Felszólalás adatai

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden törvényjavaslat vitája kapcsán az első kérdés, amiről beszélni szoktunk, az előkészítés. Örömmel mondhatom én is többekhez hasonlóan, hogy az előkészítésben itt nem lehet vita, nem tudunk kifogást megfogalmazni. Ez nagy öröm, de természetesen ez részben annak is következménye, hogy ennek a törvénynek az előkészítése során nemcsak keresték, hanem megtalálható volt a kompromisszum. Ha a ma végszavazáson átment erdőtörvényt hozhatom párhuzamba, mondhatom, hogy ott kerestük a kompromisszumot, megvolt a szándék a megegyezésben, azonban ez a megegyezés több tételben nem jött létre, de ezzel együtt is előrelépést jelentett a törvény, mi ezért támogattuk.

(18.30)

Az SPS-törvényt is előhozhatom, amiről nagyon sokat vitatkoztunk, ott pedig lényegében lehetetlen volt a megegyezés. Önmagában tehát a megegyezés ténye nagyon pozitív dolog, de szorosan összefügg azzal a téttel, amiről e törvénytervezet szól, és azokkal az érdekekkel, amelyek egy törvénytervezet elfogadása kapcsán megfogalmazódnak. Ezzel együtt is szeretném ismét hangsúlyozni: nagyon örülünk neki, hogy széles körű egyeztetés volt, alapos és jó előkészítés, és valóban konszenzussal ajánlhatjuk nemcsak általános vitára, hanem elfogadásra is a javaslatot. Mi is ezzel értünk egyet, de ez majd a hozzászólásomból is ki fog derülni.

Részletesen áttekintve a törvénytervezetet elmondható, hogy a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvényt lényegében átírja ez a javaslat. A bizottsági vitában elhangzott az az érv, hogy új törvény előkészítése is szóba került, ugyanakkor a későbbiekben ebbe az irányba léphetünk akkor, amikor a hegyközségekről szóló törvénnyel egy keretben szabályozható lesz ez a teljes ágazat. Úgy gondolom, akkor meg fog történni az új törvény benyújtása.

A törvénytervezet 70 százalékban technikai jellegű módosításokat tartalmaz, amelyek az EU szabályainak változásaival függnek össze, ezeket a változtatásokat elfogadjuk, egyetértünk velük. Örülünk azoknak a változásoknak, amelyek az eredetmegjelöléssel és a földrajzi árujelzők közösségi oltalmával függnek össze. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy ezek az EU által kikényszerített, megfogalmazott szabályok épphogy segítik a hazai bor ügyét, a hazai bor bel- és külpiacra jutását. Tehát a hazai termelők, gazdálkodók érdekeivel összhangban változik a szabályozás a jogharmonizáció eredményeként, az EU-szabályok követésével.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a változtatások tartalmilag a minőségi termelés irányába hatnak, és növelik annak esélyét, hogy a hazai bor piacot nyerjen belföldön és külföldön. Segítik azt a folyamatot, amely a visszaéléseket korlátozza, vagyis a tartalmi szabályozás, a technikai pontosítások is előrelépést jelentenek; előrelépést például abban a tételben, amit szintén fontosnak tartunk, és ez a hegyközségek szerepének erősítése, a gazdasági-társadalmi kontroll szerepének növelése. A kivágások, telepítések újraszabályozásában ebben a módosításban is előrelépést látunk, mint ahogy a termőhelyi területek védelmében, megtartásában szintúgy, vagy a minőséget is célzó fajtajegyzékek erőteljesebb szabályozásában.

Egyetlen vitatható és vitatott eleme van a javaslatnak - ezt mindenki, aki előttem szólt, szóba hozta -, és ez a forgalombahozatali járulék megosztásának kérdése. Abban nincs vita közöttünk, hogy differenciált kell legyen ez az összeg, és hogy a korábbi 8 forintról 5 és 10 forintra változzék, a kérdés az, hogy az ellenőrzés és a marketing közötti megosztás milyen arányú legyen. Mi is azt az álláspontot képviseljük, amelyet a szakmai szervezetek megfogalmaztak, és amelyet a bizottsági vitában minden részt vevő hozzászóló támogatott, vagyis hogy maradjon meg a 60:40 százalékos megosztás.

Megerősíteni tudjuk csak azt a vélekedést, amely az ellenőrzés nagyobb arányú forrásbevételek következtében történő minőségi előrelépését is hiányolja. Úgy gondoljuk, hogy a több forrás, a több lehetőség előrelépést kívánna a tartalmi tevékenységben is, ezt kevésbé látjuk. Végül egyetértünk azokkal a változtatásokkal is, amelyek a tokaji névhasználattal kapcsolatban eredményezik a szabályok pontosítását és az erősítést. Úgy gondoljuk, hogy ez is a hazai bor- és egyéb készítmények piaci szerepét, piacra jutását erősíti.

Összefoglalóan tehát csak azt mondhatom, hogy a törvényjavaslattal egyetértünk, azt általános vitára bocsáthatónak gondoljuk, és az eddigi vitában elhangzott közös konszenzusos módosítás révén a törvényt is elfogadhatónak tartjuk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)