Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mélyen tisztelt államtitkár úr, végtelenül örülök, hogy ön van ma bent, mert fiatal ember lévén szeretnék önnél lobbizni, mégpedig véleményemet elmondani, és gondolom, korosztálya kapcsán fogékonyabb is erre a kérdésre, amit mondani szeretnék.

Én úgy gondolom, nem az a kérdés, hogy hány minisztérium van, hanem az, hogy milyen drága, mit csinálnak, milyen feladat van, milyen hatékonysággal dolgoznak, tehát igazából az a szervezet, amely igazgat, stabil-e és hatékony, mit végez, és mennyire eredményes.

Nézze, államtitkár úr, tisztelt elnök úr, úgy gondolom, ha elfogadják - szakmám is az igazgatásszervezés -, nem az a lényeg, hogy hány minisztériummal oldom meg egy kormányzás feladatát, hiszen ez az önök dolga, önök ezt meghatározzák, és így fognak kormányozni, de azért mindig fontos meghatározni a szakmában a célt, a feladatot, a szervezetet és a feltételt. A cél mindenképpen egy bonyolult fogalom; azt önök tudják, kormányozni szeretnének, és különböző prioritásokat állapítanak meg. Ezekhez a prioritásokhoz kell feladatokat összegezni, szervezetet és feltételt alakítani.

Szeretnék, tisztelt államtitkár úr, lobbizni önnél a sport- és ifjúsági ügyek vitelében, mert hangsúlyozom, lehetnek kisebb minisztériumok, lehetnek olcsóbbak, és értem azt a szándékot is, sőt biztos vagyok benne, hogy a kormányzatnak az a szándéka, hogy csökkentse a központi igazgatás költségeit. De ezen belül nem sikkadhatnak el területek és feladatok, célok és feladatok. Úgy gondolom, ilyen a szociális kérdések, a család kérdése; mert ez eléggé eltörpülő és manapság elmosódó értékrend, de egy társadalom, egy ország létezésének nagyon fontos színtere a család, valamint a foglalkoztatás - ez egy olyan feladatkör, amely, úgy gondolom, együvé tartozik. Tudniillik, ha valaki csak szociálisan akar kezelni egy problémát, és nem intézkedik, és nem egyben, ökumenikusan nem foglalkozik a foglalkoztatás kérdésével, és nem vizsgálja a családot, akkor úgy gondolom, hogy hibás következtetésekre, hibás intézkedésekre fog sor kerülni.

Nagyon biztató számomra az, hogy az egészségügyet minden szociális témakörről leválasztják, és az egészségügy az egészségügy. És akkor most következik a kérésem, hogy a sport- és ifjúsági kérdéshez mindenképpen szükség van az Ifjúsági és Sportminisztériumra, államtitkár úr, és ezért hivatkoztam az ön korára is. Csatlakozom Szakács Imre kiváló képviselőtársam és kiváló polgármester úr, dr. Gémesi György véleményéhez is: az olimpia évében nem tehetjük meg ezt, és ebben az országban nagyon fontos, sőt úgy gondolom, hogy a jövőt illetően nagyon fontos, hogy az ifjúsággal és a sporttal külön minisztérium foglalkozzon, külön feladatfelelőse legyen ennek a kérdéskörnek.

Mondom ezt mindazért, mert úgy gondolom, hogy a sportfeladatok, a prevenciók, az ifjúsággal való foglalkozás a jövővel való foglalkozás. Úgy gondolom, a mostani átalakítása és megszüntetése e minisztériumnak, e tárcának a bizonytalanságot erősíti e tekintetben, és gyakorlatilag a jövőképből vesz el egy nagyon fontos szeletet. Úgy gondolom, hogy az ifjúsági és sportfeladatok hasznos tevékenykedésének, munkájának egészséghozadéka van. Nézze, úgy lehet ebben az országban életminőség, ha a gyerekek, a fiatalok jó entrée-t kapnak, lehetőséget kapnak arra, hogy egészséges felnőttek legyenek. Akkor nem terhelik majd az egészségügyet, nem lesznek betegek, és boldogabb emberek lesznek. Úgy gondolom, meg kellett érteni a polgári kormány idejében is és el kellett fogadtatnunk, hogy egészséges nemzedékre van szükségünk, egészséges életmódra, életformára, tömegsportra és egyáltalán erre a korszerű, mozgással teli életformára, mert ennek egészséghozadéka van, és teljes életet tudnak élni az emberek.

(22.20)

Nézze, államtitkár úr, tudnék mondani arra példákat, hogy hol lehetne takarékosabb államot megvalósítani. Ön is bizonyára tudja, és azt hiszem, a kormány többi tagja is, hogy nagyon sok a bonyolító kft., háttérszervezet. Nézze, a pályázatok 20 százalékát elbonyolítják. Személyes tapasztalataim kapcsán az államkincstári, a megyei és az országos szervezetek mindenféle bürokratikus duplázott szerződéskötései rengeteg pénzt visznek el, és agyonbonyolítják az életünket. Úgy gondolom, a minisztériumoknál a létszámkérdéseket kellene átvizsgálni, a szakértőket, a háttérszervezeteket, a segédszervezeteket, mert itt rengeteg pénz elfolyik. Nos, nem kívánok ezekben tanácsot adni, mert gondolom, e bölcsességekkel és tapasztalásokkal önök is rendelkeznek.

De demagóg sem szeretnék lenni, visszatérve az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz, mert úgy gondolom, hogy aki a felnövekvő nemzedékről nem gondoskodik megfelelő módon, és eljutottunk ehhez az értékhez, ehhez a felismeréshez, ha nem gondoskodunk, akkor a jövőről nem gondoskodunk. Ezt meg nem tehetjük meg. Mert lehet, hogy ma sok a beteg, sok az idős és megrokkant ember, de meg kell előznünk, és ezt ma kell elkezdenünk. Nézze, kisvárosunkban is azt tesszük, hogy a gyerekeket a fogantatástól kezdve megpróbáljuk gondozni, gondoskodni róla, a védőnői szolgálattal, a gyermekorvossal, a sportklubokkal, a sportfeltételekkel, és egyáltalán, divatossá kívánjuk tenni az egészséges életmódot. Persze lehet, hogy valaki aztán később elrontja, de ez az ő felelőssége, de úgy gondolom, hogy az esélyt meg kell adnunk e tekintetben.

Államtitkár Úr! Úgy gondolom, jó lenne stabil kormányzás, kormányzati struktúra, és nem biztos, hogy kormányonként ezt váltogatni kellene. Mert sok tekintetben ez további kiadásokkal jár, mert úgy szokott lenni, hogy az átalakítás mindig pluszpénzzel jár, és pluszkiadással, mert ilyenkor az emberek mennek, jönnek, kedvesek, maradnak, még hozunk, a kevésbé kedveseket eltesszük, aztán lehet, hogy még többet veszünk föl. Kellenek a kocsik, az ingatlanok, a telefonok és sok egyéb más, ez rettentő sok költséggel jár. Mértéktartó módon kellene átalakítani.

Végezetül csak azt szeretném mondani, hogy ha a kormányzat komolyan gondolja a központi kiadások csökkentését, akkor azt a bizonyos régi közmondást, amelynek nem mondom el az elejét... - bban a bizonyos házban nem a függönyt kell kicserélni, hanem a házban lévőket kell megvizsgálni, helyesen teszik-e a dolgukat.

Tehát összegezve, államtitkár úr, szeretném kérni önt arra, hogy fontolják meg az Ifjúsági és Sportminisztérium sorsát, nagyon fontos dologról van szó. Bízom abban, hogy segít ebben a lobbiban.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki padsorokban.)