Felszólalás adatai

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ha szavalni szeretnék, akkor úgy folytatnám, hogy "hiszen magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad". Ez is abban a versben van. (Taps az MSZP és a MIÉP soraiban.)

Visszatérve a beszámolóra, ha műfaját tekintve mindösszesen másodszor találkozik a parlamenti képviselő ilyen anyaggal, óhatatlan a késztetés arra, hogy összehasonlítsa az elsővel, a legelsővel. Jómagam is ezt tettem, és az eredmény az volt, hogy első rátekintésre azt mondtam, ez igen, nagyon részletes, mindenre kiterjedő beszámoló, nagyon jó beszámoló, az első kis formátumban, 48 oldalon számol be mellékletek nélkül, ez 153 oldalon, és még hozzájönnek a mellékletek is. Ezt mondtam röviden. Még hozzátettem magamban azt is, hogy mi a jó benne: nagyon jónak tartom, hogy az 1997-98-as évek elemzése benne van, amely valóban a mi kormányzatunk tevékenységének elemzését is tartalmazza, és az akkor elért eredmények is benne vannak. Aki végignézi, végigolvassa, tökéletesen látja, és össze is hasonlíthatja az eredményeket. Ahogy a vicc mondja - tudom, hogy nem viccelődünk most, munkaanyagról van szó, beszámolóról van szó, és azt hiszem, nem ünnepélyes nyilatkozatról, tehát lehetek, hogy úgy mondjam, földhözragadt. Egy kicsit bővebben azt mondhatom, hogy nem egészen jó, azaz nem tökéletes, de gondolom, az államtitkár úr is azt mondaná, hogy tökéletes anyagot senki nem tud a parlament elé tenni.

Mi a bajom vele? Négy jelzővel tudnám minősíteni, de talán erős az a szó, hogy "minősíteni", négy jelzőt választottam magamnak: vannak benne igazán és teljesen felesleges részek; sajnos vannak benne valótlant állító, önmaguknak ellentmondó részek; van benne egy csúsztatás - nagyon nem szeretem ezt a szót, de most használnom kell; és természetesen úgy érzékeltem, hogy hiányoznak a megoldatlanságot feloldani törekvő részek.

Sorra veszem ezeket. Mit tartok feleslegesnek, és mit tartottunk a bizottságon belül is feleslegesnek? Azért is mondom el ezeket - lehet, hogy a képviselőtársaimat untatja ennek a beszámolónak a részletezése -, mert ha a kormány ezt a beszámolót angolul is meg akarja jelentetni, akkor talán odafigyel arra, hogy melyek azok a részek, amelyek nem biztos, hogy tökéletesre sikeredtek. Azt hiszem, felesleges a törvények beidézése, különösképpen a kisebbségi törvény beidézése; felesleges a kisebbségek országgyűlési biztosa jelentésének részletes beidézése; abszolút módon felesleges a nemzetközi egyezmények szövegeinek beidézése nagyon hosszú és sok oldalon keresztül.

Kicsit erősen azt mondtam másodszorra, hogy bizonyos részeken valótlan vagy önmaguknak ellentmondó állítások is vannak. A 66. oldal alsó bekezdése a következőt mondja: "A kisebbségi nyelvi és irodalmi követelmények részletes kidolgozásával, a pedagógus-továbbképzés kötelezővé tételével megnyílt a lehetőség az iskolai nyelvoktatás erősítése előtt." Hadd állítsam azt, hogy nem nyílt meg: a dokumentumok, a kerettantervek ebben a fázisban nem készültek el, nem készülnek; információim szerint - ha nem jók, akkor elnézést kérek - az OKI munkatársait megkerülve külső szakértőkkel dolgoztat az Oktatási Minisztérium, nem lehet tudni, hogy mitől lesz jobb a kerettanterv, ha külső szakértő készíti el. A pedagógus-továbbképzés szervezését, a vizsgakövetelmények megfogalmazását, az érettségi vizsgával kapcsolatos munkálatokat eddig részben szintén egy háttérintézmény, az OKSZI végezte, de megint csak információim szerint ezekben a napokban eresztik szélnek a nemzetiségi részleget ebben a háttérintézményben, és arra próbálják rávenni az ott dolgozó munkatársakat, hogy kht.-t alakítsanak. Valószínűnek tartom, hogy a vezetés nem tudja, hogy ezen a területen soha nem lehetett rentábilisan dolgozni.

Kicsit hasonló ez a tünet ahhoz, ami a tankönyvkiadással kapcsolatos. A tankönyvkiadás helyzetéről ugyancsak azt mondja a beszámoló, hogy "a színvonal emelkedéséhez hozzájárult a versenyhelyzet". Megint csak hadd állítsam azt, hogy nem járult hozzá: pályáztatnak, mert a közbeszerzési törvény szerint pályáztatni kell - mondja az OM, szerény véleményem szerint ez esetben 8 millió alatt nem -, pályáznak a nyomdák, a szerkesztők, a szerkesztőségek, a szerzők. Ez azt jelenti, hogy akkor is pályáztatnak, ha egy nyelvből egyetlenegy iskola van, és egyetlenegy tankönyvet kell megjelentetni. Az eredmény a következő: nem lesznek új tankönyvek, pedig ennek - megint csak a beszámoló szövegét idézem - nem a tárca igyekezetén kellene múljék, mert "törvényi kötelezettség, hogy a tankönyveket biztosítani kell". A kulturális és az oktatási tárca kis pénzére valóban pályázatokat írnak ki a tárcák. De mikor? - kérdezem. A múlt évi költségvetésben a tavalyi év végén elfogadott összegre ebben az évben még nem jelent meg a pályázat. Novembert írunk, képviselőtársaim!

(16.40)

Úgyhogy jó lenne tudni, hogy is megy ez a támogatás akár az Oktatási Minisztériumból, akár a kulturális minisztériumból.

Az ellentmondás. A 31. oldal a következőt mondja: "A nemzeti etnikai kisebbségek kulturális programjait legnagyobb összeggel a Kisebbségi Közalapítvány támogatja." A 49. oldal: "A kifejezetten kisebbségek kultúrájának támogatását szolgáló pénzeszközök a kulturális tárca szakfőosztályainak kezelésében vannak." Akkor most hol vannak a pénzek? A szakfőtárca kezelésében, úgy tudom, 100 millió forint lesz majd a jövő évre.

Ami a csúsztatást illeti, ezt a csúnya szót, megint csak egy érdekes dolog. A 29. oldal a következőt mondja: "Az 1990-es óvodai neveléshez, iskolai oktatáshoz, kollégiumi ellátáshoz - és most figyeljenek, képviselőtársaim! -, továbbá a nem kisebbségi két tanítási nyelvű, oktatási normatív módon elosztott, központi költségvetési kötelező támogatásán kívül kiegészítő támogatásként összesen - és most jön a hatalmas összeg - 4 milliárd 941 millió forintot biztosított." Képviselőtársaim, ez azért veszélyes, mert ha a kisebbségi pénzeket a nem kisebbségi kéttannyelvű vagy kétnyelvű iskolák normatíváival rakjuk össze, és így kerül ki a közvélemény vagy akár külföld felé, akkor ez bizony - enyhén szólva - csúsztatás. A 2000. évi költségvetésben egyébként ugyanígy szerepel ez a mondat.

Már csak az utolsó maradt hátra, a megoldatlanságok, a megoldatlanságokra való törekvés hiánya. Az 58. oldal kimondja: "A kisebbségi kutatóintézetek működésének anyagi feltételeit '97 végéig az MKM - tehát még az előző kormány - kisebbségi főosztálya biztosította." Azóta ezt a feladatot nem sikerült megnyugtatóan megoldani, pedig - mint tudjuk - egy kisebbség addig él, amíg saját kultúrájának alkotója, és bizony erre a területre egyetlen fillér nincs a következő év költségvetésében.

Egy másik dolog: a Magyar Rádió műsorsugárzási gyakorlata, a kisebbségek anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatása törvényben megfogalmazott követelményének megsértését jelenti az ombudsmani jelentés. Ezt a jelenséget továbbra sem sikerült megoldani. Nem tudom, milyen módon próbálja megoldani a kormány.

A következő: 70. oldal. A nyelvi chartát nemcsak aláírtuk, ratifikáltuk és elfogadta a magyar parlament. A charta hat kisebbségi nyelv vonatkozásában vállalta, hogy garantálja, ösztönzi, megengedi vagy bátorítja a kisebbségi nyelvhasználatot. Ugyanilyen sorrendben, ezekkel a szavakkal jelenik meg a beszámolóban is ez a mondat, amely a chartában van, de hogy mit tett a kormány ennek érdekében, arról egy szót sem olvashatunk.

A Gandhi Közalapítvány Gimnázium és Kollégiumról hallottunk SZDSZ-es képviselőtársam hozzászólásában, erre most nem térnék ki. Ugyancsak arról van szó, hogy az ott jelentkező gondokat módosító indítványokkal próbáltuk eligazítani, bizottsági módosítókkal is, sajnos nem sikerült, legalábbis eddig nem sikerült; úgy tudjuk, a kormánynak nincs fogadókészsége.

Befejezve és összegezve: természetesen a beszámolót, kicsit gondolkodva, de arra felé hajlok, hogy el fogom fogadni, bár megvárom majd az államtitkár úr válaszát. Egy biztos, nekem mindenképpen hiányzott a befejezésnél egy olyasfajta befejezés, mint amilyen miénk volt. Nem azért, mert a miénk volt az első, hanem azért, mert azt gyakorlatiasabbnak és konkrétabbnak éreztem. A legelső valahogy így fejeződött be: "Az olcsó és hatékony kormányzati működés feladatainak a kormány csak magukkal a kisebbségekkel együttműködésben és egyetértésben tud megfelelni. Ehhez a kisebbségek és az egész társadalom türelmére, megértésére és nem utolsósorban alkotó részvételére van szükség." (Babák Mihály: Szép szavak!) Ezzel szemben ez a beszámoló a következő mondattal fejeződik be, magyartanárok ne figyeljenek ide: "A kormány támogatja a kisebbségi kulturális autonómia megvalósításának elősegítését." Tehát támogatja valaminek az elősegítését. Azt hiszem, hogy ezt a megfogalmazást meg kellene fontolni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)