Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a kormányt az előterjesztés tárgyalása során Szakács Imre államtitkár úr képviseli. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíván-e szólni. (Dr. Szakács Imre: Igen.) Igen. Államtitkár urat illeti a szó.

DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, kedves elnök asszony. Jelzem, hogy a beterjesztett határozati javaslatot mint bizottsági indítványt a kormány nem támogatja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most pedig megadom a szót Balogh József képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

Képviselő úr!

BALOGH JÓZSEF, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága a foglalkoztatási bizottság eredeti javaslatát H/1681. számon a tavaly november 24-i ülésén tárgyalta. A bizottság fontosnak tartotta, és ezért támogatta az önálló indítvány javaslatait, miszerint az Országgyűlés kérje fel a kormányt, vizsgálja meg, miképpen lehetnének az egyéni és társas vállalkozók a munkanélküli-ellátás körébe bevonhatók, valamint a kormány vizsgálja meg, milyen feltételek mellett hozható létre olyan kockázati, illetve biztosítási közösség, amely ezt a társadalmi csoportot érintené, és adott határidőig dolgozza ki az ehhez szükséges törvényjavaslatot.

A gazdasági bizottság a vitában megállapította, hogy a korábbi foglalkoztatási törvény már tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az Érdekegyeztető Tanács munkaerő-piaci bizottsága vizsgálja meg ezt a kérdést, és ennek megfelelő szabályozást dolgozzon ki. Erre kísérletet is tettek, de soha nem sikerült megfelelő álláspontra jutni. Ez a kezdeményezés az érdekképviseletek részéről nem kapott támogatást.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy egy ilyen biztosítási rendszer bevezetése csak akkor lehetséges, ha a vállalkozók is megfelelően hozzájárulnak ehhez. Erre vonatkozóan a Pénzügyminisztérium többféle számítást is készített. Ezek azt erősítik meg, hogy a működéshez megfelelően finanszírozni kell ezt a biztosítási formát. A novemberi vita során a hozzászólók mindegyike a december 31-i határidőt kifogásolta, korainak tartották. Sajnos, igazuk is lett.

Ugyanakkor minden bizottsági tag fontosnak tartotta a bizottsági önálló indítvány javaslatait. Így magától értetődőnek volt tekinthető, hogy a gazdasági bizottság elmúlt ülésének vitáján a foglalkoztatási bizottság új önálló indítványait is támogatta, és most már csak reménykedhetünk abban, hogy május 31-ig a szükséges jogszabály-módosítások el is készülnek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram és annak végrehajtása kapcsán tett intézkedések eredményeként az elmúlt évben a munkanélküliek száma 270 ezerre csökkent az előző évi 290 ezerről. A munkanélküliségi ráta 7,2 százalékról 6,6 százalékra csökkent. A Munkaerő-piaci Alapon 152,6 milliárd forint állt rendelkezésre a munkanélküliek ellátására, melyből aktív eszközökre mintegy 65,8 milliárd forintot fordítottak. A munkahelyteremtés támogatási formái között működik a vállalkozóvá válás támogatási formája is mint lehetőség. Magyarországon az elmúlt tíz évben drasztikusan, 5 millió főről 3,6 millióra csökkent a foglalkoztatottak száma.

A munkanélküliség sokkoló emelkedése mellett, azzal párhuzamosan - mint a képviselőtársaim is elmondták - megjelent a tömeges önfoglalkoztatás. A rendszerváltást követően kialakult egy olyan vállalkozói réteg, amely munkahelye megszűnése, elvesztése miatt csak kényszervállalkozás útján tudta maga és családja megélhetését biztosítani. Az önfoglalkoztatókra, az úgynevezett kényszervállalkozók körére nem terjed ki a társadalom védelme, az állami szociális védőháló. Miután számunkra nagyon fontos a maguk foglalkoztatásáról gondoskodók rétege is, ezért időszerű róluk egységes elveken alapuló, átfogó, munkanélküli-ellátást biztosító szabályozás kidolgozása.

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ezért nyújtotta be a H/1681. számú bizottsági önálló indítványt, melynek új változata a H/2246. szám alatt lett előterjesztve a tisztelt Ház elé. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. számú törvény, azaz a foglalkoztatási törvény jelenleg csak a bérből és fizetésből élők, a munkaviszonyban állók részére biztosít munkanélküli-ellátást, ha elvesztik munkájukat. Nagyon fontos kiemelnem, hogy a munkanélküli-járadék fedezetét a Munkaerő-piaci Alap biztosítja, melynek fő bevételi forrása a munkaadók és a munkavállalók kötelező járulékbefizetése.

A rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt az egyéni társas vállalkozások száma. A kialakult nehéz munkaerő-piaci helyzetben sok munkanélküli vált kényszervállalkozóvá. Egyéb lehetőség hiányában ily módon igyekeztek jövedelemhez jutni. A vállalkozás eredménytelensége esetén azonban az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozók nem munkaviszony keretében dolgozó tagjai a vállalkozásban töltött évek után a munkanélküli-ellátó rendszerben nem juthatnak támogatáshoz. A kötelező munkanélküli-biztosítás ugyanis az egyéni vállalkozókra nem terjed ki. 1993-ig a foglalkoztatási törvény még tartalmazott olyan lehetőséget, hogy a járadékrendszerbe nem tartozó munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján önként fizethetnék a munkanélküli-járadékot. Ennek feltételrendszerét azonban nem sikerült kialakítani. Megjegyzem viszont, hogy az egyéni vállalkozások társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe és súlya egyre jobban nő.

Ennek igazolására hadd mondjam el azt, hogy a KSH adatai szerint 1999 novemberében 465 ezer egyéni vállalkozás működött az országban. Ez a szám az év végére tovább emelkedett. Ez a nagyságrend önmagában is elegendő ahhoz, hogy megoldást találjunk ezeknek az embereknek a helyzetére, ha a vállalkozásuk csődbe megy.

A potenciális védelem nélkül maradók száma azonban ennél is magasabb, tisztelt Ház. Nem kaphatnak ugyanis munkanélküli-járadékot azok sem, akik megbízási jogviszony alapján végzik munkájukat, mint már erről szó is volt. Időszerű tehát a határozati javaslatban megfogalmazott feladat, mely szerint meg kell vizsgálni, milyen feltételek mellett, hogyan juthatnak munkanélküliségük esetén ellátáshoz azok, akik számára a hatályos rendelkezések nem teszik ezt lehetővé. Hogyan teremthető meg az esélyegyenlőség a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalókkal? Úgy gondolom, hogy több lehetőség is szóba jöhet annak érdekében, hogy az érintett réteg munkanélküli-ellátáshoz juthasson.

Meg kell vizsgálni, hogy beépíthető-e az érintett kör a járulékfizetési, a foglalkoztatási törvénybe. Milyen feltételek mellett vonhatók az egyéni vállalkozók és más önfoglalkoztatók kötelező munkanélküli-biztosítás alá? Milyen mértékű járulékfizetés lenne szükséges ahhoz, hogy a kialakult rendszer működőképessége ne kerüljön majdan veszélybe?

A másik lehetséges megoldás, tisztelt Ház, a másik irány az, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény alapján megalakított segélypénztárak, munkanélküli-pénztárak működtetésével kerüljön sor a tönkrement vállalkozók és más önfoglalkoztatók átmeneti segítésére. Jelenleg a kölcsönös segélyezetteket támogató alapítvány az OFA pályázata alapján dolgozik egy olyan önkéntes munkanélküli-biztosítási rendszer feltételeinek kidolgozásán, az önfoglalkoztatók, önsegélyezők pénztárának megtervezésén, amelynek ismeretében az érintettek maguk dönthetnek a csatlakozásról, a járulékfizetésről. Meg kell említenem, hogy a zárótanulmány várhatóan ez év végére áll rendelkezésre.

(16.00)

Felmerülhet továbbá az üzleti biztosítás is mint lehetőség, amely az előző formával azonosan az érintettek önkéntes elhatározása alapján működhetne. Mindegyik változat esetén alapvető a biztosítási matematikai modellezés, amely eligazítást ad az érintettek oldalán jelentkező, a kifizetések fedezetét biztosító befizetések nagyságáról, a kifizetendő munkanélküli-ellátás mértékéről, folyósításáról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önfoglalkoztató munkanélküliek ellátásának a megteremtése, szociális biztonságuk erősítése hozzájárulhat a foglalkoztatási helyzet javításához is, mivel az egyéni biztonságérzet fokozza a vállalkozói kedvet is hazánkban. A vállalkozások fellendülése pedig a foglalkoztatottak számának növekedését is eredményezheti hazánkban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért támogatom a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság indítványát, mert meg kell vizsgálni, milyen módon és milyen feltételekkel lehet a munkanélküli-ellátó rendszeren jelenleg kívül rekedők körét bevonni az ellátásba; lehetőséget teremteni arra, hogy munkájuk elvesztése, a vállalkozás ellehetetlenülése esetén munkanélküli-ellátáshoz jussanak. Ugyanakkor szükségesnek tartom a határozati javaslatban megfogalmazott feladatok pontosítását, a határozat végrehajtására megjelölt határidő átgondolását, meghosszabbítását. Erre vonatkozóan megfontolandónak érzem egy módosító javaslat benyújtását is.

Tisztelt Ház! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Filló Pál tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy egy nagyon lényeges, fontos kérdést tárgyal a Ház most. Az a mondat, amellyel az előterjesztés indul, hogy a foglalkoztatottak 30 százaléka veszítette el a biztos jövedelmét és állását az 1989 után kezdődő átalakítással, azt jelenti, hogy egy olyan társadalmi megrázkódtatásnak vagyunk a tanúi és részesei, amely majdnem minden családot elér, amely az egész országot megmozdítja, és nagyon kellemetlen helyzetet hoz létre.

Ez a helyzet jelentkezik abban, amit az előterjesztés megfogalmaz, hogy a munka nélkül maradottak ellátásából sok százezer ember kimarad, de ennél bonyolultabb összefüggések is vannak. Nevezetesen az, hogy ezek a hivatalos munkaerő-statisztikában nem foglalkoztatottnak számító százezrek természetesen találnak maguknak munkát, és a megélhetésükről így vagy úgy gondoskodnak. Ez a mai gyakorlat szerint az esetek nagy részében azzal jár, hogy százezres számban vannak azok, akik adóelkerülőként, járulékfizetést elkerülőként vannak nyilvántartva, holott olyan dolgot csinálnak, ami mindannyiunk számára fontos, és számunkra az is fontos, hogy egyáltalán jövedelemhez jussanak; méghozzá ne kizárólag az állami szociálpolitika csatornáin keresztül, ne kizárólag vagy ne egyáltalán a költségvetés pénzeiből, hanem a munkaerő-piaci szabályozás, a munkaerő-piaci kereslet és kínálat viszonyainak megfelelően.

A bizottság azért foglalkozik a kérdéssel, és azért van egyetértés tagjai között abban, hogy e kérdéssel foglalkozni kell, mert egy nagyon jelentős kérdést kell megoldanunk, ki kell alakítanunk a társadalom stratégiáját, hogy mit csinálunk, hogyan segítünk ennek a másfél millió embernek; hogyan tudjuk őket úgy integrálni, hogy maguk is tisztességes állampolgárnak tarthassák magukat, és a társadalom is úgy nézhessen rájuk, hogy ők tisztességes állampolgárok, amikor részidős munkát vállalnak, amikor a szomszéd családjának segítenek jövedelemért és a többi. A kérdések, amelyek megoldásra várnak, véleményem szerint bonyolultabbak, mint amit az előterjesztés megfogalmaz, de itt a vizsgálat tematikáját nem kell pontosan meghatározni, hanem a vizsgálat célját kell meghatároznunk. A vizsgálat célja pedig az, hogy e kérdésekre keressünk egy társadalmilag elfogadható és közösen vállalt választ.

Mi is az a kérdés, amellyel még foglalkozni kell? Hogy a különböző programok segítségével a foglalkoztatást várhatóan hogyan fogjuk tudni növelni, és kik azok, akik a mai nyilvántartási rendszer szerint foglalkoztatottakká válhatnak abból a másfél millió emberből, aki e pozícióját elvesztette. Nyilvánvalónak tartom, hogy belátható időn belül azonban itt százszázalékos eredményt nem lehet elérni, tehát foglalkozni kell azokkal is, akiknek a státusa a mai fogalmak szerint hasonló lesz, mint jelenleg.

Tudunk-e olyan járulékfizetési és adófizetési körülményeket teremteni, hogy ezek a részidőben foglalkoztatott vagy szerény jövedelemmel foglalkoztatott személyek ne adócsalókként, hanem az igyekezetüknek megfelelően, a családi, személyi ellátási kötelezettségeiknek megfelelően ne ellenséges közegbe ütközzenek, amikor az állammal és a hivatalos szervekkel találkoznak, hanem támogató közegbe?

Végül magát a kérdést is tisztázni kell, hogy a munkanélküli-segély biztosítási rendszerében hogyan lehet őket bevonni. Nyilvánvalóan egyetértek azzal a javaslattal, hogy a biztosítási játékszabályoknak, a biztosítási logikának megfelelően kell történnie, tehát a befizetéseknek és a kockázatvállalási normáknak kell érvényesülniük az elfogadott rendben, és ezt is ki kell alakítani. Mi, szabad demokraták, a fentiek alapján - nem azért, mert a részleteket kidolgozottnak tekintjük és egyetértünk azzal, hogy mi itt a feladat, hanem azért, mert a feladat nagyságrendje nagyon nagy, és egyetértünk azzal, hogy ez fontos feladat - teljes mértékben támogatjuk az előterjesztést, és kérjük a kormányszerveket, hogy a magatartásukat gondolják meg.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amikor utoljára a foglalkoztatási bizottságban tárgyaltuk szövegszerűen ezt az előterjesztést, akkor a családi és szociális politikával foglalkozó minisztérium és intézményeinek a képviselői is megjelentek, és ők teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy ez egy fontos feladat, és egyetértettek azzal is, hogy a kidolgozás munkáiban részt kívánnak venni. Ezt a magatartást tartom dicséretesnek, és nem azt, hogy ha nem a kormány nyújt be egy előterjesztést, akkor azt kapásból tagadni kell, hogy annak a támogatása egyáltalán lehetséges legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kiss Andor képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Röviden én is ki szeretném fejteni pártom álláspontját, nem szeretném túlzottan húzni az időt vele. A Magyar Igazság és Élet Pártja támogatja a foglalkoztatási bizottság ezen indítványát. A magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk, hogy egy olyan társadalmi réteg, amely gyakorlatilag a rendszerváltozás után kényszerből született meg, mindenképpen valamilyen gondoskodást kapjon abban az esetben az államtól, ha ennek a kényszervállalkozása csődbe jutott vagy ellehetetlenült, vagy vállalkozását valamilyen külső ok miatt nem tudja folytatni.

Tardos Márton úr az előbb említette, hogy a foglalkoztatási bizottság utolsó ülésén a kormány már másképp állt hozzá az elképzeléshez. Én viszont a tisztelt Házat az első ülésére szeretném emlékeztetni, amikor a minisztérium képviselője gyakorlatilag azzal utasította vissza ezt az indítványt, hogy újabb százezres csaló réteg részére kellene biztosítani ezt az ellátást, mert ennek az lesz az eredménye, hogy ezek a bizonyos kényszervállalkozók most a munkanélküli-segélyből vagy szociális ellátásból próbálják majd a továbbiakban tengetni életüket.

Szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy ezen vállalkozói réteg nem csaló réteg, hanem becsületes magyar állampolgárok, akik nagy részének megélhetésük miatt kellett ezt a megélhetési lehetőséget választani. Felkérem a kormányt arra, hogy a bizottsági indítvány alapján dolgozza ki megfelelő módon ennek az ellátórendszernek a részleteit.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végéhez értünk. Kérdezem önöket, hogy ki kíván még felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Több jelentkező nincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem Filló Pál bizottsági elnök urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Filló Pál jelzésére:) Nem kíván a bizottsági elnök úr válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: "Háttal Európának - XX. fejezet" címmel. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben.