Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Zárszót kell mondanom, zárszót egy 12 órás vita után. Ez a 12 órás vita azért sokkal hosszabb, ha végiggondoljuk, hogy mikor is kezdtük.

2006 júliusában kezdtünk el beszélni a biztosítási finanszírozási rendszerünk átalakításáról. Ezt követően megjelent a Zöld könyv. A Zöld könyv kapcsán nagyon részletes és kimerítő vitát folytattunk nagyon sok társadalmi szervezettel. Több ezer érintett, beteg véleményét hallgattuk meg telefonon, e-mailben, nagyon hosszú folyamat áll mögöttünk. Nem ért véget 2006-ban a vita, hiszen 2007-ben konferenciák, cikkek, tudományos rendezvények tömege foglalkozott a biztosítás átalakításával. A koalíciós vitát pedig egy koalíciós megállapodás követte.

Kirajzolódott egy koncepció, amelyet tárgyalt és elfogadott a kormány, a tárca pedig végigtárgyalt számos társadalmi szervezettel. Ezt követte a jogszabály megalkotása. A létrejött jogszabály tehát megfelel a koalíciós megállapodás alapján elkészített koncepcióban foglaltaknak. Ez egy törvényjavaslat, olyan törvényjavaslat, amely idekerült most már az Országgyűlés asztalára.

Mikola képviselő úr nagyon gyakran idéz gróf Mikó Imrétől egy nagyon kiváló mondást, ami úgy szól, hogy a múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk. Végiggondoltam, hogy mi minden az a múlt, amin mi állunk, és amire építenünk is kell. Ilyen a szolidaritás, ilyen a közfinanszírozás, ilyen a nemzeti kockázatközösség, ilyen a kötelező részvétel - csupa olyan alapelv, amelyek mind-mind megmaradnak a biztosítási rendszerben. De valahol a múltunk része most már az, hogy társadalombiztosításunk van, amely fennmarad. A múltunk része és szerves része az európai szociális chartához való csatlakozásunk, amely előírja a társadalombiztosítás fenntartását. És most már azért a múltunk része az európai uniós tagságunk is, amely szintén számos kötelezettséget ír elő.

Nagyon sok mindenben vita van Európában. Nincsen egyetértés abban, hogy milyen egészségügyi rendszer legyen. Csak emlékeztetnék a WHO európai irodájának 2002-ben megtárgyalt összefoglalójára, amikor azt mondják, hogy egyetlen modellt sem lehetett ajánlani, amely valamennyi ország igényeit kielégítette volna. A WHO európai irodája tehát 2002-ben már nagyon világosan kimondta, hogy minden országnak a saját útját kell megtalálnia.

Ahhoz, hogy utat tudjunk keresni, meg kell keresnünk azokat az alapcélokat, amelyek az utunkat meghatározzák. Nem tértünk el ebben Európától. Ugyanazt a célt határoztuk meg, amely az európai egészségügyi stratégiában az európai miniszterek által közösen meghatározott cél: legyen jobb minőségű az ellátás, legyen igazságosabb a betegek hozzáférése, azaz ne attól függjön, hogy kapunk-e ellátást, hogy hol élünk, hogy milyen társadalmi csoporthoz tartozunk, hogy hány évesek vagyunk, vagy milyen betegségben szenvedünk.

És nem utolsósorban működtethető legyen a rendszer. A rendelkezésünkre álló pénzből lehessen működtetni a rendszert, azaz érvényesüljön a fenntarthatóság.

(12.50)

Az elkészült törvényjavaslat ennek a három célnak felel meg, ennek a három célnak megfelelően alakítja át az egészségbiztosítási rendszerünket. Nem gondoljuk, hogy ez az egyetlen megoldás, hiszen nagyon sokféle megoldáson vitatkoztunk az elmúlt időben, de fontosnak tartjuk, hogy ez az a megoldás, amely törvényjavaslat formájában el tudott ide jutni az Országgyűléshez.

A törvényjavaslat értelmében 22 egészségbiztosítási pénztár jön létre január 1-jével. Ezek a pénztárak a működésüket ténylegesen majd 2009. január 1-jén kezdik meg, tehát 2008-ban tevékenységet nem folytatnak. Persze 2008-ban azért több minden fog történni a rendszerben. Egyrészt nyilvános liciten, nyilvános árverésen eldől, hogy melyik befektető, melyik biztosító szerezheti meg a kisebbségi tulajdonrészét, azaz a 49 százalékát egy-egy területi egészségpénztárnak. Ezt követően elindul egy toborzási folyamat, amikor azon fognak dolgozni a pénztárak, hogy minél többünk számára attraktívvá, vonzóvá tegyék saját magukat, azaz hogy őket válasszuk; tehát végre egyszer értünk, betegekért, értünk, emberekért fog folyni a verseny. Ezt követően történik a pénztárak területeinek egyesítése, majd a ténylegesen működő pénztárak létrejötte, természetesen tőkeemeléssel, hiszen valamennyi pénztárnak legalább 3 milliárd forintnyi saját tőkével kell rendelkeznie. 2008 tehát egy viszonylag hosszú folyamat, amikor tényleges változás még nem lesz az ellátásunkban. A tényleges működés tehát majd 2009-től kezdődik.

Amiben újat hoz a pénztári rendszer a mostani rendszerhez képest, az a választás lehetősége. Az a fajta választás, hogy eldönthetjük, hova akarunk tartozni, például az alapján, hogy egy-egy pénztár mit kínál nekünk, mivel ad többet, hogy vizitdíjkedvezményt ad-e, esetleg a gyógyszertérítési díjhoz ad kedvezményt, vagy többletszolgáltatást, többletszűrést, illetve egyéb prevenciós tevékenységet kínál-e. Bármelyik pénztárat is válasszuk, neki kötelező lesz egyenlően bánni velünk, mint bármely más biztosítottal. Emlékeznek az alapelvekre az elején? Nos, azoknak megfelelően. Bármely pénztárat is válasszuk, köteles lesz számunkra biztosítani a kórházak, szakrendelők, ha kell, a művesekezelés közeli elérhetőségét. Emlékeznek az alapelvekre az elején? Hozzáférés. Itt jön vissza és jelenik meg törvényi szinten a garancia.

Abban is újat hoz a rendszer, hogy nemcsak értünk, biztosítottakért, emberekért fog folyni a verseny, hanem egy másik oldalon elindul a kórházak, a szakrendelők, akár művesekezelők, műveseállomások között is a verseny, hogy ki az, aki jobbat tud nyújtani. Kötelező lesz a pénztáraknak nagyon széles körben szerződni kórházakkal, járóbeteg-ellátókkal. A szerződésnek azonban lesz egy nagyon fontos kritériuma, ami ma még alapvetően hiányzik, és teljesen jogosan hiányolja mindenki a rendszerből: nem mérjük a minőséget. Ma még nem fizet aszerint többet vagy kevesebbet az Egészségbiztosítási Pénztár, hogy valaki jót vagy rosszabbat nyújt. Ugyanannyit fizet egy ellátásért annak az intézménynek, ahol nagyon sok a komplikáció, mint annak, ahol gyakorlatilag nincs komplikáció. Biztos, hogy ez nincs jól így, ezen változtatni kell. Ezt a változást is hozza a pénztári rendszer. S ha végiggondoljuk, hogy ki is jár ebből jól: egyedül mi, betegek, hiszen nekünk garanciát jelent az, hogy olyan helyen fogjuk megkapni az ellátást, ahol azt egészen biztosan jól tudják és jól fogják elvégezni.

Nagyon sok újat hoz a rendszer. Számomra talán a legnagyobb előny - ha megkérdezik, hogy mit hoz, miben tud újat hozni az új rendszer - az, hogy végre a betegek, a biztosítottak kerülnek a rendszer középpontjába. Gondoljanak bele, ma létezik egy egészségügyi ellátórendszerünk, amelynek a betegekért kellene működnie. Ha a rendszer a betegekért van, akkor miért miniszteri rendelettel kell szabályozni azt, hogy milyen is legyen a betegek étkeztetése a kórházakban? Elképzelhetőnek tartják azt, hogy bárhol máshol egy olyan rendszerben, amely az ügyfelekért van, szabályozzák azt, hogy köszönni kell az ügyfélnek, hogy mosolyogni kell az ügyfélre, vagy tudni kell visszaadni akkor is, ha ezerforintost ad a vizitdíjra? Azt hiszem, ez a példa mutatja legegyértelműbben, hogy a mi egészségügyi rendszerünkben felborult az az egyensúly, amely a beteget helyezné a középpontba. Az új rendszer ezt fogja visszahozni, például azzal, hogy ügyfélszolgálatok fognak működni. Végre lesz hova bemenni, és információt kapni. Telefonos ügyfélszolgálat fog működni. Gondoljanak bele, milyen érzés bármelyikünknek akár orvosként is egy-egy vasárnap, hétvégén vagy hétköznap azon töprengeni, hogy hova vigyük a hozzátartozónkat, hova kellene fordulnunk. Mennyivel egyszerűbb lesz, ha majd valaki ott áll mellettünk, akit felhívhatunk. Ebben az esetben a mi segítőnk történetesen a saját egészségpénztárunk lesz.

A pénztár maga nem fog minket betolni tolószéken a sebészetre, nem fog kézen fogni és elkísérni a háziorvoshoz, hanem tájékoztatni fog minket. Ugyanúgy a háziorvosunk lesz az ellátásunk kulcsa, az ellátásunk kézen fogója, mint volt eddig is, hol jól, hol kevésbé jól ellátva a feladatát. Ugyanakkor a pénztáraknak az lesz a feladatuk, hogy megszervezzék az ellátást, hogy felderítsék, mérjék és eldöntsék, hol milyen minőségű kórházi kezelést nyújtanak nekünk, és aszerint válogassanak a szolgáltatók között. Kérdezem én, biztos, hogy baj-e az, ha garantáltan olyan helyre mehetünk, ahol jó az ellátás, és nem mi saját magunk bolyongunk a rendszerben, és keresünk valakit, aki elvégzi az adott műtétet. Én jobban szeretnék inkább garantáltan olyan helyre menni, ahol jól látnak el. Ezt hozza ez a rendszer. Fenntartja a választás lehetőségét, hiszen nem egy-egy intézménnyel fog leszerződni egy-egy pénztár, hanem sok kórházzal, amelyek közül ugyanúgy választhatunk, mint ahogy ma is választhatunk. És a jövőben is lesznek olyan betegségek - mint ahogy ma is vannak -, amelyeket egy, kettő vagy három kórház tud ellátni. Ugyanaz az egy, kettő, három fogja ellátni a jövőben is.

Mindenképpen újat hoz a rendszer abban is, hogy a szakmai szabályokat végre nemcsak megírják a szakmai kollégiumok, hanem a betartásuk, a betartatásuk az egészségpénztárak feladata lesz. S említettem már, hogy átvállalhatják akár a vizitdíj, akár a gyógyszertérítési díj egy részét. Ezzel szemben változatlan marad a járulék, változatlan marad, hogy mi az, ami jár, változatlan marad az, hogy a nyugdíjasok ugyanúgy részei a rendszernek, hiszen kockázatközösségről, szolidaritásról beszélünk. Változatlan, hogy a háziorvost választjuk, változatlan, hogy a háziorvossal konzultálunk, és a háziorvos állítja ki a beutalót. Tehát nagyon sok olyan apró lépés, amit megszoktunk az egészségügyben, nem tíz, hanem bátran mondhatom, hogy ötven év alatt, az változatlan marad. Az igazi változás a megjelenő újfajta szemlélet, hogy mi kerülünk a középpontba.

Azt várjuk az átalakítástól, hogy egy olyan rendszer jön létre, ahol az ellátórendszer tovább tud fejlődni, ahol lehetőség lesz arra, hogy újfajta eljárások, gyógyszerek, kezelési módszerek bekerüljenek az ellátásba, ezzel szemben pedig régiek, elavultak kikerüljenek onnan, azaz javítsuk itt is a színvonalat. Arra számítunk és azt várjuk a rendszer átalakításától, hogy a szakmai szint, az ellátás színvonala növekedni fog, hogy valóban megjelenik az oly sokszor hiányolt progresszivitás, válaszolva például Nagy Kálmán képviselő úrnak, aki ezt nagyon sokszor számon kérte rajtunk. Kiemelkedő jelentőségűnek tartom, hogy a beteg kerül a középpontba, hogy ügyfélközpontú lesz a rendszer.

Mikola képviselő úrnak válaszolva - aki sajnos már nincs a teremben - el kell mondanom, hogy valóban nagyon sokféleképpen lehet módosítani a rendszert. Ő azt kérte számon rajtunk, hogy miért nem lehet szabadon piacra lépni. Csodálkozva hallgattam, hiszen erről szólt az SZDSZ eredeti modellje, amit Mikola képviselő úr szintén nem támogatott. Remélem, lesz alkalmam megismerni azokat a módosító javaslatait, amelyekből kiderül, hogyan szeretné, hogy más pénztárak vagy akár biztosítók piacra léphessenek. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy bármilyen többletmódosítással - akár ezzel a piacra lépési módosítóval is - olyan rendszert kell létrehoznunk, ahol az alapelvek fennmaradnak. Tehát szolidáris a rendszer, kockázatközösség van, nemzeti kockázatközösség, kötelező részvétellel.

(13.00)

Emellett azonban liberális politikusként legalább ilyen fontosnak tartom, hogy adjuk meg a választás lehetőségét az embereknek. Ne egy utat jelöljünk ki, hagyjuk, hadd döntsék el, hogy kinek melyik az ő útja, melyiket választja, melyik ellátás felel meg neki jobban, melyik pénztár kínálja számára a megfelelőt.

Egy izgalmas és hosszú vita áll mögöttünk, és azt gondolom, hogy áll még előttünk is nagyon sok izgalmas és fontos vita. Kíváncsian és érdeklődéssel várom az elkészülő módosítókat, hiszen lesz alkalmunk a módosítók kapcsán is nagyon sok olyan kérdését megvitatni a törvényjavaslatnak, ahol azt gondolom, hogy az egészségügyi tárca egyetlenegy módon állhat a módosítókhoz: nyitottsággal. Hiszen van számos olyan részletkérdés, ahol beszélnünk kell és egyeztetnünk kell tovább, hiszen nem volt erre alkalmunk a kisebb kérdésekről az elmúlt időszakban.

Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy vannak olyan nagy kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a rendszer működőképességét. Ezekben a nagy kérdésekben csak olyan kompromisszum fogadható el, amely működőképesen tartja a rendszert. Őszintén bízom abban, hogy valamennyi módosító arra fog irányulni, hogy működőképes legyen, a törvényben megírtnál akár még jobb rendszer alakuljon ki. Én ehhez kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását, és aztán támogatását a szavazásokon is és az előttünk álló vitákban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)