Felszólalás adatai

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló T/3740. számú törvényjavaslat, ha nem is sarkalatos kérdést jelent a magyar törvényhozás történetében, de mindenesetre a törvénytervezet egy 1990 óta, a rendszerváltozás utántól húzódó vitára kíván pontot tenni. Ezért nagy a jelentősége.

Azért is nagy jelentőségű, mert más a szerepe a fegyvernek és más a jelentősége a fegyvertartás lehetőségének a polgári demokráciákban és más a diktatúrákban. Az alapvető különbség az, hogy egy jogállamban a fegyverek nem veszélyeztethetik a politikai szabadságjogokat, nem fenyegethetik a törvénytisztelő és törvényeket betartó állampolgárokat, és nem lehet az uralkodó osztály státusszimbóluma sem. Az elmúlt rendszerben, a diktatúra idején a fegyverviselés túlnyomóan a diktatúra végső elnyomó eszköze volt. A munkásőrség pisztolyai és géppisztolyai nyíltan és egyértelműen fenyegették a demokráciára vágyó nemzetet. Tíz év alatt sokat változott a helyzet. Sikerült a munkásőrség fegyvereit begyűjteni, a politikai rendőrség volt tisztjei sem rendelkeznek már remélhetőleg fegyverekkel.

Hogy a kérdés törvényi rendezése újból szükségessé vált, az azt jelzi, hogy még mindig nem találtuk és nem is találhattuk meg ennek a folyamatnak a hosszú időre szóló, a társadalmi elvárásoknak és az emberi élet alkotmányos védelmének megfelelő legjobb megoldását. A Magyar Igazság és Élet Pártja úgy gondolja, hogy ez a törvénytervezet is csak egy lépés ezen az úton. Vannak a törvénytervezetben új és támogatható szabályok, ugyanakkor találtunk benne olyan új szabályokat, amelyekkel nem értünk és nem is érthetünk egyet.

(15.30)

A Magyar Igazság és Élet Pártja határozottan elutasítja az amerikai típusú liberális megoldású fegyverviselés rendszerét, és egyetért az Alkotmánybírósággal abban, hogy hazánkban nem lehet alkotmányos jog az emberi élet kioltására alkalmas fegyverek tartása. De ilyen liberális a fegyvertartás Izrael államban is.

Mi - a sport és bizonyos esetekben a vadászat kivételével - a fegyverviselést vagy a fegyvertartást, vagy a fegyverhasználatot szükséges rossznak tartjuk, és mint ilyet, csakis ott és azokban az esetekben tartjuk elfogadhatónak, ahol a törvénytisztelő állampolgárok biztonságát szolgálják. Ilyen terület elsősorban a honvédelem, ahol természetes, hogy maximális ismeretekkel kell rendelkezni a fegyverhasználat és a fegyverviselés, valamint a szabályok vonatkozásában is. A bűnügyi rendőrség is ilyen. Komoly megszorításokkal a nemzetbiztonsági és egyéb fegyveres szolgálatok esetében is elfogadható.

Ezek azok a területek, ahol az állam állami szolgáltatásként garantálni képes a törvények betartatását, szükség esetén fegyverrel is. Ezekben az esetekben a fegyver törvényesen és végszükség esetén az önvédelmen túlmenően is rendeltetésszerűen használható. Ezek azok a területek, ahol a fegyver olyan kezekben van, akik nagy gyakorlattal és szakértelemmel a törvények ismeretében használják fel, és a törvényeknek megfelelően alkalmazzák. Az ideális állapottól azonban még nagyon messze vagyunk. Sajnos, a rendszerváltozás óta, a legutóbbi évekig folyamatosan emelkedett Magyarországon a fegyveres bűnelkövetések száma, a bűnözők birtokában a szakértők szerint is nagy mennyiségű fegyver van. Ezeknek a fegyvereknek nagy része a törvényben katonai fegyvernek minősített eszközökből áll.

Bár az utóbbi két évben az erőszakos, fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma csökkent, de a kint lévő, bűnözők kezében lévő fegyverek száma természetesen még a mi viszonyainkhoz képest is igen magas. Ezen vitathatatlan tény sarkall minket arra, hogy megállapítsuk, hogy a törvénytervezetben található fegyvertartási korlátozások nem teljesen megalapozottak, és jelen helyzetben inkább biztatást jelentenek a fegyveres bűnözőknek, mint hogy a polgári biztonságot növelnék. Így elfogadhatatlan számunkra az, hogy csak a kormányrendeletben meghatározott pénzösszeg feletti kíséretet ellátó vagyonőrök kaphassanak fegyvert. Ezt már szemléletesen több előttem szóló képviselőtársam is ecsetelte.

Alapjában egyet tudunk érteni azzal, hogy az országgyűlési képviselők alanyi jogon biztosított önvédelmi fegyverviselete megszűnjön. Az utóbbival kapcsolatban meg kívánom jegyezni, hogy én soha nem éltem ezzel az alanyi jogommal, nem is tartottam fegyvert, tehát elfogulatlanul tudom kijelenteni, hogy ez csak egy deklarált jog általában. Az országgyűlési képviselők, különösen a vidékiek minden harmadik hetüket választókerületeikben töltik, falvakban késő estébe nyúló rendezvényeken vesznek részt, és ma már az első parlament képviselőihez képest értékesebb kocsikon közlekednek vagy közlekedünk.

Így a rendőrség által is elismerten potenciális célpontjai vagyunk az országúti rablóknak. Érdekes módon ilyen hirdetésekkel lehet ezt igazolni, hogy amíg hirdetik a külföldieknek, ugyanakkor magyarul is ide van írva, hogy hogyan védjük meg magunkat a fegyveres útonállóktól. Annak igazolására ezt a szórólapot bemutattam - az ORFK magyar, angol, német, francia és orosz nyelven, jókora POLICE felirattal ellátott figyelmeztető szórólap -, amely az országúti úgynevezett trükkös lopásokra, rablásokra figyelmezteti az autósokat. A szórólapon ugyan nem szerepel, nem tudom, miért, ha már kiadtak ilyet, hogy sajnos erőszakos fegyveres rablás is gyakran előfordul.

Ilyen helyzetben a törvény szerint mégis meg kell fosztani az országgyűlési képviselőt attól a védekezési lehetőségtől, amit a törvény a tanácsvezető bíróknak megad, és amit bármelyik rendőrtiszt magánemberként is igénybe vehet. Nem is beszélve arról, hogy komoly visszatartó ereje van annak, hogy ezt a deklarált jogot, amit általában a legtöbb országgyűlési képviselő nem vesz igénybe... - de a bűnöző esetleg gondolhat arra, hogy az országgyűlési képviselőnek esetleg lehet fegyvere is, attól függetlenül, hogy, mint mondtam, az esetek többségében nem is igénylik. Az országgyűlési képviselőnek ugyanis úgy kell viselkednie - ez egyértelműen a törvényből következik -, hogy ne kerüljön ilyen fegyveres konfliktusba.

A polgármesterek vonatkozásában is van egy helyzet: nyilvánvaló, hogy sokkal kevésbé van kitéve a veszélynek egy 1000-1200 lakosú község polgármestere, mint egy jókora jövedelmű, általában több milliós kocsival közlekedő polgármester, például a budapesti főpolgármester. Itt is helyesnek tartjuk az egyéni mérlegelést.

Az országgyűlési képviselők esetében ez az a szabályozás, amennyiben a Ház elfogadja, tulajdonképpen visszatérést jelent a kommunista diktatúra szabályozásához mert az ő negyven évükön kívül a magyar országgyűlési képviselő mindig alanyi jogon rendelkezett fegyverviselési engedéllyel, sőt a felsőházi ülésterem ülései azért voltak bővebbre szabva, mert a felsőházi tagok még kardjaikat is az ülésterembe bevitték, és a kardoknak is kellett helyet biztosítani. Nyilvánvaló, a képviselőtársam említette már, hogy szívesebben látná az országgyűlési képviselőket, ha inkább ismét kardokat viselnének. Ismét azt tudom csak mondani, hogy nincsen szükség a fegyver tartására az országgyűlési képviselőknek. Igaz, hogy ezzel kapcsolatban komoly gond nem volt, tehát a deklarált joggal az országgyűlési képviselők többsége - mint ahogy mondtam - nem élt.

Az ma már teljesen természetes, hogy ma Magyarországon csak az tarthat fegyvert akár önvédelmi célból, akár hivatásszerűen, aki megfelelő egészségi állapotban van, és megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretei vannak a fegyver tartásával és használatával kapcsolatban.

A Magyar Igazság és Élet Pártja véleménye szerint ezeket az ismereteket a sportklubokban is el lehetne sajátítani, az embert általában, aki érdeklődik iránta, már gyermekkorában érdeklik a fegyverek, és így bizonyos ismeretek már gyermekkorban megszerezhetők, és elsősorban a sportklub az, amelyet a leghasznosabbnak tartunk az embereknek a fegyverrel való megismerkedése céljából.

Véleményünk szerint sokat javítana a helyzeten az is, ha kötelezővé tennék a legalább évenként egyszeri lőtéri fegyvergyakorlatot, és az orvosi vizsgálatok lejártával egy időben minden alkalommal a fegyverhasználati vizsga ismétlését. Ez a megoldás elhárítaná azt a veszélyt, hogy a bűnözővel szemben egy fegyveres támadás esetén az önvédelmi fegyverrel rendelkező személyre nagyobb veszélyt jelent, ha előveszi fegyverét, mintha nincs nála fegyver. Aki ezeken a vizsgákon nem felel meg, vagy a fegyvertartás szabályait megszegi, azokkal szemben nemcsak szabálysértési eljárást kell alkalmazni, hanem legalább öt évre, de ha a szabálysértés igen súlyos, például lakott területen ablakon való kilövöldözgetés, véglegesen el kell tiltani a fegyvertartástól az ilyen elkövetőt. Annál is inkább, mert az elmúlt idők tapasztalatai szerint az ilyen fegyverviselő önmagára nézve is nagyon súlyos veszélyt jelenthet. Szigorítani kell az orvosi vizsgálatokat, minden esetben indokolt a pszichiáter által végzett személyiségi és elmevizsgálat is.

A fegyverek felsorolása és kategorizálása részben részletes és megfelelő, bár véleményünk szerint az A-tól G-ig terjedő hét kategória helyett ugyanezeket a fegyvereket fel lehetett volna sorolni akár három kategóriában is: a katonai, vadász-, sport-, önvédelmi és szabadon tartható fegyverek kategóriájában.

Ebből kiindulva feleslegesnek tartjuk a szabadon tartható fegyverek egy részének, az F kategóriának és a G kategóriának a különválasztását. Nem látjuk be, hogy miért nem kell bejelenteni a megvásárolt légfegyvert a rendőrségnek, vagy miért kell bejelenteni a rendőrségnek, felesleges adminisztrációt és költséget okozva, a gáz-, riasztó-, festéklövő és flóbertfegyvereket, ha a veszélyességük körülbelül egyforma, és bármelyik nagykorú személy tarthatja őket. Véleményünk szerint a felesleges nyilvántartással lekötött munkaerőt és forrást célszerűbb lenne a valóban veszélyes fegyverek fokozott ellenőrzésére fordítani. A törvénytervezet egyébként is flóbertfegyverek esetében előírja, hogy csak fegyverkereskedőn keresztül lehet forgalmazni, aki köteles nyilvántartásba venni az eladót és a vevőt is, ami lehetővé teszi, hogy szükség esetén a rendőrség megfelelő információhoz jusson.

(15.40)

Az előzőekben elmondott álláspontunk szerint a Magyar Igazság és Élet Pártja javasolja a kormánynak, hogy a törvénytervezetet vonja vissza, és még egyszer alaposabban gondolja át, és minél előbb az ezeket a fenti javaslatainkat is magában foglaló új változatot nyújtson be a tisztelt Ház elé. Ez annál is inkább indokolt, mert a bizottságokban sem volt egyértelmű e törvénytervezet fogadtatása. Egy új törvényjavaslatot a Magyar Igazság és Élet Pártja természetesen örömmel fog támogatni, a jelenlegit viszont nem támogatjuk.

Meg kívánjuk jegyezni, nem értjük, hogyan kerül az 54. és 55. § ebbe a törvénybe, vagyis hogy a szervezett bűnözésről szóló 4. § n) pontjának a sajtótevékenységgel kapcsolatos módosítása, valamint a bírósági végrehajtási törvénynek az autók lefoglalására vonatkozó módosítása milyen összefüggésben áll a fegyverekre, lőszerekre és lőterekre vonatkozó törvényi előírással. Ha ezek a módosítások nincsenek összefüggésben a fentebb felsoroltakkal, akkor ezeket a módosításokat külön kellett volna a címben jelezni. Ha pedig van olyan rejtett összefüggés, amit nem ismertünk fel, akkor ennek elősegítésére részletesebb indoklást kellett volna nyújtani ezekhez a szakaszokhoz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)