Felszólalás adatai

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim feladták nekem a leckét, hiszen amit szerettem volna elmondani, ezt a kis papírt nyugodtan letehetem, mert itt olyan ügyek kerültek szóba, hogy úgy gondolom, a vitának ebben a szakaszában azért szót kellene váltanunk.

Annak nagyon örülök, hogy most már több oldalról is megfogalmazódik az, hogy a magyarországi szakképzés jelenlegi gyakorlata nem igazán jól működik. Ezt tudtuk valamennyien. Tudtuk valamennyien, hogy egyszerre van munkanélküliség Magyarországon és munkaerőhiány, kimondottan a szakma, a szakmunkások területén meg különösen.

Ez egy viszonylag kis terjedelmű törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, és ennek talán a legfontosabb eleme, amiben úgy látom, azért szintén egyetértés van a pártok között, ez a szakmunkástanulók részére az ösztöndíjrendszer bevezetése, ami borzasztó fontos dolog, igen tisztelt képviselőtársaim. De mondjuk, ezen a törvénymódosításon számon kérni a rendszerváltást követő húsz esztendő összes gondját, baját a szakképzésben, úgy gondolom, nem igazán jó megoldás. Persze, együttesen keresnünk kell a közös utakat. De én is azok közé tartozom, akiknek az a véleményük, hogy valóban kontraszelektív ma a szakképzés Magyarországon, nincs meg a szakmunkának az a becsülete, ami valamikor megvolt. Közösen kellene azon dolgoznunk, hogy a szakmunka becsületét helyreállítsuk, hogy a tisztességes szakmunkás valóban normálisan meg legyen fizetve.

Bár azért ezen a területen is történtek dolgok, hiszen szeretném mondani, például az a megegyezés, ami az Országos Érdekegyeztető Tanácsban megszületett, és bevezette a szakmunkás-minimálbért, ebbe az irányba hat, hogy megpróbáljuk valamelyest, legalább a minimális bér szintjén is megkülönböztetni a jó szakmunkást a betanított munkástól vagy a segédmunkástól, hiszen végső soron az lenne a cél, hogy Magyarországon minél több jól képzett szakmunkás legyen.

Van egy olyan része is ennek a törvényjavaslatnak, amihez mindenképpen el szeretném mondani a véleményemet, mert nagyon sok olyan fórumon vettem részt, nagyon sok olyan lakossági találkozón vettem részt, ahol bizony a szegény sorsú családok azt fogalmazták meg, hogy azért nem igazán támogatják a gyerekek továbbtanulását a nyolc általános iskola után, mert egyszerűen a családok ezt nem engedhetik meg maguknak, szükségük van arra a kis pénzre, amit a gyerek alkalmi munkával, akár a nyári vagy őszi betakarítások alkalmával a családi kasszához hozzá tud tenni. Persze, hozzá kell fűznöm, hogy akkor itt a következő probléma, ami már itt a vitában szóba került, hogy igen, sajnos az ösztöndíjat csak a 11. osztálytól kezdve tudják a gyerekek megkapni.

Az lenne a jó megoldás, ezen érdemes lenne majd hosszú távon elgondolkodni - de ez nem a mai törvénymódosító javaslat része -, hogy hogyan lehetne a gyakorlati oktatás irányába elvinni a szakképzést, és csökkenteni azt a véleményem szerint is felesleges, iszonytató mennyiségű tananyagot, amit mindenképpen megpróbálunk azoknak a gyerekeknek a fejébe is beleverni, akikről egyébként az általános iskolai tanulmányok során is kiderül, hogy nem igazán alkalmasak ennek a hatalmas tudásanyagnak a befogadására. Persze, tudom az ellenérveket is, hiszen itt ültem a parlamentben, amikor erről nagyon sok vita folyt, amikor közösen mindig megfogalmaztuk, hogy a legfontosabb kincs az ember, az emberi tudás, értelmes, jól felkészült, széles látókörű, nagy műveltségű emberekre van szükség, és nem baj az, ha egy szakmunkás is olyan szinten tudja a matematikát, mint egy egyetemi professzor.

Jól hangzik ez a dolog, nagyon jól el lehet ezt mondani, csak nem igaz, igen tisztelt képviselőtársaim, és gyakorlatilag ennek isszuk a levét. Az elmúlt hosszú éveken keresztül nem tudtunk kitörni abból a csapdából, hogy most mi is igazán fontos az országnak, a lexikális tudás vagy a gyakorlati, kétkezi, nagyon jó minőségű tisztességes szakmunka. Úgy gondolom, ebbe az irányba kellene elmozdulnunk.

Ami kritika tárgyát illette, a képviselő asszony, Dér Zsuzsanna előttem már említette, hogy az RFKB-k szerepe. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezek azok a testületek, amelyekben többségben vannak a munkaadói szervezetek, ott vannak az adott térség munkaadóinak a képviselői. Ha ők nem tudják, akkor ki tudja megmondani, hogy abban az adott térségben milyen szakmákra lesz szükség? Nem az önkormányzat fogja megmondani, mert sajnos az önkormányzat bebizonyította az elmúlt közel húsz esztendőben, hogy nem tudja megmondani.

(21.40)

Én voltam olyan szakképző iskolában, ahol az utolsó gőzmozdony kivonása után még három évvel gőzmozdony-vezetői osztályt tanítottak, mert a Józsi bácsi nagyon jó tanár, és nem akarták elküldeni. Döbbenten tapasztaltam, hogy ezek a gyerekek tulajdonképpen átképzés nélkül semmilyen szakmát nem kapnak a kezükbe, és ez nem a gyerekek hibája, hanem magának az iskolarendszernek, annak a betokosodott rendszernek, amely nem engedte meg, hogy átjárás legyen, hogy változás legyen, hogy az igényekhez jobban tudjon alkalmazkodni a rendszer.

Tehát ez egy kis lépés, de úgy gondolom, nagyon fontos, és én az MSZP-frakció nevében is tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák, hiszen végső soron azok, amelyek ebben a viszonylag rövid törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek, úgy gondolom, hogy támogatandó, támogatható javaslatok, legyen szó itt akár a közhasznú társaságok átalakításával kapcsolatos jogharmonizációs törvényjavaslatról, ami szintén nagyon fontos, hiszen úgy gondolom, eléggé nonszensz lenne, ha azoktól a cégektől, amelyeknek feladatává tesszük a gyerekek oktatását, elvárnánk, hogy szakképzési hozzájárulást fizessenek csak azért, mert a nevüket meg kellett változtatni. Tehát úgy gondolom, ha valami, ez azért támogatható a törvényjavaslatban, nem vitatva persze, és mi is azt tartanánk célszerűnek, hogy a lehető legegyszerűbben és a legkevesebb bürokráciával valósuljon meg tulajdonképpen a szakoktatás és a pénzek mozgása is.

De hogy fokozottabb ellenőrzésre és szigorúbb rendszabályokra van szükség, úgy gondolom, abban is egyetérthetünk, hiszen ezen a területen nem sok esetben nem oda mentek a pénzek, ahová szerettük volna, kézen-közön eltűntek, és igazából a gyermekek, a tanulók számára nem sikerült olyan feltételeket biztosítani, ami esélyt adott volna arra, hogy olyan szakmát, szakmai tudást szerezzenek meg, amellyel valóban el is tudnak helyezkedni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül még egyszer szeretném megerősíteni, hogy nagyon fontosnak tartjuk ezt a törvénytervezetet, támogatjuk elsősorban azért, mert a gyerekek számára már a kezdő évben, tehát jövő évben is az első időszakban átlagban 10 ezer forintos, majd a tanulmányi eredménynek megfelelően akár ennél lényegesebb magasabb ösztönzést is jelenthet. Ez talán segíthet abban, hogy a magyar szakképzésre újra úgy nézhessünk, ami a rendszerváltáskor igaz volt, hogy egész Európában azt mondták, hogy igen, a magyar szakmunkás egy nagyon jó szakmunkás, bárhol megállja a helyét, legyen szó Magyarországról vagy az Európai Unió bármelyik országáról. Tehát én mindenképpen kérem képviselőtársaimat, hogy támogassuk a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)