedelmét azzal, hogy két-három sertést tartott, azokat nagy-nagy nehézségek árán felnevelte, de a leadáshoz kellett egy őstermelőit kiváltania, és bizony az őstermelői léte és a három sertés leadása miatt megvonták tőle a rokkantsági nyugdíjat. Hol van itt akkor az a nagy igazságosság? S még hosszan sorolhatnánk a példákat.

A képviselő hölggyel egyetértek, és talán jobb lett volna, ha képviselőtársam is jobban figyel, és nem ilyen indulatos a képviselő asszonnyal.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már egyszer elmondtam, nem arra való a kétperces hozzászólás, hogy egy másik kétpercesre reagáljunk, hanem a normál felszólalásokra való reagálásra.

Megadom a szót két percre Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem erről kívánnék beszélni, nem kívánom méltatni az előttem felszólaló Földesi Zoltán képviselőtársam stílusát, azt viszont elvártam volna, hogy ha már hozzászól, akkor azt legalább érdemben teszi meg. Mégpedig az érdemi felszólalása arra irányulhatott volna, hogy mi az, ami nem volt helyes az általam elmondottakban. Mivel azonban ilyen nem hangzott el, nem volt tehát képes cáfolni azokat.

Méltatlannak tartom azt, amit a méltányossági nyugdíjjal kapcsolatban elmondott, hiszen azt mondani ma, hogy a méltányossági nyugdíj igénylésének a várakozási idejét öt évről három évre lecsökkentjük, és ezt úgy beállítani, mint valami pozitív intézkedést és üzenetet az idős korosztály számára, ez bizony már több mint arcátlanság, ugyanis ha nem felejtette volna el tisztelt képviselőtársam, ezt pont önök emelték fel három évről öt évre. Most visszaállítják öt évről három évre, de ezt úgy kommunikálni, mint valami nagyszerű dolgot, bizony eléggé elgondolkodtató.

Mint ahogy elgondolkodtató az is, amit a 75 éven felüli emberek számára ígértek a Medgyessy-féle kormányprogramban: “75 éves kor felett folyósítjuk az egyedülálló idősek pótlékát, megkímélve így az érintetteket a segély kérelmezésétől.ö Aztán ehhez jött a Gyurcsány-féle kormányprogram, amely úgy fogalmaz: “Ebben a kormányzati ciklusban emeljük a 75 éven felüli egyedülálló idősek támogatását.ö Ennek az egésznek csak egy szépséghibája van. Igaz, hogy a szociális törvény módosítása 2006. január 1-jével hatályba lép, a 75 éven felüli egyedülállóknak járó idősek pótlékát azonban csak azok kaphatják meg, akiknek a nyugdíja nem haladja meg a minimálnyugdíj 130 százalékát, ami ma 24 700 forint. Tehát nem minden egyedülálló 75 éven felüli ember kapja meg ezt a pótlékot - ahogy azt várta és remélte -, hanem vannak egyesek, akik kapnak, és vannak kettesek, akik ebből a juttatásból kimaradnak. Én ezt tartom rendkívül méltánytalannak, és úgy gondolom, hogy az idős emberekkel szemben ezt nem lett volna szabad megcsinálni. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy összesen nyolc írásban előre jelentkezett felszólaló van, próbáljuk meg őket végighallgatni, nem pedig egymásra reagálni, mert akkor a vita nem éri el a célját.

Most mondom, hogy utolsóként megadom két percre a szót Kárpáti Zsuzsa képviselő asszonynak. Több kétperces egyelőre nincs, de ne is jelentkezzenek.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Nyugdíjasok! Remélem, hogy van türelmük a képernyő előtt végighallgatni bennünket, hiszen egy nagyon fontos dologról szeretnénk ma itt a Házban beszélni. Nem vagdalkozni akarunk, és nem arról akarunk beszélni, hogy ki mit mulasztott vagy ki mikor nem emelt nyugdíjat, vagy hogy hogyan vette el például a Fidesz a nyugdíjasoknak szánt összegeket, és nem is csak arról szeretnénk beszélni, ahogy Mátrai képviselő asszony mondta, hogy kinek van igaza, a Fidesznek vagy a Szocialista Pártnak, hanem szeretnénk elmondani ebben a Házban kellő méltósággal azt, hogy mit tervez a kormány, az előttünk fekvő törvényjavaslat mely nyugdíjasköröket érinti, kik, mikor, melyik lépésben fognak megfelelő korrekciót kapni e törvényjavaslat alapján, és szeretnénk arról beszélni, hogy az Idősügyi Tanács teljes egyetértésével került beterjesztésre ez a törvényjavaslat.

Természetesen lehet minden másról is beszélni a törvényjavaslat mai vitája kapcsán, de a szakszerűséget sem nélkülözheti egy-egy felszólalás, hiszen például a Vincze képviselő úr által említett nyugdíjas egészen biztos, hogy nem rokkantnyugdíjas - de lehet, hogy ezt majd a parlamenti folyosón meg tudjuk beszélni -, hanem feltehetően szociális járadékos, aki egyébként szintúgy a nyugdíjfolyósítótól kapja a pénzét, de a szociális járadékos az nem nyugdíjas.

(12.00)

Ezt nagyon fontos szakmailag is a helyére tenni e Ház falai között, és azért is, hogy akik a tévét nézik, tudják, hogy a nyugdíjfolyósítótól szociális járadékosok is kapnak pénzt, de ez egy szociális ellátási elem, és nem a nyugdíjszerző vagy nyugdíjjogosultság alapján kapják az összeget.

Köszönöm szépen a hozzászólási lehetőséget.

ELNÖK: Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ, tízperces időkeretben, mint aki előre jelezte felszólalási szándékát.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én valóban a törvényjavaslatról szeretnék beszélni, de engedjék meg, hogy egy kicsit tágabb összefüggésből kiindulva kezdjem a mondanivalómat.

Rendkívül komoly feladat és súlyos felelősség minden kormány számára az időskori biztonságot garantálni. Különösen súlyos feladat, amikor a generációk egyensúlya éppen felborulóban van. Ezzel a problémával egész Európa kínlódik. Az uniós tagországok, lehet mondani: az öreg tagországok talán még nálunk is rosszabb helyzetben kínlódnak ezzel a feladattal, aminek elsősorban az öregedési tendencia, valamint az alacsony születésszám az oka.

Tehát amikor a generációk közötti egyensúly felbomlik, akkor a kormány egy korábban bevezetett és kiépített ellátórendszer finanszírozási problémáival rendesen megkínlódik. Látjuk ezt Nyugat-Európában, olyan, nálunk sokkal gazdagabb országokban, mint mondjuk, Németország vagy Franciaország. Ilyenkor a kormánynak azt kell mérlegelnie, hogy melyik eleméhez nyúl hozzá a rendszernek, hogy csinál-e átfogó reformot.

Lehetőségek természetesen vannak. Az egyik lehetőség például, hogy amellett dönt, hogy az aktív korosztály terheit tovább növeli. Ez súlyos döntés, amit nehezen vállalnak a kormányok. Dönthet amellett, hogy emeli a nyugdíjkorhatárt, tulajdonképpen ezzel is az aktív korosztályban tartva az idősödő lakosságot. Meg kell mondani, hogy Európa-szerte magasabb az átlagos nyugdíjkorhatár, mint éppen nálunk, és mi is nagyon nehezen csináltuk meg azt a 62 évre történő korhatáremelést a lakosság nemtetszése és kritikája közepette. Európában igazából egyetlen ország van, ha jól tudom, ahol lényegesen alacsonyabb most még a korhatár, Görögország. A többi vagy ugyanazon a szinten van, ahol most Magyarország, vagy magasabb szinten, de mérlegelik a további emelés lehetőségét. És a harmadik lehetőség a juttatások megnyirbálása, hogy hogyan is vehetnek vissza a korábbi ígéretekből, a korábbi ellátásokból, hogyan is vehetnek vissza kedvezményezett rétegeknek például a korengedményes nyugdíjazásából.

Ilyen körülmények között kerül sor arra, hogy ez a javaslat Magyarországon nem a juttatások megnyirbálásával foglalkozik, hanem pont ellenkezőleg: a juttatások bővítésével, hiszen ez egy olyan korrekciós csomag, amivel gyakorlatilag rendkívüli, soron kívüli nyugdíjemelést ígérünk a következő öt évre, különböző szakmai szempontok szerint. Erre pedig azért van szükség, mert a jelenlegi magyar rendszer nagyon sok belső aránytalansággal terhelt. Én szívesen használom azt a kifejezést, hogy belső igazságtalansággal terhelt, hiszen igazságtalan dolog az, ha mondjuk, negyven év szolgálati idő után, egy végigdolgozott élet után körülbelül ugyanolyan vagy hasonló nagyságrendű fizetést kapva az egyik embernek a nyugdíja akár 40 százalékkal alacsonyabb, mint a másiké. És ennek az a magyarázata, hogy Magyarországon időről időre, sajnos elég sűrűn változtak azok a szabályok, amelyek alapján az aktuális nyugdíjat meg lehetett állapítani; valamint az a magyarázata, hogy jó néhány olyan év van mögöttünk, amikor a nyugdíjak vesztettek a reálértékükből, tehát értékvesztés állt elő. Ez a két hatás együtt eredményezi azt, hogy a nyugdíjrendszer tele van ilyen igazságtalansággal és aránytalansággal.

Nagyon fontosnak tartom, hogy társadalombiztosítási rendszerről van szó, biztosítási rendszerről, aminek biztosítási filozófiája van. Fontos, hogy azok számára keletkezzen magasabb összegű nyugdíj, akik több időt töltöttek munkával, és nagyobb kereset után fizették be százalékosan a járulékokat. A nyugdíjakat ennek a két tényezőnek az együttes figyelembevételével lehet megállapítani: egyfelől a szolgálati idő, másfelől a járulékbefizetés az alapja a megállapítható nyugdíjnak.

Olyan rendszert tartanánk igazságosnak, ahol a hosszabb szolgálati idő és a magasabb járulékbefizetés egyértelműen magasabb nyugdíjat keletkeztethet, és fordítva: ahol rövidebb a szolgálati idő, nekem az a tapasztalatom, hogy az emberek is elfogadják, hogy ott kevesebb nyugdíj keletkezett.

A mi magyar viszonyaink között az a rendszer speciális sajátossága, hogy nagyon hosszú szolgálati idő alapján is csak azért, mert a jövedelem általában átlagosan alacsony, sajnos kis nyugdíjak, megélhetést nem biztosító nyugdíjak keletkeznek. A legfrissebb statisztikai adatok alapján is a nyugdíjasoknak több mint 60 százaléka tartozik az átlagos 59 ezer forint vagy 59 ezer forint alatti kategóriába, és csak nagyon kevesen, nem egész 10 százalék kap olyan nyugdíjat, amire azt mondhatnánk, hogy többé-kevésbé megélhetést biztosító, mert mondjuk, 100 ezer forint feletti összeget hoz a postás havonta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem szakmai szempontból ez a javaslat, egy pont kivételével, teljesen korrekt, éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni fogja.

Fontosnak tartom, hogy miközben a törvényjavaslat megjelöli azokat az évjáratokat, ahol több a hátrány, ahol átlagosan alacsonyabb nyugdíjak keletkeztek, és ilyen módon ad rendkívüli százalékos emelést, emellett kitér arra, hogy a hosszabb szolgálati időt jobban próbálja preferálni - évenként fél százalékot rátesz azoknak, akik 30 évnél többet dolgoztak.

Van viszont egy kérdés, amit én kezdettől fogva vitatok ebben a csomagban, és ez az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos kérdés. Mindjárt az első évben, 2006-ban kezdődik az özvegyi nyugdíj egy speciális csoportjának, az 50 százalékos özvegyi nyugdíjnak a megemelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem Vidorné szocialista képviselő asszony felidézte, hogy a nyugdíj nem adomány, hanem szolgálati idővel és járulékfizetéssel szerzett jog. Nos, ha a nyugdíj szerzett jog, azt gondolom, hogy értelemszerűen az özvegyi nyugdíj is szerzett jog, az elhunyt házastársa által munkában töltött idő és járulékbefizetés alapján keletkezett szerzett jog, csak ez. És ha ebbe a dologba szociális szempontokat keverünk, azt nem jól tesszük. Ma pedig Magyarországon háromtípusú özvegy van: az egyik eddig 50 százalékot kapott, ezentúl majd 60 százalékot fog kapni; a másik csoport, akik viszont a legtöbben vannak, 30 százalékot kap.

(12.10)

Tulajdonképpen a két százalék közötti igazságtalanságot is megszüntetni terveztük, ehelyett most ez a javaslat tovább nyitja a távolságot, tehát fokozza ezt az igazságtalanságot; és ehhez képest van egy harmadik csoport, néhány ezren, néhány tízezren vannak, akik egyáltalán nem kapnak özvegyi nyugdíjat. Éppen a tegnapi költségvetési döntés teremti meg számukra azt a lehetőséget, hogy méltányossági alapon a jövőben nekik is megállapítható lesz az özvegyi nyugdíj.

Azt gondolom, hogy főszabályszerűen és univerzálisan kellene ezt a belső igazságtalanságot kezelni, és sajnos ezt az igazságtalanságot ez a törvény inkább növeli, mint csökkentené. Ennyiben akartam összefoglalni a szabad demokraták álláspontját.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Megadom a szót Sisák Imre képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórumból.

SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslatot, mint minden olyan javaslatot, amely a nyugdíjasok helyzetének javítását szolgálja, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja. Támogatja, mert a magyar társadalomnak komoly tartozásai vannak a 3,2 millió nyugdíjas magyar állampolgárral szemben.

Vessünk egy pillantást a reálnyugdíjak alakulására az elmúlt tizenöt esztendőben! Az 1989-es állapotot vehetjük 100 százaléknak. 1994-ben az Antall-Boross-kormány idején 86,9 százalékra csökkent a reálnyugdíjak vásárlóértéke. 1996 volt a mélypont a Horn-Bokros-kormány idején: 71,3 százalék; 1998-ban 76,6 százalék; 2002-ben a polgári kormány kormányzásának végén 93,7 százalék - tehát mintegy 22 százalékos javulást láthatunk -; 2005-ben 109,4 százalék. A nyugdíjak reálértéke csak 2003-ban emelkedett az 1989-es szint fölé, vagyis a nyugdíjasok tizenhárom kemény évet éltek meg.

A nyugdíjak emelkedése az egymást követő kormányoknak a választások éveiben tett intézkedései és fogadkozásai ellenére sem tartott lépést a GDP növekedésével, hiszen ez 2005-ben az 1989-es állapotnak a 132,5 százaléka. A nyugdíjak alakulása lemaradt a reálbérekhez képest is.

A jelen javaslat nyolc korrekciós lépésről beszél. Jól emel ki olyan nyugdíjascsoportokat, ahol feltétlenül korrekcióra van szükség. Ennyiben tehát egy elfogadható törvényjavaslatot tárgyal a Magyar Országgyűlés. A törvény öt év alatt összesen 134 milliárd forint körüli korrekciós nyugdíjemelést irányoz elő: az első évben 8 milliárd forintot, a következő évben, 2007-ben 35 milliárd forintot, 2008-ban 37 milliárd forintot, 2009-ben 22 milliárd forintot, 2010-ben pedig 32 milliárd forint többletkifizetéssel számol; és ebben az ütemezésben van a törvényjavaslat gyengéje.

A kormány a leköszönését megelőző hónapokban több, öt évre szóló, kedvező kilátásokkal kecsegtető programcsomagot jelentett be elsősorban a lakosságnak - szavazatszerzési szempontból. A nyilvánosság, a propaganda hatásfokozása érdekében ezeket csöpögtetve, törvényjavaslatok formájában terjeszti a Magyar Országgyűlés elé.

Ezeknek az örvendetes híreknek a bejelentése úgy április óta folyamatosan többször elhangzik, ami azt az érzetet kívánja kelteni, hogy a költségvetés nincs is olyan romos helyzetben, mint ahogy a hazai és a külföldi szakemberek, az Európai Unió, s nem utolsósorban az ellenzék állítja. Tehát a kormány nem is a közpénzekkel való rossz gazdálkodásáról lesz megismerhető a rendszerváltó kormányok sorában, hanem az adakozó kedvéről.

A másik, hogy ezek a lényegileg törvénybe foglalt programcsomagok az MSZP-SZDSZ-koalíció választási programjának részét alkotják, amit elég sajátos formában, még a hatalomgyakorlás időszakában a koalíció parlamenti többsége törvénybe is foglal.

Mindezek a programok nagyon jók lettek volna, ha 2002-ben, a kormányzásuk első időszakában kezdenek ennek a megvalósításához. Ez azonban elmaradt. A nyugdíjkorrekciós programnak tehát a legfőbb hiányossága, hogy egy leköszönő kormány hattyúdalai közé tartozik. Valójában ennek költségeit már a következő kormánynak kell vállalnia.

Hozzáteszem, a rendkívül gyenge, gazdaságpolitikai szempontból is teljesen elhibázott és irreális, de törvényerőre emelt ötéves adótervvel szemben a nyugdíjkorrekciós programot a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vállalja, és a végrehajtását mindenképpen szükségesnek tartja. A következő kormányzati ciklusban mindent elkövetünk, hogy ez a program továbbfolytatódjon, úgy gondolom azonban, hogy amennyiben újra polgári kormány alakul, akkor ennek végrehajtását öt évről feltétlenül három évre szükséges csökkenteni.

A bemutatott költségstruktúrából látható, hogy a 134 milliárdos projektből 2006-ban mindössze 8 milliárd forintot vállal ez a kormány, a kiadásoknak mindössze az 5,8 százalékát, amely rendkívül alacsony összeg.

Érdekes, ebben a programban is szó esik az özvegyi nyugdíjak 50-ről 55 százalékra történő emeléséről, holott egy másik, előttünk lévő törvényben, a 2006. évi állami költségvetési törvényben már szerepel ez a változtatás. Valószínűleg jobb egy tárgyban két törvényt hozni, mint egyet sem, a PR-előnyökről nem is beszélve.

Egy komoly nyugdíjkorrekciós lépésre egyébként már az Antall-kormány idején is sor került, még 1992-ben. Ennek az volt a célja, hogy az 1989 előtti nyugdíj-anomáliákat valamelyest felszámolja. Megjegyzem: az Antall-kormány vezette be a nyugdíjak kötelező éves valorizációját is, ami - ha a törvényt a kormányok betartják - garanciát jelentett volna a nyugdíjasok számára, hogy az igazán szerénynek mondható magyarországi nyugdíjak nem fognak teljesen elértéktelenedni.

Ez a második, 2006-2010 között tervezett korrekciós lépés - talán azért, mert ugyanazok készítették elő, mint az 1992 előttit - önmagában véve szintén megalapozottnak tekinthető. Fontosnak tartjuk, hogy a rendezés jórészt a biztosítási elvet próbálja követni, és jó lenne tudatosítani a mai magyar társadalomban a feketegazdaságban tevékenykedőkkel és a feketejövedelmek haszonélvezőivel szemben, hogy ez így helyes, nem lehet potyautasként a szociális ellátásban részt venni.

Megjegyzem, hogy a nyugdíjrendszer méltányossá tételéhez a Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja és 1996 óta folyamatosan javasolja a nyugdíjak általános és egyszeri havi 10 ezer forintos emelését, ami bizonyos felzárkózást jelentene az Európai Unió nyugellátási viszonyaihoz. Ha erre az általános korrekcióra épülne a most benyújtott korrekciós lépéssorozat, akkor azt mondhatnánk, hogy a nyugdíjasok helyzete elfogadható mértékben javult.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány szó a részletekről. A törvényjavaslat az özvegyi nyugdíjak emelését két lépésben, 2006-ban és 2007-ben a jelenlegi 50 százalékról 60 százalékra kívánja emelni. Ez a 10 százalékos emelés összesen 16 milliárd forintos kiadást jelent a magyar költségvetésnek. A Magyar Demokrata Fórum szerint a nyugdíjasok között a legnehezebb helyzetben az özvegyi nyugdíjra jogosultak élnek. Így különösen, ha a következő kormány időszakára költekezik a Gyurcsány-kormány, az lenne a javaslatunk, hogy ugyanilyen arányú nyugdíjemelésben részesüljenek az özvegyek 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is. Vagyis összesen 25 százalék nyugdíjemelést javasolunk. Emlékezetem szerint - de ki tud ma már visszaemlékezni arra a nagyszámú ígéretre, ami ebben a ciklusban elhangzott és ködbe veszett! - a Medgyessy-kormány “Cselekedni most és mindenkiértö programjában még 50 százalékos nyugdíjkorrekciót javasoltak és ígértek az özvegyi nyugdíjasoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényt annak ellenére is támogatja, hogy nyilvánvalóan kampányfogásról van szó. Támogatja és ragaszkodni fog ennek betartásához, függetlenül attól, hogy ki fog kormányozni az elkövetkezendő négy évben.

Sajnos megint az a sajátos helyzet fordult elő, mint az előző ciklusokban, hogy a kormányok a választásokat megelőző időszakban fedezik fel a magyar nyugdíjasok nehéz helyzetét, és igyekeznek lázas ígéretekkel rávenni őket, hogy rájuk szavazzanak.

(12.20)

Utána következik a hosszú, négyéves csend, a tétlenség, a nehéz helyzetre, a megértésre való hivatkozás. Sajátos ez a nyugdíjpropaganda, ha az ember megnézi a Korózs Lajos államtitkár úr által elmondottakat. Van egy, az “Igazságot a nyugdíjasoknakö című prezentációs anyag. Ennek a 2. oldalán a következőket olvashatjuk: társadalmi szerződés a miniszterelnök és a nyugdíjas-társadalom között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos, a kádári időszakra emlékeztető megfogalmazás ez. Ezeket a nyugdíjakat nem a miniszterelnök adja, hanem a magyar parlament szavazza meg, és nem a miniszterelnök fogja kifizetni, hanem a magyar társadalom, illetve a magyar társadalom minden egyes, keresettel rendelkező polgára mond le a méltányosság érvényesülése érdekében szerény, nem milliárdos nagyságrendű jövedelme egy részéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-SZDSZ-koalíció még az ezer sebből vérző társadalombiztosítási alapokat is felhasználja saját propagandaköltségeinek a támogatására. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja, hogy az ötéves nyugdíjkorrekciós program részleteit tartalmazó kiadványt 240 millió forintos nagyságrendű költségkerettel juttatta el a kormány az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságon keresztül és annak költségére a lakosságnak. Én úgy gondolom, hogy talán nem közpénzen kellene kormányzati propagandát végrehajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer megismétlem: a Magyar Demokrata Fórum a nyugdíjkorrekciós csomagot 3,2 millió magyar nyugdíjas állampolgár érdekében támogatja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most megadom a szót Csákabonyi Balázs képviselő úrnak, az MSZP-ből. Önt illeti a szószék.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én valahogy úgy érzem most a vitának ebben a szakaszában, hogy egy ábrándom szinte semmivé foszlott. Én arra gondoltam, hogy ez a szakmai törvény ma itt az Országgyűlés falai között és az ország nyilvánossága előtt egyfajta szakmai vitát fog gerjeszteni, egy olyan szakmai vitát, ami megpróbál a napi politikán felülemelkedni, és megpróbálja azokat a javaslatokat a saját szakmai születésük keretein belül kezelni, mint ahogy azok megszülettek, és az ország elé és az Országgyűlés elé kerültek.

Végtelenül szomorú vagyok, hogy ott tartunk, hogy azt az egyetemes nyugdíjasérdeket, amit valamennyiünknek szolgálnunk kell, úgy néz ki, hogy bizony-bizony direkt politikai célokra kívánják felhasználni. Én ezt visszautasítom, nem is veszem fel a kesztyűt. Én nem erről kívánok beszélni, hanem szeretném megerősíteni azt, ami eddig történt, és folytatni azt a folyamatot, ami elkezdődött, és nagyon reméljük, hogy folytatódni is fog, teljesen függetlenül attól, hogy a következő időszak kormánya vajon baloldali lesz, avagy nem baloldali kormánya lesz az országnak, legyen az akár konzervatív kormány is, mert itt olyan feladatokról van szó, amelyek végrehajtása a mindenkori ügyeletes magyar vezetésnek kutya kötelessége.

Mielőtt azonban a szakmai értékelésről bővebben szólnék, meg kell válaszolnom azt a kérdést, amit itt felvetettek képviselőtársaink, mégpedig azt: miért most? Miért öt évre? A másik kormány terhére? Kampányfogásból? Propagandacélból? Eddigi ígéreteiket nem tartották be? Ezek olyan alapvetően igazságtalan felvetések, hogy komolyan mondom, az ember megütközik ezeken. Miért? Miért most?

Kérem szépen, tessék végignézni 2002-től kezdődően a nyugdíjasok érdekében tett intézkedések sorozatát - nem egy dolgot, sorozatát! Én most nem is arra a bizonyos 19 ezer forintra hivatkozom, sokat beszéltünk róla, megkapták, felejtsük el. De nézzük a következő lépéseket. Nézzük a méltányossági nyugdíjemelési és nyugdíj-megállapítási rendszernek a visszaállítását. Nézzük meg, hogy azt az intézményt azóta most már közel ötszázezer ember, ötszázezer kisnyugdíjas vette igénybe ebben az országban. Nézzük az özvegyi nyugdíjak emelésének az első lépcsőjét, amikor két év alatt, tehát 2003-ban és 2004-ben, illetve 2004-ben és 2005-ben befejeződött a saját jogú özvegyi nyugdíjjal rendelkezők nyugdíjának emelése. Jelentős költségvetési fedezetet igényelt az is.

Nézzük meg a 13. havi nyugdíjnak a fokozatos bevezetésével jelentkező költségvetési terheket, továbbá ennek a nyugdíjak emelésére gyakorolt igen kedvező és pozitív hatását. Amikor bejelentettük azt, hogy bevezetésre fog kerülni az az úgynevezett 13. havi nyugdíj, akkor legyintettek rá. Amikor elkezdődött a bevezetése, akkor azt kezdték számon kérni rajtunk, hogy miért nem egy lépésben történik, miért elnyújtottan, négy esztendő alatt. (Az ellenzéki oldal felé:) Hát csak közbevetőleg, látom, hogy a képviselő asszony nagyot bólintott erre, szeretném megjegyezni azt, hogy, mondjuk, a 2006. évi költségvetésben, amit most tárgyal az Országgyűlés jövő évre, a 13. havi nyugdíjak kifizetésére 148 milliárd forint van előirányozva. Tetszik hallani, micsoda hatalmas összegről van szó? Ezt jelenti csak önmagában a 13. havi nyugdíj most már egészében történő, tehát mind a négy hétre történő kifizetése.

Amikor megvontuk, illetőleg kettéválasztottuk a kifizetés évente történő rendezését, hogy áprilisban az első részlet, november-december hónapban a második részlet, akkor azt mondták, hogy az kampányfogás. Hol volt akkor még a választási kampány, amikor ez bevezetésre került?!

Menjünk tovább, nézzük csak további intézkedéseinket, csak az úgynevezett nagymamagyesnek a létét. Annak idején, amikor bevezetésre került, nagy firifittyel csak éppen azt nem tették hozzá, hogy aki ezt igényli, az majd el fogja veszíteni a saját jogú nyugdíját, mert az addig szüneteltetésre kerül. Nézzük meg! Ma már 7-8 ezer személy veszi igénybe ezt az igen jelentős szolgáltatást, ami nemcsak a család gondjain segít, hanem még a munkaerő-piaci gondok megoldásához is bizonyos mértékben segítséget nyújt.

Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, tárgyaljuk a jövő évi költségvetést. Tetszenek tudni, mindannyian nagyon jól, hogy közel 2000 milliárd forint a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése. Tetszenek tudni jól, hogy minden magyar állampolgárra a magyar költségvetésből, a teljesből körülbelül 90 ezer forint jut, és ebből csak a nyugdíjak kifizetésére 17 500 forintot fordít az Országgyűlés.

Ha ezt megpróbáljuk megközelíteni érthetőbb módon, akkor azt kell mondani, hogy a költségvetés minden száz forintjából legalább húsz forintot csak a nyugdíjak kifizetésére fordít az ország, és akkor nem beszéltünk még arról, hogy az egyéb költségvetési előirányzatokban, az egészségügyben, egyéb helyeken még milyen horribilis összegek vannak éppen az idősügyet is szolgáló intézkedések céljaira elrendelve. Nézzük meg csak, mondjuk, a gyógyszerkassza közel 300 milliárdos költségvetését, aminek a jelentős részét ugyancsak az időskorú lakosság használja fel, és nem jelenik meg ebben a 2000 milliárd forintban, amiről az előbb szóltam.

Most aztán a másik támadás: a 13. havi nyugdíj miért nincs beépítve a nyugdíjakba? (Dr. Mátrai Márta: Nem ezt mondtam.) Hát ez egy fából vaskarika, kérem szépen! Mindig az előző évben a felemelt nyugdíjnak megfelelő összegben kapják meg a 13. havi juttatást, mégpedig úgy, hogy még az első félév és az esetleges korrekciók közötti különbözet is kifizetésre kerül, mint ahogy éppen kifizetésre került napjainkban minden ezt megkapó nyugdíjastársunk részére. A másik dolog pedig: a 13. havi fizetést sem alapbérként kapják a munkahelyeken azok a közalkalmazottak, köztisztviselők, akik részére ez jár, hanem ez egy kvázi pluszjuttatásként jelenik meg. Ennek az a lényege, hogy azt létre kellett hozni, azt meg kellett teremteni, és végre kell hajtani.

Egy nyugdíjasfórumon még a bevezetés első évében egy tévévita után megjegyezte egy nyugdíjastársam, hogy majd hiszem, ha látom, hogy lesz 13. havi nyugdíj. Azóta találkoztam vele az utcán: most már elhiszi nekem? Azt mondja, most már mégiscsak kénytelen elhinni, mert hát valóban szó van erről.

(12.30)

Na, most a szakmai részéről valamit! Ez az özvegyi nyugdíj kérdése is, én Béki Gabriella képviselőtársam véleményére nagyon hallgatok, mert tudom, hogy az idősügynek kiváló szakértője, azonban ebben az özvegyinyugdíjas-kérdésben nem tudom teljes egészében, sőt nem teljes egészében, nem tudom osztani az álláspontját. Ugyanis a korrekciós lépések előkészítése során nagyon komoly szociológiai tanulmányokat is folytatott a főigazgatóság, és ismeri az özvegyi nyugdíjasok szociológiai összetételét, és azok az özvegyek, akik saját jogú nyugdíjjal nem rendelkeznek, azok vannak a legrosszabb helyzetben, mert ezek rendszerint és döntő többségükben vidéken élő olyan asszonyok, akik a családi nevelés miatt és munkahely hiányában nem tudtak maguknak saját jogú nyugdíjat szerezni. Jó, hozzá lehet tenni azt, hogy van egy-két - ezt nem képviselő asszony mondja, de másoktól hallottam -, van egy-két nagyságos asszony, aki egész életében nem dolgozott, és most igényt tart a férje nyugdíjának az 50 százalékára. Ezeket egyenként kiemelgetni nyilván nem lehet egy olyan rendszerből, ahol a döntő többség erősen rászorult, és az ő helyzetükön kell segíteni.

Ami a jogi megítélést illeti, az sem egészen úgy néz ki, mert van nekünk egy családjogi törvényünk is, ami védi a házasság intézményét, és nagyon jól tudjuk, hogy azok a jogok, azok az anyagi javak, amelyeket valamelyik házastárs az élete során megszerez, azok a házastársi közös vagyonhoz tartoznak. És ugyan egy kicsit erőltetett az énáltalam most elmondott példa, de nyugodtan a családjogi törvényt is segítségül lehet hívni nekünk ebben az esetben, amikor ennek az özvegyi nyugdíjnak a jogalapjáról beszélünk.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy időm azonnal végére ér. Ez a törvényjavaslat rendkívüli módon előremutató. Szeretném azt mondani, hogy egy ilyen hatalmas társadalmi réteg helyzetén javítani egyik napról a másikra nem lehet, azonban 2002-től kezdve folyamatosan történtek a lépések, itt igyekeztem végigvezetni, és ezek a következő öt év legfontosabb lépéseit jelentik, és igenis előremutatóan kell tervezni, mert kormányciklusokon átívelően kell nekünk az idős lakosság helyzetén javítani, segíteni rajta, és állandóan figyelemmel kísérni sorsukat.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, kétperces felszólalásra, a Fideszből.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársaim közül többen említették a méltányossági nyugdíjat mint lehetőséget, Csákabonyi képviselő úr is utalt rá, de emlékeztetőül elmondanám, hogy ez a kormányzati ciklus volt az, amikor öt évre felemelték háromról az igényelhetőség lehetőségét, aztán egyet gondoltak most, hirtelenjében, és örülni lehet annak, hogy azért három évre visszavitték. De én még jobban örültem volna annak, hogyha az eredeti három évet meghagyták volna a ciklus során, és ahhoz képest most csökkentettek volna, mondjuk, kétévente való igénylési lehetőségre, mert még jobban örültek volna az érintettek, hogyha nem egyfajta igénylési procedúrán kellene keresztülmenni, és így nagyon sokan nem is jutnak még hozzá a méltányossági nyugdíjemeléshez, tehát lenne egyfajta automatizmus.

Gyakorlatilag igazából a vidéken élőknek és mindenki másnak az volna az egyedüli és nagyon jó megoldás, illetve ami még kiegészíthetné a hölgyek esetében a nyugdíjakkal kapcsolatos mindenféle intézkedéseket, ha időben és 55 éves korban esetleg elmehetnének a hölgyek nyugdíjba, de ez bárhol, a városi lakosságra is érthető lenne.

Akik azt mondják, hogy összegszerűen kellene az alacsony nyugdíjakat emelni, én egy kicsit azonosulok ezekkel a véleményekkel, hiszen mondjuk, egy 25 ezer forintos, tényleg nagyon gyenge nyugdíjösszegnek nem ugyanaz az 5 százaléka, mint mondjuk, egy 60 ezer forintos vagy még ennél is magasabb mértékű nyugdíjnak. Ugyanakkor a nyugdíjasok találkoznak az áremelések során rengeteg nehézséggel; az áramdíjak emelése, gázárak indirekt módon visszacsapódnak a nyugdíjas élethelyzetekre.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ-ből.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Csákabonyi képviselő úr szociális szempontokkal érvelt, amikor az özvegyi nyugdíj 50 százalékos részének a megemelését próbálta érvekkel alátámasztani. Ismerem ezeket az adatokat, kétségtelen, hogy átlag tekintetében ez a legalacsonyabb. Ugye, itt alig 40 ezer forint az átlaga annak a havi ellátásnak, amit körülbelül ez a 190 ezer, zömmel idős asszony kap, hiszen zömmel idős asszonyokról van szó.

Az a probléma, hogy ha komolyan akarjuk venni, hogy biztosítási viszonyról van szó, szerzett jogról van szó, hogy ha egyetértés volt közöttünk abban, amikor a nyugdíjreformot csináltuk, hogy ennek a rendszernek a biztosítási elemeit kell erősíteni, akkor erre a problémára nem lehet úgy megoldást találni a rendszeren belül, hogy ne okozzunk nagyobb és súlyosabb igazságtalanságot másokkal szemben; mondjuk, azzal a több mint 600 ezer nyugdíjas özveggyel szemben, akinek saját jogon szerzett nyugdíja is van, és az özvegye, az elhunyt házastársa után csak 30 százalékot kap.

Tehát az a probléma, hogy nem lehet egy igazságtalanságot - hogy tudniillik ez nem egy megélhetést biztosító ellátás - egy olyan technikával orvosolni, ami még súlyosabb igazságtalanságot keletkeztet. Ha szerzett jogról van szó, a házastárs által ledolgozott évek és befizetett járulék alapján, akkor igazságtalan az egyik özvegynek 50 százalékot, a másik özvegynek 30 százalékot adni; ez az alapvető probléma. Hogyha alacsony az összeg, akkor azt a szociális ellátó rendszerben kell tudni, kellene tudni kezelni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Kárpáti Zsuzsanna képviselő asszonynak, az MSZP-ből.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a méltányossági nyugdíj kérdése több felszólalásban is és hozzászólásban is elhangzott, ezért nagyon fontos, hogy helyére tegyük a dolgokat.

A méltányossági nyugdíj intézménye az előző kormányzati ciklusban nem működött. A volt miniszternek volt egy személyes jogköre arra, hogy ő gyakorolhatott méltányosságot, amelyet jól vagy kevésbé jól - ezt, ma már azt gondolom, az utókor ítéli meg majd, hogy hogyan gyakorolta -, de egy személy gyakorolta. Mi visszaállítottuk. A szocialista-szabad demokrata kormány visszaadta a nyugdíjasoknak azt a lehetőséget, hogy aki úgy érzi, hogy neki kevés a nyugdíja, az méltányosságból kérelemmel fordulhat nem egy emberhez, egy miniszterhez, hanem a dekoncentrált szervhez, a nyugdíjfolyósító intézethez fordulhat emelésért.

A kezdeti öt évet, azt gondolom, nagyon helyesen csökkentjük le egyébként három évre, mert bizonyára önökhöz is elment nagyon sok olyan nyugdíjas, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, akik sokallották az ötéves időt, hogy újból méltányossági nyugdíjkérelemmel fordulhassanak a nyugdíjfolyósító intézethez. Fogadóórámon nálam is számtalan ilyen nyugdíjas megfordult, és bizony örülni fognak annak, hogy most már három évre csökkent le ez a várakozási idő. Meg kell mondjam, hogy a méltányossági nyugdíj intézménye természetesen nem váltja ki azt az intézkedéssorozatot, amelyet az előttünk fekvő törvényjavaslat egy hosszú távú ötéves program keretében tűzött ki, hogy megvalósít.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra Mátrai Márta képviselő asszonyt illeti a szó, a Fideszből.

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Először Csákabonyi képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni, és mindjárt megemlíteném a kaposvári Polgári Nyugdíjas Klub levelét, amelyet önhöz írtak, és amit megválaszolt képviselő úr, és abban felteszik a kérdést, de ezt nemcsak a kaposváriak teszik fel, hanem az országos nyugdíjas-társadalom teszi fel, amiben azt írják, hogy hányan élnek majd akkor, hányan vehetik fel, képviselő úr, mint a nyugdíjasok szószólója, ezt az emelést, amit önök itt öt évre elhúzva próbálnak megvalósítani - erre nem kaptak ugyanis választ.

(12.40)

Szakmai vitáról beszélt képviselő úr, amikor méltatta a nyugdíjkorrekcióról szóló törvényt, szakmai vitát remélt gerjeszteni, illetőleg úgy gondolta, hogy erről fogunk beszélni. Én azt gondolom, szakmai vitának kell tekinteni azt, ha valamelyik képviselő elmondja a benyújtott törvénnyel kapcsolatos álláspontját, és megpróbálja ezt az álláspontot úgy képviselni, hogy ez a nyugdíjas-társadalom számára jó legyen.

Az öt év számunkra nem jó. A nyugdíjas-társadalom számára ez a nyugdíjkorrekciós törvény úgy lett volna korrekt, ha önök azt mondják, illetőleg a szocialista kormány azt mondja, hogy 2006. január 1-jével életbe lépteti, és ezt a korrekciót megvalósítja, megvalósítja a rokkantak esetében, akik a sor végére kerültek, hiszen ön is nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy az I. és a II. rokkantsági fokozatba tartozó emberek között vannak olyanok, az I. rokkantsági fokba tartozók, akik másokra szorulnak, mert teljesen munkaképtelenek, a II. rokkantsági fokba tartozók szintén munkaképtelenek, de nem szorulnak mások gondozására - olyan mérhetetlenül alacsony nyugdíjjal rendelkeznek, hogy egyszerűen sem a gyógyszereiket, sem a megélhetésüket nem tudják biztosítani. Tehát erről kellett volna beszélni.

Ez a 134 milliárd forint, amit említettem a felszólalásomban, amiről ez a nyugdíjascsomag szól, hogy ebből csak 8 milliárdot váltanak át, illetőleg vállalnak fel, és az összes többit öt évre elosztva megpróbálják továbbtolni, ez egyszerűen felháborító akkor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amikor az államadósság 4 ezer milliárdjáról még mindig nem adtak számot, és nem tudjuk, hogy hova költötték el. Mert ha ez meglenne, képviselő úr, akkor ma az időseknek (Az elnök ismét csenget.), a rokkantaknak és mindenkinek az életét lehetne javítani. Köszönöm szépen. Köszönöm, elnök asszony. (Taps az ellenzéki padsorokból.)