Felszólalás adatai

Emlékeztetem önöket, hogy a napirend elfogadása előtt az Országgyűlés a sürgős tárgyalásba vételről döntött. Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására az Igazságügyi bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Balla György úrnak, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

BALLA GYÖRGY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemhogy a 30 percet, valószínűleg a három percet sem fogom elrabolni az idejükből, lévén egy olyan javaslat van előttünk, ami alapvetően - az én véleményem szerint - mindenki által támogatott, technikai javaslatokat tartalmaz. Éppen ezért, ha megengedik, a technikai javaslatok részletes indoklásába nem bocsátkoznék, az szó szerint megegyezne azzal, amit egyébként a törvényjavaslattal együtt önök megkaptak, és hozzám nem is nagyon jutott el olyan információ, hogy ezzel kapcsolatban bárkinek ellenérzése lenne, ezek a javaslatok ugyanis pontosító jellegűek, a Ház működését alapvetően nem változtatják meg, viszont segítenek abban, hogy az esetlegesen később előforduló ügyrendi javaslatokat mellőzzük.

Van két olyan javaslat, ahol viszont őszintén bevallom, hogy számítok ellenzéki kritikára, éppen ezért erről a két javaslatról szeretnék röviden beszélni. Az egyik módosítás, ami a házszabálytól való eltéréshez szükséges szavazatszámot változtatja meg a jelenlegi házszabályhoz képest. Ez a változtatás nem olyan nagy mértékű, hiszen semmi mást nem tesz, mint visszatér az egyébként több mint húsz éven keresztül alkalmazott arányhoz, magyarul a jelen lévő képviselők négyötödéhez az összes képviselő négyötöde helyett. Azt gondolom, nyilvánvaló mindannyiunk számára, hogy ha minden képviselő jelen van a teremben, akkor ez a módosítás az égadta világon semmit nem jelent, ugyanúgy minden frakciónak vagy a frakciók nagy többségének a támogatására van szükség ahhoz, hogy a házszabálytól való eltérés létrejöjjön.

Ugyanakkor, ami miatt az én véleményem szerint fontos visszatérnünk a korábbi arányhoz, mert bizony lehetnek a parlament életében olyan pillanatok, amikor jó néhány képviselő indokoltan van távol, és mégis fontos, mindannyiunk által támogatott döntést kellene meghozni, amit azért nem fogunk megtenni, mert nem a jelen lévő képviselők négyötödéhez, hanem az összes képviselő négyötödéhez kötjük a házszabálytól való eltérést - gondoljanak például egy árvíz esetére. Értelemszerűen az árvízzel érintett képviselők joggal vannak olyankor a választókerületükben, és az árvíz pontosan hozhat olyan helyzeteket, amikor ad hoc, gyors döntést házszabálytól való eltéréssel kell meghozni. De szeretném hangsúlyozni, hogy semmi más nem történik, mint hogy ugyanahhoz a szabályhoz térünk vissza, ami egyébként korábban is a parlament működését szabályozta.

A másik kérdés a házelnökkel kapcsolatos kérdés, ahol számítok ellenzéki kritikákra, de számítok óvatos ellenzéki kritikákra. Ugyanis Európa számos parlamentjében, azt lehet mondani, hogy a nagy többségben semmiféle olyan korlátozás nincsen a házelnökre vonatkozóan, ami a jelenlegi házszabályban, illetve a korábbi házszabályban is volt; hogy pontosítsak, nem a házelnökre, hanem a levezető elnökre vonatkozóan.

Az a helyzet ugyanis, hogy a magyar házszabály a levezető elnök tekintetében korlátozó, korlátoz egy képviselőt alapvető képviselői jogában, mégpedig a szavazáshoz való jogban. Ezt Európa legtöbb parlamentje, a német, az olasz, a francia, de hogy a tegnapi napnál maradjunk, az Európai Parlament nem teszi, ott a levezető elnök értelemszerűen élhet azzal a joggal, ami minden képviselőt megillet, magyarul, részt vehet a szavazáson. A pártatlanságát, az ülésvezetéssel kapcsolatos pártatlanságot semmilyen módon nem befolyásolja, hogy egyébként szavaz vagy nem szavaz.

De azt is el kell mondjam, hogy az alkotmány 4. cikke szerint ez a korlátozás egyébként nem is tartható fenn, hiszen az alkotmány 4. cikke teljesen világosan beszél: minden képviselőnek ugyanazok a jogai és ugyanazok a kötelezettségei; márpedig a házszabály jelenlegi rendelkezése, ami a levezető elnök tekintetében megtiltja a határozathozatalokon való részvételt, indokolatlanul és alaptörvény-ellenesen korlátozza a levezető elnöknek - mint minden képviselőnek - a legfontosabb jogát, a határozathozatalokon való részvételt, magyarul: a szavazás jogát. Én kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy vita után ugyan, de támogassák a házszabály ezen irányú módosítását is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a kormány képviselője előzetesen jelezte, hogy az Országgyűlés függetlenségét tiszteletben tartja, ezért a vita elején nem kívánja ismertetni álláspontját.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ezek első körében a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, képviselőcsoportonként 15-15 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy az új házszabályi rendelkezésekre figyelemmel a kétperces hozzászólásokra első alkalommal csak a vezérszónoki felszólalásokat követően kerülhet sor, és ezek körében képviselőcsoportonként csak egy képviselőnek, valamint az elsőként felszólalásra jelentkező független képviselőnek van lehetősége hozzászólni.

Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

GULYÁS GERGELY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1994-es házszabály után 2012-ben először az Országgyűlésről szóló törvényt, majd 2014 februárjában az új házszabályt is elfogadta az Országgyűlés. Ezeknek a szabályoknak a jelentősége abban áll, hogy egyfelől az alaptörvényt követően a sarkalatos törvények megújultak, ennek keretében ma egy egységes kódex szabályozza az Országgyűlés működésének egészét, másfelől pedig sokat beszéltünk arról, hogy muszáj változtatni a törvényalkotás rendjén ahhoz, hogy színvonalasabb törvények születhessenek, és érdemibb vita előzze meg ezen törvények elfogadását.

Összességében az a módosítás, ami a Ház előtt van, legtöbb pontjában jogtechnikai jellegű. Én is azokkal a kérdésekkel szeretnék inkább részletesen foglalkozni, amelyekkel Balla György képviselőtársam előterjesztői expozéjában már foglalkozott. Az egyik ilyen a házelnök szavazati jogával kapcsolatos szabályozás. Először is, természetesen nem szeretnénk álszentek lenni, nyilván a választói akaratnak megfelelően létrejött Országgyűlésen belüli politikai erőviszonyok érvényesíthetőségét is szolgálja ez a javaslat, a megelőző 24 év szokásjogával pedig szemben áll.

Viszont, ha megnézzük, hogy milyen érvek szólnak e mellett a módosítás mellett, akkor azt látjuk, hogy mind a nemzetközi gyakorlatban az a bevett és elfogadott, hogy a levezető elnöknek van szavazati joga, mind pedig a magyar alkotmányból ez következik, különös tekintettel arra, hogy azt, hogy éppen ki a levezető elnök az Országgyűlésben, a házelnök jogosult meghatározni. Tehát jelenlegi formájában a házszabály arra ad felhatalmazást a mindenkori házelnöknek, hogy meghatározza, hogy melyik frakciótól, feltéve, hogy az adott frakció alelnököt jelölt, és alelnökét megválasztották az Országgyűlés alelnökének, ebben az esetben melyik frakciótól vonja el a szavazati jogot. Ilyen értelemben tehát a házelnöknek arra is lehetőséget ad, hogy egy kisebb, most már 199 fős Országgyűlésben valamely frakció létszámát egy fővel csökkentse. Úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal tisztességesebb az a megoldás, ami az Európai Parlamenttől a spanyol parlamenten, a német parlamenten át az európai demokráciák meghatározó törvényhozásaiban bevett és elfogadott, mégpedig az, hogy a levezető elnök is szavaz.

Ráadásul teljesen érthetetlen és alkotmányosan is magyarázhatatlan az a különbségtétel, hogy titkos szavazás esetén ma is a mindenkori házelnöknek, levezető elnöknek van szavazati joga, a titkos és a nyílt szavazás között ilyen értelemben érthetetlen, hogy a levezető elnöki jogok tekintetében miért teszünk különbséget.

Ezért kérem, hogy ezen észrevételek megfontolása után képviselőtársaim is legyenek szívesek támogatni ezt a módosítást azzal, hogy még egyszer szeretném jelezni, nem arról van szó, hogy a Fidesz vagy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója számára jelent ez plusz egy szavazatot, hanem azt az önkényes döntési lehetőséget zárja ki, amire a házelnöknek a mostani házszabály lehetőséget ad, hogy úgy döntsön, hogy a Ház szocialista vagy éppen jobbikos alelnöke vezesse az Országgyűlés ülését egy olyan szavazásnál, ahol a jelenlévők kétharmada miatt ennek jelentősége van.

(16.10)

A másik érdemi módosítás egy egész egyszerű kodifikációs hiba kijavítása. Önök is emlékeznek arra, hogy amikor előterjesztettük a házszabály eredeti változatát, akkor abban a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadára kívántuk volna csökkenteni a házszabálytól eltérését, majd miután itt a vitában az ellenzék ezt kifogásolta, benyújtottunk egy olyan módosítót, ami szándékunk szerint a korábbi helyzetet akarta volna visszaállítani, ami a jelen lévő képviselők négyötödével teszi lehetővé a házszabálytól való eltérést, de elkövettük azt a kodifikációs hibát, hogy a "jelenlévők" szó kimaradt, és ennek köszönhetően most csak az összes képviselő négyötödével lehet eltérni a házszabálytól. Mi itt viszont indokoltnak tartjuk, hogy a korábbi, az 1994 óta megszokott házszabályi rendelkezéseken ne változtassunk, tehát térjünk vissza ahhoz, hogy a jelen lévő képviselők négyötödével lehet a házszabálytól eltérni. Ebben is kérem a támogatásukat, és remélem, hogy az Országgyűlés ezért aztán a kétharmadnál nagyobb többséggel tudja ezeket a módosításokat elfogadni.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Bárándy Gergelynek, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt olyan régen, amikor az előző ciklusban, talán az utolsó előterjesztett törvényjavaslatként a házszabályról, illetve az országgyűlési törvény módosításáról tárgyaltunk. Akkor sokaknak az volt a véleménye, közöttük nekem is, hogy ezt a munkát az új Országgyűlésre kéne bízni, az új Országgyűlés alakítsa ki majd a saját működési rendjét, és csak olyan mélységben módosítsunk a javaslaton, amilyen mélységben feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy 200 fős, azaz létszámában jelentősen csökkentett Országgyűlés működni tudjon.

Ekkor az önök egyik legfőbb érve az volt - jól emlékszem még rá, nem volt olyan régen -, hogy azért is szerencsés az, hogy most alkotjuk meg az Országgyűlést, és nem az új Országgyűlés alkotja majd meg saját magának, mert ez így igazságos és méltányos, hiszen senki nem tudhatja előre, hogy mi lesz a választási eredmény, és így ezek az új szabályok majd az új Országgyűlést is kötelezni fogják. Ez így is lett.

És most azzal szembesülünk, tisztelt képviselőtársaim - Gulyás képviselő úrnak én pozitívan értékelem azt a mondatát, amelyben gondolom, az ellenzéki érvekre előre utalt, nevezetesen is, hogy nyilvánvalóan azt fogják az ellenzéki pártok ebbe a javaslatba belelátni, hogy ismét saját magára írja a Fidesz a törvényeket -, Gulyás képviselőtársam utalt is erre, hogy a szebb megfogalmazásban vagy a Fidesz számára kedvezőbb megfogalmazásban van egy ilyen szándék emögött.

Én azt gondolom, hogy ez nem helyes. Én azt gondolom, hogy jó lett volna, ha legalább az önök saját korábbi érveihez tartják magukat. Az elmúlt négy év nagyjából arról szólt, ha a közjogi átalakításokat nézzük - hadd szűkítsem arra, hogy az önök érvrendszerének egy jelentős része arról szólt, hogy európai példákat sorakoztattak föl -, hogy Európában itt is, ott is vagy amott is van erre példa. Mi számtalanszor elmondtuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a probléma, hogy ne lehetne Európában vagy valahol a világban, olyan országokban is, amelyek demokratikus berendezkedésűek, példát találni arra a közjogi részelemre, amit önök be kívánnak vezetni, hanem az a probléma, hogy önök úgy válogatják össze az európai példákból ezeket az elemeket, hogy az önök aktuális politikai helyzetének az éppen megfeleljen, és ezért hoznak létre egy olyan hibrid állami rendet, ami viszont sehol másutt már Európában nincsen így egyben, viszont az önök politikai érdekeinek - ami aktuális politikai érdekeket jelent - pont megfelel.

Valóban, számos olyan Országgyűlés, számos olyan parlament, népképviseleti szerv van, ahol az elnök szavazhat. 24 éven keresztül Magyarországon ez nem volt probléma, most meg akarják változtatni. Mikor akarják megváltoztatni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elvek mezejére próbáljunk rátévedni, persze hosszú ideig nem fog sikerülni. Azért, mert önöknek éppen megvan a kétharmados többségük, azaz ahhoz, hogy mondjuk, alaptörvényt tudjanak módosítani, vagy ahhoz, hogy adott esetben Orbán Viktort meg tudják majd választani köztársasági elnöknek, abban az esetben, ha Kövér László a levezető elnök, akkor szükség van az ő szavazatára.

Képviselőtársaim! Azért lássák be, ez a módosító javaslat nagyjából erről szól. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a levezető elnök az önök soraiból kerül ki, akkor is tudjanak - hadd fogalmazzak úgy - a nagy kétharmaddal egyedül dönteni, ilyen egyszerű. És én azt gondolom, hogy nem célszerű, talán jelen helyzetben még csak szükségesnek se mondható ez a módosítás, hiszen egy ilyen esetben sokkal elegánsabb lenne a pulpitusra felküldeni egy ellenzéki levezető elnököt, és a probléma meg van oldva. Nem igazán értem, hogy ez most miért kerül elő, mindenesetre nem néz ki jól, mindenesetre azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy a jövőben is hasonló elvek és megfontolások mentén folyik majd a jogalkotás, mint az elmúlt négy évben. Kövér László egyszer már tett arra ígéretet, hogy másként lesz - az előző ciklusban -, akkor ezt az ígéretét nem tartotta be. Reméltük azt, hogy a mostani ciklus elején tett ígéretét be fogja tartani; úgy tűnik, ezt az ígéretét sem tartja be az Országgyűlés elnöke.

Ami a négyötödös változtatást illeti, valóban, az ellenzék akkor gesztusnak értékelte a kormánypártoktól azt, hogy a kétharmados szabály négyötödösre módosult, mondjuk úgy, hogy így alakult, így került bele a törvénybe. Szeretném megkérdezni, hogy miért is olyan fontos, hogy ezt most megváltoztassuk. Ha egy picit az országgyűlési mandátumarányokat megfigyeli valaki, akkor úgy nagyjából rá tud jönni ennek a lényegére vagy ennek az okára. Most a Jobbikkal együtt nincs meg a négyötödük, hiányzik még néhány szavazat, azaz vagy az LMP frakcióját meg kell győzni, vagy a mienket, vagy független képviselőket. Ha ez a módosítás hatályba lép úgy, ahogy önök most javasolják, akkor túl nagy jelentősége ennek nem lesz, mert önök pontosan tudják, hogy ami két-három mandátum hiányzik a négyötödhöz, az valószínűleg a hiányzások miatt a Jobbikkal együtt önállóan meglesz, és azonnal meglesz. Ennyi az oka, tisztelt képviselőtársaim, azaz ha négyötödöt szeretnének a jövőben, akkor nem kell még egy ellenzéki párttal megállapodniuk, hanem egész egyszerűen azt a két-három hiányzót figyelembe véve egyedül a Jobbikkal is meg tudják csinálni. Ez a mögöttes szándék, ezt nem lehet nem látni, tisztelt képviselőtársaim.

Értem én megint, hogy próbáljuk ezt elvi alapra helyezni, csak én úgy hiszem, hogy ezt nem lehet, legalábbis a parlamenti mandátumarányok egészen mást mutatnak.

Az, hogy a képviselők jogállása azonos, igen, tisztelt képviselőtársaim, valóban az, de ha ezt az elvet az új házszabály és országgyűlési törvény megalkotásakor figyelembe vették volna - és előrevetítem, remélem, hogy jól fog működni ez a testület, ígérem, én a magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy ez így legyen -, akkor nem hozták volna létre a Törvényalkotási bizottságot. Ugyanis a Törvényalkotási bizottság keletkeztet első- és másodrangú képviselőket: aki a Törvényalkotási bizottság tagja, az minden törvényjavaslathoz, minden módosító javaslathoz hozzászólhat, azokról külön szavazhat, minden módosító javaslatról dönthet, míg aki nem tagja a Törvényalkotási bizottságnak, és nem tagja egy tárgyaló bizottságnak, az adott esetben módosító javaslatokhoz nem szólhat hozzá.

Tudom, ismerem az érvet, hogy van még vagy öt perc majd a végén, amikor egy teljes frakció ezt megteheti, és akár ezt a képviselőt is kijelölheti, de tisztelt képviselőtársaim, ha mondjuk, egy költségvetési törvény vitájáról van szó, akkor elég valószerűtlen, hogy egy olyan képviselőt fognak kijelölni ennek az öt percnek vagy tíz percnek az igénybevételére, aki mondjuk, egy regionális problémáról kíván beszélni.

(16.20)

Nyilván mindenki a fő számokról fog beszélni, s a többi, s a többi. Azaz ennek a képviselőnek annak ellenére nem lesz lehetősége hozzászólni érdemben egy módosító javaslathoz, hogy adott esetben azt a problémát érinti és annak a területnek a problémáját érinti, ahol őt egyéniben megválasztották a választópolgárok. Azért tértem csak ki mindössze ennek a problematikájára, mert éppen az új házszabály az, amely nem azonos mértékkel mér képviselő és képviselő között, éppen az új házszabály és országgyűlési törvény az, amely tömegesen idézi elő azt a helyzetet, hogy a képviselők valójában nem azonos jogállásúak, hiába mondja ki ezt a törvény. Ekkor előjönni azzal az érvvel ezután, tisztelt képviselőtársaim, hogy a levezető elnök, az az egy képviselő azért nem egyenjogú, mert az nem szavazhat, amikor ülést vezet, meglehetősen furcsa gondolatmenet.

Összefoglalva, azt tudom mondani erről a javaslatról, és ebben igaza volt Balla képviselő úrnak és Gulyás képviselő úrnak is, hogy miről fogunk vitázni, valóban erről a két kérdésről fogunk vitázni; a többivel különösebb problémánk nekünk nincs, ezzel viszont van problémánk.

A legnagyobb problémánk azonban, megmondom őszintén, nem is konkrétan a két rendelkezéssel van, hanem azzal, hogy úgy tűnik, azt a négyéves törvényalkotási stílust és módszert, amit alkalmazott az Országgyűlés, az új ciklusban sem kívánja feladni a kormánytöbbség. Nem kívánja feladni a személyre szabott jogalkotást, nem kívánja feladni a saját politikai érdekeket és célokat szolgáló jogalkotást, és ez az, amit leginkább nehezményezünk.

Mi bíztunk, hittünk abban, hogy az új Ház felállásával négy év kétharmados kormányzás után valóban olyan törvényalkotási menetrend alakulhat majd ki, amelyik méltó a Magyar Országgyűlés hagyományaihoz. Ez, tisztelt képviselőtársaim, nem az, és az én számomra ez az, ami a legjobban fáj. Az, hogy egyébként ezt a két módosítást átviszik, valójában a magyar közjogi rendszerben túl nagy kárt már nem fog okozni, ez megtörtént az elmúlt négy évben. De az az elv, az a gyakorlat, bocsánat, hadd mondjam így, hogy önök áthozzák a korábbi gyakorlatot ide, az új Országgyűlésbe, viszont nagyon nagy baj. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, mi ezt az előterjesztést nem fogjuk támogatni. Arra kérem önöket még egyszer, hogy gondolják át újra még itt a ciklus elején, hogy ugyanúgy kívánják-e folytatni a jogalkotási metódust, mint ahogy az elmúlt négy évben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Apáti István képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen vegyes javaslatot tárgyalunk most, vannak benne egyértelműsítő, pontosító rendelkezések, vannak olyanok, amelyek a kormány beszámolókészítési kötelezettségét érintik, és ezekre különösebb részletességgel nem térnék ki. Sokkal fontosabb három témakör: az ülésvezető elnök szavazati joga, a túlterjeszkedő javaslatokkal kapcsolatos szabályozás, illetőleg az előbb már többek által firtatott négyötödös szabály.

Kezdjük a végén, kezdjük ezzel a bizonyos négyötödös szabállyal! Valóban, az igazság ahhoz az érveléshez áll közelebb, amit Bárándy képviselő úr az előbb elővezetett, nevezetesen önök egy relatív négyötödös szabályt akarnak megalkotni, a jelen lévő négyötödhöz szabják majd a házszabálytól való eltérést. Ezzel nem lenne problémánk, ha nem lennének ilyen rosszak a tapasztalataink. Ha az valóban egy kivételesen ritkán alkalmazott szabály lenne, valóban csak különösen indokolt esetekben, akkor nem lenne ezzel különösebb probléma, csak az elmúlt ciklusban is volt olyan időszak, amikor ezt notóriusan alkalmazták, tehát abszolút a permanens, házszabálytól való eltérésekben élték ki magukat. Ebben is megmutatkozott az, hogy itt nem törvényalkotás folyik a szó legnemesebb értelmében, hanem törvénygyártás, az abszolút mennyiségi szempontok, amelyek jelentősen rontják a minőséget. Ennek ékes példája volt a mai igazságügyi bizottsági ülés is; semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek, pontosan ugyanott folytatják, a szó rossz értelmében véve is, ahol nem sokkal ezelőtt abbahagyták.

Másrészt pedig ennek azért lehet valami előnye is, ugyanis ez jóval nagyobb fegyelmet fog megkövetelni valamennyi ellenzéki párttól, hiszen ha az ellenzéki frakciók - függetlenül pártszínektől, ideológiáktól - fegyelmezetten, teljes létszámban itt vannak, akkor nem biztos, hogy keresztül tudják vinni, mert önök között azért inkább gyakoribb a hiányzás, többen hiányoznak, és akkor valóban komoly konszenzus kell ahhoz, hogy a négyötöd meglegyen. Bár hozzáteszem, hogy minden olyan esetben, amikor ez az ország, illetőleg az emberek érdekeit szolgálja, szolgálta, akkor a Jobbik eddig is támogatta ezeket a házszabálytól való eltéréseket, és ezután is fenn fogjuk tartani ezt a jó szokásunkat. Amikor azonban az ország és az emberek érdekeivel ellentétes szabályozásról volt szó, akkor nyilván nem támogattuk. Számunkra ilyen egyszerű, ez a zsinórmérték a továbbiakban is meg fog maradni, amikor annak akár egy árvíz vagy bármilyen más természeti csapás esetén indokoltsága van, akkor biztos, hogy a Jobbik nem fog akadályt gördíteni a házszabálytól való eltérés elé. Ugyanakkor amikor személyre szabott jogalkotásokkal fogunk találkozni, amikor azt látjuk, hogy az amúgy is erős túlhatalmukat akarják tovább betonozni, akkor bizony keresztbe fogunk feküdni a házszabálytól való eltérésnek, pontosan azért, hogy ne tudjanak vég nélkül mindent megcsinálni.

Ami a túlterjeszkedő javaslatokat illeti, az egy meglehetősen érdekes helyzet, amivel megint csak több tucat alkalommal találkoztunk a 2010-14-es ciklus idején, nevezetesen, hogy abszolút össze nem tartozó, egymással semmilyen kapcsolatban, összefüggésben nem lévő javaslatokat tárgyaltak, vegyítettek. Egy konkrét példát hadd mondjak a sok közül, amikor a képviselők jogállásáról szóló törvénnyel együtt tárgyalták a gázenergiáról szóló törvény bizonyos módosításait, vagy éppen fordítva, semmi köze nem volt egyiknek a másikhoz; valaki későn ébredt, valakinek még eszébe jutott valami, valakinek megfájdult a lába vagy éppen egyéb testrésze, és akkor benyújtották ezeket a javaslatokat, amelyek megint csak a kutyakomédia vagy bábszínház kategóriába tartoznak, aláássák a törvényalkotás tekintélyét, aláássák a jogalkotást, meg mindent, amit parlamentarizmusnak hívunk.

De végül és nem utolsósorban felteszik az i-re a pontot az ülésvezető elnök szavazati jogával. Dicsérem én is Gulyás Gergőt, hogy legalább részben őszinte tudott lenni, amikor azt mondta, hogy tulajdonképpen a kétharmadhoz van erre szükség, nagyon szépen, irodalmian becsomagolta ezt, oly módon, hogy esetleg a gyanútlanabb választópolgárok ezt megint kanyar nélkül be tudják venni. A lényege az, hogy éppen 133 mandátummal megvan a kétharmaduk, és ha az ülésvezető elnök nem szavazhat, akkor főleg az abszolút kétharmados törvényeknél, például az önök által gránitszilárdságúnak tartott Alaptörvény módosításánál éppen meglegyen a kétharmados többségük, mert ha vélhetően az önök szeretve tisztelt vezére köztársasági elnök akar lenni 2017-ben, akkor ha egy prezidenciális rendszer irányába akarunk elmozdulni, nagyon sokszor hozzá kell majd nyúlni az Alaptörvényhez. Tehát létfontosságú az önök számára, hogy megint átszabják az önök által gránitszilárdságúnak hívott, valójában tejszínhab-könnyűségű vagy purhabkönnyűségű Alaptörvényt. Erről szól tehát a történet.

Valóban az a fő kérdés, hogy ha 24 évig nem tűnt ez fel egyikőjüknek sem, sem a baloldalnak, sem pedig önöknek, akkor vajon miért most kellett előráncigálni. Hát azért, mert most volt rá szükségük. Itt hadd emlékeztessem önöket arra, hogy hányszor hackelték már meg a választási rendszert és a magyar parlamentarizmus alapvető szabályait, amit ha ellenkező előjellel tettek volna, nem az önök előnyére, hanem az önök kárára például baloldali vagy liberális kormányok, akkor biztos, hogy közel hasonló véleményeket fogalmaznának meg, mint mi, jobbikos képviselők.

Kezdhetjük azzal is, hogy hogyan alakították ki a választókerületek határait, hogyan alakították a választókerületek településszerkezetét, a választókerületek számát, az egyéni és az országos listás mandátumok arányát, hogyan alakították ki a mandátumkiosztás szabályait, gondolok itt elsősorban a győzteskompenzációra. Ezzel mindjárt hét grátisz mandátumhoz jutottak, és megteremtették azt a borzasztóan igazságtalan rendszert, hogy bizonyos szegmensben a választópolgárok akarata nem egyforma, adott szavazat másfélnek vagy kettőnek számít akkor, amikor "a győztes mindent visz", önök által bevezetett igen-igen antidemokratikus elv alapján, önök a győzteskompenzációval 126 helyett most 133-an ülhetnek itt.

Senki nem vitatja, hogy önök bármilyen választási rendszerben az április 6-i választásokat megnyerték volna. Mielőtt még nagyon felháborodnának és a vérnyomásuk megemelkedne, ezt a korrektség kedvéért természetesen el kell mondanom. Nincs vita, önök megnyerték a választásokat. Egy arányosabb és igazságosabb rendszerben is megnyerték volna, csak éppen biztos, hogy nem kétharmaddal. Ennek nagyon nagy jelentősége van, hiszen ismerve az önök kapkodását, a sokszor belsőleg és az önök belső köreiben a normálisabb képviselők által kritizált jogalkotási tempót, nem igaz az, hogy önök mindent elvégeztek az Alaptörvény és a sarkalatos törvények kapcsán - dehogyis! Ez egy olyan jolly joker, egy olyan aranyrészvény, ha így tetszik, amihez mindig jó hozzányúlni, ha éppen ott van a spájzban. Nagyon nem mindegy tehát, hogy 133 mandátumuk van vagy 132, vagy éppen csak 126, főleg ha az egész rendszert át akarják alakítani Orbán Viktor egyéni ambícióihoz és további karriervágyához, karrierelképzeléseihez kötődően. Éppen ezért azt mondani, hogy bár kétségtelen, hogy egy vastag feles többséggel így is, úgy is megnyerték volna a választásokat, de azt mondani, hogy ez egy demokratikus, arányos, európai, legfőképpen igazságos vagy akár az igazságoshoz közel álló választási rendszer, ezt a legnagyobb túlzással sem lehet kijelenteni.

(16.30)

És amikor azt látják, hogy még ez sem elég, akkor hozzányúlnak a házszabályi rendelkezésekhez: most már az ülésvezető elnöknek is legyen általános szavazati joga. Eddig ugye, csak szavazategyenlőség esetén szavazhatott az ülésvezető elnök, most már szavazhat majd, ha úgy tetszik, általános jelleggel is. Furcsa a parlamenti matematika, furcsa, hogy pontosan 133 mandátummal ezt elérték, megszerezték, bár adja a Jóisten, hogy hátha lesz olyan időközi választás - lehetőleg még 2017 előtt -, amikor reményeink szerint a nemzeti radikális ellenzék le tudja önöket vinni éppen eggyel, mondjuk, 133 alá; ha többel, akkor annál jobban fogunk örülni. Már csak azért is, hogy kompromisszumokra kényszerüljenek, már csak azért is, hogy ne gondolják azt, hogy önöké a világ, ne gondolják azt, hogy az idők végezetéig ez így fog menni. Mert egyrészt a jegenyefák nem nőnek az égig, másrészt a leghosszabb út is véget ér egyszer. Hát, ez egy régi dakota mondás vagy kínai bölcsesség vagy régi szatmári paraszti bölcselet. Kinek-kinek ízlésére vagy jó meggondolására, mentalitására bízom, hogy ezt hová sorolja be.

Mindenesetre tudom, hogy az empátia nem politikai kategória (Dr. Schiffer András: Az se!), de gondolják azt el, hogy 2002 és 2010 között a szocialisták ezt művelték volna önökkel vagy akár ennek csak a töredékét! Önök is ordítottak volna Brüsszelben meg Strasbourgban, önök is - már többször mondtam ezt - visítottak volna, mint az orbáncos malac, nem kicsit, hanem nagyon, nem ritkán, hanem nagyon gyakran (Derültség a Jobbik padsoraiból.), de amikor az önök érdekeivel szemben áll, akkor felháborodnak, akkor betörik a fejük, és nem tudják elviselni. De amikor önök csinálják, akkor az teljesen természetes.

Tehát legalább legyenek őszinték, legyenek gerincesek, legyenek korrektek! Mondják azt, hogy kérem szépen, megtesszük, mert megtehetjük, és akkor ne hivatkozzunk itt nemzetközi gyakorlatra meg nemzetközi jogi összehasonlító elemzésekre, ne menjünk itt bele egyetemi tananyag szintjén, hogy hol van általános szavazati joga a levezető elnöknek, hol van csak szavazategyenlőség esetén, mert példákat erre és annak az ellenkezőjére is lehet hozni. Mondják azt, hogy hatalomtechnikai okokból önöknek erre égető nagy szüksége van, létszükséglet önök számára, hogy meglegyen a 133 szavazatuk adott esetben. És akkor ne menjünk bele ilyen mesebeszédekbe, legyünk őszinték egymással, és ne folytassák azt, amit az utóbbi időben már megtanultunk, pontosabban, az elmúlt négy évben, hogy ha egy kicsit nem figyelnek oda, akkor mindjárt igazat mondanak. Legyenek folyamatosan őszinték, beszéljünk nyíltan, beszéljünk egyenesen, mi sem most jöttünk a 6.20-assal, nekünk sem első ciklusunk már, úgyhogy próbáljunk egymással nyíltan és őszintén - és nemcsak a plenárison, hanem a bizottsági ülésen is.

Ráadásul a parlamenti mandátumarányoktól függetlenül, a képviselői jogállástól, a mandátumszerzés módjától függetlenül, a jogállásból fakadó egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel próbáljuk egymást egyenrangú partnernek tekinteni, és nem azt feltételezni a másikról, hogy balekok ülnek önökkel szemben, vagy olyanok, akik nem látnak át a szitán már a javaslat beadása után néhány perccel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a KDNP képviselőcsoportját, kíván-e valaki felszólalni a képviselőcsoportból. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem az LMP képviselőcsoportját, kíván-e valaki felszólalni. Igen, megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak. Öné a szó.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát megcsinálták itt a hangulatot! Az a helyzet, hogy tulajdonképpen azzal a javaslattal vagy azokkal a javaslatokkal, amik itt vannak, akár egyet is lehetne érteni, mert (Dr. Rétvári Bence: Ennek kell örülni! - Derültség, taps a kormánypártok padsoraiból.) örülök, hogy ekkora örömet okoztam, szóval, az a helyzet, hogy persze, hát az ülésvezető elnök miért ne szavazhatna, meg miért ne lehetne relatív négyötödöt bevezetni a házszabálytól eltérésnél. Hogyne!

Az a kérdésem, frakcióigazgató úr, hogy ha történetesen három mandátummal többet szereznek, vagy ha három mandátummal kevesebbet szereznek, akkor is itt lenne-e ez a házszabály-módosítás. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Akkor is rájöttek volna ezekre a nagyszerű összehasonlító nemzetközi jogi példákra?

És ha már itt tartunk, hogy összehasonlító nemzetközi jog, ugye, önök mindenféle külföldi példákkal hadoválnak itt összevissza, hogy miért kell a levezető elnöknek szavazni. Ez egy kérdés, amit már az előttem szóló ellenzéki képviselőtársak is feszegettek, hogy hol voltak ezek a nagyszerű nemzetközi példák például akkor, amikor a határozati házszabályt meg az országgyűlési törvényt hegesztették az elmúlt négy évben. De hát itt már az elmúlt években az egyik ellenzéki képviselőtársunk a fungie.hu oldalról idézett egy viccet, aminek az a lényege, hogy nemzetközi példák alapján nagyon sok mindent össze lehet pakolgatni, ami aztán nem is hasonlít arra, ami a példának a lényege.

Frakcióigazgató úr, önök nagyot alkottak azzal kapcsolatban, hogy bármit, ami a hatalmi étvágyuk kielégítését szolgálta, el tudtak látni kimerítően nemzetközi példákkal az elmúlt négy évben. Csak mindig ott volt a hamisság mögötte. Mindenre tudnak nemzetközi példákat hozni, Navracsics miniszter úr ebben egészen kiemelkedőt alkotott az elmúlt ciklusban, csak éppen minden mindig egy irányba mutat. Valljanak színt, mondják meg, itt van az igazságügyi államtitkár úr, mondja meg azt, hogy ha a Fidesz-KDNP három mandátummal többet vagy három mandátummal kevesebbet szerez, akkor is eszükbe jutott volna-e ez a két zseniális ötlet, a relatív négyötöd, illetve a levezető elnök szavazati joga. Hát kíváncsian várom! Lehet, hogy itt a választási kampány alatt a KIM kutatói rátaláltak ezekre a remek nemzetközi jogi példákra, ami valahogy az elmúlt négy évben nem tűnt fel.

Szóval tényleg, nem gondolják azt, hogy ez már azért a pofátlanság teteje?! Most komolyan! Akkor, amikor az országgyűlési törvényt meg a határozati házszabályt hegesztette a parlament, ezek az ötletek miért nem jutottak eszükbe? Tényleg! Erre kaptak volna felhatalmazást április 6-án? Egy szóval nem mondták, hogy itt még további reszelgetés lesz a parlamenti jogi szabályokon (Derültség a Jobbik soraiban.), ahhoz képest, hogy önök konkrétan hány mandátumot fognak szerezni. Tényleg itt arról fog szólni az egész móka, hogy ha éppen 133 mandátuma van a Fidesz-KDNP-nek, akkor így alakítunk egyet a parlamenti jogon, ha 131, mert mondjuk, egy időközi választáson veszítenek, akkor mondjuk, másként alakítanak. Hogyha, ne adj Isten, még eggyel-kettővel nő a Fidesz-KDNP-frakció létszáma, akkor pedig újabb szabályokat fognak életbe léptetni. Nem kívánják ezt abbahagyni véletlenül, hogy a pillanatnyi hatalmi étvágyuknak megfelelően pakolgatják a parlamenti jogi szabályokat ide vagy oda?!

Ezt csinálták már magánál az országgyűlési törvény megalkotásánál is, hogy mindenféle koncepcionális indokot mellőzve, a pillanatnyi hatalmi érdekeiknek megfelelően ültettek be szabályokat. Az a csomó választójogi törvénymódosítás, illetve parlamenti törvénymódosítás, ami itt az utolsó évben a Ház elé jött, alaptörvény-módosításokról nem beszélve, egyetlenegy irányba mutatott, hogy aktuálpolitikai, hatalomtechnikai szándékoknak megfelelően rángatják ide-oda a közjogi szabályokat. Tényleg nem szégyellik magukat?!

Ezekről a dolgokról lehetne normálisan, tisztességesen beszélni, mert miért ne beszélhetnénk azt meg, hogy legyen, mondjuk, relatív négyötöde a házszabálytól eltérésnek. Tényleg, miért ne lehetne megbeszélni azt, hogy a levezető elnök hadd szavazzon már, hogyha kisebb a parlament? Akkor, amikor a kisebb parlamenti létszámhoz szabták a házszabályt, illetve a parlamenti törvényt, nem lehetett volna felvetni ezeket a javaslatokat? (Dr. Staudt Gábor: Nem tudták, hányan lesznek.) Valljanak színt! Vagy éppen, amit itt képviselőtársam súg, hogy akkor, amikor ezeket a szabályokat itt elfogadtuk, még nem voltak teljesen tisztában azzal (Dr. Rétvári Bence: A Jobbik súg az LMP-nek.), hogy pontosan hány mandátummal fognak rendelkezni. Tényleg úgy gondolják, hogy a nemzeti cinizmus rendszerében a parlamenti jogi szabályokat aszerint kell alkotni, hogy az uralkodó pártnak éppen hány mandátuma van?

Nagyon megkérem, Balla képviselő úr, ne a fejét rázza, válaszoljon ezekre a kérdésekre. (Balla György: Várom, hogy végre befejezd! - Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Milyen koncepcionális indokai vannak ennek a módosításnak, ami nemcsak ezt a módosítást indokolja, hanem magyarázza meg azt is, hogy ezeket miért nem lehetett beültetni eredetileg akkor, amikor a parlament tárgyalt erről a határozati házszabályról, illetve az országgyűlési törvényről. Nem a ló lába lóg ki, frakcióigazgató úr, hanem a ló maga! Hát teljesen nyilvánvaló, hogy itt miről van szó. Mondják meg azt, hogy ezek a nemzetközi jogi példák miért nem jutottak eszükbe akkor, amikor a parlamenti törvényt és a határozati házszabályt idehozták! Kimerítő nemzetközi jogi előadást hallottunk már akkor is, két évvel ezelőtt. Ezek a szempontok miért nem jutottak az eszükbe?

Frakcióigazgató úr, az a helyzet, hogy tényleg, ezzel itt lehet viccelődni jobbra-balra, lehet kevélyen vigyorogni az ellenzéken, hogy ugyan már, megint mit hepciáskodik, ahelyett, hogy öt perc alatt le lehetne tudni ennek a határozati házszabály-módosításnak is a vitáját. Megértem, hogy fölöslegesnek ítélik a parlamenti vitákat is. Egyetlenegy dologgal kéne szembenézni, hogy valóban arról van szó, hogy az idők végezetéig önök nem fognak kétharmaddal rendelkezni.

(16.40)

Hogy ha az lesz a parlamenti szokás, hogy a mindenkori többség a pillanatnyi hatalmi érdekeinek megfelelően rángathat alapvető közjogi normákat, akkor nem lesz itt jó világ húsz-harminc év múlva sem, és kerülhetnek önök is a bot másik végére. Ez a helyzet. Azok a szokások, amiket itt önök meghonosítanak meg az elmúlt négy évben meghonosítottak, ezek visszaköszönhetnek akkor, amikor önök lesznek majd ellenzékben.

Tehát azzal kellene végre szembenézni, hogy a pillanatnyi hatalmi étvágynak megfelelő határozatiházszabály-, illetve törvénymódosítások nem az ellenzéknek rosszak; lehet, hogy önöknek pillanatnyilag jók, de magát a parlamentáris kultúrát verik szét. És ennek még önök is lehetnek a kárvallottjai. Éppen ezért arra kérném nagy tisztelettel frakcióigazgató urat, hogy ezt a javaslatot haladéktalanul vonja vissza.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most további képviselői felszólalásokra van lehetőség. (Dr. Rétvári Bence: De nem kötelező.) Kérdezem, kíván-e valaki élni ezzel a lehetőséggel. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most van lehetősége Balla György képviselőtársunknak válaszolni a vitában elhangzottakra - az előbbi felvetésre alapozva mondom ezt. Tehát megkérdezem Balla György képviselő urat, hogy kíván-e válaszolni. (Balla György bólint.) Igen.

Öné a szó, képviselő úr.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A harag nem jó tanácsadó, frakcióvezető úr! A harag nem jó tanácsadó! (Dr. Apáti István: A nagyképűség se! - Közbeszólások és derültség az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Én úgy látom, hogy a tegnapi napon az az időszak, ami nyolc órától olyan tíz óráig eltelt, és nagyon úgy nézett ki, hogy az LMP nem kerül be az Európa Parlamentbe (sic!), az nagyon megviselte. (Dr. Staudt Gábor: Európai Parlament! - Derültség a Jobbik soraiban. - Az elnök csenget.)

Az a helyzet, hogy erről a kérdésről tényleg lehetett volna normálisan is beszélni. És én azt láttam, hogy mind a két másik ellenzéki párt megtette a saját dolgát, egyébként elmondta a bírálatát, nagyon maga se gondolta komolyan, de legalább nem hisztériázott, legalább nem vádolt másokat, legalább nem illette jelzőkkel. Szerintem ne tegyük ezt!

Kifejezetten érdekes azt hallgatni, amikor egy ellenzéki felszólaló - jelen esetben Schiffer képviselő úr - arról beszél, hogy ezt meg is lehetett volna beszélni. És itt van a parlament, itt a javaslat, és nem megbeszéljük, hanem miközben normálisan próbálunk tárgyalni, ön föláll, és nekimegy, úgy, ahogy van, az előterjesztőnek, a kormánynak, mindennek, ami létezik. Itt lett volna a helye, hogy megbeszéljük. Ön miért nem hajlandó megbeszélni? Miért csak vádaskodni hajlandó, képviselő úr? (Dr. Schiffer András közbeszólása.) Miért csak vádaskodik, miért nem megbeszél?

Volt itt már minden... (Dr. Schiffer András: Volt itt már vita?) Volt vita, ezt kérdezi, képviselő úr? (Dr. Schiffer András: Hát igen!) Volt itt orbáncos malac, ló, lóláb, reszelés, hegesztés, minden volt, csak éppen a határozati házszabályról való normális hozzászólás nem volt! (Derültség a kormánypártok soraiban.) Én itt ültem, végigvártam, hallgattam volna! (Novák Előd: Élvezte, vallja be, élvezte! - Közbeszólások a Jobbik és az MSZP soraiból. - Dr. Józsa István: Mi a válasz? - Az elnök csenget.) Orbáncos malacból nem is egy volt! Hosszú út is volt meg rövid út is volt, csak éppen a házszabály nem volt, éppen az Alaptörvény nem volt. (Novák Előd: Álljon a sarkára!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet a következő. Én azt gondolom, semmi probléma azzal, hogy ha világossá tesszük, hogy igen, ez a javaslat azért került most a Ház elé, mert egyébként a választópolgárok úgy döntöttek, hogy a kormánypártoknak a parlamenti arányuk kétharmados, kétharmadot meghaladó, ezt hozta a választás eredménye (Közbeszólás a Jobbik soraiból: 44 százalékkal!), és ezzel a felhatalmazással egyébként nem sunyi módon szeretnének élni. Mert Bárándy képviselő úr elmondta a megoldást, csinálhattuk volna azt is, itt ülünk, nincs házszabály-módosítás, és mindig Hiller képviselő úr vagy a Jobbik alelnöke vezeti olyankor az ülést, amikor egyébként kétharmados szavazás van. (Novák Előd: Bízza csak ide!) Az jó lenne? Az egy sunyi megoldás. Szerintem ez egy tisztességes megoldás.

És érdekes módon azokat az érveket, amiket egyébként elmondtunk, a nemzetközi példákat, az Alaptörvényt, azt pedig, azt kell mondjam, hogy egyikőjük sem cáfolta. Mindannyian azzal kezdték - különösen ön, Schiffer képviselő úr -, hogy ez egyébként rendben is lenne. És akkor miért nincs rendben? Azért nincs rendben, mert ön ellenzékben van, és ilyenkor nem szereti. Ez a helyzet. Ez az egyetlen oka van annak, hogy ez nincsen rendben.

Ugyanúgy a négyötöd kapcsán. Gulyás képviselő úr a Fidesz felszólalójaként világosan elmondta, hogy hibáztunk, és elmondta a körülményeit is, hogy miért így került be a házszabályba, miért minden képviselő négyötödéről és nem a jelen lévő képviselők négyötödéről szól. Most idehoztuk, minimális változtatás, mindenki pontosan tudja, hogy józan - miért nem lehet ezt támogatni?

Így működtünk az elmúlt húsz évben. Az elmúlt négy évben is. És érdekes módon a házszabálytól való eltéréshez akkor sem volt elég a kormánypártok szavazata, meg most sem elég a kormánypártok szavazata. És nagyon-nagyon kevés példát tud mondani bárki, az MSZP-s képviselők is, jobbikos képviselők is és ön is, Schiffer úr, amikor a házszabálytól való eltérés ne úgy valósult volna meg, hogy a parlament egésze vagy legalábbis nagyon nagy többsége támogatta. Most az ég egy adta világon semmi változás nincs azokhoz az időkhöz képest. Semmi változás nincsen. Miért nem beszéljük meg? Miért másról beszél? Miért nem hajlandó befogadni az érveket? Miért nem vitázni szeret a parlamentben, miért diktátumokat szeret mondani a parlamentben, képviselő úr? (Dr. Schiffer András közbeszólása. - Az elnök csenget.)

Az a helyzet, hogy sokkal több érvet, mint ami elhangzott, nem tudok mondani. Megcáfolni sem, mert érvek nem nagyon hangoztak el. (Dr. Schiffer András: Kérdések voltak!)

Azt, amit mindannyian elmondtak, hogy azért jutott most az eszünkbe, mert egyébként a választópolgárok most adtak úgy kétharmados felhatalmazást (Dr. Schiffer András: De nem eléggé nagy kétharmados!), hogy ez pontosan kétharmados felhatalmazás, ezt nem cáfoltam. (Dr. Schiffer András: Na!) De nem vagyok hajlandó választani azt a sunyi megoldást, hogy a szavazás érdekében ellenzéki alelnök legyen mindig fönn, hanem inkább idehoztuk a házszabályt, legyen világos, módosítsuk, és az európai normáknak teljesen megfelelő módon és a magyar alkotmánnyal egyébként összhangban teremtsük meg a lehetőségét, hogy a mindenkori levezető elnök egyébként szavazhasson. Igen, az ok, hogy miért most jutott eszünkbe, az az, amit mondtam. A megoldás pedig európai és alkotmányos.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Az előterjesztéshez további módosító javaslatok benyújtására már nincs lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló törvénnyel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Fidesz, és más képviselők önálló indítványát T/135. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhetik.

Tájékoztatom önöket, hogy a házelnök úr az előterjesztés részletes vitájának lefolytatására az Igazságügyi bizottságot jelölte ki.

Elsőként megadom a szót Vejkey Imre képviselő úrnak, aki az előterjesztők nevében kíván szólni 30 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   54   55-67   67-81      Ülésnap adatai