Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az Európai Ügyek Bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Mindig különleges és egyben megtisztelő alkalom, amikor a magyar Országgyűlés Európai Ügyek Bizottsága előterjesztőjeként szólalhatok fel a plenáris ülésen. 15 éve a lisszaboni szerződés 2009. decemberi hatálybalépése óta ugyanis a nemzeti parlamenteknek előzetes ellenőrzési joguk van a szubszidiaritás elvének érvényesülésével kapcsolatban. A mi esetünkben az országgyűlési törvény alapján az Európai Ügyek Bizottsága vizsgálja a fenti elv érvényesülését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz feladat ez, olyan, mintha egy apró tűt keresnénk egy hatalmas szénakazalban, tudniillik a tapasztalatok szerint a tagállami parlamentekhez véleményezésre az Európai Bizottság által megküldött jogszabálytervezetek többségét kihívást jelentő feladat elemezni, vagy akár álláspontot megfogalmazni róla. Éppen ezért elengedhetetlen a kormánnyal való szoros együttműködés, hiszen az egyes uniós politikákra vonatkozó minisztériumi szaktudás nélkül, valljuk be őszintén, lehetetlen lenne feldolgozni az átlagosan több mint száz jogszabálytervezetet, ami Brüsszelből érkezik a magyar Országgyűlés számára. A jelenlegi eljárást egyébként Bóka János miniszter úr kezdeményezte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is az a szubszidiaritásvizsgálat? Ha bármelyik EU-tagállam érdekével ellentétes az Európai Bizottság jogszabálytervezete, az ellen a rendelkezésre álló minden eszközzel fel tud lépni a lisszaboni szerződés óta. A jelen eljárás célja, hogy a nemzeti parlamentek megakadályozhassák, hogy az Európai Bizottság úgymond átruházott hatásköreit túllépje. Azt is mondhatnám, hogy a vizsgálat tárgya annak az eldöntése, hogy az uniós szintű fellépés vagy a tagállami intézkedés érvényesebbe és eredményesebb-e.

Az Európai Ügyek Bizottsága 2024. március 18-ai ülésén döntött a napirenden szereplő indítványok előterjesztéséről azért, hogy az Országgyűlés állapítsa meg, hogy a harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságára vonatkozó harmonizált belső piaci követelmények megállapításáról szóló irányelvtervezet sérti a szubszidiaritás elvét.

Jól tudjuk, hogy az eljárásra nyolc hét áll rendelkezésre, ami ez esetben 2024. március 21-én zárul le.

Itt szeretném tájékoztatni a képviselőtársaimat, hogy az ír parlamentben is folyamatban van egy hasonló indokolt vélemény elfogadása az általunk is kifogásolt irányelvtervezetről. Az eljáró ír bizottság többek között a következő problémákat azonosította: jogalap, büntetőjogi szankciók kifejezett kizárása, amelyek a hatályos szabályozásban léteznek, illetve hogy lehetetlen lesz az irányelvtervezet rendelkezéseit átültetni a hazai szabályozásba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ez ügyben is érdemes körbetekinteni, hogy mi a helyzet az Európai Unióban. Nos, az érdekképviseleti tevékenységek szabályozása az uniós tagállamokban különböző módon történik. Azt látjuk, hogy jelenleg 15 EU-tagállam rendelkezik érdekképviseleti tevékenységeket tartalmazó úgynevezett átláthatósági nyilvántartással, bár ez nem mindig nemzeti szintű. Aztán 12 tagállam egyáltalán nem szabályozza az érdekképviseleti tevékenységek átláthatóságát, vagyis a jogszabályi keret Unió-szerte rendkívül vegyes, széttagolt.

Alapjában véve ezen a helyzeten kíván változtatni az Európai Bizottság jogszabálytervezete, amely úgymond növelni kívánja a harmadik országok nevében végzett, a politikai döntéshozatal befolyását célzó érdekképviseleti tevékenységek átláthatóságát.

Az irányelvtervezet meghatározása szerint a „harmadik ország” fogalma alatt az Európai Gazdasági Térségen kívül valamennyi szintű hatóságot kell érteni.

A Bizottság irányelvtervezete alapvetően tehát egy harmonizált szabályokra irányuló javaslat, amely azt célozza, hogy Unió-szerte egységesen magas szintű legyen az átláthatóság, ami a nem uniós kormányok nevében eljáró szervezetek általi lobbizást, illetve egyéb hasonló tevékenységeket illeti. És itt akár meg is kérdezhetnénk képviselőtársaimat, hogy akkor mi a probléma ezzel.

Tisztelt Országgyűlés! A probléma az, hogy a parlamenti eljárást megalapozó fő kifogás az, hogy ennek az irányelvtervezetnek nem volt vagy nincs helyes jogalapja. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, amely majd’ 30 éve született, a közös piac létrehozásának az egyik eszköze volt, elsősorban az áruk szabad áramlása terén mint joker a lapok közé került most a javaslatba, azt is mondhatnám, oda nem illő módon.

Mint nagyon sok jogi kérdés, tisztelt képviselőtársaim, ez is egy ingoványos talaj, hiszen sok múlik azon, hogy ki hogyan értelmezi. Az alapprobléma az, hogy a brüsszeli testület már évek óta kiterjesztő módon értelmezi a fenti cikket, és időről időre új jogszabályokat kezdeményez erre a cikkre hivatkozva. És ahogy a mondás tartja: a jog a politika szolgálóleánya, és ez talán sohasem volt annyira igaz, mint az Európai Bizottság mostani, elmúlt ötéves működésére.

Csak egyetlen példát szeretnék említeni: a 2022 szeptemberében nyilvánosságra hozott, a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról szóló rendelettervezet tévesen szintén a 114. cikkre hivatkozott.

(10.50)

Ugyanakkor az Európai Unió Bíróságának ítélete szerint a szerződés előbb említett cikke nem ruház a belső piaci szabályozásra vonatkozó általános hatáskört az uniós jogalkotóra, és így e cikk alkalmazhatóságának bizony kemény korlátai vannak.

Az Európai Bizottság e korlátokat figyelmen kívül hagyva, s a harmadik ország nevében végzett lobbitevékenységre is a belső piaci logikát kívánja alkalmazni, mintha e szolgáltatás minden eleme a határon átnyúló jellegű tevékenység lenne. Az irányelvtervezet legfőbb eleme esetében azonban nem azonosítható határon átnyúló jelleg.

Tehát véleményem szerint a jogalap azért sem megfelelő, mert a lobbitevékenység időszakos, alkalomszerű és a helyi jellege miatt alapvető eltérést mutat egyéb uniós szolgáltatásoktól. Mindez annyira kirívó, tisztelt képviselőtársaim, hogy maga a tanácsi munkacsoportban az egyeztetések során több tagállam is megfogalmazott aggályokat, s több mint egy tucat tagállam vizsgálati fenntartással élt, beleértve Magyarországot is. A jogalapot Franciaország, Olaszország, Bulgária, Csehország, Svédország és Horvátország szintén aggályosnak vélte. Bizottságunk jelentése tehát kimondja, hogy az irányelvtervezet jogalapja nem megfelelő, amiből következik, hogy az irányelvtervezet kibocsátásának legfontosabb előfeltétele hiányzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A második kifogásunk az uniós hatáskör hiánya. A szerződések szerint a lobbitevékenység tudniillik nem tartozik sem kizárólagos, sem megosztott uniós hatáskörbe. Éppen ellenkezőleg: az érdekképviselet szabályozása tagállami hatáskör, az uniós fellépés legfeljebb a tagállami szabályozást kiegészíthetné, de csak az uniós szinten folytatott lobbitevékenység esetén lenne elfogadható.

Tehát az uniós szerződések egyszerűen nem adnak biankó csekket az EU intézményeinek arra, hogy azt tegyenek, amit jónak látnak vagy amit akarnak. A szubszidiaritás és az arányosság elve az a két eszköz  és ezek biztosítása , hogy az Unió csak azt tegye, amit a tagállamok vagy a regionális hatóságok jobban nem tudnak megtenni. Szöges ellentétben a fentiekkel, az irányelvtervezet 4. cikke maximum harmonizációt ír elő.

Összességében tehát ez az irányelvtervezet egy újabb bizonyíték arra, hogy a brüsszeli végrehajtó testület ott akar új hatáskört szerezni, ahol a szerződések szerint semmi keresnivalója nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogszabállyal kapcsolatban aztán egyéb aggályaink is vannak. Az irányelv általában csak az elérendő célt rögzíti uniós szinten, és egyfajta kellő mozgásteret biztosít a tagállamoknak, hogy azt a nemzeti jogrendszerükbe átültessék. Nem véletlen, hogy általában az irányelv a jogharmonizáció egyik kiváló eszköze. Ez az irányelvtervezet azonban nem biztosítja a helybeni döntés elvének a megfelelő mozgásteret a tagállami döntéshozatalban. A ius cogens szabályok mintegy gúzsba kötnék a tagállamokat, akár fontos ez a terület számukra, akár nem. Aztán a tervezetnek nem minden tekintetben van igazolható, úgynevezett hozzáadott értéke a nemzeti fellépéshez képest, és szerintünk messze túlterjeszkedik a belső piaci szabályozási hatáskörön, amire hivatkozva a Bizottság a szabályozást javasolta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lényeges, hogy az irányelvtervezet ezért szükségtelen, mivel tagállami hatáskört vonna el olyan területen, ahol a meglévő tagállami szabályozás elegendő és megfelelő. Egyáltalán nem jó tendencia ez, ezért olyan brüsszeli Bizottságra lenne szükségünk, amely a hatáskörmegosztás elvét tiszteletben tartja a lisszaboni szerződés alapján.

Úgy hiszem, hogy a brüsszeli végrehajtó testület az elmúlt öt évben bizony számtalanszor adta tanújelét annak, hogy minden fegyvernemet hajlandó bevetni annak érdekében, hogy a sajátos céljait elérje. Hát, ez a szakzsargon, ami a lopakodó törvényalkotásról szól; és egyben szomorú tapasztalat, hogy a célok egyike éppen az, hogy az Unió megfossza a tagállamokat azoktól az eszközöktől, amelyek a gazdaságának és a társadalmának hatékony védelmet biztosítanak például a XXI. század nehézségeivel és az újabb és újabb veszélyekkel szemben. Igen, tisztelt képviselőtársaim, rossz látni azt is, hogy a tagállamok előrelépésének segítése, az Unió egésze érdekeinek védelme helyett megosztó, káros javaslatok, a fejlődést hátráltató szabályok elfogadása zajlik.

Az Európai Ügyek Bizottsága fentiek alapján megállapította, tisztelt képviselőtársaim, hogy a harmadik országok nevében végzett érdekképviselet átláthatóságára vonatkozó harmonizált belső piaci követelmények megállapításáról szóló irányelvtervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a bizottsági önálló indítványunk elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)