Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi válsággal kapcsolatban a legnagyobb ellenzéki párt magatartása egyre gyakrabban juttatja eszembe azt a bibliai szőlősgazdát, aki jégeső idején botot ragad, és maga is pusztítja a szőlőt azzal a felkiáltással: "Lássuk, Uram, mire megyünk mi ketten!" (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez a Biblia melyik részében van?)

Persze tudjuk, hogy a válság nem isteni eredetű, de a bottal hadonászó oktalan gazda nagyon is valóságos figurának tűnik. Elszomorító, hogy riválisunk politikája sokszor kéretlenül behatol kisebb-nagyobb közösségek hétköznapjaiba, rombolja az ott élő emberek hitét abban, hogy van joguk saját ügyükben dönteni. Főleg akkor érhető ez tetten, amikor egy nem általuk irányított megye vagy település vezetése cselekszik.

Ennek a politikának helyi képviselői időnként a jogállamiság kereteit és a jó ízlés határait feszegető módon próbálják megakadályozni a jogszerű és felelős döntéseket. Láttuk, hogy ez a politikai akarat hogyan kergette el Gyöngyösről az Apollo gumigyárat (Dr. Magda Sándor: Hát igen!), és láttuk azt is, hogy milyen álságos módon próbálták megakadályozni a Heves megyei önkormányzat kórházzal kapcsolatos döntésének megvalósítását.

Azért, hogy a megye lakosainak jobb színvonalú és biztonságos egészségügyi ellátást teremtsen, és régóta halasztott fejlesztéseket pótoljon, a testület úgy döntött, hogy magánbefektetőt von be a kórház működtetésébe. Olyan megoldást keresett, amely köztulajdonban tartja a kórházat, megőrzi a munkahelyeket, a dolgozók számára a már elért juttatásokat. Nem szép ígéretekre írtak ki pályázatot, hanem arra, hogy az ezeket a kemény feltételeket teljesíteni tudó pályázóval szerződést kössenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magánszektor jelenléte az egészségügyben megkérdőjelezhetetlen realitás, aki ezt kétségbe vonja, az nincs tisztában az egészségügy tényleges működésével. Vajon feltették-e az ellenzők, az ellenzéki pártok azt a kérdést magukban, hogy a helyi döntések megtorpedózása milyen üzenetként jut el a külföldi és a hazai befektetőhöz? Egy gumigyár létesítése, egy megyei kórház korszerűsítése hosszú távra befolyásolhatja az érintett közösség életét. A napi politikai érdekek oltárán szabad-e ezeket a hosszú távon ható előnyöket feláldozni?

És ami a Markhot Ferenc Kórház kálváriáját illeti, sokan kérdezik, szabad-e felkavarni a gyógyító munka nyugalmát, aláásni a betegek bizalmát, és ugyan mi a baj Egerrel. Számos más magáncég működtet ugyanis kórházakat zavartalanul, szerte az országban, Ózdtól Nagyatádig és Körmendig, s e városokban, közöttük a jobboldali vezetésű településeken, nem sérelmezik a magánbefektető jelenlétét, nem randalíroznak gój motorosok, és nem fenyegetik a cégvezetők otthonait.

Tisztelt Országgyűlés! Néhány hete, annyi tragikomikus esemény és méltatlan vádaskodás után, béke van Egerben. Az új üzemeltető és a hivatásukhoz hű dolgozók a gyógyításra összpontosítanak - ezt meg kell tudni köszönni -, de nehezen felejtik az átadás előtt megrongált berendezéseket, a csata utáni tájképet. Pedig lenne más dolgunk és lehetőségünk az egészségügy gondjainak, olykor haladásának érzékeltetésében. Tisztelt Képviselőtársaim! Lenne mit elismerni, ha sikeres szívtranszplantációról van szó, és lenne mit szóvá tenni és megbeszélni, ha például európai uniós döntések előkészítése folyik.

Azt várják tőlünk, képviselőktől az emberek, hogy lássunk már neki közösen ezeknek az ügyeknek a rendezéséhez, és főként azt várják tőlünk, hogy ahol szakmai döntéseket kell hozni, ott ne a politika eszközével kísérletezzünk. Meggyőződésem, hogy az egészségügy már nem tartható tovább a nemzeti közmegegyezés várólistáján, a ránk nehezedő válság legyen elegendő ok a közös cselekvésre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)