Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására hétfőn 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a behajtási költségátalányról szóló előterjesztés összevont vitája. A Kósa Lajos és Vas Imre képviselő urak, Fidesz, által benyújtott előterjesztés T/9538. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd és a zárszó elhangzására összesen 15 perc, a kormány képviselőinek nyilatkozatára 10 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 6 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 3 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 10-10 perc, a független képviselők felszólalására 3 perc áll rendelkezésre.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Felhívom a figyelmét, hogy a vitában történő felszólalására és az esetleges zárszó ismertetésére összesen 15 perc áll rendelkezésére. Parancsoljon!

DR. VAS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU irányelve a kereskedelmi ügyeletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről rendelkezik. Ahogyan a törvényjavaslat általános indokolása is utal rá, az irányelv nyíltan vállalt célja a fizetési fegyelem erősítése, amelyhez hozzáteszem, hogy ez az EU versenyképességének egyik kulcskérdése. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az említett irányelv 6. cikkének való megfelelést szolgálja.

Természetesen ezen irányelvnek való megfelelést tűzte maga elé célként a Ptk. kodifikációs bizottsága és az Országgyűlés is az új polgári kódex elfogadásakor, azonban a gyakorlatban a kezdetektől fogva számos probléma merült fel, amit kötelességünk javítani. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak és a szabályozás megújításának célja az elhangzottakból is következően nem lehet más, mint az irányelv elvárásainak való megfelelés, mindezt úgy, hogy sem a vállalkozásokra, sem a szerződő hatóságokra ne rakjon rá felesleges adminisztrációs terhet.

Szeretném leszögezni, hogy hibás az az ellenzéki interpretáció, amely szerint a kormánypártok csak most érzékelték a gyakorlati problémát, és a javaslataikat egyszerűen lesöpörték volna. A Ptk. módosítását is tartalmazó 2015. évi LXXI. törvény 26. §-a ugyanis kimondja, hogy a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.

A jogalkotó már e módosító rendelkezés kapcsán is abból indult ki, hogy a behajtási költségátalány megfizetésére irányuló kötelezettség bekövetkezéséhez a felróhatóság feltételét fűzi. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, éppen a gyakorlati nehézségekből és bosszúságokból kiindulva, sui generis jogintézményként kívánja kezelni a behajtási költségátalányt, és a kérdést önálló törvényi formába önti.

Ezért a javaslat, ahogy az általános indoklás is leszögezi, az irányelv átültetésére vonatkozó szabályozás új elemeként abból indul ki, hogy indokolt a Ptk.-t megkímélni az annak rendszerébe nehezen illeszthető behajtási költségátalány intézményétől, és az ezen intézményt érintő rendelkezéseket külön törvényben megfogalmazni. Ez ugyanis nemcsak megóvná a Ptk.-t az intézmény kapcsán felmerült és széles körben elégedetlenséget okozó jogalkalmazási problémák kedvezőtlen hatásától, de az irányelv e tárgykört érintő esetleges változtatásai esetén megkíméli a Ptk.-t az e körben szükségessé váló módosítási igényektől.

Az elhangzott célok érdekében a törvényjavaslat meghatározza, hogy a behajtási költségátalányra vonatkozó rendelkezések milyen fizetési ügyletek körében alkalmazhatók. Kereskedelmi ügyleteknek eszerint a vállalkozások, illetve a vállalkozás és szerződő hatóság között lebonyolított olyan ügyletnek minősülnek, amelyek tárgya fizetés ellenében áruk adásvétele vagy szolgáltatás nyújtása.

A törvényjavaslat legfontosabb elemének tartom, hogy a jövőben a jogosultnak megvan ugyan a jogosultsága a behajtási költségátalány követelésére, de szabadon dönthet arról, hogy ezzel élni kíván-e, vagyis igényli-e a kötelezettől, hogy az erre vonatkozó követelését teljesítse. Hangsúlyozom, hogy a szóban forgó követelés érvényesítéséhez a jogosult részéről előzetes felszólítás nem szükséges. Önkéntes teljesítés hiányában azonban, amennyiben a jogosult igényt tart a költségátalányra, szükségképpen fel kell szólítani az adóst. A behajtási költségátalányt pedig ettől a ponttól, vagyis a kötelezett késedelembe esése napjától számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet érvényesíteni. Annak érdekében azonban, hogy a javaslat törvényként történő hatálybalépésekor már fennálló kötelezetti késedelem esetén a behajtási költségátalány követelésére a jogosultak jogai és törvényes érdekei ne csorbuljanak, a normaszöveg előírja, hogy a törvény hatálybalépésekor már fennálló késedelem esetén a behajtási költségátalány érvényesítésére megszabott jogvesztő határidőt a törvény hatálybalépésétől kell számítani.

(23.20)

Felhívom a figyelmet, hogy a korábbi késedelmekre vonatkozó átmeneti szabályt vezet be a javaslat azokra vonatkozóan, akik könyveikben a korábbi szabályok figyelembevételével kimutattak behajtási költségátalány miatti kötelezettséget. Eszerint ezen vállalkozások az új szabály hatálybalépésekor kimutatott, a jogosult által ezen időpontig nem követelt behajtási költségátalány miatti kötelezettségeit az egyéb bevételekkel szemben megszüntetik. Ezzel mentesülnek az ellenőrzési kötelezettség alól mind számviteli, mind adózási szempontból.

Bízom benne, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat összességében megkönnyíti a vállalkozások mindennapi életét, és mindezt úgy teszi, hogy a fizetési fegyelmet továbberősíti, és az EU-szabályoknak is maradéktalanul megfelel. Ehhez kérem a támogatásukat, és ezúton köszönöm meg azoknak a frakcióknak, amelyek hozzájárultak a házszabálytól való eltéréshez. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e most valaki felszólalni, történetesen államtitkár úr.

DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen, támogatja.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, és ebbéli minőségében mint bizottsági előadó adom meg a szót Vas Imre képviselő úrnak, 6 perces időkeretben. Nem szükséges ezt kimeríteni, de ennyi rendelkezésére áll.

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen. A Törvényalkotási bizottság a mai ülésén a javaslatot megtárgyalta, és 33 igen szavazattal, nulla nem szavazat és nulla tartózkodás mellett mind az összegző módosító javaslatot, mind az összegző jelentést támogatta. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak maximum 10-10 perc, a független képviselőknek összesen 3 perc áll rendelkezésre.

Először az írásban jelentkezett képviselők felszólalása következik, Simon Róbert képviselő úr elsőként, Fidesz. Parancsoljon!

SIMON RÓBERT BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként meggyőződésem, egyben egyfajta alaptétel is, hogy egy politikusnak fontos feladata az, hogy az emberek mindennapi életét megkönnyítse. Ezt az alapvető célt szolgálja az általunk most tárgyalt törvényjavaslat. Magam pedig kötelességemnek éreztem, hogy szóljak, ahogy megtettem ezt korábban már a bürokráciacsökkentéssel kapcsolatos törvény esetében is. A behajtási költségátalányról szóló törvényjavaslat ugyanis nem szól másról, mint hogy a felesleges adminisztratív terhektől megszabadítsuk a vállalkozásokat. Tudom, hogy a XXI. században Magyarországon egy gazdasági társaságnak számos feltételnek kell megfelelnie és eleget tenni úgy, hogy közben az érdemi tevékenységére is koncentrálnia kell, ráadásul még a versenyképességének is kellene javulnia.

Biztos vagyok abban, hogy a közigazgatásban már végrehajtott és folyamatban lévő bürokráciacsökkentés nemcsak a magánszemélyek mindennapjaira bír kedvező hatással, hanem a jogi személyek is egy kellemesebb környezetben tevékenykedhetnek. Meglátásom szerint a most tárgyalt javaslat a bürokráciacsökkentés egy apró, ám lényeges elemeként is felfogható.

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy túl a vállalkozások működőképességének biztosításán, az ország nemzetgazdaságának is alapvető érdeke, egyben versenyképességünk egyik záloga, hogy a kereskedelmi ügyleteknél a fizetési fegyelem javuljon, késedelmes fizetések láncolata ne alakuljon ki. A törvényjavaslat elfogadásánál ezt a szempontot is figyelembe kell vennünk. Egyetértve az előterjesztői beszédben elhangzottakkal, a javaslat legfontosabb elemének magam is azt tartom, hogy a jövőben a jogosultnak megmarad ugyan a jogosultsága a behajtási költségátalány követelésére, de szabadon dönthet arról, hogy ezzel élni kíván-e, vagyis igényli-e a kötelezettől, hogy az erre vonatkozó követelést teljesítse. Bízom benne, hogy ezzel a megoldással a jogalkotó kellő rugalmasságot enged a vállalkozások kereskedelmi ügyleteinek rendezése során, a könyvelők életét pedig jelentősen megkönnyíti ez a szabályozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felhívom a figyelmüket arra, hogy a törvényjavaslat továbbra is rögzíti, hogy a behajtási költségátalányt kizáró vagy azt 40 eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis. Lényeges szabálynak tartom azt is, hogy a behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti. A követelés esedékességének időpontja önkéntes teljesítés esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában pedig a teljesítésre való első felszólítás időpontja. Az átmeneti szabályok, ahogyan korábban elhangzott, a jelenleg fennálló helyzetet is megnyugtatóan kezelik.

A törvényjavaslat a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkelyének való megfelelést szolgálja, amellyel kapcsolatban meggyőződésem, hogy ennek maradéktalanul eleget is tesz. Hozzáteszem, amennyiben ezzel kapcsolatban esetleg vita lesz, ahogy az eddigi gyakorlat is mutatja, nem fogunk megfutamodni előle. A célunk ugyanis az, hogy a magyarországi vállalkozások életét megkönnyítsük, a vállalkozókat a felesleges bosszúságtól megszabadítsuk, és mindezt világos és egyértelmű szabályozással tegyük meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez kérem a támogatásukat. Mint az elhangzott már, a Fidesz-frakció maximálisan támogatja a törvénymódosítást. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Heringes Anita képviselő asszony a következő, MSZP.

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, még akkor is, ha ilyen késői órán állunk most itt egy ilyen fontos törvénynél. Nem lepődtem meg, hogy utolsó napirendként fogjuk ezt a kérdést tárgyalni, hiszen elég kellemetlen, azt gondolom, a Fidesz-KDNP-frakció számára ez a javaslat. Valószínűleg a jóhiszeműségem és a naivitásom is közrejátszik abban, hogy megdöbbenek még a mai napon is, hogy szemrebbenés nélkül képesek egy éven belül pont az ellentétét állítani egyik állításuknak. Az az egy örömöm van, hogy vannak önök között még olyan képviselők - a mai napon ma nincsenek itt -, akik bevallják azt bizottsági ülésen is, hogy szemrebbenés nélkül állították pont az ellenkezőjét egy évvel ezelőtt.

Pont azért, merthogy egy évvel ezelőtt én az Igazságügyi bizottság elé járultam, és megkértem önöket arra, hogy módosítsuk ezt a törvényt, hiszen a fogadóórámon több könyvvizsgáló és könyvelő is jelezte felém, hogy probléma van ezzel a javaslattal, hiszen önök, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium félreértelmezte anno az európai uniós irányelvet, és kötelezővé tették ezt a költségátalányt. Mondhatják azt, hogy nem kötelező, csak szó szerint úgy nézett ki az akkori javaslatuk szövegében az irányelv átvétele, hogy a kötelezett késedelembe esik, köteles a jogosultnak követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Banknak a késedelmikamat-fizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama szerint megfelelő forintösszegét megfizetni, tehát köteles. Ha köteles, akkor nem választható, mélyen tisztelt képviselőtársaim.

Én ezt a módosítást benyújtottam pont egy évvel ezelőtt, ahol az Igazságügyi bizottságban azzal söpörték le, és még tárgysorozatba sem vették, és nem engedték a parlament elé, pedig egy évvel ezelőtt megoldhattuk volna ezt a problémát, egy évvel ezelőtt megkönnyíthettük volna mind a könyvelő cégek, mind a vállalkozások, mind - mint azóta kiderült - a KLIK és a többi nagy állami cég életét is, ha mondjuk, nem a pökhendiség uralkodna az önök frakcióján, és néha hajlandóak lennének meghallgatni ellenzéki képviselők javaslatait is, vagy csak néha hajlandóak lennének elgondolkodni azon, amit mi mondunk, javaslunk vagy módosítást benyújtunk. Az sem baj, ha mondjuk, akkor rögtön a saját nevükön, mondjuk, Vas Imre reggel felkel, és rögtön úgy gondolja, hogy aznap még benyújtja ezt a módosítást saját nevén. Ez is elfogadható lenne. De egy évet kellett várnia mindenkinek arra, hogy észrevegyék, tényleg probléma van ezzel a törvényjavaslattal. Papcsák Ferenc egy évvel ezelőtt azzal söpörte le, hogy fogadjuk el, hogy ez kötelező, és ezt az irányelvet így kellett átvenni, és hogy miért nem egyeztettünk mi a minisztériummal és Vékás professzorral, hiszen értsük meg, hogy éveken át dolgoztak a Ptk.-n és ezen a területen is, úgyhogy biztos, hogy ez így van rendben.

(23.30)

Csak tudják, képviselőtársaim, tényleg az a megdöbbentő, hogy amikor az emberek problémáiról van szó, a vállalkozások problémáiról van szó, akkor nem foglalkoznak azzal, ha valaki javítani, jobbítani kíván egy javaslatot.

Szeretném alátámasztani még erőteljesebben azt, hogy tényleg valami probléma van vagy az önök közötti kommunikációban, vagy abban, hogy nem hajlandók azzal foglalkozni, ami az embereket igazán érinti és a mindennapokat nehezíti meg, hiszen pont képviselőtársuk az Igazságügyi bizottságban szó szerint elmondta - aki akkor még igazságügyi államtitkár úr volt -, és akkor most idézném a bizottságról, Répássy Róbert államtitkár úr volt, aki a következőket mondta: „Természetesen én frakciófegyelem okán szívesen csinálok magamból bohócot, de az az igazság, hogy tényleg úgy van, ahogy Heringes Anita mondja, és gyakorlatilag 2013 óta folyamatosan oroszlánként védtük a polgári törvénykönyvbeli szabályozást, azt állítva, hogy az európai uniós jog tudói szerint az irányelv, amelyre az általános indoklás is hivatkozik, kötelező minimumot ír elő erre a bizonyos költségátalányra. Természetesen, mondom, hogy ha valaki meggyőz erről, és most nem az előterjesztő képviseletében jelen lévő Vas Imrét piszkálom ezzel, én nagyon kíváncsi lennék az európai uniós szakértők véleményére, különösen azokéra, akik két évvel ezelőtt ennek az ellenkezőjéről győztek meg bennünket. Úgyhogy mondom, a bizottság és talán a kormánypárti képviselők komolysága érdekében magyarázatot követelek erre, hogy mi történt, ki nem tudta jól az EU-s jogot. Nagyon szívesen módosítom az álláspontomat, csak akkor derüljön ki, hogy hogyan sikerült eddig az egész Országgyűlést abban a hitben tartani, hogy bizony kötelező ez a költségátalány-kikötés.”

Tudják, képviselőtársaim, pont a délelőtt folyamán hívtam föl az önök figyelmét arra, hogy a KLIK maga nem tudja, hogy milyen szerződései vannak, mennyiről, kivel kötötte ezt a szerződést. A mai napon sem tudott államtitkár úr, Rétvári Bence arra válaszolni nekem, hogy behajtási költségátalányt egyáltalán a KLIK fizetett-e, nem fizetett-e bárkire, észrevették-e, hogy van ilyen, vagy hogy egyáltalán szükség van rá. Teljes a káosz az önök fejében, úgy látszik. Az erőteljesen érezhető, hogy csak azzal foglalkoznak, amiből saját maguknak van bevétele, ami az embereket érinti, ami a kisvállalkozásokat érinti, ami azokat az embereket érinti, akik mindennap küzdenek azért, hogy megéljenek, azok nem fontosak. Ha tényleg van némi, emberek iránti jó érzésük, akkor nyitott füleket kéne tartaniuk maguknál a bizottsági üléseken, meghallani az ellenzéki javaslatokat, nem csak azért, mert valami ellenzéki jobbító szándékú javaslat, lesöpörni az asztalról és tárgysorozatba se venni, mert akkor lehet, hogy egy évvel ezelőtt megoldottunk volna egy problémát. Mi pont ezért a sürgősséget támogattuk, hogy most végre, ha már egy év után is, de oldjuk meg, és támogatni fogjuk az önök javaslatát is, csak egyszer állnának már föl, és mondanák ki, hogy igen, hibáztunk. Nem olyan nehéz, tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Apáti István képviselő úr, Jobbik!

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony, úgy van az, ahogy Heringes Anita képviselőtársunk elmondta, és Vas Imre, illetőleg a Vas Imre által képviselt Fidesz képtelen elismerni, hogyha hibázott, bár tényleg elhangzott a korábbi igazságügyi államtitkár szájából szó szerint az Igazságügyi bizottság ülésén a múlt héten - hogy szó szerint idézzem -, hogy a frakciófegyelem okán kész vagyok magamból akár bohócot is csinálni, de akkor el kellene már dönteni, hogy mi a helyes értelmezése az uniós irányelvnek, hogy kötelező alkalmazni ezt a költségátalányt, vagy csak a „lehetséges” kategóriába tartozik.

Nagyon pontosan elmondták az előttünk szólók, hogy a vállalkozások egymás közti, illetőleg a hatóság és a vállalkozás közötti jogviszonyban fordulhat az elő, amikor is az egyik fél fizetési késedelembe esik, akkor lehetséges behajtási költségátalányt alkalmazni a követelés végrehajtásával kapcsolatos költségek fedezésére 40 eurós összeghatárban. És itt van a különbség az eddigi szabályozáshoz képest, hogy nem kötelező kategóriába sorolják, tehát nem kötelezően előírt az a 40 euró az MNB középárfolyamán számolva vagy számítva, hanem a jogosulttól függ az, hogy egyéves jogvesztő határidőn belül követeli-e ezt a költségátalányt, avagy nem követeli, illetőleg a kötelezettnek van kimentési lehetősége, amennyiben hitelt érdemlően kimenti a késedelmet, akkor mentesül a költségátalány megfizetése alól.

Azt is nagyon helyesen levezetik az indoklásban, hogy a késedelmi kamathoz képest az a nagy különbség, hogy a késedelmi kamatot akkor is meg kell fizetni a kötelezettnek, hogyha egyébként kimentette a késedelmet, ebben az esetben ez nem jelent mentesülést, a behajtási költségátalány esetében ezzel szemben lehetősége van ezt a fajta fizetési kötelezettséget megfelelő indok felhozása esetén megspórolni, vagy nem köteles kifizetni.

Tehát az a helyzet, hogy egy komoly szakapparátus dolgozott annak idején ezen a joganyagon, és úgy látszik, hogy vagy szakfordítási, vagy pedig jogértelmezési hiba történt, vagy mind a kettő egyszerre, és nem feltétlenül égbekiáltó hiba, illetőleg ha már egyszer hibáztak, akkor jó lenne elismerni, hiszen nagy mennyiségű munkát kellett kiváló minőségben elvégezni, és előfordulhat, hogy szakfordításokba, illetőleg jogértelmezésekbe hiba csúszik, főleg ekkora mennyiségű munkánál.

Nem lenne ebből semmi különösebb probléma, ha képesek lennének elismerni, hogy igen, tisztelt ellenzék, tisztelt szakma, tisztelt érintettek, hibáztunk, valóban rosszul értelmeztük, és eddig rosszul alkalmaztuk - bár az is kérdés, hogy mennyiben alkalmazták, milyen arányban alkalmazták vagy milyen mértékben, hány esetben ezt a költségátalányt -, és ezt a hibát vagy ezt a csorbát néhány év elteltével kiköszörüljük. És teljesen mindegy, hogy szocialista, LMP-s vagy jobbikos képviselők nyújtanak be javaslatokat - jelen esetben szocialista képviselőtársunk nyújtotta be ezt egy évvel ezelőtt -, illene elismerni, hogy hiba volt akkor nagyképűen, flegmán lesöpörni az erre vonatkozó indítványt, mert lám, alig több mint egy év telt el, és itt vagyunk ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál. Persze annyival szebb a történet az önök szempontjából, hogy nem ellenzéki képviselő nyújtotta be, hanem kormánypárti képviselő látható a benyújtói vagy előterjesztői oldalon. Természetesen, mivel ez a helyzetet rendezi, valóban megfelel már a vonatkozó uniós irányelvnek, vélhetően ez már helyes szakfordításon és jogértelmezésen alapszik, és nem kötelezettségként, hanem csak lehetőségként veti fel ennek a behajtási költségátalánynak az alkalmazását.

Egyébként a zárószavazásnál mi is támogatni fogjuk, csak legyenek már szívesek beismerni azt, hogy éveken keresztül hibáztak, egy jogellenes, egy uniós irányelvvel ellentétes állapotot tartottak fenn. Higgyék el nekem, fogadják el tőlem, ettől nemhogy kevesebbek lennének, hanem inkább még talán egy kicsit sikerülne az amúgy igen-igen megcsorbult tekintélyüket valamelyest növelni akár a közvélemény, akár a szakma, akár pedig az ellenzék előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a fennmaradt időkeretben kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Megállapítom, hogy nem. Az összevont vitát lezárom.

Megkérdezem az előterjesztőt, Vas képviselő urat, kíván-e reagálni a fennmaradt időkeretében, ami 8 perc 22 másodperc.

DR. VAS IMRE (Fidesz): Igen, köszönöm szépen a szót. Megnéztem ismét Heringes Anitának a T/3536-os törvényjavaslatát, de az előttünk fekvő T/9538-as és képviselőtársam által benyújtott törvényjavaslat között rendkívül kicsi az átfedés. Akkor egyébként (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), itt van előttem, tehát látom egyébként, az általuk választott megoldás - akkor is ezt mondtuk, az én emlékeim szerint - nem felel meg az európai uniós irányelveknek. Álláspontom szerint a most választott megoldásunk megfelel, tehát a költségátalányt elő kell írnunk. Amiben tudtunk engedni, az egyrészt az elévülés, az eddigi Ptk. szerinti általános 5 éves elévülést egy évre változtattuk, és jogvesztő határidőnek tekintjük. Másrészt mondhatjuk azt, hogy követelheti, nem azt, hogy köteles fizetni.

(23.40)

Harmadrészt, arra válaszolva, hogy nem tettünk semmit: 2015 márciusában nyújtotta be képviselőtársam, pont utána fogadtuk el egyébként a 2015. évi LXXI. törvényt, ami kimentési okot adott, tehát ha felróhatósághoz kötötte a költségátalányt a Ptké. módosításával, amit egyébként külön el is mondtam a felszólalásomban, de úgy látom, képviselőtársam nem figyelt vagy nem értette meg. (Heringes Anita: Mondd ki, hogy hibáztatok, könnyebb lenne neked is!)

A másik pedig, ami a könyvelőknek nagyon fontos: módosítottuk ezzel a javaslattal a számvitelről szóló törvény 177. §-át, egy (56) bekezdéssel egészítettük ki, így álláspontunk szerint megfelel az európai uniós irányelvnek is a törvényjavaslat, ellentétben a Heringes Anita képviselőtársunk által benyújtott törvényjavaslattal, és abban bízunk, hogy ez a törvényjavaslat nem okoz felesleges terheket a vállalkozásoknak, könyvelőknek. Úgyhogy kérem, támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Felszólalások:   323-338   339-352   353-354      Ülésnap adatai