Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Molnár László, a Független Kisgazdapárt részéről.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év végén - valóban példás gyorsasággal és példás kivételként - a hat parlamenti párt egyetértett abban, hogy gyorsan kellene megoldást találni a Budapest Sportcsarnok újjáépítésével kapcsolatos társadalmi felajánlások, adakozási igények, szándékok fogadására.

Működött a "kétszer ad, ki gyorsan ad" elv, és nagyon gyorsan egyetértettünk, a pártok szakmai képviselői abban, hogy hirtelen, legjobb eszközként az úgynevezett 1 százalékos törvényben jelenítsük meg a Budapest Sportcsarnok újjáépítési programját, mintegy fogadva azt a természetes társadalmi adakozási szándékot, amely a tűz utáni napokban megjelent.

Bár technikai lehetőség lett volna arra, hogy a parlament december 22-ei üléséig a költségvetési törvényben és ahhoz kapcsolódóan megjelenhessenek ezek a törvényhozási lépések, mégis úgy tűnik, nem sikerült ezt megoldani, ezért kerül ismét a tisztelt Ház elé a mostani javaslat. Akkor, decemberben még nem tudtuk, hogy a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének milyen pénzigénye van, milyen forrásokra lehet támaszkodni, csak azt tudtuk, hogy valamit tenni kell a Budapest Sportcsarnok érdekében.

(15.50)

Azóta sokkal több információ birtokában vagyunk, és úgy gondolom, az időpont is alkalmas arra, hogy kicsit kevésbé kapkodva végiggondoljuk, valóban a legjobb megoldás-e az egyszázalékos törvényben a Budapest Sportcsarnok újjáépítési programjának finanszírozása, nem lehet-e valamifajta más megoldást találni, és nem terhelni ezt a törvényt ezzel a feladattal.

Úgy gondolom, abban nem nagyon alakul ki vita köztünk, hogy fontos az újjáépítés, hogy nagyon fontos a társadalmi támogatottság fogadása, hogy fontos, hogy ehhez a kormányzat, az Országgyűlés többféle lehetőséget kínáljon, akár úgy is, hogy közérdekű kötelezettségvállalással, akár úgy is, hogy adományokkal az állampolgárok, a sportszeretők, a kultúraszeretők vagy egyáltalán a BS-hez valamilyen módon kötődők tudjanak támogatást nyújtani ehhez az újjáépítési programhoz.

Azt gondolom, olyan megoldást kell találni, ami nem ugyanezen kultúra-, sportszerető állampolgárok vagy szervezetek más forrásainak rovására történik, hanem amely kifejezetten a Budapest Sportcsarnok újjáépítése érdekében történik. Olyan megoldást keressünk tehát, amely nem a címzettektől veszi el a forrást, vagyis például nem a diáksportszervezetektől, vagyis például nem a szabadidősport-szervezetektől, ifjúsági, kulturális egyesületektől, akik riválisai lennének egy 23 milliárd forintos beruházásnak, lényegesen kisebb propagandalehetőséggel. Keressünk tehát kíméletesebb, humánusabb, civilebb megoldást, mert ez a törvény valóban - ahogy többen aggályukat fejezték ki - elsősorban a fejlődő, de anyagilag még nem erős magyar civil társadalom erősítését szolgálta és szolgálja majd a jövőben is.

Igaza van Gémesi képviselőtársamnak, van még tartalék az egyszázalékos törvényben. Tekintettel arra, hogy durván az évi összeg felét ajánlják fel az állampolgárok a civil szervezeteknek, egyházaknak - mert a másik 1 százalék az egyházakat illeti -, tehát nagyságrendileg körülbelül 3 milliárd forint marad bent a költségvetésben, ami nem kerül állampolgári felajánlásra. Ha ezt a maradékot hét éven keresztül a Budapest Sportcsarnok megújítására használnánk, akkor ez 21 milliárd forint lenne, és úgy gondolom, nem terhelnénk a civil szerveződéseket. Ez is egy tartaléklehetőség. Vagy tartaléklehetőség, hogy az egyszázalékos törvényben a másik, az egyházi 1 százalék mellett lehetővé tette az Országgyűlés, hogy aktuális állami feladatokat, állami projekteket finanszírozhassanak az állampolgárok 1 százalékos adójuk felajánlásával.

Ebben az évben az ár- és belvízvédelmi létesítmények beruházásához kapcsolódik ez a felajánlási lehetőség. Miért ne lehetne, hogy ez 2001-ben a Budapest Sportcsarnok legyen, mint aktuális, fontos beruházási program, amihez az állampolgárok az adójuk 1 százalékával hozzá tudnak járulni. Ezt akkor is ebben a törvényben lehetne megoldani, ha mindenképpen ahhoz ragaszkodunk, hogy az egyszázalékos törvény keretei között oldjuk meg ezt a problémát. Azt gondolom, hogy ez például egy lehetőség.

Felvetődik, hogy igen ám, de gyorsan kell dönteni, mert jó lenne, ha már a mostani adóbevallásokban is ajánlhatnának fel pénzt az állampolgárok a Budapest Sportcsarnokra. Én azt gondolom, hogy aki ezzel érvel, az erős tévedésben van. Zajlanak ugyanis az adóbevallások. Ha az Országgyűlés a szokásos menetében tárgyalja végig ezt a törvényjavaslatot, akkor lehet, hogy március 25-éig be is fejezi, amíg ez a folyamat kifut.

De ha nem is fejezné be, ha holnap esetleg zárószavazásra is sor kerülne, ugye nem gondoljuk, képviselőtársaim, hogy menet közben lehetne a szabályokat módosítani? Hogy tehát aki januárban vagy február elején vallja be az adóját, az valakiknek felajánlhatja, aki meg majd csak az utolsó pillanatban, az már a BS-nek is?! Ilyen típusú szabályokat egy kulturált jogállamban nem lehet csinálni, hogy az adóbevallási folyamat közben változtatunk azokon a szabályokon, melyek az adózók számára rendelkezési, döntési lehetőséget teremtenek.

Vagyis egy ilyen törvénymódosító javaslat legkorábban a 2000. évi jövedelmekről szóló adóbevallás időszakában érvényesülhetne. Éppen ezért van időnk, van lehetőségünk kulturált, jogállami módszerekkel megtalálni azt a megoldást, lehetőséget, ami a Budapest Sportcsarnok újjáépítését szolgálná és szolgálja. Ezért azt javaslom, képviselőtársaim - messze egyetértve a szándékkal, a törekvéssel -, hogy ne kapkodjunk, fontoljuk meg, hogy ez-e a legjobb megoldás a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének támogatására, nem találhatunk-e jobbat néhány héten, néhány hónapon belül, amit aztán a 2000. évi jövedelmünkről szóló adóbevallásnál érvényesíteni tudunk.

Én tehát ezt a megfontoltságot szeretném javasolni, illetve azt, hogy ne teremtsünk nem egyenlő partnerek között olyan konkurenciát, ami nem a szándékaink szerinti. Mert ha élesen teszem fel a kérdést, hogy kinek van szándékában itt, a magyar parlamentben megfosztani forrásoktól a magyar civil társadalmat, megfosztani forrásoktól akár szabadidő-, diáksport-egyesületeket, kulturális egyesületeket, művészeti egyesületeket, ifjúsági szerveződéseket - nem sorolom végig -, akkor senki nem mondaná, hogy de bizony, szeretnénk a forrásoktól megfosztani.

De ha olyan döntést hozunk, ami ezeknek a szervezeteknek a forrásait közvetett módon csökkenti, mert egy hatalmas erejű riválist teremt melléjük, aminek az állami propaganda teljes gépezete és ennek a finanszírozási oldala is rendelkezésre áll, akkor nem teremtjük meg az egyenlő erők küzdelmét, nem teremtünk valódi esélyegyenlőséget a felek között, és nem gondolom, hogy ez helyes megoldás lenne.

Minden nap valamelyik tévéállomáson közérdekű reklámja van a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének. Tessenek elképzelni, mikor lehetséges az, hogy a nyékládházi kulturális egyesület minden este valamelyik televízióban ugyanilyen propagandával kísérelje meg az 1 százalék megszerezését, mint a Budapest Sportcsarnok teszi! Nem egyenlő erők küzdelméről lenne tehát szó.

Azt javaslom, hogy próbáljunk - megtartva az egyszázalékos törvény eredeti gondolatmenetét, megtartva azt a szándékot, ami a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére szolgál - olyan technikai megoldást keresni, hogy ne teremtsünk forráscsökkentést az egyik oldalon, miközben egyébként meg akarjuk oldani a beruházás kialakítását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella képviselő asszony kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjától. Képviselő asszony!

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az előbb úgy fogalmaztam, hogy a szabad demokraták nem akadályozzák ennek a törvénynek az elfogadását, elsősorban arra gondoltam, hogy nem nyújtunk be módosító indítványt, hogy akár holnap határozatot lehessen hozni. De való igaz, hogy az én szívemnek is sokkal kedvesebb lenne, ha olyan megoldásra tudná áldását adni a parlament, amely konszenzussal születik.

Azokban az aggodalmakban, amiket Csizmár Gábor elmondott előttem, nagyon-nagyon sok az igazság. Egyszerűen az a helyzet, hogy már kifutottak a pályára a játékosok. Menet közben módosítani valamit - jogi szempontból valóban aggályos.

A másik oka, hogy kétpercesre kértem szót, az, hogy egy nüansznyi vitám van Gémes képviselőtársammal (Dr. Gémesi György: Gémesi!), aki úgy fogalmazott, mintha csak erre az évre nyílna meg ez a lehetőség. Ez a törvénymódosítási szöveg szó szerint azt tartalmazza, hogy az újjáépítési program idejére kerül be. Az újjáépítési program pedig elhúzódhat. Lehet - rossz esetben, ha nincs elég forrás hozzá -, hogy évekig itt marad ez a lehetőség, hogy évekig jelent konkurenciát a Népstadion és létesítményei számára felajánlani az 1 százalékot szemben a társadalmi szervezetekkel.

Megmondom őszintén, én magam is gondolkoztam azon, amit Csizmár Gábor szóba hozott, hogy nem lenne-e jobb helyen a második 1 százalékhoz elhelyezni ezt az igényt, hiszen ott olyan feladatot kell megfogalmazni, ami egyedi, ami éppen abban az évben valami nagy-nagy aktualitással rendelkezik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Emlékezzenek vissza, hogy az elmúlt év éppen a millennium volt!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

(16.00)

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Biztos vagyok abban, hogy csak az aggódás az indíttatása mind Csizmár Gábor, mind Béki Gabriella képviselőtársaim hozzászólásának, hogy ez a kérdés esetleg egy kicsit más megközelítésből vagy egy kicsit lassabban, úgymond megfontoltabban, körültekintőbben kerüljön eldöntésre. Magam polgármesterként is egy pragmatikus, cselekvő ember vagyok, és sportolóként is azt gondolom, hogy ezt kellene követnünk. Vitatkozom abban Béki Gabriellával, hogy minden elhúzódhat. Természetesen, mindent el lehet húzni, mint a rétestésztát, de úgy tudom, hogy a sportkormányzat szándéka nem ez, hanem az, hogy egy konkrét, határozott cselekvési program szerint kerüljön végrehajtásra az újjáépítés, és ezért egy elég zárt időkeret az, amire gyakorlatilag szükség van.

Azt sem hiszem, hogy ez az 1 százalék fogja megoldani a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének finanszírozását, viszont lehetőséget ad adni, és adni minden ember szeret ahhoz, amit nagyon szeretne megvalósítani. Tehát ezt a jogát gyakorolhatja akkor, ha az 1 százalékáról lemondhat, és mondhatja - ha esetleg nincs más tartalék pénze -, hogy igen, én is hozzájárultam ehhez. Nem féltem a civil szervezeteket, függetlenül attól, hogy magam is nagyon nagy pártolója vagyok, mert még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy van 50 százalék tartalék - említette Csizmár Gábor.

Végül pedig hadd mondjam azt, hogy azért egy picit furcsa most nekem kormánypárti képviselőként ezt mondani, hiszen Csizmár Gábor képviselőtársam, bizottsági társam szocialista társai javasolták elsőként az 1 százalékot, és én magam nagy tisztelettel adóztam irántuk, nagyon örültem, hogy ez begurításra került a bizottság elé, és hogy a bizottság felvállalta ezt a kérdést. Most pedig tulajdonképpen, amikor elénk kerül az elsőként általuk jelzett 1 százalékos lehetőség törvényi formába öntve, akkor gyakorlatilag egészen másképp kerül itt most megítélésre.

Tehát (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) el kellene dönteni, hogy melyik volt az igazi, ez vagy a korábbi. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csizmár Gábor képviselő úr kért ugyancsak két percben lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Gémesi képviselőtársam számára szeretném még egyszer világossá tenni - bár a hozzászólásomban próbáltam érzékeltetni -, hogy mi a december és a február közötti különbség. Decemberben nagyon gyorsan egyet lehetett érteni abban a tekintetben, hogy legyen ez az 1 százalékos megoldás, mert akkor semmi más forrást nem láttunk arra vonatkozóan, hogy a Budapest Sportcsarnok újjáépítése miként fog történni.

Most február van, és azt látjuk, hogy a kormány elfogadott egy 23 milliárdos változatot - legalábbis a sajtóértesülések szerint. Nem igazán tudjuk, hogy ebben mennyi a vállalkozói és mennyi a költségvetési forrás, és nem tudjuk, hogy a költségvetési forrás milyen rovatokból, a költségvetés mely fejezeteinek mely címéből, alcíméből származik. De ezek szerint van rá költségvetési forrás, ezek szerint van vállalkozói tőke, mert egészen más a szerepe néhány tíz- vagy néhány százmillió forintnak egy 23 milliárdos beruházásban akkor, amikor ennek a beruházási programja létezik.

Másrészt most február van, és menet közben nyilván nem akarunk adótörvényeket módosítani, tehát csak olyan megoldásban gondolkodhatunk, ami 2001. január 1-jétől érvényesülhet. Akkor pedig van módunk - most már nem kapkodva és nem az idő szorításában - olyan technológiát, technikát, megoldást alkalmazni, amellyel hozzásegítjük a BS újjáépítési programját a forrásokhoz, de nem mások kárára teremtünk forrásbővülést e célra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gémesi György képviselő úr kért ugyancsak két percben lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Röviden, és a két percet sem kihasználva, hogy ne tartsam fel a képviselőtársaimat: nem mások kárára történik a dolog. Ne mondjunk ilyeneket, hogy mások kárára történik! Senkinek a kárára nem történik, hanem épülne valamilyen objektum, valamilyen létesítmény, ami mindannyiunk hasznára és mindannyiunk nagyon nagy örömére történne - egy.

Kettő - persze, ha van 23 milliárd bárhonnan leakasztható pénz, akkor mindenki azt mondja, hogy ne az adományokból próbáljuk összegyűjteni. Gondolom, ma még nem feltétlenül biztos, hogy ez a forrás rendelkezésre áll, de azt is mondhatnám, hogy, mondjuk, ha 100 millióval vagy 200 millióval bővül a forrás az adományok kapcsán, akkor kevesebbet kell a kormányzatnak rá költenie, és esetleg, mondjuk, az árvíz- vagy a belvízvédelemre fordíthatja. Tehát ez nem teljes mértékben fedi a valóságot.

A harmadik dolog pedig az, hogy lehet, hogy le lehet fitymálni 150 meg 200 millió forintot akkor, amikor ezt az emberek adják össze, én mégsem tenném, mert sokkal fontosabb része az újjáépítésnek ez a 150-200 millió forint, amit esetleg egy büdzséből a kormányzat 20 milliárd, 21 milliárd vagy 23 milliárd formájában hozzátesz. Igenis lehetőséget kell adni azoknak, akik leveleket írtak, akik adományozni szeretnének - amit a fizetésükből nem tudnak megtenni -, hogy dönthessenek arról, hogy támogatnak-e egy ilyen nagyszerű programot.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Keller László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából hosszabban szerettem volna ehhez a témához hozzászólni, de most már Gémesi képviselőtársam a harmadik hozzászóló, aki adományról beszél az 1 százalék kapcsán, és nem tudom megállni, hogy ne tegyem szóvá, hogy ez nem adomány. Ez nem a polgárok pénze, hanem az állam pénze, amiről a polgár eldöntheti, hogy az állam milyen célra fordítsa. Tehát amikor - Béki Gabriella képviselőtársam is azt mondta - a bizottság tulajdonképpen az adományozók kedvére apellált, nem az történt, hanem az, hogy bővíti azt a listát, amiről rendelkezhet a polgár.

Azt gondolom, az lenne a fontosabb, hogy arra találjunk megoldást, hogy a polgárok adományozó kedvét próbáljuk serkenteni, hiszen akkor tudunk többletforrásokat bevonni a rendszerbe. Mert most, ha költségvetési szempontból nézzük a kérdést, akkor az állam valamilyen feladata terhére meg tudja finanszírozni az 1 százalékos rendelkezés nélkül is ezt a kiemelten fontos célt, hiszen abban nincsen közöttünk különbség, hogy indokolt és célszerű, mindenképpen költenie kell az államnak erre a célra, a sportcsarnok újjáépítésére.

De még egy dolgot mondott Gémesi képviselőtársam: konkrét, határozott cselekvési programra van szükség. Még ide se hozta a parlament elé a kormány ezt a konkrét, határozott cselekvési programot, közben a bizottság pedig megfogalmazott egy olyan időintervallumot, ami alatt nem is biztos, hogy indokolt ez a rendelkezés, vagy lehet, hogy hosszabb időre lenne indokolt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a rendelkezés. Majd egy kicsit később hosszabban...

ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Gábor képviselő úr kért ugyancsak két percben lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Arra szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor az eredeti javaslat megfogalmazódott a hely szellemének megfelelően, azt gondolom, hogy mindenkit áthatott a tenni akarás. December közepén voltunk, és még valóban friss élményekkel, egy melegtől összerogyott fémszerkezet látványa után tette mindenki ezt a javaslatot, azzal együtt, hogy példás gyorsasággal az Ifjúsági és Sportminisztérium különböző képzeletbeli zsebeket nyitott, ahová az állampolgári felajánlások azon nyomban meg is érkezhettek.

Ugyanakkor látva azt a vitát, amely kialakul, szeretnék emlékeztetni arra, hogy nekem úgy tűnik - a mai mindennapi tévéreklámokat nézve -, ez egy központi ügy lett menet közben. Bár nem értek egyet Rozgonyi képviselő úrral, aki azt mondta, hogy mindenért kalapol a kormányzat vagy a parlament, hiszen ez nem kötelező jellegű; tehát ilyen szempontból, ami az önkéntes hozzájárulást illeti, elfogadom, hogy egy fontos cél - bár Keller Lászlónak igaza van, ez egy átengedett, az állampolgár döntésére bízott adóforint valójában, amit ide felajánl -, tehát úgy gondolom, hogy adakozni ma is lehet nagyon sok helyre annak, aki akar.

Ugyanakkor szeretnék arra is emlékeztetni, hogy már megéltünk olyan nagy nemzeti beruházást is, aminek már neki is fogtak, és ehhez képest mégis menet közben képes volt arra, hogy leálljon, néma mementóként emlékeztetve minden, a téren járó embert arra, hogy ezek nem örök érvényűek. Vagyis csak azt akarnám mondani, hogy jövőre ez egy olyan cél lesz, amikor az állampolgár dönthet, hogy felajánlja-e az 1 százalékát, ami egy induló nagyberuházás elsőéves üteme vége felé jár úgy, hogy a kormány valahonnan előirányzott már rá 23 milliárd forintot.

Tehát úgy gondolom, hogy legalábbis az a ma nemesnek ható eszmeiség, hogy majd az állampolgárok jelentősen hozzájárulnak, a jövő év januárjának fényében (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meglehetősen szolid célkitűzés lesz. Idő hiányában ennyit...

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Béki Gabriella képviselő asszony kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

(16.10)

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Én nem akarok erről az adományozásról vitát nyitni. Való igaz, hogy ezek adóforintok, de mégiscsak kell egy adakozókedv a polgár részéről, hiszen ha ez nincs meg, akkor egyszerűen félredobja a cédulát, és sehova nem címzi a pénzét. Erről van szó!

Aki pedig rászánja magát, hogy címezze a pénzét, az bizony nagyon nehéz választás előtt áll, és hezitál, hogy az iskolának adja, a betegszervezetnek adja, a nyugdíjas-szervezeteknek, színházaknak adja s a többi, következésképp ilyen értelemben tényleg konkurenciát jelent, hiszen sajnálatos módon az 1 százalék nem megosztható összeg. Még akkor sem megosztható, ha, mondjuk, tényleg nagyon nagy jövedelem alapján az 1 százalék is kitesz jó néhány ezer forintot; következésképp választás elé állítja a polgárt.

Én egyetértek Gémesi úrral abban, hogy vannak benne tartalékok, tény, hogy körülbelül a lakosság fele él ezzel az adakozási kedvvel, hogy kitöltse a céduláját, hogy elirányítsa az adóforintjait. De ha összehasonlítjuk azt a forrást, ami az újjáépítéshez szükséges, és azt, ami ebben a kasszába elvileg, mindent beleszámítva benne van, akkor az egy nagyon pici töredék. Körülbelül négymilliárd forint az - idén már biztosan valamivel több -, ami ilyen módon társadalmi szervezetekhez eljuthatna. A fele sem jut el!

Az a kérdés, hogy hogyan fognak dönteni az állampolgárok egy olyan hangulatban, ahol egy intenzív kampány folyik a sportcsarnok érdekében, ezért fogalmaztam úgy, hogy jó lenne egyensúlyt tartani a célok között.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Csizmár Gábor képviselő úr kért ismételten kétperces hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Négy rövid megjegyzésem lenne.

Az egyik, hogy Gémesi képviselőtársam azt mondta, hogy ne mondjuk, hogy valakinek a rovására. Ha ugyanazért a forrásért több versenyző indul el, akkor, azt gondolom, kisebb eséllyel szerezheti meg a forrást, ezért valakinek valamilyen sérelme lesz azok közül, akik már korábban is megközelítették ezt a forrást, ahhoz képest, aki új szereplőként van jelen.

Ez, gondolom, nagyon egyszerű logika: ha többen vannak ugyanarra a pénzre, akkor nyilvánvalóan kevesebb jut a szereplőknek, ha pedig kevesebb jut, akkor itt valamifajta érdeksérelem van. Tehát én ezért használtam eddig is, hogy valakinek a rovására, főleg akkor, amikor az egyiket segíti egy nagy állami propaganda, a másikat meg nem segíti egy nagy állami propaganda. Ez esetben még durvábban kiütközik ez a különbség.

A másik: azt mondta Gémesi képviselőtársam, hogy akik nem tudnak a fizetésükből adományt adni, azok legalább az 1 százalék útján tudjanak, akár jelképesen is hozzájárulni. Itt arra az egyszerű összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy akinek nincs adóköteles jövedelme, az az 1 százalékát se tudja rendesen felhasználni, főleg mert száz forintnál kisebb összeg nem is használható ennél az 1 százaléknál. Tehát teljesen világos, hogy akinek kicsi a fizetése, az 1 százalékos úton sem fog tudni erre forrást biztosítani.

A harmadik megjegyzésem, hogy az adományozó kedvet épp az őszi adótörvény-módosításnál csökkentette a kormánytöbbség, akkor, amikor a személyi jövedelemadónál lejjebb vette azt a sávot, amíg az adóból levonható az adomány bizonyos része, úgyhogy nem nagyon van összefüggés a szándékok között.

Az utolsó megjegyzésem, hogy a civilek bevételeiben az állami forrás olyan 20-22 százalék. Úgy gondolom, hogy a BS 23 milliárdjában (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mondjuk, egy 200 milliós összeg meg sem közelíti ezt a nagyságrendet.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gémesi György képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Úgy gondolom, elég mélyen megvitattuk ezt a kérdést, tehát sok újat nem tudunk egymásnak mondani. Néhány pontban nem egyezik a véleményünk, egyébként viszont szerintem nagyon sok mindenben igen. Tehát nem hiszem, hogy ebben az esetben az ellentétek esnének nagyobb súllyal latba.

Azért mégis hadd mondjam azt, hogy van, aki a fizetéséből nem tud adni, mert saját magára költi, mégis van adóköteles jövedelme. Én erre értettem ezt, hiszen vagyunk úgy, vannak olyanok, akiknél minden egyes fillér számít, viszont ebből rendelkezhet. Valóban úgy, ahogy Keller László képviselőtársunk mondta, pontatlan voltam, ezért elnézést kérek. De én is úgy gondoltam, hogy végül is valamilyen formában az adományozó kedvet, az adakozó kedvet gyakorolja az illető.

A másik pedig - egy picit még visszatérve az eredeti részére -, hogy elsőként tényleg szocialista javaslat volt ez az 1 százalék. Tehát én ezért érzem egy kicsit furcsán magam, mert nekem kell megvédeni azt, amit a Szocialista Párt anno javasolt. Ez egy elég hülye... - elég szerencsétlen helyzetet jelent egy kormánypárti képviselő számára, mert nagyon jó javaslat volt, és most mintha kifarolni látszana belőle a Szocialista Párt, egészen más megközelítésben. Tudom, hogy most február van, akkor meg december volt, de akkor a költségvetés végén voltunk, a javaslat az asztalon volt, és a parlamenti szünet után most van igazán az első hivatalos munkahét, amikor azonnal asztalra került, tehát hamarabb nem kerülhetett ide ez a dolog. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Magam is egyetértek képviselő úrral: a szerencsétlen sokkal szerencsésebb megjelölés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétperces hozzászólásaink végéhez értünk egy időre, úgy tűnik.

Molnár László képviselő úr következik hozzászólásra, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a futárpostával kézhez vettem ezt a törvénymódosító javaslatot, nagy örömömre szolgált, hogy a sportbizottság ilyen gyorsan ilyen módon reagált erre a sajnálatos eseményre.

Aztán most már kevésbé örülök ennek, mert látom azt, hogy itt már mindenről szó van, most már szembeállítjuk a sportot a civil szervezetekkel, a civil szervezeteket a másik civil szervezetekkel, és közben minden egyes érvben hallok részigazságot, tényeket. Azt hallom, hogy a rendelkezésre jogosult állampolgároknak körülbelül a fele sem rendelkezik az 1 százalék felett. Tehát van itt tér, én is ebből indulok ki.

Ha arról lenne szó, hogy ezt most vegyük el az egyházaktól, vegyük el a civil szervezetektől, és adjuk oda a létesítménynek a sportcsarnok újjáépítésére, természetesen én sem támogatnám, hiszen azoknak az életben tartásukhoz is szükségük van esetlegesen arra a bizonyos csekély összegre, mert hallottuk, hogy itt az összeg esetleg 150-200 forint is lehet, ami fölött rendelkezik egy állampolgár.

De ha azt veszem, hogy a civil szervezetek és azok, akiknek eddig utalni lehetett, nem tudták megmozgatni a társadalom széles tömegeit, tehát a rendelkezésre jogosult állampolgárok több mint fele nem rendelkezett az 1 százaléka fölött, akkor most miért fáj az nekünk, hogy a kormányzat előállt ezzel a lehetőséggel, hogy hátha erre megmozdul az állampolgár, hátha ki fogja tölteni azt a kis papírját az adóbevalláskor, és rendelkezik. Esetleg ennek kapcsán, ha majd felépül ez a sportcsarnok, és nincs már módja ebben az irányban rendelkezni, akkor azt mondja, hogy éltem az állampolgári jogaimmal, rendelkeztem a sportra, most már nem tudom odaadni, de odaadom esetleg valahova máshova.

Természetesen itt a vitában az is elhangzott, hogy nagyon széles az a lehetőség, ami irányában rendelkezni lehet. Én mégis azt mondom, hogy még mindig nem elég széles. Majdnem okafogyottá lett a hozzászólásom lényege is, hogy például ha nem látnám azt, hogy mennyire sürgető ez a rendelkezés, mennyire jó lenne, ha holnap ebből végszavazás lenne, akkor én is beadtam volna egy módosító javaslatot, egy csatlakozást hozzá, hogy igen, lehessen rendelkezni az 1 százalékkal az árvízkárosultak javára, lehessen rendelkezni más témákban is. De én azt mondom, hogy ha most ez elkezdjük módosítgatni, elkezdünk beadványokat előterjeszteni, akkor a sok bába közt megint el fog veszni a gyerek!

Nekem egy problémám van: ezt az egész előterjesztést támogatom, örülök neki, hogy megszületett, csak az a fő problémám, hogy a sportcsarnok még nem épül. Már épülni kellene neki, mert tudjuk, hogy úgyis elő kell teremteni ezt a pénzt. Ezzel a parlament, ha úgy tetszik, a kormány, vagy ha úgy tetszik, a magyar állam tartozik a magyar sportnak, tartozik a magyar sportolóknak, hogy igenis, ezt pillanatok alatt össze kell hozni, meg kell csinálni, csodálatost kell csinálni!

(16.20)

Most lehetne mindenfajta indokot mondani, hogy itt a millennium éve, itt az ezredváltás. Sajnálatos esemény történt, hogy ez a sportcsarnok leégett, mert ez nagyon jól működött, egy nagyon jó sportcsarnok volt. Hiszen emlékszünk rá mindnyájan, hogy ünnepeltük Kokót, ünnepeltük a válogatottjainkat, szerettünk odajárni, most az emberek nem járhatnak oda.

Viszont itt a vitában elhangzott az, baj, hogy az állampolgár rendelkezik. Miért baj az, ha az állampolgár rendelkezik? Tőle ezt az 1 százalékot így is, úgy is elveszi a költségvetés, így legalább meggyőződik arról, hogy az az 1 százalék a sportcsarnok építkezésére lesz fordítva, akkor legalább az az 1 százalék jó helyen van, a többiről úgy is oly keveset hall, oly keveset lát, hogy hova kerül ez a dolog, mit fog ez elősegíteni.

Itt még egy másik szempontot is figyelembe kell venni: nem biztos, hogy az állampolgárok meg tudják váltani a drága belépőjegyeket ebbe a sportcsarnokba, mert sajnos igen-igen húzósak voltak a régi sportcsarnokba is belépőjegyek. De ha elmegy mellette a családjával, a kis unokájával, a gyerekével, akkor esetleg rá tud mutatni: látod, ez azért épült újjá - természetesen az lett volna a legjobb, ha nem kellett volna újjáépíteni, ha nem ég le -, mert esetleg a nagypapa, a nagymama vagy az az illető személy pénze is benne van, és azért került ide, mert én rendelkeztem ezzel a jogommal.

Nagyon örülök neki, hogy ez a kérdés felvetődött. Nem vitatnám azt, hogy a javaslat honnan jött és ki kezdeményezte, miként kezdeményezte, tudjuk azt, hogy sajnos az a szabály, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Én még mindig azt mondom, hogy igenis késésben vagyunk ezzel a sportcsarnokkal, ne ezen vitatkozzunk, hogy adunk-e 1 százalékot, vagy nem adunk 1 százalékot, ne azon mesterkedjünk, hogy esetleg a civil szervezeteket szembe tudjuk állítani a kormány szándékával, mert azt mondom, hogy akik a civil szervezetek elkötelezett hívei, azok úgyis oda fogják az 1 százalékukat juttatni, ahová eddig is juttatták. Ha viszont új embereket tudunk ebbe a körbe bevonni, akkor ez kettős értelmű - mint ahogy az előbb már mondtam -, egyrészt tényleg meggyorsítjuk ennek a sportlétesítménynek a felépítését, másrészt pedig rászoktatjuk az állampolgárt arra, hogy igenis rendelkezhet, és igenis éljen a törvényben biztosított jogaival.

Én a magam részéről kérem a képviselőtársaimat, ha lehet, ne nyújtsunk be módosító javaslatokat, próbáljuk azt lehetővé tenni, hogy ez a törvény holnap esetleg végszavazásra kerüljön, és igenis még ebben az évben be lehet vezetni azt, hogy akik még nem rendelkeztek megfelelően az 1 százalékról, vagy később nyújtják be adóbevallásukat, azok már rendelkezhessenek.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Teljesen természetes, hogy egy ilyen vis maior esetben mi, képviselők itt a Házban keresünk és próbálunk lehetőséget találni, hogy forrást juttassunk ehhez az építkezéshez. Én ehhez a részéhez nem is akarok szólni, nekem az a dilemmám - miután új változatban nyújtotta be a sportbizottság ezt a javaslatot -, egyfolytában az a gondom, hogy egyrészt vissza kellene tartani magunkat a módosító indítványtól, de én tisztelettel kérem, hogy nézzék meg, képviselőtársaim, a 2. §-t; arról szól, hogy a 2000. évi rendelkező nyilatkozat. A 2000. évről szóló rendelkező nyilatkozatot 2001 telén, március 20-áig kell beadni. Tehát rosszul fogalmazták meg az előterjesztők, mert vagy azt kellett volna írni, hogy az 1999. évi adójuk 1 százalékáról rendelkező rész, és ezt kiterjesztik valameddig, vagy azt mondják, hogy a 2000. évben benyújtott, mert akkor ez teljesen egyértelművé teszi a jogkövető állampolgárok számára, hogy melyik évről, időszakról van szó. Ha ugyanezen a szálon folytatjuk: a 2002. évi... A médiából kiderült, hogy várhatóan 2002-ben befejezésre kerül az építkezés. A 2002. évit pedig már csak 2003-ban fogják benyújtani az adózók.

Tehát a dilemmám az, meg is van a pontos, szövegszerű javaslatom, hogy mit kellene vele csinálni, csak - amit Molnár képviselő úr is elmondott - két esély van, vagy benyújtjuk a módosító javaslatot, és akkor később szavazunk róla. Sajnos, be vagyunk szorulva ebbe a háromhetenkénti ülésrendbe, mert ha ez nem így van, akkor egy hét múlva minden további nélkül lehetne erről dönteni, és tényleg még időben van, hiszen március 20-a még elég távol van, és nem az a jellemző, hogy a jogkövető adófizetők rögtön január végén vagy február elején benyújtják az adóbevallásukat.

Tehát én azt kérném az ülést vezető elnök asszonytól, tegye lehetővé, hogy ma este, az ülésnap végéig lehessen módosító javaslatot benyújtani, és akkor lesz lehetőségünk arra, hogy még a parlament folyosóján, az ülésen kívül is konzultáljunk, hogy milyen megoldást találjunk erre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szalay Gábor képviselő úr kér két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt elnök asszony. Molnár képviselőtársam felszólalásához szeretnék egy rövid kétperces erejéig csatlakozni. Ő azt mondta, hogy itt helytelen az a szembeállítás, amivel egyesek próbálkoznak, nevezetesen, hogy a társadalmi szervezeteket esetleg szembeállítják a kormány asztalon lévő elképzelésével. Én nem így gondolom ezt a dolgot. Elhangzott, hogy az adózók mintegy fele rendelkezett eddig az 1 százalékáról, a másik fele nem rendelkezett. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy akik eddig nem rendelkeztek, azok azért nem rendelkeztek, mert lusták voltak, és ha lusták voltak, ezután se fognak rendelkezni az 1 százalékról, akkor nem lehet más következtetésre jutni, mint arra, hogy ezt az egyébként önmagában nemes célt csak a társadalmi szervezeteknek felajánlott 1 százalék rovására fogják egyesek felajánlani. Ha abból indulunk ki, hogy az 50 százalék eddig nem rendelkező nem azért nem rendelkezett, mert lusta volt, hanem azért, mert nem talált számára szimpatikus, támogatandó célt, akkor Molnár képviselőtársamnak igaza lehet.

A baj ezzel a két lehetőséggel csak az, hogy majd csak akkor fog bebizonyosodni, melyik felfogásnak van igaza, ha egyszer megméretkeztünk, tehát a törvényjavaslat elfogadásával és a felajánlások egybegyűjtésével látjuk, hogy vajon kinek volt igaza. Valóban baj lenne, ha a társadalmi szervezetek rovására ajánlanának fel pénzeket a BS támogatására.

Én tehát azt gondolom, hogy mindenki az egyéni gusztusának és ízlésének megfelelően viszonyulhat ehhez a kérdéshez, senki nem prejudikál, van, aki úgy gondolja, hogy nem a társadalmi szervezetek rovására fog a dolog menni, és megnyomja az igen gombot, aki azonban az utóbbi miatt aggódik, az a nemet fogja megnyomni. Ez mindenkinek saját lelkiismereti kérdése, és azt hiszem, senkit nem lehet azért elítélni, mert esetleg (Az elnök csenget.) igent vagy nemet fog ezen kérdésben nyomni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik ugyancsak kétperces időtartamban Horváth László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy a monitoron nem jelent meg az ön neve, így feltételezem, hogy előzőleg jelentkezett már. Jelezték, hogy nem jó a gépe. Öné a szó két percben, képviselő úr.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Így van, elnök asszony. Köszönöm szépen a szót. Hogy Göndör képviselőtársam szójárásával éljek, az, hogy hova vannak beszorulva önök, azt én máshogy gondolom, mert úgy látom, hogy önök a szótartás és a mértéktartás szorításában vannak, amikor megfogalmazzák a véleményüket. Mert ezek a problémák igazából nem olyan problémák, amelyeket önök ne láthattak volna egy héttel ezelőtt, két héttel ezelőtt, a bizottsági ülések előtt, és akkor nem lenne az az érzésünk, hogy a csapatkapitányok eljöttek december 17-én az Ifjúsági és Sportminisztériumba, ott volt a MIÉP részéről a megbízott, ott volt Kuncze Gábor, az MSZP-től ott volt egy delegáció, sőt egy egész tevékenységi listával, javaslattal volt ott, felvetették ezt a javaslatot, a bizottság tartja magát ehhez a kéréshez. Önök kérték, mondja a bizottság, valamennyien, tisztelt pártok, a bizottság pedig teljesíti, a kormányzattal egyeztet, ezek után itt a nagy aggódás közepette egyszer csak azt látjuk, mintha önök egy versenyszámban, hogy sportnyelven beszéljek, több csapatot indítanának, ami nem igazán sportszerű. (Dr. Géczi József Alajos: Tudunk korrigálni!)

(16.30)

Egy sport jut eszembe arról, amit önök itt csinálnak: az akrobatikus retorika - mert abban valóban jelentős a teljesítmény. És hogyha sorra vesszük az elhangzottakat, itt például Göndör úr javaslatát, hogy február 1-jétől rendelkezhetnek a személyi jövedelemadó egy százalékával a jogosultak, semmiről nem vagyunk lekésve, megtehetik ezt a rendelkezést. Ez nem kötelező, tisztelt MIÉP, nem egy új adó, ez egy új lehetőség! Lehetőség arra, hogy nagyobb számban kapcsolódjanak be azok az emberek ebbe a társadalmi összefogásba, akik már eddig is egyébként megmutatták magukat. Szerintem az, hogy menet közben módosítunk egy törvényt - a '99. évre vonatkozó adóbevallás folyamatban van -, az a rendelkezés jogát nem sérti.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csizmár Gábor képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Én azt gondolom, hogy lehetetlen egy jogállamban egy olyan állapot, hogy ha valaki február 8-án adja be az adóbevallását, akkor iksz számú kedvezményezettnek rendelkezhet az egy százalékáról, ha pedig február 9-én, akkor ipszilon számú kedvezményezettnek adhat az egy százalékából vagy rendelkezhet az egy százalékáról.

Ez a javaslat ugyanis arról szól, hogy a most folyó bevallási időszak kellős közepén kellene változtatni a szabályokon, s ezért van egy ilyen erkölcsi nyomás azokon, akik pontosítani akarnák ennek a kétsoros törvénynek a szövegét, hogy ne adjanak be módosító indítványt, mert akkor holnap lehetne szavazni, és akkor már a héten ki lehetne hirdetni, és akkor egy ilyen folyamatnak pont a kellős közepén lehetne a szabályokon változtatni. Jogállamban ilyen nincs, hogy egy bevallási időszakban menet közben változtatnak a szabályokon! Erre fel szeretném hívni a figyelmet.

Ez a különbség egyébként - és ezt Horváth Lászlónak mondom - a december és a február között. Mert ha decemberben az Országgyűlés ezt a törvényjavaslatot elfogadta volna azzal, hogy január 1-jével életbe lép, akkor ez egy működőképes megoldás, még akkor is, ha aggályos. De most februárt írunk, most csak olyan döntéseket tudunk hozni e tekintetben, ami majd a következő január 1-jétől érvényes, ezért van időnk gondolkodni.

Azért, mert decemberben kapkodtunk, februárban még lehetséges jobb megoldást találni, még akkor is, hogyha esetleg véletlenül szocialista párti képviselő szájából hangzott el az első technikai megoldás, de lehet, hogy ha egy kicsit kollektíven gondolkodunk együtt, akkor van jobb technológia, jobb technika, jobb megoldás, ami mindenki számára jobb - jobb az adózóknak, jobb a civil szervezeteknek és jobb a Budapest Sportcsarnoknak is.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. István József képviselő úr jelezte ugyancsak kétperces hozzászólási szándékát, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Kérem szépen az ő gépét is bekapcsolni, tekintettel arra, hogy a képviselő úrnak nem jó a gépe.

Öné a szó.

ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Én nagyon örültem annak, hogy az ifjúsági és sportbizottság ezt az önálló indítványt beterjesztette, mégpedig a tavaszi ülésszakunknak az első napján és első napirendi pontként.

Én nem vagyok tagja az ifjúsági és sportbizottságnak, de nagyon örültem ennek a beterjesztésnek, és a frakciómmal együtt teljes mértékben - úgy, ahogyan Vincze képviselőtársam és Molnár képviselőtársam is előttem fölszólaltak - támogatjuk és jónak tartjuk. Én most meg vagyok döbbenve - őszintén -, hallgatva főleg a kétperces hozzászólásokat, hogy jónak tartunk valami dolgot, de valami okoknál fogva próbálunk visszatáncolni.

Most az 1 százalékos adókedvezménynél, a jövedelem meghatározott részének az 1 százalékos fölajánlásánál valamit nem veszünk figyelembe. Én a társadalmi szervezetek bizottságában vagyok kezdettől fogva, s miután ezt a törvényt a magyar parlament megszavazta, attól fogva tudom figyelemmel kísérni a felajánlásokat és vele együtt a törvény gyakorlatban való véghez vitelét. Nem szabad elfelejtenünk azt, hogy amikor ez a törvény megjelent, akkor a magyar választó állampolgárok számára ez egy egyedülálló és idegen dolog volt. Nem volt ilyen törvényünk, nem ismertük mi ezt, ezt máshonnét - külföldről - vettük át, de most nem is ez a lényeges. Az első esztendőben alig érték el a fölajánlások a 30 százalékot. Aztán a 30 százalék fölemelkedett 50 százalékra. Én meg vagyok győződve, hogy ebben az esztendőben, a 2000. évben az 50 százalék helyett ez már 70-75 százalékos fölajánlás lesz.

Én nem látok semmilyen feszültséget amiatt, hogy a társadalmi szervezetektől esetleg ezeket elvonnánk és dilemma elé állítanánk a választó állampolgárokat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), mert akik erre a célra akarják fölajánlani, azok úgysem ajánlanának másra.

Ezért kérem én, hogy támogassák azt, hogy ebből minél előbb törvénytervezet, törvény legyen...

ELNÖK: Képviselő úr!

ISTVÁN JÓZSEF (FKGP): ...és az állampolgárok tudjanak élni a jogaikkal.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom, hogy a kétperces hozzászólás a Házszabály értelmében két percig tart. Kérném szépen, hogy a Házszabályt legyenek olyan kedvesek betartani.

Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretném visszautasítani az előterjesztőnek az előbbi gondolatait. Hozok példákat '98 óta, mióta a jelenlegi kormánykoalíció van többségben. Tisztelettel ajánlanám a figyelmébe, hogy amikor a vámtarifaszámra áttértünk, mekkora gubanc lett abból, hogy egyetlen tételnek nem volt megfelelő vámtarifaszáma. Az adóhivatal nulla perc alatt megjelent, és megpróbált adót behajtani olyan állampolgároktól, akiknek egyébként nem volt adófizetési kötelezettsége, és kétségbeesve itt a Házban vitatkoztunk Font Sándorral, hogyan lehet megtalálni azt a megoldást, hogy lehetőleg megszabaduljanak ettől a nemkívánt adótehertől.

De még tovább megyek: a praxistörvény. December óta a kormány három új változatot nyújtott be, és elfogadtunk egy olyan törvényt pénteken, amelyben hibás belső hivatkozás van, csak azért, hogy mindenképpen átmenjen valami a zárószavazáson.

Tehát ezt próbáltam elmondani, hogy a gondunk ez, és hogy - ahogy Csizmár Gábor vagy Juhász Gábor elmondta - készek vagyunk egy megoldást találni. Első pillanatban van egy lelkesedés. De együtt talán ki tudunk találni olyan megoldást, ami jó. De azt úgy kell megfogalmaznunk, hogy az adóhivatal számára is meg az adózó számára is ugyanazt jelentse! Ne lehessen később - három-öt év múlva - azt mondani, hogy ott nem jól tetszett nyilatkozni, mert akkor még nem is nyilatkozhatott volna. Ez csupán ennyi, hogy hova teszünk pontot és hova teszünk kötőjelet.

Én azt hiszem, hogy a jogszabályszerkesztésnek vannak elemi eszközei, amivel élnünk kell, amit használnunk kell. Ettől nem lehet eltérni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy nem tudom, miről folyik a vita. Valószínűleg már rég nem a törvényjavaslatról, hanem valami egész másról. De ami a lényeg, hogy kibújt a szög a zsákból: most már Göndör képviselő úr elmondta, hogy ők módosító javaslatot szeretnének ehhez benyújtani, és amiatt szeretnék benyújtani, mert a 2. §-t nem tudják értelmezni. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!)

Javaslom Göndör képviselő úrnak és a Szocialista Párt azon tagjainak, akik ezt támogatják, hogy olvassák el ezt a törvény (Felmutatja.), a '96-os törvényt. Ebben benne van a rendelkező nyilatkozat fogalma, mégpedig az, hogy mikor lehet rendelkező nyilatkozatot benyújtani és mire vonatkozóan. Szó szerinti idézés nélkül én elmondom, hogy adóévre lehet benyújtani, akkor, amikor már valaki megfizette az adóját. Tehát a rendelkező nyilatkozat egy adóévre vonatkozik, és egy adóévre vonatkozóan pedig csak az adóévet követően lehet benyújtani rendelkező nyilatkozatot. Ez a rendelkező nyilatkozat, ha a 2000. évre nyilatkozik valaki, az csak az 1999. évi adóévre vonatkozhat, azzal a feltétellel, hogy megfizette az adóját.

Ebben a '96. évi CXXVI. törvényben ez ragyogóan benne van, ebből kiértelmezhető, hogyha valaki ezt ki akarja értelmezni. (Mádai Péter: Nem tanultál magyarul?!) Hogy önök ezt miért nem akarják ebből kivenni, azt én nem tudom.

Viszont megkérdezem önöket, miért van az, hogy a hatpárti egyeztető tárgyaláson a sportbizottság tagjai részt vettek, illetve néhányan részt vettek közülük, és a költségvetési bizottsági ülésen is éppen az önök képviselője, a sportbizottsági tag állt ki emellett. Szeretném megkérdezni önöket, hogy miért hallgatnak most ezek a képviselők. Mondják meg, hogy mi történt időközben a Szocialista Pártban! Esetleg hatalmi harc kezdődött el? Mert kérdezem én, hogy mi van a sportbizottság elnökével, aki aláírta ezt a javaslatot, miért nincs ő most itt az Országgyűlésben?! Miért nem szólalnak meg a sportlobbi képviselői? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Uraim, itt valami másról folyik a vita!

(16.40)

Nagyon sajnáljuk, hogy ennek ez a törvény is áldozata lesz valószínűleg. (Keller László: A Fidesszel foglalkozzál!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót kétperces hozzászólásra Keller László képviselő úrnak, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igyekszem nem a Fidesszel foglalkozni, hanem a benyújtott törvényjavaslattal. Tállai képviselőtársam utalt a CXXVI. törvényre, amelyet egyébként nem olvasott fel, mert ha felolvasta volna, hallhattuk volna, hogy az éppen ellentétes azzal, amit ön mondott. De én felolvasom a 8. §-t, és tessék összevetni azzal, ami le van írva! A 8. § azt mondja, hogy ez a törvény a kihirdetése napját követő ötödik napon lép hatályba azzal, hogy rendelkező nyilatkozatot első alkalommal az 1996. évi jövedelemnek az adójáról lehet tenni.

Vessük össze ezt azzal, hogyan szól a 2. §! Meg kell mondani, hogy melyik esztendőnek az adójáról kell a rendelkező nyilatkozatot megtenni.

Nem jó az a hivatkozás, amit Tállai képviselő úr mond! Vegye akkor elő most már ön és értelmezze azt a törvényt, amelyet az ifjúsági és sportbizottság módosítani akar!

Tehát nem visszatáncolásról van szó, tisztelt képviselőtársak, hanem arról, hogy decemberben volt egy kialakult, adott helyzet, akkor született egy javaslat. Nyilvánvaló, hogy az eltelt másfél-két hónap lehetőséget kínált nekünk arra, hogy végiggondoljuk ezt a javaslatot, több oldalról megnézzük a javaslat tartalmát; ahogyan egyébként - erre Göndör képviselőtársam utalt - a praxistörvénynél a kormány egy hónap alatt háromszor gondolta újra a törvény tartalmát - úgy gondolom, ezt a szocialistáknak is joguk van megtenni.

Miután gondolkodtunk és újra megismertük az ifjúsági és sportbizottság új változatú javaslatát, úgy gondoljuk, hogy mi is formálni tudjuk ezt a javaslatot módosító javaslattal. De nem azt mondjuk, hogy beadjuk, hanem azt, hogy gondolkodunk azon, hogy beadjuk-e, tisztelt képviselőtársaim.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék újabb vitákat indukálni, de az elnök jogán tájékoztatom önöket, hogy van benn módosító indítvány egyrészt, másrészt érkezett olyan képviselői kérés, hogy még ma estig lehessen módosító indítványt benyújtani. Azt hiszem, hogy maximális jóindulatunkról tudósíthatjuk a Házat, hiszen ma estig, az ülésnap végéig lehet benyújtani módosító indítványt.

Hozzászólásra következik Babák Mihály képviselő úr két percben, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ott folytatom, ahol Tállai képviselőtársam abbahagyta. Valami másról folyik a vita ebben a Házban. Göndör István képviselőtársam már egészen más utakra ment, jogtechnikai kérdésekre, előzőekben pedig a célokról beszéltünk, és egyáltalán a törvénymódosítás célját is elkezdtük vitatni.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársaim, tavaly decemberben a költségvetési bizottságban az elnök úr élt azzal az indítvánnyal, hogy országgyűlési határozatot kell hozni azonnal e tragikus esemény kapcsán a károk mielőbbi enyhítésére, az újjáépítésre. Nos, én úgy gondolom, hogy általános vitánál tartunk, és nem érthető az a vélekedés sem, amely Béki Gabriella részéről fogalmazódott meg, miszerint ez a lehetőség elveszi másoktól a pénzt. Kedves képviselő asszony, engedjük már meg a polgárainknak, hogy eggyel többől választhassanak, és akik fontosnak tartják a helyreállítást, azok választhassák azt, amit ők fontosnak vélnek, képviselő asszony! És ha többek között a Sportcsarnok helyreállítására szeretnék fizetni az 1 százalékukat, akkor hadd tegyék azt!

Nem értem pont a szabad demokraták részéről az ilyen lehetőségeket korlátozó javaslatokat. Tiszteljük meg a polgárokat azzal, hogy megadjuk ezt a lehetőséget! Úgy gondolom, hogy valójában a célok vitatása után már a jogtechnikai kérdéseket is belekeverjük ebbe az ügybe. Az általános vitánál elsősorban azt kellene kifejtenünk, hogy tegyük-e és tehetjük-e azt, hogy e lehetőséget biztosítjuk az állampolgáraink számára.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves szemben lévő képviselőtársaim, egyszerre két táncot járni nem lehet! Decemberben még a sportnak kedveztünk, most pedig a társadalmi szervezeteknek igyekszünk bókolni. Kérem, két tánc nem megy egy parketten!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádai Péter képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr!

MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Másról folyik a vita, én is ezt gondolom, de kicsit megfordítanám. Hogy tavaly leégett a Sportcsarnok, az tragédia. Hogy pár éve az 1 százalékunkról rendelkezhetünk, ez egy jó dolog. Itt, a parlamentben most összekeverni, hogy arról az 1 százalékról rendelkezhetünk és ezt, lehet, mellétehetjük. Tegyük fel, hogy ez lesz 300-400 millió forint.

Van azonban egy nagyon nagy hiányérzetem is a másik oldalról: a Sportcsarnok leégett decemberben. Nagyon sok mindent hallottunk: tűz volt, nem tűz volt, milyen eredetű tűz volt; aztán hallottunk olyat, hogy szovjet államadósságból, akik tudnak sportcsarnokot építeni, vállalnák a befedését, hallottunk a legkülönbözőbb forintokról, elhangzott, hogy nagyon sürgősen kell, és mindezzel egyetértek. Ebből a 300-400 millió forintból fog a Sportcsarnok egy éven belül felépülni? Nem látom igazából azt, és ez a vitából is kimaradt, hogy mit tett a kormány vagy a minisztérium nagyon gyorsan e munka megkezdése érdekében. Mi vitatkozhatunk itt és lesz az 1 százalékból felajánlás vagy nem lesz - de hol van a Sportcsarnok építésének megkezdése?! Hol vannak azok az ötletek, hogy folyószámlát nyitok, hogy sportolók 2002-re, 2003-ra biankó belépőket árulnak és egy csomó minden, ami milliárdokat hozhatna ehhez?

Valahogy az az érzésem, hogy a Sportcsarnok ügye ma azon a vágányon fut, ahol a Nemzeti Színházé. Ha ez a 200 vagy 300 millió forint váltja meg, rendben van; ez azonban, azt gondolom, kicsit megkerülése a dolognak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételten kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Tállai András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Azt gondolom, hogy felesleges tovább vitatkoznunk. Egészen bizonyos, hogy a Szocialista Párton belül sincs egyetértés ebben a kérdésben, és ezt most próbálják itt megvitatni olyan formában, hogy azok szólnak hozzá, akik ellenzik e törvényjavaslat mielőbbi elfogadását, akik pedig támogatják, azok hallgatnak, látom az arcokon.

Keller képviselő úr, megköszönöm, hogy felolvasott a '96. évi CXXVI. törvényből. Teljes egészében alátámasztotta azt, amit én állítottam. (Keller László: Nem támasztottam alá!) Tudniillik az ön által felolvasott törvény azt mondja, hogy míg valaki a '96. évi jövedelmének adójáról csak az azt követő évben nyilatkozik, a rendelkező nyilatkozat maga viszont csak '97-ben történhet meg. Én ugyanezt mondtam, hogy ez van a törvényjavaslatban, hogy 2000-ben lehet megtenni. (Keller László: Csak nem ez van leírva!) Tehát köszönöm, hogy alátámasztotta. Egyébként javaslom önnek, hogy az 1. §-t is olvassa el hozzá, én ezzel nem kívánom untatni a többieket.

Ami pedig a módosító javaslatot illeti, két módosító javaslat egészen bizonyosan már benn van. Mindkettőnek az aláírója Csizmár Gábor úr, akit nagy tisztelettel köszöntök, de ne haragudjon, úgy emlékszem, hogy a vita során nem hagyta el az üléstermet, ami azt jelzi számomra, hogy már a vita megkezdése előtt benyújtotta a módosító javaslatot. Innentől kezdve nincs miről beszélnünk, uraim! (Bauer Tamás: De miért?)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő urat illeti a hozzászólás lehetősége, ugyancsak két percben, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Borzasztóan sajnálom, hogy Tállai képviselő úr mondja meg azt, hogy ki ellenzi és ki nem ezt a benyújtott törvényjavaslatot. Ugyanis én kétszer szólaltam meg, és most ő azt mondja, hogy akik megszólaltak, azok ellenzik. Én még nem tudom, hogy holnap a szavazás során hogyan fogok szavazni. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Jaj! - Ez a baj!) Éppen ezért elfogadhatatlan az a mentalitás, amit a képviselő úr részéről tapasztalhatunk. Én éppen a Sportcsarnokért szóltam eddig is és a Sportcsarnok kivitelezéséért aggódom.

Olyan szempontból is érdemes végiggondolni, tisztelt képviselőtársaim, az ügy súlyát, hogy ez a törvénymódosító javaslat nagyon kevés polgárnak ad lehetőséget a rendelkezésre. Feltehetőleg éppen ezért nagyon kevés támogatást tudnak delegálni az állampolgárok a Sportcsarnok újjáépítésének a céljára. A kormánynak remélhetőleg rövid időn belül kialakul az álláspontja a tekintetben, hogy a jövőben milyen irányba viszi az újjáépítési programot. Ne felejtsék el azt, hogy ez a törvényjavaslat, amely egy meglévő törvény módosítására irányul, több célt megjelöl, erről ma már többször beszéltünk, de például itt van az új Nemzeti Színház építési programja, amely tulajdonképpen konkurense ennek a programnak.

Év végén, amikor a költségvetésről tárgyalunk és a költségvetési pozíciókat próbáljuk elrendezni, feltehetőleg az a polgári döntés, amely majd most az 1 százalék delegálásából fog adódni, nem fogja meggyőződésem szerint kedvezően érinteni a Sportcsarnok költségvetési pozícióját. Erre is gondoljanak, tisztelt képviselőtársaim!

(16.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a holnapi napon a részletes vitára bocsátásról fog határozni e tárgyban a Ház.

Hozzászólásra következik ugyancsak kétperces időtartamban Révész Máriusz képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ez a vita mindenképpen felveti azt a kérdést, hogy hatpárti egyeztetéseknek van-e értelme a jövőben. Úgy tudom, hogy pontos egyeztetés volt, megállapodás született, a parlamenti vita mégsem ezt sugallja.

Horváth László a sportbizottság alelnöke, de az előterjesztést elmondhatta volna a sportbizottság elnöke is, aki Páva Zoltán, tulajdonképpen helyette mondta el a képviselő úr az előterjesztést. Ez mindenképpen figyelemre méltó.

Egyébként nem értem teljesen az ellenzék aggályát, ugyanis ha a sportcsarnok októberben vagy novemberben égett volna le, akkor a Ház - ha feltételezzük ezt a szerencsétlen dolgot - abban a törvényben, amelyet elfogadott, teljesen egyértelműen elhelyezte volna a sportcsarnokot is. Ha megnézzük, a törvény vége a következőképpen szól: "A másik 1 százalékot országos közgyűjtemény, egyéb kulturális intézmények részére lehet - hasonlóan az előző évhez - felajánlani." Fel van sorolva a következő: Közlekedési Múzeum, Operaház, Mezőgazdasági Múzeum, Széchenyi Könyvtár - és még sorolhatnám tovább.

Mi a probléma azzal, hogy amikor december végén ez a tragédia bekövetkezett, ezek közé az épületek közé, ezek közé a múzeumok és kulturális intézmények közé, a tragédiára való tekintettel megadjuk a lehetőséget az állampolgároknak, hogy a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére is felajánlják a pénzt, és önmaguk választhassanak. Ha ez a tragédia októberben vagy novemberben bekövetkezett volna, azt hiszem, vita nélkül egyetértettünk volna abban, hogy itt van a helye ebben a listában.

Még egyszer: a legbosszantóbb az, hogy ez az előterjesztés hatpárti egyetértéssel került be, úgyhogy nem tudom, hogy érdemes-e ezután hatpárti egyeztetéseket tartani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth László képviselő úr, bizottsági alelnök előterjesztőként kért szót. (Jelzésre:) Nem, köszönöm, képviselő úr, később kerül ön sorra, sajnos nem élvezheti a soronkívüliséget.

Ez esetben Géczi József Alajos képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, kétperces időtartamban. Öné a szó.

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Be akarok lépni azon képviselők sorába, akik bevallják, hogy másfél hónap alatt megváltozott az álláspontjuk. Valóban mindannyiunkat drámaian érintett a hír, amikor a Budapest Sportcsarnok leégett, de aztán részben elgondolkodtam azon, hogy annak idején ezt a törvénymódosítást miért hoztuk. Ezt a törvénymódosítást azért hoztuk, hogy a civil szerveződéseket, a magyar társadalom önszerveződését segítsük, és az ehhez kapcsolódó alapítványokat. Hasonlóképpen a másik 1 százalékot azért hoztuk, hogy az egyházak támogatására is az adóforintokból az állampolgároknak legyen rendelkezési joguk. Semmiféleképpen nem lenne hasznos, ha ezt kibővítenénk ebben az irányban egy beruházásra.

A másik pedig az, hogy ajánlom önöknek, hogy önök is mérlegeljék, kérdezzék meg a civil szervezetek vezetőit, azokat a barátaikat, akik ezekben az önszerveződésekben dolgoznak, hogy mi erről a véleményük. Nem hiszem, hogy akármelyik polgári civil szervezet ennek a javaslatnak különösebben örülne. Az egészen más, hogy abba az irányba vinnénk el ezt a döntést, amelybe tudomásom szerint Csizmár úr módosító javaslata is elindult, hogy például valamilyen katasztrófaalapról vagy címzett támogatásról a parlament hozna egy rendelkezést, hogy a fel nem ajánlott pénzösszegből erre a célra is lehessen fordítani. Semmiféleképpen nem kevernénk össze azt a műfajt, ami a társadalmi önszerveződést szolgálja és azt, ami valamilyen katasztrófahelyzet orvoslását.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most adom meg kétperces hozzászólásra a lehetőséget Horváth László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó két percben, képviselő úr.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tényleg fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy előterjesztőként Páva Zoltán magyar hangja voltam. Nagyon örülök, hogy sikerült megkímélni önöknek őt attól, hogy önökkel ő így vitázzon, és beszéljünk őszintén, nagyon sajnálom - indulat nélkül mondom, nagyon sajnálom -, hogy az ő elnöki pozíciójáért folytatott küzdelem oltárán vérzik el ez a javaslat, amelyet ő jegyzett; azt hiszem, közelebb kerülünk az igazsághoz, ha ezt is megemlítem.

A másik pedig a félelem tárgya, hogy ennek a célnak vagy lehetőségnek a beemelése a körbe el fogja szívni a levegőt a civil szervezetek elől. Az 1 százalékos törvény mégsem egy éve létezik, több mint három éve gyakorolhatják ezt az intézményt, élhetnek ezzel az intézménnyel azok, akik erre fogékonyak, ezzel segíteni akarnak, és meg is teszik. Sajnos, az a helyzet, hogy a többség vagy nagyon nagy részük nem él ezzel a lehetőséggel. Három év alatt a társadalmi szervezeteknek is volt lehetőségük bejáratni azokat a csatornákat, amelyekkel el tudnak jutni a rendelkezni szándékozó polgárokhoz, és három év alatt már az ezzel az eszközzel élni kívánó rendelkezők is bejáratták a saját csatornáikat. Szerintem itt semmiféle félelemről nincs szó.

A másik: társadalmi szervezetek is részt vesznek a Budapest Sportcsarnokért folytatott összefogásban, és nem egyszer a Budapest Sportcsarnok ad lehetőséget társadalmi szervezeteknek. Azt szeretném megkérdezni - mert ezek az aggályok nem tűnnek valóságos aggályoknak -, egyre lennék most már kíváncsi: Kuncze Gábor, Kovács László, de főleg Kovács László részéről tűzről pattant ötlet volt-e, vagy csak szalmaláng az a vehemencia, az az eltökéltség, az a dinamizmus (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amivel a Szocialista Párt hozzáállt ehhez a kérdéshez, vagy sem?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Csizmár Gábor képviselő úr következik ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Nem gondoltam volna, hogy valaha a magyar parlamentben szégyenkeznem kell amiatt, hogy módosító indítványt nyújtok be egy törvényjavaslathoz, de úgy tűnik, hogy ehhez is el kell érkezni. Lassan már majd azt is megmondják mások, hogy mikor szólhatok, mit szólhatok, és egyáltalán mit cselekedhetek mint parlamenti képviselő. Gondolom, hogy idáig talán nem fogunk eljutni.

Nem fogok szégyenkezni amiatt, hogy módosító indítványt adtam be egy olyan törvényhez, amelyből nem derül ki egyértelműen, hogy a törvény mit akar. Itt, a vitában sem világos az álláspontja azoknak, akik lélekbúvárként próbálnának a Szocialista Párt sorai között valamifajta ellentéteket találni, mert nem tudják vagy nem akarják megmondani, hogy most az 1999. évi jövedelmekről szóló adóbevallásokba akarják beilleszteni ezt vagy majd a 2000. évről szóló adóbevallásokba. Ha az 1999. éviről, akkor önök egy olyan abnormális helyzetet akarnak előteremteni, hogy menet közben módosítanak az adójogszabályokon. Úgy gondolom, hogy ez olyan messze van a jogállamiságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha pedig a 2000. évről szóló adóbevallásról van szó, akkor viszont mire a kapkodás, miért nem lehet más megoldást találni?

Egyébként van más megoldás: egyrészt jelenleg is lehet felajánlani adományokat, nagyon helyesen, államilag támogatott reklámmal - nagyon helyesen; másrészt lenne az 1 százalékos törvényben is jobb megoldás, amikor is az egyébként évente aktuálisan meghatározandó állami cél rovatán jelenne meg a Budapest Sportcsarnok 2001-ben. Lehet az 1 százalékos törvényhez kapcsolódóan az 1 százalék fel nem használt részéről dönteni, ami a költségvetési törvényt érinti.

Egyébként ha vizsgálnák ezeket a megoldásokat, kedves képviselőtársaim, akkor rádöbbennének, hogy lehet, hogy jobban járna a BS újjáépítési programja pénzügyileg, mint ha ezt a megoldást próbálnák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) teljesen nem jogállami módon végigerőltetni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Babák Mihály képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időtartamban.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Csizmár Gábor Úr! Önnek nem kívánja megmondani senki sem, hogy mikor adjon be és mikor ne módosító indítványt, és azt hiszem, hogy ehhez önnek teljesen joga is van. Ne próbálja bemagyarázni a tisztelt parlamentnek azt, hogy ezért mi önt szekáltuk, de azt ön tudja pontosan parlamenti képviselőként, hogy ha ön most módosító indítványt bead, akkor Magyarországon, itt, ebben a hazában most, az adóbevallások időszakában a magyar állampolgár nem választhatja azt a neki beígért célt, hogy a sportcsarnok helyreállítására ajánlhassa fel az 1 százalékát. (Bauer Tamás: Hetente kell üléseznie a parlamentnek és kész!) Ön ezzel teljesen tisztában van. Ne mondja azt, hogy ilyen meg amolyan megoldás kell!

Vissza kell térnem, még egyszer el kell mondanom, hogy tavaly decemberben lázas tempóban javasolta a költségvetési bizottság elnöke, hogy azonnal országgyűlési határozatot hozzunk.

(17.00)

Mondtuk, hogy egy picikét hűtsük le a dolgot, és gondoljuk át, mert hiszen még a hamu sem hűlt ki a sportcsarnokban. Nos, utána a hat párt megállapodott, hogy igen, a magyar társadalomnak, a polgároknak felkínálja azt a lehetőséget, hogy élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy az 1 százalékot pontosan a sportcsarnok újjáépítésére felajánlják.

Azt ön is tudja, Csizmár Gábor képviselőtársam, hogy nem ebből fog felépülni a sportcsarnok, de azt is nagyon jól tudja, hogy ha az emberek 1 vagy 10 forintot is felajánlanak, hozzájárulnak, befizetnek, akkor szívvel-lélekkel teszik, és a sport mellett teszik le a hitüket, és az újjáépítés mellett.

Kérem, én úgy gondolom, hogy nem illik arcul csapni a magyar társadalmat azzal, hogy ha fel akarja ajánlani az 1 százalékát, ezt a lehetőséget nem kínáljuk fel a számára a törvényhozás oldaláról. Én tiltakoznék az ellen, és józan ésszel meg sem tettem volna azt, amit ön megtett, hogy ne akadályozzam ezt a nagyon nemes folyamatot, hogy felajánlhassák az állampolgárok az 1 százalékukat. Kérem, most már ez az ön felelőssége.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Juhász Gábor képviselő úr következik kétperces időtartamban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, hogy azon tulajdonképpen nincs vita, hogy forrás kell az újjáépítéshez. Szeretném, hogy amikor megállapítást tesz valaki arról, hogy miről folyik a vita, akkor emlékezetébe vésné, hogy nem arról van szó, hogy ezt bárki vitatná.

Itt arról folyik a vita, hogy hogyan lesz a forrás, mennyi forrás lesz, ez a forrás honnan kerül majd elvételre, és milyen módon kapja meg a sportcsarnok és intézményei. Ha a vitánál tartunk, meg kell mondanom, hogy Csizmár úr, én is és Horváth képviselőtársam is tagja a bizottságnak, és úgy emlékszem, hogy ő konkrétan ott is elmondta jó néhány aggályát. Ezzel együtt, úgy gondolom, a Szocialista Párt képviselői ott is általános vitára alkalmasnak tartották, mint ahogy, azt hiszem, abban sincs vita közöttünk, hogy a többség most is általános vitára alkalmasnak tartja. Az általános vita tulajdonképpen nem szól másról, mint hogy próbáljuk körbejárni és - ha tudjuk - javítani ezt a dolgot.

Ami az időpontokat illeti: ha valamit hűtünk és túlhűtünk, az esetenként épp olyan komoly probléma, mintha túlságosan forró fejjel akarnánk.

A felelősség kérdésével kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy úgy hiszem, hogy amikor ezt az egész 1 százalékpontos kérdést vizsgáljuk, akkor jól kell látni azt, hogy ez az eljövendő beruházásnak egy töredéke lesz. Tehát úgy gondolom, hogy az egyik oldalról a jó megoldás azt is jelenti... - nekem ez egy jó megoldás, szeretném hangsúlyozni, támogattam a bizottsági ülésen is, ám legyen ez, nincs vele semmi bajom. Azt, hogy szakszerűtlen, vagy nem pontos, és vita van, majd netán az Alkotmánybíróság megmondja, hogy az idén érvényes-e, vagy érvényesíthető-e, vagy csak a jövő évben, ez már a "kétszer ad, aki a gyorsan ad" érvet természetesen tönkre teszi. De ez egy másik ügy. Úgy gondolom, hogy az a jó, ami nem von el forrásokat máshonnan - tehát érdemes végiggondolni. Úgy hiszem, hogy az a jó, ami jelentős forrást biztosít.

Azt hiszem, hogy a Szocialista Párt nevében kijelenthetem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy a Szocialista Párt mindig is partner lesz abban, hogy ha a kormány újjá akarja építeni ezt a sportcsarnokot, a megfelelő pénz rendelkezésére álljon. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Horváth László képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Ami az időszerűséget illeti, illetve a jelenlegi rendelkezést, illetve a törvényjavaslat esetleges elfogadása utáni rendelkezés alkotmányosságát, vagy a törvény szellemének betartását, azért hoztuk vissza ezt a második változatot, mert a parlament jogi apparátusa, az ISM jogi apparátusa és a Pénzügyminisztérium apparátusa is megnézte. Csizmár képviselő úr ez irányú kérdéseire pedig azt mondták, hogy nincs ok az aggodalomra, megadták az indoklást is. Gondolom, hogy ez a bizottsági ülés jegyzőkönyvében részletesen fellelhető.

De való igaz, hogy a szándék komolyságát vagy eltökéltségét kérdőjelezné meg az, ha valaki nem a bizottsági vita szakaszában, nem a bizottsági indítvány kidolgozásának a szakaszában mondja azt, hogy vannak megfontolásra érdemes ötletei, hanem itt, amikor tudja, hogy szűkös az idő. Nem ez a gond, mert bárki bármikor a képviselői jogán módosító indítványt adhat be. Csak azt nem értem, hogy egy héttel ezelőtt miért nem konzultáltunk arról - merthogy volt rá egy hónap -, hogy az ilyen felvetések és aggályok, a mértékletességre, az óvatosságra vonatkozó aggályok felmerüljenek. Miért nem akkor? Miért kellett megvárni azt, hogy itt, a plenáris ülés idején olyan vitát folytassunk, amire kaphatók lettünk volna, és nagyon szívesen lefolytathattuk volna a bizottság keretein belül, vagy akár a frakciók között. Csak egész egyszerűen, komolyan mondom, először az volt az érzésem, hogy nem dupla csapatokat versenyeztetnek egyes pártok egyazon versenyszámban, hanem egyéni indulásról van szó, de úgy látom, hogy már közel sem ez a helyzet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percben a hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Borzasztóan sajnálom, amikor a kormánypárti padsorokban feltételezésekbe bocsátkoznak, és csak azért, mert az előzetes elképzelésekhez képest (Horváth László: Kérdés volt...) több hozzászólás van most itt, a plenáris ülésen, és ha adott esetben problémákat vet fel az ember, akkor egyesek ezt már rögtön úgy minősítik, hogy párton belüli verseny, amit nem is tudok értelmezni, és a másik az, hogy megakadályozzuk a törvény gyors elfogadását.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Nem a Szocialista Párt akadályozza meg e törvényjavaslat gyors elfogadását, hanem a parlament ülésezési rendje, amit éppen egyébként ma délután fogadott el a kormánypárti többség. Mi pedig ezzel nem értettünk egyet. Ha az Országgyűlés a jövő héten ülésezne, akkor egészen más lenne a szituáció, mint akkor, ha három hét múlva ülünk össze újra. (Horváth Lászlóra reagálva:) Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Kérjen szót, és akkor erre majd nyilván el tudja mondani az észrevételét.

Azt gondolom, hogy nem érdemes itt egymásra mutogatni. Szerintem abból kellene kiindulni a kormánypárti oldalon is, hogy van előttünk egy törvénymódosító javaslat, ez a törvénymódosító javaslat nem nyerte meg mindenkinek a tetszését - nem a célja miatt, hanem ahogyan meg van fogalmazva. Lehet, hogy éppen a képviselőnek ebben nincs igaza, de akkor is joga van itt, a plenáris ülésen elmondani az aggályait. Önöknek joguk van meggyőzni bennünket, hogy azok az aggályok nem állnak fenn. Ha önök meggyőztek bennünket, akkor adott esetben együtt is szavazhatunk. De olyan feltételezéseket, amelyekbe önök belemennek, egyszerűen vissza kell utasítani!

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csizmár Gábor képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Babák Mihály képviselőtársam nem nagyon kíváncsi a válaszészrevételemre, mert összecsomagolt és távozott. Nyilván nagyon érdekli a vita. De azért mégiscsak szeretnék reagálni az ő hozzászólására is. Nem igaz az az állítás, hogy meg vannak fosztva az állampolgárok az adakozási kedvüktől, mert hiszen ma is államilag hirdetett számlaszámra be lehet fizetni a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére. Az újsághírek szerint már majdnem 90 millió forint össze is gyűlt. Tehát ma is van módjuk a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére pénzt felajánlani az állampolgároknak. Ez egy fontos alappillér.

Másodszor: azt gondolom, hogy fordítsuk vissza azt a logikát, amit Babák Mihály használt, hogy az én felelősségem lesz - mondja -, ha nem ajánlhatnak fel az állampolgárok a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére 1 százalékot, vagyis nem rendelkezhetnek erről. Akkor visszakérdeznék: kinek a felelőssége az, hogy akik február 7-ig megtették az adóbevallásukat, és rendelkeztek az 1 százalékról, azok nem tehették meg? Mert egyébként az a helyzet, hogy aki február 7-ig bevallotta az adóját, és rendelkezett az 1 százalékról, az nem teheti meg, hogy a BS-re ajánljon fel pénzt. Akkor ez kinek a felelőssége, tessék mondani? Egyszerűen butaság, hogy menetközi változásokon vitatkozunk.

Azt gondolom, hogy minden normális, civilizált államban egy folyamat közben nem fogják megváltoztatni a folyamatra vonatkozó szabályokat. Ha ezt mégis - merthogy állítólag ez a sürgető ok - meg akarja tenni a kormánytöbbség, akkor legalább két percre gondolkodjon el, hogy szabad-e menet közben változtatni a szabályokon, vajon ez az alkotmányossági szűrőt kiállja-e. Itt nincs másról szó, mint hogy keressünk egy jobb, értelmesebb és a BS számára több forrást biztosító, az állampolgárok számára is kedvezőbb megoldást. Ha erre nem hajlandók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), mert politikai vitát akarnak folytatni, az más kérdés, de úgy gondolom, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) most inkább ezt a technikai kérdést kellene egymás között megbeszélni, hogy van-e jobb megoldás.

Köszönöm.

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Újabb kétperces sor végére értünk, és megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Csak azért veszem elő ezt a szóhasználatot, ezt a megszólítási formát, mert a kormánytöbbség éppen ma fogadta el újra azt a - önök úgy nevezik - munkarendet, amelyről már többször láttuk, hogy nehezíti az Országgyűlés működését. Ez a mai példa ismét ezt mutatja.

Miről folyik a vita? - tette fel a kérdést Tállai András képviselő úr, és itt többen a fideszes képviselők közül szemrehányást tettek a szocialista képviselőknek azért, hogy mást mondanak - hangsúlyozom, kivétel nélkül egyéni álláspontot mondtak, senki nem beszélt közülük a szocialista frakció nevében, mindenki a maga álláspontját mondta az eddig fölszólalók közül -, mint amit egy, azt hiszem, decemberi pártközi megbeszélésen a Szocialista Párt képviselője mondott.

Nos, én értem önöket, hogy azt gondolják, minden pártban az a helyzet, hogy ha a párt vagy a frakció vezetője valamit mond, akkor a többiek gondolkodás nélkül mennek utána. De szeretném önöket megnyugtatni, hogy a Fidesz esetében sem ez a helyzet, mert amikor a költségvetési bizottságban vitatkoztunk erről a törvényjavaslatról, akkor bizony a Fidesz-frakció több tagját is sikerült meggyőznöm arról, hogy nem a legjobb megoldás az, amit az ifjúsági és sportbizottság javasol, és - mint ezt a bizottsági vélemény ismertetésekor is elmondtam - a kormánypárti szavazatok is megoszlottak a bizottsági szavazásnál. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni fideszes bizottsági képviselőtársaimat azzal, hogy meg is mondom, kik voltak azok. Rájuk bízom ezt, hogy önök tegyenek töredelmes vallomást a frakcióban, ha nem tartanak ettől.

De hogy a dolog érdemére térjek: szemben Tállai képviselő úr és Horváth László képviselő úr feltevésével, itt egy érdemi vita folyik. Érdemi vita, amelyik folyt - feltételezem - a szocialista frakción belül is, mert legalábbis a költségvetési bizottságban láttam, hogy vannak olyan szocialista képviselők, akik szívvel-lélekkel támogatják ezt a javaslatot, és vannak olyan szocialista párti képviselők, akik nem. Be kell vallanom, hogy az SZDSZ-frakcióban is különböző álláspontok vannak ebben a kérdésben, és nálunk ez nem elképzelhetetlen.

Miért vannak ezek az álláspontok? Azért, mert a kérdés érdemében térnek el a vélemények, nem abban a kérdésben, hogy a cél: a Budapest Sportcsarnok - vagy a helyébe épülő más nevű sportcsarnok, ha jól értem a kormány elképzeléseit - finanszírozására megoldás szülessék. Ebben nincs vita, hogy erre szükség van. Ezért nem tartom szerencsésnek Gémesi György képviselő úrnak azt a mondatát, amivel, azt hiszem, zárta a fölszólalását, hogy az szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, aki mindig örül a magyar sportolók eredményeinek. Mert nem a célról van szó, hanem arról van szó, hogy ez-e a jó módszer a finanszírozásra.

Az sem igaz, hogy azok, akik az 1 százalékkal támogatnák ezt a célt, bármiről is lemondanak, mert hadd emlékeztessem még egyszer mindnyájunkat arra, hogy itt nem a saját pénzét adja oda az, aki az 1 százalékról rendelkezik, hanem az állam, a költségvetés pénzét. Nincs szó adakozásról! Nem igaz az, amit Molnár László képviselő úr mondott, hogy aki majd elmegy mellette, az azt mondhatja, hogy a mi pénzünkből épült. No, olyan értelemben persze a mi pénzünkből, hogy a költségvetés pénze is valamennyiünk pénze; de nem az ő saját pénzéből, hanem abból a pénzből, amit már adóban befizetett, annak az 1 százalékáról rendelkezett az illető! És majd látni fogják, hogy ez egy nagyon fontos mozzanat ebben a vitában.

Helyes dolog-e - még egyszer visszatérek rá - a Budapest Sportcsarnok újjáépítését fölvenni az 1 százalékból megvalósuló célok közé? Mi is ez az 1 százalékos rendszer? Miért alakítottuk ki 1996-ban? - mármint szocialisták és szabad demokraták, mert a Fidesz nem támogatta, nem szavazta meg ezt a törvényjavaslatot annak idején. Azért, mert olyan megoldást kerestünk, ahol azokra a célokra, elsősorban a civil szervezetek és az egyházak finanszírozására, ahol szükség van állami pénzre - ma, ezerkilencszázkilencven-valahányban még, bár hosszú távon azt szeretnénk, ha a polgárok maguk finanszíroznák ezeket a célokat -, de nemkívánatos, hogy az állami szervek döntsenek, sem az, hogy a parlament döntsön, sem az, hogy a kormány döntsön, mert olyan intézményekről, olyan társadalmi szerveződésekről van szó, amelyeknek a létéhez hozzátartozik a mindenkori államhatalomtól való függetlenség - és ilyen céloknak elsősorban a civil szervezeteket és az egyházakat tekintjük, bizonyos értelemben kulturális és tudományos célok is ide sorolhatók, bár ez már problematikus -; tehát az volt a cél, hogy itt teremtsünk egy olyan formát, ahol a finanszírozás, a pénz állami pénz, de a döntéshozatalt átengedjük a polgároknak. És így választottuk ki több-kevesebb sikerrel azokat a célokat, amelyeket ide besorolunk. Azt gondolom, hogy egy nagy állami beruházás nem ide való, nem ilyen cél. Semmi baj nem történik akkor, ha erről a költségvetésről döntő Országgyűlés meg a kormány maga dönt. Tehát a lényegénél fogva nem ide való.

Mi a valóságos helyzet ennek a rendszernek a működésével? Itt többen mondták azt, hogy a polgároknak csak a fele rendelkezik. Tévednek: a felénél jóval kevesebb rendelkezik. Amióta ezt a rendszert 1996-ban elhatároztuk és '97-től bevezettük, az első 1 százalékról évről évre az adófizető polgároknak körülbelül az egyharmada rendelkezik. Itt vannak előttem a számok. Az első évben valamivel több mint 1 millióan rendelkeztek; tudják valamennyien, hogy több mint 4 millióan fizetnek személyi jövedelemadót, tehát akkor még alig egynegyede volt az, aki rendelkezett. Az 1998-as bevallásoknál 12 százalékkal emelkedett a rendelkezők száma, '99-ben már nem emelkedett, hanem valamelyest csökkent. Ugye, hozzájött a második 1 százalék '98-tól. Abban, hogy '98-ban emelkedett, valószínűleg szerepet játszik az, hogy az egyházaknak külön lehetett rendelkezni, és a nagy egyházak is meg általában az egyházak erős propagandát folytattak, hogy a javukra rendelkezzenek az adófizetők. Ez behozott annyi adófizetőt talán az első 1 százalékhoz is, hogy ez 12 százalékkal nőtt. 1999-ben már nincs emelkedés. Tehát úgy tűnik, hogy elég stabil az adófizetőknek az a kevesebb mint egyharmada, aki ezt a lehetőséget egyáltalán igénybe veszi.

A következő kérdés: arról beszéltünk itt, hogy az első 1 százalék kedvezményei között ott vannak egyfelől az alapítványok és civil szervezetek, társadalmi szervezetek, másfelől pedig beletettünk különféle országos intézményeket, közgyűjtemények, Akadémia, alapprogramok, színházak s a többi. Az az érdekes, hogy a rendelkező adófizetőknek '97-ben 87 százaléka, '98-ban 90 százaléka, '99-ben 91,5 százaléka a társadalmi szervezetek, alapítványok javára rendelkezett, és ezen nagy országos célok részaránya 10 százalék alatt maradt, tisztelt képviselőtársaim! Tehát az adófizető állampolgárok nagyon is egyetértenek azzal az eredeti törvényhozói szándékkal, hogy a civil szférának és a második 1 százaléknál az egyházaknak jusson ez a pénz, és nem akarnak tőlük távol álló, nagy országos célokra adakozni - legalábbis ezt mutatják a számok.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy félreértése ennek a rendszernek az a szándék - még akkor is, ha az első hatpárti egyeztetésen minden párt jelen levő képviselője ezt támogatta -, félreértése a rendszernek az a gondolat, ami ebben a törvényjavaslatban meghúzódik.

Mi történhet, tisztelt Országgyűlés, ha az Országgyűlés többsége ezt a törvényjavaslatot elfogadja? Két dolog lehetséges, itt erről többen beszéltek a mai vitában. Az egyik, hogy ugyanannyian, lényegében ugyanannyian rendelkeznek a jövőben is, és elég nagy a valószínűsége annak, hogy ez így fog történni annak alapján, ami az elmúlt három évben tapasztalható volt; és akkor az történik, hogy ha egy nagyon intenzív kampány lesz a Budapest Sportcsarnokhoz történő adóátirányítás mellett - szándékosan ezt a szót használom és nem beszélek felajánlásról vagy adakozásról, mert senki sem a saját pénzéről rendelkezik itt, hanem a költségvetés pénzéről -, akkor valamivel kevesebb pénz jut más célokra. Ez az egyik lehetőség.

A másik lehetőség, amit Gémesi képviselő úr feltételez, és többen egyetértenek vele, hogy majd kibővül ennek az intenzív kampánynak a hatására azoknak a köre, akik egyáltalán ebbe az adóátirányítási, 1 százalékos rendszerbe bekapcsolódnak.

(17.20)

Hogy az első esetet hogyan ítéljük meg, ebben nyilván eltér a véleményünk... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

ELNÖK: Képviselő úr, tájékoztatnom kell, hogy az ajánlás értelmében, ahogy az elnök úr erről önöket előttem tájékoztatta, tíz perc áll rendelkezésre a képviselői felszólalásokra.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök asszony, engedélyt kérek arra, hogy egy percben befejezzem most ezt a felszólalást.

ELNÖK: Képviselő úr, van kétperces hozzászólási jelentkezés. Önnek lehetősége nyílik arra, hogy további két percben szót kérjen. Köszönöm a hozzászólását. (Bauer Tamás: Jó, akkor köszönöm szépen.)

Két percben megadom a szót Horváth László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

HORVÁTH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Bauer Tamás képviselő úr felszólalására annyiban reflektálnék, tudniillik feltette a kérdést, hogy ez-e a legjobb megoldás a finanszírozásra. Az a kérdés lényege, hogy ebből a forrásból lehet-e finanszírozni az újjáépítést. Nem, ebből a forrásból önmagában nem lehet!

De mit lehet biztosítani? Azt, ami egyébként ma is tapasztalható, hogy pontosan az említett, féltett társadalmi szervezetek, egyesületek kapcsolódnának be ebbe az újjáépítésbe, pontosan azért, mert őértük is volt ez az intézmény. (Bauer Tamás: Csacsiság!) Őértük is volt ez az intézmény! Nem értem, ez miért csacsiság, nézze meg a felajánlók névsorát! (Mádai Péter: Nem azért adom nekik az 1 százalékot, hogy továbbadják a sportcsarnoknak!) Bocsánat! Azért, mert be akarnak kapcsolódni egy mozgalomba. Ez hihetetlen, de akkor is higgyék el, képviselőtársaim! Lehetett látni a tragédia bekövetkeztének első pillanatától, hogy volt egyfajta összefogás, tetszik vagy nem tetszik, de inkább tetsszen! Miért baj ez?

És hogy van-e helye itt? Hogy nagy állami beruházásnak itt nincs helye?! Könyörgöm, azért a Nemzeti Színház is itt van, nem, ebben a rendszerben!? Itt van benne a Nemzeti Színház is! Akkor az egyéb intézményekkel együtt miért bánt minket az, hogy bent van a sportcsarnok újjáépítésnek a programja is?

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Önt illeti a szót, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha tehát az történik, tisztelt Országgyűlés, hogy többel rendelkeznek, az nem jelent mást, mint hogy kevesebb pénz marad az állami költségvetésben.

És ebben az esetben az történik, hogy a törvényjavaslat elfogadásával nem érnek el semmit, különösen ebben az évben, hiszen ebben az évben a költségvetés nem tartalmazza a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére vonatkozó költségvetési kiadásokat. Tehát amennyivel többel rendelkeznek az 1 százalékukból a BS javára, annyival kevesebbet fog az állam a költségvetési tartalékból erre a célra fordítani. Valójában tehát ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával a Budapest Sportcsarnok újjáépítése egyetlen fillér pénzzel nem fog gazdagodni. Ezen is látszik, hogy ez a törvényjavaslat ennek a célnak a megoldására alkalmatlan törvényjavaslat, nem ide való.

Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni: többen beszéltek - Gémesi képviselő úrral kezdődően - 150-200 milliós többletpénzről a BS javára. Ez a 150-200 millió is morzsa ahhoz a 20 milliárdos összeghez képest, ami kell. De kérem szépen, 1999-ben az összes nem civil szervezet kapott 154 milliót az 1 százalékos adóátirányításból, itt jó esetben 20-30 millió az, amire számíthatnak. Ezért érdemes ezt az álmegoldást, ezt a látszatmegoldást egy törvénymódosítással bevezetni?

Azt hiszem, öncsalás ez a törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy akik beterjesztették, egyszerűen nem nézték meg a számokat, nem gondolták végig, hogy mit javasolnak. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván még felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkező nincsen.

Ez esetben megkérdezem Horváth László képviselő urat mint előterjesztőt, kíván-e a vitában elhangzottakra most válaszolni. (Jelzésre:) Nem kíván a képviselő úr válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásról a holnapi napon határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról szóló, 24/1997. (III.26.) Ogy. határozat végrehajtásáról szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája.

Az előterjesztéseket J/1466. és H/2181. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Manninger Jenő közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a jelentés előterjesztőjének. Öné a szó, államtitkár úr.