Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rászorultságtól függő támogatások, segélyek, illetve az egyéb támogatások, amelyek akár az iskoláztatás, családtámogatás vagy bármilyen területen megjelentek és megjelennek az ország életében, amely mögött egyrészt van egy hatalmas nagy tömeg, akik adófizetőként, járulékbefizetőként fenntartják ezt a rendszert, a másik oldalról meg van egy hatalmas nagy tömeg, akik ezeket igénybe veszik, mindenképp fontos hangsúlyozni mind a befizetők érdekében és jogos elvárása érdekében is, mind pedig a támogatottak érdekében is, hogy vannak jogok és vannak kötelezettségek. Azt gondolom, ebben a vitában nem volt senki, aki ezt megcáfolta, és nemcsak hogy nem volt olyan, hanem sokkal inkább majdnem minden párttól vagy akár a független képviselő asszony részéről is ebben egyetérthettünk. Ilyen értelemben az az elmúlt három évnek a döntéssorozata, amely ezt a célt szolgálta, mindenképp fontos volt, hiszen célul tűztük ki, hogy a munkából szerzett jövedelmek mindig is magasabbak legyenek a segélyből szerezhető jövedelmeknél. Ezt a célt elértük. Az, hogy növekedjen a természetbeni ellátások száma a pénzbeli ellátásokhoz képest, és sokkal inkább a gyermekre, a valóban rászorultra, a valóban rossz élet- és szociális helyzetben lévő emberre fordítódjék, ezt a célt is elindítottuk, de nem mondom, hogy minden területen elvégeztük itt a munkát, de nagyrészt befejeztük.

A harmadik, ami nagyon fontos terület, hogy a segélyek és a támogatások csak együttműködés esetén járjanak. Azt gondolom, ebben is nagyon nagy előrelépés volt, és ezért köszönet egyébként akár a Belügyminisztériumnak, köszönhető egyébként akár az önkormányzatoknak is, és mindazoknak, akik megértették ennek az üzenetét, hiszen ez nemcsak azoknak fontos, akik a támogatásokat kiadják, nemcsak azoknak, akik előteremtik, hanem azok életében is egy nagyon fontos döntés, hogy a mindennapi munkájukkal ők is részt vállaljanak egy-egy közösség fejlesztésében, fejlődésében és ezzel persze saját maguk fenntartásában is. Éppen ezért azt gondolom, ez a támogatási rendszer, segélyezési rendszer, amely Magyarországon ma működik, amely részben magában foglalja a jövedelempótló ellátásokat, részben magában foglalja a kiegészítő ellátásokat, és egyébként magában foglalja a krízis esetén adható támogatásokat, azaz az önkormányzati segélyt, amelyről ma már ez a törvényjavaslat szól, jól szolgálja mindazoknak az elesett, rászorult emberek életének a segítését, akiknek szükségük van a társadalom támogatására.

Éppen ezért azt gondolom, és köszönöm szépen, hogy annak ellenére, hogy stílusbeli különbségek voltak a vitában, nem is kicsi, voltak a vitának olyan részei, amelyek adott esetben nem kapcsolódtak szorosan ehhez a törvényjavaslathoz, de összességében köszönetemet szeretném kifejezni minden képviselő asszonynak, illetve úrnak, akik hozzászóltak ehhez a vitához, hiszen ez hosszú távon egy kicsit mégiscsak azt mutatja, hogy a magyar politikai vezetés - és itt ilyen értelemben mindegy, hogy bal- vagy jobboldal - arra ráébredt, hogy szükség van arra, még egyszer hangsúlyozva, hogy a kötelességek és a jogok egyszerre jelenjenek meg a támogatások, a segélyezések rendszerében. Ha ez hosszú távon megmarad a politikai közéletben, akkor mindenképp jó értelemben közösen elszámolhatunk azzal a törekvéssel, hogy igenis, a segélyezés nem lehet életforma, de a segélyezésre meg sajnos bármilyen társadalmi rendszerben, bármilyen gazdag országban szükség van. Ha ehhez mérten az ország kifeszíti magát, a legmagasabb támogatási lehetőséget megadja, de a kötelességeket is megköveteli, akkor, azt gondolom, jó irányban indult el, és jó döntéseket hozott. Ebben kérem a közös együttműködésüket, és köszönöm szépen a hozzászólásokat, a vitában való részvételt.

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)