Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 15 évben, a rendszerváltás óta összesen három olyan év volt, amikor a vasút nyereséges volt: 1994-ben, 1995-ben és 2002-ben. Az összes többi évben csak a veszteséget veszteségre halmozta a MÁV, és ez az elmúlt időszakban fokozódott. Ebben az évben már több mint 70 milliárd vesztesége várható, a hitelállománya 130 milliárd fölött van, és pár héttel ezelőtt lett leszállítva az alaptőkéje 240 milliárdról 80 milliárdra.

Ki az, aki azt meri mondani, hogy ezen az úton menjünk tovább? Itt a legtöbb képviselő ezt mondta (Arnóth Sándor: Ki mondta ezt?), hogy változatlanul tartsuk meg a személyi állományt, tartsuk meg az eddig kivívott összes vívmányt, tartsuk meg a MÁV-ot olyan szerkezetben, ahogy van, de azon túlmenően kérjük számon, hogy javítsa a technikai körülményeket, legyen olyan vasút, hogy ne lehessen megismerni a hegyeshalmi határátlépésnél, hogy nem Ausztriában vagyunk. Ez a kettő nem megy!

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az irány nem vihető tovább, két okból sem. Egyszerűen azért, mert ha 80 milliárd saját tőkéje van a vasútnak, akkor van még egy éve a működésre, azalatt föléli a 80 milliárdot, és nincs tovább miből élni, és ez nem jó vagy rossz kormány kérdése. A másik, amit államtitkár úr már említett: van bizonyos egész európai kötelezettség: kinyílik a piac, és ha a vasutat ilyen állapotban és formában hagyjuk, ahogy most van, akkor egyszerűen ahhoz asszisztálunk, hogy a 2007. január 1-jétől liberalizálódó áruvasút és az egy évvel vagy pár évvel később liberalizálódó személyszállítási vasút gyakorlatilag a magyar vasutat megszünteti, mert csupa külföldi vasutak fognak itt teret nyerni.

Ezt nem hagyhatjuk így. Ha nem hagyhatjuk így, akkor tennünk kell valamit. Erről szólna ez a törvény. Ne tessék azt a látszatot kelteni, hogy a jelenlegi állapot fenntartható, és közben versenyképessé válik a vasút! Ez a kettő egymást kizárja. Tennünk kell valamit ahhoz, hogy nem a MÁV, de a magyar vasúti közlekedés fönntartható legyen.