Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm önöket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunk munkáját.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 32. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/4570. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4570/1-7. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 25 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudom ígérni, hogy rövid lesz ez az expozé, hiszen rendkívül jelentős törvényről van szó. Akit szeretünk, aki fontos nekünk, azt óvjuk és védjük; ezért, mivel gyermekeinknél nincs fontosabb számunkra, nehéz lenne eltúlozni a gyermekvédelmi törvény jelentőségét.

Hadd kezdjem egy idézettel, ami ide illik, és száz évvel ezelőtt fogalmazódott meg ebben a Házban, amikor Széll Kálmán miniszterelnök úr expozéjában a következőt mondta: "A gyermekvédelem az emberiség nagy és szent ügye, és emellett a közigazgatás költészete." Ha ez igaz, akkor azok előtt a tájékoztatást és a módosítást ismertető gondolatok előtt, amelyeket ismertetni fogok önökkel, egy-két gondolatot engedjenek meg a gyermekvédelemről, a gyermekek jogairól.

Korunk egyik legnagyobb vívmánya, eredménye az emberi jogok elismerése és ezeknek a jogoknak a tiszteletben tartása. Az emberi jogok körében a gyermekek jogai jelentős helyet foglalnak el. Elsődleges joga a gyermekeknek az, hogy családban éljenek és családban nevelkedjenek.

A '97. évi XXXI. törvény áttört egy falat, rést ütött a hagyományos gyermekvédelem falán, és azokat a szempontokat, amelyeket a gyermeki jogok jelentenek számunkra, érvényesítette.

Egyetlen kiegészítést hadd tegyek a mindenki által ismert gyermeki jogokhoz, illetve azok érvényesítéséhez. Amikor megpróbáljuk kikényszeríteni az emberi jogokat, akkor nem gondolunk arra, hogy van ennek egy talán hatékonyabb, a prevenció szempontját is figyelembe vevő megoldása. Nem csupán kikényszeríteni lehet a jogokat, hanem a jogot adó oldaláról is megközelítve megelőzni azokat az eseményeket, amelyek ezeket a jogokat sértik. Nem csupán a jogot érvényesítőnek, hanem a másik ember számára jogot adónak a szempontja is fontos, és ez valahol a lelkiismeret nevelésénél kezdődik, a gyermekek nevelésénél, amikor biztosítjuk azt, hogy a másik személy méltóságának tiszteletben tartása az egyén és a társadalom életében is megjelenjen. Ezeket a szempontokat a törvény módosítása során is figyelembe vettük.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekvédelmi törvény alapvetően azt a célt kívánta elérni, hogy minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő ellátórendszer alakuljon ki, hogy a családot támogató és a családot helyettesítő struktúra egymásra épüljön. Természetesen megkülönböztetett figyelmet fordít azokra, akik valamilyen okból nélkülözik a családot. Jelentősen befolyásolja ez a törvény az önkormányzatok feladatait, a gyámhatósági munka rendszerét és feltételeit, a nyilvántartási rendszert, és átalakította a finanszírozási szabályokat. Azonban az elmúlt években a gyakorlat bizonyos hiányosságokra is rámutatott. Azt tapasztaltuk, hogy a nevelőszülői hálózat kiépítése a vártnál lassabban halad, az egyházak és civil szervezetek a kívántnál kisebb szerephez jutnak a gyermekvédelemben.

A módosítás célja az, hogy a családban nevelkedéshez való jog erőteljesebben érvényesüljön, hogy a saját családjukban nevelkedő gyermekek, amennyiben nem jutnak megfelelő ellátáshoz, akkor nevelőszülői családba kerülhessenek. A törvényjavaslat megerősíti, illetve néhány területen újrateremti a gyermekek ügyében eljárók társadalmi tekintélyét, előírja a gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott több ezer szakember megbecsülését, emberi méltóságuk tiszteletben tartását, tevékenységük értékelését és elismerését.

A törvényi megerősítésen kívül ezúton is szeretném megköszönni mindazok áldozatos munkáját, akik a segítségre szoruló gyermekek érdekében tevékenykednek. Az erkölcsi megbecsülésen kívül a törvényjavaslat a korábbinál nagyobb védettséget javasol a gyermekvédelemben dolgozóknak, elismerve, hogy hivatalból közfeladatot látnak el, és így megilleti őket a büntető törvénykönyvben rögzített sajátos védelem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményhálózat az eltelt négy év alatt kiszélesedett, és egyre nagyobb arányban bizonyul alkalmasnak a gyermekek védelmének szolgálatára, hiszen fokozatosan teremtődtek meg a hosszú távú tervezés feltételei.

Sajnos a Magyarországon élő több mint kétmillió 18 év alatti gyermek 10 százaléka veszélyeztetett. A törvény elsősorban az ő védelmükkel foglalkozik. Ha már egy veszélyeztetett gyermek is van az országban, az is sok. Azt azonban eredményként tudjuk elkönyvelni, hogy számuk csökkent.

A törvény rendelkezik a kiegészítő családi pótlékról, a bölcsődékről, a családi napközikről, a gyermekek napközbeni ellátási kötelezettségéről, a helyettes szülői ellátásról is.

Az elmúlt években megindult reformfolyamatok eredményeképpen elmondható, hogy a veszélyeztetettként nyilvántartott gyermekek száma - ahogy említettem - folyamatosan csökken, és valamennyi településen létrejött az az intézményrendszer, amely ugyan ma még eltérő színvonalon, de létrejött és működik: a gyermekjóléti szolgálat.

(9.10)

A veszélyeztetettség megelőzésében, illetve megszüntetésében nagy szerepet töltenek be a gyermekvédelem intézményei is, a gyermekek és családok átmeneti otthonai. Számukat az ellátási igény miatt növelni kellett.

A családjukból kiemelt, gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek száma 18 ezer fő, ami a gyermekeknek csaknem 1 százalékát jelenti. Az utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttek, a 24 év alattiak száma 4 ezer, így együtt a gyermekvédelmi gondoskodásban 22 ezer fő él.

A nevelőszülők száma az elmúlt években lassú növekedésnek indult, számuk eléri a 4900 főt, és nevelőszülői családban él 9 ezer gyermek, illetve fiatal felnőtt, ami a gyermekvédelmi gondoskodásban élők 44,5 százalékát jelenti. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút követő években ez 58 százalékos volt, akkor nem csupán az erre való nagy igény és ennek az ellátásnak az emberközeli mivolta, de ez a tény is arra késztet minket, hogy növeljük a nevelőszülői ellátásban részesülők arányát. Meg kell említenem azt is, hogy az országos 44 százalékos átlagtól jelentős eltérések tapasztalhatók, nemcsak felfelé, de lefelé is, és sajnos Budapesten mindössze 20 százalékos a nevelőszülői ellátás. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, a módosítások elsősorban ezt a célt szolgálják.

Az elmúlt években eredményként könyvelhetjük el, hogy a nagy létszámú gyermekotthonok kiváltásában sikerült a lakásotthonok irányába elmozdulnunk; körülbelül 300 lakásotthon működik ma Magyarországon.

Nagy gondot jelent a súlyos személyiségfejlődési, illetve beilleszkedési zavarokkal küzdő, továbbá a droggal és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek számának növekedése, kevés az ellátásuknak megfelelő gyermekotthon.

A gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatás a gyermeki jogok egyik legfőbb védelmezője, és e tekintetben valóban minden gyermek érdekében cselekszik. Az elsőfokú gyámhatósági feladatok 90 százalékát a 236 városi és 23 fővárosi kerületi gyámhivatal látja el, a speciális szakmai felkészültségre tekintettel községekre is kiterjedő illetékességgel. Olyan sorsdöntő kérdésekben döntenek a gyámhivatalok, mint a családba fogadás, örökbefogadás, gyámság, gondnokság, illetve egyéb perek kezdeményezése. A másodfokú gyámhatósági feladatokat, valamint a fiatalkorúak pártfogó felügyeletét a közigazgatási hivatalok gyámügyi és gyermekvédelmi igazgatási szervei látják el, kimagasló színvonalon.

Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat változatlan alapelve, hogy a gyermek nevelésére elsősorban a családja jogosult és köteles, melyhez segítséget kell nyújtania az államnak és az önkormányzatnak. A gyermek neveléséért további meghatározott felelősséget kell megállapítania az államnak és a helyi önkormányzatnak. A rászoruló gyermek gondozásához, neveléséhez és társadalmi beilleszkedéséhez komplex, célzott és differenciált ellátást kell biztosítani.

A család életébe történő hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha az a gyermek érdekében elkerülhetetlen. A családból kiemelt gyermeket elsősorban örökbefogadó szülőnél, nevelőszülőnél, és ha ez nem lehetséges, családias gyermekotthonban kell elhelyezni. Ezt a mondatot szeretném megismételni, hiszen ez a törvénymódosítás lényege, és ha ez hiányzik belőle, akkor nem sokat tettünk. Tehát: a családból kiemelt gyermeket elsősorban örökbefogadó szülőnél, nevelőszülőnél, és ha ez nem lehetséges, családias gyermekotthonban kell elhelyezni. A struktúra változásának illeszkednie kell a helyi önkormányzatok jelenlegi feladat- és hatásköréhez, illetve a gyámhatóságok jelenlegi gyámügyi és gyermekvédelmi hatósági feladataihoz. A gyermekekkel kapcsolatos minden eljárásban és ügyben jusson érvényre a gyermeknek mindenekfelett álló érdeke.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat terjedelme nem teszi lehetővé számomra, hogy minden kérdésről részletesen szóljak, néhányat kiemelnék.

A törvényjavaslat új munkamegosztást szorgalmaz a gyermeki jogok hatékonyabb érvényre juttatása terén, amikor nevesíti a megyei, fővárosi gyámhivatalokban működő gyermekjogi képviselőket, valamint a család- és gyermekjogi biztost, aki elsősorban az érdekegyeztetés eszközeivel segíti a gyermeki jogok védelmét.

A helyi és települési önkormányzatok viselik változatlanul a gyermekek védelmének súlyát, de változó munkamegosztásban; a települési önkormányzatok elsősorban a családok megerősítését, a megelőzést segítő szolgáltatásokat és támogatási formákat, azzal, hogy a törvényjavaslat kötelezővé teszi minden 10 ezer fő lakosságszámot elérő település számára a bölcsődei hálózat kiépítését, 20 ezernél több lakost számláló települések esetén a gyermekek átmeneti otthonának, 30 ezernél több lakosú települések esetében a családok átmeneti otthonának működtetését, a 40 ezernél több lakosú település esetén gyermekjóléti központot. A megyei, fővárosi, illetve a megyei jogú városi önkormányzatok a felelősek az otthont nyújtó, valamint az utógondozói ellátások biztosításáért.

Az ellátottak jogbiztonságát növeli, hogy minden gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység végzése a törvényjavaslat szerint engedélyhez kötött, melynek során a működési engedélyeket részben a városi önkormányzat jegyzője, részben a megyei, fővárosi gyámhivatal adja ki. Ugyancsak növeli a módosítás a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményhálózat ágazati és szakmai ellenőrzési rendszerét azzal is, hogy nevesíti a megyei, regionális, illetve országos jelleggel működő módszertani intézmények feladatkörét.

Pozitívuma a törvényjavaslatnak, hogy átalakítja a normatív étkeztetés feltételrendszerét oly módon, hogy az érintett személyi kör állami támogatása a jelenleginél kedvezőbb lesz. A szociális indikációt csökkentő étkezés közel ingyenessé tétele érinti a fogyatékos, nagycsaládos és kiegészítő családi pótlékban részesülő gyermekeket. A családi hátteret ideiglenesen vagy véglegesen nélkülöző gyermekek számára biztosítani kívánja, hogy a lehető legrövidebb idő alatt más családhoz, örökbefogadói vagy nevelőszülői családhoz kerüljön, intézményben történő tartós elhelyezésük csak ennek meghiúsulása esetén kerüljön előtérbe. Ennek érdekében minden megyében létrejöttek a meghatározott végzettségű szakemberekből álló gyermekvédelmi szakértői bizottságok, illetve nagyobb hangsúlyt kap a vér szerinti szülő és gyermeke közötti kapcsolat megléte, illetve annak hiánya.

A helyettes szülői és nevelőszülői jogviszony alapvető tartalmi kérdéseit eddig kormányrendelet rendezte; garanciális okok miatt indokolt, hogy a kérdés törvényi szinten kerüljön szabályozásra. A törvényjavaslat elfogadása esetén a nevelőszülőnek, hivatásos nevelőszülőnek e tevékenységéért járó díjat 2003-tól a mindenkori éves költségvetési törvény fix összegben fogja megállapítani.

(9.20)

A törvényjavaslat kiemelt figyelmet szentel a tartósan beteg, a fogyatékos, a súlyos személyiségzavarokkal küzdő, alkohollal, droggal és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek ellátásának, azáltal, hogy ellátásukra differenciált intézményrendszer kiépítését irányozza elő. Emellett megteremti a speciális szükségletű gyermekek nevelési felügyeletének jogi garanciáit, vagyis azt, hogy gondozásuk és nevelésük során jogaikat, továbbá személyes szabadságukat korlátozó intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben, önmaguk vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor.

A gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó ideiglenes hatályú elhelyezés időtartama a gyermekek egyéni szükségleteire figyelemmel differenciáltan kerül szabályozásra, illetve a gyámi feladatokat ellátó gyermekotthon-vezetők, valamint a nevelőszülők eltérő jogait és kötelességeit hangsúlyosabban érvényesíti.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban foglalt jogok és alapelvek, új ellátási formák hathatós segítséget és támogatást abban az esetben jelentenek a családok és gyermekek számára, ha a célokhoz megfelelő anyagi eszközöket is rendelnek. A nemzetközi adatok is egyértelműen arra utalnak, hogy a prevenciós eszközök fejlesztése többszörösen olcsóbb, mint az ennek elmaradása esetén szükségszerűen belépő következmények kezeléséhez szükséges intézmények fenntartása. Mindez azonban jelentős megtakarításokat eredményez hosszú távon. Azonban nem közvetlen, ámde jelentős pénzbeli megtakarítást jelent, hogy a családok szociális biztonságának javulása, az a szociálpolitikai szemléletváltás, ami az elmúlt években megtörtént, a hajléktalanság csökkenése elvezethet a felnövekvő generáció magasabb szintű szocializációjához.

A törvényjavaslat előkészítő munkájába széleskörűen bevontuk az elméleti és gyakorlati szakembereket, a társadalmi és szakmai érdek-képviseleti szerveket is. A viták eredményeképpen alakult ki a törvényjavaslatban megtestesülő konszenzus.

Meggyőződéssel vallom, hogy a gyermekek védelmének ügye mindnyájunk közös ügye, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy járuljanak hozzá a javaslat elfogadásához, és ezzel közösen teremtsük meg a gyermekek védelmének egy magasabb szintű biztosítékát.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megköszönöm miniszter úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók felszólalásaira kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Szűcs Lajos képviselő úrnak, aki az egészségügyi bizottság előadója. Öné a szó, képviselő úr.

SZŰCS LAJOS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Országgyűlés legutoljára megválasztott képviselőjeként hadd köszönjem meg azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi és szociális bizottság bizottsági előterjesztője lehetek.

A bizottsági vélemény elmondása két okból is fontos lehet a számomra. Elsősorban is azért, mert ez az első megszólalásom a parlamentben a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjeként. Másodszor azért, mert jelen pillanatban is egy módszertani feladatokat ellátó gyermekjóléti szolgálatot vezetek, így a szakmai szempontokat is pontosan mérlegelhetem az önök előtt fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban.

Miniszter úr expozéjában elhangzott, hogy ez a törvény tulajdonképpen az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, gyermekek támogatására és védelmére szóló kötelezettségek után létrejött 1997. évi XXXI. törvény alapján készült. Ez a törvény alapvetően azt a célt kívánta elérni, hogy minden rászoruló gyermek esélyegyenlőségét növelő ellátórendszer alakuljon ki, ahol a családot támogató és a családot helyettesítő struktúra egymásra épül, és ahol érvényesülnek a nemzetközileg is elfogadott értékek. Ez a törvény hosszú távon fenntartható, a családi nevelésre orientált rendszer kialakítását, a preventív és a családba való visszahelyező megoldásokat helyezi előtérbe, ahogy a miniszter úr is elmondta: fontos szerepet szánva az önkormányzati, állami és nem állami szervek együttműködésének.

Hazánkban a gyermekvédelmi ellátások a tavalyi adatok szerint több mint 2 millió 250 ezer 0-18 éves korú gyermeket érintenek, akik közül legalább 265 ezer valamilyen formában veszélyeztetett. A törvényjavaslat szempontjából nagyon fontosnak értékelte a bizottság, hogy az új ellátási formák közül elsősorban a gyermekjogi képviselő kirendelése fontos segítséget nyújthat majd az ügyek vitelében, és megerősíti azt a szándékot is, hogy a gyermekek érdekében a tartásdíj megelőlegezésével is foglalkozzon.

A bizottságban elhangzott, hogy a kormány alapvetően három tényezőt tartott fontosnak a törvényjavaslat indoklásaként. Elsősorban azt, hogy a kormányprogramban megfogalmazott preferenciákat érvényesítsük a gyermekvédelemben, másodsorban az ombudsmani ajánlások figyelembevételét tartottuk fontosnak, harmadsorban pedig azt, hogy az 1997 óta, a bevezetés óta a valódi tapasztalatok során keletkezett problémákat ki lehessen javítani ebben a törvényben.

Talán nem kell önöknek mondanom, hogy az a 107 paragrafus, amit ez a törvénymódosító javaslat tartalmaz, azt is magával hozza, hogy nagyon hosszú és kitartó vitára lehet szükség, ezért a bizottság azt kezdeményezte, hogy a parlament tavaszi ülésszakán ne legyen lezárva az általános vita, és a módosító indítványok benyújtására az őszi ülésszakig legyen lehetőség. Ezzel azt a széles társadalmi bázison alapuló egyeztetést, amit a bizottság tagjai is megfogalmaztak, tovább lehet vinni. Éppen ezért azt is el tudom mondani önöknek, hogy nemcsak a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja, hanem valamennyi képviselőcsoport - amely bizottsági véleményt mondott - a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta, a módosító javaslatokról pedig azt a véleményt fogalmazta meg, hogy azokat mindenki jobbító szándékkal nyújtotta be.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedje meg, képviselő úr, hogy magam is hadd köszöntsem önt az első parlamenti beszéde és megszólalása alkalmából.

Ügyrendben kér szót Kökény Mihály képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az az ügyrendi javaslatom lényege, hogy elnök asszony szíveskedjék felhívni a bizottsági előadók figyelmét arra, hogy az előadó feladata az, hogy a bizottság ülésén elhangzottakat és a vitát is érdemben mutassa be. Azt gondolom, ezt a Házban tudjuk, és azért tartom fontosnak, hogy erről itt szó essen, mert Szűcs képviselő úr mint új képviselő ezzel nyilván nincs egészen pontosan tisztában, hiszen számos olyan dologról ejtett szót, amit egyéni hozzászólásban nyilván még el fog mondani, de sajnálatos, hogy nem esett szó azokról a szakmai vitákról, pozitív és negatív elemekről, amelyek elhangzottak a bizottsági vitában.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Feltehetően a képviselő úr gyakorlatlansága okozta azt, hogy csak a végén tért rá a bizottsági véleményre. Feltételezem, hogy a vita majd alkalmat fog még adni arra, hogy a kormányzó, illetve az ellenzéki pártok is ebben a tárgyban részletesebben kifejtsék véleményüket, akár az általános, akár a részletes vitában.

(9.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, aki az oktatási bizottság előadója. Öné a szó, képviselő úr.

CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, végül is egyhangúlag támogatta azt, hogy általános vitára kerüljön, támogatta azt, hogy a Ház ismételten foglalkozzon a gyermekvédelem ügyével. El kell azonban mondanom, hogy a bizottsági vitában kormánypárti képviselők nem vettek részt, ezért lényegében az az álláspont, amit a bizottság kialakított mint egyhangú álláspontot, alapvetően ellenzéki kezdeményezésre született.

Örülünk, hogy a kormány végre mérsékli magát, és végre van egy olyan rendszer, egy ellátórendszer, amit nem szétrombol azért, mert nem ő csinálta, hanem továbbépít egy korábban kialakított konstrukciót. Üdvözöljük, hogy a kormány e tekintetben a gyermekvédelmi rendszer továbbépítésén és nem szétrombolásán fáradozik. Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor ezt üdvözölhetjük itt, az Országgyűlésben. Természetesen van ez alól kivétel, hiszen a rendszeres gyermekvédelmi támogatás átkeresztelése kiegészítő családi pótlékká, és ennek a rendszeridegen elemnek a betuszkolása - hogy úgy mondjam - a gyermekvédelmi ellátási formákba még továbbra is problémás. De úgy gondoljuk, hogy a kormány majd ezért viseli a felelősséget a választópolgárok előtt, néhány hónappal később.

Elfogadtuk azt, hogy a tapasztalatok alapján szükségesek módosítások a gyermekvédelmi törvényben, de három fontos dologra szeretnénk felhívni a kormány figyelmét, ami, úgy tűnik, bár a 107 paragrafus meglehetősen terjedelmes módosításcsomag, mégiscsak mintha kimaradt volna.

Az első ilyen az iskolai gyermekvédelmi felelősök feladatkörének pontosítása, tisztázása. A '96-os közoktatásitörvény-módosítás, illetve a '99-es közoktatásitörvény-módosítás, valamint a '97-es gyermekvédelmi törvény nem oldotta meg ezt a feladatot, és úgy tűnik, hogy a két szaktörvény között egy légüres térben maradnak azok a nagyon fontos feladatot ellátó iskolai gyermekvédelmi felelősök, akiken sok múlik, s ezért jó lenne, ha a feladatkörük pontosabban, egyértelműbben tisztázott lenne, akár úgy, hogy magában a gyermekvédelmi törvényben, akár úgy, hogy a közoktatási törvény módosításával, de a jelenlegi törvények keretei között.

A másik ilyen a hetesotthon mint intézményi forma - úgy látjuk, hogy nem megoldott. Létező forma, hiszen működtetnek ilyen intézményeket megyei önkormányzatok, Fővárosi Önkormányzat, mégis kimarad a szakmai definíciókból, és kimarad a finanszírozásból is. Úgy gondoljuk, hogy egy kollégiumi ellátási forma felé vagy ahhoz hasonló módon kellene megoldani ezt a hetesotthon-problémát, mert mindenképpen igény van rá.

A harmadik ilyen a finanszírozási garanciák hiánya. Ebben a törvényjavaslatban sem fogalmazódnak meg finanszírozási garanciák.

Az önkormányzatok - mint láttuk az elmúlt négy esztendőben - nem mindig képesek a rájuk háruló feladatok finanszírozására, mert hiába jelennek meg normatívák gyermekvédelmi ellátásokhoz a költségvetési törvényben, a másik oldalon az önkormányzatok szabad forrásai egyre szűkülnek, így összességében nagyon nagy teher hárul az önkormányzatokra, hiszen nem kapnak hozzá finanszírozási garanciákat. Elismerendő az a mértéktartás, hogy ha már nem történt meg a törvényjavaslatban ezeknek a bizonyos finanszírozási garanciáknak a rögzítése, akkor legalább ad időt a felkészülésre, a módosítások alkalmazására a törvényjavaslat.

Befejezésül a két új intézményről, a gyermekjogi képviselőről és a családi és gyermeki jogok miniszteri biztosáról annyit mondanék el a bizottsági vita alapján, hogy üdvözölte a bizottság, hogy ez a két intézmény létrejön, de fel kell hogy hívja a figyelmet, hogy attól, hogy a hivatalok bővülnek, még nem lesz jobb a gyerekek helyzete. A gyerekjogi képviselő feladatát a törvény meglehetősen szűken rögzíti, hiszen éppen az lenne az igazi feladat, ha az egész törvény szellemének megfelelően a megelőzésben lenne feladata a gyermekjogi képviselőnek, és nem pedig végül is a krízisellátásban vagy a hatósági munka felügyeletében; másrészről pedig: a miniszteri biztosnál világossá kell tenni, hogy itt inkább egy mediátori, konfliktuskezelői intézményről van szó, nem pedig egy ombudsman típusú intézményről, nehogy véletlenül bárkinek félreértései legyenek.

Azt kérjük, a bizottság azt kéri a kormánytól, fontolja meg, hogy az elhangzottakkal összefüggő módosító indítványokat akceptálja. Úgy gondoljuk, hogy a bizottság kész konstruktívan együttműködni a kormánnyal e problémák megoldása érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, aki a foglalkoztatási bizottságban megfogalmazódott véleményt ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság folyó hó 5-én megtárgyalta a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításáról szóló T/4570. számú törvényjavaslatot. A bizottság a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága tekintetében egyhangú döntést hozott szavazatával.

Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg, hogy a bizottsági vita kapcsán pár mondatban tájékoztassam önöket az ott elhangzott véleményekről. A gyermekvédelmi törvény elfogadása óta eltelt négy év tapasztalatai - véleményünk szerint - indokolttá tették annak csomagban történő módosítását, amit most a tárca beterjesztett a tisztelt Ház elé. A módosító csomag 107 paragrafusból áll, melyekben - nagy számuk ellenére - a törvény alapelvei, koncepciója, szerkezete alapvetően nem módosult, de kiegészült.

A módosítás indokoltságát - mint mondtam - az eltelt négy év tapasztalatain túl jelenti: a kormányprogramban megfogalmazott preferenciák érvényesítése a gyermekvédelemben, az ombudsmani ajánlások figyelembevétele, azok módosításokba való átvezetése; az eltelt időszak tapasztalataiban kicsúcsosodott anomáliák eloszlatása és a hiányosságok pótlása.

A törvényjavaslat preferenciájában tartja továbbra is, hogy a gyermek családban történő nevelésének mindenféle lehetőségét biztosítani szükséges. A családban maradáshoz támogató szolgáltatások rendelését, ezek működésének biztosítását tartja fontosnak a törvény. Két új intézmény bevezetése is szóba kerül: a gyermekjogi biztos és a családi gyermekvédelmi biztos mint új intézmény.

A törvény és a törvényjavaslat súlyát adják a következő számok is, ha megengedik, akkor megismételném önöknek, hiszen a veszélyeztetett gyermekek száma '97-ben 420 ezer fő volt, 1998-ban 380 ezer fő, és ha nem folytatom a sort, csak 2000-re térek ki, akkor is 264 ezer fő veszélyeztetett gyermekről szól majdan a törvény. A szakellátásban részesült ellátottak, gyermekek száma: 18 ezer kiskorú és 4 ezer nagykorú. Ebből 45 százalék helyezkedik el nevelőszülőknél, a többi valamilyen gyermekotthonban kap elhelyezést.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A törvény módosítása kapcsán kiemelnék néhány szempontot, melyek kiemelten fontosak a továbbiakban is: preventív célú ellátások és szolgáltatások fejlesztése, bővítése; a normatív kedvezményekben részesülők körének bővítése, többek között a kiterjesztett gyermekétkeztetéssel. Ez százezer fős növekedést jelent majd az ellátásban. A gyermekjóléti szolgálat feladatainak bővítése; a gyermekek napközbeni ellátásának bővítése, itt különösen a 10 év felettiekre gondolunk, és a bölcsődei ellátás kiterjesztésére, továbbá a családi napközis hálózat bővítésére. Az átmeneti gondozás tekintetében a családok átmeneti otthona feladatainak pontosítása is befért a törvénybe, valamint bővíteni szükséges a válsághelyzetben lévő, várandós anyáknak befogadásának lehetőségeit is.

A törvénymódosítás szerint a szakellátás gyermekelhelyezéshez kötődik, továbbra is preferált az örökbefogadás és a nevelőszülőknél történő elhelyezés. De a nagyon problémás esetekre speciális ellátás lehetőségét is felvázolja a törvény.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A módosítás néhány, nagyon fontos elemére szeretném még felhívni szíves figyelmüket: a nevelőszülői jogviszony, munkavégzésre irányuló jogviszony törvény szintű elismerésére. Megerősíti a gyermektartási díj megelőlegezését s az erre vonatkozó szabályokat, sőt kiterjeszti azt a továbbtanulók vonatkozásában is. A továbbiakban: a 10 ezer fő feletti lakosságszámtól kötelezővé teszi a bölcsődei ellátást. Meg kell említenem itt azt, hogy a bizottsági ülésen szóba került, hogy 540 bölcsőde van az országban, de ugyanakkor ez a kisebb településeken nem létezik, ezért számítunk a törvény módosítása kapcsán további 50 bölcsőde létesülésével.

(9.40)

A családok átmeneti otthonának biztosítása a 30 ezer fő feletti lakosságszámnál, a speciális ellátást igénylő gyermekek esetében a nevelési felügyelet köre, a gyermekek jogainak védelmére afféle gyermekjoggal foglalkozó ombudsman beállítása a gyermekjogok biztosítását jelenti, és kiszélesítési a többgyermekes családoknak adható 50 százalékos étkezési térítésidíj-kedvezményt. Megjegyzem, hogy jelenleg az étkeztetési támogatásban 800 ezer gyermek kap ellátást, és emellett az otthonteremtési támogatás mértéke is nő.

A bizottsági ülésen a hozzászólásokban és kérdésekben fontos helyet kaptak a pénzügyi, a normatív, a finanszírozási kérdések és ezek költségvetési megoldása. Figyelemre méltó volt az elnök úr észrevétele a tekintetben, hogy a lakáshoz jutás támogatását is be kellene a törvénybe applikálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Ház! Bocsánatot kérek, elnök asszony. A bizottság a törvénymódosítást egyhangú szavazattal elfogadta. Köszönöm szépen megértő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a további, hatáskörrel rendelkező bizottságok kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalásaira kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 20-20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Szabó Sándorné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéjában hivatkozott Széll Kálmán miniszterelnöki expozéjára, említve, hogy a közigazgatás költészetét jelenti a gyermekvédelmi törvény. 1997-ben, amikor a mostani alaptörvényt tárgyaltuk, a szónokok akkor is előhozták ezt a szép kifejezést, én szeretném ezt egy kicsit kifejteni. Ritka dolog az, szinte a költészet, a mesék birodalmába tartozik, hogy a parlament hat pártja lényegileg egyet tud érteni lényeges, a társadalom egészét megmozgató dolgokban. Ez valóban nagy bravúr, és azt hiszem, mindannyian örülhetünk neki.

Mi a titka ennek a dolognak? Nyilván nemcsak az, hogy a parlamenti képviselők elkötelezettek a gyermekek, az ország jövője irányában. Ez is, ezt elfogadhatjuk, de többről is szó van. Az a törvény, amelyet most 107 paragrafusban módosítani készülünk, tizenkét éves előkészítés után került 1997-ben ide elénk, és nem egyhangúan ugyan, de mindössze két ellenszavazattal szavazta meg az akkori parlament, amelyhez még vagy harminc-egynéhány tartózkodás is csatlakozott. Az is igaz, hogy ahhoz a törvényhez ötszáz módosítást nyújtott be az akkori parlament, amelyből kétszázötvenet az előterjesztő el is fogadott.

Tizenkét év alatt csak olyan törvényt lehet beterjeszteni, amelyhez ötszáz módosítás születik? Nem erről van szó. Arról van szó, hogy az a törvény is már nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amely továbbgondolásra késztette a parlament tagjait; nem feltétlenül a hibákat javítottuk ki, hanem további elemeket vittünk be, amelyektől a törvény jobb lett. Azért beszélek erről a beszéd elején, mert meggyőződésem, hogy ez most is így lesz. Kormánypárti oldalról is, ellenzéki oldalról is születni fognak módosítások, amelyek nem a beterjesztés hibáit fogják korrigálni, hanem továbbviszik adott esetben az 1997-ben vagy most a mintegy feldobott labdát, amely elő fogja segíteni azt, hogy ez még hatékonyabb, még jobb, még eredményesebb legyen.

Tulajdonképpen három olyan dolog van, ami indokolta azt, hogy ez a törvény módosításra kerüljön: érvényesíteni a kormány családpolitikájának legfontosabb elemeit - itt könnyű dolga volt a kormánynak, hiszen az a szempont, hogy a gyermeket a családban kell nevelni, az 1997-es törvénynek is a lényegét alkotja, annak idején ezért szavaztuk meg. Nem akarok idézni, de elővettem az akkor elmondott beszédemet, és az volt a feltétele ellenzéki oldalról a megszavazásnak, hogy a módosítások során ez a szemlélet nem kerül ki belőle. Nem is került ki belőle, megmaradt ma is és továbbfejlődik. Azt hiszem, látnunk kell ennek a törvénynek a dinamizmusát.

Egy ilyen törvénynek a mindennapi gyakorlatba való beépülése nagyon sok gondot is felvet, és érthető, hogy nagyon sok ombudsmani ajánlás született a témakörben, ezeknek a beépítése is lényeges elem volt, és a mindennapi tapasztalatok beépítése is. Alapvetően jó törvény az 1997-es törvény, és ennek a még jobbá tétele most a közös feladatunk. A bizottsági viták, az elhangzott bemutatások alapján is biztos vagyok benne, vagy legalábbis nagyon erősen remélem, hogy ezt a széles körű konszenzust ez a törvény mai állapotában, illetve majd ősszel a végleges állapotában is meg fogja kapni a parlamenti pártoktól.

Szeretnék ennek a törvényjavaslatnak az erényeiről és a konkrétumairól néhány gondolatot elmondani. Az otthonteremtési támogatás összege például egy ötéves gondozás után akár az egymillió forint nagyságrendjét is eléri, ami azt jelenti, hogy érdemi segítséget tud nyújtani ahhoz, hogy sínre tehesse a saját életét az, aki hosszú ideig állami gondozásra, támogatásra szorult.

A miniszter úr is említette a bölcsődéket, ezt én is szeretném kiemelni. A bölcsődei ellátásban nagyon nagy visszafejlődés volt. Ennek számos oka van: a fenntartó testületek anyagi nehézségeitől kezdve a gyerekszám csökkenéséig, a családok életviszonyainak megváltozásáig, az a természetes igyekezet, hogy az édesanyák legalább egy-, de inkább hároméves korig szeretnének otthon maradni. Mégse mondhatjuk azt, hogy a bölcsődei ellátást be kell fejezni. Úgy tűnik, az inga túllengett, az intézményrendszer jobban leépült a kelleténél, és ez a törvényjavaslat most mintegy kétezer új bölcsődei hely megnyitását teszi lehetővé. Reméljük, hogy az ehhez szükséges gyermekek is - hogy így mondjam - megszületnek, és valóban szükség lesz ezekre a helyekre. Hogy ez a bölcsődei ellátás ne valami lehetetlen gyermekmegőrzés legyen, normatívaemelésre is lehet számítani a következő években.

Nagyon érdekes emlékeim támadtak, amikor a családi napközire vonatkozó részeket és a háttéranyagot - amit tegnap a bizottsági ülésen megkaptunk - áttanulmányoztam, és láttam, hogy itt most végre egy új normatíva is megjelenik. Egy olyan ellátási formánál, amelyről amikor a '90-es évek elején elkezdtünk beszélni, leginkább gunyoros publicisztikákat lehetett csak kapni - ugyan már hogyan képzeljük azt, hogy a szomszédasszony majd vigyázni fog a gyerekekre és így tovább. Márpedig nagy, drága, óriási rezsivel működő intézményeket kistelepüléseken nem lehet létrehozni, de a kistelepülésen élőknél is lehet reális igény az, hogy valaki vigyázzon a gyerekre, miközben akár hivatalos ügyeit intézi, akár pedig életvitelszerűen távol van bizonyos ideig. Az, hogy ez a rendszer eljutott oda, hogy normatívát kap, azt gondolom, a gyermekvédelemnek külön örömöt jelent.

Nagyon fontosnak tartom a gyermekélelmezés kérdését. Ide mintegy egymilliárd forint többletpénz áramlik be, és annak a körnek a számára, amely a tavalyi adatok alapján még nagyon nagy, magyarán, kiegészítő családi pótlékra szorul - ez tavaly 800 ezer gyerek volt -, mintegy normatív jelleggel lehetővé teszi a költségek felének átvállalását. Ez nagyon nagy dolog. Ha erre az önkormányzat még rátesz, akkor valóban bekövetkezhet az, amiről a miniszter úr beszélt, hogy közel ingyenessé is tehető, de csak ebben az esetben, ha a kooperáció nemcsak itt köztünk, kormánypárt és ellenzék között, hanem önkormányzati területen is megvalósul. Persze, ez nemcsak erre a körre vonatkozik, azért ezt is érdemes kiemelni: itt támogatást kaphatnak a három- és többgyerekesek, illetve a beteg, fogyatékos gyermekek is, tehát három körre vonatkozik ez a normatív támogatás.

(9.50)

A törvénynek persze nemcsak az az erénye, hogy bizonyos csatornákon keresztül többletpénzt áramoltat a rendszerbe - ez sem semmi -, de hadd soroljam föl néhány, talán kevésbé látványos, de mégiscsak lényeges elemét ennek a törvénynek, amit még mindig az erény kategóriájába sorolnék.

Talán azzal kezdem, amit a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy az egyik legfontosabb erénye az, hogy nem változtat bizonyos dolgokon. Tehát a törvény céljai és feladatai - az első három paragrafus, ha jól emlékszem - egy betűvel nem változnak. Utána rögtön van egy változtatás: a törvény hatálya módosul, mármint hogy kire terjed ki a törvény. Itt a jelen ciklusban ratifikált Szociális Charta végrehajtásával találkozunk. A Szociális Chartát aláíró országok polgárai Magyarországon tartózkodván alanyaivá válhatnak ennek a törvénynek. Éppen ma, amikor a hírügynökségek, politikusok az európai uniós áttörés ünnepi napjaként említik ezt az időszakot, ezt a fajta, egyébként az Uniónál szélesebb körű harmonizációs lépést szintén örömmel vehetjük tudomásul. Vagyunk olyan erősek - hogy így mondjam -, hogy ezt megengedhetjük magunkat. Persze, ez egy kicsit csak hab a tortán.

Sokkal lényegesebb az, ami a nevelőszülői hálózatra vonatkozik. A nevelőszülők egyszemélyes vagy egycsaládos intézmény, de hálózatot tudnak képezni, és ez a hálózat ezen törvény keretei között intézménykategóriába kerül. A törvény beemeli a törvénybe azokat a jogszabályokat, amelyek eddig is a nevelőszülőkre vonatkoztak, és azt hiszem, ez megint jó. Ha azokat a számokat, amelyeket a miniszter úr ismertetett - 9 ezer gyerek a nevelőszülői ellátásban, 12 ezer nagyobb intézményekben -, legalább meg akarjuk fordítani vagy még tovább akarjuk vinni - hiszen ez a cél -, akkor a nevelőszülői hálózatot stabilizálni kell, és egy törvénybe foglalt háttér mindenképpen ezt teszi.

Szeretnék egy nagyon érdekes módosításról pár gondolatot megosztani önökkel. Azt mondja a módosítvány, hogy szülői kötelezettséggé válik a gyermek egészséges felnevelése. Ez egy roppant izgalmas mondat. Mit jelenthet ez a valóságban? Igazándiból azt hiszem, hogy nem tudjuk. Természetesen logikus az, hogy én mint szülő, felelős vagyok azért, hogy a gyermekem megfelelő táplálékot kapjon, mozgásigényét kielégítsem, egészsége együtt fejlődjön szellemi ismereteinek gyarapodásával.

De jelentheti-e azt, hogy a dohányzó szülő jogi értelemben is felelőssé válik gyermeke asztmájáért vagy egyéb, passzív dohányzásból fakadó betegségéért? Jelentheti-e azt, hogy ha a szülő életvitele lelkileg károsítja a gyereket... - mert az egészség a teljes testi, szellemi, lelki, anyagi jólét állapota. Az a szülő, az a házaspár, ahol a házasságon belüli brutalitás jelen van... - még külön ki is emeli a törvény, hogy a gyermekek brutális kezelése családon belül is megengedhetetlen, de például a nők elleni erőszak, az anya elleni erőszak nem minősített probléma-e, nem kellene-e például ezzel egy kicsit többet foglalkoznunk a törvényben? Hiszen azt a felelősségemet, hogy én egy teljes értékű embert kell hogy a családból kibocsássak, amikor a nagykorúság elérkezik, itt is meg lehet fogni.

Az egészségnevelés, az egészséges életmód benne van a törvényben, ennek az ilyen irányú, szerencsére ritka - de sajnos nem is annyira ritka, mint amennyire ritka kellene hogy legyen - problémakörrel talán lehetne még tovább foglalkoznunk. Azt nagyon üdvözlöm, hogy ez a törvény a korábbinál erősebben lép fel a gyermekek elleni testi fenyítés, megalázás, durva büntetések ellen.

Elhangzott már ma, hogy új intézményként megjelenik a gyermekjogi képviselő. Reméljük, hogy ez egy rásegítő, kisegítő, hiánypótló intézmény lesz, nem pedig egy adminisztratív és olyan területekre is beavatkozó, ahol a szubszidiaritás alapján ez nem kell.

Örülök, hogy tovább erősödött a várandós anyák támogatása. Ezt '97-ben is üdvözöltem. Akkor is benne volt a törvényben; most egy kicsit továbbmegyünk. Nagyon jó dolog az utógondozás új szabályozása, a nevelési felügyelet részletes szabályozása általános emberi jogi problémák keretén belül, illetve azok érvényesítése.

Említenék néhány dolgot, részben apróságot, részben talán komolyabbat is, amely a továbbgondolás irányába mutat. Szerepel a család- és gyermekvédelmi tanács az anyagban, de nem derül ki, hogy kik lesznek ennek a tagjai. Ha nem tévesztettem el valamit, még azt is mondhatom, hogy én legalábbis nem találtam meg, hogy a miniszter felhatalmazást kapna ennek a tanácsnak az összetételére. Ez egy logikus megoldás, de talán nekünk érdemes lenne a véleményünket megfogalmazni és törvényerőre emelni azt, hogy mely körökből jön össze ez a tanács, amelynek a működésére nézve... - intézményhálózat meg egyebek - le vannak szabályozva a jelenlegi állapotban.

Van egy furcsa pont. Vannak felnőttek is - úgy értem, nagykorúak -, akik kiegészítő családi pótlékban részesülnek. Ezt a jogukat elvesztik, ha megházasodnak. Azt hiszem, hogy ezen érdemes lenne változtatni. Természetesen, ha egy bankigazgató elvesz egy kiegészítő családi pótlékra szoruló személyt, akkor nem kell ezt tovább folyósítani, de ha két nehéz sorsú ember házasodik össze ebben az állapotban, akkor ne büntessük őket azért, mert jogi értelemben kikerültek a szülői felelősség hatálya alól. A gyermektartási díj szabályozása is nagyon indokolt volt. Néhány ponton szigorításokat észleltem. Talán végig kell gondolnunk, hogy ezek mennyire indokoltak.

Az utógondozás részletes szabályait már említettem pozitívumként, és most sem akarom negatívumként említeni, de egy érdekes dologra felhívnám a figyelmet. Vannak anyagi kritériumok, hogy mikor kerülhet utógondozásba egy nagykorú gondozott, és ez a kritérium az, hogy ha a saját keresménye nem éri el a minimálnyugdíj háromszorosát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! A minimálnyugdíj háromszorosa több, mint a minimálbér. Ezáltal elismerjük, hogy a minimálbérből egy ember létfenntartását nem lehet biztosítani. Ezt tételesen kimondja a törvény. Ebből viszont az is következik, hogy ha egy nem gondozott, hanem családban nevelkedett gyerek elkezdi az életét minimálbéren, akkor a családjának a további támogatására szorul.

Jelenleg viszont a családoknak adott adókedvezményt már 18 éves korban elvesszük, függetlenül attól, hogy tanul vagy keres. Ha végiggondoljuk ezeket a logikákat, akkor, azt gondolom, a következő évek folyamán ezen a területen további előrelépéseket kell hogy tegyünk, mert ha az egyik oldalon elismerjük, hogy nem lehet az életkezdést egy minimálkeresettel elintézni, és az állam költségvetési pénzt fordít ennek a megsegítésére egy körben, akkor a másik körben, ahol ezt a család látja el, legalább az adókedvezmények szintjén érdemes lenne érvényesíteni.

Kedves Képviselőtársaim! Nagyon érdekesek ezek a számok: 2 millió 250 ezer gyermek, több mint 250 ezer veszélyeztetett, ebből 186 ezer szociális okból veszélyeztetett gyermek, és a tavalyi évben 800 ezer kiegészítő családi pótlékban részesülő, ami valahol az előveszélyeztetettség állapotát jelenti.

(10.00)

Azt remélem, hogy a minimálbér emelése ezt a kört szűkítette, biztos vagyok benne, de hogy mennyire volt hatékony a minimálbér-emelés, ezt akkor fogjuk tudni lemérni, ha az ez évi adatok rendelkezésre állnak, akkor tudjuk meg, mennyivel csökkent a kiegészítő családi pótlékban részesülők köre. De most más miatt hoztam fel ezeket a számokat.

Kikről szól ez a törvény? Arról a 22 ezer gyerekről, azokról a veszélyeztetettekről szól, akikről különlegesen gondoskodunk, vagy szól 2 millió 250 ezer gyerekről, az összes 18 év alattiról? Nyilvánvaló, hogy erről van szó, mindegyikről szól, amit az egészséges felnövekedésről mondtam, az is ezt mutatja. Ebben az irányban azonban a törvény még bővíthető - hogy ez most fog-e megtörténni, hogy bizonyos fajta preventív dolgokat kifejtünk még jobban, megerősítünk, vagy hogy ez egy 3-4 év múlva következő újabb revízió esetén történik meg, azt nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre ha a házbizottság támogatni fogja azt a javaslatot, amely kormánypárti és ellenzéki oldalról is elhangzott, hogy ősszel zárjuk le a módosítások beadásának a határidejét, akkor, azt hiszem, néhány olyan módosítvánnyal áll elő a parlament, amely az előterjesztőnek is örömére válik.

Ebben a reményben jelentem ki, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt örömmel fogadta ezt a törvénymódosítást, és azt támogatni fogja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Szabó Sándorné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő asszony.

SZABÓ SÁNDORNÉ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, szocialisták örülünk annak, hogy az 1997-ben elfogadott XXXI. számú, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény jól működik; betölti hivatását, alapvető célkitűzései jól meghatározottak voltak, és ma is azok, tehát ezeket a jelenlegi módosítás nem kívánja megváltoztatni. Mindannyian tudjuk, hogy egy törvény a végrehajtása során bizonyítja be alkalmasságát, és örülünk, hogy a '97-es törvény ilyen, mert bebizonyította ezt.

Az is természetes, hogy a végrehajtás során derülnek ki a mégoly jó szándékú elképzelések végrehajtási gondjai is, ezért örülünk annak, hogy a benyújtott módosító indítvány jobbára ilyen finomításokat - hol szükségeseket, hol feleslegeseket, szükségteleneket - tartalmaz. Ezért is tartották az egészségügyi és szociális bizottság ülésén a szocialisták általános vitára alkalmasnak. A '97-es XXXI. számú, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény korszerű, kiérlelt, jó törvény, a bevezetése óta eltelt három év tapasztalatai alapján olyan mértékű és mennyiségű módosítást nem igényel, mint amit a beterjesztett javaslat sugall.

A '97-es törvény történelmi jelentőségű volt, elsősorban azért, mert amikor a gazdasági folyamatok pozitívan alakultak, akkor a Horn-kormány figyelme már a rossz helyzetben lévő családokra, illetve azok gyermekeire irányulhatott. Hazánkban a gyermekvállalás a családok többségében régóta a szűkösség, illetve sok esetben a szegénység vállalását is jelentette. Ez a törvény volt az, amely figyelemmel volt a legrosszabb helyzetű családokra, illetve azok gyermekeire, és próbált az anyagi ellehetetlenülés ellen egy kis fogódzót adni nekik. A '97-es törvény elsősorban a megelőzésről szólt, tehát arról, hogy anyagi okból ne kelljen és ne lehessen gyermeket kiemelni a szerető közeget jelentő szülői családból, és csak másodsorban szólt a törvény a gyámügyi igazgatásról. Tehát a '97-es törvény nem gyámügyi törvény volt, hanem valóságosan gyermekvédelmi; a még nem veszélyeztetett gyermekről is szólt és rendelkezett, a családsegítő és gyermekjóléti feladatokat jól elkülönítette a gyámügyi intézményektől. Szerencsére hazánkban van egy gyermekszerető, a gyermekvédelemnek elkötelezett szakértő garnitúra, amely magas színvonalon végzi munkáját, és ha úgy tetszik, politikamentesen is, a rossz értelmű pártpolitikától többé-kevésbé mentesen. Ez az a terület, amelybe ha a pártpolitika erőszakosan beleszól, több kárt csinál, mint hasznot.

'97-ben még konszenzusos volt a pártok között e törvény elfogadása, a Fidesz vezette kormány azonban már megsértette e törvény lelkét. Nem most, e 107 paragrafusos, látszólag nagy terjedelmű módosítással, hanem a tavaly elfogadott, kétéves költségvetésbe beemelt kiegészítő családi pótlék bevezetésével. A '97-es törvény ugyanis fő célkitűzései megvalósításához, hogy anyagi okból ne kelljen egy gyermeket se kiemelni a családból, bevezette a rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Ezt a támogatást azok a gyermekek kapták, akik olyan családban élnek, ahol az egy főre jutó jövedelem a nyugdíjminimum alatt van. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege a nyugdíjminimum 20 százaléka, ennyiben határozta meg akkor a törvény. Ez a juttatás a törvény koherens része volt, egy olyan ellátás, amely a törvény célkitűzéseinek a megvalósítását szolgálta és garantálta.

Tisztelt képviselőtársaim, ezt az ellátást vette ki a kétéves költségvetés a '97-es törvényből, és tulajdonképpen már tavaly csonkolta a '97-es törvényt; csonkolta a törvényt, miközben fennen hirdeti a kormány a család- és gyermekbarátságát. Hadd adjam annak néhány bizonyítékát, hogy csak píárszinten igaz a kormány család-, illetve gyermekbarátsága!

A családtámogatás növekedésének két összetevője van: a píár és a valóság. Az előbbiben valóban jelentős sikereket ért el a kormány, csak úgy röpködnek a szebbnél szebb számok a támogatások számottevő növekedéséről, a családok már-már ideális helyzetéről - a valóságban a tények sokkal kedvezőtlenebb helyzetet mutatnak. A kormány magatartását azért tekinthetjük szemfényvesztőnek, mert a hangzatos ígéretek ellenére valójában a családtámogatásra a GDP-ből, a bruttó nemzeti össztermékből ma ugyanolyan hányad: 2,2-2,3 százalék, mint a kormányzati ciklus elején, miközben szokatlanul drasztikus mértékben átrendezték a támogatásokat a kedvezményezettek körében.

Az átcsoportosítás Európában is egyedülálló módon a tehetősebbeket támogatta, a szegényebbeket nehezebb helyzetbe hozta. A családtámogatások kiemelt kezelése ugyanis azt jelentené, hogy a kormányzat növeli a GDP felhasználásában a családtámogatások részarányát, erről azonban szó sincs. Az idei évre - 9,5 százalékos inflációt feltételezve - az adókedvezménnyel együtt számított családi támogatások reálértékének növekedése is alig éri el a GDP-növekedés várható ütemét, míg 2002-ben a költségvetés családtámogatási kiadásai reálértékben el sem érik az ez évi, tehát az idei ráfordításokat.

Ha az adókedvezmények nélkül vizsgáljuk a családi támogatásokat, azok reálértékükből két év alatt 8 százalékot veszítenek. Tehát a családtámogatások - ismétlem - átcsoportosításáról és nem valóságos növekedéséről döntött a kormány a kétéves költségvetés elfogadásakor. Ha konkrétan megnézzük számokban a családtámogatás költségvetési előirányzatait, ha a 2000-es előirányzatot 100 százaléknak tekintjük, a reálérték 2001-ben 95,8 százalék, 2002-ben pedig 96,2 százalék - tehát szemfényvesztés a családtámogatások növeléséről beszélni. (Bauer Tamás: Úgy van!)

Hiába vezették be az adókedvezményt a gyermekes családok helyzetének javítására, a családok egy jelentős részének körülményei romlottak. A családi pótlék összege '98 óta nem változott, értéke az eltelt három évben majdnem a felére csökkent, míg a megnövelt gyermekkedvezményt azok a családok tudják igénybe venni, amelyek jövedelme eléri az országos átlagot. Már szinte hallom kormánypárti képviselőtársaim ellenvéleményét, de kérem önöket, egyszer beszélgessenek el egy 30-35 év közötti közalkalmazott házaspárral, akik két-három gyermeket nevelnek, egyszer beszélgessenek el egy gyermekeit egyedül nevelő ápolónővel vagy egy gyesen lévő kismamával!

(10.10)

Ők is itt élnek Magyarországon, gyermekeiknek is joguk van a viszonylag jobb anyagi feltételekhez a bennük rejlő tehetség kibontakoztatására, s nemcsak ahhoz van joguk, hogy anyagi gondok között éljenek. És még mindig a '97-es gyermekvédelmi törvényről és a szellemében általa érintett gyermekek köréről szólok.

A háttéranyagban kaptuk: körülbelül 2 millió 250 ezer 0-18 év közötti gyermek él ma Magyarországon, és ekörül volt a számuk '97-ben is. A törvény által juttatott gyermekvédelmi támogatást akkor is körülbelül 800 ezren vették és napjainkban is 800 ezren veszik igénybe. Csak ma már át van keresztelve ez az ellátás egy másik névre: a kiegészítő családi pótlékra. Érdemes itt egy pillanatra az elnevezésnél megállni. A kétéves költségvetési törvényben mi, szocialisták javasoltuk a kiegészítő családi pótlékot mint egy új megnevezésű juttatást - tehát egy újat. Ezért tekinthető a kormány által bevezetett kiegészítő családi pótlék névváltoztatásnak, mert e kiegészítő családi pótlék 2001-ben 360 forint, 2002-ben plusz még 200 forint emelést jelent a legrosszabb helyzetben levő családok gyermekei számára. Gondoljon bele valaki, ma Magyarországon mit jelent 360 forint plusz és jövőre még 200 forintos emelés.

Mi, szocialisták az általunk javasolt kiegészítő családi pótléknak két formáját írtuk le. Az egyik variáció a jelentősen megemelt családi pótlék lett volna azok számára, akiknek nincsen adózó jövedelmük, amiből az adókedvezményt igénybe vehették volna. A másik variáció az igénybe nem vett adókedvezmény kiegészítése lett volna, illetve lesz jövőre a választási programunkban is azok számára, akiknek van adójövedelmük, de ez kevesebb, mint az igénybe vett adókedvezmény.

A mi javaslatunk tehát arról szól, hogy két minimálbéres szülő, ha három gyermekük van, elvileg az idén 30 ezer forintot írhatnának le az adójukból, de az adójuk csak 16 ezer forint, tehát számukra a 30 ezer forint egy jól hangzó ígéret, de 14 ezer forint kárba vész. Mi például úgy gondoljuk, hogy nemcsak a három- és négygyermekes képviselőtársainknak kellene ezeket az adókedvezményeket jól kihasználni. Éppen ezért a szocialisták programjukban arra törekszenek, hogy az ország további kettészakadását megakadályozzák, és ezért a minden gyermeket nevelő család részére biztosított ellátások, például a családi pótlék jelentős emelését tervezzük, és az ellátások elértéktelenedésének megakadályozására ezek rendszeres és automatikus karbantartását is tervezzük.

A Szocialista Párt a jóléti rendszerváltás programjával azt kívánja elérni, hogy a gyermekvédelmi támogatásban részesülők száma ne stabilizálódjon 800 ezer főnél. Ehhez természetesen új munkahelyekkel, a tanulás feltételeinek javításával, a tankönyvek és a kollégiumi férőhelyek biztosításával kell segítséget adnunk.

És én még mindig a gyermekvédelmi törvényről és annak módosításáról szólok. Hiszen a konszenzusos törvényt a Fidesz vezette kormány megroppantotta, és a megcsonkított törvény módosítását formailag nagy terjedelemben, de érdemileg jóval kisebb arányban vezette elő.

A bizottsági tárgyalás időszakában nem volt módunkban a társadalmi, gazdasági kihatások elemzését áttekinteni. A plenáris ülésre azonban részlegesen pótolta a tárca a kért anyagokat. Ahhoz ugyanis, hogy az eltelt három és fél év tapasztalatait feldolgozó módosítást felelősen végig lehessen gondolni, a felhalmozott ismeretek birtokába kell kerülnie minden képviselőnek.

Szerintünk sérül a jogalkotás azon elve is, miszerint az előterjesztéssel egyidejűleg meg kellene kapni a végrehajtási rendeleteknek és a csatlakozó jogszabályoknak is legalább a tervezetét azért, hogy ezáltal a törvény szellemiségét és a változtatás szándékát jobban megérthessük. A törvényjavaslat 107 paragrafusban alakítja, formálja, árnyalja az eredeti törvényt. A változtatások több csoportba sorolhatók. A legnagyobb részt azok teszik ki, amelyek néhány apró ponton módosítják, talán feleslegesen is az eredeti szöveget.

A módosítások másik csoportja az, amellyel mi, szocialisták is egyet tudunk érteni. Az egyik ilyen pozitív, előremutató javaslat, amely pontosítja és elkülöníti a különleges gondozást és a speciális ellátást igénylők körét, ezáltal gyermekotthoni ellátásukat árnyaltabbá teszi, miután elválasztja a tartósan beteg, illetve fogyatékos, valamint a koruk miatt különleges ellátást igénylő gyermekek gondozását a továbbiakban speciális ellátást igénylőktől, tehát a súlyos pszichés tüneteket mutató gyerekektől, illetve a beilleszkedési zavarokkal küzdő, valamint súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekek intézményeitől.

További, számunkra is elfogadható módosítások azok, amelyek a '93. évi III. törvényhez, a szociális ellátásokról és a szociális igazgatásról szóló törvényhez hasonlóan a kötelező feladatok településnagyság szerinti ellátását tartalmazzák, így például a bölcsődehálózat több mint ötven bölcsődével történő kibővítését. A bölcsődék - hasonlóan az óvodákhoz, illetve a családi napközikhez - lehetőséget adnak a szülőknek a gyermeknevelés feladatának teljesítésére a munkavállalás mellett. Mi, szocialisták maximálisan támogatjuk a szülőket e két feladat összehangolásában.

Támogatni tudjuk az önkéntesen igénybe vett beutalásos elhelyezés esetében az együttműködési megállapodások megkötését is. A működés engedélyhez kötése is fontos és támogatható. Pozitív elemként említhetjük a nevelési felügyeletet is, amely egy új hatósági intézkedés törvénybeli szabályozása, a szükséges esetekben felgyorsítja, felgyorsíthatja az eljárást.

A módosító javaslatok másik nagy csoportja, amely finomításra, értelmezésre szorul. Az új jogintézmény, a gyermekjogi képviselő intézményének létrehozása tulajdonképpen az egészségügyi törvény betegjogi képviselőjének mintájára történt. Ha optimistán közeledünk ehhez az új jogintézményhez, akkor megállapítható, hogy ez az új eszköz növelheti a gyermek védelmének erejét és hatékonyságát. Amennyiben pesszimistán közeledünk a kérdéshez, az állapítható meg, hogy a megyei, fővárosi gyámhivatalokhoz telepített gyermekjogi képviselő a poraiba hullott főnixmadár sorsára juthat, elsősorban azért, mert ezen a szinten igazán erős gyermekjogi képviselői státus nem alakítható ki. Ha már a miniszter nem tesz javaslatot önálló gyermekjogi országgyűlési biztosi státus létrehozására, legalább a miniszter mellett működő gyermekjogi biztost erőltethetné, az oktatási tárca mintájára.

A törvény ugyan kötelezheti az önkormányzatok különböző szervezeteit a vele való kapcsolattartásra, illetve az indítványára történő válaszadásra, de ez valószínűleg nem teszi hosszú távon életképessé a gyermekjogi képviselőt. Meggondolást érdemelne a gyermekvédelmi intézménynél való elhelyezése, mert a gyermekek sajátos problémáihoz közelebb kerülhet, és számukra, a gyermek számára is elérhetőbbé válna. Úgy gondolom, ez vitatéma lehet a továbbiakban.

Ráadásul a törvényjavaslat nem rendel megfelelő pénzügyi és tárgyi feltételeket működésükhöz. Nem igazán értelmezhető az a kitétel, hogy a gyermekjogi képviselő munkavégzéséhez szükséges helyiségek biztosításán mit kell érteni. Irodát kell biztosítani számára vagy csak esetenként helyet az ügyfélfogadásra?

A gyermekjóléti szolgálat és a gyermekjóléti központ működéséről rendelkező rész túlzott feladatbővítést tartalmaz. A gyermekjóléti szolgálatok jelenlegi helyzetükben az eddigi feladataikat is hatalmas erőfeszítések árán tudják csak teljesíteni. A felsorolt feladatok ellátása, mint például az utcai és lakótelepi szociális munka, a kapcsolatügyelet, a kórházi szociális munka és az ügyeleti szolgálat mind személyi, mind tárgyi feltételek terén hatalmas pluszráfordítást igényel a fenntartó részéről.

A rendszer finanszírozhatatlansága alapvető gond. Eddig is problémát jelentett, hogy az önmagában korszerű szemléletű törvény végrehajtása nagyon nagy terhet ró a működtető önkormányzatokra. Visszaköszönő gond, hogy a törvényben kötelezően előírt feladatokhoz a költségvetésben biztosított normatíva kevés. Például a Fővárosi Önkormányzat a gyermekvédelmi intézmények működéséhez a normatíva háromszorosát kell hogy hozzátegye, hogy a szakmai feltételeknek megfeleljen. Tehát miközben a törvény szakmailag igyekszik az ideálishoz közeli elvárásokat megfogalmazni, az ehhez szükséges források egyre kevésbé állnak rendelkezésre. A valóság és a szakmai szabályokban rögzített elvárások között egyre nagyobbra nyílik az olló.

(10.20)

A tervezett módosítás tovább erősíti ezt a tendenciát, hiszen további feladatokat ad az intézményeknek, anélkül, hogy a forrásokat láthatnánk.

A törvényjavaslat a védőnői karnak kitüntetett szerepet szán. A kormány e területen rendeletbeli újraszabályozásra kér felhatalmazást. Eddig a körzeti védőnőkre vonatkozó szabályozás, néhány törvényi garanciától eltekintve, miniszteri rendeletben történt. A kormányrendelet ehhez képest előrelépés. Ugyanakkor feltehető a kérdés: a nagy tradícióval rendelkező védőnői kar önálló törvényben való szabályozása nem indokoltabb-e? A határozott véleményünk az, hogy az Európa-szerte irigyelt védőnői kar megérdemli a törvényi szintű szabályozást, ide értve az önálló köztestületi ranggal rendelkező kamara létrehozását is.

Képviselőtársaim! Az átmeneti gondozáson belül a helyettes szülők működtetésével kapcsolatos szabályok nem egyértelműek. Egyrészről az egyik paragrafus a 20 ezer főnél nagyobb városoknak előírja mint kötelező feladatot a gyermekek átmeneti otthonát, amellyel az önkormányzat már ellátja az átmeneti gondozás kapcsán rárótt feladatot. A másik oldalról, egy másik paragrafus alapján az önálló intézményként működő gyermekjóléti szolgálat szervezi a legalább három helyettes szülőt foglalkoztató helyettes szülői hálózatot, illetve működteti azt, vagy önálló helyettes szülőket foglalkoztathat. E megfogalmazás szerint a helyettes szülői hálózat működtetése is kötelező feladatnak tűnik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet nem szabályozza például a gyámhivatal mellett működő szakértői bizottság tevékenységét sem. Nem tudni, hogy ez alkalmanként vagy állandóan működik-e. Nem világos, kinek az alkalmazásában állnak, és az sem, hogy milyen ügyekben van döntő véleményük.

Képviselőtársaim! A hajdan egységes, korszerű gyermekvédelmi törvény módosítási csomagja, amely előttünk fekszik, részünkről csak akkor lesz egyértelműen támogatható, ha a fenti kérdéseinket és felvetett problémáinkat kezelő, őszig benyújtott módosító indítványaink vitája nem silányul pártpolitikai csatározássá, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) érdemi, szakmai viták zajlanak majd. Ugyanis sokkal többről van szó, mint hogy csak a kormánypárti többség akarata és szándéka tükröződjön e törvénymódosításban. A jövőről szólunk, a jövőhöz szólunk, a gyermekekről, ráadásul azokról és azoknak a gyermekeiről (Az elnök ismét csenget.), akik szintén polgárok, és az ő gyermekeik is polgároknak számítanak, csak úgy tűnik, a kormány figyelme rájuk eddig is kevésbé terjedt ki, és ezután is kevéssé terjed majd ki.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében két képviselő kíván szólni. Elsőként megadom a szót Koppánné Kertész Margit képviselő asszonynak, majd őt követi Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselő asszony. Megosztva, kettőjüknek természetesen 20 perc áll rendelkezésükre a felszólalásra. Öné a szó, képviselő asszony.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítására vonatkozó javaslat elősegíti minden rászoruló gyermek védelmét és esélyegyenlőségét, tovább korszerűsíti az e területen kialakított állami és önkormányzati intézményrendszert, valamint összhangban van a nemzetközi jog ez irányú elvárásaival, ezért a kisgazda képviselőcsoport a javaslatban foglaltakkal egyetért, a törvénymódosítást támogatja.

A gyermekvédelmi törvény közel négy éve történt hatálybalépése idején sokan óvták a gyámügyi ellátás színvonalát azoktól a változásoktól, amelyek alapjaiban változtatták meg a gyermekek védelmének rendszerét és különösen annak intézményrendszerét. A pesszimistáknak nem lett igazuk, hála elsősorban annak a több tízezer gyámügyesnek, pedagógusnak, akik - szinte a jogon innen és túl is - példaszerű módon igyekeztek a gyermekvédelmi rendszer változásait úgy hasznosítani, hogy az kizárólag az ellátottak előnyére váljon. Különösen fontos volt az a tény, hogy az intézményrendszer korszerűsítésével a gyermekvédelmi rendszer önállósága és ellenőrizhetősége is megteremtődött.

A törvény módosítása három koncepció alapján történt, három kérdéskör köré csoportosult: az egyik arról szól, hogy a kormányprogramban megfogalmazott referenciákat minél nagyobb mértékben érvényesíteni kell a gyermekvédelemben. A másik szempont az, hogy a törvény alkalmazása során az ombudsmanoktól beérkezett ajánlásokat figyelembe kell venni, és azoknak megfelelően a szükséges módosításokat át kell vezetni. A harmadik cél viszont: az elmúlt öt évben tapasztalt anomáliák eloszlatása és a hiányosságok pótlása.

Az alkalmazott referenciák egyértelműen a családban nevelkedés mindenféle lehetőségét kívánják biztosítani, lehetőleg a saját családban való neveltetést. Ha ez nem valósítható meg, akkor jöhet az örökbefogadás vagy a nevelőszülők, és ha egyik sem sikerül, akkor az intézményi ellátás. Ahhoz viszont, hogy a gyermek családban maradhasson, támogató szolgálatokra van szükség, amelyek működését biztosítani kell. Erre a szabály két új lehetőséget biztosít: az egyik a gyermekjogi biztos intézménye, a másik pedig a család- és gyermekvédelmi biztos.

A törvénymódosítás hosszabb terjedelmű ugyan, de ennek ellenére a törvény sem alapelveiben, sem koncepciójában, sem szerkezetében nem változik. Az eltelt öt év tapasztalata kellő alapot ad ahhoz, hogy valóban, a jogalkalmazói dilemmákat megoldják, és egyben nagyobb méretű módosításra kerüljön sor, s ne évente kelljen módosítani a törvényt. Ebből kifolyólag egész törvényszakaszok kerülnek módosításra, de még úgy, hogy a törvény egészében kezelhető legyen.

A javaslat az európai norma alkalmazásával módosítja a törvény személyi hatályát azzal, hogy az Európai Szociális Chartát megerősítő országok állampolgárainak jogszerűen hazánkban tartózkodó gyermekeire is kiterjeszti a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást, továbbá a nem magyar állampolgárságú gyermekek tekintetében egyértelművé teszi a megtehető intézkedések körét. Ez szoros összefüggésben van a gyermeki jogok érvényre juttatásával és a gyermekek jogairól szóló egyezmény, valamint a törvény összhangjának maradéktalan megteremtésével.

Célszerűnek tartjuk a javaslatban megfogalmazott gyermekjogi képviselői intézmények bevezetését; eszközrendszerének és a teljes intézményrendszerbe illesztésének szabályozása tovább szélesíti a gyermeki jogok védelmének sokrétűségét.

A törvényjavaslat a gyermeki jogok védelme címszó alatt kiegészül egy új szakasszal, amely bevezeti, ahogyan korábban említettem, a gyermekjogi képviselő fogalmát. Feladata: segíteni többek között a felmerülő problémák megfogalmazását, érvényre juttatását; kezdeményezheti az ügy kivizsgálását, valamint figyelemmel kíséri az óvodában, az iskolában és az egyéb intézményekben folyó, gyermekvédelemmel kapcsolatos feladatokat.

A gyermekjogi képviselő a feladatát a megyei, fővárosi gyámhivatal keretei között végzi. A javaslat szabályozza azt is, hogy a különböző gyermekvédelmi intézmények vezetőinek hány napon belül kell a gyermekjogi képviselő észrevételét kivizsgálniuk és a megfelelő intézkedéseket megtenniük.

A pénzbeli ellátások megállapítása területén a javaslat célszerűen és az élethez igazodóan tovább bővíti az önkormányzatok jogkörét; az ellátás, a megállapítási, rászorultsági feltételrendszerek kialakítása továbbra is az önkormányzatok feladata lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Új elem a javaslatban az, hogy a gyermektartási díj megelőlegezése mint szociálpolitikai jogintézmény, kikerült a bíróságok hatásköréből, és a gyámhivatali rendszerbe illesztve került ismét újraszabályozásra.

Ezzel a szabályozási móddal nemcsak azért értünk egyet, mert ezáltal várhatóan gyorsul a megelőlegezés megállapításának az ideje, a döntő ok az, hogy a teljes gyermekvédelmi eszközrendszer fontos része a gyermektartási díj megelőlegezése, és így beilleszkedik az ellátórendszerek körébe, a helyére kerül, oda, ahol a megelőlegezés mint okozat teljes oksági ismeretanyaga már a döntéshozók birtokában van.

Ugyancsak példaértékű a javaslat szerint szabályozandó otthonteremtési támogatás. A támogatás mértékének megállapítása kiszámíthatóságot és követhetőséget feltételez. A mértéken lehet vitatkozni. Tény az, hogy a jelenlegi mérték kellő hozzáállással, célszerű felhasználással biztosítani fogja a céljaink elérését.

A javaslat pontosítja és kiegészíti a gyermekjóléti szolgálat feladat- és hatáskörét. Látni kell azt, hogy a gyermekjóléti szolgálatok meghatározó helyet foglalnak el a gyermekjóléti szolgáltatás területén, úgy, hogy a szolgálatok jelentős része egyszemélyes szolgálat. Ebből fakadóan rendkívül sok függ attól, hogy az önkormányzatok hogyan találják meg az e feladatra képzett és alkalmas személyt.

E tárgykörben azt is fontosnak tartjuk, hogy a törvény egyértelműsíti: az önkormányzatoknak a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézményrendszerüket fokozatosan, de legkésőbb 2003. december 1-jéig kell átszervezniük, megfelelve a szakmai jogszabályokban rögzített személyi, tárgyi feltételeknek.

(10.30)

Ez különösen abban az aspektusban jelentős, hogy a működési, engedélyezési eljárás körzetközpontú jegyzői feladat, így az engedélyezést nem determinálja a helyi önkormányzat lehetősége és áldozatvállalásának mértéke.

Nagyon fontos a gyermekjóléti intézményi hálózat kiépítése, ami megalapozza azokat a lépéseket, amelyek a differenciált önkormányzati feladat ellátását jelentik. Változatlanul mintegy 18 ezer gyermek van kiemelve a családból, és mintegy 3800 fiatal felnőtt van még bent a rendszerben.

Az önkormányzati bölcsődék száma 540, és e bölcsődei hálózatnak mintegy 10 százaléka nagyobb városokban, fővárosban működik. A 10 ezer lakosságszám figyelembevételével további 50 bölcsődének kell még kialakulnia. Számszerűségében megvan ugyan a hálózatban az 540 bölcsőde, de nem ott vannak, ahol lenniük kellene. Ezért mindenképpen helyes támogatni a családtámogatási rendszernek azt az oldalát, hogy megfelelő számú bölcsődei férőhely kialakításával lehetőséget teremtsen az anyák számára a munkaerőpiacra való visszatéréshez.

Megfontolandónak ajánljuk e tárgykörben az önkormányzatok részére gyermekvédelmi ellátás elnevezéssel normatív támogatást megállapítani a 2003. évi költségvetés elkészítésekor. A pénzügyi ösztönzőrendszer segítségével úgy kell befolyásolni az önkormányzatokat, hogy már a 2003. évi költségvetés tervezése során legyenek képben a 2003. december 1-jei kötelezettségükkel kapcsolatban, egyúttal ehhez rendelkezzenek megfelelő forrásokkal.

Tisztelt Ház! Egyértelműen támogatandó a javaslatnak azon kísérlete, amely a helyettes szülői hálózat kiszélesítésére irányul, azzal, hogy meghatározza a helyettes szülői hálózattal szemben támasztott személyi és tárgyi feltételeket, továbbá egyértelműsíti azt, hogy ezen személyek a tevékenységüket helyettes szülői jogviszonyban végzik, törvényi szintű szabályozással.

Fontos rendelkezése a javaslatnak a nevelési felügyelet kérdésének kezelése. A törvényjavaslat pontosan meghatározza, hogy mely gyermekek a különleges ellátást igénybe vevők, és mely gyermekek a speciális ellátást igénybe vevők. A nevelési felügyelet kifejezetten csak a speciális ellátást igénylő gyermekekhez kapcsolódik, hasonlóan az egészségügyi törvényben is szabályozott betegbeutaláshoz, ahol a szabadságjogokat, illetve a gyermeki jogokat csak akkor lehet korlátozni, ha azt valóban súlyos vészhelyzet indokolja.

A nevelési felügyelet előreláthatólag mintegy 1500 gyermeket fog érinteni. Hogy az 1500 gyermeken belül hány olyan gyermek lesz, aki tulajdonképpen nevelési felügyelet alá kerül, azt nem lehet tudni; valószínűsíthető, hogy csak pár száz. Azt a gyermeket, akinek az egészségi állapota, magatartási problémák indokolják, hogy egészségügyi ellátásban részesüljön, fontos, hogy gyermekorvos, szakpszichológus, pszichiáter lássa és mondjon véleményt a gondozásáról.

Még egy gondolat erejéig megemlíteném a kiegészítő családi pótlék kérdését. A javaslat ugyanis a törvény 20. §-át kiegészítve úgy rendelkezik, hogy az a gyermek, aki nagykorúvá válása előtt is részesül kiegészítő családi pótlékban, nagykorúvá válása után is jogosult legyen erre, amennyiben felsőfokú iskola nappali tagozatán tanul, a 25. életévét még nem töltötte be, és tartásra köteles házastársa nincs.

Tisztelt Ház! Mindezek figyelembevételével a törvénymódosítás nagy lépést jelent a gyermekvédelem rendszerének európai szintre történő felfejlesztése tekintetében, és ezért a Független Kisgazdapárt teljes mértékben támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tájékoztatom képviselő asszonyt, hogy 11 percet használt fel a 20 perces időkeretből, így Torgyán Józsefné Cseh Mária képviselő asszonynak 9 perc áll rendelkezésre felszólalásra. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömömre szolgál, hogy a jövő nemzedék sorsát érintő törvénymódosítás az Országgyűlés elé kerül, az abban foglaltakat megvitatjuk, és ebben én is részt vehetek.

Ez a törvény hatékonyan szolgálja a gyermeki jogok érvényesítését, egy átlátható és ellenőrizhető gyermekvédelmi rendszer kiépülését, a polgári kormány család- és ifjúságpolitikájának megfelelően. Az eltelt időszak viszont azt is mutatta, hogy még van tennivaló ezen a téren annak érdekében, hogy a rászoruló gyermekek védelmét és esélyegyenlőségét növelő intézményrendszer kiteljesedjen, valamint érvényesüljenek a nemzetközileg is elfogadott szilárd értékek, amelyek mellett Magyarország is hitet tett akkor, amikor a gyermekek jogairól szóló, 1989. november 20-án kelt New-York-i egyezményt ratifikálta.

Rendkívül fontos kihangsúlyozni, hogy a gyermekek számára az a legjobb, fejlődésüket az szolgálja a leghatékonyabban, ha családban nevelkedhetnek. Ez a családban való nevelkedés azonban csak úgy valósítható meg, ha annak anyagi feltételeit a társadalom biztosítja, vagyis a családok számára olyan életkörülményeket teremt, ami lehetővé teszi a gyermekek vállalását, illetve a róluk való megfelelő gondoskodást.

Ez év folyamán már magam is önálló képviselői indítványt adtam be a törvény módosítására annak érdekében, hogy a gyermekeket egyedül nevelő szülő ne kerüljön hátrányos helyzetbe a kiegészítő családi pótlékhoz jutás feltételeinek megállapításakor. A kormány ugyanis egyre több támogatást biztosít a gyermekes családok számára. Ennek megfelelően kiegészítő családi pótlékban részesülnek azok a családok, amelyek a gyermeknevelés költségeit nem képesek előteremteni, és a gyermekek számára a létfenntartás alapvető feltételei nem biztosítottak.

A jogi szabályozás célja, hogy meghatározott intézkedésekkel segítséget nyújtsanak a gyermekek jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, a szülői kötelezettségek teljesítéséhez, illetve gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről.

A lakóhely szerint illetékes települési önkormányzatok kiegészítő családi pótlékban részesítik azokat a családokat, ahol a család egy főre jutó jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. A háztartásban élő gyermekes családok esetében ez az összeg reális határt szab, ám a csonka családokban e jövedelemhatár már gyakran kizárja a támogatás megítélésének lehetőségét.

Ennek elkerülése érdekében nyújtottam be az önálló képviselői indítványomat, mert a kiegészítő családi pótlékhoz jutás jövedelmi feltételeinek differenciálására van szükség. Ez oly módon történik, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülők ne kerüljenek hátrányba a kétszülős családokhoz képest; különösen az idei évben, amikor a minimálbér 40 ezer forintra emelése következtében számos esetben tapasztalható, hogy a gyermeküket egyedül nevelő szülők a jövedelememelkedésük folytán kiesnek a kiegészítő családi pótlékra való jogosultságukból.

Statisztikai adatok bizonyítják, hogy e támogatási formát 60 százalékban a gyermeküket egyedül nevelő szülők kérik, éppen a nehéz megélhetési körülményeik miatt. Ezért javasoltam, hogy a kiegészítő családi pótlékhoz való jutás jövedelmi feltételeinek megállapításánál a jövedelemhatárokat 25 százalékkal emeljék meg, ami 2001-ben 22 887 forint lenne. Ez azt jelentené, hogy aki 22 800 forintot keres, az is megkaphatná ezt a kiegészítő családi pótlékot, mert most csak 18 310 forintig kapja, ha ezen felül van a keresete, akkor már kiesik ebből a támogatásból.

A benyújtott törvényjavaslat elfogadása után örömmel állapítottam meg, hogy a kellő időben megtett javaslatomat a kormány magáévá tette, és azt a törvényjavaslatba beépítette.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyalásának van még egy nagyon fontos aktualitása: éppen száz éve annak, hogy a családjukból kikerült gyermekekről történő gondoskodás intézménye állami szinten kialakult. Erre nagyon is szükség volt, mert az elmúlt évszázad eseményei, mint például a két világháború, tömegesen termelték a családjukat elvesztett árva gyermekeket, akikről a gondoskodás csak állami szinten, a társadalom egészének összefogásával történhetett.

(10.40)

Ez az állami gondoskodás azonban még nem volt képes a gyermekek részére igazi otthont biztosítani, mivel mind elhelyezésük, mind pedig a velük való bánásmód nem volt olyan, amely pótolhatta volna az elvesztett szülői ház gondoskodását és szeretetét. Ezen kívül a gyermeki jogok érvényesítésére sem fordítottak figyelmet.

A jelenleg hatályos gyermekvédelmi törvény azonban már kiküszöbölte ezeket a hiányosságokat, és gyermekvédelmi intézményrendszerével afelé közelít, hogy a családjukból kiszakadt gyermekek családhoz közeli ellátásban részesüljenek, és hivatásos nevelőszülők segítségével egészen kiscsaládos környezetben nőjenek fel.

A gyermekek érdekét szolgálja az a rendelkezés is, mely szerint a gyermektartásdíj megelőlegezése mint szociálpolitikai jogintézmény, kikerült a bíróságok hatásköréből, és a gyámhivatali rendszerbe illesztve került ismét újraszabályozásra. Az e téren tapasztalt gyakorlat ugyanis azt bizonyította, hogy a gyermektartásdíj megelőlegezésére a bíróság eljárása bürokratikusan hosszadalmas volt, ami nem szolgálta a kiskorúak érdekeit.

A javaslat újraszabályozza az otthonteremtési támogatást mint normatív, pénzbeli támogatást a családi háttérrel nem rendelkező felnőttek differenciált módon való támogatására. Ennek a támogatásnak a legnagyobb összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének az ötvenszerese. Ez az összeg az öt éven belüli benttartózkodás esetén elérheti az egymillió forintot is, vagyis az öregségi nyugdíj mindenkori összegének a hatvanszorosát.

A fogyatékos fiatal felnőttek tekintetében bővíti az otthonteremtési támogatás lehetőségét is. Ezek a rendelkezések nagyon segítik a fiatal felnőtteket abban, hogy a nevelési intézmény elhagyása után saját lábukra álljanak, és az önálló életüket megkezdhessék.

A javaslatban foglalt módosítások tehát nagy jelentőségűek a jövő zálogát képező ifjúság további sorsát illetően. Ha ezt a javaslatot kellő megvitatás után az Országgyűlés elfogadja, akkor arról teszünk tanúbizonyságot, hogy helyünk van az európai uniós országok közösségében.

A Független Kisgazdapárt támogatja a törvényt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony felszólalását, pontosságát különösen megköszönöm.

Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából.

Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! 1997-ben, április 22-én 86 százalékos egyetértésben fogadta el azt a törvényt, a gyermekvédelmi törvényt a Magyar Országgyűlés, aminek most a nagy volumenű módosítását tartjuk a kezünkben.

Előttem már többen megdicsérték ezt a javaslatot, éppen ezért én magam is azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esetben esélyt látok arra, hogy a vita - az általános vita és később a részletes vita - ne öncélú politikai csatározás tárgya legyen, hanem a hangsúly áthelyeződjék a szakmai részletkérdésekre.

Expozéjában miniszter úr is áttörésnek nevezte azt a '97-es törvényt, aminek most ez a módosítása igen nagy terjedelmű, és mindjárt ez az első kérdés, amit mérlegelnünk kell, hogy mennyire indokolt ez a nagy terjedelmű törvénymódosítás, hiszen annak a valamikori 181 paragrafusból álló, még hatályos törvénynek a rendelkezéseit 107 paragrafussal írja felül ez a törvénymódosítás.

Amikor én erre a vitára készültem, és szakaszról szakaszra, szóról szóra hasonlítottam össze a hatályos szöveget és a most kézhez kapott módosított szöveget, akkor úgy éreztem, hogy a módosítások egy része tulajdonképpen indokolatlan. Négy csoportba tudom rendezni az itt kézhez kapott javaslatokat.

Az első csoportba tartoznak azok, amelyek új szabályozást fogalmaznak meg, akár új paragrafus beiktatásával: ezek az igazán jelentősek, és én magam is ezekről szeretnék majd bővebben beszélni. De van egy másik csoport, amelyik meglévő, hatályos szakaszokat változtat kisebb-nagyobb mértékben. Azt gondolom, hogy ezekről is indokolt, már az általános vitában is beszélnünk; és ehhez képest van egy olyan csoport, amelyik olyan pontosítást tartalmaz, ami azt gondolom, hogy fölösleges lenne, ha az általános vitának tárgya lenne; viszont nagyon röviden szeretnék szólni azokról a megfontolásokról is, miszerint szerintem van a javaslatoknak egy olyan negyedik csoportja, amelyek annyira jelentéktelen korrekciók, hogy nincs is szükség rájuk; vagy azért, mert a régi megfogalmazás egyszerűen szebb, vagy azért, mert fölösleges szószaporítást jelentenek.

Engedjék meg, hogy erre két példát hozzak fel ebből a terjedelmes anyagból. Az egyik a kapcsolattartásra vonatkozik. Itt határozottan az az álláspontom, hogy a régi szöveg sokkal szebb, a 33. § (2) bekezdésében gyakorlatilag fölösleges ismétlést idéz elő a módosítás. Ennek mentén például azt gondolom, mintha az lett volna az előterjesztők célja, hogy minél súlyosabb, minél vaskosabb csomagot tegyenek le, bizonyítandó, hogy mennyire nagy szükség van erre a törvénymódosításra, pedig hogyha csak azt a néhány szakaszt babrálják a törvényben, ahol a módosítás nagyon indokolt, az is éppen elég meggyőző lett volna.

De mondok még egy példát: ez a nemzeti család- és szociálpolitikai intézetet érinti. Itt például a hatályos szöveg is mint módszertani intézményt definiálja ezt az intézetet, és ide szövegszerűen is belekerül, hogy ez az intézet módszertani tevékenységet végez, amellé, hogy szakmai ellenőrzéssel, tudományos kutatással, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik. Egy olyan kifejezést, hogy "szolgáltató feladatokat lát el", cserél ki "feladatok és szolgáltatások"-ra, szóval tényleg azt gondolom, hogy ezek a babrák teljesen fölöslegesek.

Rátérve ezek után a lényegi kérdésekre, elsőként szeretnék beszélni a nevelőszülők jogállásának kérdéséről, mert elég nagy terjedelemben emeli be a törvénybe ezt a kérdéskört. Ugye tudjuk, hogy eddig rendeleti szinten volt szabályozva a nevelőszülők, a hivatásos nevelőszülők és a helyettes szülők jogállása.

Ebben a törvénymódosítási koncepcióban nagyon-nagyon sok részletkérdés felülírásra kerül, onnan kezdve, hogy ki is lehet nevelőszülő, amit a régi hatályos törvény úgy határozott meg, hogy a nagykorú személy: itt bekerül a szövegbe, hogy a 24 évet betöltött; ott folytatva, hogy a szöveg pontosítja, milyen korkülönbség lehet a nevelőszülő és a nevelésre vállalt gyermek között.

(10.50)

Nagyon részletesen szól a hivatásos nevelőszülő és a speciális hivatásos nevelőszülő közötti különbségről, újrafogalmazva, új definíciókat használva arra a körre, amit a régi törvény csak úgy emlegetett, hogy beilleszkedési, magatartási vagy tanulási zavarral küzdő és szenvedélybeteg gyermekek - mint speciális ellátást igénylő gyermekek. Most ez a megváltozott szöveg ezt súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő, speciális ellátást igénylő gyerekekre cseréli. Lehet, hogy szakmai szempontból ez precízebb, pontosabb, és ezt a cserét érdemes végigvezetni a törvényen, hiszen ezek a szakkifejezések sok helyen megjelennek benne.

Aggályosnak tartom, hogy miért nem szól a nevelőszülői jogállást részletező szakasz külön a speciális hivatásos nevelőszülőkről is, ha őket korábban egy szakasz definiálja. Megfontolandó, ha indokolt - és szerintem indokolt -, hogy ez egy szakmai szempontból igényesebben kiválasztott kör legyen, hogy az ő díjazásuk, jogállásuk is valamilyen értelemben preferált legyen a többihez képest.

Gondom van a díjazással kapcsolatban is, mert a törvényben javasolt szöveg arra utal, hogy a nevelőszülői díj legalacsonyabb összegét a mindenkori éves költségvetési törvény határozza meg. Általában bizalmatlanok vagyunk azzal a helyzettel kapcsolatban, ha a költségvetésre bízunk valamit, sokkal megnyugtatóbb, ha valamilyen mérőegységben fejezzük ki azt, amit adni akarunk. Ha már sok paragrafusban több oldalon keresztül szól a nevelőszülői jogviszonyról a törvény maga, és nem rendelet szabályozza, akkor jó lenne ide egy mértékegységet betenni valamiben, közalkalmazotti fizetésben, köztisztviselői fizetésre való utalásban, tehát valamiben kifejezni az ő díjazásukat, és nem ilyen bizonytalan költségvetési utalást meghagyni a törvényben.

Ugyancsak ehhez a témakörhöz tartozik, hogy van egy olyan szakasz, amely kifejezetten hátrányos, mégpedig a nevelési díj összegeinek a felsorolása. A nevelési díj, ami a gyermek ellátására van rendelve, alapesetben az öregségi nyugdíjminimum 120 százaléka, kivételes esetben a jelenleg hatályos törvényben is magasabb, 140 százalék, például akkor, ha fogyatékos gyermekről van szó. Ez a módosítás az ő esetükben csökkentést tartalmaz. Számomra megfoghatatlan, hogy miért gondolt az előterjesztő itt csökkentésre, de ebben a szövegben 130 százalék szerepel. Azt gondolom, hogy ezt módosító indítvánnyal mindenképpen szükséges lesz korrigálni.

Végezetül még egy kérdést vetnék fel a nevelőszülők jogállásával, illetve feladatkörével kapcsolatban, merthogy a hatályos 55. §-t is újrafogalmazza a törvény. Ennek az újrafogalmazásnak a során bekerült a feladatok közé a következő: "elősegíti a gyermek vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását, kinyilvánításának gyakorlását, a hit- és vallásoktatásban való részvételét". Azt gondolom, indokolt, ha egy ilyen szöveg olvastán a szabad demokratákban él az aggodalom, miért szükséges ezt ide betenni. Miért kell a nevelőszülőnek hit- és vallásoktatással foglalkoznia, illetve az erre való utalás miért szerepel ebben a szakaszban? Az aggodalmunkat nem oszlatja el teljesen, hogy van egy, a lelkiismereti meggyőződésre utaló kitétel is a szövegben.

Azonban ennél is fontosabbnak tartom azt, ami ebben a szövegben meg sem jelenik, pedig perdöntő a kérdés vonatkozásában, az ugyanis, hogy hogyan történik a nevelőszülők felkészítése, hiszen a nevelőszülőket fel kell készíteni erre a szerepre. Ennek van egy technikája, ezt régen az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet végezte. Ha a tárca szemléletében megjelenik egyfajta kereszténydemokrata szellemiség, akkor okkal él bennünk az aggodalom, hogy a nevelőszülők kiválasztásába, felkészítésébe ez a vallásos szemlélet valahol bekúszik, következésképp ez ellen indokolt védekeznünk, tiltakoznunk, és olyan szövegváltozatot, illetve megoldást keresni és találni, ami ilyen nyomásgyakorlást nem feltételez.

A másik téma, amiről röviden szeretnék szólni, a családok átmeneti otthonával, egyáltalán az átmeneti elhelyezéssel kapcsolatos. A törvénymódosítás kitér arra, hogy az átmeneti időt gyakorlatilag meg lehet duplázni, illetve fő szabályként megduplázza az átmeneti gondozás idejét a törvény szövege. A családok átmeneti otthonával kapcsolatban már elhangzott előttem is, hogy meglehetősen kevés az ilyen otthon, kevés a férőhely. A gyermekek átmeneti otthonából országosan mindössze 20 létezik, a családok átmeneti otthonából pedig 71. Ez is probléma, érdemes lenne ezt a kört szélesíteni.

De az igazi probléma emögött van; részben az, hogy ezek a kis számban rendelkezésre álló helyek is rendkívül gyorsan bedugulnak, megtelnek, és utána ott van a gond, hogy hova is lehet röptetni azokat, akiket átmenetileg elhelyeztünk. Az igazi probléma az olcsó lakások, a szociális bérlakások, a tartós elhelyezési lehetőségek megoldásával kapcsolatos korlátozott feltételrendszerünk. Ezt ebben a törvényben természetesen nem lehet kezelni, de azt gondolom, hogy egy komplex rendszerben ezekre az elemekre tekintettel kell a kormánynak politizálnia.

Ehhez tartozik még, hogy általában a vesztes költözik el otthonról, az anya a gyermekeivel. Amikor családok átmeneti otthonáról beszélünk, akkor általában anya-gyermek otthonról beszélünk, ezek így jelennek meg. Én már jártam olyan családok átmeneti otthonában, ahova a férfit, az apát be sem engedték, még látogatóban sem, ilyen módon maga a "család" kifejezés is megkérdőjelezhető, pedig olyan átmeneti elhelyezésre is szükség van, ahol a család nincs szétválasztva, azt egyben lehet tartani.

Az otthonteremtési támogatásról már többen szóltak előttem. Itt tényleg van egy bizonyos emelkedés a rendszerben, hiszen valóban az öregségi nyugdíjminimum 50 százalékáról 60 százalékára emelkedik az ellátás. Azonban meg kell jegyeznem, hogy ez az emelkedés is szörnyen szerény mértékű. 18 310 forint az öregségi nyugdíjminimum, következésképp nagyon-nagyon szolid az az összeg, amely 10 százalékkal megemelkedik.

(11.00)

Ha azt is végiggondoljuk, hogy ez is csak kiegészítés - ha az állami gondozásban élő gyermeknek van készpénze, betétje, valamilyen vagyonkája, akkor nem egy az egyben kapja meg ezt a támogatást, hanem csak eddig a mértékig -, akkor mindannyian érezzük, hogy ez mennyire szolid támogatás.

A kiegészítő családi pótlékkal kapcsolatban is szeretnék egy megjegyzést tenni. Szabó Sándorné már előttem szólt róla, hogy ez mennyire érzékeny pont, hiszen a rendszeres gyermekvédelmi támogatás volt ennek a törvénynek az egyik fontos, új eleme 1997-ben, amit átkeresztelt a kormány kiegészítő családi pótlékká; ez nem a mostani törvénymódosítás tárgya, hiszen ezt már az előző költségvetési évben megtette. Ami miatt szólni szeretnék róla, az megint csak a mérték szolid volta. Most ez 4000 forintban van kifejezve, és jövőre lesz 4200 forint, vagyis az emelkedés 5 százalékos, pedig mindannyian tudjuk, hogy az infláció ennél azért lényegesen magasabb. Lehet, hogy a duplája, lehet, hogy csak 9 százalék, de ez mindenképpen azt jelenti, hogy ez az ellátási forma, amit a legszegényebbek számára vezettünk be, ugyanúgy elértéktelenedik, mint ahogy elértéktelenítette a kormány a családi pótlékot is azáltal, hogy nem emelte az összegét.

Szeretnék röviden szervezeti kérdésekről is beszélni. Megszünteti ez a javaslat a család- és gyermekvédelmi szakmai kollégiumot, aminek az indokát igazából nem találom, illetve azt érzékelem, hogy valójában átkereszteli, hiszen létrehoz egy tanácsot, szó szerint ugyanazokkal a feladatokkal, amelyekkel a szakmai kollégium volt korábban meghatározva. Az a kérdés merül fel az emberben, hogy kikből fog állni ez a tanács, hiszen erről a törvény nem szól, de ilyenkor él bennünk a gyanú, hogy az átkeresztelés lényege az, hogy azokat, akik ebben a kollégiumban szerephez, feladathoz jutottak, el lehet felejteni, és a tanácsba be lehet választani olyan embereket, akik, mondjuk, ennek a kormánynak vagy ennek a tárcának jobban tetszenek.

Szeretnék szólni a szakértői bizottságról, amit a javaslat 82., 83. §-a vezet be; a nevelésbe vétel szabályozásáról van ebben a szakaszban szó, arról, hogy a gyermek gondozási helyét hogyan és milyen körülmények között, kik határozzák meg. Ez a javaslat létrehoz tizenkilenc megyei és egy fővárosi szakértői bizottságot és egy országos bizottságot is, és meglehetősen ellentmondásos, ahogyan a feladat- és hatáskörét leírja. Ugyanis évente a gondozásban élő gyermekek állapotát, a nevelési tervet felül kell vizsgálni, ez a szakasz pedig gyakorlatilag ennek a szakértői bizottságnak a véleményét minden egyes gyermeknek, tehát 19 ezer gyermeknek az értékeléséhez évente kikéri. Azt gondolom, ezzel nagy káoszt idéz elő, illetve olyan szorítást, hogy nem lehet igényes munkát végezni.

Látom, hogy letelt az időm, ezért nagyon röviden összefoglaló megjegyzéseket szeretnék mondani. Mindent egybevéve, a javaslat egészét szakmailag igényes munkának tartom azzal, hogy számos módosító indítványt fogunk majd magunk is benyújtani abban a reményben, hogy a szabad demokraták is tudják majd támogatni a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselőcsoportjának vezérszónoka.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A sajtóban eddig megjelent értékelések szerint az 1997. évi, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítását célzó javaslat érdemben nem változtatna a korábbi törvényen, csupán az időközben bekövetkezett változásokat követné. Véleményünk szerint az azóta eltelt néhány esztendő nem indokolná azt a sok változtatási igényt, ami szerepel az előterjesztés 107 paragrafusában, azaz több történt, mint egy törvény egyszerű karbantartása, több történt, mint egy törvény élethez történő igazítása. Ez a többlet örvendetes, ezt a plusz családtámogatási hozadékot mindenképpen üdvözli a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja.

Tisztelt Ház! Apró változásnak tűnik, de az érintettek szemszögéből lényeges újdonság a gyermekjogi képviselő feladatainak meghatározása, képviseleti jogainak felsorolása. A korábbi törvény csupán a gyermekek alkotmányos jogainak védelméről rendelkezett, és ezt a védelmet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa feladatává tette. A biztos feladata, hogy a gyermek alkotmányos jogait érintő, tudomására jutott visszaéléseket kivizsgálja, az orvosolásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Ez a feladat változatlanul fennmarad, de a tapasztalatok szerint a gyermekeket közvetlenebb védelem is megilletné. A Gyermeki Jogok Európai Egyezményében megfogalmazott kívánalmak, a törvényjavaslat szerint a gyermekjogi képviselő látná el a gyermeki jogok védelmét, illetve a gyermeki jogok képviseletét a nevelési felügyelettel kapcsolatos eljárásokban. A gyermekjogi képviselő egy olyan új feladatkört betöltő személy, aki eddig nem szerepelt az a hazai gyámügyi gyakorlatban.

Tisztelt Ház! Közismert, hogy a gyermekvédelmi rendszerben dolgozók gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy deviáns, gyakran büntetett előéletű személyek fenyegetéseit, zaklatását kell elviselniük, hiszen éppen az a feladatuk, hogy csökkentsék az ilyen környezetben nevelkedő gyermekek veszélyeztetettségét. A jelenleg hatályos törvény is leszögezi, hogy a gyermekvédelmi rendszerben hivatalból eljáró személyek közfeladatot látnak el, de ennek a feladatnak a teljesítését nem védelmezi kellőképpen a törvény szigora révén. A jövőben a gyermekvédelmi rendszerben foglalkoztatott nevelők, gyermekfelügyelők, gondozók, helyettes szülők, nevelőszülők, családgondozók, utógondozók, bentlakásos gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény vezetői hivatásuk teljesítése során hivatalból eljáró személyeknek - és mint ilyenek, a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személyeknek - minősülnek. Mindenképpen egyetértünk ezzel a változtatási szándékkal, és a mai áldatlan és hálátlan állapotok felszámolásának lehetőségét látjuk ebben.

Továbbá üdvözöljük azt az új elemet is a törvényben, mely szerint a gyermekvédelmi rendszerben a külön jogszabályban meghatározott munkakörben nem foglalkoztatható az a személy, aki ellen a gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt eljárás folyik, vagy akit jogerős bírói ítélettel ilyen bűncselekmény miatt elítéltek. Nem foglalkoztatható továbbá az a személy sem, akinek szülői felügyeleti joga a gyermek átmeneti nevelésbe vétele miatt szünetel, vagy akinek szülői felügyeli jogát a bíróság jogerős ítéletével megszüntette. Ezeket a pályát védő, szigorító rendszabályokat már hosszú idő óta szorgalmazta a szakmai közvélemény, tehát nagyon időszerűvé vált a bevezetésük.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Elfogadjuk, megértjük, de nem fogadjuk örömmel a gyermektartási díj megelőlegezésének szigorítását. Jelenleg mindazokat megilleti ez a támogatás, akiknek a családjában az egy főre jutó jövedelem összege nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének háromszorosát. A jövőben ez a jövedelemhatár egyharmadnyival szűkül, azaz csak azok lesznek erre jogosultak, akiknek a családjában az egy főre jutó jövedelem összege nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét.

(11.10)

A törvényjavaslat indoklása az értelmezési bizonytalanság megszüntetésével, a behajthatatlanság egyértelműbb megítélésével indokolja a gyermektartási díj megelőlegezésének csak kissé változó szabályait, de ezt a lényeges mértékű szigorítást nem hozza szóba.

Tisztelt Ház! Indokoltnak tekintjük az otthonteremtési támogatás feltételeinek a bővülését az utóbbi években tapasztalt gyors lakásár-emelkedés miatt. A jövőben mindazok jogosulttá válnak ilyen támogatásra, akiknek készpénzben, biztosításban vagy más célból lekötött betétben, továbbá ingatlanvagyonban meglévő értéke a nagykorúvá váláskor nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát. Jelenleg ez a jogosultsági limit az öregségi nyugdíj legkisebb összegének az ötvenszerese.

Tisztelt Ház! Mélységesen egyetértünk az otthonteremtési támogatás révén vásárolt ingatlanok eladásának az időleges korlátozásával. Az elmúlt évtizedben rendkívül nagy állami erőfeszítés révén értük el azt, hogy a nagykorúságot elért állami gondozott fiatalok egy része az összegyűjtött családi pótlék, iskoláztatási támogatás, árvaellátás, kereseteik és adományok révén egy szerényebb lakást tudott vásárolni, nem kiszolgáltatott albérlőként, netán hajléktalanként kezdték el a felnőtt életüket, hanem lakástulajdonosként. Sajnos egyre több aggasztó jelzés érkezett arról, hogy ezeket a tapasztalatlan fiatalokat ingatlanaikból kiforgatják, kisemmizik. Ezeknek a szeretetre éhes, volt gondozott fiataloknak sokszor elég egy jól beszélő, váratlanul felbukkant rokon vagy néhány hónapos színlelt kedveskedés, és meggyőzik őket arról, hogy adják el lakásaikat, hogy majd úgymond máshol, együtt egy jobbat, nagyobbat vásároljanak. Ezek a jogügyletek megtörténnek, papíron minden szabályos, és gyakran a tényleges érték feléért, harmadáért történik a vásárlás. A kiforgatott fiatal hamar albérletben vagy a hajléktalanok között találja magát.

Hadd említsek Bács-Kiskun megyéből például két konkrét, megtörtént esetet. Egy fiatal 1998 szeptemberében vásárolta meg 800 ezer forintért a házát, és 2000 augusztusában vesztegette el 200 ezer forintért. Másik példa: az elmúlt év elején 750 ezer forintért vett egy ingatlan, augusztusban adta el a volt gondozott fiatal 300 ezer forintért. Látszólag szabályos, nagykorúak által kötött, megtámadhatatlan szerződések történtek - valójában aljas kisemmizések. Nem a fiatalok ellenében, hanem éppen az ő érdekükben korlátozza ezeknek az ingatlanoknak az eladhatóságát a jövőben a törvény.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint változás a múlthoz képest a törvényben, hogy a nevelőszülők, a hivatásos nevelőszülők és a speciális nevelőszülők által gondozott gyermekek már korábban is limitált számába a jövőben beleszámítana az ellátott fiatal felnőttek száma is. Nem vitatjuk ennek a változtatásnak a pedagógiai indokait, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy egy ilyen váratlan keretcsökkenés vagy keretcsökkentés sok esetben azzal járhat, hogy már évek óta ellátott gyermek vagy gyermekek gondozásáról kell lemondania a limithatár fölé csupán a törvény kiterjesztése miatt kerülő nevelőszülőnek. A törvénynek nem lehet célja a már meglévő nevelői és gondozotti kapcsolatok megszüntetése, s ezért ennek a problémának a megoldása érdekében mai nap benyújtunk egy módosító indítványt Csáky András képviselőtársammal közösen.

Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum egyetért a gyermekjóléti központok jogkörének a kiterjesztésével és gyakorlati feladatkörének a bővítésével, különösen a gyermek veszélyeztetettségét megelőző, egyéni és csoportos speciális szolgáltatások, programok biztosításával. Üdvözöljük, hogy a jövőben ebben a kapcsolatügyeleti, ügyeleti szolgálati, utcai és lakótelepi, valamint kórházi szociális munkában a jövőben szerepet kapnának az egyházak is, azaz gyermekjóléti szolgálatot a jövőben egyházi fenntartó is működtethet. Ezzel összefüggésben hadd hívjam fel képviselőtársaim és az államtitkár asszony figyelmét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által pátyi székhellyel működtetett gyermekjóléti és családsegítő közhasznú társaságra. Megvallom őszintén, elfogult vagyok a Máltai Gondviselés Háza javára, és talán időm is és e műfaj kerete is engedi, hogy nagyon röviden szóljak egy közvetlen élményemről.

Pátyon a Gondviselés Háza előtt álltunk Rubovszky Lászlóval, az intézmény egyik vezetőjével, szervezőjével, és éppen arról beszélt, hogy íme, ebben az épületben lakik ötven gondozott, idős ember, a családi házakban pedig - öt családi ház - él tíz-tíz, tehát összesen ötven gyerek, öt család. Dél volt, hétköznap, az úton a távolban feltűnt egy 12 éves forma leányka, aki iskolából jön, elgondolkodva bandukol az úton, s mondja életsorsát Rubovszky László, amikor azt látom, hogy a leányka fölfedezi a távolban egy idős néni alakját; szalad oda, egymásba karolnak, és valami nagyon meghitt beszélgetésbe kezdenek. Csak nem a nagymama? Vagy rokon? - kérdezem. Nem - fogadott nagymama. Hiszen az idősek közül a családok, a gyermekek fogadnak nagyszülőt magukhoz. Tulajdonképpen egy olyan sajátos együttélés teremtődött meg Pátyon immár esztendők bizonyságával, hogy a nevelőszülők és a nevelt gyermekek, valamint szociális gondozott idősek alkotnak egy olyan közösséget, ami épp azért természetes, mert gyermekek, felnőttek és idősek együtt, egymást segítve élnek ebben a közösségben.

Valahol természetellenesnek tartom azt a kiszakítottságot, ahol egy intézményben csak nevelt gyermekek élnek a nevelőikkel, egy másikban pedig csak az idősek a gondozóikkal. Kényszerű ez az állapot. S ennek a kiszakítottságnak, ennek a gettó szellemű gondozásnak számos pedagógiai, lélektani hátránya van, amit Pátyon megelőzni kívánnak, s ilyen szellemben oktatják az itt tanuló, a szeretetszolgálat országos hálózatában dolgozni kívánó nevelőszülőket. A pátyi családsegítő központ több település önkormányzatával kötött szerződést már eddig is szociális feladatok átvállalása céljából. A pátyi otthonokban - csakúgy, mint az ország többi nevelőszülőjénél, például Zalaszentmihályon - az intézeti ellátási költségek töredékéért nevelik az állami gondozottakat. Ez az alacsonyabb költség is egy fontos indok a nevelőszülői hálózat további erősítése és kiterjesztése mellett. S hadd tegyem még hozzá, hogy például Zalaszentmihályon éppen az oda költöző család a saját öt és a fogadott, újabb öt gyerekkel együtt lehetővé tette, hogy az általános iskola felső tagozata megmaradjon, és a falu vezetése is természetesen kapcsolódott a Máltai Szeretetszolgálat ezen programjához.

És itt hadd mondjam Béki Gabriella képviselőtársamnak, akit nagyra becsülök hozzáértése miatt: meg kell hogy nézzem majd a jegyzőkönyvben, pontosan hogyan hangzott felszólalásában az a mondat, amely első hallásra nagyon sértett, mert én egy keresztény Európában, egy keresztény Magyarországon igenis elvárom egy törvénytől, hogy keresztény szellemiségű és akár megszövegezésében ilyen szempontból határozott legyen. De erről majd nyilván az általános vitában lesz szó.

Tisztelt Ház! Szólnom kell még épp az előbb említett, a nevelőszülői hálózat által megteremtett alacsonyabb költséglehetőségek okán a bölcsődék támogatásáról és létesítésük új lehetőségéről, elősegítéséről is.

(11.20)

A '90-es évek elején óriási támadásokat kellett elszenvednünk pusztán azért, mert az első szabadon választott kormányzat egy összeomlott gazdaságot örökölt, és nem tudta vállalni az állami költségvetés terhére a bölcsődék fenntartását. A rendelkezésre álló kevés pénzből négyszer-ötször annyi gyermek ellátását tudtuk megoldani a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj révén, mint amennyi bölcsődei férőhely támogatására lett volna elég ez az összeg. Nem a bölcsődékkel szembeni ellenszenv diktálta tehát azt, hogy önkormányzati döntés függvényévé tettük ezt az ellátási formát, hanem pusztán a szükséghelyzet kényszerített minket erre.

Döntésünk etikusságát az idő visszaigazolta, hiszen legvérmesebb kritikusaink a szocialista-szabad demokrata kormányzás idején semmit sem tettek a bölcsődei hálózat általuk korábban határozottan követelt bővítése érdekében. Mindemellett szétzilálták és megszüntették a gyermekek otthoni ellátását szolgáló gyermekgondozási segély és gyermekgondozási díj igénybevételi lehetőségét. A jelenlegi családbarát kormányzat megbízatásának elején helyreállította az előző kormány által megvont családi ellátásokat, és most ennek a törvénynek a keretében kiterjeszti a bölcsődei ellátás kötelezettségét és jövőbeni állami támogatását. Üdvözöljük ezt a lépést, hiszen ma már mások, jóval kedvezőbbek a gazdasági feltételek, mint voltak az elmúlt évtized elején.

Tisztelt Ház! Magam elsősorban pedagógusként értékeltem az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot. Számos olyan területe van ennek a törvényjavaslatnak, amiről MDF-es képviselőtársam, a témakör szakértője, Csáky András a jövő héten fog majd beszélni.

Végezetül összegezve: a Magyar Demokrata Fórum támogatja ezt a törvényjavaslatot, és módosító javaslatainkkal együtt elfogadásra javasolja a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Erkel Tibor úrnak, a MIÉP-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a távoli múltba visszanyúló hagyománya van az érdekeiket képviselni nem tudók, a gyámolításra szorulók védelmének. Már Szent István törvényei között szerepelnek olyan cikkelyek, amelyek szerint az özvegyek, az árvák és más gyámolatlan személyek a király különös védelme alatt állanak.

A magyar jogfejlődésben a gyámügyek később is a mindenkori hatalom felügyelete alatt álltak, ellentétben Nyugat-Európával, ahol a gyámügyek inkább a bírósági döntések részét képezték. Ennek az eltérő jogi megoldásnak a gyökere talán a magyar politikai fejlődésben rejlik, Magyarországon ugyanis a királyi vármegyék felbomlása után a vármegyei önigazgatás vette kézbe a nemesek gyámügyeit, míg Nyugaton a változás iránya nem kedvezett a területi önigazgatás kialakulásának, ezért maradt a gyámügy a jóval nehézkesebben működő és kevésbé operatív bírói döntések területén.

Emiatt mindmáig bonyolult feladat összehasonlítani - például jogharmonizációs feladatok keretében - a hazai és a nyugat-európai gyámügyek intézését, ahol jelenleg is hangsúlyosabb a bírósági döntések gyakorlata. A nyugat-európai államokban a gyámhatóság feladatait az úgynevezett gyámbíróságok látják el. Bírósági jellegükből fakadóan elsősorban dönteni tudnak, felügyelni kevésbé.

Ha a nyugat-európai gyámbíróságok működését figyelemmel kísérjük, megállapíthatjuk, hogy a gyámbíróságon kívül mindenütt egy párhuzamos közigazgatási szervezetet kellett kiépíteni, hogy azok a gyámbíróságok által hozott jogi határozatokat végrehajtsák, illetőleg elvégezzék azokat a közigazgatási aktusokat, amelyek tulajdonképpen nem bírói természetűek. Titkon várom azt, hogy a jogharmonizáció keretében a több évszázados múltra visszatekintő és életképesebb magyar megoldást valamikor majd átveszik az uniós tagállamok.

A feudális Magyarországon már kialakult az a szokás, hogy a gyámság ellátása állampolgári kötelesség, visszautasítani csak nagyon nyomós indokok alapján lehetett, és az ellátásáért nem járt díjazás. Minden vármegyében és nagyobb városban a közigazgatás részét képező árvaszékek gyakorolták a kiskorú árva és félárva gyermekek, illetve a felnőtt korú gondnokoltak feletti gyámhatósági jogokat. Azaz személyi képviseleti és vagyoni ügyeikkel foglalkoztak, felügyelték az ellátásukat és taníttatásukat. Sok, szociális problémák iránt fogékony értelmiségi és politikus kezdte meg az életpályáját az árvaszéki feladatok ellátásával, többek között Kossuth Lajos is. Míg az árvaszékek általában rokonoknál vagy befogadó szülőknél, családi közegben helyezték el a gondnokoltakat, Mária Terézia uralkodása alatt a nagyvárosokban létrejöttek az első olyan felekezeti árvaházak is, amelyekben szerzetesek vagy hivatásos nevelők viselték gondját a gyermekeknek. 1768-ban például az országban több helyen - Nagyszebenben, Kassán, Nagyváradon és Debrecenben is - épült királyi utasításra árvaház. Később elsősorban a püspökök karolták fel ennek az intézményhálózatnak a kiépítését. Ilyenek voltak például az egri, a keszthelyi vagy eperjesi árvaházak.

A múlt század közepén már egyes foglalkozások is - például a tanítók, a honvédek vagy a magyar gazdasszonyok is - árvaházakat tartottak fenn. Az 1800-as évek végén 68 árvaházban mintegy 3 ezer gyermeket neveltek a történelmi Magyarország területén. Ezeket az eseményeket azért idéztem fel, mert a családi és az intézeti nevelés előnyei és hátrányai közötti pedagógiai viták már akkor elkezdődtek. Charles Dickens regényei pedig már az 1800-as évek közepén felhívták a figyelmet az árvaházak érzelmi sivárságára és az ottani gyermekek kiszolgáltatottságára.

Ma gyakran úgy jelenik meg az intézeti és a családi keretben történő nevelés vitája, mint egyfajta rossz szocialista örökség elleni küzdelem, holott a szocialista éra legfeljebb eltúlzott arányban alkalmazott egy, már kétszáz éve meglévő intézményt. Ez a múlt arra is figyelmeztet minket, hogy a gyámügyekben nincsenek kizárólagos megoldások. Bizonyos esetekben továbbra is előnyösebbnek tűnhet az intézet, például kevesen tudják azt, hogy a gyermekek egy jelentős hányada csak tizenéves korában kerül állami gondozásba, és ilyen korban már nehezebben találni befogadó családot. Azaz számukra valószínűleg célszerű az intézményi hálózat igénybevétele.

A modern polgári Magyarország az 1877. évi XX. törvényben alkotta meg az első gyámügyi törvényt. Ez a törvény folytatta a hazai hagyományokat, és közigazgatási feladattá tette a gyámügyeket.

A szocialista diktatúra időszakában a gyámügyek intézése elvesztette viszonylagos önállóságát, és a feladatok ellátását teljesen a tanácsok szociális osztályai vették át. Mindenképpen nagy előrelépés volt a múlthoz viszonyítva a három és fél évvel ezelőtt hozott, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Ennek a hatályos törvénynek a megváltoztatását javasolja ebben a törvényjavaslatban a kormány.

Mi történt ezalatt a néhány év alatt, hogy egy több mint száz szakaszból álló törvénymódosítás indokolttá válhasson? Minden jel szerint elsősorban szemléletváltás történt. A korábban kirívó mértékben családellenes szocialista-szabad demokrata kormányzást egy, a családosok és gyermekek iránt megértőbb vezetés váltotta fel. Önmagában már ez a szemléletváltás jótékonyan hatott a családpolitikára, jóval kevesebb gyermeket sodort a gyámügyek irányába, mint a megelőző években.

(11.30)

Ne feledjük el, hogy a veszélyeztetettség okai közül az anyagi okok játsszák a legnagyobb szerepet. 1998-ban a gyermekek 83 százaléka került ilyen okból a gyámhatóságok nyilvántartásába. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani, de a nehéz anyagi körülmények következtében gyakrabban alakulnak ki egyéb, az egészséget, a testi-lelki fejlődést veszélyeztető tényezők is, amelyeknek halmozott előfordulása már gyámhatósági intézkedést tesz szükségessé.

Nos, a gyámságot előidéző meghatározó anyagi ok lényegesen gyengébbé vált, mert a megelőző választásokon a szavazók elkergették a gyermekesekre oly sok bajt hozó Bokros-program megszavazóit. Ezért is érthető az a tendencia, hogy a veszélyeztetett gyermekek száma az elmúlt években érzékelhetően csökkent Magyarországon. Itt kell megjegyeznem, hogy a 83 százaléknyi anyagi ok mellett 8 százalékban a megfelelő lakás hiánya, további 8 százalékban pedig a szülők alkoholizmusa a gyámság elrendelésének oka.

Magyarországon minden századik gyermek vér szerinti családján kívül nevelkedik. A veszélyeztetett kiskorúak száma ennél lényegesen több, még mindig mintegy 300 ezer, az 1997. évi 420 ezerrel szemben. A veszélyeztetettek számának csökkenése lehetőséget ad arra, hogy minőségi irányba forduljon a gyámügy, hogy a megváltozott családpolitikai szemlélet is érvényre jusson ebben a törvényben. Az utóbbi időben például nagymértékben átalakult a családon kívül nevelkedő gyermekeket ellátó intézményrendszer. Növekedett a vér szerinti családok megerősítésére, a családba való visszakerülésre, illetve ennek hiányában az örökbefogadásra, a tartós nevelőszülői kihelyezésre irányuló állami törekvés.

Annak ellenére azonban, hogy a megváltozott tartalmú gyermekvédelem a nevelőszülős formát részesíti előnyben, még mindig közel 50 százaléknyi, tehát több mint tízezer a gyermekotthonokban elhelyezettek száma. Ebben szerepet játszik az is, hogy évente több mint ezer, családba már nehezebben beilleszkedő tizenéves válik állami gondozottá.

Tavaly 150 ezer gyermek érdekében 230 millió forint gyermektartásdíjat előlegezett meg az állam. Ezt a lehetőséget most tovább bővíti az előttünk levő törvényjavaslat. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege 2000-ben 33,5 milliárd forint volt, ennek igénybevételére a jövőben szintén több lehetőség lesz. Az új gyámügyi törvény bevezeti a gyermekjogi képviselő, valamint a család- és gyermekjogi biztos intézményét, amelyek a gyermeki jogok hatékonyabb érvényre juttatását célozzák. Minden megyében létrejönnek a gyermekvédelmi szakértői bizottságok, amelyek elősegítik a gyermekek nevelőszülőkhöz történő kerülését.

Az önkormányzatok számára kötelező feladatként előírt alapellátás biztosítását szolgáló intézményrendszer erősítése érdekében a törvénytervezet kötelezővé teszi - sorolom - minden 10 ezer fő lakosságszámot elérő település számára a bölcsődei hálózat kiépítését, a 20 ezernél több lakost számláló települések esetén a gyermekek átmeneti otthonának, a 30 ezernél több lakosú települések esetén a családok átmeneti otthonának működtetését. Mindezek az új kötelezettségek a kisgyermekes anyák választási lehetőségét és végső soron a családok stabilitását szolgálják.

Fontos hangsúlyozni azt, hogy ez a törvénytervezet nem állítja szembe a gyermekgondozási segélyt vagy a gyermekgondozási díjat választó anyákat a bölcsődei gondozást választókkal szemben, hanem az országos családpolitika mindkét megoldási módozat lehetőségeit növeli. Itt csak méltatni lehet a kormány családpolitikát rehabilitáló erőfeszítéseit, hiszen a Bokros-program azzal együtt vonta meg a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj lehetőségét a fiatal anyáktól, hogy ezzel egyidejűleg bölcsődék százait záratta be. Akkor mindkét megoldás lehetőségei drámaian romlottak, ma mind a családon belüli, mind az intézményes gyermekgondozás lehetőségei javulnak - amint erről Lezsák képviselő úr részletesebben szólt az imént.

A törvénytervezet újraszabályozza a helyettes szülői és nevelőszülői jogviszony tartalmát. A törvénytervezet elfogadása esetén a nevelőszülőknek és hivatásos nevelőszülőnek e tevékenységéért járó díjazását 2003-tól a mindenkori éves költségvetési törvény fix összegben fogja megállapítani. Ezt az új elemet azért kell hangsúlyozni, mert a múltban csak a gyermekek kiadásait térítette meg az állam, a hazai jogszokások értelmében - amiről már szóltam - a gyám- vagy a nevelőszülő nem kérhetett díjazást. Be kell látni, hogy megváltozott a világ, és ha az intézeti gyermekek neveléséért díjazást és társadalombiztosítási jogosultságokat szerezhetnek az ott dolgozók, akkor miért zárnánk ki ebből a lehetőségből a nevelőszülőket. Azt is meg kell említenem, hogy ha az egy gyermekre jutó intézeti dolgozói létszámot veszem alapul, akkor is indokolt ennek az új ellátásnak az bevezetése a nevelőszülői hálózatban.

A törvénytervezet a tartósan beteg, a fogyatékos, a súlyos személyiségzavarokkal küzdő, szenvedélybeteg gyermekek ellátását differenciált intézményrendszer kiépítésével kívánja megoldani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Hosszasan lehetne még sorolni azokat a változtatásokat, amelyeket javasol ez a megváltozott tartalmú gyámügyi szemlélet ebben a törvényjavaslatban, és ezekkel a változtatási szándékokkal azonosulunk. A Magyar Igazság és Élet Pártja a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak ítéli, és javasolja az elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására későbbi ülésünkön kerül sor.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Háttal Európának - LIX." címmel. A képviselő urat illeti a szó ötperces időkeretben.