Felszólalás adatai

Van a törvénynek az általános rendelkezése, amivel mindenki egyetért, úgy láttam, hogy ezt mindenki támogatta, és valóban itt egy jól előkészített szakmai anyagról van szó, amely nyilvánvalóan korszerűsítés, mindenki számára alapvetően könnyebbé teszi ennek a közigazgatási eljárásnak a kezelését, valamint az expozéban elmondtam, hogy mennyi egyéb előnnyel rendelkezik, pláne akkor, ha valaki egy olyan anyakönyvet keres, amelynek nem tudja a pontos fellelhetőségi helyét, vagy ha az adatok összevetésével vagy egységességével ki akarja küszöbölni azt, hogy különböző apasági vagy egyéb ügyekben kettősség vagy bizonytalanság legyen. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy ezt a részt támogatta a javaslatban, és itt elmondta, hogy a későbbiekben is igennel fognak szavazni erre a részre.

Ugyanakkor nyilvánvalóan észrevehető volt, hogy van egy másik része a hozzászólásoknak, amely kifejezetten itt a levéltári kutathatósággal, családfakutatással, adatok megismerhetőségével kapcsolatos, itt pedig én úgy gondolom, hogy a későbbiekben a részletes vita folyamán majd rendezni fogjuk ezt a kérdést, mert a szándékaink nem esnek messze egymástól.

Pár dolgot fölírtam, amelyeket önök itt felvetettek a vitában, és reagálni kívánok rá, még a végén kitérek erre, amit mondtak a legtöbbször.

A párhuzamos kinyomtatási lehetőség, és hogy mindamellett, hogy megvan az elektronikus anyakönyv, egy párhuzamos papír alapú nyilvántartás továbbra is maradjon meg, nyilvánvalóan ez egy fölösleges kettősséget jelentene, tehát több munkát végeztetnénk el, mint korábban, és többet végeztetnénk el, mint szükséges is. Másrészről pedig, ha az elektronikus nyilvántartásokban bízunk, márpedig olyan rendszert hozunk létre itt körülbelül 1 milliárd forintos - vagy ha a nemzetközi részt is nézzük, akkor több mint 1 milliárd forintos - keretösszegből, amely nyilvánvalóan megbízható, és olyan módon archiválja az adatokat és tartja nyilván, hogy azok nem veszhetnek el. Ebből kifolyólag a párhuzamos kinyomtatásnak nincs oka, hiszen a megfelelő biztonság biztosítható ebben az elektronikus rendszerben is.

Itt Schiffer képviselő úr vetette föl a 2012. évi CCVII. törvényt, hogy párhuzamosság fog föllépni a kettővel kapcsolatban. Nem fog föllépni, hiszen pont azért helyezzük hatályon kívül, hogy egységes és egy helyen fellelhető legyen a szabályozás.

Származási hely, születési hely kettőssége tekintetében a kormány nyitott arra, hogy a származási hely is feltüntetésre kerüljön, tehát ne csak a kórház helyszíne, hanem az is, hogy az illetőnek az édesanyja lényegében hol rendelkezik állandó lakcímmel, és reményeink szerint az édesapja is ugyanott rendelkezik, úgyhogy így akkor bejelölhető a származási hely is. Ilyesfajta módosító javaslatok befogadására a kormány nyitott.

Hogy egészségügyi szempontból mennyire releváns itt a régi anyakönyvek kérdése: nyilvánvalóan egyrészről - ezt még többször el fogom mondani - mindenki a saját maga anyakönyvét, felmenőit, rokonait továbbra is szabadon kutathatja.

(15.20)

De az egészségügyi adatoknál azért nem egy teljes kórleírást tapasztalunk, hogy az illetőnek milyen átörökíthető betegsége van adott esetben, hanem nyilván bizonyos anyakönyvekben szerepel, de aztán egy idő után nem szerepel - mint ahogy a vallásra vonatkozó adat is egy idő után nem szerepel -, hogy mi volt a halál oka. De ha nyilván ez baleseti halál vagy csak egy felszínes jellemzés, akkor nem az átöröklődő betegségekről ad igazából leírást, sőt a tudomány állása szerint egy korábbi bejegyzés talán ma már korszerűtlennek is tűnik. Tehát ilyen egészségügyi szempontból azért nem mondhatnánk azt, hogy ez tömegesen segíthet a betegségek megelőzésében.

Ami a kutathatóságot jelenti - ahogy az előbb is mondtam -, ebben is igyekszünk akkor olyan alternatívát kínálni mindnyájuk számára, amelyik a felvetett kutathatósági aggályokra, az általunk korábban felvetett adatkezelési, adatvédelmi aggályokra is egyszerre ad valamilyen megoldást.

Saját család kutatásánál nincsen semmi akadály. Ki-ki a saját felmenőire kíváncsi, a saját rokonságát akarja feltérképezni, ezt eddig is megtehette, és ez alapján a törvény alapján is megteheti, tehát a saját család kutatásánál ilyesfajta probléma nincsen.

Ugyanakkor mi azt szeretnénk, ha az első és másodpéldánynál, az anyakönyvben őrzött és a levéltárban őrzött példánynál ugyanazok a szabályok lennének hatályban. Most az anyakönyvvezetőnél az első példány nem kutatható, nyilvánvalóan a levéltári példány a levéltári szabályok szerint kutatható, tehát ahogy önök is elmondták, van egy ilyen 30 éves, vagy ha nem ismert a halál ténye, akkor 90 éves szabály. Ugyanakkor mi továbbra is megerősítjük azt, és el szeretném mondani, hogy a haláltól számított egységes 30 éves védelmi idő biztosítása és a különlegesen érzékeny adatok védelmére vonatkozó előírások megállapítása járható út lehet a részletes vita folyamán.

Természetesen a leszármazók adathozzáférésre vonatkozó jogosultságának biztosításával - és erre vonatkozóan már nyújtottak is be képviselőtársaim kormánypárti oldalról is, de a bólogatásból látom, hogy akkor valószínűleg ellenzéki oldalról is módosító javaslatokat - arra fogunk törekedni, hogy akkor közösen biztosítsunk olyat, amely definiálja is a különleges adatokat, de ugyanakkor a kutathatóságnak is lehetőséget nyújt a védelmi idő és a személyes adatok tiszteletben tartásával, hiszen azok az adatok, amelyek korábban szerepeltek az anyakönyvben, ma már szenzitív adatnak minősülnek, tehát másfajta szabályozás vonatkozik rájuk. Úgy gondolom, hogy ebben a 60. §-hoz köthető kérdésben, a részletes vitában majd ki fogjuk vitatni azt a megoldási javaslatot, amely az önök igényeinek is, az önök aggályainak is megfelelő.

Köszönöm szépen mindenkinek a vitában tett hozzászólását és az általános támogató hozzászólásokat a törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)