Felszólalás adatai

Az igazi problémánk az, és erre majd kitérek, hogy ha már felismertük, hogy nagyobb szuverenitást, önállóságot, saját felelősséget és hatásköröket is érdemes az ombudsmanhelyettesekhez telepíteni vagy visszatelepíteni, akkor nem érdemes ezt lépésenként megtenni, akkor érdemes volna ezt más egyéb feladatok esetében is megtenni, vagyis hasonló módon kiteljesíteni az ombudsmanhelyettesek saját felelősségét.

Annak idején a szakombudsmanok helyettessé való lefokozására az volt a fő indok, és valamilyen hivatali hierarchia szempontjából ez lehetett létező indok, hogy munkahelyi konfliktusok származtak az ombudsmani hivatalban abból, hogy nem voltak egyértelműek a főnöki-beosztotti viszonyok, az alá- és fölérendeltségi viszonyok. Ez bizony lehetett-e így? Csak azt a költői kérdést érdemes volt már akkor is, és most is érdemes feltenni, hogy a munkahelyi béke mégoly fontos szempontja előbbre való-e, vagy az a társadalmi presztízs, tekintély, önállóság és autonómia, ami az ombudsmani rendszer sajátja volt, és ami komoly szerepet játszott abban, hogy ma is ez az intézményrendszer - vagy tegnapig legalábbis ez az intézményrendszer volt - tudtommal a legnagyobb közbizalmat viselő demokratikus intézmények egyike.

Azt hiszem tehát, hogy hibáztunk, amikor a korábbi törvényben nem kellő szuverenitást hagytunk meg a helyettessé lefokozott szakombudsmanoknál.

(19.10)

Hibáztunk azért is, mert könnyen lehet, hogy volt ott - nyilván ők tudják, akik benne éltek - különböző személyes konfliktus itt a "ki van fölül, ki van alul" című viszonyrendszerben. De nem jó az, mint azt számos más esetben is tapasztalhattuk, ha ad hoc egyetlen személyi problémára vagy egyetlen gubanccsoportra alkotunk törvényt.

De ennek a mostani módosításnak a kapcsán mégiscsak az a lényeg, hogy az üdvözlendő, hogy újabb és önálló hatásköröket telepít vagy telepít vissza a javaslat az ombudsmanhelyettesekhez, és úgy érzem, hogy szimbolikusan az a szép név, amit találtak nekik, hogy mostantól lehet szép magyar szóval szószólóknak hívni őket, és az autonómia irányában tett, ha nem is praktikus, de szimbolikus lépés - a szószóló valamilyen önállóságot, valamilyen első számú megkülönböztetett szerepet sugall, míg ha valaki csak helyettes, akkor föltehetőleg az egyetlen ombudsmannak és egyetlen szószólónak inkább a súgója lehet. De nem így hívjuk most őket, hogy ilyen meg olyan ügyek súgója, akik súgnak üzeneteket a főszószólónak, hanem önálló szószólói minőségben nevezzük el őket, és ez is helyes.

Helyes az is, és nyilván a szimbólumoknál és a szép magyar névnél nagyobb jelentősége van annak, hogy önálló jogszabály-kezdeményezési lehetőséget, bizonyos stratégiák önálló figyelemmel kísérésének jogát és önálló nemzetközi feladatot is telepít a két szószólónak - azelőtt ombudsmanhelyettesnek - a javaslat.

Ha ennyi minden szépséget tudok elmondani egy kormánypárti képviselő-kolléga előterjesztésével kapcsolatban, akkor mi az - mert nyilván van -, amit azért bírálunk vagy hiányolunk benne? A jobb szó az, hogy hiányolunk. Lesz majd egy-két apró dolog, amit bírálunk is, de a hiányt szeretném hangsúlyozni. Ha már elindultunk egy jó irányban, a szószólók - hadd mondjam én is így - autonómiájának és önálló eljárási jogának helyreállítása irányában, akkor nem kéne szószólónként ennél a három feladatnál megállni, akkor lehetne még egyéb kérdésekben is nem egyszerűen a főombudsmannak alárendelt, hanem önálló feladatot is biztosítani nekik.

Ugyan nem a mi módosító javaslatunk, a miénk másra vonatkozik, de ahogy látom a már Jávor Benedek kollégánk által beadott módosító javaslatot, az éppen ebbe az irányba megy el. Lehet, hogy túl messze megy, de az irányt mindenképpen helyesnek tartjuk, tehát a további önálló feladatok telepítési lehetőségét az ombudsmanhelyettesekhez, illetve szószólókhoz.

Még egy dolog, amit a további lépések elmaradása mellett hiányolunk vagy inkább fölvetnénk. Úgy fogjuk fel általában a jogalkotásban, pedig erre ennek a szép hivatásnak az elnevezése nem ad okot, hogy a jövő nemzedék ombudsmanja vagy szószólója gyakorlatilag zöldombudsman; szoktuk is így nevezni. Ez egy fontos feladat, és a jövő nemzedék szempontjából valóban lényeges a fenntartható fejlődés és a fenntartható környezet őrének funkciója. De ha komolyan vesszük ezt a nevet - és annak idején nem volt véletlen, hogy így neveztük el ezt az ombudsmani hatáskört, és nem egyszerűen zöld- vagy környezetvédelmi ombudsmannak hívtuk -, tehát ha komolyan vesszük a jövő nemzedékért viselt felelősséget, akkor ez a környezetvédelmi ügyek figyelemmel kísérésén és a szószólói szerep e területen való vállalásán túl mást is jelent. A jövő nemzedékéért való szót emelés feladatkörébe tudniillik ez esetben beletartozik a gyermekvédelem, a gyermekszegénység, a népességpolitika vagy akár a kulturális örökségvédelem, és így a kulturális örökség továbbadhatóságának kérdése is.

Természetesen nem akarom parttalanná szélesíteni az illető úr vagy esetleg későbbiekben hölgy feladatát - már most a jövő nemzedékről beszélek, a másik már hölgy most is -, de azt mondanám, hogy ha végiggondoljuk a feladatkörének a teljességét, akkor nem biztos, hogy csak a nemzeti fenntartható fejlődés stratégiáját kell az ő figyelmébe ajánlanunk. Akkor könnyen lehet, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemmel és más, a jövő nemzedék iránti felelősséggel összefüggő stratégiákkal is bővíteni lehetne az ő feladatkörét.

Elmondanám azt is, hogy mi az, ami szerintünk így pontatlan, tehát ami nem egyszerű hiányérzet vagy a bővítési lehetőségekre való figyelemfelhívás, hanem inkább, ha lehet, a korrekcióra és a javításra való figyelemfelhívás. Eszünk ágában sincs lebecsülni - hogy is lenne? - a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia fontosságát, és azt, hogy a nemzetiségek szószólójának - most leegyszerűsítve mondom a nevet - van külön feladata abban, hogy a felzárkózási stratégia nemzetiségi, nyilván különösképpen roma vonatkozásait figyelemmel kísérje. Csak ott látunk némi jogszemléleti következetlenséget, hogy míg a fenntartható fejlődési stratégiát, ahogy a szövegben szerepel is, az Országgyűlés fogadta el - tehát ez egy országgyűlési szintre emelt stratégia, ezért elég logikus, hogy az Országgyűlésnek felelős ombudsmani rendszerben helyezzük el a figyelemmel kísérését -, addig a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia az kormánystratégia. Ez nem azt jelenti, hogy kevésbé fontos, de azért azon érdemes egy másodpercet gondolkodni, hogy az ombudsman, vagy akár a szószóló, aki a kormánynak nincs alárendelve, hogyan viszonylik egy kormánystratégiához. Nyilván figyelemmel kíséri azokat a folyamatokat, amik ebből következnek, de talán az volna a tisztább helyzet, ha a figyelemmel kísérés eredményei valahogy a parlamentnek csatolódnának vissza, vagy ha nem kötelező feladatként kapna egy, a kormányfeladathoz való kapcsolódást.

Magam nem vagyok jogász. Nem is én találtam ki, hogy itt talán valami lépcsőkeverés van a dologban, de én is úgy érzem, hogy érdemes rá odafigyelni, ezért adtunk is be ennek a technikai szemléleti következetlenségnek a kiküszöbölésére módosítót.

A másik, mondjuk így, kritikai elemünk, hogy mind a két szószóló új feladatai között azonos megfogalmazással szerepel egy olyan nemzetközi feladat, hogy nemzetközi tevékenységével a szószóló elősegíti az ilyen-olyan, tehát a szakterülethez kapcsolódó hazai intézményrendszer értékeinek bemutatását. Nyilván nagyon fontos bármely hazai intézményrendszer értékeinek külföldi bemutatása, ez azonban az ombudsmani rendszer lényegétől talán idegen. Az ombudsman és a szószóló nem országimázsközpont, vagy nem Lovas István, aki helyreigazítja a nemzetközi sajtót, ha valami csúnyát ír. Neki feladata a nemzetközi kapcsolatok tartása, ez természetes, de az elsődleges feladata az, hogy itthonra, ennek az intézményrendszernek értékeire és hibáira is rámutasson. Tőle azt várni, hogy a nemzetközi színtereken meg csak az értékeket mutassa be, ez egy kicsit furcsa feladat. Azt hiszem, hogy a különböző intézményrendszer nemzetközi bemutatásához az ombudsmanhelyettes mint szakember hozzájárulhat, de azt egyoldalúan az ő feladatává tenni, hogy kifelé az értékeket mutassa, itthon meg szükségképpen, mert ez egy szóvá tevő feladat, a hiányosságokra mutasson, az nem szerencsés.

Jól el tudnék képzelni egy olyan megfogalmazást, hogy ezek a szószólók hozzájárulnak a maguk szaktudásával ahhoz, hogy a nemzetközi színtereken be lehessen mutatni az intézményrendszer értékeit, de ők maguk nem országimázsközpont, nem ez a feladatuk, ezért azt hiszem, hogy ezt vagy árnyaltabban kellene megfogalmazni, vagy ezt a feladatot nem kéne itt külön kiemelten szerepeltetni.

Adtunk be módosító indítványt, ahogy mondtam már, az egyik probléma kiküszöbölésére. A végleges szavazási magatartásunk kialakításához nyilván figyelembe fogjuk venni, hogy ezeket a szerintünk szükséges módosításokat tudja-e a többség akceptálni vagy nem. De a megfogalmazott irányt, tehát a szuverenitásbővítés irányát mindenképpen helyeseljük.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)