Felszólalás adatai

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az érzésem, de lehet, hogy egyedül vagyok ezzel az érzéssel, hogy ez a törvénymódosítás a cikluson belüli egyik legjelentősebb törvénymódosítás.

Az életről, olyan bioetikai kérdésekről szól végeredményben, amelyek mellett nagyon sajnálom, hogy ilyen rohamban megyünk el; nagyon sajnálom, hogy mintegy megerőszakolva a törvényhozót - és nekem meggyőződésem, hogy nem az elfogadott országgyűlési határozati javaslat szellemiségének megfelelően - próbálják keresztülerőszakolni a parlamenten. Természetesen a petesejt adományozásáról van szó, de erről majd később.

Abban egyetért mindenki, nyilvánvalóan éppen attól függően, hogy melyik oldalon állunk a dohányzókat, nemdohányzókat illetően, hogy minden olyan intézkedést, amely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a dohányzásról való leszokás mindinkább társadalmi méreteket fog ölteni, csak üdvözölni lehet. Hogy itt mikor és hogy jutunk el a zéró tolerancia elvéhez, az éppen az aktuális politikai helyzettől, éppen a választások távolságától függ, az embernek néha ez az érzése, de nem hiszem, hogy ezen olyan nagy viták lennének.

Csak zárójelbe teszem azt, hogy a dohánytermékek automatákból történő árusításának a tilalma az én emlékezetem szerint más törvényben már szabályozva van. Hiszen emlékszem rá, hogy egyszer egy költségvetés kapcsán vagy egy adótörvény módosítása kapcsán azért be akarták csempészni ennek a résznek a kivételét, de éber képviselőtársaink segítségével ezt sikerült megakadályozni. Üdvözlendő, hogy ide ez bekerül.

A pszichiátriai betegek - a 15. §-ban a korlátozottan cselekvőképes, illetve cselekvőképtelen betegek önkéntességen alapuló intézményi felvételének kérdése.

(10.10)

Megmondom őszintén, számomra hihetetlen zavarosnak tűnik a szabályozás. Az egy dolog, hogy számomra, mert rendben van, én csak egy országgyűlési képviselő vagyok, de természetesen több pszichiáter kollégámnak is elküldtem ezt a javaslatot, hogy nekik mi a véleményük róla, és ami nagyobb gond, hogy számukra is teljesen zavaros, de engedjék meg, hogy erre egy kicsit később térjek ki, hisz, megmondom őszintén, számomra a petesejt-adományozás az egyik legfontosabb kérdés ebben a törvényjavaslatban.

Egy kicsit hadd nyissam a horizontot: az elmúlt napokban itt egy nagyon sajátságos kormánypárti koalíciós vita zajlott, a kisebbik kormánypárt, a liberálisok kőkemény támadást intéztek az egyházak ellen. Abszurdabbnál abszurdabb javaslatokkal álltak elő, ez teljesen mindegy, majd hallhattuk, hogy a miniszterelnök úr elmondta - és gondolom, a nagyobbik kormánypárt nevében is tette az elhatároló nyilatkozatát -,s hogy persze vannak képviselők, akik összevissza beszélnek, de a kormány természetesen mind a vatikáni egyezményt, mind az egyházak véleményét mindenkor figyelembe veszi.

Úgy érzem, hogy az egészségügyi törvénynek a petesejt adományozásával kapcsolatos részénél nem vette figyelembe, mert teljesen természetes, hogy a keresztény egyházaknak egyértelműen az az állásfoglalása, hogy mindenfajta művi beavatkozást az élet természetes rendjében elutasít, azt el kell fogadni, hogy ez az egyház álláspontja, csak akkor, ha egy hatalom az egyházzal harmonikus viszonyt próbál kialakítani, akkor azért ezekre a szempontokra is figyelemmel kell lenni.

Amennyire az internet nyújtotta lehetőséggel él az ember, és mondjuk egy nemzetközi kitekintést próbál ebben az ügyben tenni - habár a két évvel ezelőtt készült ombudsmani jelentés, amit a két ombudsman együttesen tett ebben a témában, elég részletesen taglal egy nemzetközi kitekintést -,s a fényében azt lehet mondani, ha ezt ebben a formában elfogadja a parlament, akkor talán a világ, de azt nyugodtan mondhatom, hogy Európa egyik legliberálisabb petesejt-adományozással kapcsolatos törvényjavaslata fogalmazódik meg.

Számos visszaélésre ad okot ez a hozzátartozói beengedés, hiszen ha valaki vette a fáradságot és a magyar joganyagban körbejárta, hogy a különböző jogszabályok az élettárs fogalma alatt mit értenek, akkor azt látja, hogy teljesen tág a lehetőség. Itt az igazolással kapcsolatosan már a költségvetési vita során talán Kósa Lajos volt az, aki az önkormányzatok feladatává tette bizonyos esetekben az élettársi kapcsolatnak az igazolását, és ennek az elég humoros módon előadott visszásságaira felhívta a figyelmet.

De mindezek ellenére azért komplexen próbáljuk a kérdést kezelni. A Magyar Demokrata Fórum meggyőződése, ahelyett, hogy ezzel az eddigieknél erőteljesebben érvényesülne az egyén méltóságának, érdekeinek és jólétének védelme, a petesejt-adományozás anonimitásának részleges feloldása éppen ezek fokozott veszélyeztetésével jár a folyamatban részt vevőkre nézve. Elsődlegesen a törvénymódosítás alapján potenciális adományozóként megjelölt közeli hozzátartozókat érintően, akikre fokozott pszichológiai nyomás nehezedhet a törvény által lehetővé tett szolgáltatás biztosítása érdekében. Eddig úgy volt, hogy anonimitás esetén, aki adományozott, általában, az esetek többségében saját magának adományozott, csak a procedúra folyamán, ha többlet felhasználható petesejt keletkezett, akkor hozzájárult a felhasználásához.

Az, hogy orvosilag is aggályos két nő hormonális ciklusának a szinkronba hozása… - eléggé macerás dologról van szó.

Ha jogilag végiggondoljuk az egész helyzetet, számtalan élethelyzet adódhat, mondjuk - fogalmazzunk úgy - a genetikai anya, aki adományozza a petesejtet, illetve a recipiens esetében. A későbbiek folyamán mondjuk családi állapot megváltozása kapcsán a recipiens meghal, akkor mi lesz a genetikai anya jogosítványa?

Tehát számtalan olyan problémát lehet felhozni, ami nincs végiggondolva. Most azt hisszük, hogy valamire megoldást találtunk, és minimum kilenc hónap, de több év telik el, amikor szembesülünk bizonyos problémákkal, és akkor vakarhatjuk a fejünket a megoldást illetően.

Itt az oviedói egyezményre is hivatkozik a törvényjavaslat, azonban ennek van egy “Nyilvános vitaö címet hordozó 28. cikkelye, mely úgy szól, hogy: “A jelen egyezményben részes felek ügyelnek arra, hogy a biológia és az orvostudomány fejlődése által felvetett alapkérdések megfelelő nyilvános vita tárgyát képezzék, különösen a jelentős orvosi, társadalmi, gazdasági, etikai és jogi vonatkozások fényében, valamint hogy az esetleges gyakorlati alkalmazások megfelelő szakmai tanácskozások tárgyát képezze.ö Nem véletlenül fogalmaz így az egyezmény. És nem véletlen, hogy mindezekről a kérdésekről, amelyekről az életet és bioetikai területet érintően Európa felvilágosultabb felében évekig, évtizedekig vitatkoznak, amíg valamilyen törvényalkotási szabályozás következik be.

Azt tudom kérni a Magyar Demokrata Fórum részéről, hogy mi természetesen benyújtottuk a módosító javaslatunkat, hogy vegyük ki a törvényből ezt a részt - korai, előkészítetlen, megalapozatlan. Kérem képviselőtársaimat, hiszen a tízperces időkeret nem ad lehetőséget arra, hogy még részletesebben ezeknek az indokait kifejtsük, gondoljuk végig, most ne nyissuk ki Pandora szelencéjét ebben a tekintetben, és valóban egy társadalmi vita és valós társadalmi vita folyjon le, egy minden problémára kiterjedő, megoldási lehetőséget felvázoló vitát követően kodifikáljuk csak ezt a részt.

A későbbiek folyamán, gondolom, még lesz lehetőség szót kérni, és a törvényjavaslat egyéb kérdéseivel, különösen a pszichiátriai résszel, illetve az irányított betegellátási résszel kapcsolatban el fogom mondani az MDF álláspontját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP.

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai délelőttön az egészségügyi törvény egy nagyon érdekes és jelentős módosítását tárgyaljuk, amely - azt gondolom - azért is időszerű és különleges, mert nagyon sok esetben több ponton igen jelentősen figyelembe veszi a betegek, az ellátottak érdekeit. Itt nem csak a veszélyeztetett és különösen sérülékeny csoportokról, mint a pszichiátriai kezelésre szorulókról, szeretnék beszélni. Több felszólalásban már szó esett arról, hogy például a meddő nők kérdésével is foglalkozik ez a törvényjavaslat, hogy hogyan és milyen módon, azt mindjárt elmondanám, de ugyanakkor foglalkozik azokkal a betegekkel is, akik igénybe veszik az egészségügyi szolgáltatást, nevezetesen azon a ponton, amikor a betegjogokról beszél és a betegjogi képviselőkre vonatkozó szabályok különböző módosításait tartalmazza, megfelelő tapasztalatokat szerezve a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány tapasztalataiból leszűrve.

Mindenekelőtt ezzel szeretném kezdeni, hogy a betegjogokat hogyan módosítja ez a törvényjavaslat. Először is a betegjogok vonatkozásában a megszerzett tapasztalatokon alapulva kibővíti a 10 napos ügyintézési határidőt 30 napra. Meg kell hogy mondjam, hogy itt a koalíciós partnerrel nem biztos, hogy egyet fogunk érteni. Hiszen, ha például egy kórházi kezelés vonatkozásában nézzük, hogy a 10 nap egy betegjogi panasz kivizsgálásánál mire elegendő, akkor el kell mondjuk azt, hogy amikor a betegjogi és ellátottjogi képviselő el akar járni a beteg panaszának kivizsgálása ügyében, akkor nem biztos, hogy azokat a szolgálatos, műszakos ápolókat vagy orvosokat 10 nap alatt meg tudja hallgatni, akik sokszor fontos információval rendelkeznek a panasz kivizsgálása okán.

(10.20)

Nagyon fontosnak tartjuk azt a módosítást is - ez is megint az alapítvány, illetve a betegjogi képviselők tapasztalatán alapul -,s hogy sok esetben elégséges, ha a helyi önkormányzat mint fenntartó esetében a jegyző vizsgálja ki a panaszt, hiszen nagyon sok esetben már ez is megfelelő megoldást hozhat a beteg panaszaira.

Ugyanakkor a törvényjavaslat szerint módosul a kapcsolattartás fogalma is a törvény módosulásával, és lehetségessé válik, hogy például az a beteg, az a személy, aki meghatározza azt, hogy esetleg a rokoni vagy a baráti körből kivel nem szeretne kapcsolatot tartani, vagy mondjuk előfordulhat, hogy nem szeretné, ha meglátogatná, akkor ez esetben a törvényjavaslat most erre is lehetőséget ad. Azt gondolom, emberi jogi szempontból is rendkívül fontos eredmény, hogy most a betegnek a törvény alapján joga van meghatározni a kört.

A másik nagyon fontos kérdés, amivel a mai napon már többen foglalkoztak, a petesejt-adományozással kapcsolatos kérdéskör. Itt a miniszteri expozéban elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat egy nagyon fontos országgyűlési határozattal teremt összhangot, és igazából eleget tesz az Országgyűlés azon előírásának, amely a meddőséggel kapcsolatos mesterséges megtermékenyítési lehetőségek bővítését célozza meg.

Szükséges azonban leszögeznünk azt, hogy ez a módosítás nem nyit meg széles kapukat, tehát amit az ellenzéki retorikában hallottunk - félelmeket hallottunk -,s ezeket a kapukat ez a törvényjavaslat nem nyitja meg. Ez a törvényjavaslat valójában szűkebben tartja, és kizárólag azoknak az egyedülálló nőknek ad egy lehetőséget, akik mesterséges megtermékenyítés útján szeretnének gyermeket vállalni. Sajnos, komoly társadalmi probléma az, hogy élettársi kapcsolatban vagy egyedül élő nők is szeretnének gyermeket vállalni, de esetleg az illető hölgy betegsége okán ez csak mesterséges megtermékenyítéssel oldható meg. Erre hoz most ez a törvényjavaslat megfelelő szabályozást, megfelelő jogi kereteket és garanciákat.

Azokra az ellenzéki véleményekre, amelyek azt mondják, hogy a katolikus egyház értékrendjébe nem férnek bele ezek a mostani módosítások, a leghatározottabban le kell szögeznünk: azt, hogy milyen az egyedülálló hölgy vallási és felekezeti hovatartozása, hogy a katolikus, a református, az evangélikus vagy a zsidó hitközséghez tartozik-e, hogy milyen értékrend szerint él, milyen értékeket vall, ez a törvényjavaslat nem befolyásolja. Ettől még az egyedülálló hölgy, aki egyébként katolikus értékrendet vall, nyugodtan vállalhat gyermeket, hiszen azt gondoljuk, a gyermek vállalása, a gyermek születése nemcsak a társadalomnak, hanem Istennek is tetsző cselekedet. Ezért most ez a jogszabály ehhez teremti meg a jogi kereteket.

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a törvénymódosítás a nem konvencionális eljárásokról is szól. Tulajdonképpen pontosítja azokat az 1997. évi egészségügyi törvényben lefektetett módozatokat, ahogyan és amilyen módon a természetgyógyászat körébe tartozó eljárásokat alkalmazni lehet, és ahogyan ennek az oktatási rendszerét igénybe lehet venni. Nagyon fontosnak tartjuk, azért, mert a természetgyógyászat nemcsak a gyógyításról szól, hanem az életminőség javításáról is szól, arról is szól, hogyan lehet az egészséget megőrizni, megtartani.

Ugyanakkor el kell mondanunk azt is, hogy itt a nem konvencionális eljárások vonatkozásában - és itt összekapcsolnám a törvényjavaslat gyógyszerkönyvvel kapcsolatos passzusait, hiszen nem biztos, hogy ez teljes egészében így jó lehet, - a normaszövegen javítani szükséges. A VIII. Európai Gyógyszerkönyv már forgalomban van, a mi jogi szabályozásunk pedig egy kicsit szűkebbről szól. Például a gyógyhatású, illetve gyógynövényalapú gyógyszerkészítmények vonatkozásában is szükséges lenne, hogy legalább egy ráutaló mondat legyen a joganyagban és a törvényben. Ezen a ponton tehát lehetséges, hogy szükséges lesz kiegészíteni egy módosító javaslattal, azzal együtt természetesen, hogy definiálja, a törvényjavaslatot jónak tartom.

Szólnom kell az irányított betegellátási rendszerről is, hiszen a választókörzetem, Veresegyház is irányított betegellátási rendszert működtet. El kell mondanom, ez a törvényjavaslat az ellenőrzés, valamint az adatkezelés vonatkozásában jelentős előrelépést tartalmaz, még akkor is, ha ezt az ellenzéki képviselők és az ombudsman úr is kifogásolják; a megoldást törvényi szinten kell megtalálnunk. Ugyanis nem csak és kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak szükséges ellenőrzési és adatkezelési jogosultságokat adni, hanem a tulajdonosnak is. Legyen a tulajdonos az önkormányzat vagy magánvállalkozó, nyilván szeretné ellenőrizni azokat az egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek fenntartását vállalta, és amiért az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral szerződést kötött. Ezért tartom indokoltnak és időszerűnek azt, hogy az egészségügyi törvényben az Országos Tisztiorvosi Szolgálaton, az Országos Nyugdíjpénztáron, az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron túlmenően adunk felhatalmazást adatkezelésre az ellátásszervezők vonatkozásában.

Ezzel együtt jó szívvel ajánlom a törvényjavaslatot képviselőtársaim figyelmébe. Azt gondolom, néhány módosítással elfogadásra érdemes.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Kárpáti képviselő asszony figyelmét azért felhívnám arra, hogy a Magyar Köztársaságnak van egy alkotmánya, amely kifejezetten és kiemelten foglalkozik a család intézményének a védelmével, az egyik paragrafusban kifejezetten ez szerepel, és család alatt természetesen nem az egyedülálló hölgyeket, férfiakat érti, hanem a házasságban gyermeket nevelő egységet érti ez alatt, amire számtalan alkotmánybírósági döntés is hivatkozik, és meg is engedi ebben a tekintetben a pozitív diszkriminációt.

Nem ellenzéki retorikai fogás az, hogy itt az élettársi kapcsolatnál mondjuk a visszaéléseket, a kereskedelmi célú petesejt-adományozást felvetettük. Azt hittem, a képviselő asszony feláll, és tájékoztat minket, hogy igenis, jogilag teljesen korrekt módon szabályozva van az, mit értünk élettársi kapcsolat alatt, mennyi ideig, milyen életviszonyokat, hogyan kell igazolni. Azért mondtam a hozzászólásomban, hogyha valaki a Ptk.-t és ezeket végigtanulmányozza, bizony elég lazán van ez szabályozva, s ettől a pillanattól kezdve ha csak a felek nyilatkozatától függ az egész, akkor adva van az, hogy kőkeményen vissza lehet ezzel az egész üggyel élni.

Azt csak remélni merem, az egyedülálló hölgyek esetében recipiens oldalról nem lehetséges a petesejt-adományozás, hisz’ a hatályos jogszabálynak az a része nem változik, hogy csak különnemű élettársi kapcsolat esetén létezik, mert az beláthatatlan következményekkel járhatna. A következő lépés az lehetne, hogy mondjuk az azonos neműek részére is tegyük lehetővé, hogy gyereket neveljenek, különben (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) kezdjük el újra tanulmányozni Madách Ember tragédiáját.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony, MSZP.

(10.30)

KÁRPÁTI ZSUZSA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, hogy az alkotmányt figyelve ön azt mondja, hogy a családokat kitüntetett módon kezeli és védi, én azonban azt is el kell hogy mondjam önnek, hogy a jelenleg hatályos jogrend szerint egyenlőséget tesz, illetve egyenlően kezeli az élettársi kapcsolatot is. Ez a Ptk.-ból és egyéb más joganyagból is levezethető.

Nem gondolnám, hogy egy élettársi kapcsolatban élő pár, aki gyermeket nevel, bűnösebb pár lenne, mint az, aki családi kötelékben és egy jogi aktussal gyakorlatilag családot alapított. Meg kell mondjam, hogy természetesen a mi kormányzásunk idején már volt arra példa, hogy az élettársi kapcsolatban élőket preferáltuk és az ilyen élettársi kapcsolatból származó gyermekeket, nevezetesen, amikor például a családi pótlék intézményét még az első száz nap programja keretében az élettársi kapcsolatban élőkre is kiterjesztettük, tehát e tekintetben nekünk sokkal szolidárisabb a családfelfogásunk és a gyermeknevelési felfogásunk, úgy érzem, mint konzervatív képviselőtársaimnak.

Ezzel együtt természetesen, ha egy hölgy egyedülálló, és szeretne gyermeket vállalni, akkor nem értem, hogy miért lenne kevesebb joga gyermeket vállalni, mint annak, aki családban él vagy egy élettársi kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy ha végignézzük azt, hogy Magyarországon és a populációkban hány fiú- és hány lánygyermek születik, illetve, hogy az életünk folyamán hogyan változik a korosztályi összetétel, sajnos azt kell mondjuk, hogy kevesebb férfi van mint hölgy; és ha ellenzéki képviselőtársaim azzal egyetértenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy a természetes népességszaporodást valamilyen módon elő kell segíteni, kérem, hogy értsenek ebben is egyet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Gógl Árpád képviselő úr, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért vagyok szomorú, mert a salátatörvényeket nem szeretjük, de ennek a törvénynek, a módosítási csomagnak van nagyon sok eleme, amire szükség van, és ami nélkül nehéz továbblépni. És ez a törvény így a köztársasági elnökön nem fog túljutni. Nem fog túljutni azért, mert a magyar polgári jogrendszert nem fogják átalakítani azért, merthogy - mint ahogy Kárpáti képviselő asszony mondta - más a felfogásuk. Nem felfogások irányítják ezt az országot, hanem az alkotmány, arra a jogrendre épül az alkotmányunk is, amely valahol megfogalmazódott az Emberi Jogok Nyilatkozatában, a római jogra alapulva, a civil code-ra, a német jogrendszerre és a mi továbbépített rendszerünkre.

Az egész polgári jogrendszert nem fogják azért fölforgatni, mert tévedésből bekerül egy ilyen döntés vagy döntés-előkészítés ebbe. Higgyék el, képviselőtársaim, azért vagyok szomorú, mert ki fog siklani a többi jó eleme ennek a törvénynek e miatt a szerencsétlen betétel miatt.

Olyanokat pedig, hogy a katolikus értékrenddel mi ütközik… - kérem, nem a katolikus értékrenddel ütközik. Az értékrendünkkel valóban néhány dolog nem egyeztethető össze, és azt hiszem, hogy nem bűnösebb párokról van szó, és nem jogi aktussal teszünk fixszé egy kapcsolatot. Van a társadalomnak valamilyen rendezett rendje, és azért ahhoz illik inkább idomulni, mint az eltéréshez. Szeretném visszaidézni mindazoknak, akik még a klasszikus filozófián nőttek fel az általánost, a különöst és az egyest; a törvénykezést az általánosra hozzuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Havas Szófia képviselő asszony, MSZP.

DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy örömmel hallgattam Gógl képviselőtársunk korábbi felszólalását, konkrétan például a parlamenti dohányzás csökkentéséről vagy megszüntetéséről, amiben üdvözölte a törvényjavaslat ezen passzusait. Ugyanilyen nagy örömmel hallgattam előző kétpercesének az elejét, amiben üdvözölte azon módosításokat, amelyek nélkül - az ő szavait idézve - nehezen tudunk továbblépni.

A második felét pedig nagyon nehezen tudom értelmezni. Prejudikálja azt a tényt, hogy a köztársasági elnök úr nem fogja továbbengedni a törvényjavaslatot, mert alkotmánysértőnek fogja vélni. Én azért szeretném pontosítani, és megkérdezni képviselőtársamtól, hogy melyik részére gondolt, amiről már eleve tudja a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, hogy alkotmánysértő lesz, és nem fog átmenni a köztársasági elnök úr aláírásával.

A polgári törvénykönyv egyetlen passzusát sem sérti ez a törvénymódosítás. Az alkotmányhoz végképp nem nyúl. Nehezen értelmezhető, hogy melyik az a társadalmi csoport, melyik az a társadalmi réteg, amelynek sérelmére ez a törvényjavaslat bármit elkövet. Úgy gondolom, hogy épp a lehetőségeket nyitja meg, kezdve az egyedülálló meddő hölgyek gyermekvállalásán, a családok gyermekvállalásán, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutásnál. Tehát nem érzékeljük, nem látjuk és nem tudjuk, hogy mely passzusok lennének azok, amelyek már ennyire alkotmánysértőek, hogy megelőlegezzük a bizalmatlanságot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) velük szemben.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gógl Árpád képviselő úr, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mivel képviselőtársnőm felszólított, elmondom: a magyar jogrend és az európai jogrend a felmenők tisztázottságát tételezi fel, ahol ez nem tisztázott, ott azt tisztáztatja. Eddig csak apaságmegállapítási perek voltak, most már elképzelhetők lesznek az anyaságmegállapítási perek is. És mindazokat a jogkövetkezményeket, amelyek deklaráltan majd megjelenhetnek, rendezni kell, mert most képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy adományozott petesejtből és egy adományozott spermából létrejött új egyed további útját és az életútja kapcsán az örökösödési jogkövetkezményeket kell majd vizsgálni.

Ha ezt önök rendezettnek látják, és Sólyom úr is így fogja látni, és az Alkotmánybíróság is így fogja látni, én meghajlok. Én csak azt jeleztem, hogy végtelenül sajnálom, ha ezen fog kisiklani ez a törvénycsomag. De ha önök rendezettnek látják ezt, nyilván így gondolják. Az előkészítők is nyilván így gondolták. Én is gondolhatom azt, hogy rendezetlennek látom. Nem vagyok jogvégzett, de valamilyen természetes jogérzékem azért van, és néhány elemét a római jogig visszamenő polgári törvénykönyvünknek ismerem tételesen is.

Úgyhogy ennyi a válaszom, kedves képviselőtársam.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, a bennünket figyelők néha már nem egészen pontosan tudják, hogy milyen törvényjavaslat vitájáról folytatunk eszmecserét a Házban, ezért csak a pontosítás kedvéért engedjék meg, hogy az általunk beterjesztett törvényjavaslat vonatkozó passzusait idézzem ide a vita pontosítása kedvéért.

Az egészségügyi törvény 168. és 171. §-át szeretnénk módosítani. Nem egy új eljárást szeretnénk bevezetni. A petesejt-adományozás és a meddőség kezelésének orvosi megoldási lehetőségei eddig is lehetőségként álltak a természetes úton megtermékenyülni nem tudó anyák esetében a gyermekvállalás elősegítése érdekében.

(10.40)

Az egészségügyi törvény világosan leírta ezeknek a szabályait, ám keletkezett egy nagyon jelentős társadalmi igény, amelyik megfogalmazódott egy országgyűlési határozatban a nyáron, amelyik azt mondta, hogy a kormány vizsgálja felül az egészségügyi törvényt, hogy a meddőséggel kapcsolatos problémák átfogó kezelését úgy is segítse, hogy a petesejt-adományozásnak az egészségügyi törvényben a korábbiakban leírt szakaszaihoz képest tegyen egy olyan módosítást, ha úgy tetszik, könnyítést, hogy az anonim petesejt-adományozáson túl, szigorúan önkéntes alapon, nagyon alapos, rendkívül kiterjedt, szakorvosok által biztosított, az összes egészségügyi kockázatra kiterjedő felvilágosítást követően a gyermekre váró nő hozzátartozójának adja meg a lehetőséget, hogy nevesítetten is adományozhasson petesejtet.

Mézes Éva képviselőtársam a hozzászólásában azt indítványozta, hogy ne csak a hozzátartozóknak adjuk meg ezt a lehetőséget, hanem terjesszük ki a szoros érzelmi, baráti kötődésű ismerősök körére is; a kormány javaslata csak a hozzátartozókra nézve adta meg ezt a lehetőséget. Ilyen értelemben tehát sem jogállást nem változtatunk, sem más törvényt nem érintünk, a kormány eleget tett az országgyűlési határozatban megfogalmazódott követelménynek.

Elmondhatom, hogy az álláspontom közel áll Mézes Éva képviselőtársam álláspontjához, ezért országgyűlési képviselőként, akit nagyon sokan kerestek meg annak érdekében, hogy segítsek, hogy a gyermekük vállalásához minden módon hozzásegítsük őket az egészségügy berkein belül, hogy gyerekük lehessen - hozzám elsősorban párok fordultak -,s ezért azt gondolom, hogy egy nagyon tisztességes és jogilag korrekt álláspontot foglaltunk el ebben a dologban. Ezért úgy gondolom, hogy nem terjeszkedtünk túl azon az egészségpolitikai és bizonyos értelemben bioetikai állásponton, és a kormány nem sértette meg a törvényjavaslatával azt a követelményt, hogy világnézetileg semleges álláspontot foglaljon el és képviseljen.

Tehát tisztelettel kérem képviselőtársaimat, amikor tovább fogják majd folytatni ezt a vitát, legyenek tekintettel a benyújtott törvényjavaslat szövegére, az ezt megalapozó országgyűlési határozatban leírt követelményekre, és természetesen senkit sem szeretnék korlátozni, hogy a maga álláspontja mellett érveljen, vagy az emellett érvelő álláspontokkal vitatkozzon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr, MSZP.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A parlament előtt gyakorlatilag ezen a törvényen kívül, amely az egészségügyi törvény módosítását célozza, még egy ezzel összefüggő másik törvényjavaslat is szerepel, így a kettő együtt ad egy olyan komplex változtatást, amely könnyebbé, jobbá és törvényszerűbbé teszi az egészségügy további működését.

Ennek a törvényjavaslatnak a vitájánál néhány pontot szeretnék kiemelni, és csatlakoznék azon képviselőkhöz, akik egyetértenek azzal, hogy a 10 napos kivizsgálási idő kevés, és szükség van 30 napra, hiszen ha csak egy szövettani vizsgálat vagy egy más vizsgálat elvégzésére gondolunk, és az igazságügyi szakértői vélemények megalkotására, akkor ennek elvégzésére a 10 nap nem elégséges.

Itt a petesejt-adományozással kapcsolatosan Csáky képviselőtársam említette, hogy szükség lenne egy társadalmi vitára. Számtalanszor nekifutottunk ezeknek a kérdéseknek, hiszen 1997 óta, amióta az egészségügyi törvényben szerepel a dajkaterhesség, és szerepelnek ezek a humán reprodukciós eljárásokra vonatkozó törvények, egyik oldalról csak kinyilatkoztatások és körlevelek jelentek meg. A vitakészség abszolút nem jó, és nem folyt le ilyen vita. Mindenképpen túl kellene ezen lépni, hiszen Európa számos fejlett országában ezek a kérdések törvényileg szabályozottak, sokkal előbbre járnak azokban a vizsgálatokban, amelyek az őssejteket már terápiás célra tudják alkalmazni. Ha mi mindig leragadunk ezeknél a kérdéseknél és nem lépünk tovább, akkor elmegy mellettünk a világ, elmegy mellettünk a haladás; ha a genetikai tárgyú kérdésekben és a géntechnológiával módosított élelmiszerekben megállunk, elhalad mellettünk a fejlett Nyugat, a fejlett világ.

A másik, amivel ez a törvénytervezet foglalkozik, az, hogy a madárinfluenza - nagyon helyesen - bekerül azon fertőző betegségek közé, amelyeket jelenteni kell, nyilván kell tartani. Ez egy komoly felkészülést jelent a kormány részéről az esetleges pandémia vonatkozásában.

Nagyon sajnálom, hogy itt többen védelmükbe vették képviselőtársaim közül azt a javaslatot, hogy a nemdohányzók védelme esetében védjük a dohányosokat, és egyenlő esélyeket adjunk. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy az utolsó haláloki statisztikák szerint Magyarországon úgy a nőknél, mint a férfiaknál első helyen a tüdőrák áll. Ha a tüdőrák ellen mi akarunk küzdeni, és szeretnénk csökkenteni ezen daganat halálozását, akkor mindenképpen az ok-okozati összefüggésben lévő dohányzás ellen kell valamilyen módon fellépni.

Az egészségügyi és az oktatási intézmények példaadóként kell hogy szerepeljenek, hiszen az egészségügyi intézményekben az orvosok, az egészségügyi dolgozók, az iskolákban, az óvodákban a nevelők és a tanárok példaadóként szerepelnek a fiatalok előtt. Nagyon sajnálom, hogy számos esetben maguk a pedagógusok próbálják meg ennek a törvénynek a hatálybalépését megakadályozni, vélt vagy valós jogaiknak a csorbítására hivatkozva. Tehát azt tudnám mondani, hogy ez, hogy az iskolaszékre bízzuk ennek a törvénynek a végrehajtását, nagyon helyes, hiszen ez valamilyen módon az iskolák autonómiáját mindenképpen erősíti.

A benyújtott és az előttünk lévő törvényjavaslatban nem szerepel egyetlenegy kérdés, de kívánok vele foglalkozni, és egy kicsit részletesebben szeretnék erről szólni, ez pedig az oltóanyagok és a kötelező oltások kapcsán vállalt állami garancia kérdése. Korábban egy sajnálatos törvénymódosítás kapcsán kimaradt az állam felelősségvállalása a kötelező védőoltások kapcsán, és most bizottsági kapcsolódó módosító indítványként szeretnénk módosítani ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Úgy tudom, és jól hiszem, hogy ellenzéki képviselőtársaink is támogatják ezt a módosítást.

Ennek a módosításnak az lenne a lényege, hogy most a jelenlegi jogszabály szerint a gyártó termékgarancia-felelőssége az, amely helyt kell hogy álljon abban az esetben, hogyha valamilyen nemkívánatos szövődmény lép fel a védőoltás kapcsán. De be kell hozni ebbe a körbe azt a lehetőséget is, hogy ha rossz indikáció alapján, rossz időben, tehát egy fertőző betegség lappangási időszakában kapja az illető a védőoltást, akkor annak is van felelőssége, aki ezt a védőoltást abban az esetben elvégezte, beadta. A harmadik esetben pedig mindenképpen szükség lenne az állam felelősségvállalására, és ez az az eset, amikor a termékfelelősségi garancia, tehát az, hogy az oltóanyag jó volt, jó időben, jó helyen, jó személynek adták a védőoltást, és mégis valamilyen nem kívánt szövődmény lép fel, ilyen esetben szükségesnek látjuk az állami garancia megjelenítését.

Tehát az állam mindenképpen vállaljon garanciát, és a módosításunk értelmében garanciát is fog vállalni a védőoltások kapcsán bekövetkezett nemkívánatos szövődmények esetében, tehát kártalanítja azokat az állampolgárokat, akik elszenvedték ezt az egészségkárosítást.

Ezzel a módosító javaslattal és az itt a vitában elhangzottakkal egyetértve azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, hiszen ez számos olyan ponton változtat az egészségügyi törvénykezésben, ami könnyebbé, jobbá, egyszerűbbé teszi a mindennapok munkáját, az egészségügy működését.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.50)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gógl Árpád képviselő úr, Fidesz.

DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy Schvarcz képviselőtársam behozta azt az elemet, amelyet ősz óta vitattunk, és a parlament egészségügyi bizottságának ellenőrző albizottsága írásban a minisztériumba is eljuttatta azon javaslatát a felelősségbiztosításról, hiszen az orvos-beteg, a rendszer-beteg kapcsolat vagy az állampolgár és az egészségügyi ellátórendszer kapcsolata egy szerződéses jogviszony, és a szerződésben a teljesítésnek, a nem teljesítésnek, a hibás teljesítésnek és a káros teljesítésnek vannak anyagi jogi következményei.

A jogkövetkezményeknél a felelősség tetten érhető; tetten érhető, és akkor tisztázott, hogy kit terhel a felelősség. De van az a hiba, amely nálunk torzult, mert rossz fordítással, rossz szóhasználattal mint műhiba került a rendszerbe. Ezt módosítottuk, és rendszerhibaként fogalmaztuk meg még az ősszel, és nagyon örülünk, hogy első alkalommal a rendszerhibáért való felelősség bekerült mint állami, kormányzati felelősség az ilyen esetekben. Ezt csak üdvözölni lehet, és felhívnám a minisztérium figyelmét arra, hogy ez általánosan is igaz, tehát megfontolandó, hogy valamilyen általános módon bekerüljön az egészségügyi jogalkotásba, mert az más kérdés, hogy az ellátónak kell kötnie egy felelősségbiztosítást, de valahol az államnak ezért a rendszerhibáért való felelőssége megmarad. Itt pedig tetten érhető, mert egy kötelező elemről van szó, ahol nemcsak magát a vakcinációt írjuk elő kötelezettségnek, de még az ott felhasználandó oltóanyagot is.

Én nagyon örülök, hogy ez végül is mint bizottsági módosító javaslat bekerül. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én ebből a törvényjavaslatból most csak a nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel szeretnék foglalkozni, elsősorban azért, mert ez a törvény ’99-ben született meg, eltelt öt év, és ha már kinyitottuk, akkor indokolt megnézni, hogy mi változott azóta.

Két oldalról is elhangzottak azok a súlyos számok, hogy hány haláleset róható fel a dohányzásnak. Ez az idő természetesen rövid ahhoz, hogy a halálozási statisztika adatait megpróbáljuk elemezni, de talán elégséges lenne ahhoz, hogy a dohányzási szokásainkkal szembenézzünk, és sajnálom, hogy ilyen adatok nem állnak rendelkezésünkre most, amikor vitatkozunk, nem kaptunk ilyen háttérszámításokat, illetve nem tudunk háttérkutatásokról. Azok a számok ismertek, amelyek már jó néhány év óta benne vannak a köztudatban, hogy a férfiaknak közel fele, több mint 40 százaléka dohányos, és hogy a nőknél ez az arány valamivel alacsonyabb, a nők több mint egynegyede, közel egyharmada dohányos.

Ennek a törvénynek az elmúlt öt évben szerzett tapasztalatai alapján, azt gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy érzékelhető változás nincs. Azt gondolom, hogy az emberek a dohányzási szokásaikkal, magatartásukkal ugyanúgy vagy szinte ugyanúgy vannak jelen a társadalomban, mint a törvény előtt - mondom ezt nagy-nagy sajnálattal. Ez a törvény megpróbálta megteremteni a kereteit a dohányosok és a nem dohányosok együttélésének, ez a magyarázata annak, hogy itt a főszabály a dohányzóhely kijelölésére irányult. Már az eredeti, a hatályos törvény is tett kivételeket: szigorúbb szabályozást és ennél megengedőbb szabályozást bizonyos körökre. A hatályos törvény is szigorúbb szabályozást tartalmaz egy szűk körben, főként az egészségügyben, ahol tehát nem jelölhető ki, egyáltalán nem jelölhető ki dohányzásra alkalmas hely. Ez érinti az egészségügyben az alapellátást, a járóbeteg-ellátást, a gyógyszertárakat, és nem érinti, nem érintette eddig a fekvőbeteg-ellátást, merthogy a jogalkotónak állandóan gondolnia kell arra is, hogy hogyan is lesz végrehajtható az a törvény, amelyet megfogalmaz.

Most ennek a módosító csomagnak a lényege az, hogy próbáljuk meg tovább szigorítani azokat a köröket, ahol nem jelölhető ki dohányzásra alkalmas hely, ilyen módon szerintem nagyon helyes, hogy külön említést tesz a törvényjavaslat a jellemzően gyermekek fekvőbeteg-szakellátásával foglalkozó intézményekről, külön említést tesz az óvodákról, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményekről.

Az eddigi vitából is kiderült, hogy van egy intézményi kör, és ez az iskola, amely meglehetős komoly vitákat vált ki, hogy a jövőre nézve hogyan is kellene szabályozni a dohányzási szokásokat az iskolában. Az egyik álláspont, a zéró tolerancia álláspontja azt mondja, hogy főszabályként itt teljesen lehetetlenné kellene tenni a dohányzást, míg a másik szabályozás, az eddigi szabályozás az volt, hogy a tanulók által használt területen nem, de egyébként kijelölt helyen igen.

Most ezen a jelenlegi gyakorlaton egy parányit akar túlmenni a törvényjavaslat, amikor azt mondja, hogy az iskolaszék eldöntheti, hogy az egész intézmény nemdohányzó intézmény, következésképp az iskolaszék, az iskola vezetése dönthet arról, hogy a zéró toleranciát alkalmazza. Én ezt egy jó irányú lépésnek tartom, de kevésnek, és sokkal jobban örülnék, hogyha a főszabály az lenne, hogy itt nem jelölhető ki dohányzóhely, és a demokratikus mozgásteret az iskolaszék számára is csak abban a kivételt képező lehetőségben hagynánk fenn, hogy tehát ha az iskolaszék úgy dönt, hogy el akar térni ettől a főszabálytól, akkor megállapodhat néhány hely kijelölésében.

Azt gondolom, hogy alapvető szemléletbeli különbség, megközelítésbeli különbség, hogy azt mondom, hogy a főszabályban érvényesítem a zéró toleranciát, és attól egy kicsit engedek eltérni pontosan a végrehajthatóság érdekében, vagy hogyha kicsit gyámoltalanul, bátortalanul azt mondom, hogy főszabály szerint természetesen el lehet térni, és esetleg, hogyha arra igény van, akkor nemdohányos iskolává lehet valamilyen intézményt minősíteni. Azt gondolom, nagyobb, erősebb lépésekkel kellene araszolni abba az irányba, hogy változzanak a körülményeink, hogy mi magunk is komolyabban vegyük, hogy védjük a gyermekeinket, hogy próbáljuk meg őket a rászokás lehetőségétől elterelni.

Gógl képviselő úr már megemlítette előttem a rossz parlamenti gyakorlatot. Ez azért példaértékű és érdemel felemlegetést, mert hogyha ebben a Házban, a törvényhozás házában el lehet térni a kijelölés rugalmas szabályaitól olyan módon, hogy a képviselő urak - főként urak - nem veszik figyelembe, hogy hol szabad és hol nem szabad, hogyha tényleg vágni lehet időnként a füstöt a Parlament folyosóján, akkor miért éljen bennünk a remény, hogy más munkahelyeken természetesen tiszteletben tartják a törvényt.

Azt gondolom tehát, nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy nagyon-nagyon kevés, szinte semmi nem változott a gyakorlatban öt év alatt azáltal, hogy megszületett ez a törvény, és nem jól van ez így. Lehet, hogy sokkal több szemléletformáló benyomásra, ingerre lenne szüksége a lakosságnak ahhoz, hogy tényleg változzanak a dolgok.

(11.00)

Most volt egy nagyon jó példa: a múlt csütörtökön, október 17-én volt a dohányzásellenes világnap, amelynek alkalmával nyílttéri rendezvényt tartott jó néhány civil szervezet képviselője. Ez egy nagyon izgalmas rendezvény volt. Viszonylag kicsi volt a hírverés körülötte, és kevesen fordultak meg a Deák téren - ami pedig egyébként egy forgalmas hely -,s kevesen találkoztak vele, pedig tele volt nagyon jó antidohány-reklámötlettel, csikkszürettől kezdve csikkeket tartalmazó koporsó temetéséig és jutalmazásig, mert aki éppen hajlandó volt arra, hogy a nála lévő utolsó doboz cigarettát bedobja a koporsóba, az kaphatott valamilyen nyereményt. Nem évente egyszer kellene ilyen rendezvénnyel színre lépni. Most éppen a televízióban is van egy ilyen “Ne gyújts rá!ö kampánysorozat. Ezt a dolgot folyamatosan kellene üzenni a lakosság számára, folyamatosan kellene kampányolni.

Némi megnyugvással látom ebben a javaslatban, hogy az egészségügyi bírság összege egy kicsit megemelésre kerül, sőt intézmények munkájának vonatkozásában jelentősen megemelésre kerül, csak sajnálom, hogy ezzel kapcsolatban sem kaptunk most információt, hogy mi volt az elmúlt öt év statisztikája, mennyi bírság folyt be ilyen jogcímen és hogyan hasznosult.

Nagyon-nagyon sok tennivaló van annak érdekében, hogy tényleg legyen egy érzékelhető szemléletváltozás Magyarországon, amire viszont múlhatatlanul szükség lenne.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném Béki képviselőtársamnak mondani, hogy bizonyos optikai csalódás áldozatai vagyunk általában az ügyben, hogy mennyire működött az elmúlt öt évben ez a törvény. Ezt a legjobban akkor veszi észre az ember, ha ellátogat egy olyan országba, ahol nincs ilyen törvény, tehát ha átmegy Ausztriába - nem kell messzire mennie -,s nincs ilyen törvényük, és észre fogja venni, hogy a dohányzás lényegesen gyakoribb olyan helyeken, ami már föl sem tűnik nálunk Magyarországon, hogy nem dohányoznak az emberek. Tehát ebből a szempontból, azt gondolom, a törvény valami előrelépést tett az elmúlt öt évben, csak egy jó részébe beleszoktunk.

Mindezt nem azért mondom, hogy a mondanivalójának azzal a részével, amelyben amellett érvelt, hogy hatásosabban kell föllépni, nem kampányszerűen, és hogy bőven vannak még itt teendők, ne értenék egyet, csak jelzem, hogy nem egy teljesen hatástalan törvény módosítását tárgyaljuk, inkább a saját optikánk csal meg minket a mindennapok folyamán. Mert több olyan országban fedeztem fel ott-tartózkodásom alatt, hogy van a magyar törvénynek hatása - az ember rácsodálkozik, mert már nálunk nem dohányoznak olyan helyeken, ahol egyébként ez szokásban vagyon.

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra jelentkezett Kökény Mihály képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Frajna képviselő úr Ausztriát hozta összehasonlítási alapként. Valóban, Ausztriában nagyon megengedő a társadalom ebben a tekintetben, de nekünk nem ez a célország. Az Európai Unió ajánlása is az, hogy 2009-ig, ha lehetséges, jussunk el oda, ahova eljutott Olaszország, Svédország, Málta, Norvégia és sorolhatnám még, és egyre több keményebb, a magyarországinál szigorúbb rendelkezés van készülőben, hogy bizony a közösségi célú helyiségekben, zárt térben egyáltalán ne lehessen dohányozni. Ez nem valami borzasztó nagy célkitűzés.

Megint csak hivatkozom arra a közvélemény-kutatásra, amelyet Magyarországon is lefolytattunk, és amelyből kiderül az, hogy miközben az iskolai és az egészségügyi intézményekben a teljes füstmentesség elérését a dohányzók többsége is támogatja - tehát képviselőtársaim bizony fontolóra vehetik például Béki Gabriella képviselőtársam javaslatának a mérlegelését -,s aközben az éttermek esetében sem állunk olyan nagyon messze a többségtől, tehát fele-fele arányban támogatnának egy teljes tilalmat. Én azt gondolom, hogy szükség van kampányra, szükség van arra, hogy erről nap mint nap beszéljünk, és akkor bizony nem mi leszünk az utolsók, lehet, hogy az osztrákok lesznek az utolsók az uniós ajánlások követésében… - hanem a népegészségügyi mutatóinknak megfelelő intézkedésekre kerül sor. Ha Olaszországban egy éve az éttermi dohányzás tilalmát be tudják tartani - pedig ez nem egy könnyű ország ebből a szempontból -,s akkor talán egyszer nekünk is sikerülhet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Horváth Zsolt képviselő úr következik.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ismert önök előtt is - hiszen gyakorlatilag ugyanazok vannak jelen a vitában, amikor dohányzásról beszélgetünk, akik évek óta ezzel a kérdéssel foglalkoznak - az a tény, hogy ha egy fiatal ember vagy egy gyermek 18 éves koráig nem szokik rá a dohányzásra, akkor utána nagyságrenddel csökken annak valószínűsége, hogy valaha is dohányozzon élete során.

Az is ismert tény, hogy függetlenül attól, hogy valaki dohányzik-e vagy nem dohányzik, azzal egyetért minden dohányzó meg nem dohányos is, hogy szeretné ettől a szenvedélytől a gyerekét, a gyerekeinket valamilyen módon megóvni, megmenteni. Ebből a szempontból szerintem az egyik legsérülékenyebb korosztály az iskolákban van. Pontosan az az időszak, az általános iskola felső tagozata, illetve a hagyományos négyosztályos gimnáziumok - most ebben a rendszerben fogalmaztam meg -,s ami megítélésem szerint az egyik legsérülékenyebb időszak, és biztos helye van a tiltásnak is, de a személyes példamutatásnak és azoknak az értékeknek és elveknek a hangsúlyozásának, előtérbe helyezésének is, amelyek egy füstmentes életet, egy dohányzásmentes életet jelentenek, valahogy ebben a korosztályban, már bocsánat a kifejezésért, sikké tenni azt, hogy én nem dohányzom.

A javaslat most a zéró toleranciával a szigorítás irányába megy, ami uniós elvárás, és jó, rendben van a saját részemről, de hiányolom a másik lábát, azt, amiben egyébként tudom, hogy a minisztériumban vannak ilyen munkák, tudom, hogy ért véget ilyen program. Az is egy fontos dolog, hogy aki dohányzik, azt megpróbáljuk segíteni a leszokásban, de talán még fontosabb lenne, hogy a gyerekeinket megóvjuk attól, hogy rászokjanak, mert az sokkal egyszerűbb, mint utána egy igen súlyos kötődést okozó szenvedélyről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a dohányzásról lemondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Béki Gabrielláé a szó.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Sajnos úgy tűnik, hogy a rászokástól való megóvás sem igazán egyszerű. Az előbb említettem, hogy a főszabálytól negatív irányba is eltér a törvény, tehát megfogalmaz olyan helyeket, ahol ki sem kell jelölni dohányzásra alkalmas helyeket, merthogy az egész helyiségben lehet dohányozni, ugyanis mi törvényalkotók úgy éreztük, hogy ezekkel a helyekkel kapcsolatban tehetetlenek vagyunk, pedig ezek éppen a fiatalok életében nagyon fontos színterek. Gondolok a szabadidő kellemes eltöltésének olyan színtereire, mint például a diszkó, a szórakozóhely, ahol vágni lehet a füstöt, és főszabály szerint természetes, hogy szabad dohányozni. Úgy veszem észre, hogy e tekintetben nincsen változás, most sem merünk hozzányúlni ehhez a gyakorlathoz, pedig azt gondolom, a rászokás szempontjából ezek az igazán jelentős színhelyek a fiatalok életében. Bizonyos értelemben szembe kell nézni a saját tehetetlenségünkkel.

Persze, én is liberálisként az ösztönzés pártján állok, a pozitív példákat érzem én is fontosabbnak és eredményesebbnek. Ezért mondtam az előbb, hogy nem évente egyszer kellene kampányt csinálni egy nap, egy órán keresztül csikkszüretből, hanem iskolák számára például folyamatosan, hogy éljék át a gyerekek, hogy milyen is kesztyűben takarítani a csikkeket a saját környezetükből, kapják állandóan azokat az impulzusokat, amik a dohányzás ellen szólnak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(11.10)

ELNÖK: Frajna Imre következik.

DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Arra szeretném kérni Kökény képviselőtársamat, hogy ne próbálja kiforgatni a szavaimat. Ausztriát nem célállapotként említettem, hanem olyan országként, ami öt évvel ezelőtt ugyanolyan szabályozással bírt, mint Magyarország, tehát ehhez képest lehet lemérni, hogy öt év alatt mi változott nálunk. Eszem ágában nem volt célállapotként megjelölni az osztrák szabályozást, pusztán annak vizsgálatára, hogy a mindennapi életünkben hatott-e a törvény, azt mondtam, ott van a kontrollcsoport. Hatott egyébként, szemmel láthatóan.

Amit Béki Gabriella felvetett, azt én támogatni tudom. Azt kértük az indítványunkban többen is, hogy a gyermekintézmények esetében mérjünk egyforma mércével, tehát ne az legyen, hogy egyes gyermekintézményekben zéró toleranciát hirdetünk, más esetekben meg majd, ahogy esik, úgy puffan, dönt az iskolaszék vagy egyebet. Egyetlenegy olyan hely volt, ahol felvetettem, hogy talán nem itt érdemes a zéró toleranciát meghirdetni, és ezek a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények voltak, hogy az élet alkonyán talán már kevés egészségnyereség várható a tiltásból, de valószínűleg annál több kellemetlenség az idős honfitársaink számára, tehát azt gondolom, hogy itt talán a zéró tolerancia nem az első a prioritási sorban, hanem talán az utolsó. A magunk részéről azt gondoljuk, hogy minden más, méltányolható javaslatra egyébként nyitottak vagyunk, csak azt gondoljuk, hogy nem jó, hogyha ilyen hektikusra szabályozzuk a törvény által a nemdohányzó helyeket, különösen úgy nem egyébként, hogyha ezt a jogkorlátozást a törvény helyett más testületekre helyezzük át.

ELNÖK: Nyul István képviselő úré a szó.

DR. NYUL ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem beszélhetünk nemzeti rákellenes programról, hogyha a dohányzás esetében nem tesszük meg azokat a legfontosabb preventív lépéseket, amelyeket meg kell tennünk.

Melyik ez a célcsoport? A gyermekegészségügy, a gyermekgyógyászat. Ha ismerjük azokat az adatokat, amit felmérnek, ma azt mutatják, hogy a serdülőkorban a fiúknál nagyon magas a dohányzás aránya, és még szomorúbb, hogy a lányok esetében rohamosan növekszik a dohányzó leányok száma. A kormány azon intézkedése, amely a védőnői szolgálat átszervezését végezte, megkétszerezte az iskolai védőnők számát, egészségvédelmi feladatuk megnőtt, és ennek szerves része a felvilágosítás, a dohányzás ellen tevékenykedés. A törvényhozásnak követni kell ezt a célt: igenis, nulla toleranciára kell törekedni a gyermek-egészségügyi intézményekben. Jó lenne, ha követnék ezt, mint lehetőséget, az iskolaszékek, és az iskolákban megtiltanák teljes mértékben a dohányzást.

Ahogyan jó példa tud lenni a nemdohányzó pedagógus vagy egészségügyi dolgozó, ugyanúgy rossz példa tud lenni a dohányzó egészségügyi dolgozó vagy pedagógus. Én amellett vagyok, hogy ezen a téren még további lépéseket lehetne tenni a nulla tolerancia felé, mert az a korcsoport, amely tudjuk, hogy érzelmileg labilis, könnyen megfogható, úgy jóra, mint rosszra is, sajnos, megtanítható. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Ékes Józsefnek adom meg a szót.

ÉKES JÓZSEF független: Köszönöm a szót, elnök úr. Talán Nyul képviselőtársam szájából hangzott el a nemzeti lelki nevelés kérdése. Én például iskolákban sem engedném meg, hogy az iskolaszék döntsön ebben a kérdésben; szigorúan meg kell tiltani. Pont az a korosztály fertőződik legjobban, amelyik az általános iskola és középiskola környékén folytatja a tanulmányait. Teljesen ki kell tiltani. Az Európai Unión belül számos intézményben, ha elmegy valaki, egyszerűen nem lehet dohányozni. Ha valaki ezekkel a hajlamokkal él, akkor tessék kimenni a kapu elé, és ott esetleg el tudja szívni.

A legnagyobb problémát ott látom a nemzeti lelkiismeret-nevelésben… - nézzük meg Bulgária esetét: ezelőtt pár héttel felröppent a hír, hogy Bulgáriában a nemzeti televízióban nem engedik meg az erőszakos filmek közlését este tíz óráig. Magyarországon rendelkezünk-e ilyen tiltó rendelkezésekkel? Vagy adott esetben a drog kérdésénél egyik pillanatban liberálisak próbálunk lenni bizonyos kérdésekben, a másik esetben pedig szigorítók kívánunk lenni. Vannak olyan hatások, amelyeket igenis, a nemzeti lelkiismeret-nevelés területén Magyarország esetében is sokkal komolyabban kellene venni, és sokkal határozottabban kellene lépni ezekben a kérdésekben.

Ha megnézzük a mai magyar tévéadásokat, tele van erőszakkal, gagyi műsorokkal, és olyan műsorokkal, ami sajnos, a hajlamot teljesen más irányba viszi el a fiataloknál is. Igenis, szigorúnak kell lenni a dohányzás területén, minden közintézményből egyszerűen ki kell tiltani; ennyi az egész. Én dohányzom, és tudom határozottan - három gyermekem van, egyik sem dohányzik -, hogy igenis, itt tiltó rendelkezésekkel, szigorítással lehet előrelépni, de akkor legyünk konzekvensek, legyünk minden területen azok, hisz’ a nemzeti lelkiismeret-nevelésnek nemcsak a dohányzás kérdése az egyik fájó pontja, hanem nagyon sok, száz más pontja is van ennek, és ezekben kellene sokkal erőteljesebben és radikálisabban lépni. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: A kétperces felszólalások után folytatjuk a normál felszólalásokat.

Csáky Andrásé a szó.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Visszautalnék, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos termékfelelősség kérdéskörébe utalta a jogalkotó, illetve az előkészítő nyáron, illetve a tavaszi ülésszak végén, amikor tárgyaltuk az ezzel kapcsolatos törvényt; itt felmerült, és azt hiszem, ez volt az a terület, amikor mind a két oldal aggályait fejezte ki. Mi benyújtottunk egy törvénymódosító javaslatot ezzel kapcsolatban, természetesen várjuk a bizottsági előterjesztést, és meglátjuk, hogy amelyik jobb, azt el kell fogadni.

Államtitkár asszony azt mondta, hogy nyugodt lelkiismerettel tudja kijelenteni, hogy a petesejt-adományozással kapcsolatosan a kormányzat semleges álláspontot foglalt el. Úgy gondolom, hogy már itt egy nem elhangzott, bár nem tudom, hogy ezzel kapcsolatban-e vagy sem, hogy ebben az ügyben semleges álláspont nem létezik. Van egy keresztény-konzervatív felfogás, van egy liberális felfogás; a mindenkori hatalomnak arra kell törekednie, hogy a kettő között az optimumot valahogy próbálja megtalálni. Nekem az az érzésem, hogy ez az optimum - nyilvánvaló, ízlés kérdése - eddig fennállt, még most is fennáll, és pont ezzel a módosítással a kormány egy ultraliberális megoldás felé viszi el az egész kérdéskört, de majd meglátjuk.

Foglalkozik a törvényjavaslat, de még inkább foglalkozik ezt követően a társadalombiztosítással kapcsolatos törvényjavaslat az irányított betegellátás jövőjével, és itt polémia alakult ki, hogy Alkotmánybíróság elé kerül-e vagy sem. Nekem az a személyes véleményem, hogy ez az a rész, ami kifejezett alkotmányos aggályokat vet fel. Egyrészt a finanszírozási technikák miatt az alkotmány 2. §-ával ütközik, illetve az adatkezelés egy hihetetlen súlyos dolog. Nem véletlen, hogy az ombudsman úr végig a kételyeinek adott ezzel kapcsolatban hangot, mint ahogy nem véletlen, az is közismert, ez is bejelentésre került, hogy a múlt évi költségvetés ezzel kapcsolatos részét az adatvédelmi biztos úr megtámadta az Alkotmánybíróság előtt, tehát ebből a szempontból már ott van a taláros testület előtt ez a kérdéskör, majd a jövő eldönti. Nekem, megmondom őszintén, az az érzésem, hogyha ezt a szabályozást nézzük - ami hihetetlen kusza, mert a költségvetésben szabályozzuk, egészségügyi törvényben szabályozzuk, társadalombiztosítási törvényben szabályozzuk, meg még, gondolom, rendeleti szinten össze-vissza kuszál az egész -, mintha a kormányzat nem merné felvállalni, hogy bevallja azt, hogy kudarcot vallott az egész. Kudarcot vallott az egész, és egy olyan pótszabályozást, egy olyan lehetetlen helyzetet próbál teremteni, hogy lyukra futtatja az egészet; ennek reményeim szerint ez lesz a vége, mert ez így a továbbiak folyamán nem mehet.

(11.20)

Az előző felszólalásomban problémásnak neveztem a 15. §-t, illetve ellentmondásosnak - lehet, hogy bennem van a hiba. Az előterjesztő azzal indokolja - és teljesen jogosan -,s hogy adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a cselekvőképtelen, illetőleg a korlátozottan cselekvőképes személy nem a sürgősségi meg nem egyéb ellátás keretében szorulna pszichiátriai ellátásra, ő ezt úgy érzi, ezért jóllehet gondnokság alatt áll, mégis kezdeményezi a felvételét az intézménybe.

Az indokolási részben le is van jól írva, hogy a gondnok... - a 16. § (1) és (2) bekezdésére egyszerűsítve mondjuk azt, hogy a kijelölt gondnokkal történő ellenérdekeltsége, itt még hoz a családon belüli erőszakra példát, ebbe a körbe tartozik a nemi molesztálás, meg lehetne folytatni a dolgot, illetve ha olyan szenvedélybetegségben szenved, amit pont el akar titkolni a gondnok elől, ehhez kér segítséget. Tehát egy krízishelyzetben kér tulajdonképpen segítséget, és a törvény ehhez próbál számára lehetőséget nyújtani, illetve nem szeretné az egészségügyi szolgáltatót abban a kényszerhelyzetben tartani, hogy emiatt neki tulajdonképpen törvénytelen dolgokat kelljen csinálni, mert leadminisztrálta vagy sürgősségi módon vagy valamilyen módon eddig is, de hogy rendezzük. Ez nagyon helyes.

Csak tényleg nem lehet tudni, hogy akkor a gyámhatóságnak itt mi a szerepe. Egy módon lehet szerepe, írja is a törvényjavaslat, hogy haladéktalanul a gondnokot - 16. § (1), (2) bekezdésében megjelölt személyeket - értesítenie kell nyilvánvalóan az intézménynek. Ha ez az értesítés, ez a kontaktusfelvétel nem jön létre, akkor lehet szerepe a lakhely szerinti gyámhivatalnak, mert nyilvánvalóan ő van kapcsolatban a gondnokkal, hisz az előzetes procedúrában itt szerepe volt. De egyébként nincsen, mert automatikusan a bíróságot is értesítenie kell, és 72 órán belül az iratok beérkezését követően a bíróságnak döntenie kell, tehát eldől a betegnek a sorsa. Tehát ez tényleg nehezen értelmezhető és ellentmondásos.

Az meg végképp ellentmondásos, hogy amíg a bírósági döntés nem történik meg, jóllehet ellenérdekelt lehet a gondnok abban, hogy kezeljék a gyereket vagy az állampolgárt, még hogyha szakmailag indokolt is, lehetősége van arra, hogy elvigye az intézetből, holott pont azért ment oda, hogy védelmet kérjen. Nem tudom, hogy érthető-e a problémám. Sőt, szerintem pont azt kéne lehetővé tenni, hogy mindaddig, amíg végleges bírósági döntés nincs ebben, addig ne lehessen elvinni, tehát a gondnok ne vihesse haza, hisz maga a törvényalkotó is arra utal, hogy bizonyos fokú védelmet próbál nyújtani. Én kérem, hogy gondoljuk át.

Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy egy országgyűlési képviselő vagy több országgyűlési képviselő számára nem világos ez a szabályozás, hanem a jogot mindennap alkalmazó kollégák, az egészségügyi intézményekben ezzel a területtel foglalkozók számára sem világos ez az egész dolog, jóllehet maga a kezdeményezés nagyon jó.

Mi nyújtottunk be módosító javaslatot, próbálva értelmezni az egészet, hogy mi a lényege, habár itt megint visszatérek arra, hogy sajnálatos, hogyha egy-egy paragrafuson kell az azzal foglalkozó szakembereknek nagyon sokat vitatkozni, hogy mit ért rajta az előterjesztő vagy a jogalkotó, mert előbb-utóbb jogszabály lesz belőle. Valahol a kodifikációs kérdéskört érinti, hogy hihetetlenül bonyolult a szabályozása ennek és nagyon nehezen érthető, és a későbbiek folyamán természetesen nagyon sok vitára ad okot. Úgyhogy ez a problémánk.

Én gondolom, hogy a kormány nyitott abban, hogy áttekintsük. Lehet erre azt mondani, mert már volt rá korábban példa, hogy azért van a bizottsági szak, hogy ezeket a problémákat tisztázzuk, csak maholnap a parlament ellenőrző szerepe a kormány felett, mint ami az alkotmányban rögzítve van, kiüresedik akkor, amikor egy-két-három napot hagynak egy-egy ilyen fajsúlyú törvényjavaslatnak a tanulmányozására - de erről majd egyéb törvények kapcsán szó lesz. Tényleg követhetetlen ez.

Itt tulajdonképpen, én gondolom, a kormánypárti képviselők is egyetértenek abban, hogy két napot hagynak lényegében a képviselőknek arra, hogy ilyen súlyú kérdésekkel foglalkozzanak, hogy behatóan tudják tanulmányozni. És tulajdonképpen nem kellő felkészültséggel ülök én ott, és akkor csak magamra veszem a bizottság előtt, amikor ezeket a kérdéseket kellene tisztázni, mert a kormány erre egyszerűen nem hagy lehetőséget.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A vita végére értünk. Mielőtt megadnám a szót az államtitkár asszonynak, egyetlen mondatot engedjenek meg a levezető elnök részéről. Jó érzés egy olyan vitát hallgatni, amelyben a képviselők úgy akarnak rendet teremteni kusza világunkban, hogy közben a személyes szabadságot mindkét érintett csoport részére biztosítják. Ez egy élmény volt, köszönöm szépen.

Most tehát megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak.

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szerintem igen jó színvonalú szakmai vitát, amelyben valamennyi képviselőtársam politikai hovatartozástól függetlenül igyekezett szakszerűen és az egészség és a betegek ügye iránt elkötelezetten részt venni ebben a vitában.

Kérem, engedjék meg, hogy úgy, ahogy a vitában egyszer már megtettem, néhány pontosító megjegyzéssel segítsem az önök további munkáját. Mert mondanom sem kell, hogy a vita további szakaszában a bizottsági módosító és a képviselői módosító indítványok során, úgy, ahogy azt Csáky képviselő úr is mondta, a kormány valamennyi jobbító szándékú módosító indítványra nyilván nyitott lesz.

Nos, a vita három kitüntetett kérdés körül forgott: az egyik a gyermektelen családokban azon leendő édesanyák segítésére, akik csak mesterséges megtermékenyítés útján remélhetnek gyermekáldást; a másik a nemdohányzó emberek védelme; a harmadik pedig a védelmükre csak korlátozottan képes, nagyon kiszolgáltatott, nagyon sérülékeny emberek jogi védelme vagy segítése, hogy egészségügyi ellátáshoz jussanak akkor is, amikor egyébként korlátok állnak előttük.

Nos, az elsőre: változatlanul azt gondolom, vitatkozva Csáky képviselőtársammal, hogy a szabályozás az 1997-es egészségügyi törvény és a nyáron elfogadott országgyűlési határozat e törvényben való szabályozási javaslatával világnézetileg semleges álláspontot képvisel.

Néhány pontosító megjegyzés: maga a petesejt-adományozás nem új eljárás, tehát nem jelenik meg új eljárásként a törvényjavaslatban, hiszen az jelenleg is létezik. A javaslatunk az anonimitás feloldásáról szól egy nagyon meghatározott rokoni, családi körben. A jelenlegi szabályozási javaslat erről szól, képviselőtársaim a szabad demokraták képviselőcsoportjából ennek a kiszélesítésére tettek javaslatot.

Szeretném elmondani, hogy az egyedülállóság kérdésében az in vitro fertilizáció, vagyis a mesterséges megtermékenyítés ügyében nem családi állapot szerinti differenciálást fogalmaz meg, hanem azt mondja, hogy a meddőségben szenvedő betegek számára van lehetőség, tehát egy betegség gyógyítására adott lehetőség, amelyet a társadalombiztosítás ilyen-olyan mértékben befogad mint eljárást, és a társadalombiztosítás kasszájából a mindig meghatározott pénzügyi lehetőségek mértékéig támogat.

(11.30)

Ami az élettársi és házastársi kapcsolatot illeti, és amit képviselőtársaim hoztak be a parlamenti vitába. A hatályos törvény a mesterséges megtermékenyítést megengedi az élettársi kapcsolatban is. Ilyen módon tehát semmilyen változtatás nincs, ez a korábbiakban is egy lehetőség volt. Nincs különbség a házastársak és az élettársak között. Ez a félreértés talán a vita során már tisztázódott is.

Ami a nemdohányzók jogainak védelméről szóló szabályokat illeti, én azt gondolom, ha a parlament képviselőinek többsége a kormány által beterjesztett javaslathoz képest egy új konszenzusban egy szigorúbb szabályozásról dönt, akkor nekünk nincs más lehetőségünk, mint hogy azt el fogjuk fogadni. Mi úgy találjuk, hogy pusztán parancsra nem lehet ennél nagyobb lépéssel előrébb jutni. Bár minden képviselőtársammal, aki a vitában az ifjúság védelme érdekében szigorúbb szabályozást tart indokoltnak, egyetértek, a szabályozás szintjén nem látok most lehetőséget. Nem találtunk támogatást arra nézve, hogy ez szigorúbb legyen.

Frajna képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy a szociális intézmények nincsenek bevonva a nemdohányzók védelmében a zéró tolerancia körbe, csak a gyermekvédelmi intézmények. Remélem, ezzel képviselőtársam hozzászólását ilyen módon pontosabban megválaszoltam.

Ami a saját érdekükben csak a korlátozott cselekvési lehetőséget, tehát a cselekvőképességet korlátozó, kizáró gondnokság alatt álló beteg személyeknek a segítség iránti jogosultsága kiterjesztését illeti, a mi szabályozásunk, úgy véljük, hogy egyértelmű. Ha azonban a képviselő úr úgy gondolja, és a vitában elmondott érveit megfontolandónak is tartom, hogy a szabályozás egyértelműsítésével segítse az eredeti szándékunk pontosabban való megfogalmazását, akkor várom a képviselő úr indítványát.

Ami pedig Schvarcz képviselő úr és más képviselő hozzászólását illeti. A védőoltásra kötelezett személyek esetében az állam végső felelősségvállalását, túl a gyártókat érintő termékfelelősségen és túl az egészségügyi ellátó személyzet szakmai felelősségén, nyitottak vagyunk ennek a módosító indítványnak a befogadására.

Kérem képviselőtársaimat, hogy az általános vitában megfogalmazott javaslataikat öntsék módosító indítványokba, ezeket a részletes vitában megtárgyaljuk. És a végén kérem képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot szavazataikkal majd támogassák! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Soron következik a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, és az egészségügyi szakellátási kötelezettségről, továbbá egyes egészségügyet érintő törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/18094. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/18094/2. és 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Vojnik Mária államtitkár asszonynak a napirendi pont ismertetésére 15 perces időkeretben.