Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Itt áll előttünk egy országgyűlési határozati javaslat, az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről címet viselve.

(18.10)

Úgy gondolom, hogy amikor ezt a terjedelmét tekintve egyébként szerény előterjesztést a kormány vagy a gazdasági és közlekedési miniszter személy szerint megtette, akkor egyrészt egy gesztust kívánt gyakorolni, hiszen gyakran halljuk azt az ellenzéki vádat, hogy nem megfelelő az együttműködés, a kommunikáció a terem két oldala között, és legalább a nemzet legfontosabb céljait együtt kéne kijelölnünk. Ez ebbe az irányba vezető jó lépésként értelmezhető. Mert, tisztelt képviselőtársaim, az eszközökről persze lehet nagyon sok vitánk, de a gazdaságpolitika céljait, a célrendszert kitűzni valóban közösen kellene megtennünk, hiszen igazán csak úgy lehet eredményesen gazdaságpolitizálni, ha nem négyévenként rángatózásszerűen változtatjuk a célrendszert, hanem a kormányváltásoktól függetlenül kijelölt célok irányába haladunk.

Azt gondolom, hogy ebből a meggondolásból ez egy igen jó, támogatható és támogatandó elképzelés, hogy mi itt most együttesen vitassuk meg, és végül állítsuk fel az elkövetkezendő időszakra vonatkozó gazdaságpolitikai alapelveket. Előttünk van egy javaslat, ami 12 ilyen célt fogalmaz meg, és azt hiszem, hogy ha komolyan vesszük az előterjesztés felkínált szándékát, és végigmegyünk ezen a 12 megjelölt célon, akkor nem hiszem, hogy ebben kivetnivalót találunk. Mert ki nem találja fontosnak a versenyképességet, az euró 2010. évi bevezetését, az állami bürokrácia csökkentését, a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, az állami újraelosztás mértékének csökkentését, az oktatási rendszer színvonalának emelését, az EU strukturális támogatásainak minél teljesebb mértékben történő kihasználását, a külföldi működőtőke-befektetések ösztönözését, a pénz- és tőkepiac további fejlesztését, a munkahelyteremtést, a K+F és az innováció ösztönzését, valamint a magyar érdekek érvényesítését az EU-ban.

Ez, azt hiszem, 12 olyan cél, amit közösen vallhatunk magunkénak, hiszen a nemzetünk, nemzetgazdaságunk érdekeit szolgálja mindez. Nem hiszem, hogy ebben van kivetnivaló. Lehet, hogy ezek mellé még lehet más célokat is megfogalmazni, amit Kocsis Róbert képviselőtársunk említett, az idegenforgalom, a turizmus, igen, ez egy megvitatható kérdés, hogy bővítsük-e ezt a listát például ezzel a kérdéssel vagy esetleg mással. De erről kéne vitatkoznunk, és erről kéne, hogy ez a vita szóljon, arról, hogy először kijelöljük az általános, a nagy, átfogó célokat, és utána mehetünk bele a részletekbe. Mert ez a dolgok természetes sorrendje. Azt hiszem, hogy először az átfogó célokat jó felállítani, és utána részletekre kibontani az egyes célokat.

A gazdasági bizottságban lefolytatott vita során körülbelül az derült ki, hogy tulajdonképpen az itt felvázolt célrendszer ellen nem volt senkinek sem kifogása, csak sokan a Fidesz képviselői közül azon elégedetlenségüknek adtak hangot, hogy nem tartják jónak a menetrendjét mindennek, mert először a részleteket kellene kidolgozni, és abból állítani össze azután az általános célrendszert. Nem gondolom, hogy így lenne, sőt emlékeztetném önöket arra, hogy az energetika területén unos-untalan az jelenti a vita tárgyát, fordítva, mint ami itt előfordul, hogy miért nem fogalmazzuk meg a magyar energiapolitika egészét, a nagy célokat, és ha a magyar energiapolitika elkészült, akkor lehet a részletekkel foglalkozni.

Most nem azt a vitát akarom feleleveníteni és itt lefolytatni, hogy milyen különbözőségek és analógiák vannak a két terület között. Csak arra szeretnék emlékeztetni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha az energiapolitika területén az a fő kifogás, és az a fő javaslat, hogy előbb a nagy célt, az általános, az átfogó energiapolitikai képet határozzuk meg és fogadjuk el, és utána bontsuk le, és menjünk bele az egyes energiahordozók kérdéskörébe, akkor nem értem, hogy itt miért nem fogadható el ugyanaz az alapelv, tehát hogy először a nagy célokat jelöljük ki, és utána megyünk bele a részletekbe.

Azt hiszem, hogy indokolt ez a forgatókönyv, amit letett elénk a kormány, és letett elénk a gazdasági és közlekedési miniszter, és meggyőződésem szerint a vitának igazán arról kellene szólnia, amit például az előbb Kocsis Róbert képviselőtársunk megemlített egy kérdés kapcsán, hogy szerinte mi hiányzik ebből a menüből, mivel egészíthető ki, vagy ha esetleg másoknak kifogása lenne, a bent lévő tételek közül mi az, amit onnan ki kéne venni. Erről kéne a vitának szólni, és nem arról, hogy ösztönösen, akármilyen mesterséges argumentációval lesöpörni az asztalról ennek a javaslatnak a megtárgyalását.

Egy dolgot szeretnék még az én nézeteim vagy az előttünk lévő előterjesztésben megfogalmazottak alátámasztására idézni. Tisztelt képviselőtársaim, mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió legnagyobb haszonélvezője Írország volt. Írország az a kis ország, amelyik a legtökéletesebben fordította saját hasznára a számára számításba jöhető európai uniós eszközöket. És ez egyedül úgy vált lehetségessé, hogy a valamikor egyébként Írországban is olyan könyörtelen politikai ellenállás jellemezte belföldi politikát egy csapásra, ha jól emlékszem, ’87-ben megszüntették a nemzeti érdekek jelentős tétje esetén. Ezt felcserélték, és a nemzeti érdekek érvényre juttatásával azt mondták, hogy például az európai uniós támogatások igénybevételének hatékonyságnövelése céljából ezeken a területeken nemzeti konszenzust fognak kialakítani.

Ez azóta kiválóan működik, két- vagy háromévenként újból és újból megújítják ezt a megállapodást, és ez szolgált alapul annak, hogy Írország olyan kiválóan reuzált az EU-n belül, olyan kiválóan hasznosította az európai uniós pénzeszközöket, és tudta a saját érdekeit érvényesíteni. Ezt unos-untalan mi, akik EU-integrációval foglalkozunk, tíz éve mindig követendő példaként hozzuk fel, magunk által követendő példának, hogy bezzeg Írország, és Írországot kell követnünk, és Írország így, és Írország úgy. És amikor ezzel példálózunk, igazunk van, csak ezt magunkra vonatkozóan is érvényesíteni kellene; és hogy mi Írországhoz hasonlóan tudjunk sikereket elérni, ahhoz az kellene, hogy például egy ilyen nagy nemzeti érdeket, mint a gazdaságpolitika alakítása, együtt tudjuk higgadtan itt megbeszélni, és a célrendszerét közösen tudjuk kialakítani.

Én ehhez kívánok mindannyiunknak sikert és szerencsét.