Felszólalás adatai

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A névviselési jog minden ember személyiségének és méltóságának természetes feltétele, a nemzeti identitás megőrzője. Így a magyar emberé is. Nemrégiben egy szlovák állampolgárságú magyar hölgy keresett meg, akinek ügye általánosan jellemző. A hölgy Magyarországon szerzett diplomát, itt ment férjhez, majd benyújtotta honosítási kérelmét. Irataiban a honosítást megelőzően magyar vezetéknevét tüntették fel, a szlovák nyelvben használatos "-ová" toldalék nélkül. Miután azonban megkapta a magyar állampolgárságot, hatóságaink pedáns fegyelmezettséggel kijavították okmányait, és asszonynevét - még az édesanyja nevét is - a szlovák anyakönyvi kivonatnak megfelelő "-ová"-val látták el. Ami drámai és szinte kabaréba illik, hogy a magyar hatóságok jogszerűen jártak el, amennyiben csupán csak a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi XIII. számú törvényerejű rendeletet követték.

A példában említett eset kényszerű kárvallottjai olyan magyarok, akiknek névviselési joga Magyarországon nem biztosított, mivel magyar nevüket itt nem használhatják automatikusan. Miközben saját anyanyelvének használata nálunk, Magyarországon az eljárások során minden személynek biztosított, hiszen biztosított a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek mindegyike számára a kétnyelvű anyakönyvezés is, addig - legalábbis a hatályos magyar jogszabályok szerint - Magyarországon nem biztosított a határainkon kívülről honosodott magyarok számára a magyar anyanyelvnek megfelelő név, a családi név használata.

Szükségtelennek tartom a helyzet abszurditását tovább magyarázni, hiszen gondolom, valamennyien elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Magyarországon magyarok magyar nevét magyar hatóságok ne magyarul írják. Sajnos az anyakönyvi szabályok jó része mára elavult, jogforrási szintjüket, szabályozásuk súlypontjait tekintve idejétmúlt, ezáltal Magyarországon a magyarok emberi jogai is sérülnek, és jó volna, ha csak ebben sérülnének.

Tisztelt Államtitkár Úr! Miután a magyar nyelvhasználat az anyakönyvezésnél csupán az utónévre vonatkozik, a családi névre azonban nem, azt hiszem, indokolt a vonatkozó joganyagnak az elemi igazságérzetet követő korszerűsítése.

Kérdezem tehát - és kérem is egyúttal -, mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy az anakronisztikus anyakönyvi szabályozás végre igazodjon nemcsak a szlovák nyelvtan, hanem a magyar nemzetpolitika követelményeihez is.

Köszönettel várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)