Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi Istvánról sokan és sokfélét beszéltek már, emlékeztek meg itt már a tisztelt Ház falai között is, de úgy gondolom, az talán kevésbé ismert, amit a mezőgazdaság területén letett az asztalra, és ami az ő munkásságának valódi gerincét adta, így erről szeretnék néhány gondolatban megemlékezni.

1791. szeptember 21-én született Bécsben. Gyermekkora megyém egyik kedves települése, Nagycenk és Bécs között megosztva telt. Katonaként csatlakozott a Napóleon ellen induló nemesi felkeléshez, és a háború után figyelmét fokozott mértékben az európai és a hazai közállapotok tanulmányozására fordította. Ezek során került előtérbe a mezőgazdaság is. A külhoni tapasztalatok alapján ismerte meg igazán az ország valóságos viszonyait. Széchenyi volt a reformmozgalom elindítója, a polgári átalakulás és a nemzeti megújulás egyik szószólója. A mezőgazdaságra koncentráló gyakorlati tevékenysége egész életútját végigkísérte. Pesten és Pozsonyban ő honosította meg a lóversenyeket, társaival létrehozta az első pályafuttatási társulatot, majd megszervezte az első Lótenyésztési Egyesületet.

Életpályája annyira szerteágazó, hogy az idő rövidsége miatt csak néhány pontban tudom például megemlíteni azt a rengeteg kezdeményezést, ami a nevéhez kötődik, például a hazai közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeit is, vagy akár azt, hogy a Vaskapu hajózhatóvá tételét jelentős részben az ő munkájának köszönhetjük. Megkezdte a Tisza szabályozását, megindult a dunai gőzhajózás, és ezek egyébként mind-mind az agráriumra is kihatottak. Nevéhez kötődik például a Lánchíd, ugyanúgy, ahogyan az Óbudán létesült téli kikötő. De például az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése is hozzá kapcsolódik, csakúgy, mint a nagycenki birtokán a cukorgyár felállítása, amely alapjául szolgált később az egész magyar cukoripar felépítéséhez, amit, ugye, látjuk, hogy a jelenkor hogyan becsült meg, és hogyan tett tönkre.

Felajánlotta birtoka egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, Állattenyésztő Társulatot hozott létre, illetve élete során végig a telepített szőlőinek javítása, különösen pedig a borminőség területén komoly lépéseket tett. Foglalkozott selyemhernyó-tenyésztéssel is, illetve birtokain mintegy 60 ezer fát telepített. A szarvasmarha-tenyésztésben is maradandót alkotott.

Jelentős volt irodalmi és politikai munkássága is. Könyveiben az agrártermelés visszásságaira hívta fel a figyelmet, illetve a Hitel, a Világ és a Stádium című munkáiban hangoztatta azt, hogy előrehaladásunk fő akadálya az elavult gazdasági, társadalmi berendezkedés. Műveivel egyébként komoly közéleti vihart is kavart.

Egész munkásságában fontos helyet kapott a mezőgazdaság. Korának kiemelkedő agrárpolitikusa volt, mint nagybirtokos pedig haladó szellemű gazdálkodása révén tűnt ki főúri társai közül. Átfogó társadalmi reformjai abból indultak ki, hogy az ország minden egyes lakosának meg kell adni a polgári lét feltételeit. Ehhez mindenekelőtt a föld biztosítását tartotta szükségesnek. Ahogyan ő fogalmazott, "el kell törölni egyfelől a nemzet nyomasztó zsibbadékát, az ősiséget, amely már századok óta gátat emel a nemesi föld szabad forgalma elé". Tudta, hogy a jobbágyságnak a megfelelő feltételek mellett földet kell juttatni. Ezekben a visszás, állami földbérletekkel tarkított, mutyis időkben igazán megfontolandónak tartom gondolatait.

Hitt abban, hogy a mezőgazdaság, a nyugati országokhoz hasonlóan, magas fokra tud lépni. Igyekezett a mezőgazdaságot a megfelelő igények felé terelni, és abból indult ki. A régi, hagyományos rendszerekkel szemben vallotta, hogy a váltógazdaság nagyon is szükségszerűnek látszik. Szinte mindenben újszerűt mutatott. Gondolkodott például abban is, hogy a megfelelő gépesítés és az uradalmi központban létrehozott gépműhely mindenki számára elérhető legyen a környéken.

Széchenyi István korának kiemelkedő agrárpolitikusaként a halála utáni gyász és megemlékezés egyben kiállás is volt a rendszer ellen. Kortársai is elismerték tevékenységét. Nagy vetélytársa, Kossuth például ezekkel a szavakkal illette őt: "Ujjait a kornak ütőerére tevé, és megértette annak lüktetéseit, és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak."

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Tapos.)