Felszólalás adatai

A közszolgáltatások és általában a közműszolgáltatások feletti állami kontroll kulcskérdés. Ezt mindannyian beismertük itt ma reggel. Kérdés, hogy az állami befolyás milyen módon érvényesül. Sok elhangzott kritikával egyet lehet érteni a privatizációs gyakorlattal kapcsolatban, de azért alapvetően leegyszerűsítjük a helyzetet, ha minden problémát a közmű-privatizációra vezetünk vissza. A közművek és szolgáltatások jelentős részben magánkézben vannak, de ezek között nagyon sok olyan van, ami eleve így jött létre. Olyan rendszerekről is meg kell itt emlékezni, amelyeket a magántőke hozott létre, nem voltak előtte, sokszor uniós forrásból épültek, vagy pedig a lakosság komoly anyagi hozzájárulásával.

Tehát önmagában nem igaz az, hogy a magántőke és a magánszektor okozza minden problémáját a mostani rendszernek. Ha egy hasonlatot keresünk, ami a legjobban leírja a mostani helyzetet, ami az elmúlt 20 évben kialakult, akkor a közműpóráz kifejezést lehetne talán ide bedobni. Monopóliumrendszerek épültek ki, és az igénybe vevő ügyfeleknek, a lakosságnak nincs valódi választási lehetősége, hogy melyeket vegye igénybe, és nincs igazi alkupozícióban abban a tekintetben, hogy milyen árakkal szembesül.

A magyar közműszolgáltatások drágák és túlárazottak, különösen akkor, ha jövedelmünk arányában tekintünk ezekre az árakra. Biztosan emlékeznek, hogy a '60-as években azt mondták, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofájuk nagy. Én most azt mondom, hogy nem a rezsi magas, hanem a bér alacsony. Ez egy eléggé leegyszerűsítő narratíva, hogy borzasztóan magas a rezsi; különösen akkor, és ha lesz időm, erre kitérek, hogy nem fizetjük meg a valódi környezeti költségeket. A bérünk alacsony, és a jövedelmek arányában tényleg nagyon sokat fordítunk rezsiköltségekre - a legtöbbet szinte. Ha a National Geographicnak hihetünk, márpedig miért ne hihetnénk, akkor Koppenhágában a legmagasabb a vízdíj, de a második legmagasabb vízdíj Budapesten van. Azon a Budapesten, ahol itt folyik ez a hatalmas, gyönyörű folyam, éppen itt, az Országház alatt is vannak parti szűrésű kutak, vannak víztartályok, és olcsón lehet vizet szolgáltatni. Még a vízhiányos térségekben is, a sivatagi országokban is sokszor olcsóbb a vízszolgáltatás, mint nálunk.

Na most, a túlárazottság elsősorban nem a magántulajdonból eredeztethető, hanem az állam szabályozó teendőinek elhanyagolásából adódik. Nincs átlátható árazás, nincs transzparens gazdálkodás, és nincs verseny, ami árleszorító tényezőként jelentkezne. Ezeket az állam fokozatosan kiiktatta a rendszerből, méghozzá olyan megfontolásból, hogy aztán a közmű-privatizáció során magasabb vételárat tudjon elérni, részben pedig azért, mert az állam maga is érdekelt a monopóliumon keresztül, hogy magas árakat tartson fönn. Ugye, a pártok mindenkori emberei ott ülnek a felügyelőbizottságokban, a közműcégekben. Az a kérdés, mit tesznek azért, hogy ez az ár alacsonyabb legyen.

Nagyon sok jelenség van, amire ki lehet itt térni, gondolom, itt nem lesz mindenre idő, de Budapesten most éppen visszaveszi a vízműveket az önkormányzat. Kérdés, hogy ezt aztán miből tudja finanszírozni, és hogyan tudja ezt a megnövekedett költséget ő maga előállítani. Karbantartásra aztán végképp nem fog itt jutni semmi. Ha belegondolnak abba, hogy csak a Budapesti Vízműveket 550 milliós közműadóteher fogja sújtani, akkor itt felújításokról biztosan nem lehet majd beszélni. Pécsett mi történt? Kevesebb lett, alacsonyabb lett a vízdíj ezzel a bizonyos érdekes reprivatizációval, ami ott történt. De nem csökkent a korrupciós kockázat sem, és még aztán előttünk vannak azok a hatalmas perek, amelyek többmilliárdos büntetéssel kecsegtetnek.

Azt gondolom, hogy igazából nem ez a megoldás. Nem látjuk a kontrollszerepet sem, és ha az államé lesz itt minden, akkor az lesz a helyzet, hogy a tulajdonos és a szabályozó hatóságok mögött is ugyanaz a párt fog állni. Egyáltalán nem biztos, hogy előrébb leszünk ezzel a rendszerrel. Az állam szabályozó szerepének jelentősége óriási, a díjaknak arányosnak kell lenni. Gondoljanak a hétfőn elfogadott hulladéktörvényre! Mennyivel lesz arányosabb a díj? Mennyire fogunk az igénybevételnek megfelelően fizetni díjakat? Egyre inkább terjednek a mindenféle rendelkezésre állási és egyéb átalánydíjak, ezek is az arányosság, az igénybevételi arányosság ellen hatnak.

A közműfejlesztésekből rendre kimaradtak a fenntarthatósági és a méretgazdasági szempontok, és azt gondolom, inkább ebből adódnak a problémák. Meg lehet nézni az uniós támogatásból felépült hulladékgazdálkodási rendszereket, mekkorák lettek, és mennyire fenntarthatatlanok. Meg lehet nézni, hogy a hulladékkezelési díjak hogyan alakultak. Mi megnéztük: egyáltalán semmi összefüggés nincs abban a tekintetben, hogy ki a tulajdonosa az adott közszolgáltató cégnek. Semmiféle! Budapesten a legnagyobb a hulladékdíj, teljesen indokolhatatlan mértékű.

(10.40)

Ugyanez igaz a szennyvíztisztításra is. Én még élénken emlékszem arra, hogy állami pénzből, termékdíjbevételekből csatornázták be az ország nagy részét, és olyan helyekre is elvitték a csatornahálózatukat, ahol azután semmi keresnivalója, és olyan 20-30 kilométereket utaztatjuk a saját melléktermékeinket, teljesen fenntarthatatlan módon. Ugyanígy a gázszolgáltatásra is el lehet mondani: úgy építették ki a legtávolabbi falvakban is a gázszolgáltatást, hogy azután ebből adódik minden energiafüggőségünk, és ebből adódik az, amit említettünk itt valamelyik este a parlamentben, hogy az emberek már nem tudják kifizetni a gázdíjakat, ezért azután elővették a régi kazánokat, és mindennel fűtenek, még a szurkos vasúti talpfával bezárólag is, és ez nyilvánvalóan nem a környezet épülésére szolgál.

A közműpóráz létrehozásában minden kormánynak felelőssége van, a mostaninak is. A közműadóból végső soron a lakosságra fognak áthárítani, ezzel egyáltalán nem fogják a helyzetet javítani. A kiszolgáltatottság nem a korlátok nélküli államosítástól fog csökkenni, hanem attól, hogy az állam erősíti a versenyt és az átláthatóságot, garantálja az erős szabályozást, a hatósági kontrollt és a helyi közösségek ellenőrző szerepét. Egy sokszínű, állami, önkormányzati, kisebbségi és magántulajdonra is telepedő tulajdonosi struktúrára lenne szükség, és arra, hogy valóban a fogyasztók érdekeit tartsák szem előtt. Az önök eddigi hozzászólásaiból ez egyáltalán nem érvényesül.

Innen fogom folytatni a vita további szakaszában. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.